bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

12001 XLII   |              csendesen, hogy mi fog történni a szép fehér kezeivel, a szép
12002 XLII   |              történni a szép fehér kezeivel, a szép sima homlokával. Talán
12003 XLII   |                    is meg fog látszani annak a nyoma. Örökre? Csak addig
12004 XLII   |                    nyoma. Örökre? Csak addig a palloscsapásig.~Hadd jöjjön
12005 XLII   |                    nem bírta álomra lehunyni a szemét. A lélek gyötrelme
12006 XLII   |                    álomra lehunyni a szemét. A lélek gyötrelme még kínzóbb,
12007 XLII   |                  gyötrelme még kínzóbb, mint a testi fájdalom. Vajon tud-e
12008 XLII   |                   várta, hogy vigyék hát már a bírái elé.~Mikor a hüvelykszorítókat
12009 XLII   |                   hát már a bírái elé.~Mikor a hüvelykszorítókat rásrófolták
12010 XLII   |                hüvelykszorítókat rásrófolták a kezeire (azokra a sokat
12011 XLII   |                rásrófolták a kezeire (azokra a sokat csókolgatott szép
12012 XLII   |                  hogy csak ennyit tudnak, ez a mesterségük? A kérdéseikre
12013 XLII   |                    tudnak, ez a mesterségük? A kérdéseikre nem felelt többé
12014 XLII   |                    többé semmit.~Ekkor aztán a második fokú kínzást alkalmazták
12015 XLII   |           alkalmazták nála; amit krónikáink „a hármas fával megkoronáztatás”
12016 XLII   |            összekötött fahasábból állt, amit a vallatott fejére tettek,
12017 XLII   |                     összébb húzták zsineggel a három fa végeit, hogy az
12018 XLII   |                     három fa végeit, hogy az a közbeszorított koponyát
12019 XLII   |                      alatt folyvást kacagott a nõ.~Akármit kérdeztek tõle,
12020 XLII   |                 kérdeztek tõle, nevetés volt a válasz.~Csak azt szerették
12021 XLII   |                      kivenni, volt-e azokban a levelekben Andrássy Istvánnak
12022 XLII   |                levelekben Andrássy Istvánnak a neve felhozva.~Kacagott
12023 XLII   |                    felhozva.~Kacagott rajta.~A hóhér még egyet csavart
12024 XLII   |                      hóhér még egyet csavart a háromfás koronán.~Ekkor
12025 XLII   |                 eszméletéhez tért, azt mondá a bíráinak, hogy csak hozzák
12026 XLII   |                   hogy csak hozzák elõ hamar a többi kínzószerszámokat
12027 XLII   |                   kínzószerszámokat is, amik a harmadfokú tortúrához valók.
12028 XLII   |                 keresztülesni.~Elszörnyedtek a példátlan megátalkodottságon.
12029 XLII   |                     Visszavitték az asszonyt a börtönébe.~S aztán ítéletet
12030 XLII   |                  ítéletet tartottak fölötte.~A meghozott ítélet maga egy
12031 XLII   |                   diákul. Megmaradt az arcán a szokott alázatossággal vegyült
12032 XLII   |                   Azt kérdezték tõle, akar-e a trón elé kegyelemért folyamodni.~
12033 XLII   |                      nem vitték többé vissza a börtönébe, hanem a siralomházba.~
12034 XLII   |                    vissza a börtönébe, hanem a siralomházba.~A városházának
12035 XLII   |             börtönébe, hanem a siralomházba.~A városházának egy kis földszinti
12036 XLII   |                   volt az, melynek ablakából a piacra lehetett látni.~Az
12037 XLII   |                     ácsok rögtön hozzáfogtak a vérpad felállításához, Juliánnának
12038 XLII   |                      róják az egyik gerendát a másikba, hogy helyezik el
12039 XLII   |                    másikba, hogy helyezik el a középen azt az alacsony
12040 XLII   |                     alacsony tölgyfa széket; a környékét behintik vastagon
12041 XLII   |               behintik vastagon homokkal. Az a homok az õ vérét fogja felinni.~
12042 XLII   |                      várni?”~Aztán megszólal a városháza tornyában egy
12043 XLII   |               kocogva vágtat végig az utcán: a görhes, szeplõs gebe egy
12044 XLII   |                      maga után, ami kötéllel a farkához van kötve. Egy
12045 XLII   |                  csomó hajfürt húzódik utána a sárban, ami a burokbul kimaradt.
12046 XLII   |                  húzódik utána a sárban, ami a burokbul kimaradt. Valami
12047 XLII   |                   kivégzett embert hurcolnak a vesztõhelyrõl a temetõbe;
12048 XLII   |                    hurcolnak a vesztõhelyrõl a temetõbe; akinek a büntetéséhez
12049 XLII   |             vesztõhelyrõl a temetõbe; akinek a büntetéséhez még az is hozzátartozik,
12050 XLII   |                 halálra. Itt látom, készítik a katafalkomat.~- Gyalázatos
12051 XLII   |                   Gyalázatos halálra, aminek a szégyenfoltját örök idõkön
12052 XLII   |                      koronát szereztél volna a fiadnak: hoztál a fejére
12053 XLII   |                      volna a fiadnak: hoztál a fejére országos gyalázatot,
12054 XLII   |                    inkább tartoztál hûséggel a bûnösöknek, a békeháborítóknak,
12055 XLII   |             tartoztál hûséggel a bûnösöknek, a békeháborítóknak, az ország
12056 XLII   |                      az ország megrontóinak, a rablóknak, gyújtogatóknak,
12057 XLII   |              rablóknak, gyújtogatóknak, mint a te koronás fejedelmednek,
12058 XLII   |                    te koronás fejedelmednek, a te szegény nyomorgatott
12059 XLII   |                      nyomorgatott hazádnak s a te árva családodnak. Ember
12060 XLII   |                  anya voltál. Akárhol legyen a helyed a másvilágon, gyermekednek
12061 XLII   |                      Akárhol legyen a helyed a másvilágon, gyermekednek
12062 XLII   |        megfordíthatnád magad és fiad sorsát, a király kegyelme oly magasra
12063 XLII   |                  arca, egész alakja elárulta a lelkében kelt tusát.~- Magad
12064 XLII   |                 bántódása miattam? - kérdezé a fõúrtól.~- Azt nem mondhatom
12065 XLII   |                pallosütéssel ki van elégítve a sorsod. De mi lesz a gyermekedbõl?
12066 XLII   |                elégítve a sorsod. De mi lesz a gyermekedbõl? Pedig milyen
12067 XLII   |                Milliókat érõ kincseket adtál a lángok martalékául. És még
12068 XLII   |                      vagy, mint Sybilla volt a könyveivel. A megmaradtért
12069 XLII   |                   Sybilla volt a könyveivel. A megmaradtért is kérheted
12070 XLII   |             felfedezned, s célt érsz. Ha ezt a titkot magaddal viszed a
12071 XLII   |                     a titkot magaddal viszed a másvilágra, lappangó tüzet
12072 XLII   |                    lappangó tüzet hagysz itt a hazádnak; ami ha fellobban,
12073 XLII   |                fellobban, nagyobb pokol lesz a te lelkednek, mint maga
12074 XLII   |                      te lelkednek, mint maga a gyehenna.~Juliánna meg volt
12075 XLII   |                      utolsó szavakra.~Hiszen a hazaszeretetnek is két pólusa
12076 XLII   |                     szó megtérésre mutatott.~A fõúr azzal az ígérettel
12077 XLII   |              óhajtását.~Hogy mennyire terjed a fõúr jóakarata, azt nemsokára
12078 XLII   |                      elhagyá, ismét felnyílt a siralomház ajtaja; de a
12079 XLII   |                      a siralomház ajtaja; de a porkoláb helyett a fürmender
12080 XLII   |                ajtaja; de a porkoláb helyett a fürmender jött be hozzá;
12081 XLII   |                    háromszor is hátrakaparva a lábával tiszteletteljesen,
12082 XLII   |                 szobába fog átvezettetni.~Az a szoba az emeleten volt.~
12083 XLII   |               ablakából is le lehetett látni a piacra; de az ijesztõ látvány
12084 XLII   |                 tolakodott olyan közvetlenül a szem elé.~A cserébe kapott
12085 XLII   |                      közvetlenül a szem elé.~A cserébe kapott szoba egész
12086 XLII   |                     pergamenek vannak benne. A falra volt akasztva egy
12087 XLII   |                  hogy bele ne tekintsen abba a tükörbe. Majdnem azt kérdezte,
12088 XLII   |                  Majdnem azt kérdezte, ki ez a szép asszony? Az a veres
12089 XLII   |                     ki ez a szép asszony? Az a veres vonal a homlokán,
12090 XLII   |                    asszony? Az a veres vonal a homlokán, amit a kínzó korona
12091 XLII   |                 veres vonal a homlokán, amit a kínzó korona hagyott hátra,
12092 XLII   |                    homloknásfa volna. Hát ez a szétbomlott haj? Bizony
12093 XLII   |                 megfésülve, nap-nap óta csak a tíz körmével tépte, lelki-testi
12094 XLII   |                  kínlódásaiban. Az asztalkán a tükör alatt pedig volt egy
12095 XLII   |                  elefántcsont fésû; - mintha a számára lett volna odakészítve. -
12096 XLII   |               selyemzuhatag!~De kár lesz ezt a hóhér ollójának adni!~Mikor
12097 XLII   |              ollójának adni!~Mikor elkészült a haja befonásával, szétnézett
12098 XLII   |                      befonásával, szétnézett a szobában.~Ez nem börtön,
12099 XLII   |                   börtön, ez nem siralomház.~A szögletben nagy állóóra
12100 XLII   |                 remekmû, ami az órákon kívül a holdjárást, napfelköltét,
12101 XLII   |                       hogy mivel ölje el ezt a kis idõt még. Hisz a halál
12102 XLII   |                     ezt a kis idõt még. Hisz a halál elõtti órák rettenetes
12103 XLII   |                   szekrényben benne feledték a kulcsot.~Talán szándékosan
12104 XLII   |                 egymás mellé rakva úgy, hogy a zsinóros pecsétek tokjai
12105 XLII   |                aláírásról még le sem hullott a porzó. Csak a dátum hiányzott
12106 XLII   |                    sem hullott a porzó. Csak a dátum hiányzott valamennyirõl.~
12107 XLII   |                    ismerte Juliánna, akiknek a nevei aranybetûkkel voltak
12108 XLII   |                   nevei aranybetûkkel voltak a pergamenre írva, neki csak
12109 XLII   |                     családfáik szerteágaznak a jövõ századokban.~És õ ezeket
12110 XLII   |                     századokban.~És õ ezeket a családfákat úgy téphetné
12111 XLII   |                    az érett kendert kinyövik a földbül!~Szépen összehajtogatta,
12112 XLII   |                     valamennyit.~Mikor aztán a legeslegutolsó pergament
12113 XLII   |                szétnyitotta, majd kiejté azt a kezébõl: a két térde megroskadt
12114 XLII   |                   majd kiejté azt a kezébõl: a két térde megroskadt alatta.~
12115 XLII   |                      alatta.~Nem akart hinni a két szemének; azt vélte,
12116 XLII   |                futott az írással.~Reszketett a kezében a pergamen, az az
12117 XLII   |                írással.~Reszketett a kezében a pergamen, az az arannyal
12118 XLII   |               arannyal írott név úgy táncolt a sok egymásba folyó betûsor
12119 XLII   |                    nincs több Korponay Gábor a Garamszeghiek közt, egyedül
12120 XLII   |                       amirõl anyja álmodott, a szép sztropkói uradalom,
12121 XLII   |                    ami még betöltetlen: - és a mágnási rang!~Talán csak
12122 XLII   |                   Nem lehet. Ott van aláírva a király neve és a kancellárjáé,
12123 XLII   |                     aláírva a király neve és a kancellárjáé, csak a kelet
12124 XLII   |                      és a kancellárjáé, csak a kelet napja hiányzik róla,
12125 XLII   |                    napja hiányzik róla, mint a többirõl mind: de a hely
12126 XLII   |                     mint a többirõl mind: de a hely már fel van írva: „
12127 XLII   |                       hogy álmodik.~Talán az a veres vonal ott a homlokán
12128 XLII   |                   Talán az a veres vonal ott a homlokán nem is a kínpad
12129 XLII   |                  vonal ott a homlokán nem is a kínpad emléke, hanem igazi
12130 XLII   |                   elejétõl végig olvasni azt a talált okiratot.~Ez aztán
12131 XLII   |              okiratot.~Ez aztán felébreszté.~A királyi adománylevelekben
12132 XLII   |                  azokat az érdemeket, amiket a megjutalmazott a trón szolgálatában
12133 XLII   |                      amiket a megjutalmazott a trón szolgálatában szerzett,
12134 XLII   |                    örök emlékezetnek okáért.~A kis tízesztendõs Korponay
12135 XLII   |                felfedezte, s annak részeseit a büntetõ igazság kezébe szolgáltatá.~
12136 XLII   |                   Tehát azért hozták õt ebbe a szobába, hogy ezt a levelet
12137 XLII   |                     ebbe a szobába, hogy ezt a levelet megtalálja!~Csak
12138 XLII   |                  mellé, mereven bámulva abba a kiterített írásba.~És ezalatt
12139 XLII   |                    ezalatt újra megjelent az a sötét árny Juliánna elõtt,
12140 XLII   |                    az árán is!~Végigvonultak a lelke elõtt a múlt élményei
12141 XLII   |                  Végigvonultak a lelke elõtt a múlt élményei és álmadozásai.
12142 XLII   |                    most, mikor oly közel áll a célhoz, hogy azt már a kezével
12143 XLII   |                   áll a célhoz, hogy azt már a kezével elérheti, a fejére
12144 XLII   |                      már a kezével elérheti, a fejére felteheti, inkább
12145 XLII   |                  inkább hagyja levágatni ezt a kezet, ezt a fejet! - Hát
12146 XLII   |                   levágatni ezt a kezet, ezt a fejet! - Hát nem bolondság
12147 XLII   |                    magának, egész ivadékának a hatalmasok elõtt.~Künn az
12148 XLII   |                     szekercéje csattog, akik a vérpadot építik.~Pedig milyen
12149 XLII   |                  jutó szó borzadoztatá végig a lelkét.~Mikor a vén apja
12150 XLII   |           borzadoztatá végig a lelkét.~Mikor a vén apja elbocsátá õt az
12151 XLII   |                 elbocsátá õt az útra azokkal a veszélyes levelekkel, így
12152 XLII   |                    átkozott gondolat támadna a lelkedben, hogy ügyünket,
12153 XLII   |                eláruld; amely pillanatban ez a gondolat megfogamzott, abban
12154 XLII   |                 gondolat megfogamzott, abban a pillanatban oltsa ki az
12155 XLII   |                pillanatban oltsa ki az Isten a te fiadnak az életét!”~Ha
12156 XLII   |                       Vissza-visszatette azt a pecsétes írást az üvegszekrénybe;
12157 XLII   |                  elolvasta.~Végig-végigjárta a hangos szobát, nagyokat
12158 XLII   |                      ijedve maga magátul, ha a tükörbe tekintett.~Este
12159 XLII   |                    Pálffy János tért vissza, a lelkészt is hozta magával.~
12160 XLII   |                   lelkészt is hozta magával.~A lutheránus tiszteletes fiatal
12161 XLII   |           segédlelkész még, maga az esperes, a gyõri pap nem jöhetett holmi
12162 XLII   |                  arca halavány, teste sovány a sok tanulástul; az egyik
12163 XLII   |                      is magasabban áll, mint a másik, a sok írás miatt.~
12164 XLII   |                magasabban áll, mint a másik, a sok írás miatt.~Juliánna
12165 XLII   |                 Juliánna összerezzent, mikor a hozzálépõ káplán arcába
12166 XLII   |                      asszonyt jõ vigasztalni a börtönébe, aki az egész
12167 XLII   |                   ifjú.~Juliánnát nem bírták a lábai, leroskadt térdére.~
12168 XLII   |                  fekete táblás imakönyv volt a kezében. Ezt elébb a jelenlevõ
12169 XLII   |                    volt a kezében. Ezt elébb a jelenlevõ fõúr elvette tõle,
12170 XLII   |                  valami eldugott cédula vagy a margóra írt jegyzet? Nem
12171 XLII   |                      egy helyen, s odanyújtá a könyvet így kinyitva a térdeplõ
12172 XLII   |             odanyújtá a könyvet így kinyitva a térdeplõ asszonynak.~Amint
12173 XLII   |                  elkezdett hangosan zokogni.~A könyv e fejezetnél volt
12174 XLII   |                    mennyei üdvéért.”~Megholt a gyermek!~Ez volt az utolsó
12175 XLII   |                    volt az utolsó fonál, ami a világhoz kötötte, most ez
12176 XLII   |                      hogy ezt hírül adja.~És a szíve közepén talált anyának
12177 XLII   |                   izenethozót.~Ott lehet már a függõpecsétes pergamen!
12178 XLII   |                   pergamen! Ragyoghat már az a gyermeknév az aranytul!
12179 XLII   |                   gyermeknév az aranytul! Ha a szemei nem ragyognak többé!~-
12180 XLII   |               csendesen, magában végigolvasá a megholt gyermek mennyei
12181 XLII   |                      imát.~Akkor összecsukta a könyvet, s visszaadta a
12182 XLII   |                      a könyvet, s visszaadta a káplánnak. Pelargus azt
12183 XLII   |                 keresse benne vigasztalását.~A fõúr azért volt ott, hogy
12184 XLII   |                    fõúr azért volt ott, hogy a lelkész és az elítélt közötti
12185 XLII   |                      az én lelkem jó uramnak a káplán úr által?~- Teheti.~-
12186 XLII   |               egyetlen édes jó uramnak, hogy a szívemben nem lakozott soha
12187 XLII   |                  találkozik kegyelmed...~Itt a szavába vágott a fõúr.~-
12188 XLII   |                         Itt a szavába vágott a fõúr.~- Azzal ugyan a káplán
12189 XLII   |                 vágott a fõúr.~- Azzal ugyan a káplán úr nem fog találkozni,
12190 XLII   |                       mert az elszökék vala, a sáfrányillatot megérezve,
12191 XLII   |                     mit mondjak neki.)~- Hát a kis fiának nem izen kegyelmed
12192 XLII   |                  kegyelmed semmit? - kérdezé a fõúr.~- Annak azt izenem... -
12193 XLII   |                   leszünk, megdicsõülve mind a ketten, s aztán soha el
12194 XLII   |              veszítjük többé egymást.~Ezután a káplán részesíté a nõt az
12195 XLII   |                    Ezután a káplán részesíté a nõt az utolsó úrvacsorájában,
12196 XLII   |                magával hozott.~Akkor felállt a nõ térdérõl, s odafordult
12197 XLII   |                    nõ térdérõl, s odafordult a fõúrhoz.~- Kegyelmes uram.
12198 XLII   |                   többé földön lakó urakhoz.~A fõúr elszörnyedve kiálta
12199 XLII   |                     ahová indultál!~Juliánna a káplánhoz szólt még.~- Holnap
12200 XLII   |                 Semmi tusakodás nem volt már a lelkében. Ha a kedves fiú
12201 XLII   |                      volt már a lelkében. Ha a kedves fiú elköltözött,
12202 XLII   |                 elköltözött, mi van még ezen a világon szeretnivaló?~Áhította
12203 XLII   |                   szeretnivaló?~Áhította már a halált.~Elõvette az imakönyvet;
12204 XLII   |                imádkozni, csak azt az egyet. A többinek nincs semmi értelme
12205 XLII   |                      egynek.~Úgy találta ott a hajnal ébren, imádkozva.~
12206 XLII   |                    Már éjfél után elfoglalta a katonaság a tért, négyszög
12207 XLII   |                  után elfoglalta a katonaság a tért, négyszög sorfalat
12208 XLII   |                   négyszög sorfalat képezve, a külsõ tért ellepte a népség.~
12209 XLII   |                képezve, a külsõ tért ellepte a népség.~A hóhér és legényei
12210 XLII   |                 külsõ tért ellepte a népség.~A hóhér és legényei elfoglalták
12211 XLII   |                      és legényei elfoglalták a vérpadot.~Kitekintett az
12212 XLII   |                    ablakon. Látta maga elõtt a piacot, a vérpadot. Nem
12213 XLII   |                   Látta maga elõtt a piacot, a vérpadot. Nem rettenté meg
12214 XLII   |                      Hisz mi az az emelvény? A Jákob lajtorjája, mely az
12215 XLII   |                    mely az égbe vezet.~Mi az a fényes kivont pallos? A
12216 XLII   |                      a fényes kivont pallos? A mennyország kulcsa!~Mik
12217 XLII   |                 mennyország kulcsa!~Mik azok a hóhérlegények a zöld ruhákban?
12218 XLII   |                     Mik azok a hóhérlegények a zöld ruhákban? Az Úr angyalai,
12219 XLII   |                    az utat egyengetik.~Mi az a fekete kocsi odalent, azzal
12220 XLII   |                  fekete kocsi odalent, azzal a daróc takaróval? Az Éliás
12221 XLII   |                  tûzszekere.~Elvesztette már a halál minden félelmetességét.
12222 XLII   |               félelmetességét. Nem kívánatos a nap feljövetele többé.~Ütheti
12223 XLII   |                   dobpörgés mellett jött elõ a hivatalos gyászkíséret,
12224 XLII   |                   haja magasra volt feltûzve a fején, kérte, hogy azt ne
12225 XLII   |                imakönyvet kebléhez szorítva.~A vérpad lépcsõi elé érve,
12226 XLII   |                  egyszer megállították, hogy a törvényszék jegyzõje az
12227 XLII   |                    felolvasása után megfogta a kezét a törvényszék ítélõmestere (
12228 XLII   |            felolvasása után megfogta a kezét a törvényszék ítélõmestere (
12229 XLII   |                   Térj lelkedbe és valld meg a tiszta igazságot. Kegyelem
12230 XLII   |                   vár érte!~Juliánna elrántá a kezét.~- Ne vesztegessük
12231 XLII   |            vesztegessük az idõt. - Sietek. - A fiacskám vár!~S azzal minden
12232 XLII   |                    nélkül, gyorsan felhágott a vérpad lépcsõin, s nyájasan
12233 XLII   |               lépcsõin, s nyájasan üdvözölte a bakót, leült a számára odatett
12234 XLII   |                     üdvözölte a bakót, leült a számára odatett alacsony
12235 XLII   |                     imakönyvét pedig odaadta a kísérõ káplánnak. ~A hóhér
12236 XLII   |                 odaadta a kísérõ káplánnak. ~A hóhér egy ollóval levagdalá
12237 XLII   |                      hófehér nyakárul azokat a göndör aranyfürtöcskéket,
12238 XLII   |             Valamennyi dob elkezdett pörögni a téren, „Fiacskám! jövök
12239 XLII   |                   asszony; valami villámlott a fényes napsugárban, s már
12240 XLII   |                     rémséges összeesküvésnek a titkát mind magával vitte.~
12241 Uto    |                        UTÓHANG~Nem volt igaz a kisfiúról szóló halálhír.~
12242 Uto    |                   elbukástól. Tudta, hogy ha a fia halálhírét hozzák neki,
12243 Uto    |                    akkor erős marad, elszánt a halálra.~Megígérte pedig,
12244 Uto    |                    mossa ennek az asszonynak a nevét, ha kell, annak kihulló
12245 Uto    |                       annak kihulló vérével.~A kis Korponay Gábor nagy
12246 Uto    |                    híres nevezetes családnak a feje.~Hanem Andrássy Istvánnak
12247 Uto    |                     Hanem Andrássy Istvánnak a fiát, azt a legkedvesebbet
12248 Uto    |               Andrássy Istvánnak a fiát, azt a legkedvesebbet csakugyan
12249 Uto    |              csakugyan elvitte rövid időn az a titokteljes kór, aminek
12250 Uto    |                      titokteljes kór, aminek a számára nem termett orvosság
12251 Uto    |                       E második csapás után, a nagy, históriai nevezetességű
12252 Uto    |         nevezetességű ember egészen elmerült a világra nézve.~Azt a csodálatos
12253 Uto    |                elmerült a világra nézve.~Azt a csodálatos halottat az üvegfödelű
12254 Uto    |                    koporsóban átszállították a váraljai templom sírboltjába.
12255 Uto    |                  Száz éven keresztül volt az a köznépnek búcsújárási tárgya;
12256 Uto    |                  búcsújárási tárgya; emlékét a népajk tartotta fenn.~Csak
12257 Uto    |                    tartotta fenn.~Csak ennek a századnak az első évtizedeiben
12258 Uto    |                      évtizedeiben hatott fel a népmonda a várlakba is.
12259 Uto    |           évtizedeiben hatott fel a népmonda a várlakba is. Ekkor keresték
12260 Uto    |              várlakba is. Ekkor keresték föl a bámulatkeltő halottat a
12261 Uto    |                      a bámulatkeltő halottat a családtagok a falusi templom
12262 Uto    |          bámulatkeltő halottat a családtagok a falusi templom kriptájában,
12263 Uto    |                     rokon családoknak emelte a vállán a koporsót; egész
12264 Uto    |                  családoknak emelte a vállán a koporsót; egész fel a hajdani
12265 Uto    |                 vállán a koporsót; egész fel a hajdani nyugvóhelyéig; a
12266 Uto    |                     a hajdani nyugvóhelyéig; a csendes kis szobáig, ahol
12267 Uto    |                    ahol Serédy Zsófia egykor a kisfiával levelet iratott
12268 Uto    |                    kisfiával levelet iratott a veszélytől fenyegetett apjának.~
12269 Uto    |                  mint egy látható szimbóluma a feltámadásnak.~Az a másik
12270 Uto    |               szimbóluma a feltámadásnak.~Az a másik asszony pedig ott
12271 Uto    |                 asszony pedig ott él most is a lõcsei bástya rejtett ajtaján.~
12272 Uto    |                     ajtaján.~Elmondtam, amit a krónikák a két nõrõl és
12273 Uto    |                   Elmondtam, amit a krónikák a két nõrõl és az õ világukról
12274 Uto    |                      azt kell mondanom, hogy a történetnek vége.~ ~.oOo.~