bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

11501 XXXVIII|                   nem mehetek Lõcsére, ebben a parasztruhában, másféle
11502 XXXVIII|                  majd itt Poprádon megállunk a Husz apó vendéglõjében,
11503 XXXVIII|                  szilaj jókedvvel ugrott fel a hintóba. - Ez fölséges lesz!~
11504 XXXVIII|                       eléggé csiklándozhatta a szívét az a tréfás gondolat,
11505 XXXVIII|                  csiklándozhatta a szívét az a tréfás gondolat, hogy a
11506 XXXVIII|                      a tréfás gondolat, hogy a nemes kuruc vezérek hogy
11507 XXXVIII|                     visszatérni látják azzal a tizenkét dragonyossal.~Nem
11508 XXXVIII|                  kérette magát tovább, beült a barátnéi közé s folyt aztán
11509 XXXVIII|                  barátnéi közé s folyt aztán a vidám terefere; egyszerre
11510 XXXVIII|                     terefere; egyszerre mind a hárman beszéltek és mesélték
11511 XXXVIII|             körülöttük történt, s azért mind a hárman megértették egymást.
11512 XXXVIII|                     asszonyoknak megvan erre a különös adományuk.~Juliánnára
11513 XXXVIII|              tudósítások voltak azok, amiket a barátnõitõl megtudott.~III.
11514 XXXVIII|              egyszerre nagy fordulat állt be a bécsi kormányzatban. Illésházy
11515 XXXVIII|                   Pálffy Jánosé érvényesült. A király megerõsítette a szathmári
11516 XXXVIII|                       A király megerõsítette a szathmári békeszerzõdést,
11517 XXXVIII|                     lesz az egész országban, a királyi meghívók már szétküldettek.
11518 XXXVIII|                  meghívók már szétküldettek. A zaklatások megszûntek, a
11519 XXXVIII|                     A zaklatások megszûntek, a letartóztatott fõurakat
11520 XXXVIII|             amnesztia újra ki lett hirdetve, a visszatérõknek új idõhaladék
11521 XXXVIII|        visszatérõknek új idõhaladék engedve. A király azt óhajtja, hogy
11522 XXXVIII|                     király azt óhajtja, hogy a nemzet teljesen kibékíttessék,
11523 XXXVIII|                     Már tudniillik nem annak a Korponaynénak, aki lázadást
11524 XXXVIII|                 parasztszekéren, hanem annak a másik Korponaynénak, aki
11525 XXXVIII|                     másik Korponaynénak, aki a kész érett aranyalmát leszedni
11526 XXXVIII|                     Blumevitzné már megkapta a magáét, Löffelholtzné is
11527 XXXVIII|                  Pozsonyba kell lemenniök, s a formaságokat elintézni a
11528 XXXVIII|                     a formaságokat elintézni a hivatalos dicasteriumoknál.
11529 XXXVIII|                   Íme együtt mehetnének mind a hárman, Korponayné is nyélbe
11530 XXXVIII|                      is nyélbe süthetné most a maga dolgát.~- Csak megvan
11531 XXXVIII|                   maga dolgát.~- Csak megvan a donációs leveled, a lõcsei
11532 XXXVIII|                   megvan a donációs leveled, a lõcsei kapitulációbul? -
11533 XXXVIII|                      hordom - szólt Juliánna a keblére tapintva, s nyomban
11534 XXXVIII|                     Juliánna ki akart ugrani a hintóból, szerencséjére
11535 XXXVIII|                 visszatartották.~- Nincs meg a donációs leveled?~Az megvolt.
11536 XXXVIII|                      Az megvolt. Hanem errõl a levélrõl más jutott az eszébe
11537 XXXVIII|                   Szép búcsúvétel volt! Azok a levelek mind egy szarvasbõr
11538 XXXVIII|               vánkosba vannak bevarrva, s ez a vánkos ott maradt az almás
11539 XXXVIII|                         kérdé Löffelholtzné. A fél lába már kinn volt Juliánnának
11540 XXXVIII|                    már kinn volt Juliánnának a felhágón.~- Ott hagytam
11541 XXXVIII|                      felhágón.~- Ott hagytam a szekeremen. Futok vissza
11542 XXXVIII|                      mennem.~(Hiszen ha azok a levelek a császáriak kezébe
11543 XXXVIII|                     Hiszen ha azok a levelek a császáriak kezébe kerülnek,
11544 XXXVIII|                  császáriak kezébe kerülnek, a legelsõ, akinek a feje gurulásnak
11545 XXXVIII|                  kerülnek, a legelsõ, akinek a feje gurulásnak indul, magáé
11546 XXXVIII|                      gurulásnak indul, magáé a szép asszonyé!)~- Hát akkor
11547 XXXVIII|                 akkor inkább visszafordulunk a hintóval.~Szerencsére a
11548 XXXVIII|                      a hintóval.~Szerencsére a véletlen kisegítette Juliánnát
11549 XXXVIII|          szorongattatásból. - Azaz, hogy nem a véletlen, mert ilyen nincs,
11550 XXXVIII|                      mert ilyen nincs, hanem a körülmények logikája.~Az
11551 XXXVIII|                    az ostornyelét kipróbálta a rudason, meg a nyergesen,
11552 XXXVIII|                    kipróbálta a rudason, meg a nyergesen, hogy azokat gyorsabb
11553 XXXVIII|                      siker nélkül, vesztében a lógósra talált egy nagyot
11554 XXXVIII|                     húzni, mire az telerúgta a szemét, száját sárral, szügyébe
11555 XXXVIII|                száját sárral, szügyébe vágva a fejét, elkezdett vágtatni
11556 XXXVIII|                    fejét, elkezdett vágtatni a szekérrel, magával ragadva
11557 XXXVIII|                   szekérrel, magával ragadva a másik két párát is. Így
11558 XXXVIII|                     utolérte az almás szekér a hintót, de még el is hagyta,
11559 XXXVIII|                    el is hagyta, úgy kellett a bõszült Pegazusnak útját
11560 XXXVIII|                  Juliánna sietett is azonnal a szekeréhez. Az alma mind
11561 XXXVIII|                   mind az ördögé lett, hanem a szarvasbõr vánkos megkerült.~-
11562 XXXVIII|                   magától, hanem ráült, vagy a hóna alá vette, mikor leszálltak.~
11563 XXXVIII|                    leszálltak.~Poprádra érve a Husz apó vendéglõje elõtt
11564 XXXVIII|                  elõtt nem következett be az a tréfás jelenet, hogy a kurucok
11565 XXXVIII|                    az a tréfás jelenet, hogy a kurucok az ablakon át vegyenek
11566 XXXVIII|                asszonyság tartá bevonulását.~A Fabriczius-ház elõtt egész
11567 XXXVIII|                      saját kezeivel tépte le a szobák ajtajairól a sequestráló
11568 XXXVIII|                 tépte le a szobák ajtajairól a sequestráló pecséteket.~
11569 XXXVIII|                      Cornides is, felajánlva a most érkezett hölgyeknek
11570 XXXVIII|                     most érkezett hölgyeknek a konyháját, addig, amíg azok
11571 XXXVIII|            berendezkednek.~Még humorizált is a tudós férfiú, mondván:~-
11572 XXXVIII|                   mondván:~- Elsõ eset, hogy a doktor konyhájából egészséges
11573 XXXVIII|                    számára praescribálnak.~S a vendégség, amit a doktor
11574 XXXVIII|          praescribálnak.~S a vendégség, amit a doktor az egész úri társaságnak
11575 XXXVIII|                   meg tudja gyógyítani, mint a betegeket.~Ott volt Belleville
11576 XXXVIII|               ezúttal szabadon udvarolhatott a szép szalmaözvegynek.~Mikor
11577 XXXVIII|                  szép szalmaözvegynek.~Mikor a sok étel és ital feloldotta
11578 XXXVIII|                      étel és ital feloldotta a nyelveket, aztán nem is
11579 XXXVIII|                élményeit. El lettek fecsegve a várfeladás éjszakáján történt
11580 XXXVIII|                     már nevetni való tréfák. A ház fiatal asszonya ott
11581 XXXVIII|                      ház fiatal asszonya ott a ketterhäuschenben! (Minõ
11582 XXXVIII|        ketterhäuschenben! (Minõ éj volt az!) A megszabadítás furfangos
11583 XXXVIII|          ópiumpilulákat maga itta meg sörben a beteg helyett, s a félholt
11584 XXXVIII|                    sörben a beteg helyett, s a félholt asszony, akit a
11585 XXXVIII|                      a félholt asszony, akit a doktor hasztalan elektrika-masinázott. -
11586 XXXVIII|        elektrika-masinázott. - Hát még aztán a jó Belleville lovag, aki
11587 XXXVIII|                 lovag, aki kapukulcs helyett a ketterhäuschen kulcsait
11588 XXXVIII|                   kulcsait kapta meg, s majd a nyakát veszté a fél várossal
11589 XXXVIII|                       s majd a nyakát veszté a fél várossal támadt küzdelemben.~
11590 XXXVIII|                  küzdelemben.~Alauda uramnak a gombjai pattogtak le a mellényérõl
11591 XXXVIII|               uramnak a gombjai pattogtak le a mellényérõl a nagy kacagástól,
11592 XXXVIII|                   pattogtak le a mellényérõl a nagy kacagástól, mikor ezeket
11593 XXXVIII|                 elbeszélték, ki-ki hozzáadva a maga részérõl tapasztaltakat.~
11594 XXXVIII|         tapasztaltakat.~Egyszerre csak aztán a nagy féktelen jókedvbõl
11595 XXXVIII|                  féktelen jókedvbõl aláesett a szép asszony a nagy komolyságba.~-
11596 XXXVIII|                      aláesett a szép asszony a nagy komolyságba.~- Milyen
11597 XXXVIII|                     segítséget keressek nála a szegény kis fiacskám számára.~
11598 XXXVIII|                      S egyszerre tele lettek a szemei könnyel.~Doktor Cornides
11599 XXXVIII|                  minden állapotban kész volt a tudomány hatalmát éreztetni.
11600 XXXVIII|                 éreztetni. Kikérdé Juliánnát a kisfiú betegségének jelenségei
11601 XXXVIII|              tudomány meg tud küzdeni vele. (A régi orvosi tudományt értjük,
11602 XXXVIII|                     orvosi tudományt értjük, a mostani nem ér semmit.)
11603 XXXVIII|                     Egész ív papiros megtelt a recepttel, amit a tudós
11604 XXXVIII|                    megtelt a recepttel, amit a tudós férfiú e veszedelmes
11605 XXXVIII|                     Olyan arcanumok, amikrõl a mostani orvosoknak sejtelmük
11606 XXXVIII|            orvosoknak sejtelmük sincsen már, a föld öt részébõl, tenger
11607 XXXVIII|                      neki gyógyulnia - mondá a doktor az elbúsult anyának. -
11608 XXXVIII|                    egyre figyelmeztetem. Ezt a receptet az egész országban
11609 XXXVIII|                   valamit át kell adnom, mit a városnál felejtett. - Az
11610 XXXVIII|                   volt) meg lett bízva azzal a bizonyos expedícióval, a
11611 XXXVIII|                     a bizonyos expedícióval, a lõpor- és élelembeszállítás
11612 XXXVIII|                    élelembeszállítás végett, a tanács egy kétszáz aranyat
11613 XXXVIII|               aranyat nyomó láncot decretált a számára jutalmul. Korponay
11614 XXXVIII|                   meg már aligha vehetné át. A lánc pedig itt van. Azért
11615 XXXVIII|             legcélszerûbbnek találom, ha azt a feleségének szolgáltatom
11616 XXXVIII|                    hogy csak adja vissza azt a láncot az ötvösnek az aranyértékben,
11617 XXXVIII|                  aztán fizesse ki belõle azt a tartozását, amivel egy itteni
11618 XXXVIII|               csipkefátyoláért adósa maradt, a többinek majd akad helye. -
11619 XXXVIII|                  kétszáz arany már megtérült a visszautasított ezerbõl.
11620 XXXIX  |                   kérdezõsködött Juliánnának a férje után, és hogy mi történt
11621 XXXIX  |                hosszú mesét gondolt ki errõl a témáról, hogy õk már egészen
11622 XXXIX  |             Lengyelországban van, de már írt a feleségének, hogy haza kíván
11623 XXXIX  |                       hogy haza kíván jönni; a király hûségére fog állni,
11624 XXXIX  |                      amnesztiát, s jószágait a fia számára visszakéri.
11625 XXXIX  |                   Juliánna minden órán várja a férje hazaérkezését; egyrészt
11626 XXXIX  |                   egyrészt az is vezette ide a Szepességre, hogy itt remél
11627 XXXIX  |               legvakmerõbb fantáziával mesél a valósággal szembeszökõ kitalált
11628 XXXIX  |                 kitalált dolgokat, felnyílik a szobaajtó, s belép rajta -
11629 XXXIX  |                  emlegetnek: Korponay János, a férj.~Õ az valóban, nem
11630 XXXIX  |                    nem rémkép, nem tünemény; a valóságos Korponay János
11631 XXXIX  |                  vetett köpönyegben, kezében a hiúzbõr süvege.~Legelsõ,
11632 XXXIX  |           Löffelholtzné. (Korponay valamikor a császáriaknál szolgált,
11633 XXXIX  |                       Farkast emlegettünk, s a kert alatt kullog.”~Juliánnának
11634 XXXIX  |                  Juliánnának az egész testét a jéghideg rémület állta el.
11635 XXXIX  |                      Hisz éppen most mesélte a barátnõinek, hogy õt várja,
11636 XXXIX  |                     ajkait csókra kínálva.~S a kedves férj megölelte, megcsókolta
11637 XXXIX  |                  férj megölelte, megcsókolta a kedves asszonyát, ahogy
11638 XXXIX  |                    tõr rejtve, amit hátulról a szívéig szúrjon, és ajkaira
11639 XXXIX  |                  méregfestvény kenve, amivel a váltott csókban nejét megmérgezze;
11640 XXXIX  |                  vele; észrevéve, hogy annak a térdei roskadoznak, odavezette
11641 XXXIX  |                      roskadoznak, odavezette a karosszékéhez, oda leültette,
11642 XXXIX  |                  aztán szépen kezet csókolva a tábornoknénak és a háziasszonynak
11643 XXXIX  |                  csókolva a tábornoknénak és a háziasszonynak is, gavallérosan
11644 XXXIX  |                gavallérosan oda támaszkodott a szék támlányára.~- Mi jó
11645 XXXIX  |                     Korponay nyugodtan. - Az a szél, amely átfújta hozzánk
11646 XXXIX  |                      hozzánk Lengyelországba a hírét, hogy az új magyar
11647 XXXIX  |                     hogy az új magyar király a hazatérõknek amnesztiát
11648 XXXIX  |                  adott. Én már torkig laktam a lengyel barátsággal, s nem
11649 XXXIX  |              cselekedte kegyelmed - helyeslé a mondottakat Löffelholtzné -,
11650 XXXIX  |                      követni, hogy kegyelmed a birtokába minél elõbb visszahelyeztessék.~-
11651 XXXIX  |                   birtokomba, s ott várom be a saját házamban, ami velem
11652 XXXIX  |                      feleségecském?~Juliánna a halál félelmei között rebegé (
11653 XXXIX  |                      Pozsonyba akartuk vinni a kegyelmed asszonykáját,
11654 XXXIX  |                   szólt Korponay, s még csak a homloka sem vonult ráncba. -
11655 XXXIX  |             menyasszony, s nem adná olyankor a maga csendes kuckóját a
11656 XXXIX  |                      a maga csendes kuckóját a császár palotájáért. No,
11657 XXXIX  |                 palotájáért. No, hát majd ha a második mézeshetek leteltek,
11658 XXXIX  |                 asszonyát Pozsonyba.~Ez mind a legszívesebb enyelgés hangján
11659 XXXIX  |                 enyelgés hangján folyt ebben a modorban. Korponayt a háziasszony
11660 XXXIX  |                  ebben a modorban. Korponayt a háziasszony ottmarasztá
11661 XXXIX  |                 ember, ha elfáradt, felmehet a számára elkészített szobába.
11662 XXXIX  |                    leste Belleville lovagnak a furcsa küzdelmét a ráröffent
11663 XXXIX  |                  lovagnak a furcsa küzdelmét a ráröffent polgárõrökkel,
11664 XXXIX  |                  ahonnan Korponay alákiabált a kuruc hajdúknak, hogy nem
11665 XXXIX  |                     magukat, hanem ütni kell a labancot. Mind a kettõjükre
11666 XXXIX  |                   ütni kell a labancot. Mind a kettõjükre nézve emlékezetes
11667 XXXIX  |                   volna valami ürügyet, hogy a férjét elõre bocsássa, s
11668 XXXIX  |                   aztán mint egykor itt ezen a helyen, ahol õt a kardjával
11669 XXXIX  |                   itt ezen a helyen, ahol õt a kardjával ketté akarta vágni,
11670 XXXIX  |                     elõle, és szaladjon, míg a lábai bírják, világtalan
11671 XXXIX  |                      az urával, karját annak a válla körül fûzve, fejével
11672 XXXIX  |                     arcához hajolva, kísérve a másik két asszony tréfás
11673 XXXIX  |                    tréfás nevetésétõl.~Mikor a lépcsõkön felhaladva az
11674 XXXIX  |               emeleti szobába felértek, ahol a széles mennyezetes ágy el
11675 XXXIX  |             mennyezetes ágy el volt készítve a számukra, a kandallóban
11676 XXXIX  |                    volt készítve a számukra, a kandallóban ropogott a tûz,
11677 XXXIX  |                       a kandallóban ropogott a tûz, az álló falióra fel
11678 XXXIX  |                 Korponay letette az asztalra a kezében hozott karos gyertyatartót;
11679 XXXIX  |                    Juliánna széttárta elõtte a karjait, s azt mondá neki;~-
11680 XXXIX  |                  kiáltani.~Korponay megfogta a kezét szelíden, s a másikkal
11681 XXXIX  |                 megfogta a kezét szelíden, s a másikkal megcirógatta azt.~-
11682 XXXIX  |                Juliánnám. Távol van tõlem ez a szándék. Sõt azért jöttem,
11683 XXXIX  |                     kaptam (nézd most is itt a gyûrûdnek a sebhelye, amit
11684 XXXIX  |                      most is itt a gyûrûdnek a sebhelye, amit rajtam ejtél),
11685 XXXIX  |             szorongatá, többször megcsókolva a szép, lesütött szemeit.~
11686 XXXIX  |                  énvelem osztasz, hogy magát a mennyországot sem kívánnám
11687 XXXIX  |                    ne árulhassam.~S ez alatt a beszéd alatt úgy figyelt
11688 XXXIX  |                figyelt minden arcmozdulatára a férjének.~Ez az arc csak
11689 XXXIX  |                      szítani. Akinek még ezt a szót kimondják, hahotára
11690 XXXIX  |                      tudom kitalálni.~- Maga a fejedelem, Rákóczi Ferenc.~-
11691 XXXIX  |                    két hét telni, hogy bejön a fejedelem egész parádéval
11692 XXXIX  |                     azokkal együtt vonul fel a pozsonyi várba, ahol a nádor
11693 XXXIX  |                   fel a pozsonyi várba, ahol a nádor és a kancellár fogadják.
11694 XXXIX  |              pozsonyi várba, ahol a nádor és a kancellár fogadják. Visszakapja
11695 XXXIX  |              kancellár fogadják. Visszakapja a birtokait, a gyermekeit,
11696 XXXIX  |                     Visszakapja a birtokait, a gyermekeit, a feleségét,
11697 XXXIX  |                     birtokait, a gyermekeit, a feleségét, meghagyják neki
11698 XXXIX  |                  bírta, német helyõrségekkel a várakban, s új korszak kezdõdik
11699 XXXIX  |                     vele az egész országban. A Rádayak, Vayak, Esterházy
11700 XXXIX  |                     Lipótnak és Józsefnek. - A kuruc nevet lemossuk magunkról
11701 XXXIX  |                   beszél.~S amit el nem hitt a szavainak, elhitte a csókjainak.
11702 XXXIX  |                    hitt a szavainak, elhitte a csókjainak. Nem! Ilyen forrón
11703 XXXIX  |                    forrón nem csókol az, aki a szíve fenekén haragot hordoz.~
11704 XXXIX  |                    ágy kárpitját félrevonta, a betörõ napsugár a csendesen
11705 XXXIX  |                félrevonta, a betörõ napsugár a csendesen alvó férj arcát
11706 XXXIX  |                   ébren is tart még ez álom?~A férjnek a feje azon a szarvasbõr
11707 XXXIX  |                  tart még ez álom?~A férjnek a feje azon a szarvasbõr vánkoson
11708 XXXIX  |                  álom?~A férjnek a feje azon a szarvasbõr vánkoson nyugodott,
11709 XXXIX  |                  vánkoson nyugodott, amelybe a veszedelmes levelek voltak
11710 XXXIX  |                 megcsókolta annak az ütésnek a helyét, s hagyta õt tovább
11711 XL     |              egyetlen mód, visszatérni hozzá a férjnek, aki a nőnek egyedül
11712 XL     |             visszatérni hozzá a férjnek, aki a nőnek egyedül jogosult őriző
11713 XL     |                    ki nem bocsátani őt többé a keze közül.~Valóban az összeesküvők
11714 XL     |                      Korponayra rámérték ezt a feladatot.~Esküjök kötelezte
11715 XL     |                 Esküjök kötelezte őket, hogy a célba vett feladatért, ha
11716 XL     |                  vett feladatért, ha küldik, a pokolba is elmenjen mindegyik.~
11717 XL     |                     pedig nagyon hasonlított a pokolhoz.~Egy olyan szigorú,
11718 XL     |                      az útjába akadnak, s ha a régi cimborákkal összetalálkozik,
11719 XL     |                     velük az idõjárásról meg a cserebogarakról. És aztán
11720 XL     |                     akit jobban gyûlöl, mint a labancot és mindennap inni
11721 XL     |                      és mindennap inni abból a pohárból, amibõl már más
11722 XL     |               boldogságról beszélgetni azzal a nõvel, akit emlékezetébõl
11723 XL     |                    kellene tépnie! - Viselni a homlokán annak az ütésnek
11724 XL     |                    homlokán annak az ütésnek a helyét, amit tõle kapott,
11725 XL     |                    tõle kapott, s ez még nem a gonoszabbik emlék a homlokán,
11726 XL     |                      nem a gonoszabbik emlék a homlokán, amit miatta visel. -
11727 XL     |                      És most csókolgatni azt a kezet, mely õt megsértette,
11728 XL     |                     mely õt megsértette, azt a kezet, mely Lõcse kapuját
11729 XL     |                 ellenségnek megnyitotta, azt a kezet, mely az árulás bûndíját
11730 XL     |                elfogadta! És csókolgatni azt a hûtelen, csalfa, szép száját,
11731 XL     |                      száját, nehogy elárulja a titkait! És óvni azt az
11732 XL     |                    kellene kívánnia, mert az a kiszemelt fõvezér! - És
11733 XL     |                    ez asszonyt magátul, mert a magyar törvény szerint,
11734 XL     |                   magyar törvény szerint, ha a férj a hûtlen feleségét
11735 XL     |                   törvény szerint, ha a férj a hûtlen feleségét egyszer
11736 XL     |                   tett, ahogy rábizatott.~Az a hír Rákóczi visszatértérõl
11737 XL     |                   volt. Ezzel takargatták el a rejtett útjaikat, a királypártiakat
11738 XL     |           takargatták el a rejtett útjaikat, a királypártiakat ezzel áltatták
11739 XL     |         királypártiakat ezzel áltatták el. S a vaklárma nagyon jól sikerült,
11740 XL     |                     nagyon jól sikerült, tán a szándékon túl is. Elhitte
11741 XL     |                       hogy Rákóczi csakugyan a király hûségére tért s hazajõ,
11742 XL     |                birtokait átvenni. Erre aztán a még eddig agyarkodó, apró
11743 XL     |                 faluszájai is ágy alá vágták a piros csákós süveget meg
11744 XL     |                     piros csákós süveget meg a kerecsentollat, felvették
11745 XL     |                    kerecsentollat, felvették a birkaprémes sapakot, s siettek
11746 XL     |                   maradjanak valahogy, mikor a kegyelmet osztják.~Juliánna
11747 XL     |                  maga is egészen elhitte ezt a mesét. Ezt is, meg a másikat
11748 XL     |                     ezt a mesét. Ezt is, meg a másikat is, hogy õvele most
11749 XL     |                  másikat is, hogy õvele most a férje boldog.~Hisz õ is
11750 XL     |              asszonyi szívnek elõveszi, hogy a férjét boldogítsa. A kisfiát
11751 XL     |                    hogy a férjét boldogítsa. A kisfiát is hazahozta a nagyapótul
11752 XL     |                       A kisfiát is hazahozta a nagyapótul az osgyáni kastélyba,
11753 XL     |              kastélyba, s egész napját annak a gyügyögtetése foglalja el.~
11754 XL     |                      Korponay is elhitte azt a másik mesét, hogy egy asszony,
11755 XL     |                      gondol másra, csak erre a csókra.~A boldog idillt
11756 XL     |                   másra, csak erre a csókra.~A boldog idillt hát nem zavarta
11757 XL     |                    nem zavarta meg más, csak a prózai gondok. Korponay
11758 XL     |                 mindig zár alá volt vetve, s a felmentés késett. Emiatt
11759 XL     |                     felmentés késett. Emiatt a jövedelem nagyon összeszorult.~
11760 XL     |                     Juliánna többször említé a férjének, hogy jó volna
11761 XL     |                húzódozott tõle, hogy õ átall a nagyurak ajtaján kopogtatni.~-
11762 XL     |                    én majd itthon maradok, - a kisfiúnak pépet fõzni.”~
11763 XL     |                   útjának, mint inkább annak a bizalomnak, hogy õt a férje
11764 XL     |                  annak a bizalomnak, hogy õt a férje magában elereszti.~
11765 XL     |             felbukkantak, s rémületbe hozták a felsõ vármegyéket. Ha megéheztek,
11766 XL     |              Pozsonyban már akkor olyan volt a sokadalom, a tömérdek instanciahozó
11767 XL     |                      olyan volt a sokadalom, a tömérdek instanciahozó vendégseregtõl,
11768 XL     |           instanciahozó vendégseregtõl, hogy a fogadóban csak nagy könyörgésre
11769 XL     |               Juliánna egy szobácskát kapni, a hintaját pedig haza kellett
11770 XL     |                  haza kellett küldenie, mert a lovak számára istálló nem
11771 XL     |                     nagyon elfelejtették már a nevét.~Mégiscsak bejutott
11772 XL     |             Mégiscsak bejutott nagy nehezen, a kegyelmes úr rá is ismert,
11773 XL     |                      elõadá, amiért idejött, a férje birtokainak a lezárolás
11774 XL     |                 idejött, a férje birtokainak a lezárolás alóli felmentéseért;
11775 XL     |               lezárolás alóli felmentéseért; a fõúr megbiztatta, hogy csak
11776 XL     |             csendesen, ha az õ dolgára kerül a sor, majd azt is elintézik.~
11777 XL     |               egyszer idáig jutott, hogy azt a másik dolgot is emlékezetbe
11778 XL     |                 dolgot is emlékezetbe hozza: a fiának ígért donációt.~-
11779 XL     |                     most nehezen megy. Mi is a kegyelmed titulusa erre
11780 XL     |           impetratióra?~Már elfelejtették!~- A lõcsei kapituláció! - mondá
11781 XL     |                  lõcsei kapituláció! - mondá a hölgy, elõkeresve a tarsolyából
11782 XL     |                    mondá a hölgy, elõkeresve a tarsolyából a rá vonatkozó
11783 XL     |                     elõkeresve a tarsolyából a rá vonatkozó iratot.~- Úgy?
11784 XL     |                    Juliánnának fejébe futott a vér.~- Azt legjobban tudja
11785 XL     |                  nekem Wratislaw adta, abból a célból, hogy a kancellár
11786 XL     |                   adta, abból a célból, hogy a kancellár futárját minden
11787 XL     |            megelõzzem, aki kegyelmességednek a visszahívó dekrétumot vitte.
11788 XL     |                   dekrétumot vitte. S én ezt a feladatot végre is hajtottam.~-
11789 XL     |                 nemigen lehet felhordogatnom a kancellár elõtt, sõt kénytelen
11790 XL     |                  elõtt, sõt kénytelen volnék a magam részérõl eltagadni,
11791 XL     |                  nyugodjék meg kegyelmed. Az a lõcsei história olyan csekély
11792 XL     |                      azt senki fel nem veszi a földrõl. Azt sem tudják
11793 XL     |                  tudják már, hogy mi volt az a Lõcse? A háborúnak vége.
11794 XL     |                     hogy mi volt az a Lõcse? A háborúnak vége. A kurucok
11795 XL     |                     Lõcse? A háborúnak vége. A kurucok seregestõl jönnek
11796 XL     |              ajtónkra hûségüket contestalni, a nagy lojalitási kórusban
11797 XL     |                     nagy lojalitási kórusban a kegyelmed kérelme úgy elhangzik,
11798 XL     |                   senki sem hallja meg.~Erre a szóra valami alvó ördög
11799 XL     |                      szemekkel, s megragadva a nõ kezét, azt kiáltá a szeme
11800 XL     |            megragadva a nõ kezét, azt kiáltá a szeme közé:~- Mit tudsz
11801 XL     |                      elképedt. Érzé, hogy ez a kezét fogó kéz vasbilincs,
11802 XL     |              vasbilincs, s aki hozzá beszél, a vallató inkvizítor, õ maga -
11803 XL     |                  össze kellett szednie, hogy a kezét ebbõl a vasbilincsbõl
11804 XL     |                  szednie, hogy a kezét ebbõl a vasbilincsbõl kiszabadítsa.
11805 XL     |                   egy módja van.~Az, felelni a haragos kérdésre, bizalmas
11806 XL     |                   szerencsém megérteni, hogy a nagyurak ígérete meg a beteg
11807 XL     |                  hogy a nagyurak ígérete meg a beteg ember fogadása egy
11808 XL     |                fogadása egy húron pendülnek. A tett szolgálatomra méltóztatott
11809 XL     |                      nem vagyok, hagyjon fel a tegezéssel, s adja meg a
11810 XL     |                     a tegezéssel, s adja meg a megilletõ címemet.~- Igaza
11811 XL     |                   Tessék helyet foglalni itt a díványon, fõstrázsamesterné
11812 XL     |                    nagy dolognak, azt én már a belépésekor sejtettem -
11813 XL     |                      az apjánál tartózkodott a fegyverlerakás óta, s azt
11814 XL     |                      az öreg Ghéczy Zsigmond a totumfac valami új összeesküvésben,
11815 XL     |                 ijedséggel Juliánna, s ezzel a szavával még mélyebben keverte
11816 XL     |                 mélyebben keverte bele magát a hínárba.~- Õ nem tud semmirõl? -
11817 XL     |                      tud semmirõl? - sietett a szóval Pálffy. - Akkor kegyelmed
11818 XL     |        bizonyítványai? Vannak valami levelek a kezében?~Juliánna megértheté
11819 XL     |                 kezében?~Juliánna megértheté a fõúr exaltált tekintetébõl
11820 XL     |                   fõúr exaltált tekintetébõl a helyzetét. Ha õ most erre
11821 XL     |                    helyzetét. Ha õ most erre a kérdésre azt feleli: „nincsenek”,
11822 XL     |                        akkor innen egyenesen a börtönbe fogják vinni.~Azt
11823 XL     |          fölfedezéseket teszek, mi lesz érte a jutalmam?~- Helyes. Hát
11824 XL     |                      adom rá, sõt ha kívánja a királyi jóváhagyást is elõre
11825 XL     |                  adandja, hát azon fõuraknak a birtokai közül választhat
11826 XL     |                     István, Krasznahorkát, s a fiának grófi címet vihet
11827 XL     |                 történik veled, hogy elõször a jobb kezedet, azután pedig
11828 XL     |                   jobb kezedet, azután pedig a fejedet fogom levágatni.
11829 XL     |                      levágatni. Mármost mind a két kérdésedre feleletet
11830 XL     |                 veszedelmes írásokat, nehogy a férjemet vagy az apámat
11831 XL     |                     megõrzés végett.~- Ki az a jó barátja az asszonynak?~-
11832 XL     |                õfelségének, s ezzel magamnak a király kegyosztásához érdemeket
11833 XL     |                 Kézsmárkra, hogy elhozhassam a tábornoktól a neki küldött
11834 XL     |                    elhozhassam a tábornoktól a neki küldött írásokat.~-
11835 XL     |                  mégy Pozsonyból sehova. Ott a kezedben a toll, itt a papiros,
11836 XL     |            Pozsonyból sehova. Ott a kezedben a toll, itt a papiros, tinta:
11837 XL     |                   Ott a kezedben a toll, itt a papiros, tinta: írj azonnal
11838 XL     |                  Három nap alatt itt lesznek a leveleid. Addig szépen otthon
11839 XL     |                   Addig szépen otthon maradj a vendégfogadóban.~Juliánna
11840 XL     |            vendégfogadóban.~Juliánna megírta a levelet Viardhoz, azt lepecsételték,
11841 XL     |                     lepecsételték, s átadták a futárnak.~- A viszonttalálkozásig -
11842 XL     |                      s átadták a futárnak.~- A viszonttalálkozásig - mondá
11843 XL     |     viszonttalálkozásig - mondá Pálffy János a nõnek. - Innen mármost vagy
11844 XL     |                nélkül.~Juliánna kitámolygott a terembõl. Három napi idõhaladék
11845 XLI    |                            XLI. FEJEZET~Azok a veszedelmes levelek~Korponayné
11846 XLI    |                levelek~Korponayné nekiindult a járásnak.~Kiment a sétányra,
11847 XLI    |                nekiindult a járásnak.~Kiment a sétányra, végig a Zuckermantelen,
11848 XLI    |                     Kiment a sétányra, végig a Zuckermantelen, meg vissza.
11849 XLI    |                     vissza. Azután keresztül a hajóhídon. A Szent Nepomuk-szobornál
11850 XLI    |                Azután keresztül a hajóhídon. A Szent Nepomuk-szobornál
11851 XLI    |        Nepomuk-szobornál megállt, belenézett a vízbe. Csak egy hibbanás
11852 XLI    |                     kellett volna, és megvan a felelet minden kérdésre. -
11853 XLI    |                       előre-hátra barangolva a tekervény utakon. - Észre
11854 XLI    |                         Késő este volt, mire a vendéglőbe visszakerült. -
11855 XLI    |                   már ma, vagy sem? Talán az a háta mögött járogató két
11856 XLI    |                  gyújtott.~Azután előkereste a bőröndje fenekéről azt a
11857 XLI    |                     a bőröndje fenekéről azt a kis szarvasbőr vánkost.~
11858 XLI    |                      ollót, felfejtette vele a majcot.~A lószőrtöltelék
11859 XLI    |                   felfejtette vele a majcot.~A lószőrtöltelék közül elővonta
11860 XLI    |                     írt Ghéczy Zsigmondhoz), a többiek mind le voltak pecsételve.~
11861 XLI    |                       Az ollóval felvagdalta a pecséteiket.~A levelek Ráday
11862 XLI    |                   felvagdalta a pecséteiket.~A levelek Ráday Pál, Sennyey
11863 XLI    |                Megannyi magyar előkelő főúr, a legtöbb éppen Pozsonyban
11864 XLI    |                    felkelésnek nem lehet más a katonai vezére, mint Andrássy
11865 XLI    |                      mint Andrássy István. Ő a legderekabb hadvezető. Egy
11866 XLI    |                   gyülekezőhelyül szolgálhat a felkelő seregnek, ahol fegyvereket,
11867 XLI    |                    nélkül semmit.~Kiegészíti a bizonyítékok sorát az ő
11868 XLI    |                     mind kezében tartja most a szép asszony. Csak oda kell
11869 XLI    |                  Csak oda kell azt nyújtania a táncosának, s lesz belőle
11870 XLI    |            virágszála?~Tartozik õ megsiratni a Rádayakat, Esterházyakat,
11871 XLI    |                 Visel-e õ gyászruhát azoknak a halála miatt?~De hát az
11872 XLI    |                     Valami fekete árnyék ott a háta mögött ilyeneket suttogott
11873 XLI    |                   mögött ilyeneket suttogott a fülébe.~„Hát éppen õtet?
11874 XLI    |                    Egy mulatótárs, aki ivott a poharadból s aztán elhajította.~
11875 XLI    |                   csak egy mosoly az orcáján a látásodra?~Nem engedte-e,
11876 XLI    |               látásodra?~Nem engedte-e, hogy a porba alázd magadat elõtte;
11877 XLI    |                 bocsánatot kérj attól, azért a bûnödért, aminek fele az
11878 XLI    |                    volt.~Aztán hagyott futni a világba.~És az a két úri
11879 XLI    |               hagyott futni a világba.~És az a két úri siheder, aki a szemed
11880 XLI    |                    az a két úri siheder, aki a szemed közé bámult, s még
11881 XLI    |                 idegen ajtókra.~És magát azt a csodatevõ szentet, aki holta
11882 XLI    |                  katafalktrónusáról, eldugva a föld alá, ahol a hazája,
11883 XLI    |                     eldugva a föld alá, ahol a hazája, s magad járhatsz
11884 XLI    |                   magad járhatsz aztán végig a termeken, amikben õ osztotta
11885 XLI    |                      osztotta egykor kegyeit a hódoló népségnek. Te lehetsz
11886 XLI    |                 hódoló népségnek. Te lehetsz a vidék élõ jóltevõje! Ha
11887 XLI    |                tehozzád járnak majd búcsúval a népek!~Hadd vesszen Andrássy
11888 XLI    |                   vesszen Andrássy István is a többiekkel együtt!~Kettõ
11889 XLI    |                 többiekkel együtt!~Kettõ áll a kockán: vagy az õ feje,
11890 XLI    |                 kockán: vagy az õ feje, vagy a tied!~Tudod, hogy mi vár
11891 XLI    |                     úgy kecsegteté váltig. - A gyertya kanóca megkoppantatlan
11892 XLI    |                     egy szárnycsapása elûzte a rémet.~A nõ fogta az elsõ
11893 XLI    |                szárnycsapása elûzte a rémet.~A nõ fogta az elsõ levelet,
11894 XLI    |                 levelet, Andrássy Istvánét s a gyertya fölé tartá. A papír
11895 XLI    |                      s a gyertya fölé tartá. A papír lángra lobbant, hagyta
11896 XLI    |                     lobbant, hagyta azt égni a végsõ csücskéig, azt is
11897 XLI    |                   csücskéig, azt is feldobta a tenyerével a levegõbe, hogy
11898 XLI    |                     is feldobta a tenyerével a levegõbe, hogy a végsõ rongya
11899 XLI    |                  tenyerével a levegõbe, hogy a végsõ rongya is elégjen,
11900 XLI    |                     végsõ rongya is elégjen, a fekete hamv, vándor szikráival
11901 XLI    |                  szemfödél szállt lassan alá a földre.~De a többi levél
11902 XLI    |                      lassan alá a földre.~De a többi levél is mind tele
11903 XLI    |               valamennyi mind ott hamvadt el a gyertya lángjánál.~Csak
11904 XLI    |                      az utolsó volt már meg. A Sréter Jánosé. Ez a fõúr
11905 XLI    |                     meg. A Sréter Jánosé. Ez a fõúr õt egyszer keservesen
11906 XLI    |                    egy legalább fizessen meg a többiért.~- Nem! Nem! Nem
11907 XLI    |                  ujjai közt.~Akkor letérdelt a földre, összeseperte a papírhamvakat
11908 XLI    |             letérdelt a földre, összeseperte a papírhamvakat és mind egy
11909 XLI    |                     egész jelenetet kileste, a júdáslyukon keresztül.~Mikor
11910 XLI    |                 júdáslyukon keresztül.~Mikor a papírhamvakat összegyûjté
11911 XLI    |                     akart rajta menni, azzal a szándékkal, hogy az egész
11912 XLI    |                     az egész papírmaradványt a kályhába veti, ami kívülrõl
11913 XLI    |               Csaknem elsikoltá magát, mikor a kapucinust maga elõtt látta.
11914 XLI    |                     látta. Hanem az hirtelen a szájára tapasztá a kezét,
11915 XLI    |                  hirtelen a szájára tapasztá a kezét, s visszatolta a szobába,
11916 XLI    |              tapasztá a kezét, s visszatolta a szobába, újra bereteszelve
11917 XLI    |                     Akkor felveté az arcáról a csuklyáját.~- Pelargus! -
11918 XLI    |                 félig örömmel.~- Ne mondd ki a nevem.~- Mi dolgod itt?~-
11919 XLI    |      Megsemmisítetted õket?~Juliánna odaadta a kezébe a hamuval telt borítékot.~-
11920 XLI    |                    Juliánna odaadta a kezébe a hamuval telt borítékot.~-
11921 XLI    |            bizonyíték többé.~Pelargus elejté a csuhája bõ ujjába rejtett
11922 XLI    |              megcsókolá az asszony ruhájának a szegélyét. „Édes szentem!”~-
11923 XLI    |                      árulva, fusson, ameddig a két szeme lát, az uramat
11924 XLI    |                 mondd: õ ne féljen semmitõl, a kisfiamnak vidd ezt a csókot.~
11925 XLI    |              semmitõl, a kisfiamnak vidd ezt a csókot.~Végre tehát Pelargus
11926 XLI    |                      is megérte, hogy kapott a bálványozott asszonyától
11927 XLI    |                    futnom kell innen, amerre a világnak nincsen szája.
11928 XLI    |                      találjanak.~Akárki volt a közeledõ, egy alázatosan
11929 XLI    |                    köszön minden embernek, s a kezeit a csuhája ujjaiból
11930 XLI    |                  minden embernek, s a kezeit a csuhája ujjaiból elõ nem
11931 XLI    |                   csak egy nagykendõt kapott a fejére, amivel magát cselédek
11932 XLI    |              bebugyolálta, s azzal kisietett a folyosóra, le a lépcsõn,
11933 XLI    |                    kisietett a folyosóra, le a lépcsõn, a rácsajtónál várt
11934 XLI    |                     folyosóra, le a lépcsõn, a rácsajtónál várt reá az
11935 XLI    |                      rácsajtónál várt reá az a másik ember. Az meg a Pálffy
11936 XLI    |                     az a másik ember. Az meg a Pálffy János kéme volt,
11937 XLI    |                   ifjasszonykát. Legjobb van a „Rothcr Hahn”-nál.~Juliánna
11938 XLI    |                   hagyta magát odáig kísérni a kémtõl.~A Veres Kakas volt
11939 XLI    |                      odáig kísérni a kémtõl.~A Veres Kakas volt a szállója
11940 XLI    |                   kémtõl.~A Veres Kakas volt a szállója valamennyi szekeresnek,
11941 XLI    |                   Magyarországtól Sziléziáig a közlekedést fenntartotta.
11942 XLI    |                    közlekedést fenntartotta. A nagy ivóterem tömve volt
11943 XLI    |                   volt fuvarosokkal, akiknek a nemzetiségét már arról ki
11944 XLI    |                    találni, hogy mit isznak. A hanákok elõtt seres kancsó
11945 XLI    |                      elõtt seres kancsó áll, a krikehájok elõtt borovicskás
11946 XLI    |                   elõtt borovicskás kotyogó, a szamárevõk elõtt almaboros
11947 XLI    |                 almaboros fakupa.~Ott bement a kocsmaajtón, s amíg a kém
11948 XLI    |                 bement a kocsmaajtón, s amíg a kém ott leste a visszatértét,
11949 XLI    |                       s amíg a kém ott leste a visszatértét, azalatt õ
11950 XLI    |                      visszatértét, azalatt õ a korcsmában összebeszélt
11951 XLI    |                       jó pénzt adott neki, s a hátulsó ajtón kiosonva a
11952 XLI    |                     a hátulsó ajtón kiosonva a hanák nagy ernyõs szekerén
11953 XLI    |                  szekerén szépen kikocsizott a kapun keresztül.~Szerencsésen
11954 XLI    |                    Pozsonyból, anélkül, hogy a sorompónál feltartóztatták
11955 XLI    |               Titkolózónak nem lehet nevezni a szökését, aki hanák szekéren
11956 XLI    |           rézcsattogókkal, s még azon felyül a tengelyein nagy acél pengõk
11957 XLI    |                     csörömpölnek, hogy annak a járását félórányira meg
11958 XLI    |                    hallani, mi arra jó, hogy a szûk hegyi utakon a kitérõnél
11959 XLI    |                     hogy a szûk hegyi utakon a kitérõnél bevárja egyik
11960 XLI    |               kitérõnél bevárja egyik szekér a másikat.~Egész Mariathalig
11961 XLI    |                    már. Útközben megalkudott a fuvarossal, hogy õt egész
11962 XLI    |                    után, továbbindultak, még a falu végi keresztet sem
11963 XLI    |                 vágtató lovascsapat utolérte a szekeret.~Korponayné régóta
11964 XLI    |                Korponayné régóta figyelt már a kocsiernyõ nyílásain keresztül
11965 XLI    |                     valami gyanús villogásra a hátuk mögött, a kardok csillámlása
11966 XLI    |                   villogásra a hátuk mögött, a kardok csillámlása volt
11967 XLI    |                   kardok csillámlása volt az a csillagok fényében. Nemsokára
11968 XLI    |                csillagok fényében. Nemsokára a sisaktaréjokat is kivehette
11969 XLI    |                  Üldözik!~- Megállj - kiálta a hanákra a csapatvezetõ.~
11970 XLI    |                   Megállj - kiálta a hanákra a csapatvezetõ.~Juliánna ismerte
11971 XLI    |           csapatvezetõ.~Juliánna ismerte azt a hangot. Teste-lelke megdermedt
11972 XLI    |                     tõle.~Sok olyan arc volt a világon, aminek megjelenése
11973 XLI    |                    aminek megjelenése fölért a kísértetlátással, de azok
11974 XLI    |                   ettõl.~Az Andernach lovag.~A kapitány felemelte a szekér
11975 XLI    |                  lovag.~A kapitány felemelte a szekér ponyvaernyõjének
11976 XLI    |                     leffentyûjét, s meglátva a szekér mélyén kuporgó asszonyságot,
11977 XLI    |                   hiszem, hogy nincsen itten a „du verfluchter Pintye Gregor
11978 XLI    |                verfluchter Pintye Gregor meg a megbabonázott kantár!”~Hasztalan
11979 XLI    |                      vissza - mondá Juliánna a fuvarosnak.~Ettõl a perctõl
11980 XLI    |                 Juliánna a fuvarosnak.~Ettõl a perctõl fogva rab volt.~ ~
11981 XLII   |                     perirat aktái beszélnek.~A Korponay Ghéczy Juliánna
11982 XLII   |                    felségárulási pere egyike a legnevezetesebb lélektani
11983 XLII   |                   belõle igaz.~Megfordította a tényállást. Nem az általa
11984 XLII   |              megnevezett urak küldték azokat a leveleket Rákóczihoz, hanem
11985 XLII   |                    miért tartogatta õ ezeket a leveleket -, miután regényes
11986 XLII   |                     hogy mi volt hát azokban a levelekben, akkor azzal
11987 XLII   |                     ítélõmesterek kifáradtak a vallatásában, semmit sem
11988 XLII   |                    érkezett le Bécsbõl, hogy a makacs asszonyt kínvallatás
11989 XLII   |                  kínvallatás alá kell venni.~A judex curiae s az ítélõmesterek
11990 XLII   |                parancsolat ellen, hivatkozva a törvényre, mely nemesembert
11991 XLII   |                    vettetni nem enged.~Ekkor a bécsi kormány elvette a
11992 XLII   |                      a bécsi kormány elvette a pert a királyi táblától
11993 XLII   |                 bécsi kormány elvette a pert a királyi táblától s delegatum
11994 XLII   |                elsõfokú tortúra nem használ, a másodfokút is kell alkalmazni.~
11995 XLII   |                    való nap odaküldték hozzá a hóhérmestert, hogy mutogassa
11996 XLII   |                      hogy mutogassa meg neki a kínzóeszközöket, s magyarázza
11997 XLII   |                     s magyarázza meg azoknak a hatását.~Az egyik volt a
11998 XLII   |                     a hatását.~Az egyik volt a hüvelykszorító, a másik
11999 XLII   |                 egyik volt a hüvelykszorító, a másik a hármas fakorona.~
12000 XLII   |                      hüvelykszorító, a másik a hármas fakorona.~Juliánna