bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I(1) | hagyományaiból s Probsztner Károly úr illusztrált régi krónikájából
2 III | s ez igen jól van: aki úr, legyen úr!~Ahol van ni!
3 III | jól van: aki úr, legyen úr!~Ahol van ni! Már fogott
4 III | helyeslõen integetnek.~A bíró úr háta mögött áll egy hosszúra
5 III | a kelyhet, melybõl az Úr vacsorája borát itták, ma
6 III | rá szabad szájjal a lovag úr.~- Attól fél kegyelmességed
7 III | is vegyült.~- Nos, doktor úr! Prosit Sylvester! Hát itt
8 IV | járul, ahol a nagytiszteletû úr kiosztja nekik az Úr vacsoráját.
9 IV | nagytiszteletû úr kiosztja nekik az Úr vacsoráját. Úgy szokás,
10 IV | szóltam. Érti, protonotárius úr?~- Magam is úgy látom. Permulti
11 IV | viaszgyertyákkal nagyban kereskedõ úr. Mind a ketten a közöttük
12 IV | alól a harangöntõ nemes úr a szomszédjában.~A túlsó
13 IV | elé - pattogott ez a nemes úr, De Hortishoz fordulva. -
14 IV | specificatiót, protonotarius úr - mondá engedékeny hangulattal
15 V | mondta.~- Protonotarius úr pedig, ha majd utánunk jön,
16 V | bíró, s arra minden nemes úr egyet húz a neve után krétával
17 VI | határozott.~- Alauda bíró úr indítványozta - mondá a
18 VIII | házánál, tekintetes fõbíró úr?~- Még nem voltam. Nem értem
19 VIII | mondtam, megmondtam. Másodbíró úr, hajtsa végre a parancsot. -
20 VIII | kulcsait?~- Még van egy úr, aki ebben a városban parancsol,
21 VIII | Alauda Wencezlauz, janitor úr, megbízatik vele, hogy ez
22 IX | Andrássy István tábornok úr ily szokatlan késő éjjeli
23 IX | is voltak.~- Nemes főbíró úr - mondá a tábornok. - Megengedjen,
24 X | forró lihegéssel. - Hatalmas úr lesz belõle valaha?~Kacagott
25 XI | értekezéshez alkalmatos lovas úr az, aki a megyeház felől
26 XI | második stádiumát éli.~Ez az úr a szép Belleville lovag;
27 XII | a szép mûvésznõ.~A vitéz úr meg akarta egynehányszor
28 XII | szorítá. - „Mondd utánam az Úr imáját.”~- De csak a két
29 XIII | De az enyim is, lovag úr, én ura és bírája vagyok
30 XIII | én addig, amíg a doktor úr ezzel veszõdik, átkutatom
31 XV | magának. Zabeyer tisztelendõ úr textusa Sanakerib királyról
32 XV | oszlopcsarnok. Zabeyer tisztelendõ úr végre hozzájuthatott, hogy
33 XV | relikviákat.~Így a tisztelendõ úr legalább háborítatlanul
34 XV | magyarázgatásával a lelkész úr szép prédikációját.~- Higgye
35 XVI | hitben volt, hogy a generális úr õnagyméltósága olyan süket,
36 XVI | volt kegyelmed a generális úr belsõ szobájában is?~- Természetes,
37 XVI | Tehát Belleville lovag úr - folytatá a fõbíró -, miután
38 XVI | mint a róka, a kegyelmes úr. „No elmehet már kegyelmed
39 XVI | Czelder Orbán ezredes kapitány úr elõadásából, hogy a múlt
40 XVIII | minden ellenállás, generális úr - szólt Blumevitz, kitárva
41 XVIII | kegyre!~- Még nem. Hallja az úr! - kiálta Andrássy, s a
42 XVIII | el vannak állva: tábornok úr a csapatjaival nem találkozhatik.
43 XVIII | kegyelmednek, generális úr, egy becsületes kapitulációt
44 XVIII | De ugyan kérem, ezredes úr, szóljon az embereinek,
45 XVIII | Andrássy.~- No, no! Tábornok úr! Csak semmi nyughatatlankodás!
46 XVIII | ezredes úrral, a tábornok úr jelenlétében. Remélem, ezredes
47 XVIII | jelenlétében. Remélem, ezredes úr, hogy kegyelmednél készen
48 XVIII | szól!~- Itt van a generális úr átruházása az én személyemre.
49 XIX | Eltértünk a tárgytól. Az ezredes úr capitulationalis feltételeket
50 XIX | karikatúragyûjteményrõl beszél, obester úr?~- Hát biz ez egy képeskönyv,
51 XIX | megdöbbent.~- Azt hiszi óbester úr?~- Úgy ismerem ezt az embert.
52 XXI | kitanuljanak, csináltatott Miklós úr mind a kettõ számára egy-egy
53 XXII | tornác. Ezt hítta Miklós úr a maga templomának.~Ha odafenn
54 XXII | rajta éppen:~ Az Úr énnekem õrizõ pásztorom.~
55 XXII | olvasóját, s elkezdte az Úr imáját suttogni magában.
56 XXII | Nyaljátok a talpát! Ti minden úr szolgái! Áruló uratoknál
57 XXII | úrasszonyhoz, hogy Miklós úr mindent bezárt, aztán lefeküdt,
58 XXII | kifáradhatatlanok.~- Legyen úgy. Az Úr igazságos; a szolgája, a
59 XXII | békességet, meggyógyulást! S az Úr azokat hallgatja meg!~-
60 XXII | kötelességemnek. Mikor a fõgenerális úr rám bízta e vár parancsnokságát,
61 XXIII | enyimekbe. Te egész hatalmú úr vagy itt e várban. Az én
62 XXV | helyzeten.~- Fõparancsnok úr! - így szólítá tegnapelõtti
63 XXV | Szállást kérek.~- Tábornok úr! - mondá Belleville. - De
64 XXV | Itt lesz Alauda fõbíró úr, a fiával együtt; azután
65 XXV | társaságnak. Egy ilyen nagy úr, aki csak úgy dobálózik
66 XXV | az õrizõje pedig Alauda úr.~Alauda úr aztán úgy õrzi
67 XXV | pedig Alauda úr.~Alauda úr aztán úgy õrzi meg az államtitkokkal
68 XXV | kérdéssel:~- Ugyan tábornok úr, most nem jut eszembe, mi
69 XXVI | gorombaságukról. Szepességi úr, még ha Felkáról Farkasfalvára
70 XXVI | kegyeskedjék a tisztelt pasasér úr felsétálni a kapitány úrhoz,
71 XXVI | lépésben húzták a lovak; az úr, a vadász és a hajdú pedig
72 XXVI | készüljön vacsorához. A vendég úr itt hál, itt marad két napig.~-
73 XXVI | torkolá le Husz apó. - Nagy úr az; ne kössünk bele. Azt
74 XXVI | patkót. Áldhatja a nagyságos úr a szenteket, ha holnap estig
75 XXVI | ott akkora medvék, mint az úr maga. Ha meglátja, tudom,
76 XXVI | garast? Azt gondolja az úr, most is a régi Magyarországban
77 XXVII | körül, és senki a fölséges úr fekhelye körül nem mer helyt
78 XXVII | Juliánna utána rebegte az Úr imáját.~- „Ámen!” - sóhajtá
79 XXVIII | másik pillanatban már megint úr volt a lomha idegek fölött
80 XXVIII | Melyik itt a bíró? Az úr az? Hogy meri az úr a város
81 XXVIII | Az úr az? Hogy meri az úr a város kapuját bezáratni
82 XXVIII | összecsappan. Hallja csak, lovag úr! Ma reggel kaptam ezt a
83 XXVIII | No az én vagyok.~- Ez az úr, valósággal. Itt ebben a
84 XXVIII | mindjárt kitudjuk. Mondja az úr utánam ezt a frázist: „Weine
85 XXVIII | Csak mondja utánam az úr. Majd abból megtudjuk, hogy
86 XXVIII | Nem használ semmit. Az úr gyanús személy. Más császári
87 XXVIII | stafétának a paksamétáit; az úr csak úgy suttyomban akart
88 XXVIII | által a platzkommendáns úr kvártélyára vezettetni magát.~
89 XXVIII | benevolisatiónak, hát csak végezze az úr hamarosan, mert az én idõm
90 XXVIII | Kegyelmednek, kapitány úr eklatáns elégtételt kell
91 XXVIII | hanem hogy a colonellus úr parancsolja a bíró úrnak,
92 XXVIII | jegyzékváltásra adott alkalmat. Alauda úr mint fõbíró és mint minden
93 XXVIII | secundáltak neki.~Alauda úr egész prosopopeiával nekifohászkodott
94 XXVIII | früstükölt még a kapitány úr.~De bizony nem is vacsorált
95 XXVIII | akkor csak vegye elõ az úr a perspektíváját, ha van,
96 XXIX | hogy az az utánunk vágtató úr utolérjen. Kerüljünk hát
97 XXIX | költött fel hamarább az úr?~- Költöttem; de ha nem
98 XXIX | már annak! Máskor, ha az úr az Ecsedi-láp szélén reggel
99 XXIX | mit jelentsen ez, lovag úr? - kérdé a nádor, a szétbontott
100 XXX | tudományt.~- Nem, kapitány úr! - felelt Krisztina, a fátyolát
101 XXX | Hát csak keresse, kapitány úr.~A lovag nem tágított:~-
102 XXX | Õszintén megmondom, kapitány úr. Én azért mentem fel Bécsbe,
103 XXX | Hát talán visszahozta az úr a lovat, hogy most meg én
104 XXX | Gyere csak be! A kapitány úr akar veled enyelegni.~Erre
105 XXX | néz rá?~- Hát hallja az úr - suttogá a korcsmáros -,
106 XXX | bajuszát. - Azt mondja az úr, hogy meglopták? Az én házamban?
107 XXX | én házamban? Tudja meg az úr, hogy én nemesember vagyok.
108 XXX | lopták el! Minek adta az úr a boszorkány kezébe? Dorka
109 XXX | borzalommal. - Nézze a lovag úr, hiszen most is itt van.~
110 XXXI | megkegyelmezéssel.~- De azt a tábornok úr nem fogja tenni, mert kegyelmességed
111 XXXI | vele lekötelezni, tábornok úr. Kegyelmességed tudja azt
112 XXXI | lobogtat feléjük.~„Kegyelmes úr! Te Pálffy bán! Itt van
113 XXXII | császáriak, de Zsigmond úr szépen kimenekült a várból
114 XXXII | Imre-féle támadásban.~Zsigmond úr ezt is végigverekedte. Egynéhányszor
115 XXXII | folytatta jégesõvel, Zsigmond úr káromkodása versenyzett
116 XXXII | szekérbe, amelyen maga Zsigmond úr ült, hogy õ már csak azt
117 XXXII | veszedelmes személycsere. Zsigmond úr pedig azalatt olyan biztosan
118 XXXIII | Ennél főznek is Zsigmond úr számára, ha eszébe jut az
119 XXXIII | be az udvarra.~Zsigmond úr az ablakhoz rohan, s kikémlel
120 XXXIV | izenethozót. Pongrácz ezredes úr! Parancsoljon kegyelmed
121 XXXV | mond a kápolnában, azt az úr az elrácsozott erkélyrõl
122 XXXV | itt fog akkor a tábornok úr lenni a várában.~Andrássy
123 XXXV(8)| X. de Y. kuruc ezredes úr, Andrássy István tábornok
124 XXXVIII| az érkezõket. Alauda bíró úr teljes hivatalos ornátusában
125 XXXVIII| Korponay János kapitány úr (még akkor csak az volt)
126 XL | nagy nehezen, a kegyelmes úr rá is ismert, ha nem is
127 XLII | lelkem jó uramnak a káplán úr által?~- Teheti.~- Kérem
128 XLII | Azzal ugyan a káplán úr nem fog találkozni, mert
129 XLII | hóhérlegények a zöld ruhákban? Az Úr angyalai, akik az utat egyengetik.~
|