bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

11001 XXXV   |             kertészdivat uralkodó virága, ez a rokonszenves, télen-nyáron
11002 XXXV   |                    azért olyan nagy kegyence a magyar asszonyoknak, hogy
11003 XXXV   |                     asszonyoknak, hogy annak a jelképét minden hímzéseiknél
11004 XXXV   |                  Egész tudomány volt azoknak a neveit mind megtartani a
11005 XXXV   |                     a neveit mind megtartani a fejben. Regényalakok és
11006 XXXV   |                   neki tulajdonul adva. Csak a vén francia kertész tudta
11007 XXXV   |                    Grand Turque. Többre ment a számuk kétszáznál, a színváltozatok
11008 XXXV   |                    ment a számuk kétszáznál, a színváltozatok minden pompájában,
11009 XXXV   |                    talitarkák, jászvörösök - a vén kertész elmondta, melyiket
11010 XXXV   |                   hol termesztették, ki volt a keresztapja?~Juliánna úgy
11011 XXXV   |                      Juliánna úgy járt végig a kis kerten, mind egy álmodó.
11012 XXXV   |                      ha az elsõ bûneset után a lángpallosos angyal csak
11013 XXXV   |                  csak Évát kergette volna ki a paradicsomkertbõl, Ádámot
11014 XXXV   |                    megállította volna. Annak a neve volt „Rose blanche”.
11015 XXXV   |                  virágú szegfû, mely egészen a rózsához hasonlított.~-
11016 XXXV   |                hasonlított.~- Én ezt találom a legszebbnek - mondá a nõ
11017 XXXV   |                találom a legszebbnek - mondá a nõ a kertésznek.~- Valóban,
11018 XXXV   |                     legszebbnek - mondá a nõ a kertésznek.~- Valóban, megboldogult
11019 XXXV   |                   úrasszonyunknak is ez volt a kedvenc virága - viszonzá
11020 XXXV   |                    kedvenc virága - viszonzá a kertész.~A szegfüvön csak
11021 XXXV   |                 virága - viszonzá a kertész.~A szegfüvön csak egy kinyílt
11022 XXXV   |                    virág volt, azt leszakítá a kertész, s kedveskedett
11023 XXXV   |                      utána, nem vérezte-e be a kezét a leszakított virág?~
11024 XXXV   |                     nem vérezte-e be a kezét a leszakított virág?~A levéltárból,
11025 XXXV   |                   kezét a leszakított virág?~A levéltárból, ahol a Ghéczyek
11026 XXXV   |                   virág?~A levéltárból, ahol a Ghéczyek családját érdeklõ
11027 XXXV   |                     rá senki, lopva odatûzte a rámához azt a fehér „Rose
11028 XXXV   |                 lopva odatûzte a rámához azt a fehér „Rose blanche”-t. -
11029 XXXV   |                       t. - Akinek, amíg élt, a szíve virágait nem sajnálta
11030 XXXV   |               magával.~Andrássy István pedig a kandalló tüzébe bámult.~
11031 XXXV   |                      kandalló tüzébe bámult.~A Pantheon egészen elégett
11032 XXXV   |                Pantheon egészen elégett már, a kapcsai leváltak az izzó
11033 XXXV   |                  nyiladoztak szét egymástól, a fekete korommá égett lapokon
11034 XXXV   |                   még futkároztak végig azok a tûzkígyócskák, amik betûket
11035 XXXV   |                  amik betûket látszanak írni a halottá vált papírra. -
11036 XXXV   |                     vált papírra. - Talán ez a két ember el is tudta olvasni
11037 XXXV   |                  hosszú utat tettek meg mind a ketten azon nap óta, amelyen
11038 XXXV   |                      forgatták kezeikben ezt a közös albumot, amikor a
11039 XXXV   |                      a közös albumot, amikor a szép asszony mûvészi csínnal
11040 XXXV   |                    vége.~Azóta körülkerülték a földet, hogy újra összetalálkozzanak.~
11041 XXXV   |                       Az is csak elméletben, a szívében nem lakott a bölcsészek
11042 XXXV   |            elméletben, a szívében nem lakott a bölcsészek hideg megfontolása,
11043 XXXV   |                     szenvedélyes hajlamoknak a méla búskomorság.~Az olyan
11044 XXXV   |               körültekintésre felismerte azt a változást. A hõsbõl anachoréta
11045 XXXV   |                  felismerte azt a változást. A hõsbõl anachoréta lett.
11046 XXXV   |                      hõsbõl anachoréta lett. A könnyelmû, ledér férfi az
11047 XXXV   |                     egy befejezetlen hímzet, a rámára felfeszítve? - A
11048 XXXV   |                      a rámára felfeszítve? - A meghalt nõ valószínûleg
11049 XXXV   |                    az utolsó napokban, mikor a dervisgenerális a várat
11050 XXXV   |                      mikor a dervisgenerális a várat megtöltötte a mezei
11051 XXXV   |          dervisgenerális a várat megtöltötte a mezei hadakkal, ezt a szobát (
11052 XXXV   |            megtöltötte a mezei hadakkal, ezt a szobát (a könyvtárt!) respektálta
11053 XXXV   |                      hadakkal, ezt a szobát (a könyvtárt!) respektálta
11054 XXXV   |                      könyvtárt!) respektálta a kuruc - s Andrássy István
11055 XXXV   |                   István azután mindent azon a helyen hagyatott, ahol a
11056 XXXV   |                     a helyen hagyatott, ahol a nõ ottfeledte, semmihez
11057 XXXV   |                   emlékezteti.~Hát még aztán a két gyermek?~Még azokat
11058 XXXV   |                   kellett látni Juliánnának.~A két fiú civódva rontott
11059 XXXV   |                  hozzá.~.Azon civódtak, hogy a kisebbik nem akarta megengedni
11060 XXXV   |               kisebbik nem akarta megengedni a bátyjának, hogy ma kilovagoljon,
11061 XXXV   |                     inkább õ is otthon marad a kedveért, s játszik vele
11062 XXXV   |          türelemjátékot, bástyarakást.~Mikor a szobába berohanó fiúk egy
11063 XXXV   |                      mit akar ez itten? Mind a ketten odahúzódtak az apjuk
11064 XXXV   |                  eszükbe jutott, amit egykor a dervisgenerális bátya beszélt
11065 XXXV   |                     és az anyjuk elõtt arról a szép asszonyról, aki olyan
11066 XXXV   |                   volt-e? Szótlanul bámultak a nõre.~Andrássy odavonta
11067 XXXV   |                      nõre.~Andrássy odavonta a térdei közé a nagyobbik
11068 XXXV   |              Andrássy odavonta a térdei közé a nagyobbik fiút, s megcirógatta
11069 XXXV   |               nagyobbik fiút, s megcirógatta a fejét. Látszott a fiú arcán
11070 XXXV   |               megcirógatta a fejét. Látszott a fiú arcán a titokteljes
11071 XXXV   |                  fejét. Látszott a fiú arcán a titokteljes kór ijesztõ
11072 XXXV   |                      valami rémlátó tekintet a szemekben, úgy jósolták
11073 XXXV   |                      szemekben, úgy jósolták a számára megírt balvégzetet.
11074 XXXV   |                számára megírt balvégzetet. S a beteg kinézést még aggasztóbbá
11075 XXXV   |                 önvádterhes fájdalom, amivel a fiú az apján csüggött, ahogy
11076 XXXV   |                  apján csüggött, ahogy annak a kezeit, orcáját csókolta.
11077 XXXV   |                      ellen irányzá.~Juliánna a szemeit törlé.~- Mintha
11078 XXXV   |                      szemeit törlé.~- Mintha a magamét látnám.~Andrássy
11079 XXXV   |                       Azok maradjunk - mondá a nõ. - Talán tehetek is kegyelmednek
11080 XXXV   |                   Lõcsérõl doktor Cornidest, a híres orvost, akit kegyelmed
11081 XXXV   |                doktorok nem tudják kitalálni a baját.~- Éppen mint az én
11082 XXXV   |                  fiamét.~- Ha rá bírom venni a tudós doktort, hogy megtegye
11083 XXXV   |                      ugyan még itt fog akkor a tábornok úr lenni a várában.~
11084 XXXV   |                    akkor a tábornok úr lenni a várában.~Andrássy István
11085 XXXV   |                      István félreértette ezt a mondást.~- Láthatja kegyelmed -
11086 XXXV   |                  mennyire nincs akaratom ezt a helyet elhagyni - valaha.~
11087 XXXV   |                valaha.~S tekintetével azokra a megholt hitvesétõl ottfeledett
11088 XXXV   |                  arcán nyugodott meg vele.~- A kegyelmed akarata, tudom,
11089 XXXV   |                    ingatható, azonban vannak a fátumnak oly erõs hatalmai,
11090 XXXV   |                      oly erõs hatalmai, amik a mi akaratunkat megtörhetik.~-
11091 XXXV   |                   ismerek ilyen erõt - mondá a hõs vezér nyugodtan, s megcsókolgatva
11092 XXXV   |                  nyugodtan, s megcsókolgatva a fiai orcáját, elbocsátá
11093 XXXV   |                   nekik, hogy mikor kimennek a szobából, üdvözöljék ezt
11094 XXXV   |                   elszórva. Juliánna ott ült a karszékben az asztal mellett.~
11095 XXXV   |                csakugyan az érzés hozta ide, a lelkiismeret nehéz lidércnyomása.
11096 XXXV   |                    asszonyszív csupa babona. A képzelõdés ad neki életirányt.
11097 XXXV   |                     meg legyen nyugtatva. Ez a csodatevõ Boldogságos Szûzhöz
11098 XXXV   |                     kellett neki keresni azt a közbenjáró szentet, aki
11099 XXXV   |                     az idejövetelre.~Hogy ez a rejtett indok nem a szerelmi
11100 XXXV   |                  Hogy ez a rejtett indok nem a szerelmi epekedés, azt elhitte
11101 XXXV   |                   Aki ott tudta õt felejteni a poprádi vendéglõben, s még
11102 XXXV   |                   istenhozzádra sem állt meg a kedvéért, hanem nyargalt
11103 XXXV   |                hiú-csalóka ábránd után -, az a nõ nem érez mélyen.~Hanem
11104 XXXV   |                   hitte felõle, hogy ez most a bécsi udvartól van ide küldve (
11105 XXXV   |                 azzal, hogy Andrássy Istvánt a fejedelem ügyétõl eltántorította,
11106 XXXV   |                    akarják rendezni. Ez volt a gyanúja. Nem is sejtette,
11107 XXXV   |                     ellenkezõ oldalról ássák a futóárkot.~- Lássa kegyelmed -
11108 XXXV   |         foglalatosságom. Bölcs könyvek, amik a világot megítélni tanítanak.
11109 XXXV   |                   oly idegen rám nézve, mint a kínai szokások. Nincs az
11110 XXXV   |                     kínai szokások. Nincs az a fényes polc, amiért ezt
11111 XXXV   |                      fényes polc, amiért ezt a könyv dohától átjárt zúgot
11112 XXXV   |                   zúgot fölcserélném. Azokat a szegfüveket nem adnám a
11113 XXXV   |                      a szegfüveket nem adnám a Bourbonok liliomaiért, sem
11114 XXXV   |                   Bourbonok liliomaiért, sem a római pápák aranyrózsáiért.
11115 XXXV   |                    aludtál, lelkem?” - És ha a csaták trombitáit fúnák
11116 XXXV   |                      fúnák az ablakom alatt, a falra akasztott kardom meg
11117 XXXV   |                      álmok. Magam is keresem a búvóhelyet, s örülök, ha
11118 XXXV   |                   köt bennünket, megtaláljuk a beszélgetõ társat. Tudom
11119 XXXV   |                     Tudom én azt, hogy mikor a fájó szív így belenõtt az
11120 XXXV   |                     az emlékeibe, olyan mint a mandragoragyökér, hogy sír
11121 XXXV   |             gondolnom, hogy kegyelmednek ezt a helyet bizony itt kell hagyni.~-
11122 XXXV   |             parancsoljon, akad az országban; a kérdés csak az, hogy engedelmeskednek-e
11123 XXXV   |             fõispánnak?~- Az nem lehet! Hisz a fõispán én vagyok.~- De
11124 XXXV   |               kegyelmed Rákóczi híve volt, s a kapituláció után nem sietett
11125 XXXV   |                     homagiumát praestálni, - a kancellár kegyelmedet szépen
11126 XXXV   |                     Engem! Skártba! - kiálta a fõúr, olyat ütve az öklével
11127 XXXV   |                  fõúr, olyat ütve az öklével a triplex philosophia közé,
11128 XXXV   |                 philosophia közé, hogy annak a levelei szerteszét repültek.~
11129 XXXV   |                   repültek.~Meg is restellte a dolgot, s megint rendbe
11130 XXXV   |                       s megint rendbe szedte a megbántott papirost, s nyugalmat
11131 XXXV   |                  kövér!” Legyen Péter bátyám a fõispán, ha ért hozzá.~-
11132 XXXV   |                       s átvegye kegyelmedtõl a vármegye gyûléstermének
11133 XXXV   |             gyûléstermének és az archívumnak a kulcsait, amik a fõispánt
11134 XXXV   |                 archívumnak a kulcsait, amik a fõispánt illetik meg. S
11135 XXXV   |               fõispánt illetik meg. S miután a sziléziai muskétások és
11136 XXXV   |                      sziléziai muskétások és a kegyelmed palotás hadai
11137 XXXV   |                      maradhat e helyen, mert a hatalmas fõispán a maga
11138 XXXV   |                      mert a hatalmas fõispán a maga úri vendégeivel, a
11139 XXXV   |                      a maga úri vendégeivel, a Karok és Rendek seregével,
11140 XXXV   |             kegyelmed számára ki van jelölve a betléri kastély, ahová a
11141 XXXV   |                     a betléri kastély, ahová a gyermekeivel együtt kitelepedhetik,
11142 XXXV   |             kitelepedhetik, s viheti magával a bölcsessége könyveit, a
11143 XXXV   |                      a bölcsessége könyveit, a kertje szegfüveit, még az
11144 XXXV   |                   meg! - ordítá fel haraggal a hõs vezér, s olyat rúgott
11145 XXXV   |             kutyabõrös eklektikuson, hogy az a szögletbe repült.~Odavolt
11146 XXXV   |                 maradt érvényben: „Ne bántsd a magyart!”, a kard lapjára
11147 XXXV   |                       Ne bántsd a magyart!”, a kard lapjára beedzve.~-
11148 XXXV   |               sajnálom, ha megzavartam ezzel a hírrel a kegyelmed nyugalmát -
11149 XXXV   |                   megzavartam ezzel a hírrel a kegyelmed nyugalmát - szólt
11150 XXXV   |                  tartozom érte - várjon, míg a levelet megírom Ghéczy Zsigmondhoz.~
11151 XXXVI  |                               XXXVI. FEJEZET~A várt jutalom~Amilyen mankón
11152 XXXVI  |                      tipegõ anyókául jött be a várba Juliánna, éppen olyanul
11153 XXXVI  |                 onnan. Valódi alakjában csak a vén kertész látta õt és
11154 XXXVI  |                      vén kertész látta õt és a két gyermek. Egyik se beszélt
11155 XXXVI  |                    gyermek. Egyik se beszélt a cselédséggel a család titkáról.
11156 XXXVI  |                    se beszélt a cselédséggel a család titkáról. Korponayné
11157 XXXVI  |                  Dunán túl.~Amennyi viharnak a magját ez az asszony jártában-keltében
11158 XXXVI  |                     És mindezt anélkül, hogy a szövevényének a szála valami
11159 XXXVI  |                anélkül, hogy a szövevényének a szála valami be nem avatottnak
11160 XXXVI  |                     valami be nem avatottnak a kezébe került volna.~Andrássy
11161 XXXVI  |                     csakugyan beváltotta azt a szavát, amit sértett szíve
11162 XXXVI  |              haragjában kimondott. Megizente a Péter bátyjának, hogy aki
11163 XXXVI  |                     mert az övéi is olyanok. A jó Andrássy Péter aztán
11164 XXXVI  |                     hozta magával Pozsonyból a sziléziai muskétásezredet,
11165 XXXVI  |                    elütötte-vétette valahogy a dolgot Illésházynál, hogy
11166 XXXVI  |                nagyon el van keseredve; amíg a gyászesztendeje tart, ne
11167 XXXVI  |        gyászesztendeje tart, ne háborgassák. A dolog aztán abban maradt.
11168 XXXVI  |                      uram, elvégzi az.~Hanem a kuruc összeesküvõk ezt az
11169 XXXVI  |                   Andrássy Istvánnak gyorsan a maguk terveibe tudták illeszteni.
11170 XXXVI  |                  Lengyelországból azt izente a Rákóczi-párti fõuraknak
11171 XXXVI  |           fölkeléshez igyekezzenek megnyerni a gyõrvári hõst; olyan jó
11172 XXXVI  |                      jó hadvezére nincs több a magyarnak. - Hogy bezáratta
11173 XXXVI  |               bezáratta Krasznahorka kapuját a labancok elõtt, ez egyszerre
11174 XXXVI  |                  emelte Andrássyt. Elhagyták a „korcsmagenerális” nótáját,
11175 XXXVI  |                   homlokán~            Virul a borostyán.”~~            „
11176 XXXVI  |                  Annyi áldás szálljon rája.”~A palócok meg ezt a nótát
11177 XXXVI  |                     rája.”~A palócok meg ezt a nótát énekelték:~           
11178 XXXVI  |                                Andrássy lesz a fiskális;~            Pöröl
11179 XXXVI  |               fiskális;~            Pöröl az a királlyal is.~Aztán az összeesküvésnek
11180 XXXVI  |                összeesküvésnek minden fonala a vén Ghéczy Zsigmond kezeibe
11181 XXXVI  |                   futott össze. Õ levelezett a mágnásokkal. A krasznahorkai
11182 XXXVI  |                    levelezett a mágnásokkal. A krasznahorkai siker után
11183 XXXVI  |                   után teljes bizodalma volt a leányához. - Nem bánta õ,
11184 XXXVI  |                    hódította is meg Juliánna a hõs vezért; az õ dolguk!
11185 XXXVI  |                 afelõl. Gondolta, bizony nem a „Szentek hegedûjébõl” énekeltek,
11186 XXXVI  |                      Európában is keveredett a világ; új háború készült
11187 XXXVI  |                    készült Franciaországgal; a török szultán Rákócziért
11188 XXXVI  |                     hadakozásra; idebenn meg a bécsi magyar urak minden
11189 XXXVI  |                   tudjanak kitalálni, amivel a magyar nemzetet jobban elkeserítsék.
11190 XXXVI  |                elkobzások napirenden voltak, a becsületest üldözték, a
11191 XXXVI  |                      a becsületest üldözték, a bûnöst futni hagyták; a
11192 XXXVI  |                      a bûnöst futni hagyták; a vallási villongást újra
11193 XXXVI  |                    tért vissza. Rendre járta a magyar fõurak kastélyait;
11194 XXXVI  |                  fõurak kastélyait; ott volt a Rádayaknál, Vayaknál, Esterházyaknál,
11195 XXXVI  |                  valamennyitõl. Mikor azokat a feje alá tette (vánkosába
11196 XXXVI  |                     nagyon meg volt elégedve a leánya végzett dolgaival,
11197 XXXVI  |                  végzett dolgaival, mikor ez a mindenünnen elhozott leveleket
11198 XXXVI  |                 Látom már, hogy megtartottad a hûségedet. Nem vagy az anyád
11199 XXXVI  |                   legyen megbocsátva.~S hogy a bûnbocsánatát meg is pecsételje,
11200 XXXVI  |             pecsételje, elõhívta Juliánnának a kisfiát.~- Most már megengedem
11201 XXXVI  |                     asszony, szerethedd.~Azt a világért sem tette volna,
11202 XXXVI  |                  adjon egy bûnbocsátó csókot a leányának. Annyira tán soha
11203 XXXVI  |                     is fog meglágyulni, csak a kis porontyot szabadította
11204 XXXVI  |                   porontyot szabadította fel a tilalom alól.~Nohát! Már
11205 XXXVI  |                     Nohát! Már van egy lélek a világon, akinek szabad õt
11206 XXXVI  |                   szeretni. - Talán még majd a többiek is megbocsátanak.~-
11207 XXXVI  |                      szólt az öreg. - Ezeket a leveleket, amiket az urak
11208 XXXVI  |                     az urak hozzám küldének, a fejedelem kezébe kell juttatni.
11209 XXXVI  |                       mintha Lõcsére utaznál a régi barátnédat meglátogatni.
11210 XXXVI  |                      Poprádra, és megszállsz a vén Husz vendéglõjében.~
11211 XXXVI  |                  való, hogy egypár szerelmes a világ szeme elõl elbújva
11212 XXXVI  |                   könyörögve kulcsolta össze a kezeit.~Az öreg nevetett.~-
11213 XXXVI  |                    gyöngédség ez tõlem, hogy a menyecske leányomnak még
11214 XXXVI  |                   arról is gondoskodom, hogy a szerelmesével háborítatlanul
11215 XXXVI  |               kolerikus nevetéssel döcögteté a szót.~- Hát bizony van is
11216 XXXVI  |                    Még nagyobb igazságért ez a kis poronty is ennek a tanúbizonysága.
11217 XXXVI  |                    ez a kis poronty is ennek a tanúbizonysága. Hát nem
11218 XXXVI  |                    után eltûnt az arcáról az a lángvörösség, de a helyébe
11219 XXXVI  |                arcáról az a lángvörösség, de a helyébe állott halaványságnak
11220 XXXVI  |                   beszélsz vele, csak azután a magadéról. Megmondhatod
11221 XXXVI  |                    Nemcsak engemet csalt meg a szeretójeért, hanem a szeretõjét
11222 XXXVI  |                    meg a szeretójeért, hanem a szeretõjét is megcsalta
11223 XXXVI  |               énvégettem. Sokszor ott hagyta a faképnél, mikor legjobban
11224 XXXVI  |                      Olyanok az asszonyok. S a férfiak is arra valók, hogy
11225 XXXVI  |                   arra az egyre kérlek, hogy a rád bízott leveleket addig
11226 XXXVI  |                bízott leveleket addig ne add a szerelmes urad kezébe, amíg
11227 XXXVI  |                 utolsó.~Juliánna engedte ezt a hideg mérget a szívére csepegtetni.
11228 XXXVI  |                   engedte ezt a hideg mérget a szívére csepegtetni. Szenvedhetett
11229 XXXVI  |                     hidd valahogy, hogy csak a te kedvedért csalják meg
11230 XXXVI  |                     te kedvedért csalják meg a deres szakállút! Éppen annyiszor
11231 XXXVI  |                  Éppen annyiszor csalják meg a te kunkora bajuszodat a
11232 XXXVI  |                      a te kunkora bajuszodat a deres szakállért. Gazdag
11233 XXXVI  |                 nekem, holnap neked! Egyszer a majmon van a sor, másszor
11234 XXXVI  |                  neked! Egyszer a majmon van a sor, másszor a medvén.”~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
11235 XXXVI  |                    majmon van a sor, másszor a medvén.”~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
11236 XXXVI  |                  öreg mondása. Juliánna most a férje után vágyott, azt
11237 XXXVI  |        visszahódítani.~Összehasonlítást tett a két férfi között, s ez nem
11238 XXXVI  |                    között, s ez nem ütött ki a titkosan imádott javára.~
11239 XXXVI  |                  Istvánnak az egész jellemén a kedély uralkodott, a hangulat
11240 XXXVI  |                jellemén a kedély uralkodott, a hangulat irányozta az egész
11241 XXXVI  |              megdicsõítõ hatása alatt tudott a hõsköltemények vezéralakjául
11242 XXXVI  |           kedélyhangulatban pedig lesüllyedt a szibarita kéjmámor tunyaságába; -
11243 XXXVI  |                kéjmámor tunyaságába; - mikor a szabadság nemtõje csókolta
11244 XXXVI  |                    félistenné alakult át, ha a szép maenade ölelte meg,
11245 XXXVI  |                   kardot, thyrsust, pánsípot a kezébõl, eltemette magát
11246 XXXVI  |                     kezébõl, eltemette magát a dohos könyvek közé; búcsújárójává
11247 XXXVI  |                     meddig tart így? - Mikor a lõcsei kis rejtekszobában
11248 XXXVI  |                      fürtje össze volt fonva a szép asszony egy aranyfürtjével,
11249 XXXVI  |          muskétásezred lopózik is be azalatt a várba, akármi lesz hõsi
11250 XXXVI  |              ridegségét, nem is kellett neki a harci trombitákat fújni
11251 XXXVI  |                   fölébreszté, hogy odadobja a kesztyût vakmerõen a császári
11252 XXXVI  |                odadobja a kesztyût vakmerõen a császári udvarnak - és mindezt
11253 XXXVI  |                 azért, hogy meg ne mozdítsák a helyébõl azt az üvegfedelû
11254 XXXVI  |                      s le ne tapossák azokat a szegfüveket a német pattantyúsok.
11255 XXXVI  |                tapossák azokat a szegfüveket a német pattantyúsok. Most
11256 XXXVI  |                megint egy hõs lett, de kinek a hõse? Egy túlvilági alaké,
11257 XXXVI  |               Mennyivel bámulatra keltõbb az a másik alak, akit így hínak: „
11258 XXXVI  |                      van öntve, amin nem fog a rozsda. Mindig ugyanaz,
11259 XXXVI  |                    tett ugyanaz mindig nála. A balsors meg nem alázza,
11260 XXXVI  |                      balsors meg nem alázza, a bukás el nem ejti. Híve
11261 XXXVI  |                     amely eszményképe. Dacol a halállal, s a sötét jövõvel.
11262 XXXVI  |             eszményképe. Dacol a halállal, s a sötét jövõvel. Mily állhatatosság!
11263 XXXVI  |                   tiszta lélek!~Ha még ennek a bocsánatát is ki lehetne
11264 XXXVI  |                      S aztán megosztani vele a viszontagságokkal teljes
11265 XXXVI  |                   együtt halni.~Ez volt most a legújabb ábrándja.~Õrajta
11266 XXXVI  |                ábrándja.~Õrajta is éppen úgy a kedély uralkodott mindig;
11267 XXXVI  |                    kedély uralkodott mindig; a hangulat vezette tetteit,
11268 XXXVI  |                  vezette tetteit, mint annál a férfinál.~Asszonynak megbocsátják
11269 XXXVI  |                       Azt mondják: gyöngeség a neved.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
11270 XXXVI  |                  egész parádéval utazzék fel a Szepességre. Megmaradt az
11271 XXXVI  |               megrakva szercsika almával. Ez a Muraközben termett, ahol
11272 XXXVI  |                     egész vidéket. Maga volt a kocsis, senkit nem hordott
11273 XXXVI  |                    nem hordott magával. Volt a szekerébe fogva két rossz
11274 XXXVI  |                     csak úgy cammogva húzták a kisafát, azoknak mindig
11275 XXXVI  |                   rángatni kellett szájukban a zablát, hogy menjenek, különben
11276 XXXVI  |               menjenek, különben félretértek a mezsgye szélére legelni,
11277 XXXVI  |               mezsgye szélére legelni, hanem a lógós tüzes, fiatal paripa
11278 XXXVI  |                  kellett, s az aztán ragadta a szekeret, hegynek fel vágtatva,
11279 XXXVI  |                     vágtatva, ha arra került a sor. Ilyen módon minden
11280 XXXVI  |                   feltûnés nélkül bejárhatta a vakmerõ asszony az egész
11281 XXXVI  |                 küldve volt.~Így indult neki a szepesi útnak is.~Teste,
11282 XXXVI  |          kínfáradalmaihoz (strapáciák). Mint a legjobb, munkához szokott
11283 XXXVI  |                parasztasszony, maga látta el a lovait, ha valahol megszállt,
11284 XXXVI  |                megszállt, s mindig künn hált a szekéren. Az útitarisznyából
11285 XXXVI  |                  magát. Mindenféle nemzetnek a nyelvén tudott beszélni,
11286 XXXVI  |                   tudott beszélni, s ismerte a tájat: nem sokat kérdezõsködött.~
11287 XXXVI  |                     Mikor hegynek fel haladt a szekere, leszállt az ülésbõl,
11288 XXXVI  |                   ülésbõl, s gyalog hajtotta a lovakat. Útközben az erdõn,
11289 XXXVI  |                       Útközben az erdõn, míg a szekér az országúton haladt
11290 XXXVI  |                  szekér az országúton haladt a csengõs lovak nyomán, õ
11291 XXXVI  |                     nyomán, õ maga félretért a pázsitra, s négylevelû lóherét
11292 XXXVI  |             négylevelû lóherét keresett, ezt a sejtelemtõl gyötrött asszonyszívek
11293 XXXVI  |                lóherét talál útközben, annak a szíve meggyógyul.~Négylevelû
11294 XXXVI  |               Négylevelû lóherét keresett, s a halállal játszott. Mindannyiszor
11295 XXXVI  |               gondolt; „Ha te kockára teszed a fejedet egyszer, én felteszem
11296 XXXVI  |                    csak méltó párod vagyok?”~A Magas-Tátra már a háta mögött
11297 XXXVI  |                   vagyok?”~A Magas-Tátra már a háta mögött maradt: elérte
11298 XXXVI  |                      Poprádot, s ott megállt a szekerével a Husz apó vendéglõje
11299 XXXVI  |                     ott megállt a szekerével a Husz apó vendéglõje elõtt.
11300 XXXVI  |                   akart meghálni. Csak onnan a kapuból kiabált fel a veranda
11301 XXXVI  |                  onnan a kapuból kiabált fel a veranda alatt ülõ Husz apóra,
11302 XXXVI  |                    tudom megenni.” - „Nem is a kend fogára való az, hanem
11303 XXXVI  |             Bizonyosan most is vannak, érzem a konyhából a tokányillatot.”~
11304 XXXVI  |                    vannak, érzem a konyhából a tokányillatot.”~E hangosan
11305 XXXVI  |                folytatott tereferére kinyílt a vendégház egyik ablakszárnya,
11306 XXXVI  |                    almát! - kiáltott fel rá, a tenyerébe fogva egypárt
11307 XXXVI  |                tenyerébe fogva egypárt abból a szép karminnal pontozott
11308 XXXVI  |                       Parancsolatjára.~Azzal a vékát megtetézve almával,
11309 XXXVI  |                    vékát megtetézve almával, a fejére tette, s úgy lépkedett
11310 XXXVI  |                   tette, s úgy lépkedett fel a veranda hágcsóin nagy gangosan
11311 XXXVI  |                 hágcsóin nagy gangosan vele.~A vendégszoba ajtaja kitárult
11312 XXXVI  |                    valamennyien azok, kikkel a jégbarlangban találkozott.
11313 XXXVI  |                  szép menyecske! - kiabáltak a belépõ asszonyra, s amint
11314 XXXVI  |                   mögötte az ajtó, megindult a dévánkodás, amilyen szokott
11315 XXXVI  |             viháncolás vékony asszonyhangon, a borízû férfiröhej közé vegyülve;
11316 XXXVI  |                     közé vegyülve; ha valaki a kulcslyukon hallgatózik
11317 XXXVI  |            hallgatózik hallhatja jól. De ezt a dévaj lármát nem a most
11318 XXXVI  |                    De ezt a dévaj lármát nem a most érkezett asszony élesztgeti.
11319 XXXVI  |                  élesztgeti. Komédia az csak a kémkedõk elámítására, az
11320 XXXVI  |         asszonyhangokat Pelargus hallatja, s a férfiak úgy kacagnak, hogy
11321 XXXVI  |                    Maga az érkezett asszony, a nagy mázos kályha mögé vonulva
11322 XXXVI  |                      Korponay János veszi át a híreket, hátát a kályhának
11323 XXXVI  |                    veszi át a híreket, hátát a kályhának vetve, a borozóasztalnál
11324 XXXVI  |                     hátát a kályhának vetve, a borozóasztalnál ül Fabriczius,
11325 XXXVI  |                    titkokat. Ha rajtakapják, a nedves báránybõrsüveggel
11326 XXXVI  |                 letörülheti az egészet.~Amíg a többiek lármáznak, õk csendesen
11327 XXXVI  |               csendesen beszélgetnek együtt. A többiek csak az egyes neveket
11328 XXXVI  |                  Mindeniktõl hozott izenetet a „vihar galambja”.~Dicsõ
11329 XXXVI  |                munkát végzett! Elvetette azt a magot, amibõl a fegyveres
11330 XXXVI  |                Elvetette azt a magot, amibõl a fegyveres dandárok nõnek
11331 XXXVI  |                  fegyveres dandárok nõnek ki a földbõl. Derék egy asszony!
11332 XXXVI  |                    Talán nem is igaz, amivel a lõcsei árulásról hírbe hozták.~
11333 XXXVI  |              árulásról hírbe hozták.~Most ez a szó hallik az asztal végérõl,
11334 XXXVI  |                  végérõl, Fabriczius dörmögi a társaknak:~- Andrássy István
11335 XXXVI  |                      Andrássy István kizárta a labancot Krasznahorkából!~-
11336 XXXVI  |                    áruló szót szalasztott ki a száján, de hirtelen feltalálja
11337 XXXVI  |                    egész társaság kiálthatja a vivátot arra a pofonra,
11338 XXXVI  |                    kiálthatja a vivátot arra a pofonra, amit Andrássy István
11339 XXXVI  |                   amit Andrássy István adott a labancnak.~- Ez olyan jó
11340 XXXVI  |                   mondá Juliánna, s elõvonta a fõkötõjébe rejtett levelet,
11341 XXXVI  |                  volt minden levelek õrzõje.~A levél kézrõl kézre járt;
11342 XXXVI  |            rekommendálni jõ fel vala hozzám: a mennybéli Isten áldja meg
11343 XXXVI  |                    oly igen óhajtott levelét a magyar királynak és erdélyi
11344 XXXVI  |                    és jól beburkolva, nehogy a labancok, akiknek ajtót
11345 XXXVI  |                  útközben elkapják.~Maradok, a Te igaz hû bajtársad és
11346 XXXVI  |                   amit Zápolya Jánosról mond a levél, az II. Rákóczi Ferencre
11347 XXXVI  |                      írását, akik elolvasták a levelet, mind megcsókolták
11348 XXXVI  |                      mind megcsókolták utána a leírt nevét.~- Hm! - mondá
11349 XXXVI  |                 Juliánna - itt ugyan osztják a csókokat hát nekem jut-e
11350 XXXVI  |                   vagy egy?~Pelargus olvasta a levelet utoljára, õ adta
11351 XXXVI  |                    aki mindezt véghez vitte, a mi asszonyunk oly igaz és
11352 XXXVI  |                     tiszta, mint az angyalok a mennyországban. Vivát a
11353 XXXVI  |                      a mennyországban. Vivát a dicsõ asszony!~A poharak
11354 XXXVI  |                       Vivát a dicsõ asszony!~A poharak összecsördültek,
11355 XXXVI  |                 mindenki utána kiált:~„Vivát a dicsõ asszony!”~De Juliánna
11356 XXXVI  |                Juliánna nem ügyelt arra, ami a háta mögött történik, õ
11357 XXXVI  |                  mögött történik, õ csak azt a némaságot leste, ami a férje
11358 XXXVI  |                   azt a némaságot leste, ami a férje ajkait halottá tette.
11359 XXXVI  |                      meg.~Fabriczius is csak a griflijét nyálazta, minélfogva
11360 XXXVI  |               minélfogva az éppen nem fogott a palatáblán, mikor írni akart
11361 XXXVI  |                    kénytelen volt az asszony a szóhoz folyamodni.~- Én
11362 XXXVI  |                    tekintettel. Ha nagy volt a vétkem, százszorta nagyobb
11363 XXXVI  |                      százszorta nagyobb volt a bûnbánatom. Íme nem tartottam
11364 XXXVI  |                   kegyelmed elküldött, nekem a pokol pitvaránál is rettenetesebb
11365 XXXVI  |                  odafordult Fabricziushoz.~- A tett jó szolgálatok valóban
11366 XXXVI  |                  uram. Fizessen ki kegyelmed a pénztárunkból ennek az asszonyságnak -
11367 XXXVI  |                 darab aranyat.~Juliánna erre a szóra mint egy veszett tigris
11368 XXXVI  |                    veszett tigris ugrott fel a térdeirõl, s olyat ütött
11369 XXXVI  |                       s azzal széttaszigálva a körülálló férfiakat, felszakítá
11370 XXXVI  |                felszakítá az ajtót, lerohant a lépcsõn, ki az utcára, felkapott
11371 XXXVI  |                      ki az utcára, felkapott a szekérbe, rávagdalt a lógósra,
11372 XXXVI  |              felkapott a szekérbe, rávagdalt a lógósra, s azzal, mint akit
11373 XXXVII |                              XXXVII. FEJEZET~A Pelargus fogadása~A dobsinai
11374 XXXVII |                  FEJEZET~A Pelargus fogadása~A dobsinai jégbarlangba leütött
11375 XXXVII |                   nem gubahította meg jobban a követfújó urakat, mint ez
11376 XXXVII |                    követfújó urakat, mint ez a nem várt ökölcsapás. - Erre
11377 XXXVII |                    volt senki készen. - Hogy a bûnbánó Magdolna egyszerre
11378 XXXVII |                   szó volt Korponaytól, hogy a feleségét úgy meggyalázta
11379 XXXVII |                   igazán nagyon megérdemelve a bûnbocsánatot, azt a jutalmát
11380 XXXVII |            megérdemelve a bûnbocsánatot, azt a jutalmát várja önfeláldozó
11381 XXXVII |                  önfeláldozó tetteinek, hogy a férj kezét nyújtsa neki,
11382 XXXVII |                     bolondság is volt; ha ez a mód kapna divatra, gyõznék
11383 XXXVII |                     az asszonyt (és méghozzá a hû szolgálót) így megsérteni.
11384 XXXVII |              szolgálót) így megsérteni. S ha a megbántásért az asszony
11385 XXXVII |                   záporkönnyekre fakad vala, a haját tépi, a világot átkozza
11386 XXXVII |                    fakad vala, a haját tépi, a világot átkozza vala, vagy
11387 XXXVII |                   ilyen vastag végén kezdeni a dolgot, mégiscsak olyan
11388 XXXVII |        megfoghatatlan eset, hogy az embernek a szeme-szája eláll bele.~
11389 XXXVII |                     hogy ennek az asszonynak a lelkében ott bujdosik már
11390 XXXVII |                      arany” emlékében, s ezt a nyugtatványt az ezer aranyról
11391 XXXVII |                aranyról régen ott hordja már a markában, s csak az alkalomra
11392 XXXVII |                  talál duplázni, ha mindjárt a „kegyelmes” uram lesz is.~
11393 XXXVII |                      uram lesz is.~Hát éppen a kegyetlen uram duplázott
11394 XXXVII |                  duplázott rá. Meg is kapta.~A nagy ijedtségben senkinek
11395 XXXVII |                     az elhüledezésbõl, mikor a vágtató kocsi zörejét meghallák.~
11396 XXXVII |                      jött egy gondolatja. Ez a gondolat az volt, hogy lekapott
11397 XXXVII |                     hogy lekapott egy puskát a szegrõl, s utána akart szaladni
11398 XXXVII |                      Pelargus útját állta, s a hátát az ajtónak vetve,
11399 XXXVII |                    ajtónak vetve, megragadta a férj kezét.~- Mit akarsz,
11400 XXXVII |               utamból. Meg akarom ölni!~Erre a szóra többen is odaugrottak
11401 XXXVII |               kezdték, hogy ilyet ne tegyen.~A kocsi is jó messze zörgött
11402 XXXVII |                      messze zörgött már, azt a golyó nem éri utol.~Korponay
11403 XXXVII |                    Korponay halálsápadt volt a dühtõl.~Pongrácz ezredes
11404 XXXVII |                  Szent László szabadságot ad a sértett férjnek, hogy hûtelen
11405 XXXVII |                  bennünket. - Minden titkunk a kezében van. - Nemcsak a
11406 XXXVII |                     a kezében van. - Nemcsak a mienk: fél Magyarországé.
11407 XXXVII |                   szálai: minden részvevõnek a neve. Ha ez az asszony élve
11408 XXXVII |                    Ne azt nézted volna, hogy a feleséged térdepel elõtted,
11409 XXXVII |                     elõtted, hanem azt, hogy a mi leghasznosabb szolgálattevõ
11410 XXXVII |                      közbenjárónk kéri tõled a jutalmát. - Mit fecsérled
11411 XXXVII |                 jutalmát. - Mit fecsérled te a mi aranyainkat, amire olyan
11412 XXXVII |                bizony nem tört volna ki bele a fogad, ha megadod neki.~-
11413 XXXVII |                     nekem leckét.~Fabriczius a huzakodók közé veté magát.~-
11414 XXXVII |                   Azt mondom, cimborák, hogy a veszekedést halasszuk holnapra,
11415 XXXVII |                 holnapra, most pedig szedjük a sátorfát, s igyekezzünk
11416 XXXVII |                      sátorfát, s igyekezzünk a lovainkhoz eljutni, mert
11417 XXXVII |                   óra járás, s két óra múlva a nyakunkon lehetnek a Löffelholtz
11418 XXXVII |                   múlva a nyakunkon lehetnek a Löffelholtz dragonyosai.~-
11419 XXXVII |                   Löffelholtz dragonyosai.~- A biz igaz! - monda Pongrácz -,
11420 XXXVII |                       monda Pongrácz -, hogy a szemeit szikrázni láttam,
11421 XXXVII |                      asszony le hagyja menni a napot anélkül, hogy minden
11422 XXXVII |                    minden dolgunkat elárulja a labancnak.~- De nem fogja
11423 XXXVII |                  hogy ez az asszony el tudja a rábízott titkokat árulni
11424 XXXVII |                  képes, azt nagyon elhiszem. A sárgarépához sem ülnék le
11425 XXXVII |              elárulja, hóhér pallosának adja a tulajdon édesapját, pedig
11426 XXXVII |              tulajdon édesapját, pedig annak a feje van legfelyül, azt
11427 XXXVII |                      rémalak volna, amilyent a mithológia sem bírt kitalálni.
11428 XXXVII |                      õt nyomrul nyomra, mint a véreb. Se éjjel, se nappal
11429 XXXVII |              elkövethette volna. Ti járjatok a magatok útjain, én megyek
11430 XXXVII |                 fogva nem vagyok ember, csak a szegõdött árnyéka egy másik
11431 XXXVII |                  féljetek tõle, piszkoljátok a nevét. Én szeretem õt, ragaszkodom
11432 XXXVII |                 ragaszkodom hozzá, s lemosom a nevérõl a szennyet; ha kell,
11433 XXXVII |                   hozzá, s lemosom a nevérõl a szennyet; ha kell, a saját
11434 XXXVII |                 nevérõl a szennyet; ha kell, a saját vére hullásával.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
11435 XXXVII |                   hogy fusson hát utána; õk, a többiek, futottak a lengyel
11436 XXXVII |                      õk, a többiek, futottak a lengyel határ felé.~ ~
11437 XXXVIII|                Recidíva~Õ pedig futott, mint a szarvasgím a nyakában harapott
11438 XXXVIII|                    futott, mint a szarvasgím a nyakában harapott hiúzzal.~
11439 XXXVIII|                nyakában harapott hiúzzal.~Ez a szó kergette világgá.~„Fizessünk
11440 XXXVIII|                  ezer aranyat!”~Éppen, ahogy a labancok mondták: „Azért,
11441 XXXVIII|                 Azért, hogy elárultad nekünk a fejedelmet, ezer aranyat
11442 XXXVIII|                     ilyen szolgálatnak ilyen a jutalma. Nem becsület, nem
11443 XXXVIII|                  lehet seperni.~Kihez fusson a panaszával? Ki érti meg?~
11444 XXXVIII|                  egyik férfi kikomplimentezi a házából, ájtatos, kegyes,
11445 XXXVIII|                       filozófus beszédekkel, a másik kitaszítja gorombán.~„
11446 XXXVIII|               kérdezhetik tõle azt, hogy hát a szíved fáj-e?~Ha fáj, ott
11447 XXXVIII|                    szíved fáj-e?~Ha fáj, ott a doktor, kérjen rá balzsamot.
11448 XXXVIII|               Patikában adják. Eszébe jutott a doktor. A tudós Cornides
11449 XXXVIII|                      Eszébe jutott a doktor. A tudós Cornides Lõcsén. Hiszen
11450 XXXVIII|                Dobsináig meg Krasznahorkáig, a két beteg gyermeket megkuruzsolni. -
11451 XXXVIII|                    pénz kell, sok pénz, mert a doktor nem utazik ingyen.
11452 XXXVIII|                   adni nyugtatványt róla.~Az a másik ezer ugyan fogytán
11453 XXXVIII|                     alig cseng belõle egypár a tarsolyban, az egész gazdagsága
11454 XXXVIII|                       az egész gazdagsága ez a szekér alma. Ha azt eladja,
11455 XXXVIII|                  alma. Ha azt eladja, viheti a tót parasztszekéren a finnyás
11456 XXXVIII|                 viheti a tót parasztszekéren a finnyás doktort magával.~
11457 XXXVIII|                      ezek.~Nem gondol õ most a beteg fiával sem.~Ismét
11458 XXXVIII|                       sûrû fenyõerdõ között. A nõ leszáll a szekérrõl,
11459 XXXVIII|               fenyõerdõ között. A nõ leszáll a szekérrõl, hagyja cammogni
11460 XXXVIII|                   szekérrõl, hagyja cammogni a lovait, maga a füves útfélen
11461 XXXVIII|                      cammogni a lovait, maga a füves útfélen bandukol ostorpattogtatva.
11462 XXXVIII|                     letépi bokrétának azokat a haragos kék sisakvirágokat,
11463 XXXVIII|                 Farkasölõ gyökérnek” nevezik a népek. Jól mondta Pelargus,
11464 XXXVIII|                      hogy nem szeretne ahhoz a sárgarépához leülni ebédre,
11465 XXXVIII|                     amit ennek az asszonynak a keze fog fõzni.~Egyszer
11466 XXXVIII|              tizenkét dragonyos kísér, annak a jeléül, hogy valami elõkelõ,
11467 XXXVIII|                      rangbeli személy utazik a hintóban. Van oka a fullajtárosnak
11468 XXXVIII|                   utazik a hintóban. Van oka a fullajtárosnak olyan nagyon
11469 XXXVIII|                 álltak az útfélre, s eközben a szekeret éppen keresztbe
11470 XXXVIII|                keresztbe állították az úton. A postaszekérnek meg kell
11471 XXXVIII|              postaszekérnek meg kell állnia, a postás pogányul fújja a
11472 XXXVIII|                      a postás pogányul fújja a trombitát, hogy elõidézze
11473 XXXVIII|                    hogy elõidézze az erdõbõl a hanyag lóhajtót, a hintó
11474 XXXVIII|                   erdõbõl a hanyag lóhajtót, a hintó belsejébõl két asszonyság
11475 XXXVIII|                     feje dugódik elõre, mind a ketten zsémbelnek erõsen,
11476 XXXVIII|                     Juliánna jól ismeri mind a kettõt. Az egyik Löffelholtz
11477 XXXVIII|                      Löffelholtz tábornokné, a másik a kis Blumevitzné,
11478 XXXVIII|              Löffelholtz tábornokné, a másik a kis Blumevitzné, a Fabriczius
11479 XXXVIII|                     másik a kis Blumevitzné, a Fabriczius leány: Juliánna
11480 XXXVIII|                   pajkos kedve támad. Odafut a szekeréhez, s televeszi
11481 XXXVIII|                      szekeréhez, s televeszi a két markát szercsikával,
11482 XXXVIII|                     szercsikával, s odaállva a hintóhágcsóhoz, palóc parasztkiejtéssel
11483 XXXVIII|                    kacag, csak úgy reng bele a két válla.~- Micsoda komédia
11484 XXXVIII|                   nemrégiben, s visszakérted a képeskönyvét, ami neki oly
11485 XXXVIII|                    hogy nagyon segített neki a kegyleveléhez, hát akkor
11486 XXXVIII|                      ír; Triplex philosophia a címe; s minden reggel egy
11487 XXXVIII|                    reggel egy szegfüvet visz a megholt feleségének, s ott
11488 XXXVIII|                      erre már általános volt a kacaj.~Hahaha! Andrássy
11489 XXXVIII|                imádkozik! Zsolozsmát énekel. A hátát korbácsolja! Böjtöt
11490 XXXVIII|                  tart! Keresztet hány magára a szép asszony közeledtére!
11491 XXXVIII|                      Az asszonyok kiszálltak a hintóból, összeölelték,
11492 XXXVIII|                      összeölelték, csókolták a véletlenül feltalált barátnét;
11493 XXXVIII|            késztették, hogy üljön be közéjük a hintójukba, majd az almás
11494 XXXVIII|                bolondozz - unszolá Krisztina a nyakába csimpeszkedve -,
11495 XXXVIII|                   almát faluról falura, mint a hiencek, odajössz hozzám
11496 XXXVIII|                  földönfutó lettél, elvették a bécsiek az apád birtokát
11497 XXXVIII|                     bécsiek az apád birtokát a kegyleveled dacára.~.Löffelholtzné
11498 XXXVIII|                    Éppen tegnap érkezett meg a nyílt parancs, hogy Blumevitzné
11499 XXXVIII|                    parancs, hogy Blumevitzné a Fabriczius-féle birtokokba
11500 XXXVIII|                       Az úton majd elmondjuk a többit.~- De így csak nem