bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

1001 XIV    |                fodrait helyreigazítani, mik az ébresztési kísérletek alatt
1002 XIV    |                  doktor a szép alvó tagjait az aprópénzre felváltott mennykõvel,
1003 XIV    |            felváltott mennykõvel, berontott az ajtón a hazaérkezett férj,
1004 XIV    |                    nyoszolyája körül, magát az asszonyát pedig élettelen
1005 XIV    |                     alakja a villamos gép s az azt hajtó hóhérlegény.~Éktelen
1006 XIV    |                  dühbe jött, széttaszította az útjában állókat, s a legjobban
1007 XIV    |                     villamos gépre, s azzal az ágyhoz rohant; kezeit az
1008 XIV    |                    az ágyhoz rohant; kezeit az alvó feje alá tette, s magához
1009 XIV    |                    a szempillák felnyíltak, az öklök, amik görcsösen szoríták
1010 XIV    |       hüvelykujjakat, lágyan széjjelváltak; az ajkak mosolyogtak; szavakat
1011 XIV    |                 kábulat végképp elenyészik; az alvó eszméletéhez tér; lát,
1012 XIV    |                    fonja, s visszaadja neki az orvosságot, erõsebb dózisban
1013 XIV    |                 zsebébõl a jegyzõkönyvét, s az okuláréján keresztülnézve
1014 XIV    |                maguk õrtornyán; a doktornak az officinájában; nekem a városházán,
1015 XIV    |                 kénytelen volt belenyugodni az expediensbe; s savanykás
1016 XIV    |                   hogy nem akadályoztam meg az öregapámat abban, hogy az
1017 XIV    |                   az öregapámat abban, hogy az öreganyámat feleségül vegye;
1018 XIV    |                   feleségül vegye; mert már az apámtól is hiba volt a világra
1019 XIV    |                     No gyere, csókolj kezet az asszonyomnak; kívánj neki
1020 XIV    |                 menj át a szobámba, dûlj le az ágyamra és aludjál békével.
1021 XIV    |                     alig tette be maga után az ajtót, a csalfa tündér örömének
1022 XIV    |              csakugyan Belzebub találta fel az elkárhozott extra megkínzására.~ ~
1023 XV     |                     fején találja a szeget. Az egyik kezével az ostromló
1024 XV     |                    szeget. Az egyik kezével az ostromló ellenséget visszaverni,
1025 XV     |            kémszemlével kísértetni: ez mind az õ feladata volt.~A városi
1026 XV     |                     aki meg szabó és varga, az menjen haza sarut, mundért
1027 XV     |                     kell erõsíteni. Hol van az a Belleville lovag? Õ ért
1028 XV     |                franciát a polgárok elfogták az éjjel, mert árulással gyanúsítják,
1029 XV     |                     bánom, három más embert az árulásért; de nekem Belleville-re
1030 XV     |                Belleville lovagot; mert azt az éjjel hazakerült Korponay
1031 XV     |                 fortificatio.~Ugyancsak még az intézkedések közben találta
1032 XV     |                   egészen kiment a fejébõl.~Az a veszedelmes Panteon ottmaradt
1033 XV     |                   fejedelem iránt.~Elõvette az oldalzsebébõl a kis összecsukható
1034 XV     |                     hagy el magától, nehogy az egyik bajusza csákóra, a
1035 XV     |                    A borbélya ott várta már az elõszobában, a borotváló
1036 XV     |                    is - mondá a tábornok. - Az éjjel a hajamba esett egy
1037 XV     |               fürtöt elégetett belõle. Most az egészet kurtára kell nyírni
1038 XV     |                nyírni miatta.~(Égett bizony az a két fürt, de a szép asszony
1039 XV     |                   És emiatt áldozatul esett az egész szép dúsgazdag hajsátor.
1040 XV     |                  sietett a belsõ szobájába.~Az éjjeli lakoma maradványai
1041 XV     |               hevertek a terített asztalon; az eldobott kehely a medvebõrön;
1042 XV     |                    keresett arcképes könyv, az nem volt sehol.~- Csak nem
1043 XV     |                  Csak nem vitte tán magával az a bolond tündér?~De, talán
1044 XV     |               megnyugodni. Egy ilyen hóbort az embernek fejébe kerülhet.~
1045 XV     |              Csakhogy annak most itthon van az ura.~Azon is lehet segíteni
1046 XV     |                  tõle, hogy nem ide sietett az elöljárójához legelébb is
1047 XV     |                    elküldé a szomszéd házba az ordinánc által.~Korponay
1048 XV     |                     néven venni tõle; hanem az ifjasszony már fenn volt,
1049 XV     |                     hiányzó két tincs miatt az egész haját levágja, hanem
1050 XV     |                  lehetett venni.~Õ vette át az urát keresõ ordinánctól
1051 XV     |                 pecsétet. Biz ezt megteszik az asszonyok még mai nap is,
1052 XV     |             végigolvasta a parancsot, fogta az írótollat, s ráírta a következõ
1053 XV     |                összehajtotta, lepecsételte, az üresen maradt oldalára ráírta
1054 XV     |             titulusait, kiadta a paksamétát az ordináncnak, s aztán visszaült
1055 XV     |              ordináncnak, s aztán visszaült az állótükre elé, a haját mesterséges
1056 XV     |          mesterséges tekercsekbe fonogatni.~Az egyik szobában szép csendesen
1057 XV     |                    a kategorikus válasszal, az elsõ fúriában nagyon dúlt-fúlt,
1058 XV     |                     borzolt a kurta hajában az öt körmével.~- Biz abban
1059 XV     |                  Megint harangozni kezdtek. Az még hagyján, hanem aztán
1060 XV     |                    lett a vége.~- De hát mi az Isten csodája van odakinn! -
1061 XV     |                        kiáltott ki Andrássy az elõszobájába, ahol segédtisztjei
1062 XV     |               templomban csak akkor kezdték az orgonaszót, mikor a tábornok
1063 XV     |                   felálltak, s velük együtt az egész gyülekezet, az orgonaszóra.~-
1064 XV     |                 együtt az egész gyülekezet, az orgonaszóra.~- Ugyan kérem,
1065 XV     |               felállás azért történik, hogy az istenséget invocáló éneket
1066 XV     |               tábornok úrnak tessék leülni, az elsõ sor pad az õ számára
1067 XV     |                     leülni, az elsõ sor pad az õ számára van fenntartva.
1068 XV     |           fenntartva. A templomi rend pedig az volt, hogy az elsõ padosztályokban
1069 XV     |                    rend pedig az volt, hogy az elsõ padosztályokban ültek
1070 XV     |              férfiak, s azoknak háta mögött az asszonyok. Nem volt mód
1071 XV     |                     Andrássyt nem érdekelte az egész szertartás, nem azért
1072 XV     |                   mondá körültekintve. - Ez az a híres Mátyás király oltára?
1073 XV     |                 hogy meginvitálják, odament az oltárhoz. Aközben el kellett
1074 XV     |                    neki. „Hát nem ijedt meg az éjjel nagyon a tisztelendõ
1075 XV     |               katonásan.~Aztán fellépkedett az oltár zsámolyfokain.~A nagyszerû
1076 XV     |             ékesítik, s a sanctuarium elõtt az utolsó vacsora csoportozata
1077 XV     |                szemmel vizsgálta meg apróra az oltárt, magyarázatokat véve
1078 XV     |               parancsolat. Alauda uram inte az egyházfinak, s a dugaszban
1079 XV     |              tartott kulcsokkal felnyittatá az oltár tábláit. A triptika
1080 XV     |                    azt nem is említve, hogy az oltár felnyitása isteni
1081 XV     |              olvassa le a gót betûket, amik az emléket magyarázzák. Utoljára
1082 XV     |                  már szüksége volt rá, mert az ének az utolsó allelujánál
1083 XV     |              szüksége volt rá, mert az ének az utolsó allelujánál járt,
1084 XV     |                Mózes a törvénytáblákkal, ki az egészet a fején emelni látszik;
1085 XV     |                   sem hallott egy szót sem; az urak odalenn a katedra alatt
1086 XV     |              egymásnak: hogy ez itt Józsué; az meg ott Jákob, az angyallal
1087 XV     |                   Józsué; az meg ott Jákob, az angyallal csípõficamodásig
1088 XV     |                mikor végre odább vitte õket az... bizony majd megmondtuk,
1089 XV     |                  végre hozzájuthatott, hogy az istentelen asszíriai császár
1090 XV     |                     asszíriai császár ellen az egek haragját leidézze.~
1091 XV     |               prédikáció közepén megszólalt az orgona, egész hívatlanul,
1092 XV     |                 félbe a kegyes szónoklatot. Az urak most azt a pompás orgonát
1093 XV     |           heraldikának tág tere megnyílván, az egész nemes csoport egyik
1094 XV     |                   templom falai közt várják az ítéletre hívó angyal trombitáját.
1095 XV     |             Ezekiásnak megalkudni Zebaottal az asszírusok bõrére. Éppen
1096 XV     |              katedra elé.~De még ott is van az átelleni középoszlopba róva
1097 XV     |                  ábrázoló; mely szobormûben az a legkülönösebb, hogy a
1098 XV     |              gyermekfigura kapaszkodik elõ, az egyik meztelen; a szobormû
1099 XV     |                         Ez Thurzó püspöknek az alakja - magyarázza Alauda
1100 XV     |                    rajta a püspöki ornátus. Az a két kis pulya, aki a palástjába
1101 XV     |                  Domini (Méltatlan szolgája az úrnak).~- Él még ez a jó
1102 XV     |               Andrássy István.~- Nem él biz az - felel Alauda uram, felfogva
1103 XV     |                     általános nevetés támad az egész társaságban, hogy
1104 XV     |                     egész társaságban, hogy az még a száznyolcezer asszíriainak
1105 XV     |                 ezzel a szép prédikációnak.~Az imádság alatt Alauda uram
1106 XV     |               behüte euch!”~- Szeretném ezt az Alaudát darabokra tépni -
1107 XV     |                     el kegyelmed - mondá rá az öreg -, hogy ez kicsinált
1108 XV     |                 Alauda uram. Ismerem én már az õ nagy praktikáját!~A templomajtóban
1109 XV     |                vegyes törvényszék ül össze, az éjjeli árulás fölött ítéletet
1110 XV     |                  Hát ma már ne is ebédeljen az ember? - pattogott a tábornok.~-
1111 XVI    |                kocsmagenerális, mindig csak az evésre gondol!”~- No hát
1112 XVI    |              szándéka volt húzni-halasztani az időt a Belleville lovag
1113 XVI    |               kerítés sűrűn tele volt rakva az egykoron hírt, nevet, érdemeket
1114 XVI    |                     Zabeyerek márványlapján az ősapa önfeláldozását örökíti
1115 XVI    |                   maga is buzgóságának lett az áldozatja. A kőemlékek között
1116 XVI    |                    a föltámadást ábrázolja: az anyagja maga is a föltámadás
1117 XVI    |                     utolsó kínos éjszakáját az Olajfák hegyén; a Heim család
1118 XVI    |              választá témának; a Ros család az Idvezítő sírba letételét,
1119 XVI    |               mennybemenetelét, amely műben az a legnevezetesebb, hogy
1120 XVI    |                emléktáblákkal van körülvéve az egész templom. Ez a halottak
1121 XVI    |                     körülkerített térre. Ez az ő panteona, valhallája,
1122 XVI    |                 kővé vált dicsősége. Inkább az aranyát, ezüstjét, inkább
1123 XVI    |                    városi kikiáltónak, mire az kiment a terembõl, s az
1124 XVI    |                     az kiment a terembõl, s az õrszobából elõszólítva a
1125 XVI    |                     tetejét leszedjék, hogy az ellenség tüzes golyói azokat
1126 XVI    |          örömujjongás, a sátorok kiürültek, az emberek hazatakarodtak,
1127 XVI    |              csendes, józan állapot állt be az egész városban minden utcán
1128 XVI    |              kettõnél.~A nap éppen besütött az ablakon, mikor Korponay
1129 XVI    |                      délesti négy órára jár az idõ.~- Miért nem költöttél
1130 XVI    |                mentem hozzá raportra?~- Biz az galambom már egypárszor
1131 XVI    |              utóbbat pedig azzal zakatolnak az ajtón, hogy eredj mindjárt
1132 XVI    |                     avagy õrizõje vagyok én az én atyámfiának”?~- Bizony
1133 XVI    |                abban voltam, hogy álom volt az egész. De milyen bolond
1134 XVI    |                   álom! Hát akkor még talán az is igaz volt, hogy itt ezen
1135 XVI    |                  elpirulással fordítá félre az arcát.~- Hogy kérdezheted
1136 XVI    |                 Hogy kérdezheted ezt tõlem? Az én szobámba idegen férfi
1137 XVI    |                    lép, sem én nem leskõdöm az ajtaján.~Korponay János
1138 XVI    |                     egyszer széttekintve.~- Az ott hált Pelargussal.~(Hiszen
1139 XVI    |               nyomta süvegét, s búcsút véve az asszonyától átsietett a
1140 XVI    |                kezemet, hogy ártatlan vagy.~Az elõtornácban azonban már
1141 XVI    |           elõtornácban azonban már ott várt az ezredporkoláb, megfelelõ
1142 XVI    |                   ellen.~- Belleville lovag az én foglyom! Becsületszavával
1143 XVI    |                    annak a másik karperecét az én kezemhez: mert mi fegyvertársak
1144 XVI    |                 porkoláb azt tartotta, hogy az okosabb enged, s hagyta
1145 XVI    |                    kiálta Korponay, lekapva az öve kapcsáról a tollas buzogányát,
1146 XVI    |                 együtt a városház lépcsõin.~Az urak mind a zöld asztal
1147 XVI    |                  zászlótartó, a kis Serédy; az asztalfõn a két elnök, Andrássy
1148 XVI    |                   Andrássy és Fabriczius.~S az elnöki szék háta mögött
1149 XVI    |                     szobába lehetett látni. Az volt a kínzókamra.~Az alkonyodó
1150 XVI    |                látni. Az volt a kínzókamra.~Az alkonyodó nap besütött az
1151 XVI    |                   Az alkonyodó nap besütött az ablakokon, szembevilágítva
1152 XVI    |             kérdeznének valamit tõle, azzal az értesítéssel, amit így is
1153 XVI    |             élelmiszert és lõport hozott be az ostromlott városba, mindjárt
1154 XVI    |                   törvényszékben.~Azért is, az asztal végén megállva, s
1155 XVI    |                    a puskapor.~Erre a szóra az impertinens kis Serédy meg
1156 XVI    |                      mint a futótûz terjedt az egyszerre végig a kuruc
1157 XVI    |               raportját elõadja, hát kezdje az elején és ne a végén, s
1158 XVI    |             Korponay hát elkezdte ott, ahol az ókapun kiindult a lovascsapatjával.~-
1159 XVI    |                    Kegyelmed bíró uram, ért az aktáihoz.~- Jól van, jól
1160 XVI    |                    Sûrû ködben érkeztünk el az ellenség táborán szerencsésen
1161 XVI    |                     Odáig könnyû munka volt az. A hanák lovát csak el kell
1162 XVI    |                ereszteni, magától is elmegy az az úton; nem kell neki városbíró
1163 XVI    |             ereszteni, magától is elmegy az az úton; nem kell neki városbíró
1164 XVI    |                leeregetni meg felhúzogatni; az ellenséggel vak csatát kezdeni,
1165 XVI    |                     volna, segítségére jött az emlékezetének a tábornok:
1166 XVI    |                     versekbe szedje, s kész az új Odisszea.~(- Így majd
1167 XVI    |                   Fabriczius.)~- Hát hiszen az inkvizíciót gyertyavilágnál
1168 XVI    |                    lehet tartani - veté oda az elnöktárs válaszul.~- Igen!
1169 XVI    |                   bort ittak.~- Jaj, ha itt az a törvény, akkor az én kurucaimat
1170 XVI    |                     itt az a törvény, akkor az én kurucaimat soha sem lehet
1171 XVI    |                 Szabad lesz talán tán immár az inquisitushoz intéznem a
1172 XVI    |                     A lovag odaállt dacosan az asztal végéhez, egyik kezét
1173 XVI    |                 királyának testõrkapitánya, az árkoláj (tüzértudomány)
1174 XVI    |                 montmartre-i kolostorban.~- Az ugyan apácakolostor; de
1175 XVI    |                követte el rajtam valaki ezt az injúriát.~- Tehát úgy körülbelül
1176 XVI    |             bankomat robbantották szét ezek az urak, akik itt sorban ülnek
1177 XVI    |                 urak, akik itt sorban ülnek az egyik oldalán az asztalnak;
1178 XVI    |               sorban ülnek az egyik oldalán az asztalnak; õk a bizonyságaim,
1179 XVI    |                   pukkanás hangjával együtt az ablakok is bezuhantak a
1180 XVI    |               megvan? - kérdé Fabriczius.~- Az nem logikai következés -
1181 XVI    |                   mathesisnek, hogyan lehet az, hogy amidõn a Herman-ház
1182 XVI    |              nyugatnak, hogyan történhetett az meg, hogy amíg kegyelmed
1183 XVI    |                    egyenesen mehetett volna az égõ torony felé, a két cathetust
1184 XVI    |                    a két cathetust választá az odamenetelre?~- Erre kész
1185 XVI    |                    legelébb jelentést tenni az eseményrõl.~- Kegyelmed
1186 XVI    |                 Hogy én minõ hitben vagyok, az az én lelkiismeretem dolga! -
1187 XVI    |                   én minõ hitben vagyok, az az én lelkiismeretem dolga! -
1188 XVI    |                témát fõbíró uram! - dörmögé az ökle mögül Andrássy István,
1189 XVI    |                 ökle mögül Andrássy István, az urakhoz pedig fennhangon
1190 XVI    |                  hátrafordította a fejét, s az ökölre fogott keze hüvelykujjával
1191 XVI    |               bosszúsan sütötte le a fejét, az ujjaival az asztalon dobolva.~-
1192 XVI    |                     le a fejét, az ujjaival az asztalon dobolva.~- Adj
1193 XVI    |              városház szenátori szobájában. Az a lárma pedig, mely a piacra
1194 XVI    |                felelet! Arra használtam ezt az idõt, hogy egynehány pimasz
1195 XVI    |                  bivalybõr wammszát.~- Azok az útját álló fickók a ketterhäuschen
1196 XVI    |                   robbanás után elszaladtak az égõ toronyhoz, onnan visszatérve
1197 XVI    |                 pillanatig sem voltam abban az órában a ketterhäuschennél.~-
1198 XVI    |                    kapujáig vezettek?~- Nem az én lábam nyomai voltak.~-
1199 XVI    |            egyenesen, hogy jutottál azokhoz az ostoba kulcsokhoz; hát mi
1200 XVI    |                   Korponay is biztassa erre az õszinte vallomásra.~- Bíró
1201 XVI    |                  tiltsa meg kegyelmed ennek az úrnak, hogy hozzám alattomos
1202 XVI    |                  magát karszékében, s öklét az asztalra fektetve, kemény
1203 XVI    |                     hogy egy fõtisztet, aki az én táborkaromhoz tartozik,
1204 XVI    |                    egyszerre mind felálltak az asztalt körülülõ bírák,
1205 XVI    |                    s állva hallgatták végig az okirat tartalmát.~„Nyílt
1206 XVI    |              tartalmát.~„Nyílt parancsolat!~Az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek
1207 XVI    |               támadt a tanácsteremben. Csak az izzó szén pattogását lehetett
1208 XVI    |                  szigorú parancsolatját. De az alkalom, a fenyegetõ veszély
1209 XVI    |               kezdetett; megtudva azt, hogy az alku pontjait Czelder Orbán
1210 XVI    |                  akkor is hû maradna hozzá. Az alkupontok jók, mindent
1211 XVI    |                   itt terem a falaink alatt az ellenség, s ostromot kezd.
1212 XVI    |         nagylelkûségnek nem bírta kitalálni az okát. Ez barátságnak sok!~
1213 XVI    |                    egyszerre világ gyulladt az agyában. Most már õ is kezdett
1214 XVI    |             városház ablakából, pedig nekem az egész leány, Isten úgy tartson,
1215 XVI    |                        És hova lett mármost az a leányzó? - ezt kérdezé
1216 XVI    |                     kérdésre megfelelni, de az a valaki nincs itt, és meg
1217 XVI    |                      hogy õ sem tudós ebben az egész találós mesében.~-
1218 XVI    |                    vádlottak helyére.~Ezzel az is el lett volna érve, hogy
1219 XVI    |                   félvállról tekinte vissza az útját állóra. Ebben a tekintetben
1220 XVI    |                    tekintetben már ott volt az a titánlázadás dölyfe, mely
1221 XVI    |                     mely megvetéssel fordul az egész Olymp és valamennyi
1222 XVI    |                  idetévedt jövevény, akinek az õsapja takács volt. S ennek
1223 XVI    |                     a királyi biztos, hanem az apa követeli vissza a leányát
1224 XVI    |                   követeli vissza a leányát az elszöktetõjétõl: - férfi
1225 XVI    |                  kardot rántson egymásra, s az egész törvényszék színe
1226 XVI    |                 színe elõtt összeverekedjék az elszöktetett leányzó miatt.~
1227 XVI    |                     éles hang recsegett fel az ajtóban.~„Servus humillimus!
1228 XVI    |                     a Czelder Orbán!~Õ volt az valóban, ahogy mindnyájan
1229 XVI    |                     beszéd közben akciózik, az ember azt hiszi, hogy hat
1230 XVI    |             összekuporodik, egy harmadrésze az emberi termetnek, s ha meg
1231 XVI    |                     õ maga úgy oda tud ütni az ellenfelének a fejére, hogy
1232 XVI    |                 ellenfelének a fejére, hogy az csak elbámul rajta, hogy
1233 XVI    |                     akit egyszer befogadott az õ gyûlöletébe és haragjába,
1234 XVI    |                harctéren erénynek neveznek: az ostromló tûz s a helytálló
1235 XVI    |              fedezze.~Meg is van aztán érte az a jutalma, hogy minden ember
1236 XVI    |                    akit legközelebb talált.~Az pedig éppen chevalier de
1237 XVI    |      csontkaröleléssel beléfojtogatott csók az ajakára.~Ezzel tanúsítva
1238 XVI    |               ajakára.~Ezzel tanúsítva volt az, hogy Czelder Orbán nem
1239 XVI    |                      aki éppen most érkezik az ellenség fõhadiszállásáról.~
1240 XVI    |              ellenség fõhadiszállásáról.~Ez az autentikus tanú.~Õutána
1241 XVI    |             láttávolba el magától: „Te vagy az? Korponay Jankó. Hiszen
1242 XVI    |                   szid ott a német odakinn! Az a nagyorrú kutya kuruc!
1243 XVI    |                meglátja Fabriczius homlokán az orvosi kínzás veres foltjait,
1244 XVI    |           éppenséggel nem is sejti, hogy ez az õ két kedves barátja most
1245 XVI    |                   székébe, amit félrehúzott az asztaltól; azt hitte, el
1246 XVI    |                   bizonyosan szökve szaladt az ellenség táborából.~- Óh,
1247 XVI    |                   háta mögött álló alaknak. Az pedig a hóhér volt, Izachár
1248 XVI    |                  tudta is azt Czelder, hogy az a hóhér, s ha tudta volna,
1249 XVI    |                  szépen meg lehettek ijedve az ajándékhozótól.~- Mi azt
1250 XVI    |           parlamentert láncra verette.~- De az nem Löffelholtz volt. Az
1251 XVI    |                    az nem Löffelholtz volt. Az kivétel.~- Hát Blumevitz?
1252 XVI    |                 kérdé a bíró, nem fogva fel az eszmejárását Czeldernek.~
1253 XVI    |                    eszmejárását Czeldernek.~Az meg hevenyében arra vette,
1254 XVI    |           laboratórium. Ehhez a munkához mi az elfogott tirol pattantyúsokat
1255 XVI    |                   se tudom már, melyik volt az egyik nap, melyik a másik,
1256 XVI    |                     kereket oldott, történt az, hogy egy összegyûrt cédulát
1257 XVI    |                    összegyûrt cédulát talál az ablakon, amibe kövecset
1258 XVI    |                    önfeláldozással magát és az egész puskaporos magazint
1259 XVI    |                        No, köszönöm szépen! Az ilyen biztatásra magam is
1260 XVI    |           Fabriczius nem tágított.~- De hát az hogyan történhetett meg,
1261 XVI    |                    hanem elébb hadd kezdjem az elején. Hadd referáljak
1262 XVI    |                 amivel meg lettem bízva. Ez az elsõ. Azután jön a többi.
1263 XVI    |                     a király is megerõsítse az impetrálókat. Erre is azt
1264 XVI    |                     is azt mondta, hogy „no az természetes”.~(Hogy gombolkoztak
1265 XVI    |                    nem ment a fejébe: Minek az a parádé a lõcseieknek?
1266 XVI    |                   lõcseieknek? Nem káposzta az ember, hogy követ tegyenek
1267 XVI    |                     minden engedményre, ami az élõ embereket kielégíti;
1268 XVI    |                     stádiumban maradt aznap az értekezésünk, s ezzel mentünk
1269 XVI    |                     afölött alkudozunk, azt az idõt felhasználja arra,
1270 XVI    |                     neki egyebet, mint hogy az élelmezés nem tartozik a
1271 XVI    |                    ha fegyverrel nem állják az útját - felelt õ erre -,
1272 XVI    |                    nyakára küldi, hanem még az éjjel ostromot intéz lábtókkal
1273 XVI    |                    annak a tiroli fogolynak az ígérete. Engem pedig addig
1274 XVI    |                     képzelhetik kegyelmetek az én tantaluszi kínjaimat (
1275 XVI    |                   minõ veszedelem fenyegeti az én híveimet, s nem lehetni
1276 XVI    |                      se menyecske; folyvást az ablakon néztem ki, ahonnan
1277 XVI    |                     ropogó puskatûz, hallom az ostromzajt: Lõcse falait
1278 XVI    |              feldagadt a fejem búbja, amint az ajtónak nekirontottam vele,
1279 XVI    |                   felejt el. Elmondták mind az egész lakodalmat a visszatérõ
1280 XVI    |                   mindenki. Korponay pajtás az orruknál fogva hurcolta
1281 XVI    |                    volt neki. Majd rálépett az állára. És savanyú, olyan
1282 XVI    |                    szólt; egész rekedt volt az éjszakai mulatságtól. -
1283 XVI    |                      Visszaviheti kegyelmed az alkupontokat, nem fogadom
1284 XVI    |                 Igen jó! Ilyen tréfás fickó az a Löffelholtz. Hahaha!~Hanem
1285 XVI    |      indulatfelgerjedéssel. - Még hátra van az a kérdés, hogy hová lett
1286 XVI    |                    a kérdés, hogy hová lett az a leány? Hová lett az én
1287 XVI    |                  lett az a leány? Hová lett az én leányom?~S a bírói aranygombos
1288 XVI    |             aranygombos bottal végigcsapott az asztalon, hogy mind a huszonnégy
1289 XVI    |          tarsolyomban. Nem a leány! Hehehe! Az nem férne bele. Ne félj,
1290 XVI    |                      Ne félj, jó helyen van az. Hanem egy levél. Nesze.~-
1291 XVI    |                 adta. Löffelholtz báróné.~- Az Absolon-ivadék!~- De kapitális
1292 XVI    |             ránézett; látták, hogy sápad el az arca, szemei hogy merednek
1293 XVI    |                   bírói palástját, odateszi az asztalra a süvege mellé,
1294 XVI    |                     Azután leoldja a kardot az oldaláról, a kardkötõt a
1295 XVI    |                  kardot, a kard viszi õtet.~Az ácsorgó nép, az oszlopcsarnokban
1296 XVI    |                 viszi õtet.~Az ácsorgó nép, az oszlopcsarnokban álló patrícius-csoport
1297 XVI    |                     veszedelemnek lészen ez az elõjelensége?~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~ ~
1298 XVII   |                FEJEZET~A föld alatti út~Ezt az egész történetet pedig csupa
1299 XVII   |                   csupa mesemondásnak hiszi az ember, amíg, mint hitetlen
1300 XVII   |                minden lyukba bele nem dugta az ujját. Magam sem tudtam
1301 XVII   |                módon történhetett volna meg az, hogy egy asszony eláruljon
1302 XVII   |                hajthatta volna végre egy nő az árulást ott, azon a ponton,
1303 XVII   |                    ott, azon a ponton, ahol az alakja meg van örökítve
1304 XVII   |                    baljával a kulcsot tolja az ajtó zárjába, és hozzá oly
1305 XVII   |                     történhetett ez? - Hisz az a kis ajtó, mely a fölötte
1306 XVII   |                 nyílik. S ha csak víz volna az árokban, azt mondhatnók,
1307 XVII   |                    lehetett rajta úszni; de az be volt fagyva, tél derekán,
1308 XVII   |           veszedelmes rohammal özönlött alá az összegyûjtött víz, hogy
1309 XVII   |             sáncárok kitöltésére való vizet az Ignác kútból vezették oda.
1310 XVII   |                  bõségesen elláthatta magát az egész város ivóvízzel, ha
1311 XVII   |                   egész város ivóvízzel, ha az ellenség a Luts patakot
1312 XVII   |                   ki soha?~Ez a kérdés volt az, amire nem tudta senki a
1313 XVII   |                     elsõ Fabriczius János. (Az elsõszülöttek mind Jánosok
1314 XVII   |                    a föld alatt. Csak mikor az ugrókút készen volt, akkor
1315 XVII   |                készen volt, akkor hítta oda az elöljárókat Fabriczius,
1316 XVII   |                   kristálytiszta forrásvíz.~Az olasz munkások ismét hazamentek
1317 XVII   |                   munkások ismét hazamentek az Alpeseik közé, s a vízvezeték
1318 XVII   |                asszony meg nem tudott.~Csak az utolsó Fabriczius János,
1319 XVII   |            kandallói által elfedve lehetett az a titkos lejárat, mely a
1320 XVII   |                     csigalépcsõ vezetett le az alagúthoz.~Ez alagút csúcsíves
1321 XVII   |                 vízvezeték ólomcsövei.~Ahol az alagút a Scheibe-hegy föld
1322 XVII   |                    emeltyûvé átalakítva. Ha az egyik végére egy közönséges
1323 XVII   |                   jutni.~Aki felülrõl akart az alagútba bejutni, ha ismerete
1324 XVII   |                    volt arról a kõrõl, mely az alant fekvõ gerendaemeltyû
1325 XVII   |                    alászállhatott.~Különben az egész körülfekvõ táj oly
1326 XVII   |                   ahol nem lakott más, csak az üldözött róka és hiúz, a
1327 XVII   |                 róka és hiúz, a zárókõ zöld az idõk mohától, benõve repkénnyel,
1328 XVII   |                   mûvészettel volt kifestve az a szörnyû jelenet, amelyben
1329 XVII   |            rejtekúton keresztül menekült ki az üldözött leány: az utolsó
1330 XVII   |              menekült ki az üldözött leány: az utolsó Fabriczius ivadék,
1331 XVII   |                     ki abba a bozótba, ahol az üldözött hiúz és vadmacska
1332 XVII(4)|                          Még most is megvan az alagút egy része; a jelenlegi
1333 XVII(4)|            hozzátartozó vízvezeték csöveit, az illustrált lőcsei krónika
1334 XVIII  |                    hallotta esetek kerülnek az asztalra, ugyan hiába fente
1335 XVIII  |                  józseffalvai lelkész által az egyedül idvezítő katolikus
1336 XVIII  |                 Trautsohn Alfréd ezredessel az oltár előtt hitvestársképpen
1337 XVIII  |                    boldog menyasszonytól is az édesatyjához, reszkető kézzel
1338 XVIII  |                   ugyan nagy veszedelem.~Ha az ilyen dolog miatt minden
1339 XVIII  |                    nem törte szívén a jeget az a gondolat, hogy egyetlen
1340 XVIII  |                 szökjön fel a vére! - Hanem az a gondolat, hogy a leánya
1341 XVIII  |                  pallossal felfenyegetõzött az ablakokra.~A lelke divinálta,
1342 XVIII  |                     odafenn praktikálta ki. Az õ munkája volt ez!~Gördüljön
1343 XVIII  |               szeret!~Úgy járjon a nyomában az átok, mint az árnyék!~A
1344 XVIII  |                    a nyomában az átok, mint az árnyék!~A Thurzó-ház két
1345 XVIII  |                    a doktort. Maga lefeküdt az ágyára, öltözötten, ahogy
1346 XVIII  |                     Temetésre várok - mondá az orvosnak, amint az becsámpázott
1347 XVIII  |                    mondá az orvosnak, amint az becsámpázott hozzá mankóival. -
1348 XVIII  |            Fabriczius üzenetét a seniorhoz.~Az énekes diákok nemsokára
1349 XVIII  |                   együtt, s helyet foglalva az ágyon fekvõ Fabriczius mellett,
1350 XVIII  |                      Mert néked beszélek...~Az élõhalott mozdulatlanul
1351 XVIII  |                    hallható volt ennélfogva az egész udvaron, s a ház minden
1352 XVIII  |                lakosztályában.~De leginkább az átelleni tornácokon, amik
1353 XVIII  |                   Korponay János aludta ott az igazak álmát, nejének hattyúkarjára
1354 XVIII  |                   fejét.~Miatta bizony akár az angyalok énekelhették volna
1355 XVIII  |                     a feltámadás zsoltárát. Az ébrenlét egész való világa
1356 XVIII  |                  világa nem ér annyit, mint az álom tündérhonában egy pillanat.~
1357 XVIII  |           bálványkép, akinek, ha azt mondja az ember: „most jer velem a
1358 XVIII  |                       megint térjünk vissza az ébrenlét tündérországába”,
1359 XVIII  |                 idvezült volt.~Ki irigyelné az igazak álmait?~Osztozott
1360 XVIII  |                 álmait?~Osztozott biz abban az egész város.~Amint híre
1361 XVIII  |                  hogy a fõbírón újra kitört az õrültség, hogy egyszerre
1362 XVIII  |                  kapta magát, sírni kezdett az elnöki székben, hagy aztán
1363 XVIII  |                     süveg nélkül ment haza, az egész úton az öklével és
1364 XVIII  |                    ment haza, az egész úton az öklével és a kardtokjával
1365 XVIII  |                    hûtött bírót, beültették az elnöki székbe, aztán kimondta
1366 XVIII  |                    hegyen-völgyön lakodalom az egész városban. Kiterjedt
1367 XVIII  |                   notabilitások lakásait, s az ablakaik alatt szerenádot
1368 XVIII  |                      s egyéb okaik is lévén az oda nem hallgatásra.~Éjfél
1369 XVIII  |                  olyan magas lesz a hóesés.~Az egész város nem aludt az
1370 XVIII  |                    Az egész város nem aludt az elmúlt egész éjszaka: ma
1371 XVIII  |                       hivatalból, s ez volt az Andrássy tábornok szállása
1372 XVIII  |                    A szél azonban egyenesen az õrkunyhócskába fújta be
1373 XVIII  |                  szokott a katona megfagyni az õrálláson.~Éjfél után két
1374 XVIII  |                     Korponay János felriadt az álmából.~- Nem hallasz valami
1375 XVIII  |                     nyugtalankodnak - mondá az, s egy csók lezárta az álomterhelt
1376 XVIII  |                mondá az, s egy csók lezárta az álomterhelt szempillákat
1377 XVIII  |              hibásak; ellenben valószínûleg az volt az oka a szokatlan
1378 XVIII  |               ellenben valószínûleg az volt az oka a szokatlan mozgalomnak,
1379 XVIII  |                 szokatlan mozgalomnak, hogy az õ csendes birodalmukon keresztül
1380 XVIII  |             keresztül, a belsõ bádogtetõrõl az esõ- és hóvizet egy a falba
1381 XVIII  |                  látott, egyszínûre szokott az meszelve lenni a többi fallal.
1382 XVIII  |                 többi fallal. Tehát ez volt az a rejtekajtó, amelyen keresztül
1383 XVIII  |                lehet jutni.~Ez a titok volt az, amit a császáriaknak elárult
1384 XVIII  |                    valaki.~Ha Fabricziusnak az agyát úgy meg nem zavarta
1385 XVIII  |                   diákokkal a canticumokat, az lett volna inkább a feladata,
1386 XVIII  |                  belõlük szép nagy piramist az utca közepén, tetejébe koronának
1387 XVIII  |                   keserûségében elvesztette az eszét, s így eshetett meg,
1388 XVIII  |                   megszállatta a kapukat, s az összekötõ utcák szegleteit.~
1389 XVIII  |                 senki, hogy benn a városban az ellenség.~Azt az õrjáratot,
1390 XVIII  |                   városban az ellenség.~Azt az õrjáratot, mely az Andrássy
1391 XVIII  |                      Azt az õrjáratot, mely az Andrássy kapuja elõtt álló
1392 XVIII  |              felment a tábornok szállására.~Az õrszobában, more patrio,
1393 XVIII  |                 bundával betakarózva.~Amint az ajtaját nyikorogni hallotta,
1394 XVIII  |                    szólt Blumevitz, kitárva az ablakszárnyakat. - Tekintsen
1395 XVIII  |         ablakszárnyakat. - Tekintsen ön ki! Az egész ezredem itt áll a
1396 XVIII  |                   kegyre!~- Még nem. Hallja az úr! - kiálta Andrássy, s
1397 XVIII  |                      A vészhangok fölverték az alvó várost.~- Azt megtehette
1398 XVIII  |               Blumevitz hidegvérrel -, hogy az alvó õrséget fellármázza;
1399 XVIII  |           fellármázza; de ez már mind késõ. Az utcák el vannak állva: tábornok
1400 XVIII  |                     menekülése.~Andrássynak az jutott eszébe, hogy „van!”~
1401 XVIII  |                     van!”~Itt a háta mögött az a deszkafal, ami egy rugónyomásra
1402 XVIII  |                  városa elveszhet; de annak az asszonynak, aki odadobta
1403 XVIII  |                    asszonynak, aki odadobta az ölébe a becsületét, megõrzi
1404 XVIII  |               felriadt Korponay János.~- Mi az? - kiáltá.~Juliánna hallotta
1405 XVIII  |                  képezett. S tudta, hogy mi az.~Meg volt riadva.~Mitõl
1406 XVIII  |        trombitáltass a katonáidnak! Idebenn az ellenség.~Korponay ész nélkül
1407 XVIII  |               Korponay ész nélkül ugrott ki az ágyából, öltönyt, csizmát,
1408 XVIII  |                 kapkodva magára egyet-mást.~Az udvart még nem foglalták
1409 XVIII  |                      Korponay keresztültört az orvos lakásán, feldöntve
1410 XVIII  |                     ezt tréfára. Hiszen még az álmot sem tudja erõszakolni
1411 XVIII  |                 álmot sem tudja erõszakolni az ember, hogy jöjjön elõ,
1412 XVIII  |                  ember, hogy jöjjön elõ, ha az nem akar megjelenni.~- Fel,
1413 XVIII  |                        Fel, Fabriczius! Fel az ágyból! - ordíta Korponay,
1414 XVIII  |                    a huszáraimhoz, te siess az õrsereghez a molnártoronyba!
1415 XVIII  |                   hajdúkaszárnyát. Én hozom az ágyúkat! Veressünk alarmot
1416 XVIII  |        Fabricziusnak, hogy menten felugrott az ágyból.~- Itt a német! Hol
1417 XVIII  |                     Hol a kardom? - Ez volt az elsõ kiáltása. - Itt a kardom!
1418 XVIII  |                      Mit bámultok? Kard van az oldalatokon! Rajta fiúk!
1419 XVIII  |               zsoltárt: „Erõs várunk nekünk az Isten!” Elõre! Elõre! Ölni!
1420 XVIII  |                     zsivajogva fogták körül az öreget.~„Eine feste Burg
1421 XVIII  |            áttévedezõre.~Andrássy Istvánnak az volt az utolsó szava:~„Nekem
1422 XVIII  |                  Andrássy Istvánnak az volt az utolsó szava:~„Nekem csak
1423 XVIII  |                 beszél! - szólt egyet intve az ajtóban álló katonáknak,
1424 XVIII  |                   találgatni, hogy mi lehet az, amint a másik percben egy
1425 XVIII  |                    pisztoly még hagyján, de az a két öldöklõ szem hozzá,
1426 XVIII  |                  közt a szókat.~- Van kedve az ezredes úrnak egy asszony
1427 XVIII  |                   bánja azt most? - dörmögi az asszony.~- A becsületét -
1428 XVIII  |           becsületét - suttogja a tábornok.~Az asszony most látszik föleszmélni.
1429 XVIII  |                vezényszónak -, úgy becsapja az orruk elõtt az ajtót, hogy
1430 XVIII  |                     becsapja az orruk elõtt az ajtót, hogy a visszacsörömpölõ
1431 XVIII  |            hevenyében betaszítja a tolózárt az ütközõbe, s akkor aztán
1432 XVIII  |                akkor aztán nekidûlve háttal az ajtónak, elkezd jószántából
1433 XVIII  |                  kérem, ezredes úr, szóljon az embereinek, hogy ne ütögessék
1434 XVIII  |                    olyan pogány módra ezzel az ajtóval!~Blumevitz mit tehetett
1435 XVIII  |                     szép asszony kívánatát, az ajtón keresztül kiáltva
1436 XVIII  |                 Most már helyre van állítva az aequilibrium. Kegyelmedet
1437 XVIII  |         trombitaszót a Bástya utcán? No hát az Korponay János fõstrázsamester
1438 XVIII  |                     fõstrázsamester uramnak az alarm fuvatása a kuruc huszársághoz.
1439 XVIII  |                     Andrássyra, de nem volt az Blumevitzra nézve.~Annálfogva
1440 XVIII  |            Blumevitz volt a hetvenkedõbb.~- Az nagyobb veszedelem lesz
1441 XVIII  |                 jutottak? Egy közös kelepce az, amibe õket valaki belecsalta,
1442 XVIII  |                    másikkal fogva tartja, s az a valaki - az a fehér asszony.~-
1443 XVIII  |                     tartja, s az a valaki - az a fehér asszony.~- Én azt
1444 XVIII  |                    kössenek, mely idõ alatt az ellenséges csapatok minden
1445 XVIII  |                     levelet.~De nem volt ám az elég, hogy cifra a pergament,
1446 XVIII  |                megmutogassa a menyecskének, az belülrõl is akarta azt látni.
1447 XVIII  |                     generális úr átruházása az én személyemre. Parancsolja
1448 XVIII  |                    félreverni a harangokat.~Az egész város fel volt már
1449 XVIII  |                     ha megmutatjuk magunkat az ablakban a híveinknek -
1450 XVIII  |                azzal mind a ketten kiálltak az ablakba egymás mellé.~Az
1451 XVIII  |                    az ablakba egymás mellé.~Az ég már pitymallani kezdett,
1452 XVIII  |                   zászlót! - mondá Juliánna az uraknak.~Az legjobb lesz,
1453 XVIII  |                  mondá Juliánna az uraknak.~Az legjobb lesz, a fehér zászlót
1454 XVIII  |                     a fehér zászlót kitûzni az ablakba. De hol van ilyen?
1455 XVIII  |                tartogatja készen.~- Itt van az én fejkendõm! - mond Juliánna,
1456 XVIII  |                    kopjára szúrva, kidugnak az ablak rostélyán. Az a körülhímzett
1457 XVIII  |                kidugnak az ablak rostélyán. Az a körülhímzett patyolat
1458 XVIII  |                     Alauda fõbíró uram, aki az összecsõdülõ fegyveres polgároknak
1459 XIX    |                     tudománnyal odakötözvén az ablakrácshoz, e munka után
1460 XIX    |                   helyére volt tolva.~Hanem az asztalra dobva hevert egy
1461 XIX    |               kulcsát. Juliánna levele volt az, amit most tehetett oda.
1462 XIX    |           kényszerítõ körülmények, kezdjünk az alkudozásokhoz, úgy, mint
1463 XIX    |                    a patkó alakú kereveten, az asztal mellett, egymással
1464 XIX    |                     végtelenig akarja vinni az ellenségeskedést.~- Azt
1465 XIX    |              szerezni.~- Hamis forrásokból. Az egész nemzeti háború végét
1466 XIX    |             folytatására, azt most már csak az orosz cárban bírja. Hát
1467 XIX    |                     fel helyérõl, odafutott az ablakhoz, s kibámult a világba.~
1468 XIX    |                       Eltértünk a tárgytól. Az ezredes úr capitulationalis
1469 XIX    |                     Csak némely pont ellen. Az egyik például az, hogy akik
1470 XIX    |                     ellen. Az egyik például az, hogy akik a kuruc helyõrségbõl
1471 XIX    |                    harcolni nem fog.~- Ebbe az én alvezéreim sohasem fognak
1472 XIX    |                jöhet át a császári seregbe. Az egyik hajthatatlan Czelder
1473 XIX    |            legnagyobb része Alaudával tart; az pedig régóta a mi emberünk.
1474 XIX    |       legbiztosabban számíthatna kegyelmed, az Korponay János. Ennek igazán
1475 XIX    |                        Csak egy hibája van. Az, hogy egészen idegen. A
1476 XIX    |                    többé semmit. Már tegnap az éjjeli harcnál vehette észre
1477 XIX    |                    hogy a sáncágyúk nekünk, az ostromló seregnek, semmi
1478 XIX    |                     fúródva pattantak szét. Az árkoláj mestersége olyan
1479 XIX    |            furfangos tudomány, mely mellett az, akire a kezelés van bízva,
1480 XIX    |                     naphosszant puffogathat az ágyúval anélkül, hogy az
1481 XIX    |                    az ágyúval anélkül, hogy az ellenfélnek egy hajszálát
1482 XIX    |                   kérem, tekintse végig ezt az okiratot, amit Löffelholtz
1483 XIX    |                   nagy meglepetéssel olvasá az átadott levélbõl a császári
1484 XIX    |                    határa.~Jobb lesz leülni az elõbbeni helyre.~Tompa siket
1485 XIX    |               hangon dörmögé:~- Mindegy! Ha az egész világ hûtelen lesz
1486 XIX    |                Bizonyítványom van rá. Vajon az a karikatúragyûjtemény,
1487 XIX    |                  biz ez egy képeskönyv, ami az én birtokomban van, mint
1488 XIX    |                    Megtudta, hogy hova lett az arcképalbuma.~Ezáltal aztán
1489 XIX    |             Blumevitz a füle mögé simogatta az allonge-parókája fürtjeit,
1490 XIX    |                    kegyelmed belsõ világára az a kép, melynek hátulján
1491 XIX    |                teljes világítást adna hozzá az a másik, amelyiknek az egyik
1492 XIX    |                hozzá az a másik, amelyiknek az egyik lapján Lipót császár
1493 XIX    |                  Magának kellett megtartani az érdemet.~Talán az már akkor
1494 XIX    |                megtartani az érdemet.~Talán az már akkor számított arra,
1495 XIX    |                   szíve szerint elítéli azt az egész tábort, amellyel eddig
1496 XIX    |                     a látszatért feláldozni az igaz érzést. Az árulókat,
1497 XIX    |                  feláldozni az igaz érzést. Az árulókat, akik meg hagyják
1498 XIX    |                    kifizették, eldobják; de az olyan pártvezért, akit a
1499 XIX    |                  Simon tábornoké. Mikor még az öreg Lipót király élt, az
1500 XIX    |                   az öreg Lipót király élt, az ifjú József király azzal