bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

 501 X      |         aranyhímzésben segíteni tûvel, akár az urának ellenségverésében
 502 X      |               verseket írni ideál képekhez: az neki egyforma munka, nem:
 503 X      |                 különbséggel, hogy egyiknél az õ halvány arca még holdvilágosabb
 504 X      |                     kigúnyolták, sírt.~Hogy az ajtók zárásából visszatért
 505 X      |                   süstörgött tõle a parázs. Az úrasszony sem volt a konyhában.
 506 X      |                  kávét is odatenni a tûzhöz az ibrikben; amíg az felforr,
 507 X      |                    tûzhöz az ibrikben; amíg az felforr, kiszedte a tepsibõl
 508 X      |                    kikenve; ej, de jó, hogy az asszony nincs most itten,
 509 X      |           megülepedett, leszûrte azt szépen az ezüst kannácskába, a másikba
 510 X      |                    réztálcára téve, bevitte az úrnõ felsõ szobájába.~Tudta
 511 X      |               szobájába.~Tudta jól, hogy ez az õ kötelessége; azt is tudta,
 512 X      |             kötelessége; azt is tudta, hogy az úrnõnek most más dolga van.
 513 X      |                    dolga van. Meg sem lepte az a látvány, amivel az foglalkozott.
 514 X      |                  lepte az a látvány, amivel az foglalkozott. A kisfiát
 515 X      |                   elmentek szánkázni.~- Óh, az jó lesz! Csörgõs szánkán?
 516 X      |               megyünk?~- A nagyapához. Ahol az a sok tengerinyúl van.~-
 517 X      |                    a sok tengerinyúl van.~- Az én nyulam is ott van! Az
 518 X      |                    Az én nyulam is ott van! Az a fekete, a veresszemû.~-
 519 X      |                     Istenke nem éhes, de én az vagyok.~Pelargus már el
 520 X      |                 odaültette a kis leány-fiút az asztalhoz, s eléje tette
 521 X      |                        Meg, kedveském, ugye az milyen szép csésze?~- Szép!
 522 X      |                Ezért a szóért összecsókolta az anyja a kisfiút. A szeme
 523 X      |                 amint a sorsa balra fordul. Az én uram még erõsen állt,
 524 X      |                 Hanem azt is tudom, hogy ez az alkudozás nem egyébért lett
 525 X      |               számunkra, mely idõ alatt azt az élelmiszert és puskaport,
 526 X      |                     a határon átszállított, az innen eléje vonuló lovasság
 527 X      |                   békefeltételeket, amiknek az elfogadása képtelenség.~-
 528 X      |                      Minden fõtisztnek, aki az itt levõ kuruc seregbõl
 529 X      |           császáriba átlépni akar, ugyanott az itten viselt rangjánál egy
 530 X      |                   császáriakra nézve. Ezzel az egész Szepesség be van hódítva.
 531 X      |                 német van a kuruc táborban, az mind utánuk esik. Aki Lõcsét
 532 X      |               Lõcsét császári kézre keríti, az nem kérhet olyan nagy jutalmat,
 533 X      |               jutalmat, amit meg ne kapjon. Az idebenn levõ kurucok fejei
 534 X      |                 harcolnak többé: hanem csak az elõmenetelükért. Hanem én
 535 X      |                  súgá a fülébe:~- Elküldték az uramat, hogy ott hagyják
 536 X      |              találjanak bennem.~Pelargusnak az egész teste végig lúdbõrözött.
 537 X      |                 fecsegésre való idõ - mondá az úrnõ -, neked sietned kell,
 538 X      |              fegyverszünet határideje alatt az ellenség zárvonalán átjuss. -
 539 X      |                     annak majd hírét hallod az atyámnál. Neki csak annyit
 540 X      |                   rá, hogy Rozgonyi Cicelle az õ õsanyja volt.~Pelargus
 541 X      |                  névre. „Rozgonyi Cicelle!” Az a hõsi asszony, aki a férfiakat
 542 X      |                     át gyorsan: aztán siess az utadra!~Pelargus többet
 543 X      |                      Pelargus többet tudott az elégnél. A költõi lélek
 544 X      |                    mondásait szavalta, amíg az úrnõje felöltözteté. Annak
 545 X      |                kellett magára venni. Illett az az õ sima arcához. Korponayné
 546 X      |                     magára venni. Illett az az õ sima arcához. Korponayné
 547 X      |               homlokát a szemöldökéig, alul az állát az ajkáig elburkolva
 548 X      |                 szemöldökéig, alul az állát az ajkáig elburkolva vele;
 549 X      |                  van, kis fiacskám! - mondá az úrnõ, megcsókolgatva a fiúcska
 550 X      |                       csak nevezd Zsuzsinak az egész úton Pelargus bácsit.~-
 551 X      |                   akkor is nevetett, amikor az anyja elbúcsúzott tõle.
 552 X      |                       Vigyázz a gyémántomra az úton, Pelargus. Rajtad kívül
 553 X      |                Pelargus. Rajtad kívül nincs az a teremtése az Istennek,
 554 X      |                  kívül nincs az a teremtése az Istennek, akire rábíznám.
 555 X      |                    rábíznám. Tudod, hogy ez az életem! Jól betakargasd
 556 X      |                   Jól betakargasd a bundába az úton. Felírtam a számodra,
 557 X      |                 pálinkával telt kulacsot, s az elemózsiás tarisznyát egész
 558 X      |                Ezeknek a számára lett sütve az a pogácsa.) A kapuban aztán
 559 X      |               kezébe adott Pelargusnak, ami az útra való, s mikor elmentek,
 560 X      |              Thurzó-ház elé állni, ne lássa az egész piac, hogy itt ülnek
 561 X      |                aztán eltûntek a szeme elõl, az úrnõ nem ment fel a lakosztályába,
 562 XI     |           Statutorum).~„Ha egy fehérszemély az ablakot kinyitja avégett,
 563 XI     |                 hogy azon kikönyököljön, és az ablaka alatt megálló férfiszeméllyel
 564 XI     |                         24. „Kivéve, hogyha az ablakon dűlőrács vagyon.”~
 565 XI     |                  arra a célra szolgál, hogy az ablakba kikönyökölő az utcára
 566 XI     |                 hogy az ablakba kikönyökölő az utcára kinézhessen, és mégis
 567 XI     |                    által a jó erkölcsnek és az illedelemnek teljesen elég
 568 XI     |                 nemigen értekezhetett volna az ablakban levővel nyakmeredés
 569 XI     |            értekezéshez alkalmatos lovas úr az, aki a megyeház felől közeledik,
 570 XI     |                     ajkszakálla szénfekete. Az a gyanús fiatalság az arcán,
 571 XI     |           szénfekete. Az a gyanús fiatalság az arcán, amit azzal csúfolnak,
 572 XI     |                   második stádiumát éli.~Ez az úr a szép Belleville lovag;
 573 XI     |                Belleville lovag; veszedelme az asszonyi nemnek, nagy szívrabló:
 574 XI     |                  nemnek, nagy szívrabló: ez az életpályája. Mellékes foglalatosságára
 575 XI     |              Belleville itt sem változtatta az asszonyok iránti nézeteit,
 576 XI     |                 eset közül hatban dobják ki az embert az ajtón, de egyben
 577 XI     |                  hatban dobják ki az embert az ajtón, de egyben mégis sikerül.
 578 XI     |                összeröffentek, s folytatták az arcátlankodást.~A lovag
 579 XI     |                szerezve, ment a dolga után.~Az volt a dolga, hogy Korponayné
 580 XI     |             toporzékoltassa.~Erre megnyílik az az ablak, s az ablakkosárban
 581 XI     |          toporzékoltassa.~Erre megnyílik az az ablak, s az ablakkosárban
 582 XI     |                    megnyílik az az ablak, s az ablakkosárban megjelenik
 583 XI     |                        Jó neki ottan - mond az úrnõ.~(Jó neki ottan! Pedig
 584 XI     |                   ennek a különös mondatnak az értelmét.~- Ez volt az utolsó
 585 XI     |            mondatnak az értelmét.~- Ez volt az utolsó a háznál? - kérdi
 586 XI     |                    kérdi mosolyogva.~- Nem. Az utolsó volt Pelargus a gyermekkel;
 587 XI     |                      a belsõ frajjt elfogja az éjjeli õrjárat, a férjet
 588 XI     |                   maradékot kidobjuk magunk az ablakon.~Ezen mind a ketten
 589 XI     |               aminek a Bástya utcára nyílik az ajtaja. Õk azon járnak be,
 590 XI     |                ajtaja. Õk azon járnak be, s az én lakosztályom az övékétõl
 591 XI     |                    be, s az én lakosztályom az övékétõl vasráccsal van
 592 XI     |                     éjfélig is ott ül nálam az öreg, s igen széles tudománnyal
 593 XI     |                 széles tudománnyal rövidíti az idõmet. Ma megszöktetem
 594 XI     |                     idõmet. Ma megszöktetem az elsõ óranegyedben.~- Hogyan?~-
 595 XI     |                   óranegyedben.~- Hogyan?~- Az meg az én tudományom. Minden
 596 XI     |            óranegyedben.~- Hogyan?~- Az meg az én tudományom. Minden más
 597 XI     |               szóval, hogy beteg vagyok, de az orvost nem. Másért is szükségem
 598 XI     |            szükségem van a recipéjére.~- És az én epigrammomra? - kérdé
 599 XI     |                  Erre felpattant a hölgy.~- Az egy szemtelenség!~- De hízelgõ
 600 XI     |                     Köszönöm. Azt mondja el az epigramm, hogy minden nemzetbeli
 601 XI     |               magyar nõ marad: ezt megnyeri az „occasio bona”. (A jó alkalom.)~-
 602 XI     |                     A jó alkalom.)~- No, és az occasio bona, az itt van.~-
 603 XI     |                     No, és az occasio bona, az itt van.~- Az igaz, hogy
 604 XI     |                 occasio bona, az itt van.~- Az igaz, hogy itt van.~- És
 605 XI     |                        Ostrom nélkül nem.~- Az approchok már a bástyák
 606 XI     |              bástyák alatt vannak.~- De még az akna nincs felrobbantva.~-
 607 XI     |                madame?~- Ön tudja, hogy nem az, monseigneur.~- De az ördögbe
 608 XI     |                   nem az, monseigneur.~- De az ördögbe is, mi szüksége
 609 XI     |                    mi tudjuk ketten: én meg az ördög.~- Nem lehetek én
 610 XI     |                     Egy galamb nem szállhat az ablakomra, hogy meg ne tudakolnák,
 611 XI     |                   Õrültség volt tõlem önnek az elsõ szavára is rögtön „
 612 XI     |                     et nem mondanom. De még az utolsónál jókor van mondanom.~-
 613 XI     |                     visszahúzódom, beteszem az ablakot.~- Kérem, maradjon.
 614 XI     |                 magammal beszélni. Tehát mi az ön kívánsága? Csakugyan
 615 XI     |                  olyan alkalmas óra, amikor az egész világnak, ha millió
 616 XI     |                  meg tud állni? Hogy amikor az egész világ jajgat, imádkozik,
 617 XI     |                 Meglesz? (A nõ arcán kitört az öröm ragyogása.) Hány órakor?~-
 618 XI     |               hölgyek! És azután?~- A többi az ön dolga.~- Tizenkét óra
 619 XI     |                  negyed múlva én itt leszek az ablak alatt.~- Én pedig
 620 XI     |                     ablak alatt.~- Én pedig az erkélyrõl le fogom önnek
 621 XI     |                 önnek hajítani a kulcsokat, az egyik a kapué, a másik a
 622 XI     |                    a hujjahó: a hóhér hozta az ennivalót a kalitba bezárt
 623 XI     |                lapátra tett élelmiszereket. Az is emlékezetes lapát volt.
 624 XI     |                   egyik szobából a másikba. Az ódivatú házaknál minden
 625 XI     |                végigülte ezeket a padkákat, az ablakon kibámulva. Õt kívülrõl
 626 XI     |                   Õt kívülrõl nem láthatták az ablak jégvirágaitól, míg
 627 XI     |                  nem tett egyebet, mint azt az egyre változó jelenetet
 628 XI     |                nyúlt a maga ételéhez. Pedig az egyik alabárdos megtette
 629 XI     |                     hóban heverõ kenyerét s az õrtûznél felmelegítette;
 630 XI     |                  szétharapdálta falatonkint az egész süteményt; de le nem
 631 XI     |                hóeséstõl egészen sötét lett az idõ; a piacon már nem volt
 632 XI     |                néznivaló.~A hölgy aztán azt az idõtöltést találta ki, hogy
 633 XI     |                     éppen olyan süvege volt az urának is. A kettõt egymás
 634 XI     |              sokszor megjárták a szemei ezt az utat.~Meg a sutba dobta
 635 XI     |                sehol.~A patkányok elõjöttek az elszórt morzsákra, s mindenütt
 636 XI     |             mindenütt keresztülszaladgáltak az útjában: rájuk sem ügyelt.~
 637 XI     |                  szerencséjét. Rosszul ment az is.~A borult idõ miatt gyertyát
 638 XI     |                  aludni szokott.~Megvetette az ágyát, és aztán levetkõzött
 639 XI     |                    talán elaludta volna azt az egész rémtettekre felhívott
 640 XI     |       hálószobájától a tornácig vezet, mely az elsõ házat a hátulsóval
 641 XI     |              hátulsóval összeköti, hangzott az a félreismerhetetlen kopogás,
 642 XI     |                     érkezik.~- Ahá! - mondá az életre ébredõ. - Hisz ez
 643 XI     |                     Mikor a doktor belépett az ajtón, már akkor a nõ kínoktól
 644 XI     |                     a nõ kínoktól vonaglott az ágyán.~A doktor láthatta,
 645 XI     |                   minden vonásaiból kikelt, az ajkai tajtékzottak, a kezei
 646 XI     |               saskeselyû módra markolásztak az ágyruhákba és vánkosokba,
 647 XI     |                 templomba. De hát beszélhet az ember az asszonyoknak, akik
 648 XI     |                   De hát beszélhet az ember az asszonyoknak, akik tudják,
 649 XI     |                 szokott baját. Valahányszor az ura útra megy, mindig megkapja.
 650 XI     |                elmaradt, sírás lett a vége.~Az már nem olyan nagy baj.
 651 XI     |                   is purgatio. Tisztul vele az ember. Sok nagy nyavalyában
 652 XI     |              fiatalok vagyunk, erõs bennünk az életeszencia.~A fejfájós
 653 XI     |          panaszkodni. Sokat panaszkodik, de az orvos füle már ahhoz hozzá
 654 XI     |             vigasztal. A beteg türelmetlen. Az ágy egyik oldaláról a másikra
 655 XI     |             sikoltozik. A hidegtõl didereg, az ajkai csupa kettõs w betûket
 656 XI     |                      Hol van a belsõ frajja az asszonyságnak?~- Ott kinn
 657 XI     |                indulatában mindent kidobált az ágyból, vánkost, paplant,
 658 XI     |            kopogását. De õ is hallhatta már az ajtón keresztül betege sikoltozásait.~
 659 XI     |              elhozta magával Léni asszonyt, az öreg régi gazdasszonyát.
 660 XI     |                    öreg régi gazdasszonyát. Az nagyon tudós, jártas személy
 661 XI     |                     értett.~Elsõ dolga volt az ágyat ismét rendbe hozni.~-
 662 XI     |                 páciens számára való, hanem az ápolónõnek szolgál a hosszú
 663 XI     |         megkönnyebbítésére.~A doktor kiadta az instrukciókat Léni asszonynak.~
 664 XI     |                    asszonynak.~Ímhol vannak az üvegcsében a pilulae de
 665 XI     |              elkocogott haza.~De ott maradt az ápolónõ.~- No drága szentem -
 666 XI     |                   pillanatra, hadd adjam be az elsõ piluláját.~Korpanayné
 667 XI     |                   Ostoba állat! - dühöngött az úrnõ. - Hát így rágjam meg
 668 XI     |                      Tudniillik, hogy abban az idõben még a cukrot csak
 669 XI     |                visszakerült a beteghez, már az akkor hanyatt szegzett fejjel
 670 XI     |              bizonyosan türelmetlen volt, s az orvosi rendeletet átugorva,
 671 XII    |                  aluszik csendesen. A többi az õ dolga.~Erre aztán Léni
 672 XII    |                felhajtani.~Rövid idõn aztán az ápolónõ kezdett el horkolni.
 673 XII    |                    diagnózisra jutunk, hogy az a három hiányzó mákonylabdacs
 674 XII    |                     mákonylabdacs alighanem az õ sereskancsójába tévedt
 675 XII    |                    jó egészségben szállt ki az ágyából, s miután egy pávatollal
 676 XII    |                  pávatollal megcsiklándozta az ápolónõ orrát, s meggyõzõdött
 677 XII    |                     meggyõzõdött róla, hogy az még erre sem ébred fel:
 678 XII    |                    elkezdett felöltözködni. Az éji patyolatöltöny fölé
 679 XII    |                   indus övvel szorított át: az övrõl ezüst láncocskákon
 680 XII    |                  szétziláltan hagyta, ahogy az ágyban hánykolódás alatt
 681 XII    |                 kelt okai is lehettek, mint az, hogy a nagy kísérettel
 682 XII    |              kinyúlhassanak a kvártélyukon.~Az állótükör a Thurzó-ház átjáró
 683 XII    |                azután hárommal, azután mind az öttel koppantott rajta;
 684 XII    |                     volt a szomszéd házban. Az pedig Andrássy Istvánnak
 685 XII    |                   eresztett hajat viselt, s az sötétgesztenyeszín volt,
 686 XII    |                    parancsolók, nagy szemei az ábrándosan félig zárt pillák
 687 XII    |        félistenszobrokra emlékeztetnek, míg az állán levõ gödröcske az
 688 XII    |                     az állán levõ gödröcske az ázsiai eredetre vall. Termete
 689 XII    |               reszketõ hangon, karját tárva az érkezõ elé.~- No, no, nem
 690 XII    |                     üvegbõl van! - szabódik az, s egy ügyes kisikamlással
 691 XII    |                     egy ügyes kisikamlással az ottomán mögé menekül.~Ott
 692 XII    |              Valamit súgnak a fülébe.~- Ah, az nem megenni való - szól
 693 XII    |                    még meg konyhában.~- Ah, az nem való. Hiszen emlékezel
 694 XII    |                      Hát ez nem igaz; hanem az mégis igaz, hogy még ma
 695 XII    |                    te pápista.~- Nem vagyok az; de fogadásom tartja.~-
 696 XII    |                    de fogadásom tartja.~- S az én királyném olyan erõs
 697 XII    |             megmondom. Ma bocsátottam útnak az én kicsikémet.~Tovább nem
 698 XII    |                   Tovább nem tudta mondani; az ajkaiba görcs szállt; a
 699 XII    |                    körülvevõ kerevettel. Ez az asztal meg volt rakva a
 700 XII    |                 karja a hölgy dereka körül.~Az pedig nem tudta megtagadni
 701 XII    |                     véleményét el ne mondja az ínycsábító sültekrõl és
 702 XII    |       aranyragyogású tartalommal; legfelyül az ezüst gyümölcstartón nikomédiai
 703 XII    |                 körmeivel le ne fossza róla az illatos burkot. Ez az õ
 704 XII    |                  róla az illatos burkot. Ez az õ kedves csemegéje. Ritkaság
 705 XII    |                   kiszakít belõle, odateszi az ajkai közé.~- Nem! Nem!
 706 XII    |                     meg tud tartani.~- Amíg az az óra tizenkettõt nem mutat!~
 707 XII    |                  meg tud tartani.~- Amíg az az óra tizenkettõt nem mutat!~
 708 XII    |                      No hát majd én segítek az idõnek sietni! - szólt nevetve
 709 XII    |                kulcsot. S azokat ráakasztja az óramû egyik súlykoloncára.~
 710 XII    |                    kegyes csaláson.~Hát már az nem rontja meg a szent fogadást,
 711 XII    |                   kicsinyt sarkantyút ütnek az oldalába, hogy ballagjon
 712 XII    |                   fog sietni a klepsidra. S az idõt meglopni nem bûn.~-
 713 XII    |               Micsoda két nagy bolond kulcs az? - kérdi félvállról odatekintve
 714 XII    |              becsukott leányt.~- Mit vétett az a személy?~- Vagy erkölcstelenséget
 715 XII    |                  polgárnõknek vigyázni kell az erkölcsükre.~Hanem erre
 716 XII    |                    egyszerre lángvörös lett az arca. A szégyenpír vissza
 717 XII    |                    két tenyerével eltakarta az orcáját.~S mennyivel igézõbb
 718 XII    |          fellángolásával.~Csupa ellenmondás az egész asszony. Ki találja
 719 XII    |                      Ki találja ki, hogy mi az igaz benne? Vagy tán abban
 720 XII    |                   abban a pillanatban, amíg az indulat hatása tart, minden
 721 XII    |                   mondja:~- Ejh, használjuk az idõt! Úgyis ritkán kerül.~
 722 XII    |             gondolatom megint.~A lovag egy, az óraláncához csatolt acélkulcsocskával
 723 XII    |              Juliánna a „közös Panteonnak”.~Az egy rajzalbum volt; kettõjöknek
 724 XII    |                     azoknak a hírességeknek az alakjaival, akik e harcokban
 725 XII    |            uralkodók és hadvezérek.~Ez volt az egyik lapján az album leveleinek.~
 726 XII    |                     Ez volt az egyik lapján az album leveleinek.~A megfordított
 727 XII    |                     volt.~Különös szeszélye az osztogató természetnek,
 728 XII    |                   eszményítsen. Ennek éppen az ellenkezõ adománya volt.
 729 XII    |                    hogy mindenkinek nemcsak az arcára, de a jellemére is
 730 XII    |                     csapongott a szatírája; az áruló vezér az egyik kezében
 731 XII    |                   szatírája; az áruló vezér az egyik kezében hozta a dárdára
 732 XII    |                  megtréfált urak valaha ezt az albumot megkaphatnák, bizony
 733 XII    |                     karikatúra ez albumban, az magának Rákóczi Ferencnek
 734 XII    |                    összedrótozni igyekszik. Az erdélyi fejedelmi süveg
 735 XII    |               lengyel koronát kínálja neki. Az egész kép legmagasabb fokú
 736 XII    |                  kettecskén együtt mulatva, az egész világnak arcába dobták
 737 XII    |                    Belleville lovag sem, és az ártatlan szívû, rajongó
 738 XII    |                     maga olyan kopasz, mint az a földteke, s a parókája
 739 XII    |                  aki savanyú képpel tanulja az ABC-ét. De ott volt abban
 740 XII    |             dervisgenerális”-nak gúnyoltak: az egyik lapon mint ájtatos
 741 XII    |             végiglapozva nevetgélés mellett az éles lapokat. - Kegyelmed
 742 XII    |                    de most éppen ahhoz való az óra. Amíg a mutató a tizenkettõre
 743 XII    |             szemközt, s a térdeire fektette az albumot, úgy rajzolt az
 744 XII    |                     az albumot, úgy rajzolt az irónnal.~Az ilyesmit még
 745 XII    |                     úgy rajzolt az irónnal.~Az ilyesmit még mai nap sem
 746 XII    |                     a helyén, s változtatta az állását. Veszedelmére volt
 747 XII    |              látszott afölött aggódni, hogy az étvágyát elrontja, ha innen
 748 XII    |                 hölgy kezébõl erõhatalommal az egész könyvet.~A hölgy kacagva
 749 XII    |               vad-angyal! Minõ csélcsapság!~Az õ arcképe lett valamennyi
 750 XII    |               leggonoszabbul eltorzítva. De az még hagyján, hanem az egyik
 751 XII    |                    De az még hagyján, hanem az egyik kezébe volt adva egy
 752 XII    |                     kezdett a szobában, míg az utoljára a hárfa mellé menekült;
 753 XII    |                talán ezt a nótát? - kérdezé az elsõ akkordok után fejével
 754 XII    |                    hegyét pödörgetve.~Pedig az a nóta elég dallamos volt.~
 755 XII    |                 elég dallamos volt.~Hát biz az az õ nótája volt; az Andrássy
 756 XII    |                   dallamos volt.~Hát biz az az õ nótája volt; az Andrássy
 757 XII    |                    biz az az õ nótája volt; az Andrássy tábornoké. Ott
 758 XII    |             Andrássy tábornoké. Ott termett az a Dunántúl, a Bakonyban
 759 XII    |                      a Bakonyban szerezték; az volt a nótának a címe, hogy „
 760 XII    |                voltak abban énekelve sorban az õ hõstettei - a borozó asztal
 761 XII    |               Fenékig méz volt a kedélye, s az volt a hibája, hogy mindenkihez
 762 XII    |                  Bercsényi csináltatta: nem az irigyei, nem a rágalmazói
 763 XII    |                     Ah, milyen jól esett ez az elégtétel a szívének. A
 764 XII    |            cigányasszony énekelte volna ezt az utolsó verset, bizony azt
 765 XII    |              letörülve hímzett inge ujjával az arcát, odatelepedett az
 766 XII    |                     az arcát, odatelepedett az asztal melletti kerevetre,
 767 XII    |                     étel; csak sült levegõ.~Az óra pedig éppen tizenkettõt
 768 XII    |                    de ez már nem különbség; az ember megnyugtatja a lelkiismeretét;
 769 XII    |              lelkiismeretét; ha bûnbe esik, az óra volt a hibás, az hadd
 770 XII    |                  esik, az óra volt a hibás, az hadd kárhozzék el. A tilalom-megtörést
 771 XII    |                  aztán megjön a kívánság és az engedelem.~A hölgynek dévaj
 772 XII    |                   félre bú! Danold újra azt az én nótámat! Mit csinál a
 773 XII    |                 falta!~S fennhangon dalolta az elzöngött dévaj nótát.~-
 774 XII    |                   fennhangon! Mind kihallik az utcára.~- Dehogy hallik!
 775 XII    |                     hallik! Ki járna mostan az utcán! S ha hallik is, eb
 776 XII    |            jégvirágos ablakra bámulva.~- Mi az? Mit neszelsz?~- Mintha
 777 XII    |                nehéz szekerek jönnének. Tán az uram jön vissza a portyázásból.~-
 778 XII    |                   Jön a gutából! Messze van az most! Nem dübörög itt semmi,
 779 XII    |                     dübörög itt semmi, csak az én szívem, azt hallod.~-
 780 XII    |                   tõled szabadulni?~S azzal az elsõ hajfonadékából kirántott
 781 XII    |                     mint mi ketten vagyunk?~Az bizony nagy kérdés!~A nagy
 782 XII    |                 toronyóra hazugságot vetett az öccse szemére, mert õ akkor
 783 XII    |                kongta el mély, ringó hangon az éjfélt. S a városház elõtt
 784 XII    |                  éjfélt. S a városház elõtt az éjjeliõr vontatott üvöltéssel
 785 XII    |              tornyain sorba járt a kürtszó.~Az éjjeli hangok után még nagyobb
 786 XII    |                    háztetõkrõl lefútt havat az ablakokhoz. Rossz lehet
 787 XII    |                  Hogy fúj a szél; hogy veri az ablakot! - rebegé az asszony. -
 788 XII    |                   veri az ablakot! - rebegé az asszony. - Hogy fázik az
 789 XII    |                    az asszony. - Hogy fázik az ember, ha a bûnére gondol.~-
 790 XII    |                terhem! - biztatá a férfi. - Az én lelkem álljon ottan (
 791 XII    |                   No hát kulcsold a kezedet az én kezemmel össze.~A nõ
 792 XII    |                    szorítá. - „Mondd utánam az Úr imáját.”~- De csak a
 793 XII    |                    két utolsó sor nélkül?~- Az ám. Mert én mindig azt kívánom: „
 794 XII    |                  vagyok a te gonoszad, s te az én gonoszam, akkor „soha
 795 XII    |                gonosztól”.~- Ah, ne csúfold az Istent!~- Tud is valamit
 796 XII    |              rémülettõl. Egy halottat fogsz az öledben tartani.~S ezúttal
 797 XII    |                    S ezúttal makacsabb volt az eldermedése, mint máskor:
 798 XII    |                    a félig zárt pillák alá; az ajk hideg lett és száraz;
 799 XII    |                mondat után, hogy tér vissza az életpirosság a hölgy orcáira;
 800 XII    |                    és mosolyog; mikor aztán az ámen ki van mondva, egyszerre
 801 XII    |                szenvedély tüze a szemekben.~Az ég ki van engesztelve az
 802 XII    |                    Az ég ki van engesztelve az áhítat nyilvánításával,
 803 XII    |            nyilvánításával, most már szabad az út a paradicsomba.~Az imára
 804 XII    |                szabad az út a paradicsomba.~Az imára kulcsolt kezek odafonódtak
 805 XII    |           földrendítõ pukkanás ébreszti föl az alvó éjszakát; a vészláng
 806 XII    |                 kupák összecsörömpölnek ott az asztalon, egy eldobott pohár
 807 XII    |                    végiggurulni a pallón, s az állóóra mind a két ütõjével
 808 XII    |              hajfürtöt egymásba fonni. Most az kötve tartja.~Nincs idõ
 809 XII    |                   Juliánnának olló csügg le az övérõl: könnyen segít vele.
 810 XII    |                     vele. Két nyisszanás, s az összefont fürtök kezében
 811 XII    |                     Andrássy tábornok rohan az ablakhoz.~Az egész ég lángveres,
 812 XII    |                 tábornok rohan az ablakhoz.~Az egész ég lángveres, a szikraözön
 813 XII    |                 nyergeljétek!~Aztán bevágja az ajtót, s otthagyja az imádott
 814 XII    |               bevágja az ajtót, s otthagyja az imádott hölgyet magára.
 815 XII    |                     imádott hölgyet magára. Az pedig Delila-mosollyal néz
 816 XII    |                támad. Minden ember kiszalad az odújából, katonák, polgárok,
 817 XII    |                    fegyverrel kezében, amit az elsõ rémület a kezébe adott. „
 818 XII    |                    minden ember!” - üvöltik az erõsebb hangok; dobpörgés
 819 XII    |                     trombitaharsogás tör ki az emberzajból. „Itt van Löffelholtz!”
 820 XII    |                 piacról, a tüzet elnyomják, az ég lángfelhõi lassan elhamvasodnak.~
 821 XII    |          elhamvasodnak.~Juliánna odalopózik az üvegtelen ablakhoz s kikémlel
 822 XII    |                 üres a tér. Aki csak férfi, az mind az ellenség rohamát
 823 XII    |                     Aki csak férfi, az mind az ellenség rohamát visszatorlani
 824 XII    |                 bástyákra.~Juliánna levette az óra súlykoloncáról a ketterhäuschen
 825 XII    |                    emléket vitt el magával: az összefont közös hajfonadékot
 826 XIII   |                    aludt a karszékben. Maga az orvos felől egészen nyugodt
 827 XIII   |                nyugodt lehetett Korponayné. Az addig ki nem lép az ágyából,
 828 XIII   |             Korponayné. Az addig ki nem lép az ágyából, míg a puskaropogást
 829 XIII   |                    a négycsövű mordályát, s az övébe dugta.~Ez az asszony
 830 XIII   |             mordályát, s az övébe dugta.~Ez az asszony kész volna ma embert
 831 XIII   |               akarná most ijeszteni! De még az ördög is tanácsosnak találta
 832 XIII   |                 tanácsosnak találta kitérni az útjából. Ez asszony nem
 833 XIII   |                 pellengér mellett sem égtek az õrtüzek, azokat elparáholta
 834 XIII   |                 ettõl még jobban vakká lesz az ember.~Odaért a ketterhäuschen
 835 XIII   |             felnyalábolta a havas szalmáról az összezsugorodott alakot,
 836 XIII   |                  összezsugorodott alakot, s az ölébe kapva, kihozta onnan.
 837 XIII   |                kandalló tüze megvilágította az utolsó szobát: a saját hálószobáját.~
 838 XIII   |                tudta, hogy élõ alakot hoz-e az ölében, vagy halottat?~Hogy
 839 XIII   |                tagokat végigdörzsölni.~Erre az élettelen alak lassankint
 840 XIII   |                szemei; s bámulva tekintének az üres semmibe.~Szép kék szemek
 841 XIII   |          eszméletéhez tért, hogy megismerte az elõtte térdeplõ hölgyet,
 842 XIII   |                      Kényelmesen végignyúlt az ágyon.~- Bántottak, angyalom?
 843 XIII   |                   szárnyát felemelve tartá, az tele volt szedve; kitölté
 844 XIII   |                     a tartalmát a leány elé az ágytakaróra. Valóbán szultáni
 845 XIII   |                     tedd a fejecskédet, ezt az aranyos bubafejet ide a
 846 XIII   |                   hátra van valami.~Odalenn az utcán egy magányos lovag
 847 XIII   |             fütyörészve, s fel-feltekintget az erkély ablakára. Ez Belleville
 848 XIII   |               lovagja, akit iderendelt erre az órára.~Egy olyan órára,
 849 XIII   |                amikor rémülettõl reszketnek az asszonyok, amikor dühtõl
 850 XIII   |                  felõl. Ki volt erre képes? Az, aki megtette.~- Mindjárt
 851 XIII   |                     a tábornoktól elhozott.~Az bizonyosan csak az elsõ
 852 XIII   |                elhozott.~Az bizonyosan csak az elsõ lapokat fogja végignézni,
 853 XIII   |              lapokat fogja végignézni, ahol az eszményített, híven rajzolt
 854 XIII   |                    hógalacsinokat hajigálni az erkélyablakra. A lovag türelmetlen.
 855 XIII   |         erkélyablakra. A lovag türelmetlen. Az idõ hideg, s a szív lángol.~
 856 XIII   |             pillanatra.~A kaftán lecsúszott az egyik válláról. Az az elefántcsonthalom
 857 XIII   |               lecsúszott az egyik válláról. Az az elefántcsonthalom úgy
 858 XIII   |            lecsúszott az egyik válláról. Az az elefántcsonthalom úgy tündöklött
 859 XIII   |              legfelsõ szobába. Onnan nyílik az erkély.~Felnyitá az egyik
 860 XIII   |                  nyílik az erkély.~Felnyitá az egyik ablakot.~- „Pszt” -
 861 XIII   |                 hogy jelen van.~- Kegyelmed az, chevalier de Belleville?~-
 862 XIII   |                     hölgy, s aláhajítá neki az erkélyrõl a karikával összekötött
 863 XIII   |                  vihogva húzta magát vissza az erkélyablak mellé.~Történetesen
 864 XIII   |                  lovag sietett a kulcsokkal az ajtóhoz.~Az egyik elõször
 865 XIII   |                    a kulcsokkal az ajtóhoz.~Az egyik elõször nem akart
 866 XIII   |              kihúzni a lovag. - Ez nem volt az igazi. - A másik kulcs aztán
 867 XIII   |               kezdett csendesen káromkodni.~Az az ördöngös asszony odafenn
 868 XIII   |                    csendesen káromkodni.~Az az ördöngös asszony odafenn
 869 XIII   |                     kiabálni, többszörösen. Az üres piac visszahangot is
 870 XIII   |                   amik közül a leghízelgõbb az, hogy „átkozott kujon!”~
 871 XIII   |                   ott több hasznot tehetnek az alabárdjaikkal, mintha itt
 872 XIII   |              alabárdjaikkal, mintha itt azt az egy szál leányt õrzik, aki
 873 XIII   |                  egyéb segítség is érkezett az éjjeli roham meghiúsítására,
 874 XIII   |                     lett ûzve, s erre aztán az õrcsapat is visszatérhetett
 875 XIII   |                   mellett.~A lármahangokból az volt kivehetõ, hogy a közvélemény
 876 XIII   |                   Hogy meg volt vesztegetve az ellenségtõl: máskülönben
 877 XIII   |                 tette; volt rá gondja, hogy az alibijét bebizonyítsa, egész
 878 XIII   |                   láda töltött gránát. Elég az is a szép asszonynak a hóbortos
 879 XIII   |             kapuboltozat alá. A föld fehér, az ég fekete, ilyenkor vak
 880 XIII   |                  Wencezlauz, mikor meglátta az üres kalitkát. - Kirepült
 881 XIII   |                     szalmát alabárddal, biz az nem volt sehol.~- Nézzétek
 882 XIII   |            felmászott a pléhtetõ alá?~- Biz az se égen, se padláson nincsen.~-
 883 XIII   |             padláson nincsen.~- Kinyitották az ajtót, elszöktették.~- Úgy
 884 XIII   |                Rajta! Utánam! Megkapjuk, ha az ördög vitte is el!~Az pedig
 885 XIII   |                    ha az ördög vitte is el!~Az pedig ott hallgatta az erkélyablakból.
 886 XIII   |                      Az pedig ott hallgatta az erkélyablakból. Hol megijedt,
 887 XIII   |                  lesz ebbõl.~De ez még mind az õ szövevényébe illõ fonál.
 888 XIII   |                hátukhoz verte õ már azoknak az alabárdjukat otthon Párizsban
 889 XIII   |                     magát.~- Ah! Itt van! Õ az! Valósággal a Belleville
 890 XIII   |                    ti többiek, hogy adjátok az ócskavasat! - gúnyolódék
 891 XIII   |                    ki a kézbõl. Még kímélte az elleneit, nem szurkált az
 892 XIII   |                   az elleneit, nem szurkált az elevenjeikbe, csak a bivalybõrt
 893 XIII   |                    azoknak ez is elég volt. Az igaz, hogy csak fogdmegek
 894 XIII   |                   vitézül védte a kapualját az egész csoport ellen, hogy
 895 XIII   |            verekedés ez? A piac közepén? Mi az, polgárok!~Egyszerre helyet
 896 XIII   |                     eddig a város védelmét, az oltást, hidegvérrel. Wencezlauz
 897 XIII   |                     Ott van! Megkerítettük! Az áruló! - kiabált Wencezlauz,
 898 XIII   |                  lovag! - szólt, felismerve az alakot Fabriczius, s elõlépett
 899 XIII   |                    a polgárõrökkel?~- Tudja az ördög! - felelt a lovag
 900 XIII   |                 kérdé Fabriczius elbámulva.~Az a leskelõdõ hölgy odafenn,
 901 XIII   |               utasítá vissza a faggatást.~- Az az én gondom, senki másé.~-
 902 XIII   |                    vissza a faggatást.~- Az az én gondom, senki másé.~-
 903 XIII   |                    gondom, senki másé.~- De az enyim is, lovag úr, én ura
 904 XIII   |                     e városnak.~- Nekem nem az, kegyelmed! - vigye innen
 905 XIII   |                 meghódított, bolondja marad az neki az utolsó leheletéig!)~-
 906 XIII   |                      bolondja marad az neki az utolsó leheletéig!)~- Itt
 907 XIII   |                     Fabriczius hátrafordult az õrökhöz.~- Kerüljetek a
 908 XIII   |                bemehettek. Fel kell kutatni az egész házat.~Most azután
 909 XIII   |                 házat.~Most azután itt volt az idõ Juliánnának a megrémülésre.
 910 XIII   |             megrémülésre. Ijedten futott el az erkélyszobából vissza a
 911 XIII   |          hálószobáig, ahol a leányt hagyta. Az szépen elaludt a kezében
 912 XIII   |                  Korponayné. - Ébredj! Kelj az ágyból! Érted jönnek!~A
 913 XIII   |              ijedten szökött fel altából, s az ágytakaróba burkolta magát.~-
 914 XIII   |                  dolmányt, derekára kötötte az övet, ráakasztotta a görbe
 915 XIII   |          elhallgatott nagyon.~- No, ne tett az ujjadat a szád elé, elárulod
 916 XIII   |                 tudsz!~- Hogyan?~- Te tudod az útját, módját. Innen ebbõl
 917 XIII   |               keresztül elfuthatsz.~- De ez az atyámnak a titka! A Fabricziusok
 918 XIII   |                    Gomora tüze pusztítsa el az egész várostokat! Érdemelnek
 919 XIII   |          megdobáltak, röhögtek rajtad.~- De az atyám!~- Éppen az atyád
 920 XIII   |                        De az atyám!~- Éppen az atyád parancsolta, hogy
 921 XIII   |                  másra nem bízhattam, akkor az apád volt az éppen, aki
 922 XIII   |               bízhattam, akkor az apád volt az éppen, aki az ítéletet kimondta
 923 XIII   |                     apád volt az éppen, aki az ítéletet kimondta rád, hogy
 924 XIII   |                    a lelke; hiszen kard van az oldaladon, tedd a kezed
 925 XIII   |                     Hallod! Már benn vannak az udvaron! A hátulsó kapun
 926 XIII   |                 kapun jöttek be. Nem hallod az apád szavát? Mihelyt a doktort
 927 XIII   |                   zárhatom be elõttük, mert az orvos az este azon keresztül
 928 XIII   |                   be elõttük, mert az orvos az este azon keresztül távozott
 929 XIII   |               halálos betegen hagyott itten az ápolónéval, a zárt ajtó
 930 XIII   |                   Tehát elmenekülök.~- Azon az úton.~- Azon. - De te ne
 931 XIII   |                   is tedd bele. Add át majd az én barátnémnak. Tudod már,
 932 XIII   |                   család tud, s amely titok az alapja Lõcse város védképességének.~
 933 XIII   |                     levetkõzött, s lefeküdt az ágyába.~Rendben volt már
 934 XIII   |                   volt már minden. Jöhettek az inkvizítorok.~Azoknak ugyan
 935 XIII   |                     doktornál.~A hátulsó és az elsõ házat összekötõ folyosóhoz
 936 XIII   |                   összekötõ folyosóhoz csak az õ lakosztályán keresztül
 937 XIII   |                  járatban vannak azok, akik az ajtaján dörömböznek.~Elõször
 938 XIII   |          dörömböznek.~Elõször nem volt, aki az ajtót kinyissa. Az egyetlen
 939 XIII   |                      aki az ajtót kinyissa. Az egyetlen gazdasszonya, Léni
 940 XIII   |             rendbeli alsó-felsõ gúnyát. Tél az idõ, s fûtetlen a szoba.
 941 XIII   |                   míg prüszköl tõle, amitõl az agy megtisztul, s csak azután
 942 XIII   |           megtisztul, s csak azután sietett az ajtót felnyitni.~Fabriczius
 943 XIII   |                diacodion, négy csepp belõle az éjjeli italba, s úgy alszik
 944 XIII   |                   italba, s úgy alszik tõle az öregember is, mint a gyermek.
 945 XIII   |                    Biz itt tört be elég fej az éjjel, de azok várhatnak
 946 XIII   |               tudunk más úton bejutni, mint az összekötõ folyosón keresztül.~-
 947 XIII   |                     ketterhäuschenbõl, akit az éjjel megszöktettek.~A doktor
 948 XIII   |                soporban alszik.~- Ej, uram, az ember csalódhatik.~- Az
 949 XIII   |                     az ember csalódhatik.~- Az ember igen, de a doktor
 950 XIII   |                 kapva, maga elöl nekiindult az urakat vezetni a folyosón
 951 XIII   |          Benyitottak.~Fabriczius maga hozta az égõ gyertyát a doktor után.~
 952 XIII   |                     A nagy karszékben aludt az ápolónõ, a nyoszolyán pedig
 953 XIII   |                 ápolónõ, a nyoszolyán pedig az úrasszony. Még az egyik
 954 XIII   |                     pedig az úrasszony. Még az egyik alabástromkarját is
 955 XIII   |                    is a feje fölé emelte, s az ujjai idegesen játszottak,
 956 XIII   |                   idegesen játszottak, mint az álmodóé.~- Nos! Hát mit
 957 XIII   |                     ahogy determinálva van. Az állkapocs leereszkedve,
 958 XIII   |                     itt a világos indicium. Az üvegcsébõl hiányzik három
 959 XIII   |               cynoglosso! Ez species facti! Az én tudományomat akarja kegyelmed
 960 XIII   |                 valaki?~- Hát azt megmondja az ápolónõ, aki beadta neki.
 961 XIII   |                    vizet töltött a nyakába.~Az már használt. Léni asszony
 962 XIII   |                fülébe kiáltott.~- Bevette-e az asszonyság a három pilulát?~
 963 XIII   |                 kérdezett. Rémület látszott az arcvonásain kifejezve. A
 964 XIII   |           arcvonásain kifejezve. A kezeivel az oldalzsebeihez kapott, s
 965 XIII   |                    a szobámba, és hozzák át az electrica machinát. Kegyelmed
 966 XIII   |                 csavarni is tudom! - állítá az úrfi.~- No, Léni, itt a
 967 XIII   |                     nyomva a gazdasszonynak az égõ gyertyát, amivel az
 968 XIII   |                     az égõ gyertyát, amivel az úgy nekiment a Wencezlauz
 969 XIII   |               felkölthetni, mint éppen csak az electrica machinával.~-
 970 XIII   |                     találta a gyanúnak.~Még az a körülmény is ellene fordult,
 971 XIII   |                        Nyissák fel belülrõl az utcaajtót. El kell nyomni
 972 XIV    |                 Oroszláni bátorsága mellett az egész ráröffent fegyveres
 973 XIV    |                  Belleville lovag ugyan még az orozva jött lefegyverezésre
 974 XIV    |                   idő szerint, minden ember az ellenség elé sietett.~A
 975 XIV    |                trombitaharsogás hangzik fel az ókapu felől; fáklyafény
 976 XIV    |               lovasságával oldalba kapja, s az ostrom visszaverésében elnyerje
 977 XIV    |                    visszaverésében elnyerje az oroszlánrészt. Háromszoros
 978 XIV    |                   kapitány. (Többet tud már az ABC-ből a három első betűnél!)~
 979 XIV    |              ABC-ből a három első betűnél!)~Az ő lőporos és liszteszsákos
 980 XIV    |                várostokat védem, azalatt ti az én feleségem szállását ostromoljátok!
 981 XIV    |                  Micsoda? Belleville lovag! Az én kamerádom! Eresszétek
 982 XIV    |                      Derék ember volt érte! Az is az én cselédem volt!
 983 XIV    |                Derék ember volt érte! Az is az én cselédem volt! Hogy mertétek
 984 XIV    |              csinálni! Mikor a sáncok elõtt az ellenség, ti meg a város
 985 XIV    |                     támadtok. Hazahordjátok az irhát ebben a nyomban, azt
 986 XIV    |           medvecukor alakjában támadtok fel az ítélet napján!~E kibékítõ
 987 XIV    |                   fegyveres polgárság abban az arányban kezdte átengedni
 988 XIV    |                 tért a piacon, amelyben azt az elõrenyomuló kuruc huszárság
 989 XIV    |                  adta a lovagnak.~- Megyünk az asszonyomhoz!~No, ez szép
 990 XIV    |                tudományát kimerítette, hogy az alvó úrasszonyt életre költse,
 991 XIV    |          hálószobájába, nehogy távollétében az asszonyt valaki, az egyetértõ
 992 XIV    |            távollétében az asszonyt valaki, az egyetértõ szövetséges társai
 993 XIV    |               villamos géppel.~Megcsinálták az ember-láncot. A doktor fogta
 994 XIV    |                ember-láncot. A doktor fogta az egyik kezét az alvónak.
 995 XIV    |                 doktor fogta az egyik kezét az alvónak. Platzinger polgár
 996 XIV    |               egymásét.~Wencezlauz hajtotta az üvegkereket. A doktor hozzányúlt
 997 XIV    |                   hozzányúlt a jobb kezével az ördöngös gép villanysûrítõ
 998 XIV    |                    volna egy botütést. Csak az asszonyság nem nyitotta
 999 XIV    |                  kandi tekintettel pislogva az alvó tündérre, kinek nem
1000 XIV    |              tündérre, kinek nem volt módja az éji öltöny fodrait helyreigazítani,