Fezejet
1 I | mely rég idõ óta birtokosa e helynek. Egyik õsük festette
2 I | kifejezéseket kibékíti.~E képnek eredete egy hagyomány,
3 I | az valóban így volt; hogy e kép élõ mása valóban megtette
4 I | ereklye van még most is e hírhedett sziklafészekben.
5 I | Százhetvenhárom éve múlt annak, hogy e koporsó födele reáborult,
6 I | Senki sem tudja okát adni e természetfölötti tüneménynek.
7 II | tudják vinni. Hanem azért e nemesi paloták mindegyikének
8 II | és gazdagsága váltakozik e csarnokok alatt. Amellett
9 III | született katufrékot. A törvény e tekintetben kérlelhetlen
10 III | Szilveszter napja, és mind e mai napig én magam vagyok
11 IV | nekünk az Isten!” Benne van e dalban minden, ami az embert
12 IV | haragos bálványok ellen, akár e földön laknak, akár a túlvilágon.
13 IV | végzi. Isten hallgassa meg!)~E zsolozsma éneklése alatt
14 IV | kapjanak. Szükségük lehet rá. E communióról elmaradni senkinek
15 IV | vályúsan van már kikopva. E nagy vasajtó mellett a szögletben
16 IV | az elején a városéval, s e székre vetve a palást, s
17 IV | hanem az egyszerû kulcsa e csodának az, hogy az urán,
18 IV | harangöntõ a markából dörmögé e szavakat:~- Hiszen csak
19 VI | Wencezlauz! - hörgé rekedt hangon e megszégyenítésre a másik
20 VI | egész léhûtõ cselédségének e városban többé hely nem
21 VI | egy negyvennyolc óra alatt e városnak hátat fordítson.
22 VI | szégyenkapun” kiseprûztessék!~E drákói rendszabályok mind
23 VII | Humorisztikus gondolat volt e mű alkotójától az ártatlanság
24 VII | jelvényeivel ékesíteni fel e vaskalitot, miután az arra
25 VII | Probsztner-kertet díszíti e történelmi emlék, eladatva
26 VII | kőfej az ő képmásuk. Mikor e jelkép fölé a kinyúló vaskarikába
27 VIII | saját leánya.~Fabriczius e szóra megrendült. Vas termete
28 VIII | uramnak nagyot villantak e szóra a szemei. Erre várt
29 IX | hogy egy negyedóra múlva e történtek után már ott volt
30 IX | Fabricziusnak éppen nem volt kedve e nevetésre visszhangot adni.~-
31 X | gunnyasztó alak pedig felüti e dalra a fejét, mintha arra
32 X | miket álmodoztunk.~A nõ arca e szóknál egyszerre átmelegült.
33 X | csodálatosan villámlott e szónál.~- Mit tesz kegyelmed?~-
34 X | végig lúdbõrözött. Õ értette e mondás fenyegetõ rejtélyét.~-
35 X | egészen felmagasztosult e névre. „Rozgonyi Cicelle!”
36 XII | kérdheti azt, hogy miért?~E szónál oda kellett borulni
37 XII | úgy sugárzanak a szemei e szóra.~De a nõ ajkpittyesztve
38 XII | hírességeknek az alakjaival, akik e harcokban vezérszerepet
39 XII | Me coenas, at avis edit e regibus (Maecenas atavis
40 XIII | arcmozdulatát értette már e leánynak.~- Várj, leánykám!
41 XIII | én ura és bírája vagyok e városnak.~- Nekem nem az,
42 XIII | a városba, úgy, hogy még e házban sem vette észre senki.
43 XIV | támadtok fel az ítélet napján!~E kibékítõ szavak nem téveszték
44 XV | szép dúsgazdag hajsátor. E naptól fogva Andrássy tábornok
45 XV | mely ritkítja párját széles e Magyarországon, már negyven
46 XV | öntépõ pelikánját, akik mind e templom falai közt várják
47 XV | szobormû körirata kezdõdik e szavakkal: „Miserrimus peccator” (
48 XVI | lábára.~Korponay tiltakozott e meggyalázás ellen.~- Belleville
49 XVI | s katonásan üdvözölve, e szókkal kezdé jelentését.~-
50 XVI | gondoltam, tanúnak jöttek ide.~- E szerint tehát kegyelmed
51 XVI | intézzen!~Fabriczius bíró e szóra hátrafordította a
52 XVI | mit szól, mit tesz most?~E tüskén ülõ feszengés alatt
53 XVI | Erdélynek nagyfejedelme, e néven második, Magyarország
54 XVI | Rákóczi de Felsõvadász.”~E nyílt parancs felolvasása
55 XVI | polgárság és a katonaság e rohamot visszaveri, azalatt
56 XVI | meg a legelsõ embert, akit e dologban tetten kapott?~
57 XVI | megtorlást, igazságot!~S e szóknál Fabriczius egyenes
58 XVI | hittem.~- Ki árulhatta el e titkot Löffelholtznak? -
59 XVII | házat nem azért hítták ezen e néven, mintha a Thurzó családé
60 XVII | de házat nem adtak neki.)~E ház vastag falában a konyha
61 XVII | szárával. A bozót elõtt, mely e domboldalt körülvette, állt
62 XIX | odakötözvén az ablakrácshoz, e munka után visszafordult,
63 XIX | város fõparancsnokságával, s e hivatalból származó minden
64 XIX | Úgy tett, mintha megijedne e fenyegetéstõl.~Úgy rémüldözött,
65 XIX | Még most is látszik rajta e szúrás...~...A szép hölgy
66 XX | Juhajla!~Szép nóta e’ nagyon!~- No fiam, kitáncoltad
67 XXI | Andrássy István korában is e termekben pompázott; csak
68 XXI | még címertelenek, azokban e három szó van: „higgy, remélj,
69 XXII | négy év óta nem látták õtet e vár falai.~A viszontagságos
70 XXII | között?~Zsófia belenyugodott e távollétbe. Ott volt a két
71 XXII | hajdan iszonyúbb pofája, mint e minden tûztõl lángoló emberé
72 XXII | olyan nehéz lett a szíve e levél elolvasása után. A
73 XXII | mozdulattal emelé magasra.~E tekintetnek, e mozdulatnak
74 XXII | magasra.~E tekintetnek, e mozdulatnak olyan szörnyû
75 XXII | arkangyal volna, kiálta e döbbentõ csendben:~- Te
76 XXII | parancsolsz! Itt Isten parancsol!~E szóra vadul felegyenesedett
77 XXII | sorában, s mesélt a két fiúnak e fényes alakok nagy tetteirõl,
78 XXII | fõgenerális úr rám bízta e vár parancsnokságát, így
79 XXII | akárminõ biztatással jöjjön is e vár alá a császári had,
80 XXII | idegén zsibbadás futott át e szavakra. Aki ilyen fenyegetést
81 XXII | fölismerte a rögeszméjét e hidegvérû õrültségnek, nem
82 XXII | Az a gyönge, éteri alak e szavak kimondása után valami
83 XXII | hogy valami választ adjon e fenyegetésre, mely haragja
84 XXIII | a lelke még nem vett be e szavakból semmit. Az csak
85 XXIII | úgy, hogy szebben se kell.~E szónál olyan hevesen ragadta
86 XXIII | egész hatalmú úr vagy itt e várban. Az én uram tett
87 XXIII | hadi készületekrõl, amik e várban folynak, s ez árulás!
88 XXIII | megrettent. Elállt a szava e megtámadásra.~Miklós folytatá
89 XXIII | minden tagját meglepte a láz e szavakra. Dideregve burkolta
90 XXIV | hirtelen fölnyitá a szemeit e szóra, s rábámult nagy,
91 XXIV | volt! Nem akart helyet adni e szörnyeszmének a szívében.
92 XXIV | üres. Az egyik oldalára e sorok voltak írva: „Az én
93 XXIV | kísértõ lélek közelített e szavaknál az a légben lebegni
94 XXV | nemegyszer lettek említve e levelekben. Keresték, hogy
95 XXV | érdemeseknek találtattak e donációkban való legfelsõbb
96 XXVI | Summum periculum in mora.”~E levél hallatára Juliánna
97 XXVI | össze egy álló helyében e levél olvasta után.~Idõ
98 XXVI | míg magához tudott térni e szédítõ csapástól.~Akkor
99 XXVI | Krasznahorkára. Lett volna oka e búcsújárásra.~ ~
100 XXVII | szárnyra kelték õket. Futott e szobákból minden élõ lélek,
101 XXVIII | legmegbízhatóbb kútforrásból: „E napokban fog Lõcsén keresztülutazni
102 XXIX | visszatérõ szavak hagyták el e látványra:~- Dur ver - fluchter -
103 XXX | tudatlan elbámulás látszott e név hallatára, ami kétségtelenné
104 XXX | járja már, hogy ott terül e földdarab körülárkolva,
105 XXX | mélyébe, arcát eltakarva e félelmes tekintet elõl;
106 XXXI | megmondja neki, mi sietteti e kétségbeesett útra.~Az ijedelem,
107 XXXI | kiszabadítónak.~Hanem azért Juliánna e bölcs tanács dacára nem
108 XXXI | fogja semmisíteni. Amikor e szerzõdést aláírta Pálffy,
109 XXXI | halk nevetés is hangzott e riposzt után.~- Hm! - dünnyögé
110 XXXI | kellett volna hozzá, hogy e lángtul égõ arc a bûbáj
111 XXXI | lapjaiból a rémjeleneteket, amik e színpadon lejátszattak,
112 XXXI | ruházta fel a várost!~Oldalt e szomorú sziget mellett állt
113 XXXI | ablakokból sírás hangzik; e nagy zajban ki hallaná,
114 XXXII | furfangossággal a börtönébõl, s akkor e népvezérrel együtt megrohanta
115 XXXII | családfa levelei között e név után: I. Zsigmond, nem
116 XXXII | amiket a villám perhorrescál.~E célból Ghéczy Zsigmond egész
117 XXXII | azért az aranyhajért, ami e gyermekfõrõl eltûnt? A világ
118 XXXIII | alakot hordozza magával e rettenetes törvényszék elé,
119 XXXIV | másnak, mint a híveknek.~Itt e hegy mélyében lakik az egyik
120 XXXIV | ezredévet számlálhat az?~E jégbarlang bejárását a Gölnitz-völgy
121 XXXIV | de leszállni bele csak e század utolsó évtizedeiben
122 XXXIV | Mikor a közelmúlt években e barlang hírre kapott, egy
123 XXXIV | oszlopaival, boltozataival, hogy e káprázatos fénytõl a szem
124 XXXIV | ideje.~Akik idelenn vannak, e vak sötétségben, soha ki
125 XXXIV | erõ nem való a védelemre.~E szívzsibbasztó csüggedés
126 XXXIV | Isten tudja meg.~A daliák e nyugodt beszéd által egészen
127 XXXIV | segítségére siettem.~- Hát e szerint a tábornok nem tud
128 XXXIV | õ is odaírta a neve után e szót: „vidi”.~S aztán odanyújtá
129 XXXIV | még Juliánna -, segítsen e jégfalon aláereszkednem.~
130 XXXV | szabadítom meg akkor, amidõn e könyvet visszaadom. Hogy
131 XXXV | örömkitörésével csókolá meg e nyújtott kezet. S azzal
132 XXXV | reszketve rogyott térdre e koporsó elõtt.~Nem szólt,
133 XXXV | gyökérrel kitépni, most félt e kedvenc szegfûvirágából
134 XXXV | lett elõtte minden, ami e házban az elhunyt feleségre
135 XXXV | szólaljon meg, védje magát e vád ellen? Nem úgy volt-e?
136 XXXV | Kegyelmed maga sem maradhat e helyen, mert a hatalmas
137 XXXVI | konyhából a tokányillatot.”~E hangosan folytatott tereferére
138 XXXVI | szemébe, hogy annak bizony e néma tekintetbõl is meg
139 XXXVI | mindenki meg volt hatva e jelenettõl.~Korponay János
140 XXXVIII| eszébe Juliánnának, amirõl e percig csudamódon megfeledkezett. -
141 XXXVIII| véletlen kisegítette Juliánnát e kétségbeejtõ szorongattatásból. -
142 XXXVIII| recepttel, amit a tudós férfiú e veszedelmes baj ellen összeírt.
143 XXXIX | kellett legjobban örvendezni e betoppanó alak láttára.
144 XL | Megbánta mindjárt, amint e szót kimondta, visszavette
145 XL | ez.~Az ország zászlósura e szóra hirtelen odalépett
146 XL | ha nem szolgáltatnám át e leveleket? - s aközben egy
147 XLI | Magyarország.~S aztán mi neki e bokréta valamennyi virágszála?~
148 XLII | Rákóczihoz, hanem Rákóczi küldte e leveleket azokhoz az urakhoz.
149 XLII | azokhoz az urakhoz. De õ e leveleket soha sem adta
150 XLII | ítélõmesterek remonstráltak e parancsolat ellen, hivatkozva
151 XLII | nem változik-e el, mikor e szót meghallja „capitis
152 XLII | Juliánna meg volt rendülve e szemrehányásra.~- Mit tehetnék
153 XLII | istápolásra van szükségem e nagy szorongattatásomban.~
154 XLII | nagy szorongattatásomban.~E szó megtérésre mutatott.~
155 XLII | hangosan zokogni.~A könyv e fejezetnél volt felnyitva:~„
156 Uto | számára nem termett orvosság e földön.~E második csapás
157 Uto | termett orvosság e földön.~E második csapás után, a nagy,
|