bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

3001 XXX    |                     a kezét a vendéglõsnek, az a mutatóujjával elébb egy
3002 XXX    |                    hát megmondom igazán. Ez az én feleségem boszorkány,
3003 XXX    |                 üres hordót is felkantároz, az is elrepül vele, csak azt
3004 XXX    |                   csodálatos szép tündérré, az ember azt hinné, hogy farsangi
3005 XXX    |                 savanyú. Boszorkányság volt az. A csonka hegyrõl hozta,
3006 XXX    |                     akárhonnan hozta! Hanem az én tarisznyámból kilopta
3007 XXX    |                    a bajuszát. - Azt mondja az úr, hogy meglopták? Az én
3008 XXX    |               mondja az úr, hogy meglopták? Az én házamban? Tudja meg az
3009 XXX    |                   Az én házamban? Tudja meg az úr, hogy én nemesember vagyok.
3010 XXX    |                    ne merjen dehonesztálni. Az én házamnál soha egy gombostût
3011 XXX    |                   el nem loptak.~(Gombostût az igaz, hogy nem.)~- Hát a
3012 XXX    |                   sem lopták el! Minek adta az úr a boszorkány kezébe?
3013 XXX    |                  aztán csak elõbújt megint, az eltûnt nyerget és kantárt
3014 XXX    |                     lovag bámulva ismert rá az elveszett holmijára. A pisztolyai
3015 XXX    |                voltak a nyeregkápában, csak az egyikén volt a kakas felhúzva.~(
3016 XXX    |                   pártállásán.) Milyen volt az a levél?~- Öt pecsét volt
3017 XXX    |              odaváltják a selyemtakaró alá, az úrfit meg eladják a cigányoknak.
3018 XXX    |                    tettem semmit! - motyogá az anyóka, térdéig görbítve
3019 XXX    |                     allegált a lovag. - Azt az átkozott zsivány figuráját
3020 XXX    |                    Azt a verses képet innen az ajtóról? - kérdé a gazda.~-
3021 XXX    |                        Hát persze, hogy azt az ebszülöttét!~Most már még
3022 XXX    |                     hiszen most is itt van.~Az biz oda volt kiszegezve
3023 XXX    |                    volt kiszegezve most is, az a bizonyos Pintye Gregor,
3024 XXX    |                     Persze, hogy ez is azon az úton került vissza, amin
3025 XXX    |                  köttesse be kend a lovamat az istállóba, éjszakára mégiscsak
3026 XXX    |                    Készíts jó vacsorát.~Még az a halovány reménysége volt
3027 XXX    |                    ki valamit, hogy ki volt az a tegnapi „cifra asszony”,
3028 XXX    |                   sem emlékezik másra, mint az „édes szülémre”, az pedig
3029 XXX    |                    mint az „édes szülémre”, az pedig tegnap sem volt se
3030 XXX    |            fiatalabb, mint ma.~- Így van ám az - magyarázá a gazda tudós
3031 XXX    |                    elváltoztatni, hogy csak az látja õket bûbájos cifra
3032 XXX    |                ezóta, s Blumevitzné tudatta az urakkal, hogy a császár
3033 XXX    |               Pálffy nem kénytelen venni, s az idõhaladék az õ szövetségese.~
3034 XXX    |            kénytelen venni, s az idõhaladék az õ szövetségese.~Már kora
3035 XXX    |                   mondja meg a bánnak, hogy az uralkodó egy hét óta nincs
3036 XXX    |                  uralkodó egy hét óta nincs az élõk között.~Amint azonban
3037 XXX    |             parancsolta, hogy két nap alatt az egész gát, amilyen hosszú,
3038 XXX    |                 járhatóvá legyen téve, mert az egész császári hadseregnek,
3039 XXX    |               ráereszteni nem szabad.~Ennek az intézkedésnek az okát aztán
3040 XXX    |                      Ennek az intézkedésnek az okát aztán könnyû volt Andernach
3041 XXX    |             fõvezére, Károlyi Sándor, addig az alkudozások alatt a seregeikkel
3042 XXX    |           farkasszemet néztek egymással, ha az alkudozás félbeszakad, a
3043 XXX    |                    Ezért küldi át a seregét az Ecsedi-láp túlsó oldalára
3044 XXX    |               fõvezér rögtön szakítsa félbe az alkudozásokat, s készüljön
3045 XXX    |         Betegségének súlyos fordulata elõtt az özvegy császárnénak és a
3046 XXX    |             Wratislaw és Savojai Eugen csak az uralkodó végakaratát teljesítsék
3047 XXX    |                     halála után. A becsület az õ részükön volt. A fondorkodás
3048 XXX    |            visszahívó dekrétummal. Nem lett az elsikkasztva; eljutott oda,
3049 XXX    |                    Károlyi Sándorhoz, azzal az izenettel, hogy õ kész aláírni
3050 XXX    |              ösztönzi, s Huszra hívja össze az országgyûlést. Még akkor
3051 XXX    |                     mind átkelhetett rajta. Az Ecsedi-láp túlsó oldalán
3052 XXX    |                  álltak már.~Korponay János az elhagyott fõhadiszálláson,
3053 XXX    |                     együtt törtek keresztül az ostromzárló császári harcvonalon,
3054 XXX    |                   Ferencnek. A parancsnokuk az õsz Fabriczius volt.~Amint
3055 XXX    |                    holnap utoljára lövik ki az ágyúkat, puskákat, salve
3056 XXX    |                     puskákat, salve gyanánt az eltemetett dicsõségre.~-
3057 XXX    |            sugallhatta ezt nekik?~- Hát ki? Az, aki a király halálhírét
3058 XXX    |                  lovat agyonhajtottam.~- De az repült!~- Akkor ördög volt,
3059 XXX    |                       Ha én egyszer még azt az asszonyt a tõrömnek a hegyével
3060 XXX    |                     Ha én egyszer még annak az asszonynak, aki nekem paprikás
3061 XXX    |             kurucoknak tett engedmény volt, az õ fõhadiszállásuk volt Szathmár-Németi,
3062 XXX    |             kegyelmébõl stb. stb.” Kezdõdik az okmány.~I. József már akkor
3063 XXX    |                     világukat. De bizonyára az õ akarata volt az: hogy
3064 XXX    |                 bizonyára az õ akarata volt az: hogy kizöldüljön a fû a
3065 XXX    |          felhasználta a halott: kibékítette az országait. Amit elkezdett
3066 XXX    |               megszûntek fényesek lenni, de az éjszakák sem olyan sötétek:
3067 XXX    |                    S hogy senki se maradjon az országban, aki az 1711-iki
3068 XXX    |                  maradjon az országban, aki az 1711-iki május 1-jét meg
3069 XXX    |                  általános fagyot eresztett az országra, hogy a Kárpátoktól
3070 XXX    |             gyümölcse virágjában elromlott. Az idén nem lesz se búza, se
3071 XXX    |       világtörténetet csinált.~Ma írják meg az utolsó lapját ennek a történetnek,
3072 XXX    |                    ott szemben jön reá egy, az õ díszkíséretét számra meghaladó
3073 XXX    |                     Visszaadják mindenkinek az elkobzott vagyonát, megerõsítenek
3074 XXX    |                    által adományozottakban; az özvegyeket, árvákat üldözni
3075 XXX    |                  nem vonnak.~Helyreállítják az ország szabadságát, a vallásszabadságot;
3076 XXX    |           szabadságát, a vallásszabadságot; az elvett templomokat visszaadják.~
3077 XXX    |                    visszaadják.~Összehívják az országgyûlést, s ami sérelme
3078 XXX    |              fegyverét lerakva, kard nélkül az oldalán világ csúfjára oszoljon
3079 XXX    |              szerteszét; mindenki megtartja az õsi kardját, a magyar viselet
3080 XXX    |                    árnak igen tisztességes.~Az átadás elõtt ezredszámra
3081 XXX    |                sereg. Mindenik ezrednek más az egyenruhája: zöld, piros,
3082 XXX    |               zsinórzata fehér vagy fekete. Az ezredek nagy zászlói, a
3083 XXX    |                fehérek, majd zöldek, rajtok az ország címere, a Rákóczi-címer
3084 XXX    |                  vagy a Boldogságos Szûz, s az aranyhímzésû szavak: pro
3085 XXX    |                     karabinok rendje, olyan az, mint egy lekaszált gabonarend,
3086 XXX    |                    a szélrózsára van bízva. Az ezredek csapatokra bomlanak,
3087 XXX    |                      nincs közlegény többé; az a kérdés, ki, mely vidékre
3088 XXX    |               fordulóknak keserves a dolga. Az Ecsedi-láp gázlóin nem lehet
3089 XXX    |                  már szerteszéjjel s keresi az utat, melyen hazájába visszatérhet.~
3090 XXX    |                  meg-megakadva a torlaszban az ekhós szekér is, mely a
3091 XXX    |                     felé laktak, elvonultak az úton; - addig a Majthénynál
3092 XXX    |                  pedig, mihelyt szabad lett az út, ugyan indulni kellett;
3093 XXX    |            megszállták, megint hamar odább, az éhínség elõl, míg a tenger
3094 XXX    |              ellátta magát élelmiszerekkel, az ismeretes közmondás szerint: „
3095 XXX    |                     szomjúsággal. Bámulatos az, hogy ebben a tekintetben
3096 XXX    |                 tekintetben mennyit képesek az asszonyok kiállni. Azután
3097 XXX    |                     kiállni. Azután a gond, az aggodalom nagyon jó asztalnok
3098 XXX    |             pohárnok, úgy jól tudja tartani az embert, hogy nincs olyan
3099 XXX    |                  fáradtak, van nagy öröm, s az öröm étvágyat csinál.~Hát
3100 XXX    |                     baj: a takarmánykérdés. Az utazóknak lovaik is vannak.
3101 XXX    |                    lekaszálni, fölétetni. - Az egész út mentében aratnak,
3102 XXX    |                aratás: nem köt kévét senki!~Az út mellett, Majthényon túl,
3103 XXX    |                    munkáját végezte már; ez az egy még vágja erõsen az
3104 XXX    |                     az egy még vágja erõsen az embervállig érõ vetést.
3105 XXX    |                     végtül végig betakarnak az egymás mellé lerakott karabélyok,
3106 XXX    |                     dobok, üres edények!~Ez az a híres majthényi síkság,
3107 XXX    |                     volt már alkonyodva, de az ég csupa arany volt még;
3108 XXX    |                    ég csupa arany volt még; az alkonyfényben a két tarló
3109 XXX    |                   tarló között állt mereven az a férfi, az a nagy szál
3110 XXX    |                    állt mereven az a férfi, az a nagy szál ember, s a kaszáját
3111 XXX    |                    mondá, hogy jó lenne ezt az embert megszólítani: talán
3112 XXX    |                       kiálta a kocsis onnan az ülésbõl.~A kaszás ember
3113 XXX    |                     tud magyarul? Sváb lesz az istenadta.”~Ekkor Juliánna
3114 XXX    |              vetette a kaszáját, s átugorva az út melletti árkon, odasietett
3115 XXX    |                   nézett a szép asszonynak.~Az a rémülettõl eldermedve
3116 XXX    |                     Ennek a kaszás embernek az arca olyan ismerõs volt!
3117 XXX    |               zászlókkal:~„Hát hogy tetszik az aratás? A te vetésed ez!
3118 XXX    |                   elburkolta elõle a fejét. Az az ember õt megátkozta.~-
3119 XXX    |                elburkolta elõle a fejét. Az az ember õt megátkozta.~- Verjen
3120 XXX    |                    megátkozta.~- Verjen meg az Isten a magad kezével! Ott
3121 XXX    |                     legyen meg a lebukásod. Az öljön meg, akit legjobban
3122 XXX    |                hítta védelmére, mutassa fel az atyjának a megszerzett amnesztialevelet;
3123 XXX    |                    nem tudta fölébreszteni, az olyan mélyen aludt.~Az átokmondás
3124 XXX    |                      az olyan mélyen aludt.~Az átokmondás után nagyot kacagott
3125 XXX    |                  kacagott a kaszás férfi, s az a kacaj még rettenetesebb
3126 XXX    |                kérdé Juliánna.~- Kit?~- Azt az embert, aki idejött a szekerünkhöz.
3127 XXX    |                     idejött a szekerünkhöz. Az apád volt az, Fabriczius!~-
3128 XXX    |                  szekerünkhöz. Az apád volt az, Fabriczius!~- Nem, kedvesem,
3129 XXX    |                   learatott fagyverte rozs. Az árokparton állt egy magas
3130 XXX    |                testében reszketett, - talán az esteli hideg harmat miatt?~ ~
3131 XXXI   |                  Rakamaznál meglepetés várt az utazó hölgyekre. Ott találták
3132 XXXI   |                   felesége után elõre-hátra az országban, mint a veszett
3133 XXXI   |                  megragad, várva, míg annak az utazói megint visszakerülnek
3134 XXXI   |                    majd futóbolonddá lettem az utána való szaladgálásban.~
3135 XXXI   |                    férjét megengesztelni.~- Az atyám megkegyelmeztetése
3136 XXXI   |                 miatt járunk. Lásd, itt van az amnesztialevele nálam. Ezért
3137 XXXI   |                   nekem a te bolond apádnak az amnesztialevele? Azért,
3138 XXXI   |                   Erre a szóra sírva fakadt az asszonyka.~Juliánna neheztelve
3139 XXXI   |                   gavallérság kegyelmedtõl, az elsõ viszontlátásnál azon
3140 XXXI   |                 hogy fölkeresse.~- No, hisz az az emlékezet meg éppen nem
3141 XXXI   |                   fölkeresse.~- No, hisz az az emlékezet meg éppen nem
3142 XXXI   |                  éppen nem tesz hajlandóbbá az öreg iránt. Elfeledjem talán
3143 XXXI   |                szeressen, mint engemet; még az apját sem. Én nem akarom
3144 XXXI   |                 járatni.~- Kegyelmed keresi az összeveszést velem? - kérdé
3145 XXXI   |         kegyelmednek többé használatra. Ezt az egyet bocsássa meg. Ismerjük
3146 XXXI   |              gyanakodással bámult nagyot.~- Az szép kis tête-a-tête volt! -
3147 XXXI   |                    Igazán tüzes találkozás! Az istenasszonyok legszebbike
3148 XXXI   |               kacsingatva.~- De hát mi volt az? - kérdé Krisztina, aki
3149 XXXI   |                  akkor egy levélkét hagyott az asztalon.~- Kérem, uram!~-
3150 XXXI   |               higgye, hogy billet doux volt az, s legyen kegyelmedre ezentúl
3151 XXXI   |                  Igen bizony. Itt van nálam az eredeti conceptusa annak
3152 XXXI   |                    eredeti conceptusa annak az írásnak, ahogy azt azzal
3153 XXXI   |          kegyelmednek még lehet.~- Nekem?~- Az ám. Kegyelmednek. Mert nem
3154 XXXI   |                 nyakához nõve; hanem inkább az én asszonyom segített kegyelmednek,
3155 XXXI   |                 dolgát nyélbe sütni; aminek az alapja az a bizonyos lõcsei
3156 XXXI   |                     sütni; aminek az alapja az a bizonyos lõcsei kapituláció.~-
3157 XXXI   |             követtem el benne?~- Korántsem. Az egyik asszony az apját,
3158 XXXI   |                 Korántsem. Az egyik asszony az apját, a másik a fiát akarta
3159 XXXI   |               megmenteni. Azért szökték meg az uraiktól. No én már visszakaptam
3160 XXXI   |                    asszonyom, átadhatom ezt az eredeti egyezséget a lõcsei
3161 XXXI   |                    egy föltétel alatt.~- Mi az?~- Hogy tõlem a feleségemet
3162 XXXI   |             nyújtott kezet Blumevitznek, ki az összehajtott nevezetes írást
3163 XXXI   |                      Még nem tudom - felelt az mosolyogva.~- Korponay János
3164 XXXI   |                  úgy hiszem, alig-alig...~- Az csak õtõle függ.~- Maradhat
3165 XXXI   |                    jól illenék kegyelmednek az özvegyi ruha.~- Rossz órában
3166 XXXI   |                Nekem nem mondta meg, miért? Az öccsérõl beszélt valamit,
3167 XXXI   |                   egész tenger zúgott végig az agyán.~Tengernél is nagyobb
3168 XXXI   |                 agyán.~Tengernél is nagyobb az a mérhetetlen talány, hogy
3169 XXXI   |                  egyenesen visszasiet ahhoz az asszonyhoz, aki még „él!”.~
3170 XXXI   |                     több a varázslatnál! Ez az istennõk hatalma az emberi
3171 XXXI   |                      Ez az istennõk hatalma az emberi szívek fölött. Büszkeség
3172 XXXI   |              sietteti e kétségbeesett útra.~Az ijedelem, az önzés olyan
3173 XXXI   |            kétségbeesett útra.~Az ijedelem, az önzés olyan fagyasztó erõvel
3174 XXXI   |                   kegyelmed elvitte magával az asszonyomat Bécsbe; azóta
3175 XXXI   |               tornyokra nézve! - példálózék az ezredes.~Krisztina nem tudta,
3176 XXXI   |                    készültek venni; ez volt az az „olyanforma”.)~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
3177 XXXI   |                 készültek venni; ez volt az az „olyanforma”.)~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
3178 XXXI   |                    elhozza magával; anélkül az alispán a jószágba iktatást
3179 XXXI   |                   most a legsürgõsebb dolga az lett volna, hogy a legegyenesebb
3180 XXXI   |               Bécsbe. Azonban ehhez mármost az egész asszonyi fegyverzetére
3181 XXXI   |                  fényes öltözeteire, amikre az úton semmi szüksége nem
3182 XXXI   |                      ahol ez alkalommal nem az esedezõk gyászköntösében,
3183 XXXI   |                felment Mármarosba, ahol még az utolsó kuruc vár ellenállt,
3184 XXXI   |                  kuruc vár ellenállt, annak az ostromában részt venni (
3185 XXXI   |                  csak színleges ostrom volt az már), a feleségét is odavitte
3186 XXXI   |                  vitéz tagadta. Árulás volt az! Hogy ismerné azt el a közkatona,
3187 XXXI   |                    és Heister, összeveszett az illetékesség fölött; az
3188 XXXI   |                     az illetékesség fölött; az egyik Kassán, a másik Kézsmárkon
3189 XXXI   |               mulatott a furcsaságain ennek az õ leghívebb imádójának!
3190 XXXI   |                  Hiszen õ megmentheti ennek az embernek az életét! Könnyelmû
3191 XXXI   |               megmentheti ennek az embernek az életét! Könnyelmû asszony
3192 XXXI   |            fogságban levõ kuruc tisztnek, s az amnesztiát kiterjeszti a
3193 XXXI   |                bocsássák! - sietett azonnal az indítványát megtenni a szép
3194 XXXI   |                  dupla ár.~- Maradjunk csak az elsõ rubrikánál. A madame
3195 XXXI   |                   minden kuruc foglyot, aki az én kezem alatt van, köztük
3196 XXXI   |                   tudja azt jól, hogy ennek az embernek a vére az én lelkemet
3197 XXXI   |                    ennek az embernek a vére az én lelkemet terhelné.~-
3198 XXXI   |          lelkiismeretfurdalásai, madame. Ez az ember elõbb-utóbb el fog
3199 XXXI   |                     ma nem, holnapután. Nem az az ember, akit érdemes megajándékozni
3200 XXXI   |                     nem, holnapután. Nem az az ember, akit érdemes megajándékozni
3201 XXXI   |                     azért mégis türtõztesse az indulatát, s ne tartson
3202 XXXI   |             Kegyelmednek nagy pozíciója van az érdemek könyvében feljegyezve,
3203 XXXI   |                     és annak kéreget kegyed az udvarnál hol egyet, hol
3204 XXXI   |                   amint kiszabadul, s akkor az azután történtekért nagyon
3205 XXXI   |                    látnia kellett azt, hogy az õ pártfogoltja miként lép
3206 XXXI   |                   nem lett volna baj, hanem az is meglátta õtet. S aztán
3207 XXXI   |           hûtlenséget, árulást elfelejteni, az egy dolog volt.~A kuruc
3208 XXXI   |                     kuruc vezér megint csak az imádott napját látta maga
3209 XXXI   |               üstökös csillagává szegõdött. Az üstökösnek nagy elliptikus
3210 XXXI   |           távírókelep azt jelzi: „fegyverbe az õrség!” - s odakiáltott
3211 XXXI   |                     õrség!” - s odakiáltott az imádott szép hölgynek: „
3212 XXXI   |                    Ez pedig olyan szó, mint az a csodálatos mustármag,
3213 XXXI   |                  eszes állat (ami nem lakik az emberben, csak úgy körüle
3214 XXXI   |                     hogy nagy hiba volt ezt az õ kedves barátját nem engedni
3215 XXXI   |                   fog. Õ jól be volt avatva az udvarnál folyó cselszövényekbe.
3216 XXXI   |                   egészen más kezekbe kerül az ország ügyeinek vezetése.
3217 XXXI   |                 ország ügyeinek vezetése. S az írott papiros nem sokat
3218 XXXI   |                papiros nem sokat ér, ha azt az, akinek a kezébe kellene
3219 XXXI   |                Juliánna, elszalasztotta azt az idõt, amíg hatalmas két
3220 XXXI   |                    magyar fõurak kerüljenek az ország kormányára, akik
3221 XXXI   |                     ország kormányára, akik az egész hosszú háború alatt
3222 XXXI   |          elhurcolják, hasztalan hivatkoznak az általános amnesztiára, viszik
3223 XXXI   |                      viszik õket Pozsonyba, az ítélõmesterek elé állítják,
3224 XXXI   |                    volt Illésházy Miklósnak az asszonyi szívek ellen folytatott
3225 XXXI   |           folytatott hadjáratában. Õróla is az a hír járt, hogy minden
3226 XXXI   |           leszakaszt, akár pálmafán nyílott az, akár tüskebokor alatt.~
3227 XXXI   |                   híres birkozó, akik közül az egyik Európában, a másik
3228 XXXI   |                  köznemesbõl grófi rangra s az ország legmagasabb méltóságára
3229 XXXI   |                   leigézõbb. Andrássy arcát az ábrándos rajongás, Illésházyét
3230 XXXI   |                   Illésházy idegen; amannak az öltözete a kacagányos kuruc
3231 XXXI   |                kacagányos kuruc jelmez, ezé az udvaronc szabású divatviselet,
3232 XXXI   |                     ázva, meg lehet találni az igazi nemest, akit a szíve
3233 XXXI   |                 Illésházy Miklósban ott van az udvari ünnepélyek ragyogása
3234 XXXI   |            ünnepélyek ragyogása közepett is az erõszakoskodó, dölyfös kastélyos-úr.~
3235 XXXI   |            szépséget emelõ piperével, hanem az igazaihoz tartozó mindennemû
3236 XXXI   |                    megelõzték.~Mindamellett az elsõk között volt, akik
3237 XXXI   |                     selyemdamaszt függönyök az ablakokon, amik a szobát
3238 XXXI   |             aranyozott, fehér bútorzatával; az oldalt álló velencei tükörbõl
3239 XXXI   |                   nézõ Venus márványszobra, az íróeszköz zománcozott bronzremekmû,
3240 XXXI   |             táncolnak, színeiket váltva. És az egész szobát eltölti valami
3241 XXXI   |                      legkedvesebb szójárása az, „Sei nicht spröde! Frau
3242 XXXI   |                   pofával sandalog fölfelé.~Az országhírû szép asszony
3243 XXXI   |             befejezett ügyet ád elõ, aminék az elintézéséhez már semmi
3244 XXXI   |           végrehajtása van még hátra, annak az elrendelését kéri a kancellártól.~
3245 XXXI   |                pedig nagyon kétségesek. Azt az uradalmat pedig hárman is
3246 XXXI   |                   Rákóczi elkobozta, azután az öreg Ocskay Lászlóné, akinek
3247 XXXI   |                    sem fogja megkapni, mert az ilyen gazdátlan uradalmakra
3248 XXXI   |                   Korponayné láthatta, hogy az apokalipszis legrettentõbb
3249 XXXI   |                 unicornisával áll szemközt: az önzéssel. Minden más fenevadnak
3250 XXXI   |                   és semmi korábbi jogcímen az ellen pert indítani nem
3251 XXXI   |               válaszolt a kancellár.~- Ezen az íráson bátran kalácsot süthet
3252 XXXI   |                  süthet a nagyasszony! Mert az egész úgynevezett szathmári
3253 XXXI   |                     A kancellár látta, hogy az ellenfele jól tud parírozni.~-
3254 XXXI   |                 kérdések felett dönteni fog az országgyûlés. Addig várhat
3255 XXXI   |                     akarok odáig várni, sem az országgyûlés határozatától
3256 XXXI   |               békepontozatok érvényességét: az én igazságom a lõcsei kapituláció
3257 XXXI   |               excellenciádnak íme bemutatni az eredeti fogalmazásban. Ez
3258 XXXI   |           Löffelholtz tábornok által. Ennek az erejét se kormány, se országgyûlés
3259 XXXI   |                 nehéz munkájában enyim volt az oroszlánrész, õ csak tûrte,
3260 XXXI   |                  csak azt kapta vissza, ami az övé volt: a maga õsi birtokait.
3261 XXXI   |                  senki.~- Óh kegyelmes uram az csak a mesében járja, hogy
3262 XXXI   |                    még ebben sincs kimondva az „ámen”. Megmondhatja kegyelmed
3263 XXXI   |             kancellár, mi mindenre képes ez az asszony. Ez képes az új
3264 XXXI   |                     ez az asszony. Ez képes az új királyt is felkeresni,
3265 XXXI   |                királyt is felkeresni, mikor az még kívül jár Németországban,
3266 XXXI   |                  helyet itt a pamlagon, míg az irataim közül valamit elõkeresek.~
3267 XXXI   |            pofácskáját, a kancellár ezalatt az íróasztala kihúzott fiókjában
3268 XXXI   |                    maga Wratislaw írta fel, az õ titkos archívumából lettek
3269 XXXI   |                  arany.~Juliánna megrettent az 1000 darab arany szóra.
3270 XXXI   |               Wratislaw saját kezû írása.~- Az az ezer darab arany... -
3271 XXXI   |            Wratislaw saját kezû írása.~- Az az ezer darab arany... - hebegé
3272 XXXI   |                    állhatott elõ vele, hogy az neki mi célra lett adva?
3273 XXXI   |             sikerült is, de a siker mellett az összeg jóformán el is lett
3274 XXXI   |                 érvet szolgáltatja a kezébe az egész szathmári békekötés
3275 XXXI   |                   is. Neki nem szabad arról az ezer aranyról beszélni.~-
3276 XXXI   |                     a tett szolgálatért azt az összeget? - kérdé a kancellár. -
3277 XXXI   |             kancellár. - Én mondhatom, hogy az igen szép summa pénz. Kegyelmed
3278 XXXI   |              szívdobogása majd megfojtotta. Az ájulás kezdé környékezni.
3279 XXXI   |                   ájulás kezdé környékezni. Az elõtte álló alak s a pompás
3280 XXXI   |                    összeszorítá a fogait és az ökleit, hogy megrázkódott
3281 XXXI   |                  Nem szabad neki elveszteni az eszméletét! Kényszeríté
3282 XXXI   |                   azt a kaszált tarlót, azt az átkozódó rémet, s lássák
3283 XXXI   |                     magának új érdemeket.~S az a sóvár tekintet megmagyarázta,
3284 XXXI   |                      hogy mik legyenek azok az új érdemek.~A papagáj ott
3285 XXXI   |            csattogtatta a csókokat, keverve az asszonyi rimánkodás, nyafogás
3286 XXXI   |                    egyszerre lángveres lett az arca.~Szép festék az az
3287 XXXI   |                   lett az arca.~Szép festék az az ifjú nõi arcon!~S csak
3288 XXXI   |                     az arca.~Szép festék az az ifjú nõi arcon!~S csak egy
3289 XXXI   |                   meg lettek volna szerezve az új érdemek. - Hanem a szempillák
3290 XXXI   |                 szerezni!~S azzal, még csak az etikettszerû bókgörnyedést
3291 XXXI   |             olvashattak le. Ahol így lángol az ég, ott vihar következik.
3292 XXXI   |                     ezernyi-ezer lett volna az összeg; ez a szó „megfizettünk!”,
3293 XXXI   |                        kaviccsá változtatná az aranyat, amilyenné Szent
3294 XXXI   |                     pénzét.~Elsõ gondolatja az volt, hogy Wratislawot keresi
3295 XXXI   |                pártfogása most csak rontaná az ügyét.~Az új király elé
3296 XXXI   |                 most csak rontaná az ügyét.~Az új király elé is hasztalan
3297 XXXI   |                 hasztalan vinné a panaszát, az ismét csak a magyar kancelláriához
3298 XXXI   |              kancelláriához utasítaná vele.~Az eltagadhatatlan ezer arany
3299 XXXI   |              komédiája, mindenkor igényt ád az abban fõszerepet vitt tényezõnek
3300 XXXI   |                  Sennyey István védelmezett az utolsó ágyúkkal.~No, de
3301 XXXI   |            Rozsnyótól Szomolnok felé haladt az országúton, csak egy kürtfúvásnyi
3302 XXXI   |                     nem, azt, hogy kitérjen az útjából, s felhajtasson
3303 XXXI   |              Andrássy Istvánnak nem kerülne az nagyobb fáradságába, mint
3304 XXXI   |         sziklafészket, felmenni Bécsbe, ott az olyan fõurat tárt karral
3305 XXXI   |                   kellene a kitüntetését, s az magától hullana az ölébe.
3306 XXXI   |          kitüntetését, s az magától hullana az ölébe. Ha megmondaná neki
3307 XXXI   |                    prezentálni. Akkor aztán az édeskedvesnek csak egy elvetett
3308 XXXI   |                    hogy felmenjen hozzá. Ez az egy ember volt, aki elõtt
3309 XXXI   |                     a hajaddal összefontam, az aranyost? mikor az éjjeli
3310 XXXI   |             összefontam, az aranyost? mikor az éjjeli órát siettettem a
3311 XXXI   |                 árulni. Fiamra gondoltam és az árulásra; te magad csak
3312 XXXI   |                   voltál a mérlegben; amely az enyimet magasabbra nyomja.
3313 XXXI   |                 maga is igazán szerette ezt az embert?~A krasznahorkai
3314 XXXI   |        mozdulatlanul néz a távolba. Talán õ az? - Talán ez is azt a hintót
3315 XXXI   |                   kendõjével feléje intene, az a mozdulatlan alak is visszaintene
3316 XXXI   |                   neked aranyos hintót”; ez az aranyos hintó futott elõtte
3317 XXXI   |                    hírt sem hallott felõle. Az az öregapjánál volt Garamszegen;
3318 XXXI   |                 hírt sem hallott felõle. Az az öregapjánál volt Garamszegen;
3319 XXXI   |                 szerint, el nem látogatni. (Az öregúr fanatikus híve volt
3320 XXXI   |                    virraszt, s meséket mond az aludni nemakarónak.~De ha
3321 XXXI   |          nemakarónak.~De ha egyszer meglesz az „aranyos hintó”!~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
3322 XXXI   |              eljutott Korponayné Kassa alá.~Az akkori Kassát ma hiába keresné
3323 XXXI   |                     Kassát ma hiába keresné az ember. Magán a gyönyörû
3324 XXXI   |                   középület és fõúri palota az, amely eredetét ezen korig
3325 XXXI   |                  megrakva. Megtörtént, hogy az ostromló éjjeli meglepéssel
3326 XXXI   |                kerítés, támaszfal tûnik elõ az új házsorok körül egy-egy
3327 XXXI   |                   sánckarózataikkal! De még az a patak is, mely kétszáz
3328 XXXI   |                   háztetõkön sétálni lehet. Az ostromlók tûzgolyói nem
3329 XXXI   |                    magasra emelkedõ, felyül az aranykakassal. (Ma már ez
3330 XXXI   |             Juliánna a szõlõhegyek alá ért, az itató kútnál megállíttatá
3331 XXXI   |                   hintaját, szokás szerint. Az utasok itt pihenõt szoktak
3332 XXXI   |             árulással lophassa meg a várost az ellenség vagy a martalócság”.
3333 XXXI   |                  vagy a martalócság”. Mikor az egyik kaput kinyitják, akkor
3334 XXXI   |             Mindenik kapunak két zárja van, az egyiknek a kulcsa a fõbírónál
3335 XXXI   |            tájékozhassa magát, valahányszor az egyik kaput felnyitják,
3336 XXXI   |                   kapuõrség parancsnokától.~Az régi ismerõs volt, hajdani
3337 XXXI   |                 lõcsei szép asszonyt”, akié az oroszlánrész ebben a munkában;
3338 XXXI   |                   itt kell rostokolnom ezen az átkozott vártán, hogy el
3339 XXXI   |               kíváncsi lenni, hogy mi lehet az, s igen kedves szolgálatnak
3340 XXXI   |                   vette, hogy a két drabant az alabárdjaival megkönnyíté
3341 XXXI   |                   alabárdjaival megkönnyíté az elõrehaladását az egyre
3342 XXXI   |               megkönnyíté az elõrehaladását az egyre sûrûbbé tömörülõ néptenger
3343 XXXI   |                között.~Úgy látszott, mintha az egész vidék felcsõdült volna
3344 XXXI   |                    szoborcsoportozat, abban az idõben pedig egy láncos
3345 XXXI   |                alatt kiûzték a jezsuitákat; az utolsó harc alatt ugyanazt
3346 XXXI   |                    lovasság van felállítva.~Az utca két oldalát képezõ
3347 XXXI   |                  teteje tarkállik a néptõl; az egész város itt van, a falusiaké
3348 XXXI   |                  város itt van, a falusiaké az utca.~Korponayné hintójának
3349 XXXI   |                  lehetetlen tovább hatolni, az Arany Bárány vendéglõ bejáratát
3350 XXXI   |                    találja ki, hogy mi lesz az a cifra dolog, aminek annyi
3351 XXXI   |                  kiabálni: „Ott jönnek már! Az az! A medvebõrsüveges!”~
3352 XXXI   |               kiabálni: „Ott jönnek már! Az az! A medvebõrsüveges!”~Még
3353 XXXI   |             skarlátvörös palástja is, amint az emelvény kõfokain fellépdegél;
3354 XXXI   |                    Utána hozza két csumangó az alacsony tölgyfaszéket,
3355 XXXI   |                     látványra zúgni kezdett az agya. Nem volt õ elkényeztetve:
3356 XXXI   |                   akiket szeretett; s aztán az akkori idõk megszokott halálneme
3357 XXXI   |                   megszokott halálneme volt az, hogy a nagy emberek fejét
3358 XXXI   |                    és rettegik.~„Ott jönnek az urak!” - kiabált most a
3359 XXXI   |                     Korponayné odanézett, s az erkélyre kilépegetõ urak
3360 XXXI   |              ragyogó díszöltözetben; õ maga az erkély közepén áll, a többiek
3361 XXXI   |                   fedetlen fõvel van.~Annak az egynek az arcát nem láthatja
3362 XXXI   |                  fõvel van.~Annak az egynek az arcát nem láthatja Juliánna;
3363 XXXI   |                     láthatja Juliánna; mert az elítéltet háttal vezetik
3364 XXXI   |                     hang olvas fel valamit: az bizonyosan a halálítélet.
3365 XXXI   |                  érteni belõle semmit; csak az hallik, hogy valaki nagyon
3366 XXXI   |                  hogy valaki nagyon kiabál.~Az ítélet felolvasása alatt
3367 XXXI   |                    vége van, egy katona jön az erkélyre Pálffy Jánoshoz.
3368 XXXI   |                  kegyelem botját, s ledobja az utca kövezetére.~Ekkor felzendül
3369 XXXI   |                jegyzi meg Juliánna magában.~Az a névtelen iszonyat, mely
3370 XXXI   |                   trónusán, erõt vett rajta az ösztön, s egy pillanatra
3371 XXXI   |                 vesztõhelyre.~Felsikoltott. Az a férfi, aki ott a vesztõhelyen
3372 XXXI   |              Czelder Orbán.~Olyan szép most az alakja! Nincs asszony, aki
3373 XXXI   |                     délceg, méltóságteljes, az arca ragyogni látszik.~A
3374 XXXI   |                ragyogni látszik.~A nép zúg, az ablakokból sírás hangzik;
3375 XXXI   |                    hallaná, mit sikoltoz ez az idegen asszonyszemély, aki
3376 XXXI   |            hintajából kihajlik, s odakiabál az erkélyen álló fõurakhoz,
3377 XXXI   |           mindenkinek! Megesküdtetek rá! Él az Isten, aki meghallotta!
3378 XXXI   |            asszonyok is szoktak produkálni, az az õ virtusuk.~Most az elítélt
3379 XXXI   |                   is szoktak produkálni, az az õ virtusuk.~Most az elítélt
3380 XXXI   |                      az az õ virtusuk.~Most az elítélt a magas emelvényrõl
3381 XXXI   |                hírhedett kuruc vezér fejét.~Az az asszonyszemély ott a
3382 XXXI   |             hírhedett kuruc vezér fejét.~Az az asszonyszemély ott a piros
3383 XXXI   |                  szórja azt arra felé, ahol az õ hatalmas pártfogója ott
3384 XXXI   |                     hatalmas pártfogója ott az erkélyen - most éppen hátat
3385 XXXI   |                     békekötés másolata volt az az írás. A szél, mely tudvalevõleg
3386 XXXI   |                  békekötés másolata volt az az írás. A szél, mely tudvalevõleg
3387 XXXI   |              támadni, szerteszét repkedteti az iratrongy libegõ pilléit: -
3388 XXXI   |                    kiontott vére!~Nem akart az érzékeinek hinni, nem akarta
3389 XXXI   |                   ez valóság lehetett, hogy az a legmagasabb polcon álló
3390 XXXI   |                   szabadsághõsöket, akiknek az arany függõpecsétes királyi
3391 XXXI   |                   csatamezõk daliáját, maga az a Pálffy, aki azt az országos
3392 XXXI   |                   maga az a Pálffy, aki azt az országos szerzõdést aláírta,
3393 XXXI   |                      és rendes bírái nélkül az ország törvényei kigúnyolásával
3394 XXXI   |                  Kit védelmez hát meg akkor az a telefirkált papiros?~Azt
3395 XXXI   |             utánajártak.~Mert Czelder Orbán az a makacs ember volt, akit
3396 XXXI   |                Szétverték a seregét? Eltûnt az egyszerre, mintha a föld
3397 XXXI   |                   még a bocskor talpon van! Az urak, uraságok, a fõméltóságok
3398 XXXI   |               hazatért hajdúságot, rendezte az új népfelkelést, összeakadt
3399 XXXI   |             koholtak ki: Pálffy bánnak volt az szánva. Csak egyben számították
3400 XXXI   |                    nem vették eszükbe, hogy az ellenség, akit meg akarnak
3401 XXXI   |                     Juliánna, s vele együtt az egész világ hitte, aki a
3402 XXXI   |                    kapta volna; mert õ volt az egyenes és közvetlen okozója
3403 XXXI   |               tudott repülni és látni, most az is béna volt, és vak.~Mikor
3404 XXXI   |                    a partja?~Amilyen széles az ország, olyan széles ez
3405 XXXI   |                  kétségbeesetten úszónak.~Õ az egyedüli hajótörött rajta.~
3406 XXXI   |               hûséget, családi boldogságot, az otthon édes nyugalmát, mind
3407 XXXI   |           megátkoztatott a saját apjával, s az átokból maga is kivette
3408 XXXI   |                    a részét, beleavatkozott az óriások harcába, s bálványokat
3409 XXXI   |                 világtörténetben is ott fog az maradni, ahol legsötétebb
3410 XXXI   |                  keresztül nélkülözni annak az édes, csevegõ gyermekajknak
3411 XXXI   |                   még egy kis sziget - amit az a gyermek játékszereivel
3412 XXXI   |                  varázskör egész zodiákusa.~Az aranyos hintót nem hozzák
3413 XXXI   |            elutazott Kassáról anélkül, hogy az egész városban egy úri emberrel
3414 XXXII  |                  aki senkitől sem fél, csak az Úristentől, ~s egy gyermek,
3415 XXXII  |            Garamszeghi Ghéczy Zsigmond volt az az ember, aki arról volt
3416 XXXII  |                     Ghéczy Zsigmond volt az az ember, aki arról volt nevezetes,
3417 XXXII  |                       Amint kimenekülhetett az egyik veszedelemből, sietett
3418 XXXII  |                      sietett a másikba, fel az öreg Thökölyhöz, Árva várába,
3419 XXXII  |              Thökölyhöz, Árva várába, annak az egész ostromát végig kiállta,
3420 XXXII  |                 elfoglalták a várat, ő volt az, aki a fiatal Thököly Imrét
3421 XXXII  |              keresztül megszökteté, s aztán az embernemjárta hegyszakadékokon
3422 XXXII  |           embernemjárta hegyszakadékokon át az üldözők seregei közül kimenekíté.~
3423 XXXII  |                     közül kimenekíté.~Akkor az erdélyi összeesküvők közé
3424 XXXII  |             összeesküvők közé állt, azoknak az izeneteit hordta a portához,
3425 XXXII  |              válogatva, hogy melyiknek jobb az éle, a török szultáné-e
3426 XXXII  |                      mint ahogy nem törõdik az ember egy mellette elhajtó
3427 XXXII  |      vértörvényszéknek a halálítélete, mint az eperjesié meg a kassaié,
3428 XXXII  |                   kapujára ki van szegezve, az még csak az álmát sem rontotta
3429 XXXII  |                   van szegezve, az még csak az álmát sem rontotta el; hiszen
3430 XXXII  |      szállásadójával együtt. Kettõjük közül az egyiknek a fejét ott kellett
3431 XXXII  |                   fejét ott kellett hagyni. Az övé volt súlyos vádakkal
3432 XXXII  |               levágatták Fügedynek a fejét, az övét pedig futni hagyták
3433 XXXII  |                    Ezzel aztán magára vonta az egész papság és jezsuita
3434 XXXII  |                Pálffy ezredbeli muskétásnak az öltözetében, s fittyet vetett
3435 XXXII  |               öltözetében, s fittyet vetett az akasztófának, amire aztán
3436 XXXII  |            költöztetni ki ebbõl a világból: az elfogott jezsuitákat csalánban,
3437 XXXII  |                hengergetteté meg, csupaszon az utcákon végig táncoltatta
3438 XXXII  |                 neki, azt mondá: „Hát mikor az oláh elevenen nyúzza meg
3439 XXXII  |                      Varsóba kimenni, s ott az osztrák követnek csaknem
3440 XXXII  |                 hatalmas öklével, kardjával az ellenség sorain, mert sohasem
3441 XXXII  |                 hogy a kurucok elvesztették az ütközetet; de ez nála veszedelem
3442 XXXII  |                   ez nála csak helyettesíté az érvágást, amivel úgyis tartozik
3443 XXXII  |               keresztülúszta a Tiszát, amíg az ellenséges õrök golyói mellette
3444 XXXII  |             zenebonára kellett, akkor nyúlt az elrejtett kincsekhez.~Mikor
3445 XXXII  |                     Ghéczy Zsigmondnak volt az a „disznó szíve”, hogy felragadjon
3446 XXXII  |                     kitört a keleti dögvész az országban: úgy hullott az
3447 XXXII  |                   az országban: úgy hullott az ember, mint az õszi légy.
3448 XXXII  |                  úgy hullott az ember, mint az õszi légy. Maga Ampringen
3449 XXXII  |                   sátorfáját, s úgy elinalt az országból, mintha soha proklamációt
3450 XXXII  |                      Ez már a vakmerõségnek az igazi netovábbja.~Ebbe a
3451 XXXII  |                     Azt sem tudni hová lett az asszony, aki Juliánnának
3452 XXXII  |                    asszony, aki Juliánnának az anyja lehetett? Megölték?
3453 XXXII  |                     a saját leányukkal; azt az apja, saját veszedelmes
3454 XXXII  |               leányát Absolonéktól, akiknek az egész pereputtyukkal együtt
3455 XXXII  |                 ezüst csillogású szakállal.~Az eretnek kurucok, akik a
3456 XXXII  |                   hítták maguk között, hogy az „öreg Úristen”. Neki magának
3457 XXXII  |                odaállt a pápista templomban az oltár elé, hadd tûnjék fel,
3458 XXXII  |                milyen nagy a hasonlatossága az õ halandó fejének azzal
3459 XXXII  |                 tisztelik.~Pedig hát nem jó az Istennel komázni!~Három
3460 XXXII  |                   katasztrófa elõtt történt az az eset az öreg kuruc vezérrel,
3461 XXXII  |                katasztrófa elõtt történt az az eset az öreg kuruc vezérrel,
3462 XXXII  |                    elõtt történt az az eset az öreg kuruc vezérrel, hogy
3463 XXXII  |                     Mikor legjobban osztaná az instrukciókat a mennydörgõ
3464 XXXII  |           mennykõnek, hogy hová csapjon le, az egyszer csak kapja magát,
3465 XXXII  |      villámcsapástól fogva nagyot változott az öregúr természete. Azelõtt
3466 XXXII  |                    nem tudott egyebet, mint az istennyilától félni.~Még
3467 XXXII  |               Franklin nem született.~Tehát az lett az egyedüli félelme
3468 XXXII  |                    született.~Tehát az lett az egyedüli félelme Zsigmond
3469 XXXII  |                     félelme Zsigmond úrnak: az „Isten haragja”.~Õ azonban
3470 XXXII  |               messze külföldre elpályázott. Az ilyen tudós tudja a módját,
3471 XXXII  |         antipathiáit. Tudták, hogy mik azok az elementumok, amiket a villám
3472 XXXII  |                     varrt palástot, s beült az üvegkalitkába.~Innen az „
3473 XXXII  |                     az üvegkalitkába.~Innen az „insulábul” várta végig
3474 XXXII  |                   nem félt õ semmitõl, csak az Úristentõl.~Itt aztán igazán
3475 XXXII  |                     hogy mennyire erõt vett az idegein, s gyûlölte s rettegte
3476 XXXII  |                    saját magát, amért ebben az egyben úgy el lett gyalázva.
3477 XXXII  |                     mert amint egyet dördül az ég, el fogja dobni a kezébõl,
3478 XXXII  |               kezébõl, nem ülhet lóra, mert az a végzetes villám a minap
3479 XXXII  |                 Eddig is ott volt, csakhogy az eddig egy fennálló világ
3480 XXXII  |                     rakva labancokkal, akik az erdõk útjain éjjel-nappal
3481 XXXII  |              éjjel-nappal portyáztak, azért az öreg Ghéczy Zsigmondnak
3482 XXXII  |              utasításai, s azokat õ közölte az idebenn lappangó hívekkel,
3483 XXXII  |                 hívekkel, akikkel tele volt az erdõ, berek, hegyszakadék.
3484 XXXII  |                    Csak ne félt volna attul az egytül: a villámtul!~Ide
3485 XXXII  |                  Juliánna, tanulmányozhatta az emberek köszönés módjából
3486 XXXII  |                falvakban a hintón utazó elé az „adjon Isten”, válasz rá „
3487 XXXII  |                  hanem amint beljebb nyomul az erdõ közé az út, ott már
3488 XXXII  |                 beljebb nyomul az erdõ közé az út, ott már a palócok humorizálnak,
3489 XXXII  |                     palócok humorizálnak, s az „adjon Isten” mellé a szép
3490 XXXII  |                 következnek a tótok, de nem az „indios fideles”-ei a magyar
3491 XXXII  |                messzirõl leveszik a kalapot az utazó uraság elõtt, s a
3492 XXXII  |                     a „pan Boh dáj”-t; ezek az „indios bravos”-ok, a nem
3493 XXXII  |                 malomkõ karimájú kalap alól az idegenre, s el nem árulnák,
3494 XXXII  |           templomukat eldugják a völgybe, s az országutat a helységen keresztül
3495 XXXII  |                    azon tengelytöréssel jár az átvádolás.~Otthontalan,
3496 XXXII  |                     haragos falu záródik be az utazó háta mögött, s ami
3497 XXXII  |                     lakja. Rongyos nép, aki az utazó elé kicsõdül az utcára,
3498 XXXII  |                   aki az utazó elé kicsõdül az utcára, elállja az útját,
3499 XXXII  |                 kicsõdül az utcára, elállja az útját, belekapaszkodik a
3500 XXXII  |          fenyegetõzve, szitkozódva unszolja az alamizsnát; egy csoport