bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

2501 XXVI   |                   ezzel az asszonnyal, hogy az õt itthagyja a faképnél?~
2502 XXVI   |             itthagyja a faképnél?~Félelem-e az tõle vagy túlságos óvatosság?
2503 XXVI   |                    a Husz apó vendéglõjébe. Az a homályos képzelõdése volt,
2504 XXVI   |                bosszantani. Üres hintó volt az, amit elõrebocsátott. Õ
2505 XXVI   |       elõrebocsátott. Õ maga ezután érkezik az irámszarvas szánján. Talán
2506 XXVI   |                   kedvtelenül végignyitogat az üres szobákon, a zöld szobából
2507 XXVI   |                     benyílóba: egyszer csak az ajtó mögül a nyakába ugrik,
2508 XXVI   |                    se a maga nevét, se azét az asszonyét a mendemondának.
2509 XXVI   |               szóról „levél”, eszébe jutott az öccsének az epistolája.~
2510 XXVI   |                   eszébe jutott az öccsének az epistolája.~Most elõveheti
2511 XXVI   |             elõveheti és elolvashatja. Hisz az egyik méreg éppen arra jó,
2512 XXVI   |                 Feltörte hát, és elolvasta.~Az volt az utolsó levele Miklósnak,
2513 XXVI   |                  hát, és elolvasta.~Az volt az utolsó levele Miklósnak,
2514 XXVI   |                   Akkor aztán újra elõvette az öccse levelét, s végigtanulta
2515 XXVI   |                    sorait.~Elgondolta, hogy az a nõ, akit õ annyira elkárhoztatott,
2516 XXVI   |                 kezét.~S ugyanaz a kéz most az írja neki: „Jöjj haza, halálomon
2517 XXVI   |                  engedi magát eltemettetni.~Az élõ kedves íme cserben hagyta,
2518 XXVI   |                hagyta, hanem a holt kedves, az még most is hû hozzá.~Nem
2519 XXVI   |                 iszákjából elõkeresé azokat az egy csomagba kötözött leveleket,
2520 XXVI   |                 ahol a hintaját tatarozták. Az mondta, hogy hagyják abba:
2521 XXVI   |                     gömöri utat átszeli. Ez az út vezet a Fekete-hegy szorosai
2522 XXVI   |                    martalócok menedéke. Ezt az utat erõs kíséret nélkül
2523 XXVI   |               Andrássy István elindult ezen az úton egyes-egyedül, gyalog,
2524 XXVI   |                   Hogy óvta õt a védangyala az õt fenyegetõ veszélyektõl!
2525 XXVI   |                tudta csak meg, hogy mi volt az, amit elveszített.~Egyszer
2526 XXVII  |             szüksége van a Bécsbe utazásra. Az atyjának, a Rákóczihoz még
2527 XXVII  |                      sietni kell vele, hogy az öregnek amnesztiát nyerjenek,
2528 XXVII  |                Juliánna a fiáért, Krisztina az apjáért sietett könyörögni.~
2529 XXVII  |                  kettõnél. Csodálatos világ az asszonyi szív, hogy abban
2530 XXVII  |                  amint a glóbus fordul, hol az egyiket világítja meg a
2531 XXVII  |                   tehette, menekült belõle. Az egész útvonalon csupa szemközt
2532 XXVII  |                  jövõ hintókkal találkoztak az asszonyok, amik tömve voltak
2533 XXVII  |                  pusztít!~Oda ilyenkor csak az megy, aki Istent akar kísérteni.~
2534 XXVII  |                     vendéglõkben: üres volt az mind.~Rögtön a kocsiról
2535 XXVII  |             felkeresni. Nem használt semmit az elutasítás, betörtek hozzá
2536 XXVII  |            megbocsátott a szép asszonyoknak az erõszakoskodásért.~Amint
2537 XXVII  |                     Juliánna odaszoríthatta az ablak közé a zcntai hõst;
2538 XXVII  |                   ablak közé a zcntai hõst; az addig onnan ugyan meg nem
2539 XXVII  |                 ugyan meg nem menekült, míg az õ egész causáját és a Fabriczius
2540 XXVII  |          kellemetlen a cerníroztatás, tûrte az approche-okat, csupán azt
2541 XXVII  |            kegyelmeteknek egészen igazságos az ügye, csak azt nem értem,
2542 XXVII  |                    énhozzám fordulnak ezzel az egész információval, aki
2543 XXVII  |                  hadvezér sürgeti legjobban az udvarnál; az õ levele volt
2544 XXVII  |              sürgeti legjobban az udvarnál; az õ levele volt az éppen,
2545 XXVII  |                  udvarnál; az õ levele volt az éppen, mely Pálffy Jánost
2546 XXVII  |                   éppen, mely Pálffy Jánost az Isten szerelmére kéri, hogy
2547 XXVII  |                   ismét vérbe, lángba borul az ország!~Õ keresztüllátott
2548 XXVII  |              bizodalmam. Azoknak ellenkezõk az érdekeik, mint a békés kiegyezés.
2549 XXVII  |              egészen meg volt lepetve ennek az asszonynak az éles esze
2550 XXVII  |                 lepetve ennek az asszonynak az éles esze által. Hisz ez
2551 XXVII  |                    Kegyelmed tudja, hogy mi az a háború, learatta annak
2552 XXVII  |                    apró hadi kalandok után. Az igazi békének csak az igazi
2553 XXVII  |                 után. Az igazi békének csak az igazi hõs lehet az apostola.
2554 XXVII  |                     csak az igazi hõs lehet az apostola. Kegyelmed minket
2555 XXVII  |              legmélyebb titka volt: hogy õ, az idegen, ezt a megérthetetlen
2556 XXVII  |                  küzdeni, jobban érti, mint az maga magát, jobban szereti
2557 XXVII  |                      Engednie kellett ennek az asszonynak, hogy kitûzze
2558 XXVII  |                   ember, ha megszabadul, de az is, aki megmenekült ebbõl
2559 XXVII  |             másvilágról került vissza, ahol az Isten képét ottfeledte az
2560 XXVII  |                   az Isten képét ottfeledte az arcáról.~- Jól tudom azt.~-
2561 XXVII  |                     elég egy ilyen betegnek az ajtaján benyitni, elég annak
2562 XXVII  |           legnagyobb mértékben kitört? hogy az ajtaján be nem mer lépni
2563 XXVII  |                    a császári várlak, maguk az orvosok is csak aromatikus
2564 XXVII  |                  mer helyt maradni, egyedül az önfeláldozó parabolána apácák.~-
2565 XXVII  |                  elhatolni; megmutatom neki az írást, melyrõl csak az õ
2566 XXVII  |                 neki az írást, melyrõl csak az õ neve hiányzik, hogy üdvözültté
2567 XXVII  |                  nem töri be oly erõszakkal az egek kapuját, mint egy anyának
2568 XXVII  |                    egyedül a halál angyala. Az azután, nem bánom, hadd
2569 XXVII  |                    herceg meg volt rendülve az elemszerû kitörésétõl az
2570 XXVII  |                    az elemszerû kitörésétõl az asszonyi indulatnak. Csaknem
2571 XXVII  |                    Csaknem hihetetlen, hogy az érzések legszelídebbike,
2572 XXVII  |                    érzések legszelídebbike, az anyai szeretet, ily vad
2573 XXVII  |                szelíden. S azt kiáltaná fel az égre: „Nem adom oda! Nem
2574 XXVII  |               sajátkezûleg két levelet írt: az egyiket a parabolána apácák
2575 XXVII  |                    József trónra jutásakor, az érsekújvári nevezetes találkozásnál,
2576 XXVII  |                  lakodalmára, mint Juliánna az ajánló leveleivel a rettenetes
2577 XXVII  |                       Nem! Te nem való vagy az ilyen csatába. Te félsz.
2578 XXVII  |              keresztül. Keblébe dugva tartá az iratokat, amiktõl gyermekének
2579 XXVII  |                   Fabriczius élete függött. Az bálványa, ez ellensége volt;
2580 XXVII  |                    be neki arany kanálkával az orvosi kotyvalékot, amit
2581 XXVII  |                 amit gyógyszernek neveztek.~Az orvosi tudomány tehetetlen
2582 XXVII  |                   tudomány tehetetlen volt.~Az egész fakultás bölcsessége
2583 XXVII  |                    bírta itt marasztani ezt az egy életet, akire annyi
2584 XXVII  |               ajtajú termeket, s kiszálltak az ablakon, ahogy a beteg rémkiáltásai
2585 XXVII  |                    beteg üterén, mikor kezd az érverés csillapodni?~Egyszer
2586 XXVII  |          csillapodni?~Egyszer aztán megjött az óra, amikor az ér lüktetése
2587 XXVII  |                aztán megjött az óra, amikor az ér lüktetése halkabb lesz.
2588 XXVII  |                      Juliánna utána rebegte az Úr imáját.~- „Ámen!” - sóhajtá
2589 XXVII  |                       Ámen!” - rebegé utána az ápoló hölgy.~A király a
2590 XXVII  |                  rebegé Juliánna.~Már akkor az nem volt többé király; maga
2591 XXVII  |                  király; maga is ott állott az õ királya elõtt, a csillagok
2592 XXVIII |                    halál jelent meg elõtte.~Az az oroszlánfejû angyal,
2593 XXVIII |                 halál jelent meg elõtte.~Az az oroszlánfejû angyal, akinek
2594 XXVIII |                 oroszlánfejû angyal, akinek az arcát nem látta ember, mégis
2595 XXVIII |                   mégis tudja róla, hogy ez az oroszlán az állatok királya,
2596 XXVIII |                   róla, hogy ez az oroszlán az állatok királya, az embert
2597 XXVIII |                oroszlán az állatok királya, az embert is odaértve.~Ha egy
2598 XXVIII |                  magával, akkor is borzalom az õ láthatatlan arcába tekinteni,
2599 XXVIII |                 csak egy pillanatig tartott az asszonynál ez a lélekzsibbasztó
2600 XXVIII |     megfékezhetetlen csodalény, a lélek, ez az örök ellenfele annak az
2601 XXVIII |                     az örök ellenfele annak az öldöklõ nemtõnek. Csak a
2602 XXVIII |                 sártömeg reszket elõtte, ez az arisztokrata izomhalmaz,
2603 XXVIII |                pillanatban már megszületett az agyában valami új terv;
2604 XXVIII |           delíriumának hangjai tarták ébren az éjt.~Ha egy csata elveszett,
2605 XXVIII |                    a neszt, hogy fölébredt. Az orvosok ha jönnek, mondd
2606 XXVIII |                    a várudvarra, s onnan ki az utcára.~Vehette észre, hogy
2607 XXVIII |                 utcára.~Vehette észre, hogy az utcán járó közönség hogy
2608 XXVIII |               vitték, ott le kellett vetnie az öltönyeit, magának egy kámforos
2609 XXVIII |            bebocsáttatást.~- Készülj rögtön az útra - mondá Krisztinának -,
2610 XXVIII |               Csomagolj össze sok ennivalót az útra: mert hosszú utunk
2611 XXVIII |                mellett rögtön bebocsátották az államférfihoz, ki az õ jövetelére
2612 XXVIII |          bebocsátották az államférfihoz, ki az õ jövetelére kituszkolt
2613 XXVIII |                     õ jövetelére kituszkolt az ajtón egypár excellenciást
2614 XXVIII |            nevezetes személy volt elõtte ez az asszony.~- Nos, ifjasszony!
2615 XXVIII |                kancelláron észrevehetõ volt az összerezzenés.~- Tudja már
2616 XXVIII |                   hozzá senkit bemenni, még az orvosokat sem. Ezzel öt-hat
2617 XXVIII |                remélek nyerni.~- S mit nyer az ifjasszony ezzel az idõhaladékkal?~-
2618 XXVIII |                    nyer az ifjasszony ezzel az idõhaladékkal?~- Megelõzhetem
2619 XXVIII |                     fognak küldeni.~- Ah! - Az államférfi érezni kezdé
2620 XXVIII |                    azt a meleget, ami ennek az asszonynak a szemeibõl kisugárzik.~-
2621 XXVIII |                 országos szerzõdéseket, sem az apró emberek kegyleveleit,
2622 XXVIII |             megszüntetõ parancsot megkapja, az szent marad. Kegyelmeteknek
2623 XXVIII |                 odasietek vele, s megelõzöm az ellenfelei küldöncét.~-
2624 XXVIII |             férfival?~- Ah mit! Ha férfi is az, csak ember!~(Nem egészítette
2625 XXVIII |            kétségbeesés, a fiam boldogsága, az anyaszeretet lángdühe korbácsol
2626 XXVIII |                rábólintott a fejével.~- Hát az ifjasszony sietni fog Pálffyhoz,
2627 XXVIII |                kancellár kezdte hinni, hogy az asszonyi akarat az elsõ
2628 XXVIII |                     hogy az asszonyi akarat az elsõ nagyhatalom a földön.~-
2629 XXVIII |                       Hát lássuk, hogy kezd az ifjasszony hozzá?~- Legelõször
2630 XXVIII |                  áll a karinthi kapu elõtt; az elsõ állomáson hat lovat
2631 XXVIII |                    alatt levõ fogatot.~- Ez az ifjasszonynak sok pénzébe
2632 XXVIII |                        Ezzel segíthet magán az út közben. Tehát csak tegyen
2633 XXVIII |                   Foglaljon le minden lovat az állomásokon: ne engedjen
2634 XXVIII |            visszahívó rendelettel. De hátha az a futár utol találja az
2635 XXVIII |                     az a futár utol találja az ifjasszonyt érni valahol
2636 XXVIII |                    ifjasszonyt érni valahol az Ecsedi-láp feneketlen utain?~-
2637 XXVIII |              Ecsedi-láp feneketlen utain?~- Az annak lesz baj, nem nekem!~
2638 XXVIII |              fenyegetõ arcot tudott mutatni az asszony, hogy a kancellár
2639 XXVIII |                    a hírmondójukat nem azon az útvonalon futtatják végig,
2640 XXVIII |                 Vajha a bölcs tanácsuraknak az az áldott spuriusuk jönne,
2641 XXVIII |                    a bölcs tanácsuraknak az az áldott spuriusuk jönne,
2642 XXVIII |              Nyíregyházának, Nagy-Károlyig. Az egész Felsõ-Magyarországon
2643 XXVIII |                    csak a Szamos közelében, az Ecsedi-lápon keresztül lesz
2644 XXVIII |                     keresztül lesz keserves az utazás. Aztán ezek itt mind
2645 XXVIII |                     a Hajdúságon keresztül, az most csak annak való, akit
2646 XXVIII |                   túl nagyobb bátorságot ád az asszonyköntös, mint a császári
2647 XXVIII |                       No hát, Isten segítse az ifjasszonyt.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
2648 XXVIII |                  óráig nem fogják megtudni. Az orvost nem lehetett a király
2649 XXVIII |                fekhelyétõl visszatartani, s az mindjárt megtudta, hogy
2650 XXVIII |                     mindjárt megtudta, hogy az az álom az örökkévalóság
2651 XXVIII |                  mindjárt megtudta, hogy az az álom az örökkévalóság álma.
2652 XXVIII |                   megtudta, hogy az az álom az örökkévalóság álma. Hanem
2653 XXVIII |                körülmény jött a segítségére az elõresietõ asszonynak. Az
2654 XXVIII |                   az elõresietõ asszonynak. Az özvegy császárné, Eleonóra,
2655 XXVIII |                  császárné, Eleonóra, midõn az országnagyok, a császár
2656 XXVIII |               Wratislaw is letette a kezébe az ország pecsétjét - nem fogadta
2657 XXVIII |            leköszönésöket, hanem arra kérte az urakat, hogy ki-ki maradjon
2658 XXVIII |          következett a trónra. - Csak ennek az elintézése után lehetett
2659 XXVIII |                 Pálffyt rögtön hívja vissza az anyakirálynõ, s szakítson
2660 XXVIII |                     mint most a szóharcban. Az mind Korponayné javára vált.
2661 XXVIII |          vitatkozást, hogy Pállfynak csupán az iránt kell dekrétumot küldeni,
2662 XXVIII |         korlátnoknak kellett elkészíteni, s az özvegy királyné aláírásával
2663 XXVIII |              dekrétumot vivõ megbízott csak az angelus harangszó után ülhetett
2664 XXVIII |          fiatalember.~Andernach lovagot már az elsõ állomáson meglepte,
2665 XXVIII |                  nem kapott lovakat, kiállt az útszélre, s a legelsõ utazót
2666 XXVIII |                     nem mutatta magát), aki az összes istállókészletet
2667 XXVIII |                     odavárta Alauda uramat; az beült hozzájuk a hintóba,
2668 XXVIII |                 innen kezdve nem ért semmit az a fogás, hogy a postalovakat
2669 XXVIII |                      Hat órát kongta, mikor az ókapun berobogott Andernach
2670 XXVIII |                    Andernach lovag csézája. Az sem sokat idõzött a városban;
2671 XXVIII |                  Andernach lovag. - Hol van az a bíró? Hadd beszélek a
2672 XXVIII |                    Hadd beszélek a fejével!~Az biz a városházán volt a
2673 XXVIII |             földszint.~- Melyik itt a bíró? Az úr az? Hogy meri az úr a
2674 XXVIII |                    Melyik itt a bíró? Az úr az? Hogy meri az úr a város
2675 XXVIII |                   bíró? Az úr az? Hogy meri az úr a város kapuját bezáratni
2676 XXVIII |                    szólt Alauda uram. - Hol az írás?~Az írás kéznél volt:
2677 XXVIII |                 Alauda uram. - Hol az írás?~Az írás kéznél volt: Illésházy
2678 XXVIII |                    közelrül is, távolrul is az írást, azután nagyító üvegét
2679 XXVIII |                     keresztül vizsgálta meg az iraton levõ pecsétet nagy
2680 XXVIII |                     s a kiterjesztett írást az ablak felé tartá, hogy a
2681 XXVIII |            kíváncsiságát.~Alauda uram leült az asztalhoz, s annak a fiókjából
2682 XXVIII |                     olvasta össze, hogy hol az egyikbe, hol a másikba tekintett.~-
2683 XXVIII |                  golyólövéstõl merev.”~- No az én vagyok.~- Ez az úr, valósággal.
2684 XXVIII |                       No az én vagyok.~- Ez az úr, valósággal. Itt ebben
2685 XXVIII |                 németül, tótul, franciául - az egyik leírás szerint. A
2686 XXVIII |                  még: oroszul és lengyelül, az idegen nyelveket lengyel
2687 XXVIII |                   mindjárt kitudjuk. Mondja az úr utánam ezt a frázist: „
2688 XXVIII |            mennykõnek?~- Csak mondja utánam az úr. Majd abból megtudjuk,
2689 XXVIII |            Andernach lovag hát elmondta azt az öt szót.~- Ott van ni! -
2690 XXVIII |            lengyelül.~- Nem használ semmit. Az úr gyanús személy. Más császári
2691 XXVIII |                   stafétának a paksamétáit; az úr csak úgy suttyomban akart
2692 XXVIII |                  következtében kötelességem az urat átadni a hadbíróságnak,
2693 XXVIII |                     fel most.~- Majd tessék az úrnak a hadbíróságnál elõadni
2694 XXVIII |              kifogásait. Nekem kötelességem az ország békességét megõrizni,
2695 XXVIII |                flagranti deteneálni. Tessék az úrnak a drabantok által
2696 XXVIII |                   dühében.~- Figyelmeztetem az urat, hogy amikor engem
2697 XXVIII |           letartóztat, a fejével játszik!~- Az nekem szokásom - felelt
2698 XXVIII |          benevolisatiónak, hát csak végezze az úr hamarosan, mert az én
2699 XXVIII |               végezze az úr hamarosan, mert az én idõm drága!~Hamar bizony!~-
2700 XXVIII |                        Tessék addig odakünn az õrszobában pipára gyújtani,
2701 XXVIII |                  mondá Alauda uram, s leült az íróasztalhoz, és beledugta
2702 XXVIII |            tapasztalá Andernach lovag, hogy az egész utazásában a leghosszabb
2703 XXVIII |                    a katonai parancsnokhoz; az pedig ilyenkor már a Heinrich-házban
2704 XXVIII |                   Andernach lovag, ha abban az illúzióban él, hogy egy
2705 XXVIII |                   székét és megretiráljon - az ütközet derekán!~Belleville
2706 XXVIII |              reszketett már a dühtõl, mikor az élet-halál felett bíráskodó
2707 XXVIII |                     teljes májából lehordta az egész lõcsei hivatalos apparátust,
2708 XXVIII |                  szerencsétlenségbe került: az az átkozott raport elfoglalta
2709 XXVIII |               szerencsétlenségbe került: az az átkozott raport elfoglalta
2710 XXVIII |                     visszaélés! - harsogott az ezredes. - Kegyelmednek,
2711 XXVIII |             elégtételt kell kapnia. Hol van az a bíró? Ide kell citálni,
2712 XXVIII |             megkívánta. Tisztelet, becsület az államügyeknek: de a magánbecsület,
2713 XXVIII |                    osztja a parancsolatokat az instantiát hozó angyalkáknak;
2714 XXVIII |                  tûz volna a városban, vagy az ellenség betört volna a „
2715 XXVIII |                   volt, s azt izente vissza az ezredesnek, hogy az õ lakása
2716 XXVIII |                  vissza az ezredesnek, hogy az õ lakása éppen annyi lépés
2717 XXVIII |                    lakása éppen annyi lépés az ezredeséhez, mint az ezredesé
2718 XXVIII |                  lépés az ezredeséhez, mint az ezredesé õhozzá. Hanem ezt
2719 XXVIII |               geometriai axiomát megcáfolta az a hajdú, aki kettõt lépett
2720 XXVIII |                  csalhatatlan bizonyítékait az orosz beavatkozásnak; mikor
2721 XXVIII |                magyarázott, Andernach lovag az Isten szerelmére is kérte,
2722 XXVIII |                   uramtól; csak eressze már az útjára!~De bíz azt Alauda
2723 XXVIII |                     tette ezt a megkövetést az elokvenciának oly tetézett
2724 XXVIII |                    oly tetézett mértékével, az ornata syntaxisnak és a
2725 XXVIII |                  Alauda uram a beszélésben, az óráját elõrántva a zsebébõl; -
2726 XXVIII |                  tizenegy órát elvesztettem az úti idõmbõl.~No, hogy teljes
2727 XXVIII |                   kezet szorítván egymással az akaratán kívül sértõ és
2728 XXVIII |               befogva, a lovakat bekötötték az istállóba; amíg azokat elõhozzák,
2729 XXVIII |                     egyszer már odalenn van az ember, tiszta vétek volna,
2730 XXVIII |                volna, ha sorba nem kóstolná az apostolok neveit viselõ
2731 XXVIII |                   pemákok minden áron annak az asszonyságnak az urát akarták
2732 XXVIII |                 áron annak az asszonyságnak az urát akarták benne feltalálni,
2733 XXVIII |               sirokai szoros útnál várjanak az utána jövõ férjére, aki
2734 XXVIII |           elterjesztette azt a hírt, hogy õ az a császári biztos, aki azért
2735 XXVIII |                 aligha nem fut valaki, mint az ichneumon a krokodil elõtt,
2736 XXVIII |               világot.~Kassa alá érve pedig az a nagy tisztesség érte,
2737 XXVIII |                  nagy tisztesség érte, hogy az egész katolikus népség a
2738 XXVIII |                    és a templomi zászlókkal az élén kijött eléje és elállta
2739 XXVIII |                     kijött eléje és elállta az útját. Kapott egy üdvözlõ
2740 XXVIII |                     egy üdvözlõ szónoklatot az egyik paptól, egy historico-theologico
2741 XXVIII |                   vissza a protestánsoktól; az a híre, hogy a békekötéskor
2742 XXVIII |                   akarják adni azoknak, hát az ellen jöttek protestálni,
2743 XXVIII |                jöttek protestálni, minthogy az õrá van bízva. De bizonyára
2744 XXVIII |                    élni a gyanúperrel, hogy az õ útjában talán nem is egészen
2745 XXVIII |             kitudott, hogy Bécstõl elkezdve az egész úton végig egy skarlátszínû
2746 XXVIII |                ilyen cifra híreket terjeszt az utána jövõrõl.~Amint Kassán
2747 XXVIII |                    a Hernádon át kanyarodik az út, ott már kezdõdik az
2748 XXVIII |                     az út, ott már kezdõdik az áldott búzatermõ fekete
2749 XXVIII |                 fekete föld; nagyon jó föld az, csak utazásra rossz - tavaszi
2750 XXVIII |                    idõben; itt már kezdõdik az elõnye a könnyû csézának
2751 XXVIII |                  meg kellett pihennie, mert az innensõ parton nem talált
2752 XXVIII |                kényszerített pihenés alatt: az, hogy a rakamazi révfogadó
2753 XXVIII |                   ami valóságos ellenmondás az összeállításban).~„Aha!
2754 XXVIII |                elkészült, a hídlás átvádolt az innensõ partra. Andernach
2755 XXVIII |             szerencsésen kieszközölte, hogy az õ csézáját is begurítsák
2756 XXVIII |              nyelven beszéltek, azon felelt az egyik a kérdezõnek vissza:~- „
2757 XXVIII |                  beszélnek. Pedig azt teszi az, ha a szarkacsergést kivesszük
2758 XXVIII |                 hintónak a gazdája odakinn?~Az sokáig nem akarta megérteni,
2759 XXVIII |                 zsidó kereskedõ jutott neki az eszébe, aki sertéseket vásárol,
2760 XXVIII |                   falhoz a lovag, hogy „Hát az az asszonyság, aki ezen
2761 XXVIII |                falhoz a lovag, hogy „Hát az az asszonyság, aki ezen a veres
2762 XXVIII |                  veres hintón jött?”~- Úgy? Az a veres hintó. Hát annak
2763 XXVIII |              kerékagya puskájának megtágult az egzergaziája...~- Nem bánom
2764 XXVIII |              történt a hintóval, de hol van az asszonyság, aki rajta utazott?
2765 XXVIII |                    Hát akkor csak vegye elõ az úr a perspektíváját, ha
2766 XXVIII |                    s úgy nézzen utána, mert az még tegnap elutazott a frajjával
2767 XXVIII |            Andernach Lovag is okosabb lett. Az õt megelõzõ rejtélyes útitárs
2768 XXVIII |                    otthagyta a parton, hogy az utána érkezõvel elhitesse
2769 XXVIII |                bajának is õ volt a mestere. Az alatt pedig maga felült
2770 XXVIII |                 Andernach lovag elõtt, hogy az a valaki az õ általa vitt
2771 XXVIII |                     elõtt, hogy az a valaki az õ általa vitt dekrétum megérkeztét
2772 XXVIII |             hozzáfogott a komoly versenyhez az asszonyi furfang ellenében.~
2773 XXVIII |                    nála minden eshetõségre, az okiratait a nyeregkápába
2774 XXVIII |                   lóháton versenyt futtatni az elõrekapott asszonnyal.~ ~
2775 XXIX   |               FEJEZET~Pintye Gregor képmása~Az út csakugyan elképzelhetetlen
2776 XXIX   |               földárja tengerré változtatta az egész síkságot, amibõl nagy
2777 XXIX   |                     végtére Nagy-Károly. Ha az ember néhol szárazföldre
2778 XXIX   |                tolta a tengely a sarat, ott az utasok leszálltak pihenni,
2779 XXIX   |            Éjjel-nappal szakadatlan tartott az utazás, még ha szakadt is
2780 XXIX   |                határozottan keletnek fordul az út s kezdõdik egy messze
2781 XXIX   |                     aztán a buzogányos nád, az élesmosó sás s a zsurlók
2782 XXIX   |            páfrányok mindenféle nemzetsége. Az alkonyodó ég lángvörös,
2783 XXIX   |            felkapott, egy magányos lovagnak az alakja; nem lehetett már
2784 XXIX   |          félmértföldnél.~Kitalálta, hogy ez az õ embere!~Volt dolga a boros
2785 XXIX   |                     el ne aludjék valahogy.~Az északi láthatáron látszott
2786 XXIX   |                rejtélyes sötétség, amit még az alkony bíborfénye sem volt
2787 XXIX   |                  volt képes megszelídíteni: az az Ecsedi-láp. Kelet felõl
2788 XXIX   |                    képes megszelídíteni: az az Ecsedi-láp. Kelet felõl
2789 XXIX   |               Kaszáscsillag is ragyogott, s az ég még mindig sávokra volt
2790 XXIX   |                 mindig sávokra volt osztva, az egyik kék volt, a másik
2791 XXIX   |                     mutatta, hogy merre van az út.~Juliánna gyakran tekintgetett
2792 XXIX   |                 hajdú kitalálta, mit néz?~- Az „ipse” is oda igyekszik,
2793 XXIX   |                        No hát majd segítünk az „ipsén”, csak azon a hídon
2794 XXIX   |                     a hídon túl legyünk la!~Az Ecsedi-lápnak egyik lefolyása
2795 XXIX   |         nagyasszonyom: mármost hagyjuk abba az imádkozást s tegyünk magunk
2796 XXIX   |                    kocsissal a dobogóhídra.~Az bizony tiszta kriminalitás
2797 XXIX   |                     kriminalitás volt, amit az öreg tréfának nevezett;
2798 XXIX   |                vezérfénye pislogott eléjük.~Az a vármegye gátja elõtti
2799 XXIX   |             vármegye gátja elõtti fogadónak az ablaka.~A fogadós egyúttal
2800 XXIX   |                 vármegyének, aki vámot szed az utasoktól, amiért az Ecsedi-lápon
2801 XXIX   |                   szed az utasoktól, amiért az Ecsedi-lápon át szabad nekik
2802 XXIX   |               szabad nekik menni szekérrel. Az a hír van felõle, hogy õnála
2803 XXIX   |                  egy ló sem volt található. Az okát is megmondták. Tavaly
2804 XXIX   |                  elrohadva; a szüleség mind az utolsó szalmaszálig elfogyott
2805 XXIX   |                     bolondgombát - dohogott az öreg. - Hogy a lovaimmal
2806 XXIX   |              vármegye gátjának, hiszen mind az öt lovamnak a bõrét hoznám
2807 XXIX   |                 Tehát mind a nyolcat!~- Még az éjjel tetszik? - kérdé a
2808 XXIX   |              természetesen.~Azután elõvette az írószerszámját Korponayné,
2809 XXIX   |                bizony. Mármost akarom, hogy az az utánunk vágtató úr utolérjen.
2810 XXIX   |                     Mármost akarom, hogy az az utánunk vágtató úr utolérjen.
2811 XXIX   |                    a bivalyok befogatásához az utazó szekérbe. Úgy látszik,
2812 XXIX   |                   Úgy látszik, nem új dolog az ilyen éjszakai gyors utazás
2813 XXIX   |                     gyalog, s megvilágítják az utat az Ecsedi-lápon keresztül.~
2814 XXIX   |                     s megvilágítják az utat az Ecsedi-lápon keresztül.~
2815 XXIX   |                     tágas ebédlõben, aminek az egyik szegletét a bormérõ
2816 XXIX   |                     ez volt Ocskay Lászlóé, az árulóé. (Andrássy István
2817 XXIX   |                     tisztességben részesült az a kép, mely a benyíló ajtajára
2818 XXIX   |                  ajtajára volt felszegezve: az volt Pintye Gregor képmása,
2819 XXIX   |                     feje fölé emelve tartja az egyik kezében, a másikban
2820 XXIX   |                     láncos golyóbist, mivel az üldözõit szokta meghajigálni.~
2821 XXIX   |                  ahányat alá!~- Hiszen csak az én írásomat kaphatnák meg
2822 XXIX   |                dáridó - mormogá fogai közül az asszony.~- Hát talán az
2823 XXIX   |                     az asszony.~- Hát talán az ifjasszonyka izenetet hoz
2824 XXIX   |                akkora trombitám volna, hogy az egész hajdúságnak egyszerre
2825 XXIX   |                    Magyarországból, s amint az meglesz, jön Lengyelország
2826 XXIX   |                    lábunkról.~- De szeretem az ilyen szókat hallani. Eszem
2827 XXIX   |                     hallani. Eszem a lelkét az ifjasszonynak. Hát ezt írta
2828 XXIX   |                     termetére szabták volna az ifjasszonynak. Gyere elõ,
2829 XXIX   |                   Gyere elõ, Tercsa! Add rá az ünneplõ ruhádat erre az
2830 XXIX   |                     az ünneplõ ruhádat erre az úri asszonyságra.~Mire a
2831 XXIX   |                 Isten hírével. A pincetokot az aszúborokkal hagyják itten.~
2832 XXIX   |                  tányérokat a vacsora után: az a másik menyecske alig jutott
2833 XXIX   |          nyilvánított véleménnyel közeledik az ajtó felé, hogy ezt a világot
2834 XXIX   |                    felé, hogy ezt a világot az ördög teremtette.~Juliánna
2835 XXIX   |                  teremtette.~Juliánna veszi az asztalon álló drótozott
2836 XXIX   |                   álló drótozott lámpást, s az ajtón kaparászónak eléje
2837 XXIX   |               kaparászónak eléje világít.~Õ az, a várva várt. Senki más,
2838 XXIX   |                     túl volna valamije, még az is sáros volna. Csak úgy
2839 XXIX   |                 kardját mankónak használja; az egyik vállán cepeli a nyerget,
2840 XXIX   |                    hát? Ott van a pokolban, az átkozott lyukas hidatokon.
2841 XXIX   |                     hátamon a nyerget, hogy az isten nyila...~- No, no,
2842 XXIX   |                   No, no, lovag uram, minek az a káromkodás. Hát hiszen
2843 XXIX   |              káromkodás. Hát hiszen megesik az más emberen is, nem kell
2844 XXIX   |          korcsmárosné, hallja kend! Hol van az ura?~- Az bizony elment
2845 XXIX   |                     kend! Hol van az ura?~- Az bizony elment annak a nagyságos
2846 XXIX   |                   vármegye gátjáig, aki még az éjjel tovább akart utazni
2847 XXIX   |                magával vitt?~- Nem vitt biz az, lelkem. Nem járják lovas
2848 XXIX   |                     lovas hintóval ilyenkor az Ecsedi-lápot. Nyolc bivalyt
2849 XXIX   |                  szalonna, kenyér; elköltöm az úton. Rögtön akarok továbbindulni.~-
2850 XXIX   |                 bánom, ha táltos lesz is.~- Az ám, galambom, nyalka kurír,
2851 XXIX   |                    idehaza a Tercsával; meg az öreg Dorka nénõ! De bizony
2852 XXIX   |                     kegyelmednek várni, míg az uram, a kocsmáros hazakerül
2853 XXIX   |                   gát mellõl; nem soká tart az, régen elment. Addig bizony
2854 XXIX   |                 ríkatta, kopasztotta, ráért az unalmát ûzni, s ahogy tudta,
2855 XXIX   |                   képmásán.~Végigolvasgatta az egy szál faggyúgyertyánál
2856 XXIX   |                    hogy már meg vagy lõve!”~Az asszonyok nemsokára elõkerültek
2857 XXIX   |                hányt hagyma illata tölté be az ivószobát, ami messzirõl
2858 XXIX   |              Juliánna a lovagtól.~Szeretett az most mindent, mert agyonéhes
2859 XXIX   |                  agyonéhes volt. De aközben az is szemet szúrt nála, hogy
2860 XXIX   |                    jöttek vele vissza, mint az avantgarda elõrerohanva.~-
2861 XXIX   |              avantgarda elõrerohanva.~- Itt az uram! - mondá Juliánna a
2862 XXIX   |                  mondá Juliánna a lovagnak.~Az nagyon meg volt lepve, mikor
2863 XXIX   |                     szóhoz sem hagyta jutni az öreget.~- Ennek a kurír
2864 XXIX   |                Éjszaka! Hát aztán ki legyen az a ló, aki azt a lovat elhozza?~-
2865 XXIX   |                     Kelmed maga! - igazgatá az asszony. - Ennek az úrnak
2866 XXIX   |                igazgatá az asszony. - Ennek az úrnak nagyon kell, megfizet
2867 XXIX   |                  visszakapja kend - sietett az ígérettel Andernach lovag.~
2868 XXIX   |               Andernach lovag.~Ötven arany! Az nagyon szép pénz.~Az öreg
2869 XXIX   |                 arany! Az nagyon szép pénz.~Az öreg kuruc hajdú minden
2870 XXIX   |                    elvei bomlásnak indultak az ilyen nagy ígéret elõtt.
2871 XXIX   |         felterítette a veres csíkos abroszt az asztal végére, cintányért,
2872 XXIX   |                   van rá. Megtart két óráig az uramnak kicammogni a pusztára;
2873 XXIX   |                  lovagnak valami villámlott az agyába, talán ennek a menyecskének
2874 XXIX   |                    ebbõl kellemetes kaland. Az elkésés úgyis megvan, a
2875 XXIX   |                     ami a pincetokban volt: az igazi tokajiból; azzal traktálta
2876 XXIX   |             labdacsaiból?~Száz fortélya van az asszonynak!~Hogy megdalolt,
2877 XXIX   |                    Juliánna nem dalolgatott az õ édes álmai felett. Hanem
2878 XXIX   |                  tarsolya körül, amihez még az ajtót is bezárta, hogy a
2879 XXIX   |                    hamar megjárta a csaplár az utat, mintha igazán fiatal
2880 XXIX   |                    Itt vagyunk la - dörmögé az öreg, a lórul leszállva. -
2881 XXIX   |                  lórul leszállva. - Hol van az a kurír?~- Alszik az most,
2882 XXIX   |                    van az a kurír?~- Alszik az most, mint a bunda. Hadd
2883 XXIX   |                   hogy felülök rá.~- De hát az én ötven aranyam?~- Én adok
2884 XXIX   |               Tudtam én, hogy nem szolgálja az én lovam a császárt soha.
2885 XXIX   |                     Azért is hoztam kettõt. Az egyiken megy a fiam, útmutatónak.~
2886 XXIX   |              nyerget meg a kantárt, ott van az ambituson, aztán fel kell
2887 XXIX   |           szerszámozni a lovamat.~- De hisz az a nyereg meg a kantár azé
2888 XXIX   |                     hogy egy hiten vagyunk!~Az õ tízparancsolatjában is
2889 XXIX   |             tízparancsolatjában is így volt az megírva.~A fiatal legény
2890 XXIX   |              pödörgette a bajuszát; neki is az volt a nótája: „Isten adta,
2891 XXIX   |                   szép szerivel szereztem.”~Az öreg bement a tornácba,
2892 XXIX   |                       dörmögé bizalmaskodva az úrhölgy a csaplár fülébe.~
2893 XXIX   |                   úrhölgy a csaplár fülébe.~Az elértette, hogy mirõl van
2894 XXIX   |                    egy tenyérnyi. Annak baj az, aki meglátja.~Egész jártas
2895 XXIX   |          százaranyas tekercset a csaplárnak az elvitt lóért. Az még csak
2896 XXIX   |                 csaplárnak az elvitt lóért. Az még csak a süvegét sem billentette
2897 XXIX   |                ostorát, megtanítva rá, hogy az nem a lovat ütögetni való,
2898 XXIX   |                  Hát fiacskám, nem tudnál-e az Ecsedi-lápon keresztül egy
2899 XXIX   |               tolvaj hajt!” útja? - dörmögé az öreg, rábólintva a fejével,
2900 XXIX   |                  hisz így te eltékozlod még az apád mentéjét is, ha egy
2901 XXIX   |                     parti rekettye bozótja.~Az a rejtett út, amit csak
2902 XXIX   |                marhát, ami gazdát cserélt - az elsõ gazdája akarata nélkül.~
2903 XXIX   |                     nélkül.~Éjfél után volt az idõ, szép holdvilág sütött,
2904 XXIX   |                patvarkodott rikongatásaival az éjszakában. A nádas még
2905 XXIX   |                  Néhol ingadozik a talaj, s az elõre baktató csikóslegény
2906 XXIX   |                  csikóslegény figyelmezteti az utána jövõ amazont, hogy
2907 XXIX   |                     a csikós.~Nem is fél ez az asszony semmitõl sem; még
2908 XXIX   |                     a Fiastyúk magasan járt az égbolton, a mocsárvilág
2909 XXIX   |              kísértetes világot terjengetve az emberlaktalan világ fölött.
2910 XXIX   |                    széles víztükör állta el az utat.~- Itten van a Kraszna! -
2911 XXIX   |             nymphaea széles bõrleveleivel s az urticularia apró, sárga
2912 XXIX   |              bekerített víztükör kezdõdött.~Az innensõ parton volt egy
2913 XXIX   |             mocsárvilág rejtélyes meteorja.~Az egész part mentét a tavaszi
2914 XXIX   |                  szép asszony! Szeretném én az én díjamat elõre: azt a
2915 XXIX   |                     elõ a nyeregkápából azt az egyik pisztolyt, s odairányozva
2916 XXIX   |                   Most fordulj és vezess!~- Az ördög látott ilyen asszonyt! -
2917 XXIX   |                    Azzal meggondolta magát, az arany mégis jobb, mint az
2918 XXIX   |                   az arany mégis jobb, mint az ólom. Bosszújában elõvette
2919 XXIX   |                   legmélyebb víznek vezette az útitársnéját.~Az nem törõdött
2920 XXIX   |                    vezette az útitársnéját.~Az nem törõdött azzal, hogy
2921 XXIX   |                     óta.~Legelsõ dolga volt az útitáskáját megvizsgálni,
2922 XXIX   |                     mindent rendben talált: az ötpecsétes levél ott volt
2923 XXIX   |                    nem költött fel hamarább az úr?~- Költöttem; de ha nem
2924 XXIX   |                  lovag hirtelen összeszedte az úti holmiját, s sietett
2925 XXIX   |                  kelt már annak! Máskor, ha az úr az Ecsedi-láp szélén
2926 XXIX   |                     annak! Máskor, ha az úr az Ecsedi-láp szélén reggel
2927 XXIX   |                  utolérte a vármegye gátján az ekhós szekeret.~A sárbul
2928 XXIX   |                    Kraszna hídjánál voltak. Az éppen fele útja lehet Szathmár-Németinek.~
2929 XXIX   |                     a maga hosszával.~Mikor az ekhós szekér elõtt elment,
2930 XXIX   |                     kíváncsian bekukkantott az ernyõ alá. Látta, hogy egy
2931 XXIX   |                 asszonyság ül odabent. - Ez az a bizonyos. Az arcát nem
2932 XXIX   |                odabent. - Ez az a bizonyos. Az arcát nem láthatta; mert
2933 XXIX   |               kívánok,~Meg is verte nyomban az Isten, mert amint a kocsit
2934 XXIX   |                     Szathmár-Németibe, mint az ekhós szekér.~Szathmár-Németi
2935 XXIX   |                   mellett sem törõdött most az asszonyok szemügyelésével,
2936 XXIX   |               átvette a levelet, ollót kért az asztaláról, azzal felmetszette
2937 XXIX   |                     nádor, amint kibontotta az összehajtott papirost, elõször
2938 XXIX   |                       a nagy csapás elvette az eszét: megtébolyodott!~Hanem
2939 XXIX   |                  sürgönyhozó felé fordítva.~Az a dekrétum - Pintye Gregornak
2940 XXIX   |                 dekrétum - Pintye Gregornak az arcképe volt, a hozzá írt
2941 XXIX   |                     versekkel együtt, ahogy az a domahidai csárda ajtajára
2942 XXIX   |                szegezve.~Andernach lovagnak az ajkait ez önkénytelen visszatérõ
2943 XXX    |                     jól, hogy mit tartalmaz az általa nagy sietséggel küldött
2944 XXX    |               kurucok teljes leveretésével. Az egész kuruc hadsereg nem
2945 XXX    |               kereskedőkaravánt kifosztott, az elrablott posztót kiosztotta
2946 XXX    |                     a levélborítékban volt, az a császár halálhíre! - De
2947 XXX    |            elõzhette-e õt meg mégis valaki? Az a bivalyos szekéren hátrahagyott
2948 XXX    |                     haja fehérre beporozva, az arca etikettszabály szerint
2949 XXX    |             félkesztyû fedetlen hágy, azzal az elõkelõ finomsággal bírnak,
2950 XXX    |                     szép kéz tünemény.~S ez az egy nõ nem nevet Andernach
2951 XXX    |                   oka, hogy részt ne vegyen az általános derültségben.
2952 XXX    |           franciasággal ajánlva még egyszer az ügyét õmagassága kegyelmébe.~
2953 XXX    |                   hol tették meg rajtam ezt az elcsempészését a hozott
2954 XXX    |                      hogy utánajárhassak, s az elcserélt iratot visszakeríthessem.~
2955 XXX    |                 hogy türelmesen fogja várni az elveszett levél elõtüntetését.~
2956 XXX    |                   kamarásától, hogy ki volt az a szép hölgy, aki éppen
2957 XXX    |           személlyel, aki Bécstõl elkezdve, az egész úton õelõtte futott,
2958 XXX    |                 akadályokat rakva mindenütt az õ útján keresztül. Ezzel
2959 XXX    |          Szathmár-Németibe érkezhetnék, még az úton.~Sietett új lovat vásárolni,
2960 XXX    |                    lovat vásárolni, s amint az nyereg alatt volt, felkapott
2961 XXX    |                    rá, s visszaügetett azon az úton, amit nemrég megtett.~
2962 XXX    |                  úton, amit nemrég megtett.~Az ekhós szekeret csakugyan
2963 XXX    |                    csakugyan megtalálta még az Ecsedi-láp szélén. A nap
2964 XXX    |             belefeküdtek a pocsolyába, csak az orruk látszott ki belõle;
2965 XXX    |                 bírta õket onnan mozdítani.~Az ekhós szekér kinn állt a
2966 XXX    |             hivatalos órát újra megtartani. Az úrhölgy ott ült az ernyõ
2967 XXX    |              megtartani. Az úrhölgy ott ült az ernyõ alatt, körös-körül
2968 XXX    |                   akkor kijárta Juliánnának az iskoláját, be volt tanítva
2969 XXX    |          eshetõségre.~Aki csak hazudni tud, az nem tud hazudni, de aki
2970 XXX    |                     nem tud hazudni, de aki az igazsággal tudja keverni
2971 XXX    |               mellette elsurranni, ez bírja az igazi tudományt.~- Nem,
2972 XXX    |                   fátyolát hátravetve, hogy az arca még õszintébb legyen. -
2973 XXX    |          úrasszonyom! Nem asszonyságod volt az, aki Bécstõl kezdve folyvást
2974 XXX    |       karmazsinpiros hintón?~- De én voltam az.~- Ugyan örülök, hogy van
2975 XXX    |                     hirtelen meghalt. Ekkor az a gondolatom támadt, hogy
2976 XXX    |            teljhatalmazottja, s tõle kérjem az atyám számára a kegyelmet,
2977 XXX    |                    s ezzel szegény atyámnak az ügye veszve van.~Krisztina
2978 XXX    |                    egészen igaz volt, hanem az alapjául szolgáló indok
2979 XXX    |                     szolgáló indok nem volt az. S Andernach lovagot megcsalták
2980 XXX    |                  figuráját.~Krisztina arcán az az õszinte, tudatlan elbámulás
2981 XXX    |               figuráját.~Krisztina arcán az az õszinte, tudatlan elbámulás
2982 XXX    |                 semmit. Azután pedig rögtön az eltitkolhatatlan öröm ragyogása
2983 XXX    |                     Újra meg kellett tennie az utat azon az elátkozott
2984 XXX    |                 kellett tennie az utat azon az elátkozott sártöltésen keresztül.~
2985 XXX    |                    s odakötötte a kantárját az ajtókilincshez.~A fogadására
2986 XXX    |                 Ismeri a ménkü.~- Én vagyok az a vendég, aki tegnap itt
2987 XXX    |                       Hát talán visszahozta az úr a lovat, hogy most meg
2988 XXX    |          lócsiszárnak, cserzõvargának.~- No az jól járt vele, mert több
2989 XXX    |           feleségével szeretnék beszélni.~- Az én feleségemmel? Ha csak
2990 XXX    |                      Ha csak ez a kívánsága az úrnak, hát az megtörténhetik
2991 XXX    |                     kívánsága az úrnak, hát az megtörténhetik iziben. Hej
2992 XXX    |              hívásra csak beállít a terembe az a vén banya, aki egészen
2993 XXX    |                  felesége?~- Fájdalom, hogy az! Még pedig ötvenhárom esztendõ
2994 XXX    |               esztendõ óta.~- De hiszen nem az volt a tegnapi, hanem egy
2995 XXX    |         méltatlankodva a fogadós, s ledobta az asztalra a félkardot. -
2996 XXX    |                    hát akkor a hibás! Minek az ilyen asszonynak nyerget
2997 XXX    |            reszketett, majd a hideg rázta.,~Az igaz, hogy a vénasszony
2998 XXX    |               csúnyául tudott kancsalítani, az ember sohasem tudta, hogy
2999 XXX    |               szemével néz rá?~- Hát hallja az úr - suttogá a korcsmáros -,
3000 XXX    |                     korcsmáros -, megmondom az igazat, de adjon rá parolát,