bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

1501 XIX    |               ismertesse meg a fejedelemmel az ifjú király jó szándékait
1502 XIX    |               kegyelmed azt a levelet, amit az asztalán kapott?~- Igaz!
1503 XIX    |                     háládatlanság?~Elõvette az összegyûrt levelet, s kisimítva
1504 XIX    |               vállat vont, s aztán odadobta az egész megfejtett írást Blumevitz
1505 XIX    |             megfejtett írást Blumevitz elé.~Az is beletekintett, s rábólintott
1506 XIX    |                   beszélve:~- Nem szeret ez az asszony senkit a világon,
1507 XIX    |                egyedül a fiát!~- Szeret biz az egyebet is - mondá rá Blumevitz. -
1508 XIX    |                    rá Blumevitz. - Hanem ez az õ diplomáciájának az alapgondolatja.
1509 XIX    |                     ez az õ diplomáciájának az alapgondolatja. Ez a kis
1510 XIX    |                   egészen meg tudom fejteni az õ charádáit. Nemde az a
1511 XIX    |               fejteni az õ charádáit. Nemde az a kívánsága az úrasszonynak,
1512 XIX    |             charádáit. Nemde az a kívánsága az úrasszonynak, hogy a császár
1513 XIX    |                  megjutalmazta: helyezze be az Ocskaytól elkobzott sztropkói
1514 XIX    |                 abban megerõsítse.~- Nem ez az ok. Ott vannak helyettük
1515 XIX    |                    ok. Ott vannak helyettük az asszony érdemei, s mondhatom
1516 XIX    |               óbester úr?~- Úgy ismerem ezt az embert. Fanatikus egy koponya.
1517 XIX    |               kisfiát a hopmesterével, hogy az apa el ne vihesse azt magával.~-
1518 XIX    |                  közül hiányzott De Hortis.~Az elsõ félórai értekezésnek
1519 XIX    |                   elsõ félórai értekezésnek az lett az eredménye, hogy
1520 XIX    |                félórai értekezésnek az lett az eredménye, hogy mind a két
1521 XIX    |                    De Hortis háza elõtt. Ez az egy polgár nemes fogadta
1522 XIX    |                  kerekes ágyút vontatott be az udvarra, azt a piac felõli
1523 XIX    |                        Majd kiszolgáljuk mi az ágyút magunk, én az én fiacskáimmal.
1524 XIX    |         kiszolgáljuk mi az ágyút magunk, én az én fiacskáimmal. A diákok
1525 XIX    |           kibontásának, ami a Thurzó-háznak az Andrássy lakta házzal szomszédos
1526 XIX    |            katonaság a fõkapun lopózott be, az õröket megvesztegetve. Különben
1527 XIX    |                     a németnek is van esze!~Az meg azt gondolta ki, hogy
1528 XIX    |                  még egy kompánia gránátost az Andrássy lakta ház udvarára
1529 XIX    |                    toronyból lehet látni.~- Az én titkos alagutamon át? -
1530 XIX    |                  Fabriczius.~- Azon jött be az egész siserahad. S most
1531 XIX    |              mondtad? - hörgé Fabriczius.~- Az bíz a te kedves vejed urad,
1532 XIX    |          zsolozsmákat. Magam is megyek fel, az én asszonyomhoz; früstükölni.~
1533 XIX    |         torkaszakadtából:~- Átkozott legyen az az asszony, aki mindnyájunkat
1534 XIX    |      torkaszakadtából:~- Átkozott legyen az az asszony, aki mindnyájunkat
1535 XIX    |                   mi szép szabadságunkat!~- Az eszed tisztul? - mondá elszörnyedve
1536 XIX    |                  kérded tõlem, bolond, amit az egész világ tud? A szarvadtól
1537 XIX    |                 szarvadtól nem férsz be már az ajtón, s mégsem tudod, hogy
1538 XIX    |                  fogattal jár a királyné!~- Az én feleségem? - hörögé kõnyomta
1539 XIX    |           Fabriczius pedig mind a két öklét az égre emelve, zokogá, könnyeitõl
1540 XIX    |                fulladozó hangon:~- Átkozott az átkozottak között! Kerítõné!
1541 XIX    |              valakit! - hörgé Korponay - de az nem te fogsz lenni. - Azzal
1542 XIX    |                     törõdött most õvele meg az õ asszonyával. A bolond
1543 XIX    |                     ahogy tudják! Neki csak az járt a fejében, hogy az
1544 XIX    |                     az járt a fejében, hogy az õ alagútja el van árulva,
1545 XIX    |                     azoknak a kedvéért lett az kigondolva, az õ fogsága
1546 XIX    |                kedvéért lett az kigondolva, az õ fogsága alatt. Hej! ha
1547 XIX    |                    észrevehette volna tõle.~Az jutott eszébe, hogy a vízvezetéki
1548 XIX    |                  van egy aknaszerû lejárata az õ házából. (Bizonyosan ezen
1549 XIX    |                     gyökeresen megorvosolná az eddigi hibákat. Aki az alagútban
1550 XIX    |         megorvosolná az eddigi hibákat. Aki az alagútban még lent van,
1551 XIX    |                     alagútban még lent van, az mind odafullad a füstben,
1552 XIX    |                      a két szomszéd házban, az együtt és közegyetértéssel
1553 XIX    |                      halni akaró Fabriczius az éneklõ diákjaival együtt.
1554 XIX    |                zárva, azon nem mehetett be. Az útjába akadt Cornides doktort
1555 XIX    |                lódította el maga elõl, hogy az meg se állt a szobája túlsó
1556 XIX    |                     asszony készen volt már az öltözetével.~Mikor azt a
1557 XIX    |                   tettél? asszony! - ordítá az eszeveszett férfi.~- Mindent... -
1558 XIX    |                férfi.~- Mindent... - felelé az asszony - ...Megölhetsz!~
1559 XIX    |               bocsátkozott elõtte.~- Hallod az átkot, ami a sarkamba üldöz!
1560 XIX    |                áruló a neved, átkozott vagy az átkozottak között!~- Úgy
1561 XIX    |               átkozottak között!~- Úgy van! Az vagyok!~A férj megsuhintá
1562 XIX    |                   megragadta karjánál fogva az asszonyt, s felrántotta
1563 XIX    |                felrántotta õt hevesen, hogy az arcába nézhessen.~- Mért
1564 XIX    |                magasba, rebegé:~- A fiamat, az én szerelmes fiamat, dicsõvé,
1565 XIX    |                 csak a pecsét kell még reá; az én vérem legyen rá a pecsét:
1566 XIX    |                végeztem!~Korponay eltaszítá az asszonyt magától, s az asztalra
1567 XIX    |            eltaszítá az asszonyt magától, s az asztalra dobta a kardját.~-
1568 XIX    |                   kardját.~- Nem öllek meg! Az neked nagy becsület volna.
1569 XIX    |              becsület volna. De felcsúfolom az egész praktikádat. Nem csinálsz
1570 XIX    |                  Megmutatom, hogy én vagyok az igazi szülõje, te csak mostohája!
1571 XIX    |                  erõvel taszítá õt el, hogy az hanyatt estében nagyot ütött
1572 XIX    |                     utánajárni, hol van hát az a kisfiú, miért nem jön
1573 XIX    |                 olyankor aludt a gyerek, ha az apja távol volt.) A kis
1574 XIX    |                    lócácskára, a kis süvege az asztalra téve, még a sarkantyús
1575 XIX    |                   csizmácskái is ott vannak az ablak hídján. Nincs a fiúcska
1576 XIX    |                    szobából, hogy megkérdje az asszonytól, hol a gyermek?
1577 XIX    |              kereshette azt már!~Nem feküdt az többé azon a helyen, ahová
1578 XIX    |                   ahová õ ledobta: nem volt az se elájulva, se elszédülve.
1579 XIX    |                   hátulsó ajtón menekült ki az asszony, amerre õ bejött.
1580 XIX    |                    Rohant dühösen arrafelé.~Az ajtóban majd feltaszította
1581 XIX    |                     Ne félj! Nem boszorkány az, hogy seprût kapjon a térde
1582 XIX    |                konyha ajtaját felszakította az öreg, hej, szép meglepetés
1583 XIX    |                bizonyosan ráakadtak odalenn az alagútban erre a csigalépcsõs
1584 XIX    |              gádorra, s gondolván magukban, az is valahová vezet, egynehányan
1585 XIX    |                    szétnéztek, látták, hogy az itten konyha. Mielõtt tovább
1586 XIX    |             gránátjaik kanócát meggyújtsák, az utóbb jövõk éppen a fejeiket
1587 XIX    |                 akkor mind elvisz bennünket az ördög!~- Inkább az ördög
1588 XIX    |                bennünket az ördög!~- Inkább az ördög minket, mint mi õtet!~-
1589 XIX    |                      Sajnálod eltemetni azt az asszonyt, aki megcsalt;
1590 XIX    |                    latrot, akikért megcsal! Az árulók koszorúját! Mind
1591 XIX    |                végighallgatni, azt elhiheti az ember; de úgy törték magukat
1592 XIX    |              magukat a lyukhoz vissza, hogy az volt a boldogabb, aki a
1593 XIX    |                 itt-amott kidûlt belõle, rá az izzó parázsra; de bíz az
1594 XIX    |                    az izzó parázsra; de bíz az meg sem sercent.~- Hát ez
1595 XIX    |                     azt mondták volna, hogy az aranyjai, gyémántjai változtak
1596 XIX    |                    vaspor!”~És így eszerint az az egész lõszerkészlet,
1597 XIX    |                 vaspor!”~És így eszerint az az egész lõszerkészlet, amit
1598 XIX    |                    arra tartogat, hogy majd az ellenséget halomra kartácsolja
1599 XIX    |                 vele, mind csupádon vaspor. Az az ágyú nem más, csak egy
1600 XIX    |                    mind csupádon vaspor. Az az ágyú nem más, csak egy döglött
1601 XIX    |               Belleville csalfasága!~Odaült az ajtóküszöbhöz és úgy motyogott
1602 XIX    |                   és úgy motyogott magában.~Az a másik férfi pedig folyvást
1603 XIX    |                    azt hasogatta szilánkra; az ágyból kiszórta a párnákat,
1604 XIX    |                    szembe találkozott azzal az arcképpel, amin oly híven
1605 XIX    |              találva ez asszony, kirántotta az öve mellõl a török kését,
1606 XIX    |                    amoda... Hogy alkudoznak az egyik szobában a város dolgáról,
1607 XIX    |          seregekérõl meg a tisztekérõl - és az õ kis fiacskájáról. Hogy
1608 XX     |                 potyogatott ütésekkel.~- Mi az? - kérdé Fabriczius, aki
1609 XX     |                     bámulta, hogy „sül meg” az ő puskapora a tűzben.~-
1610 XX     |                    puskapora a tűzben.~- Mi az? - kérdé a dobszóra, mintha
1611 XX     |                   harangkongást felváltotta az általános harangzúgás minden
1612 XX     |               magának hozzá:~            Ki az urát nem szereti;~           
1613 XX     |                  nem szajha,~            Ki az urát meg nem csalja.~                                  
1614 XX     |                     egyszer fejbe üti magát az öklével, összetöri a tükröt,
1615 XX     |                    táncához.~            Ki az urát nem szereti,~           
1616 XX     |                   Nem én! Dehogy mára! Erre az egy napra.~- Na hát ide
1617 XX     |                     osztogatja a donációkat az uraknak; avandzsolást a
1618 XX     |                   fiam, egy galoppot! Ennek az örömére harangoznak.~Ettõl
1619 XX     |                 ezért a szóért.~Korponaynak az egész teste reszketett,
1620 XX     |                amilyen a megijedt embereké, az értelme annál kegyetlenebb
1621 XX     |                    a gyerekeknek. Teleírták az árulással a kutyabõrt? Megugattatom
1622 XX     |               lógott egy szék karjára vetve az a piros nyakbavetõ, amit
1623 XX     |                     s aztán futott vele föl az erkélyterembe. Fabricziust
1624 XX     |                 kárpitzsinórral odakötötték az erkély rácsához a zászlót.~
1625 XX     |                   fölött, alákiáltott onnan az erkélyrõl:~- No, hát gyepre,
1626 XX     |                     hogy a lõcsei polgárság az utolsó emberig kész védelmezni
1627 XX     |                      Számra is többek õk, s az elkeseredés oroszlánná tesz
1628 XX     |              Czelder Orbán mindig kész volt az ilyen fellovalásra. Nem
1629 XX     |                    a polgárhadnak.~És akkor az történt meg, amit Blumevitz
1630 XX     |                   kompánia labanc muskétás; az menten pozdorjává lett törve.
1631 XX     |                    savojai dragonyos állta, az útjukat. Úgy keresztültörtek
1632 XX     |                venni.~Elég diadal volt erre az egy napra, hogy Lõcse, a
1633 XXI    |                      amiben elő voltak adva az események, mellécsatolva
1634 XXI    |                    események, mellécsatolva az Andrássy Istvánnak adott
1635 XXI    |           megerősítést nyer; ott volt végül az utasítás a krasznahorkai
1636 XXI    |           vármegyének ez a híres sziklavára az Andrássy család székhelye.
1637 XXI    |                   rézrozsdátul zöldek, ahol az aranyozás megszűnik rajtuk;
1638 XXI    |               festett templomkupola kiválik az épülettömegből, mely a távolból
1639 XXI    |                    fa, se bokor rajta; csak az egyik oldalán vezet fel
1640 XXI    |                  oldalán vezet fel országút az egyetlen kapuhoz, melynek
1641 XXI    |            tüzeskéve-hajító ballisták, amik az ostromra előnyomuló ellenség
1642 XXI    |                     a mostaniak is tudják), az ostyepkájuk pedig sajt létére
1643 XXI    |             generális Miklós öccsére bízta. Az pedig kemény legény.~Mikor
1644 XXI    |                   nyitom ki a kaput, hacsak az én „Miatyánk”-omat le nem
1645 XXI    |                   elébb a felvonóhíd elõtt.~Az pedig furcsa miatyánk volt.~
1646 XXI    |                  csuhát soha; tetszett neki az a kényelmes öltözet, amit
1647 XXI    |           gombozgatni; egyszerre belebújhat az ember; csak éppen a kardot
1648 XXI    |                 csak éppen a kardot kötötte az oldalára a korda és olvasó
1649 XXI    |                   amely kereken fogta körül az arcát, elöl az állán kiborotválva.~
1650 XXI    |                  fogta körül az arcát, elöl az állán kiborotválva.~Õ maga
1651 XXI    |                   aztán mindjárt tudta róla az ember, hogy ez nem pap.~
1652 XXI    |                     ez nem pap.~Nem is járt az templomba soha imádkozni.~
1653 XXI    |                   ugyan azt állította, hogy az templom és imádkozás; de
1654 XXI    |                    szerette a jó bort, mint az István bátyja. De kettõjük
1655 XXI    |                  bátyja. De kettõjük között az a nagy különbség volt, hogy
1656 XXI    |                akkor is bõgõhegedûnek nézte az eget. Vagy nagyon jókedvû
1657 XXI    |               azoknak nagy gyönyörûség volt az, ha gyújtogatni kellett.
1658 XXI    |                 szerette azt a két kisfiút, az István gyermekeit.~Nem volt
1659 XXI    |                 István gyermekeit.~Nem volt az a földi hatalom, akinek
1660 XXI    |               kisfiúk mondtak neki valamit, az szentírás volt elõtte, azért
1661 XXI    |               aminek igazán hasznát vehetik az életben, paripát megülni,
1662 XXI    |                     lett a feje, azt mondta az anyjuknak, a sok könyvrágástul
1663 XXI    |                     a sok könyvrágástul van az.~Nem is volt azokon ruha
1664 XXI    |                    és karcolás nélkül soha.~Az egyik csak kilenc esztendõs
1665 XXI    |                   ágyúk mintájára: csakhogy az ágyúcsõ dió nagyságú golyók
1666 XXI    |              különben egészen rendesen volt az fölszerelve.~Ma is ott állnak
1667 XXI    |                  még a kisded kerekes ágyúk az Andrássyak egyik kastélyának
1668 XXI    |            unokatestvérét Miklós nagybátya. Az út mentén volt felállítva
1669 XXI    |                     Krasznahorka vára ebben az idõben maga egy kis várossal
1670 XXI    |                    a földszinten vannak, és az emeletes védtornyokban.
1671 XXI    |                     ott a tengersokaságnak. Az õrseregen kívül még úri
1672 XXI    |                  Cifra vasrácsajtó zárja el az úri lakosztályba vezetõ
1673 XXI    |                    töredékét látni.~Ez volt az Andrássy család saját lakosztálya;
1674 XXI    |                   ahogy a Rákóczi-korszak s az utána következõ csillapodás
1675 XXI    |                    csillapodás kora hagyta.~Az ajtók fölött a páncélos
1676 XXI    |              gloriam grata servat memoria. (Az egyiptomi gúlákat alkotó
1677 XXI    |          elenyésztek a feledékenységben; de az igazak dicsõségét megõrzi
1678 XXI    |                 megõrzi a hálás emlékezet.)~Az értékes és félthetõ kincseket
1679 XXI    |             régiséggyûjteményekben. Meglepõ az egésznek az alakja, faragványai,
1680 XXI    | régiséggyûjteményekben. Meglepõ az egésznek az alakja, faragványai, a szõlõvenyigékkel
1681 XXI    |                 felnyitják, s megmutogatják az osztályokba rakott ereklyéket:
1682 XXI    |                 volt a tányéra, ezek voltak az evõeszközei. Õneki! - A
1683 XXI    |                        Rákóczi Ferencé volt az almáriom; õ adta azt Andrássy
1684 XXI    |               Karvastagságú citromfatörzsök az. „Ezzel üssétek õket!” Ez
1685 XXI    |              üssétek õket!” Ez volt a szava az ajándék mellé. - Olyan mélyen
1686 XXI    |                     István.~Körül a falakon az õsök képei: István a kuruc
1687 XXI    |                      egyenesen a templomba. Az oltárral szemközti karzaton
1688 XXI    |                    körülöttük aranybetûkkel az elhunytak neve és halálának
1689 XXI    |                    Hevülünk és fázunk.~Csak az elõtornácban jövünk rá,
1690 XXI    |                     csak egy ágy van benne. Az õ saját magáé. Egy egyszerû
1691 XXI    |                 ennek a vidéknek, õrangyala az egész családjának; mártír,
1692 XXI    |                    Vénus szerzõje) volt itt az alispán. Mindig otthont
1693 XXI    |             villámcsapás szakította azt be. Az erõszakkal lehántolt falak
1694 XXI    |              okiratok számára való lehetett az.~A déli bástyafalon innen
1695 XXI    |             virágoskertje; itt tenyésztette az akkori idõknek divatos díszvirágát:
1696 XXI    |               falakon, s azt a fenyõfát ott az Isten-szobor mellett, amely
1697 XXI    |                     a vármegyéé, megint más az ereklyéké, a legnagyobb
1698 XXI    |                    ami azonfelül megmaradt, az az árváké és nyomorultaké.~
1699 XXI    |                     azonfelül megmaradt, az az árváké és nyomorultaké.~
1700 XXI    |                    négy testvére szerteszét az egész országban abban serénykedtek,
1701 XXI    |                     a harc nyomorultjait, s az árván maradt porontyokat,
1702 XXI    |                 maradt porontyokat, akiknek az apja valahol ott beszél
1703 XXI    |            varratott valamennyi cselédjével az egész Bethesda számára.
1704 XXI    |              gyönyörûségrõl lemondott, hogy az ápoltjai szükséget ne szenvedjenek.~
1705 XXI    |            szemérmes szegények, akik inkább az éhség lepedõjét rágják,
1706 XXI    |                   prédikáltak a templomban. Az egyik elhagyta, a másik
1707 XXI    |                  vallása a türelem vallása.~Az ilyen hosszú úrnapi istentiszteleteket
1708 XXI    |                   követte soha ilyen helyre az ángyikáját. Neki még a tömjénfüst
1709 XXII   |                               XXII. FEJEZET~Az elátkozott ünnepnap~Andrássy
1710 XXII   |                ünnepelni.~Néhány évben maga az ünnepelt várúr is jelen
1711 XXII   |               valaki alól két lovat kilõnek az ütközetben, akkor szokták
1712 XXII   |                    nem látta férjét Zsófia.~Az a kegyetlen hadjárat olyan
1713 XXII   |                  nagy sivatagokat tud tolni az egymáshoz tartozó szívek
1714 XXII   |                 gyermekeit maga mellé véve, az urát hegyen-völgyön keresztül
1715 XXII   |            helyesnek. - Minek csimpajkozzék az asszony a harcoló férje
1716 XXII   |                    munkáját. A nõ küldetése az, hogy nevelje az új ivadékot;
1717 XXII   |                  küldetése az, hogy nevelje az új ivadékot; ha mikor kidûl
1718 XXII   |                     önfeláldozásnak: Zsófia az ellenkezõt tette, s az övé
1719 XXII   |               Zsófia az ellenkezõt tette, s az övé volt a verseny pálmája.~
1720 XXII   |                     földi gõzön a középlény az Isten és az emberek között;
1721 XXII   |                     a középlény az Isten és az emberek között; nem az akiért,
1722 XXII   |                   és az emberek között; nem az akiért, hanem aki által
1723 XXII   |               gondol arra, annyiszor sóhajt az vissza õhozzá; ahogy az
1724 XXII   |                     az vissza õhozzá; ahogy az õ lelke meg van telve annak
1725 XXII   |                    annak a képével, úgy jár az is a távolban, egybeolvadva
1726 XXII   |                    a távolban, egybeolvadva az övével.~Andrássy István
1727 XXII   |              szenteket a lábaiknál fogva le az égbõl; de ne az én hajamnál
1728 XXII   |                    fogva le az égbõl; de ne az én hajamnál fogva!~Az egész
1729 XXII   |                    ne az én hajamnál fogva!~Az egész éji tivornya után
1730 XXII   |                orvossága, mint újra kezdeni az ivást.~Miklós felkelt bosszúsan
1731 XXII   |                    kiadá a rendeletet, hogy az ünnepnapra el kell hát kezdeni
1732 XXII   |              ünnepnapra el kell hát kezdeni az ágyúzást az öregágyúkból.
1733 XXII   |                     hát kezdeni az ágyúzást az öregágyúkból. Ha már lárma
1734 XXII   |                   trombitásokat felrugdalta az elõszobában: azok is csak
1735 XXII   |               ragadni, hogy kiteljen belõle az örvendetes születésnapi
1736 XXII   |             tartotta ma itt a misét. Ez is, az egész káptalanjával együtt,
1737 XXII   |                   Miklós generálisnak.~Erre az igazságra felhúzták elõtte
1738 XXII   |            generálist? - kérdé a silbaktól.~Az a saruja hegyes orrával
1739 XXII   |               saruja hegyes orrával mutatta az utat.~- Hát merre találnád?
1740 XXII   |                  van a feljárat a templomba az udvarról, azon a kis kerten
1741 XXII   |                    garádics; ott gurulj le! Az az õ temploma.~A biz a pince
1742 XXII   |                 garádics; ott gurulj le! Az az õ temploma.~A biz a pince
1743 XXII   |                alakot a nagy dohányfüsttõl. Az a három szál faggyúgyertya
1744 XXII   |                   tájékozóul szolgált, hogy az ember a falba ne üsse az
1745 XXII   |                    az ember a falba ne üsse az orrát.~A hosszú tölgyfa
1746 XXII   |                    erõs lengyel pálinkával; az meg volt gyújtva, kék-zöld
1747 XXII   |                  lobogó medencébõl, s tölti az égõ italt a feléje nyújtott
1748 XXII   |                    ércfinakokba, s amellett az egész társaság danolja torka
1749 XXII   |                                Valahányszor az oláh~            Mondja „
1750 XXII   |                      A hírhozó odafurakodik az osztogató alakhoz, s megrántja
1751 XXII   |                    kanalából akarod innya?~(Az a vaskanál most is ott van
1752 XXII   |                  Bebek kanalának hívják; de az ám nem krampampuliosztogatásra
1753 XXII   |             generális vagyok?~- Megismertem az épületes beszédjérõl. ~-
1754 XXII   |                                Nem szeretem az uramat; hajajahaj!~           
1755 XXII   |                  bátyámuram hordozza-e még „az Orbán süvegét”?~- Hordozza,
1756 XXII   |                húzatom belé!~- Jaj csak még az ament mondta volna hozzá
1757 XXII   |                    cigányt ennek a levélnek az elhozására, mert tudták
1758 XXII   |                     a szilaj kedvû vezérnek az arcán, ahogy ezek a véres
1759 XXII   |                     hebegve vacogott, ahogy az orrcimpák dühösen tágultak
1760 XXII   |                   dühösen tágultak széjjel, az égõ szesz világa halottszínt
1761 XXII   |                    világa halottszínt adott az arcnak, aminek barázdáin
1762 XXII   |                     fogak összevicsorulnak, az egész fej rázkódik a dühtõl,
1763 XXII   |              éktelen haraggal tör ki ajakán az ordítás:~„Elárulták Lõcsét!
1764 XXII   |                   aztán a rongyait odadobja az égõ borszeszbe. A meggyulladt
1765 XXII   |                  lángvörössé válik; hát még az arc hozzá. Pogány isteneknek,
1766 XXII   |                  Elárulták Lõcsét! Megitták az árát! Hát ti is annak az
1767 XXII   |                    az árát! Hát ti is annak az áldomását isszátok? Naplopók,
1768 XXII   |               fegyvereitekhez! Tisztítsátok az ágyúkat! Állítsátok fegyverbe
1769 XXII   |             csapatokat! Jön a német! Jönnek az árulók Krasznahorkára! A
1770 XXII   |             tivornya Krasznahorkán! Ez volt az utolsó!~S azzal megkapta
1771 XXII   |                    ránt is a két tenyere, s az egész égõ borszeszt odazúdítá
1772 XXII   |                     égõ borszeszt odazúdítá az érdemes convivák nyaka közé,
1773 XXII   |                feltámolygott a pincelépcsõn az udvarra: széttekintett,
1774 XXII   |                széttekintett, hallgatózott.~Az átelleni magaslaton nyitva
1775 XXII   |             átelleni magaslaton nyitva volt az ajtó, mely a templomba vezetett.
1776 XXII   |                    rajta éppen:~            Az Úr énnekem õrizõ pásztorom.~
1777 XXII   |               vitték, a feje meg hátrafelé.~Az elfutott hírhozó cigány
1778 XXII   |               hírhozó cigány megelõzte már. Az úrasszony számára is hozott
1779 XXII   |                    a fiúknak végigvárni; de az anyjuk még ott maradt; az
1780 XXII   |                   az anyjuk még ott maradt; az õ jelenlétének kellett azt
1781 XXII   |                  tanúsítani, hogy a türelem az elsõ erény a földön.~Megcsókolta
1782 XXII   |               éneklõk: azt tartják, hogy ha az ember az Istenhez beszél,
1783 XXII   |                   tartják, hogy ha az ember az Istenhez beszél, ne sajnálja
1784 XXII   |                 kényszeríti rá, mégis azok.~Az éneklés alatt furakodott
1785 XXII   |                éneklés alatt furakodott oda az úrasszony imaszékéhez a
1786 XXII   |                  egy vaskör meg egy bûvkör.~Az utóbbiról nem volt Zsófiának
1787 XXII   |                     levelet a templomban, s az Isten felséges színe elõtt
1788 XXII   |             áhítatosságát: ez a zsoltár nem az õ hitének a zsolozsmája;
1789 XXII   |                Annál hosszasabban kiterjedt az elõadása a királyi kegylevélre,
1790 XXII   |                   kitünteti. Végül biztatja az asszonyt, hogy a béke nemsokára
1791 XXII   |          összefoldhatja: nem messze van már az a nap, hogy õ is visszatérhet
1792 XXII   |             kedvesei közé. Kész nála minden az útra, a megérkezés napját
1793 XXII   |                  nõszív rejtelmei erõsebbek az okoskodásnál. Mi lehetett
1794 XXII   |                     Vissza akarta erõltetni az áhítatot a szívébe. Elõvette
1795 XXII   |                áhítatot a szívébe. Elõvette az olvasóját, s elkezdte az
1796 XXII   |                    az olvasóját, s elkezdte az Úr imáját suttogni magában.
1797 XXII   |                     Nem tudja kitalálni, mi az. Nem a Miatyánkban van az
1798 XXII   |                   az. Nem a Miatyánkban van az a kitörült sor, hanem a
1799 XXII   |                      amint lelocsolta magát az égõ borszesszel. Arca halálsápadt;
1800 XXII   |                    Arca halálsápadt; szemei az üveg merev fényével bámulnak
1801 XXII   |                 bámulnak elõre, elõttük jár az a fehér pont, mely az õrjöngés
1802 XXII   |                   jár az a fehér pont, mely az õrjöngés hirdetõje; ajkai
1803 XXII   |                odarohan a tabernákulum elé.~Az oltárhoz van támasztva a
1804 XXII   |                 botvívásnál, megpörgeti azt az ujjai közt, s odarivall
1805 XXII   |                     ujjai közt, s odarivall az éneklõ tömegre:~- Elhallgass!
1806 XXII   |                Bizonyára Miklós is megkapta az izenetnek a párját, amit
1807 XXII   |                    indulat.~Zsófia elhagyta az imaszékét, s odasietett
1808 XXII   |                     imaszékét, s odasietett az ádáz emberhez. Megragadta
1809 XXII   |                  volt, mégis olyan erõ volt az, mikor Miklós kezét megragadta,
1810 XXII   |              szörnyû varázsa volt, hogy még az éneklõ gyülekezetnek is
1811 XXII   |                     a kezét, s visszahajolt az istentagadótól. A népgyülekezet
1812 XXII   |               hagyta veszni Magyarországot: az nem Isten! Oda Magyarország! -
1813 XXII   |                     a kétfejû sast! Ez most az új Isten! Takarodjatok eléje!
1814 XXII   |                   Istvánból!~- Folytassátok az éneket! - kiálta Zsófia
1815 XXII   |                    kimenetele talált lenni. Az asszonynép vitézsége nagy.
1816 XXII   |                  asszonynép vitézsége nagy. Az asszonyok körülfogták, belecsimpajkoztak;
1817 XXII   |                 kezébõl, a kardját letépték az oldaláról, a csuháját a
1818 XXII   |                  egy karikára fûzött, s azt az öve mellé akasztotta.~Azzal
1819 XXII   |                    hogy minden be van zárva az orruk elõtt. Felmentek panaszra
1820 XXII   |                   elõtt. Felmentek panaszra az úrasszonyhoz, hogy Miklós
1821 XXII   |                  adott nekik máslást.~Aztán az egész napot azzal töltötte,
1822 XXII   |                     a belsõ szobájába, ahol az apjuk képe állt, a nagyapjuk,
1823 XXII   |           szenvedéseirõl: hogy vezérelte ki az Isten õsapjukat Erdélyországból
1824 XXII   |                    nagy jószágaikat elvette az új fejedelem, aki a régit
1825 XXII   |                  már a magyar a magyarnak). Az õsapa vitézségével, hûségével
1826 XXII   |              virágában, egy kis fiat hagyva az özvegyével hátra. A szegény
1827 XXII   |                     erõs szívû asszony volt az! Látszik a képén is a tekintetébõl,
1828 XXII   |                     se csáb, nem fogadta el az új nászgyûrût, mikor férjhez
1829 XXII   |               tatárral, cseh martalócokkal: az özvegyasszony kezébe vette
1830 XXII   |                 Hiszen lettem volna csak én az a kis árva! Majd én is beléjük
1831 XXII   |             áhítatosan leste a szót azokról az édes ajkakról, az anyja
1832 XXII   |                   azokról az édes ajkakról, az anyja térdére könyökölve,
1833 XXII   |                     s nagyot borzadt, mikor az ijedõse jött a mesének.~
1834 XXII   |                    mesének.~Azután elmondta az anya azt a másik regét,
1835 XXII   |               elpártolt a magyar királytól: az erdélyi fejedelemhez tért
1836 XXII   |                tartományában.~Egyszer aztán az a csuda történt vele, hogy
1837 XXII   |                   regére.~- No bizony akkor az én nagyapám derék egy bolond
1838 XXII   |                  koporsóját!~Zsófia odalett az elszörnyedéstõl.~- De ki
1839 XXII   |             mesélnek. Csupa világbolondítás az egész. Maguk se hiszik azt.
1840 XXII   |                   azt.~Nem szólt semmit; de az égre meredõ szemei beszéltek.~
1841 XXII   |                      bizony be is teljesült az. Ferenc, az elsõszülött,
1842 XXII   |                    is teljesült az. Ferenc, az elsõszülött, hamarább megtudta,
1843 XXII   |                   törzse, hanem a kisöccse.~Az anya és gyermekei közti
1844 XXII   |                 lépések dobaja zavarta meg.~Az ajtón Miklós bátya toppant
1845 XXII   |                    Miklós bátya toppant be.~Az álmát kialudta; az arca
1846 XXII   |              toppant be.~Az álmát kialudta; az arca sápadt volt, a szemei
1847 XXII   |                 lehetett szállni a dühével, az olyan volt, mint a tûz.
1848 XXII   |                 olyan volt, mint a tûz. Aki az elsõ lángjában meg nem ég,
1849 XXII   |                  elsõ lángjában meg nem ég, az megmenekül. De mikor elkezdett
1850 XXII   |                 volt a haragja, mint a jég: az ellen nem volt oltalom,
1851 XXII   |                   rámához, amiben Istvánnak az arcképe nézett szembe minden
1852 XXII   |       botránkoztatást okozott a templomban, az ájtatosság ideje alatt.~-
1853 XXII   |                       Megbántotta kegyelmed az Istent, a népet, és azt,
1854 XXII   |                  senkit? Hát tégedet nem?~- Az én indulataim nem szoktak
1855 XXII   |                     Azért, mert tudom, hogy az azoknak nem fáj; de a te
1856 XXII   |            fájdalmad igaz.~- A másik három: az Isten, a nép és az uram.
1857 XXII   |                   három: az Isten, a nép és az uram. Azt mondod, hogy azoknak
1858 XXII   |                    fáj a sértés. Igaz, hogy az én szavam csak gyönge szó,
1859 XXII   |                   én nem védelmezem ellened az Isten nevét, az éneklõ madarak
1860 XXII   |                     ellened az Isten nevét, az éneklõ madarak fogják azt
1861 XXII   |                 édes ángyom! Ismerem én azt az urat, szolgáltam nála, megszöktem
1862 XXII   |                    könyörög! Kaput nyitogat az igazságtalannak, s a pusztába
1863 XXII   |       igazságtalannak, s a pusztába kergeti az igazságost.~- Mikor Istent
1864 XXII   |                   úgy szúr a szívembe, mint az éles tõr. Gondolj rá, hogy
1865 XXII   |            kifáradhatatlanok.~- Legyen úgy. Az Úr igazságos; a szolgája,
1866 XXII   |                 helyébõl.~- Miért ócsárolod az apát gyermekei elõtt?~-
1867 XXII   |                     azt a névtelen bûnt még az apjukban meggyûlölni.~-
1868 XXII   |          törvényhozók nem szabtak büntetést az apagyilkosra; azt mondták:
1869 XXII   |                  elég rettenetes neve?~- De az én uram nem az!~- Édes ángyom!
1870 XXII   |                   neve?~- De az én uram nem az!~- Édes ángyom! Te magad
1871 XXII   |                   gyászlevelet, amelyben ez az ember (itt mögöttem) tudatja
1872 XXII   |                    a hazáját.~- Nem úgy van az! Egy asszonynak is szabad
1873 XXII   |             asszonynak is szabad beleszólni az ország dolgaiba. A hazát
1874 XXII   |                     csak ellenségnek lehet. Az én uram nem állt szóba ellenséggel.
1875 XXII   |                 potentátban? - Elkötöttétek az ügyeteket franciához, bajorhoz,
1876 XXII   |                  mint a súlyos szenvedések, az elszakíttatás, az éjszakai
1877 XXII   |              szenvedések, az elszakíttatás, az éjszakai rettegések, s a
1878 XXII   |                  bénák, sebesültek ápolása; az árvák gondviselése. Ez volt
1879 XXII   |                 árvák gondviselése. Ez volt az én osztályrészem, aki, amióta
1880 XXII   |                 vagyok. Azt mondod, hol van az Isten, ha nem hallja meg
1881 XXII   |                békességet, meggyógyulást! S az Úr azokat hallgatja meg!~-
1882 XXII   |                 példányképe lesz.~- Elõttem az marad mindig. S ha te, egy
1883 XXII   |            meghalhatsz elsiratatlanul. - De az, akinek a képmása ez a két
1884 XXII   |                 szíve ide vonzza vissza, ha az lemond a véres dicsõségrõl,
1885 XXII   |                     vár alá a császári had, az erõnek nagyobb erõt, a szép
1886 XXII   |                 most õ maga a német, hogy õ az, aki a császári haddal Krasznahorkára
1887 XXII   |                 fenyegetést ki tud mondani, az azt meg is tudja tenni.~-
1888 XXII   |                   megértessem veled; nehogy az oktalan bolondságnak lássék.
1889 XXII   |                csináltam azt a botrányt ott az imádkozóházban? Igaz, hogy
1890 XXII   |                     Igaz, hogy heveskedtem, az elsõ fúriában történt, halaszthattam
1891 XXII   |                  meg akarlak fosztani ettõl az örömtõl, ettõl a ragyogástói.
1892 XXII   |                Krasznahorka várából mind.~- Az én váramból?~- A tiedbõl.
1893 XXII   |                    fegyvert forgat. Ez volt az értelme a mai ungorkodásomnak
1894 XXII   |                   ungorkodásomnak ott abban az imádkozóházban.~- Te ki
1895 XXII   |        imádkozóházban.~- Te ki akarod verni az én házamból az én nyomorultjaimat,
1896 XXII   |                 akarod verni az én házamból az én nyomorultjaimat, akiknek
1897 XXII   |                 õket, a császár vezére ûzi. Az jön a vár ellen. Az akar
1898 XXII   |                    ûzi. Az jön a vár ellen. Az akar betömi. Én csak annak
1899 XXII   |           megfogadtam.~- Te ki akarod zárni az én uramat, az én gyermekeim
1900 XXII   |                  akarod zárni az én uramat, az én gyermekeim atyját a saját
1901 XXII   |                     a saját várából?~- S ha az én apám volna amaz ember,
1902 XXII   |                    apám volna amaz ember, s az a vár volna a mennyország,
1903 XXII   |          dervisgenerális, olyankor eltiltja az ajkától a bort; olyan józan
1904 XXII   |                     lép, s ha mond valamit, az már akkor meg is van téve.~
1905 XXII   |               ellene; tudta, hogy hasztalan az. Ez csak törik, de nem hajol.~-
1906 XXII   |                     és két fiacskám lakunk, az én uram nem fogja tûzzel-vassal
1907 XXII   |                   kiadom a rendeletet, hogy az én vagyonom rovására lássa
1908 XXII   |                     is üres, abban elférnek az asszonyok mind. - Te azután
1909 XXII   |                      Te azután rendelkezzél az egész palotámmal bölcs akaratod
1910 XXII   |                     magamnak elég hely lesz az ágyasházam, abban én elférek
1911 XXII   |                     ahogy csúfolni szoktad, az imádkozóházból, kaszárnyát
1912 XXII   |                    ismersz bennem, de ha te az én templomom küszöbét át
1913 XXII   |                 vissza fogok emlékezni arra az õsanyánkra, aki az örökébe
1914 XXII   |                     arra az õsanyánkra, aki az örökébe tolakodót fegyverrel
1915 XXII   |                 hasonlóul fogok cselekedni!~Az a gyönge, éteri alak e szavak
1916 XXII   |                nézett rajta végig. Ez a szó az õ megalázása volt. Dölyfösen
1917 XXII   |                    fenyegetni meri.~Lenézte az egész emberiséget; asszonyát,
1918 XXII   |                Hideg megvetéssel fordult el az õt fenyegetõ asszonytól,
1919 XXII   |                  mert gázolni.~Hanem, amint az ajtóig jutva, hátrafordítá
1920 XXII   |                 visszatérítette. Megfordult az ajtóban, s odalépve ismét,
1921 XXII   |                      s odalépve ismét, ahol az anya és két gyermeke gyõzelemittas
1922 XXII   |                      szent asszony, hogy ez az ember itten azért jön Krasznahorkába,
1923 XXII   |                      ne szóljon.~Balra dûlt az elhatározása.~Szólt.~- Te
1924 XXII   |                  akarnék abba a házba, ahol az égi malasztot árulják: hát
1925 XXII   |          megsújtalak vele úgy, hogy te lész az, aki soha többet be nem
1926 XXII   |                    hanem hogy ide hozza azt az asszonyt, azt a százszorszép
1927 XXIII  |                  szeret! A szfinx, a griff, az egyszarvú hamarább képzelhetõk
1928 XXIII  |                  mit is törõdött vele? Ezek az érzékeny szívek csak akadályára
1929 XXIII  |               szívek csak akadályára vannak az erõs emberek szándékainak.
1930 XXIII  |                     Hozzá volt szokva, hogy az urak, mágnások, generálisok
1931 XXIII  |                   egymás latorságára; s azt az asszonyok is hallhatják -
1932 XXIII  |             bolondulnak utánuk. Nem szégyen az, hanem virtus. Akit vádolnak
1933 XXIII  |            kegyetlennek lenni.~Gyûlölte azt az asszonyt, aki felõl tudta,
1934 XXIII  |                   nemzet ragaszkodása. S ez az asszony célt ért. - Elrabolt
1935 XXIII  |                 szívében a hitvesi szeretet az áruló és annak a kedvese
1936 XXIII  |                  rideg, kemény hangon; - ez az ember, ez a mosolygó kép
1937 XXIII  |                   és a hazáét!~Zsófia, mint az álomból felriasztott, ijedten
1938 XXIII  |                 vett be e szavakból semmit. Az csak bámult az érthetetlen
1939 XXIII  |            szavakból semmit. Az csak bámult az érthetetlen szavakon.~-
1940 XXIII  |                  monda Miklós. - Többet tud az már eddig is az elégnél.
1941 XXIII  |                  Többet tud az már eddig is az elégnél. Hisz minden cseléd,
1942 XXIII  |                   szeretetteljesen vonta õt az ölébe, s megcsókolgatá a
1943 XXIII  |                 háremet tart, se veszem elõ az exorcizáló füstölõmet érte.
1944 XXIII  |             füstölõmet érte. S ha megfizeti az árát a tiltott örömnek,
1945 XXIII  |                    hazát adja kelengyéül: s az én zászlómat kapcának tépi
1946 XXIII  |                     közé szorítva, felemelé az arckép felé: úgy könyörgött
1947 XXIII  |                   megcsúfolni!~Miklós ebben az egész jelenetben csak nevetnivaló
1948 XXIII  |                 vetettek a szájára lakatot. Az asszonyok boldogsága nem
1949 XXIII  |                  boldogsága nem egyéb, mint az örök elámíttatás. Amit álmodtok,
1950 XXIII  |                 elámíttatás. Amit álmodtok, az a ti világotok. - Dühöngtök
1951 XXIII  |                 hogy jó.~- Hát ne legyek én az, aki az ördögöt képviseli,
1952 XXIII  |                    Hát ne legyek én az, aki az ördögöt képviseli, s mindent
1953 XXIII  |                   sem teszek hozzád többet.~Az Korponay János levele volt
1954 XXIII  |                      Korponay János tudatta az eddig történteket. Hat órával
1955 XXIII  |                   István hírnöke.~Ha Miklós az aqua toffanával és Hecaténak,
1956 XXIII  |              levéllel.~Miket írhat egy férj az elsõ dühében, aki meggyûlölte
1957 XXIII  |                  amikor ki akarja tépni még az emlékét is a szívébõl, ha
1958 XXIII  |                   híve a fejedelemnek, akit az az asszony elárult. Az õ
1959 XXIII  |                     a fejedelemnek, akit az az asszony elárult. Az õ neve,
1960 XXIII  |                 akit az az asszony elárult. Az õ neve, amit az asszonynak
1961 XXIII  |                    elárult. Az õ neve, amit az asszonynak adott, lesz beégetve
1962 XXIII  |                   árulásának jutalmát annak az örökségévé tette.~Korponay
1963 XXIII  |                  Elhiszi még azt is, aminek az ellenkezõjét bizonyosan
1964 XXIII  |             Zsófiának, hogy világosítsa fel az elméjét vele.~Tanulja meg
1965 XXIII  |                    Tanulja meg belõle, hogy az a bálvány, amit õ imádott,
1966 XXIII  |                  fogja körül a helyet, ahol az Istent keresi!~Ebbe a fájdalomba
1967 XXIII  |                 várából ki kell takarodniok az ott ápolt nyomorultaknak; -
1968 XXIII  |              elviselhetõvé. Elosztotta õket az uradalmához tartozó falvakba,
1969 XXIII  |            levelébõl megérthette, miszerint az nemsokára haza fog térni
1970 XXIII  |                    nemsokára haza fog térni az övéi közé. Hozza az Isten
1971 XXIII  |                   térni az övéi közé. Hozza az Isten szerencsésen. Szeretõ
1972 XXIII  |                   elõtt, s elmondja elõttük az imát a távollevõ apáért,
1973 XXIII  |                 veszélytõl és kísértetektõl az õ szerelmes, drága, jó urát.~
1974 XXIII  |                     is.~Nem hallgathatja el az õ hites ura elõtt, hogy
1975 XXIII  |                  kinek Isten bûnül ne vegye az õ hóbortjait.~Arra különösen
1976 XXIII  |                     különösen figyelmezteté az urát, hogy a Stracenó-völgynek
1977 XXIII  |                  Stracenó-völgynek ne vegye az útját, mert ott a sziklakapunál
1978 XXIII  |               mindent úgy talál jónak ahogy az ura cselekszi.~Nem volt
1979 XXIII  |               angyalszív volt.~Elveszthette az ura szerelmét; de a magáét
1980 XXIII  |                   alig váltott más ruhákat, az úti gúnyája össze levén
1981 XXIII  |                    többet mérgelõdik, ezért az arcszíne olyan fakó már,
1982 XXIII  |               arcszíne olyan fakó már, mint az irhabõr.~Zsófia nem tudta
1983 XXIII  |               Egyébért miért jönne hozzá ez az ember?~- Édes ángyom - kezdé
1984 XXIII  |               vagyok.~- Azt csak mondod. Én az ellenkezõt látom. Arcod
1985 XXIII  |                hervad, olyan vagy már, mint az árnyék.~- Talán nem is a
1986 XXIII  |                    a testi gyöngeségtõl van az.~- Az ilyen változó idõben
1987 XXIII  |                testi gyöngeségtõl van az.~- Az ilyen változó idõben nem
1988 XXIII  |               voltál.~- Nem árt meg énnekem az a zivatar, ami odakünn van.~-
1989 XXIII  |                    ami odakünn van.~- Talán az bánt, amit belül viselsz?~-
1990 XXIII  |                 dolgaidba, te ne szólj bele az enyimekbe. Te egész hatalmú
1991 XXIII  |               hatalmú úr vagy itt e várban. Az én uram tett azzá. De a
1992 XXIII  |                     a falvainkban én vagyok az asszony. Azt is az uram
1993 XXIII  |                   vagyok az asszony. Azt is az uram hagyta így. Ha te kiküldözted
1994 XXIII  |                     te kiküldözted a várból az én lázáraimat, nekem odalenn
1995 XXIII  |                    Ezt a hivatalt bízta rám az Isten; ezt teljesítem, amíg
1996 XXIII  |                   jó szívedet.~- Nem jó biz az, nincs mit köszönj rajta.
1997 XXIII  |                     Hazudozni sem szokásom. Az epémbõl beszélek. Ha helytelenítem
1998 XXIII  |                   teszed, hogy levelet írsz az uradnak.~- S ez tégedet
1999 XXIII  |                    Ott is. - A gyóntatószék az asszonyok tükre. Senki sem
2000 XXIII  |                   Annak a keblébe rakják le az asszonyok bûneik vallomását.~-