Fezejet
1 VI | uram õkegyelme nem is hívja õt másképpen, mint „kocsmagenerális”.
2 VIII | ugorhatott át, s a sötétség õt védelmezte.~- Így soha el
3 VIII | delikvensért eljön és átveszi õt. Ételt, italt fog küldeni
4 X | lélek. - Gyakran látták õt a vesztett csatában felragadni
5 XI | padkákat, az ablakon kibámulva. Õt kívülrõl nem láthatták az
6 XI | fölébredni. Addig nem kell õt háborgatni. Addig pedig
7 XII | elõttem.~Azzal leültette õt a patkó alakú kerevet végére,
8 XII | kénytelen volt kapitulálni, hogy õt kiengesztelje.~- No, ne
9 XIII | annak a kísértetnek, aki õt meg akarná most ijeszteni!
10 XIII | életjelt nem adott.~Odavitte õt a saját ágyába és lefekteté.
11 XIII | Juliánna õrjöngõ kacajjal kapta õt nyalábra, összecsókolva
12 XIII | Juliánna betakargatta õt a paplannal.~- Aludjál,
13 XIII | hóhér jelvénye. Le kell õt fegyverezni!~- S azt te
14 XIII | bizonyára elég oka van rá, hogy õt elárulja, mikor rájön, hogy
15 XIII | egyszerre felnyíltak.~- Õt újra meglátod. Õ fog ottan
16 XIII | Léni asszonyhoz, s elkezdte õt költögetni. A szelídebb
17 XIII | vele. Annak úgy kellett õt a két karjánál megfogni,
18 XIII | semmi móddal nem fogjuk õt felkölthetni, mint éppen
19 XIV | kedves bajtársát, vitte õt rohanva magával, útközben
20 XIV | adhatja át kardját. Én fogom õt õrizni, és én felelek érte.~-
21 XV | reverendissime”, köszönté õt a tábornok, kezét nyújtva
22 XVI | hiszen te magad tetted õt fogságra a saját szobádba:
23 XVI | valamennyi istenei felé. Õt a magyar seregek legfényesebb
24 XVI | teljes hatalmával erõszakolja õt! „Meg ne rúgjam ezt a bírói
25 XVI | derültséget támaszt, ami õt azonban meg nem zavarja.~
26 XVI | Czelder Orbán nem tartja õt ellenséggel cimborázó hazaárulónak;
27 XVIII | menekülésre, s hogy ezzel õt semmivé teszi?~Vagy talán
28 XIX | Azoknak egy része el fogja õt hagyni, ha kenyértörésre
29 XIX | azzal a megbízással küldé õt Rákóczi Ferenc táborába,
30 XIX | oldalon. Itt Rákóczi vetteté õt fogságra, amott a király
31 XIX | donációt kapott, ugyanazokért õt abban megerõsítse.~- Nem
32 XIX | asszonyt, s felrántotta õt hevesen, hogy az arcába
33 XIX | aztán oly erõvel taszítá õt el, hogy az hanyatt estében
34 XIX | fiacskájáról. Hogy dicsérik õt jó anyának, szép asszonynak,
35 XXII | királyi kegylevélre, mely õt és gyermekeit birtokaikban
36 XXII | õutána a templomba hoztak.~Õt abban a „másik” templomban
37 XXII | többinél), s nem igyekezett õt álmából felzavartatni; hanem
38 XXII | sejtheté, hogy mi hozza õt ide. A gyermekeit el akarta
39 XXII | megvetéssel fordult el az õt fenyegetõ asszonytól, s
40 XXII | ördöge. Még ez a két fiú is õt meri kigúnyolni, eddigi
41 XXII | százszorszép ördögöt, aki õt árulóvá tette!...~ ~
42 XXIII | mintha rögtön meg akarná õt fojtani. A gyermek megijedt,
43 XXIII | ismét szeretetteljesen vonta õt az ölébe, s megcsókolgatá
44 XXIII | figyelmesen.) Aztán tudósítja õt a gazdasági állapotokról,
45 XXIV | néz, kinek lesz bátorsága õt akár golyóval, akár rossz
46 XXIV | Pedig bizony itt hagyta õt az anyja azalatt, amíg aludt.~
47 XXIV | tekintetet adott.~Megölte õt az eltitkolt bánat. Mert
48 XXIV | ami rajta esett! - biztatá õt tovább Miklós. - Ha ma jól
49 XXIV | mi nem engedjük meg, hogy õt eltemessék, míg apánk haza
50 XXV | a négycsövû pisztollyal õt megriasztani?~És vajon meg
51 XXV | rejtek arra mutat, hogy õt nem árulta el az asszony.~-
52 XXV | Löffelholtzné volt, aki õt ott várta. A szoba ugyanis
53 XXVI | Geduld bringt Rosen - biztatá õt csendesen Husz apó, s megtöltve
54 XXVI | aki az érkezõt fogadja, s õt a hintóból leemeli.~A karmazsinpiros
55 XXVI | kényeztetve az asszonyok által, õt még nem csalta meg egy is.~
56 XXVI | csalta meg egy is.~Hogy õt még csak meg sem látták
57 XXVI | hogy Juliánna ott fogja õt bevárni.~„Óvatosság a bölcsesség
58 XXVI | ezzel az asszonnyal, hogy az õt itthagyja a faképnél?~Félelem-e
59 XXVI | volt, hogy a csalfa asszony õt csak meg akarta bosszantani.
60 XXVI | semmi egyéb!~Hogy óvta õt a védangyala az õt fenyegetõ
61 XXVI | óvta õt a védangyala az õt fenyegetõ veszélyektõl!
62 XXVII | megszálló fél éppen ide akarta õt hozni, a maga contre-escarpe-jai
63 XXVII | magához tér, világosan beszél, õt híja be.~Maga is mindent
64 XXVIII | apácához, akinek fel kelle õt váltani. Azt felkölté, s
65 XXVIII | Spanyolországban volt. Elõbb õt kellett tudósítani bátyja
66 XXVIII | bosszankodva, hogy a filiszter még õt bírálgatni meri.~- Még nem
67 XXVIII | igazoló leveleket, melyekben õt a hamu alatt lappangó tûzre,
68 XXVIII | skarlátszínû hintót, amely õt elõtte futtában üldözi (
69 XXVIII | Lovag is okosabb lett. Az õt megelõzõ rejtélyes útitárs
70 XXIX | kipihenik magukat, vigye õt tovább Szathmárig.~- Nem
71 XXIX | diplomaták legfinomabbikához, aki õt elfogadó termében várta.~
72 XXX | talány!~Nem elõzhette-e õt meg mégis valaki? Az a bivalyos
73 XXX | márványarcú hölgy azonban õt figyelmére sem méltatta;
74 XXX | igen meleg hangon biztosítá õt kérelmének teljesítése felõl.
75 XXX | a terem ajtajáig kísérte õt, s méltóságos asszonynak
76 XXX | császári hadseregek vezérévé; õt magát Bécsbe hívják: a békealkudozásnak
77 XXX | elõle a fejét. Az az ember õt megátkozta.~- Verjen meg
78 XXX | fölébredve.~- Nem láttad õt? - kérdé Juliánna.~- Kit?~-
79 XXXI | apját sem. Én nem akarom õt tovább a kegyelmed iskolájába
80 XXXI | lobogásáról! Hogy felejtette õt ottan egy egész felgyújtott
81 XXXI | értesítette róla, hogy mi oka volt õt ily hirtelen elhagyni?~A
82 XXXI | medvére vadászik. No ha õt nem, hát Belleville-t mindenesetre
83 XXXI | is meglátta õtet. S aztán õt meglátni és minden haragot,
84 XXXI | mondták meg Korponaynénak; õt sem nagyon érdekelte, hogy
85 XXXI | higgye róla azt, hogy amidõn õt szerette, szívbõl vétkezõ
86 XXXI | panaszát. Inkább higgye õt elkárhozott, szerelmes asszonynak;
87 XXXI | milyen büszke arra, hogy õt most annyian nézik és rettegik.~„
88 XXXI | esztendeig mind azt tanulta. Hol õt kergették ott, hol õ kergetett
89 XXXII | Fügedyé csak azzal, hogy õt szállásra befogadta. Azonban
90 XXXII | megtámadta, seregét szétverte, õt magát megölte, a sok ezüst,
91 XXXII | hadsereget nem küldtek ellene, õt ugyan ki nem fogták onnan.~
92 XXXII | kedves emléke sem volt, ami õt a szülõi házhoz csalogatta
93 XXXII | a kisfia?~Addig el tudta õt magától hagyni, amíg az
94 XXXIII | karján a gyermekével.~Amint õt meglátja, csaknem erõt vesz
95 XXXIII | lelket! - Azt hiszi, ez most õt bosszantani jön; megtudva,
96 XXXIII | akinek gyûlölnie kellene õt: még a kisgyermekével is!
97 XXXIII | bûnöm.~- De nem kapod ám õt vissza soha.~- Soha?~- Ha
98 XXXIII | Nem bátorság volt az, ami õt biztatta, csak megvetése
99 XXXIV | árulást elkövetni, amilyennel õt ti, a férje, az egész világ
100 XXXIV | Az volt a vétkem, hogy õt oly nagyon szerettem.~-
101 XXXIV | árulásban? Te voltál az, aki õt elcsábítottad; a te mézes
102 XXXIV | az a titkos hatalom, ami õt megfordította. Nem aranygyapjúval,
103 XXXIV | eredj oda hozzá és csábítsd õt vissza.~- Hogyan? - kérdé
104 XXXIV | az arany hajszálat, mivel õt tõlünk elkötözted, s láncold
105 XXXIV | Istvánra szükségünk van. Õt tartjuk a legalkalmasabb
106 XXXIV | még most is bálványozza õt. Ha õ kezébe kapja a zászlót,
107 XXXIV | egy tábor sereglik körüle. Õt nem vehetjük meg pénzzel,
108 XXXIV | mégis - csak át kellett õt fognia a két karjával, de
109 XXXIV | de csak mégsem szorította õt magához.~Juliánna leült
110 XXXIV | elereszti a kötelet, s hagyja õt a mélységbe hullani, utána
111 XXXV | nyílnak. Ott sem láthatja õt senki más, csak a vén kertész.
112 XXXV | az ájtatosság odahoz, de õt ott sem láthatja meg.~Még
113 XXXV | És én minden reggel látom õt folyvást gyengülve, fogyva,
114 XXXV | A férfinak föl kellett õt emelni a földrõl. Más tárgyra
115 XXXV | Gömörbe, akkor elküldöm õt kegyelmedhez is Krasznahorkára -
116 XXXV | Andrássy. Aki ott tudta õt felejteni a poprádi vendéglõben,
117 XXXVI | csak a vén kertész látta õt és a két gyermek. Egyik
118 XXXVI | a világon, akinek szabad õt szeretni. - Talán még majd
119 XXXVII | hát akkor az ki akarja õt fizetni aprópénzzel. Mert
120 XXXVII | nem ölöm meg, késõbb kell õt megölnöm. Tehetném hazai
121 XXXVII | Korponay.~- Teneked szabad õt nagyon rossznak tartanod,
122 XXXVII | asszonynak. Kísérni fogom õt nyomrul nyomra, mint a véreb.
123 XXXVII | segítenek. Úgy körülfogom õt, mintha hálóban volna. És
124 XXXVII | embernek. Ti gyûlöljétek õt, féljetek tõle, piszkoljátok
125 XXXVII | piszkoljátok a nevét. Én szeretem õt, ragaszkodom hozzá, s lemosom
126 XXXVIII| ablakon kiugrálni, mikor õt visszatérni látják azzal
127 XXXVIII| Blumevitznét, bevezetve õt visszanyert palotájába,
128 XXXIX | hiúzbõr süvege.~Legelsõ, aki õt fölismeri, Löffelholtzné. (
129 XXXIX | mesélte a barátnõinek, hogy õt várja, hogy milyen nagyon
130 XXXIX | itt ezen a helyen, ahol õt a kardjával ketté akarta
131 XXXIX | ütésnek a helyét, s hagyta õt tovább aludni.~ ~
132 XL | csókolgatni azt a kezet, mely õt megsértette, azt a kezet,
133 XL | óvni azt az embert, aki õt meggyalázta, hogy el ne
134 XL | annak a bizalomnak, hogy õt a férje magában elereszti.~
135 XLI | Sréter Jánosé. Ez a fõúr õt egyszer keservesen megsértette,
136 XLI | megalkudott a fuvarossal, hogy õt egész Sziléziáig elszállítsa.~
137 XLII | összeborzad. Holnap talán õt is így fogják hurcolni.~
138 XLII | szavaddal tehetted volna õt naggyá és boldoggá, fényes
139 XLII | szeretõ urad van. El tudod õt hagyni?~Igaz! Az élet nagyon
140 XLII | telt bele egy óra, hogy õt elhagyá, ismét felnyílt
141 XLII | szolgáltatá.~Tehát azért hozták õt ebbe a szobába, hogy ezt
142 XLII | Mikor a vén apja elbocsátá õt az útra azokkal a veszélyes
|