1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4531
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
3501 XXXII | elüldözi a hintót, mint az éhes farkassereg, azért
3502 XXXII | elpusztult faluba kerül az utas, amit nagyon régen
3503 XXXII | ablakain keresztül-kasul látni az eget; a piacot benõtte a
3504 XXXII | benõtte a bogáncs, a lósóska, az utcai kút kankalinjárul
3505 XXXII | kõkoporsó oda van dobva az út közepére, a kocsijárás
3506 XXXII | rókacsalád kandikál elõ - az övéké a patronátus, az egész
3507 XXXII | az övéké a patronátus, az egész helység fölött lármázó
3508 XXXII | varjú-hollósereg zavarog: - az övéké az allodium. - A neve
3509 XXXII | varjú-hollósereg zavarog: - az övéké az allodium. - A neve nincs
3510 XXXII | piac közepén elkezdõdik az a buja rekettyebozót, úgy
3511 XXXII | levõ vasbányákat.~Ez volt az utolsó falu, nem emberlakta
3512 XXXII | Juliánna atyja nem abból az ágából volt a Ghéczy családnak,
3513 XXXII | a Ghéczy családnak, mely az õsi predikátumos birtokot,
3514 XXXII | alkalma volt összetéveszteni az unokabátyjával, Zsigmond
3515 XXXII | ugyan ki nem fogták onnan.~Az elpusztult falutól kezdve
3516 XXXII | fenekén egyenlõ magasban az úttal, tátong egy természetalkotta
3517 XXXII | keresztülszaladnak a felhõk, az érzékcsalódás azt hiteti
3518 XXXII | fel a fejeiket, akiknek az orcáikba nem láthatott a
3519 XXXII | fel oda?~Ez a vidék volt az õ szomorú hazája.~Sohasem
3520 XXXII | itten lakni, olyan volt az, mint egy természetalkotta
3521 XXXII | természetalkotta börtön, ahol az emberek nagy része a föld
3522 XXXII | a vadkan tanyázik, s ez az örökös dobogása az érczúzó
3523 XXXII | s ez az örökös dobogása az érczúzó kallónak, mely a
3524 XXXII | kínos beszédjével, és ez az egész összeszorított vidék,
3525 XXXII | ahol már ebéd után beállt az est, s a nyári gyümölcs
3526 XXXII | Talán a viharos jelenetekre az apa és anya között? Aztán
3527 XXXII | poroszlók jövetelét lesték, akik az összeesküvõket elfogdosni
3528 XXXII | elfogdosni jönnek, s még az asszonyok szobáit is felkutatják.
3529 XXXII | készen kellett lennie, hogy az apja, amint eléje lép, az
3530 XXXII | az apja, amint eléje lép, az elsõ dühében fog egy pisztolyt
3531 XXXII | elkezd rá puskázni.~Kitelik az attól, amilyen hevesvérû.~
3532 XXXII | meglásson, akit szeret, az akkor nem becsüli semmire
3533 XXXII | a veszedelmeket: átmegy az a borotvahídon is! Hát még
3534 XXXII | õt magától hagyni, amíg az aranyos hintót hajtotta
3535 XXXII | akarta látni, bármi lesz az ára.~Eszébe jutott, hogy
3536 XXXII | tán most is tenyészik az ottan? Egy kis ruhaszaggatással
3537 XXXII | megtette, felkapaszkodott az ismerõs sziklafalon, s rátalált
3538 XXXII | gyopárra, éppen virított az.~Sok idõt el is talált ezzel
3539 XXXII | Kocsisa, akinek ezalatt az úton várni kellett, figyelmezteté
3540 XXXII | várni kellett, figyelmezteté az égen tornyosuló felhõkre,
3541 XXXII | zivatar jön, nehogy itt kapja az útfélen. Azt mondá neki,
3542 XXXII | hogy csak menjen elõre az országúton; amíg a hintó
3543 XXXII | országúton; amíg a hintó az egész völgyet körül kerüli,
3544 XXXII | völgyet körül kerüli, addig õ az ismerõs hegyi ösvényen gyalog
3545 XXXII | nyomásától oly forró lett a lég az összeszorult völgyben, mint
3546 XXXII | háromszázadlátott bükkfákból; az be sem volt kerítve; annak
3547 XXXII | sem volt kerítve; annak az oldalában volt a palánkkal
3548 XXXII | pisztrángokkal, csak alább került az ércmosók közé, amiket a
3549 XXXII | egy szem se volt a fákon; az elsõ májusi fagy itt is
3550 XXXII | a nyakát ebben a kertben az az átkozott, méregszõrû
3551 XXXII | nyakát ebben a kertben az az átkozott, méregszõrû féreg.~
3552 XXXII | kert egyik szögletébõl jött az.~Arrafelé törtetett a bokrokon
3553 XXXII | olyan nagyot ütni, mint az a szív ott belül.~Mivé lett
3554 XXXII | szív ott belül.~Mivé lett az a gyermek, amióta nem látta!
3555 XXXII | megváltozott!~Hová lett az a piros almakép: az a nevetõ,
3556 XXXII | lett az a piros almakép: az a nevetõ, fecsegõ, csókosztó
3557 XXXII | a gyermek olyan sápadt, az arca majd átlátszik; halántékain
3558 XXXII | halántékain keresztülkéklenek az erek, ajkai elvékonyultak;
3559 XXXII | akkor is bámulnak, mikor az édesanyát látják, olyan
3560 XXXII | valóságos kis remekmû volna az: de milyen szomorú ötlet!
3561 XXXII | csókolta annak halavány arcát; az csak tûrte, de nem adta
3562 XXXII | vissza sem a csókot, sem az ölelést.~- Hát nem szeretsz
3563 XXXII | selyembogaraim. Rámásznak az ujjamra, mikor etetem õket.
3564 XXXII | Odajönnek énekelni hozzám az ablakvasra. Szeret engem
3565 XXXII | országról? Hol a vásárfia? Az „aranyos hintó”? Elrepültek
3566 XXXII | Juliánna kivette a keblébõl az ezüstgyopár csokrot, s azt
3567 XXXII | a kisfiának.~Hm! - mondá az, azzal a bölcs bíráló tekintettel
3568 XXXII | tekintettel szemlélve meg az ajándékot, amilyennel a
3569 XXXII | kapott kincs értékét: igaz-e az, vagy hamis?~Aztán csendesen
3570 XXXII | szépen. Ez éppen jó lesz ide az én kriptámhoz koszorúnak
3571 XXXII | én kriptámhoz koszorúnak az én kis halottaim számára.~
3572 XXXII | Azután sokáig feküdtem az ágyban. De sokat kiabáltam
3573 XXXII | tornácban. Nem olyan rossz ám az! Mikor halva voltam, nem
3574 XXXII | amelyik kárpótlást adjon azért az aranyhajért, ami e gyermekfõrõl
3575 XXXII | nagy okosan rátámasztva az állát az öklére, ilyen bölcs
3576 XXXII | okosan rátámasztva az állát az öklére, ilyen bölcs reflexiókkal
3577 XXXII | bölcs reflexiókkal oktatá az anyját:~- Én nem félek a
3578 XXXII | félni. Akkor õ fél. Bebújik az üvegkalitkába. Én meg nevetek
3579 XXXII | esetben, felkéredzkedett az anyja ölébe, s átkarolta
3580 XXXIII | FEJEZET~A dühös oroszlán az üvegkalitban~Az öreg Ghéczy
3581 XXXIII | oroszlán az üvegkalitban~Az öreg Ghéczy Zsigmond kastélya
3582 XXXIII | térddel egyet taszítani az ajtón, hogy felnyíljék.
3583 XXXIII | tányérokkal és csészékkel. Azt az ember becsukja, s békét
3584 XXXIII | szűk lépcső, azon fölmegy az ember, talál maga előtt
3585 XXXIII | lemehet s ott van, ahol az előbb volt, a bejáratnál.
3586 XXXIII | akkor kimozdul a sarkából az egész tányéros állvány,
3587 XXXIII | tányéros állvány, s annak az üregében következik egy
3588 XXXIII | csapóajtóval meg tudott alkudni, s az üres, lakatlan szobák, tornácok
3589 XXXIII | kerek toronyszobára, ahol az öregúr megtalálható - ha
3590 XXXIII | tárnáiba s azokon keresztül az erdők mélységeibe.~Zsigmond
3591 XXXIII | fontos utasítások voltak az idebenn bujdosó kuruc vezérekhez.
3592 XXXIII | ellenállásra biztatták, az orosz cár, I. Péter és a
3593 XXXIII | ígérhetett. - Több volt mindennél az elkeseredés idebenn, amit
3594 XXXIII | fejedelmet.~Királya sincs az országnak ez idő szerint,
3595 XXXIII | ez idő szerint, fejetlen az ellenfél.~Az új összeesküvésnek
3596 XXXIII | szerint, fejetlen az ellenfél.~Az új összeesküvésnek minden
3597 XXXIII | kiholtnak látszik, csak az udvar hátulján levő ispánlakban
3598 XXXIII | volt valami élet. Ott lakik az öreg Ghéczy Juliánna, Zsigmond
3599 XXXIII | fekszik már, hanem azért az esze most is helyén van,
3600 XXXIII | nyoszolya dunnái közül vezeti az egész gazdaságát az öccsének,
3601 XXXIII | vezeti az egész gazdaságát az öccsének, aki azzal nem
3602 XXXIII | úr számára, ha eszébe jut az ebéd ideje, de sokszor elfelejti,
3603 XXXIII | kezéből kollációzgatott, az éles görbe késsel nyiszálva
3604 XXXIII | nem bírja kivenni, hogy mi az, kocsizörej-e vagy égdörgés?~
3605 XXXIII | dübörgés. Hintó gördült be az udvarra.~Zsigmond úr az
3606 XXXIII | az udvarra.~Zsigmond úr az ablakhoz rohan, s kikémlel
3607 XXXIII | ablakhoz rohan, s kikémlel az udvarra. - Nem akar hinni
3608 XXXIII | a leánya hintaja! - Nem az õ leánya, az ördögé! A kocsisára
3609 XXXIII | hintaja! - Nem az õ leánya, az ördögé! A kocsisára is ráismer. -
3610 XXXIII | ráismer. - Ide mert jönni az átkozott! A „lõcsei fehér
3611 XXXIII | egyszerre eldobta kezébõl az öreg azt a kést, azt a villámvonzó
3612 XXXIII | zöldes fakó színre sápadt; az ajkai még ismételték a szitokneveket,
3613 XXXIII | ami ércféle volt: zsebébõl az órát, derekáról az ezüstcsatos
3614 XXXIII | zsebébõl az órát, derekáról az ezüstcsatos övet, saruiról
3615 XXXIII | hidegleléstõl rázott beteg az ágyba, a maga menedékébe,
3616 XXXIII | visszhangozzák a bércek.~Az a rettenthetetlen szívû
3617 XXXIII | reszketõ gyermeknél, amint az égdörgést meghallotta. Már
3618 XXXIII | meghallotta. Már egyszer megkapta az ütését ennek a rettentõ
3619 XXXIII | a lapjával ütött rá. De az ütésnek emléke, a vakító
3620 XXXIII | már a túlvilágra mentek, az ismeretlen régiókba, s ott
3621 XXXIII | ismeretlen régiókba, s ott állnak az örök ítélõbíró elõtt; csakhogy
3622 XXXIII | magát a tudomány pajzsával. Az üvegen nem tör keresztül
3623 XXXIII | mennykõ.~Ott kuporog már az üvegketrecben, mikor a leánya
3624 XXXIII | erõt vesz a bõszült indulat az ösztönszerû félelmen. Közel
3625 XXXIII | hogy szétrúgja maga körül az egész üvegkalitkát, s nem
3626 XXXIII | villámlással, rárohanjon erre az asszonyra, s kitépje belõle
3627 XXXIII | igézet alatt tartják ilyenkor az idegei: felhasználja azt
3628 XXXIII | idegei: felhasználja azt az órát, amikor az apját erõtlenné
3629 XXXIII | felhasználja azt az órát, amikor az apját erõtlenné teszi az
3630 XXXIII | az apját erõtlenné teszi az Isten haragjától való félelem,
3631 XXXIII | Még jobban elkeserítette az, hogy a gyermekét az ölében
3632 XXXIII | elkeserítette az, hogy a gyermekét az ölében hozza. Hát nem eléggé
3633 XXXIII | meggyûlöltette õ ezzel a fiúval az anyját? Nem mondta el neki,
3634 XXXIII | kígyó, micsoda boszorkány az õ anyja, számtalanszor?
3635 XXXIII | villám, egyszerre kioltá az öreg haragtüzét. Az egész
3636 XXXIII | kioltá az öreg haragtüzét. Az egész épület rengett, amíg
3637 XXXIII | érctárgya a szobának; és még az is, ami nem volt ércbõl:
3638 XXXIII | ami nem volt ércbõl: annak az asszonynak az alakja.~Olyan
3639 XXXIII | ércbõl: annak az asszonynak az alakja.~Olyan volt, mint
3640 XXXIII | gyermekével karján, ahhoz az elszigetelt asztalhoz, ahol
3641 XXXIII | elszigetelt asztalhoz, ahol az a félõ öregember, azzal
3642 XXXIII | a félõ öregember, azzal az öreg Istent ábrázoló tiszteletreméltó
3643 XXXIII | ide? - kérdi fogvacogva az öreg. - Te bûnös asszony!~-
3644 XXXIII | öreg. - Te bûnös asszony!~- Az vagyok! - szól Juliánna,
3645 XXXIII | neked elmondani, mint amiket az ellenségeim beszélnek felõlem:
3646 XXXIII | foghatja még fel, mi volt az mind, amiért meg kellett
3647 XXXIII | mind, amiért meg kellett az anyjának halni! (Mert bizonyára,
3648 XXXIII | másokkal öletsz meg.) De arra az egyre vissza fog emlékezni,
3649 XXXIII | amibõl mindaz ered vala, az én végtelen nagy szerelmem
3650 XXXIII | végtelen nagy szerelmem volt az én szegény kis árvámhoz. -
3651 XXXIII | Odafenn a jégzápor verte az üvegtetõt, idebenn a fogoly
3652 XXXIII | a villámlás, milyen szép az ilyen bûnös asszony.~Az
3653 XXXIII | az ilyen bûnös asszony.~Az öreg a hosszú fehér hajával
3654 XXXIII | végig elmondott mindent az apjának, következett a befejezõ
3655 XXXIII | Ha csak színjátszás volna az, amit most mível, lett volna
3656 XXXIII | abból. Eltakarta két kezével az arcát, s lecsüggesztett
3657 XXXIII | a leánya most elmondott, az mind igaz volt. Sokkal rosszabb
3658 XXXIII | soha.~- Soha?~- Ha csak az ítéleten keresztül nem mégy.~-
3659 XXXIII | keresztül nem mégy.~- Kinek az ítéletén?~- Mindenkién,
3660 XXXIII | Mindenkién, aki csak bírád. Bírád az ország, az Isten, az apád,
3661 XXXIII | bírád. Bírád az ország, az Isten, az apád, a férjed -
3662 XXXIII | Bírád az ország, az Isten, az apád, a férjed - még a fiad
3663 XXXIII | átkozott árulást követtél el?~- Az égbe vágytam, s a porba
3664 XXXIII | Engem már lesújtott egyszer az Isten haragja; pedig én
3665 XXXIII | árultam el a hazámat, csak az Isten nevét káromoltam.
3666 XXXIII | Isten nevét káromoltam. Az álnokságért harmadíziglen,
3667 XXXIII | álnokságért harmadíziglen, az istenkáromlásért ezeríziglen
3668 XXXIII | Melyikünknek a bûnéért akarod, hogy az ivadékaid lakoljanak? Van-e
3669 XXXIII | ilyen zimankó idején kimenni az erdõre, ahol most a villámtól
3670 XXXIII | fenyõfák lobognak, s azt az istenharagot, amitõl én
3671 XXXIII | Most én elmondom neked az én gyönyörûségemet. Te hidd
3672 XXXIII | Pedig egy dolog a kettõ. Az enyimet úgy híják, hogy
3673 XXXIII | úgy szárazon egye meg, még az asszonyainknak a gyalázata
3674 XXXIII | Nekem ma éppen ebben az órában el kellene mennem
3675 XXXIII | mennem egy olyan helyre, ahol az ilyenfajta új poklot készítik,
3676 XXXIII | közelben. - Énrám várnak. - Az én dolgom átadni nekik az
3677 XXXIII | Az én dolgom átadni nekik az izeneteket a távollevõktõl,
3678 XXXIII | azt, hogy hol van elrejtve az a pénz, ami a munka megindítására
3679 XXXIII | lesz elrejtve. Ma és ebben az órában kellene azt nekik
3680 XXXIII | dragonyosaik el vannak helyezve az erdõben, szénégetõk, pásztorkunyhók,
3681 XXXIII | tárnabejárások közé; - az én híveim a napvilágon nem
3682 XXXIII | pálcával összezúznád ezt az üvegkalitkát a fejem fölött,
3683 XXXIII | nyakáról, azt is rátakarta az üvegkalitra. Tudta, hogy
3684 XXXIII | selymet is perhorrescálja az égi tûz.~- Hát oda mernél
3685 XXXIII | egyszerre eléd toppanna az urad, Korponay János?~-
3686 XXXIII | urad, Korponay János?~- Az valóban rémítõbb volna rám
3687 XXXIII | kísértõ léleknél.~- Aztán meg az öreg Fabriczius, azzal a
3688 XXXIII | ahová küldelek, megtalálod az uradat meg az öreg Fabricziust.~
3689 XXXIII | megtalálod az uradat meg az öreg Fabricziust.~Juliánna
3690 XXXIII | két név. Nem bátorság volt az, ami õt biztatta, csak megvetése
3691 XXXIII | uram, mit végezzek? - Ha az Isten haragjától nem rettegek,
3692 XXXIII | haragjától nem rettegek, az uram haragjával is majd
3693 XXXIII | amin a mélységbe szállok, az öreg Fabriczius pedig mellette
3694 XXXIII | elkezdte döncölgetni a kisfiát az ölében, s dúdolta neki a
3695 XXXIII | amíg szépen elaltatta.~Az öreg Ghéczy Zsigmond azalatt
3696 XXXIII | pillanatig sem szûnt; néha az egész házat megrázta, hogy
3697 XXXIII | egész házat megrázta, hogy az üvegek a háztetõn csak úgy
3698 XXXIV | Itt e hegy mélyében lakik az egyik demiurgus, a földszellem,
3699 XXXIV | a barlang üregeit, akkor az egész isteni Alhambra átlátszó
3700 XXXIV | átlátszó lesz, át- meg átragyog az óriási jégdóm, mintha gyöngyházzal
3701 XXXIV | a belül üreges oszlopok, az oltárok továbbadják a keresztültörõ
3702 XXXIV | látogató elkezdi számlálni az óriási jégfalon, mely mellett
3703 XXXIV | jégfalon, mely mellett elhalad, az évek sorait. Ahány esztendõ,
3704 XXXIV | hány ezredévet számlálhat az?~E jégbarlang bejárását
3705 XXXIV | rávezetni többé.~Ez volt az a bejárat, amelyen keresztül
3706 XXXIV | lóháton.~Mikor Ghéczy Zsigmond az õ hajdan kedves cimboráját,
3707 XXXIV | itt, annyi amott. Ez volt az igazi Wertheim-pénztár! -
3708 XXXIV | felnyithatatlan. A jégtündér már az elsõ esztendõben betakarta
3709 XXXIV | elõadja Ghéczy Zsigmond az eldugott kincset. Addig
3710 XXXIV | kenyérrel.~Hát most itt volt az az idõ. Újra kellett szervezni
3711 XXXIV | kenyérrel.~Hát most itt volt az az idõ. Újra kellett szervezni
3712 XXXIV | visszatért hajdani vezérektõl, s az országon kívül történtekrõl;
3713 XXXIV | Erdélybõl, a többi innen-onnan az erdõkbõl, a pusztákról,
3714 XXXIV | pusztákról, a Fehér-hegyekbõl, az Ecsedi-lápból, ahol még
3715 XXXIV | volt, át kellett vádolni az erdõkön, hogy a dobsinai
3716 XXXIV | hívják azt a jéggrottát.~Az urak, untokban, a jövõ terveit
3717 XXXIV | elõtt. Mind nagyszerû volt az, és mind kivihetõ, csakhogy
3718 XXXIV | libertás” rézforintoknak még az anyamintáit is összetörték
3719 XXXIV | Legtöbbet ért a Korponayé, mert az háromszáz aranyat képviselt.~-
3720 XXXIV | De mégis legtöbbet ér az én buksim - enyelgett Pelargus -,
3721 XXXIV | Ha összeszámítom, megüti az ezeret.~- No, majd meghozza
3722 XXXIV | süthetjük itt a makkot, mert az én Zsiga bátyám nekimegy
3723 XXXIV | ugyan minden ördögnek, még az olyannak is, aki a farkát
3724 XXXIV | farkát a fején viseli, de az Úristentõl szertelenül retteg.
3725 XXXIV | mennykõvel megcirógatta. Az most nekünk ki nem jön az
3726 XXXIV | Az most nekünk ki nem jön az üvegkalitkájából, ha mi
3727 XXXIV | szikla fenékig megrendül.~Az összeesküvõk türelmetlensége
3728 XXXIV | türelmetlensége kórusban tör elõ; az az istenesebb, aki jobban
3729 XXXIV | türelmetlensége kórusban tör elõ; az az istenesebb, aki jobban átkozódik.~
3730 XXXIV | földrengéssel járó zuhanat rázza meg az egész jégbarlangot, hogy
3731 XXXIV | tömérdek sziklatömeg.)~S az iszonyú légnyomás eloltotta
3732 XXXIV | kovával dolgozni... Olyan volt az, mintha démontábor szórná
3733 XXXIV | találnak a jégtömkelegbõl az Isten világára.~Kétségbeeshettek.~
3734 XXXIV | kiáltá, odamutatva.~- Az a Ghéczy Zsiga! - mondák
3735 XXXIV | Mert nem olyan könnyû annak az alsó részébõl a felsõ emeletébe
3736 XXXIV | közeledett. Már ki lehetett venni az emberalakot, mely azt magával
3737 XXXIV | felfelé vontatni.~- Ez nem az öreg Ghéczy! - dörmögék
3738 XXXIV | dörmögék valamennyien, amint az alak a mélységbõl fölmerült.
3739 XXXIV | fejérõl a bányászsüveget az égõ gyertyával: szép sárga
3740 XXXIV | keríté, s úgy nézett annak az arcába, mint egy õrült.
3741 XXXIV | sötétjében. Akkor aztán az jár jobban, akit hamarább
3742 XXXIV | Odanyújtá a legközelebb állónak az égõ gyertyát, s a legcsendesebb
3743 XXXIV | kezdte szorosabbra húzni az öklébe szorított hurkot.~-
3744 XXXIV | kettévágta a kötelet, s kirántva az asszonyt az ura kezébõl,
3745 XXXIV | s kirántva az asszonyt az ura kezébõl, odaállt eléje,
3746 XXXIV | Hozzá ne nyúljon valaki az én asszonyomhoz, mert akkor
3747 XXXIV | aki minket megszabadít? Az izenethozót. Pongrácz ezredes
3748 XXXIV | Korponayt félrecibálják, s az átkozódó Fabricziust elcsitítsák;
3749 XXXIV | Pelargust, mit avatkozik az õ felesége dolgába, holott
3750 XXXIV | keresztül nyalta a mézet: az asszony bolondja.~- Bolond
3751 XXXIV | asszony bolondja.~- Bolond az, aki kihallgatás nélkül
3752 XXXIV | felõle semmi rosszat! Csak az irigyei találtak ki rá minden
3753 XXXIV | tagadnom. Hogy elkövettem az árulást az ország ellen
3754 XXXIV | Hogy elkövettem az árulást az ország ellen Lõcsén, azt
3755 XXXIV | megbántam, azt bizonyítja az, hogy itten állok. Hogy
3756 XXXIV | bírám, ki fölöttem ítél: az én hites uram. - Ami közöttünk
3757 XXXIV | uram. - Ami közöttünk van, az nem dolga senkinek, csak
3758 XXXIV | eltávoztok a gölnitzi szádon. Az uram majd késõbb utánatok
3759 XXXIV | Ghéczy Zsigmond izeneteit; az õ kezébe tette le a leveleket,
3760 XXXIV | legtudósabb, mondja ki rám az ítéletet.~De bizony a jó
3761 XXXIV | odafurakodott Fabriczius elé, s az egyik kezével megfogta a
3762 XXXIV | a kompetens védõreplikát az õ imádott szép asszonya
3763 XXXIV | principiumokat. Tudjátok, hogy mi az „in dubiis charitas”. Ha
3764 XXXIV | charitas”. Ha tudna azzal az angyalarccal, azzal a galambtekintettel
3765 XXXIV | amilyennel õt ti, a férje, az egész világ és az õ saját
3766 XXXIV | férje, az egész világ és az õ saját szája is vádolják:
3767 XXXIV | hát nem siethetett volna az a rábízott levelekkel egyenest
3768 XXXIV | rábízott levelekkel egyenest az ellenségeinkhez, s felfedezve
3769 XXXIV | ellenségeinkhez, s felfedezve az összeesküvésünket, nem vihetett
3770 XXXIV | vérdíj fejében? Ha ennek az asszonynak itt, csak úri
3771 XXXIV | mártír a római cirkuszban az oroszlánok között. Nem hívogat
3772 XXXIV | a csábító szónak, bíztak az esküvésben, a hatalmasok
3773 XXXIV | mikor ráhallgatott? S mi az elpártoltat, ha megutálja
3774 XXXIV | a fejünk fölé. Csak ezt az egyet dobjuk le a mélységbe?
3775 XXXIV | esküvel bizonyítom, hogy ez az asszony ártatlan és igaz,
3776 XXXIV | Fejemmel állok jót érte!~Az ifjú trubadúr lángja elharapózott
3777 XXXIV | elharapózott a többi keblekbe is. Az urak helyeslõ mormogása
3778 XXXIV | asszony részére hajlott. Az érdemei súlya lenyomta a
3779 XXXIV | próbát kiállt, miként ez.~Az öreg Fabriczius intett a
3780 XXXIV | le is üthette a nyakát az elõtte állónak.~Megszólalt,
3781 XXXIV | mondok én terád ítéletet. Az az Isten dolga. El is fogja
3782 XXXIV | mondok én terád ítéletet. Az az Isten dolga. El is fogja
3783 XXXIV | magadat. Hanem azzal, hogy az apádtól küldve jössz most
3784 XXXIV | lélekkel szereti, mint én, az a te apád. S csak egy ember
3785 XXXIV | ütöttél a címerén, mint az enyimen; s aki ezért téged
3786 XXXIV | ahogy én kerestelek: - ez az apád. - Ha te meg tudtad
3787 XXXIV | varázslat jár veled, amibe az én véges eszem be nem tud
3788 XXXIV | a darab pergament, amire az imént társai nevét felfirkálta,
3789 XXXIV | férj számadása ki van-e?~Az még nehéz egy szó lehet.~
3790 XXXIV | bolygó fények eltünedezek az átlátszó falak mögött. Csak
3791 XXXIV | maradt hátra: Korponayé és az asszonyáé.~Ott álltak egymással
3792 XXXIV | folytonos óraütés, számlálva az örökkévaló idõt.~Júliánna
3793 XXXIV | volt, csak azt tette, hogy az összefogott két kezét felemelé
3794 XXXIV | hasztalan volna. Ha ezt az egész jégbarlangot meg tudnád
3795 XXXIV | árva gyermekünket? - rebegé az asszony.~- Ne hozd elõ,
3796 XXXIV | elõ, mert még megátkozom az órát, amikor született.~-
3797 XXXIV | órát, amikor született.~- Az volt a vétkem, hogy õt oly
3798 XXXIV | keresztvízre tartám, mert az én dicsõségem az, hogy egy
3799 XXXIV | tartám, mert az én dicsõségem az, hogy egy poronty született,
3800 XXXIV | hallom, hogy meghalt.~- Az Isten szerelméért! Hogy
3801 XXXIV | Fabriczius leányát is kiforgatták az apja birtokából; pedig azt
3802 XXXIV | te tanítottad meg. Most az is földönfutó, mint te.~
3803 XXXIV | volt Juliánna szívére. Hát az õ kedvencét is szerencsétlenné
3804 XXXIV | azok, akikben bízott? Ez is az õ lelkére támadó vád, az
3805 XXXIV | az õ lelkére támadó vád, az õ álmainak réme?~- Értelek
3806 XXXIV | kergetlek, dehogy állom el az utadat; hagylak magad elõl
3807 XXXIV | várni, ahogy ma vártunk, s az is meglehet, hogy egyszer
3808 XXXIV | fejeinket egy kosárba dobja. De az én ajkam a tiedet megcsókolni
3809 XXXIV | egyenesen. Még én nem írtam alá az elbocsátó leveledet, elébb
3810 XXXIV | mögött levõ rejtekben.~- Az volt a titkos átjáró a szomszéd
3811 XXXIV | tábornok nem tud semmit az árulásról?~- Semmit sem.
3812 XXXIV | nem menekült „õ” ki azon az úton, amelyen te bejutottál
3813 XXXIV | hozzá?~- Mert kényes volt az én asszonyi becsületemre.~- „
3814 XXXIV | asszonyi becsületemre.~- „Õ” az volt, te nem! - Tehát Andrássy
3815 XXXIV | lõcsei árulásban? Te voltál az, aki õt elcsábítottad; a
3816 XXXIV | te varázstudó ajkad volt az a titkos hatalom, ami õt
3817 XXXIV | zászlójától, s átbukjék az ellenségei közé; - most
3818 XXXIV | amivel a tévútra vitted, hozd az igaz útra vissza. Adj neki
3819 XXXIV | te viszed. Vedd elõ azt az arany hajszálat, mivel õt
3820 XXXIV | s adjuk érte azt, amiért az megkapható. Nekünk Andrássy
3821 XXXIV | kezébe kapja a zászlót, az egész ország mint egy tábor
3822 XXXIV | eszedbe utasításomat. Nem elég az, hogy odamégy s visszajössz. -
3823 XXXIV | hiába. Ez a tanúbizonyság az lesz. Most küldi a bécsi
3824 XXXIV | a legöregebb testvért, az aulikust, aki azalatt, míg
3825 XXXIV | terme ebben a várban van; az öccsét pedig, a megkegyelmezett
3826 XXXIV | és visszajössz, s azután az fog történni, hogy Andrássy
3827 XXXIV | István bezárja vára kapuját az új fõispán elõtt, s kiutasítja
3828 XXXIV | elõvonva ködmene belsejébõl az elbocsátó lapot, õ is odaírta
3829 XXXIV | kötelet dereka körül fûzte az asszonynak, mégis - csak
3830 XXXIV | felfelé fordítá. Tekintetében az a gondolat tükrözõdött vissza,
3831 XXXIV | sem váltottak egymással.~Az egyik gyertyafény távozott
3832 XXXV | jó nagyokat, nem jött elő az áldomást visszaköszönteni.
3833 XXXV | volt hozzá, azok voltak az orvosa, a papja, meg a tiszttartói.
3834 XXXV | pedig volt a kancellistája, az vitte ki az izeneteit a
3835 XXXV | kancellistája, az vitte ki az izeneteit a cselédeknek
3836 XXXV | minden hozzá érkező levelet az íródeákjának adott át, hogy
3837 XXXV | mutassa be - diákul.~Abban az elenchusban aztán fordultak
3838 XXXV | Impetratur-restitutio in integrum.”6~Erre az a marginális jegyzet veresplajbászoztatott;
3839 XXXV | plajbász.~„Elégetendõ.”~Csak az olyan iratokat olvasta el
3840 XXXV | esztendõn alul.~Mivel tölti hát az idejét?~Azt mondják: filozófiai
3841 XXXV | munkán dolgozik. Ez is csak az íródiák révén szivárog ki,
3842 XXXV | törléseket visz bennük véghez.~Az még csak megjárja, hogy
3843 XXXV | tudni Korponaynénak, ha az ígéretet, mit az urának
3844 XXXV | Korponaynénak, ha az ígéretet, mit az urának tett, be akarta váltani.~
3845 XXXV | lesz a legnehezebb: bejutni az elzárkózott remete cellájába,
3846 XXXV | kertész. Mindennap le szokott az uraság szakítani két szál
3847 XXXV | szegfût, s azt magával viszi. Az egyik szál szegfüvet ott
3848 XXXV | szál szegfüvet ott találja az íródeák a nagy könyvek közé
3849 XXXV | misét mond a kápolnában, azt az úr az elrácsozott erkélyrõl
3850 XXXV | a kápolnában, azt az úr az elrácsozott erkélyrõl hallgatja,
3851 XXXV | kápolnába bejöhet akárki, akit az ájtatosság odahoz, de õt
3852 XXXV | portékáját. Tudta, hogy mi az igazi ritkaság, mi az incunabulum,
3853 XXXV | mi az igazi ritkaság, mi az incunabulum, mi a kópia,
3854 XXXV | incunabulum, mi a kópia, mi az apokrif? Nem hagyta rászedetni
3855 XXXV | volt, annak nagyon megadta az árát, s más kézre nem eresztette.~
3856 XXXV | járnak. Szakasztott mása az õ elveszett „pantheonának”.~
3857 XXXV | ide ezt a könyvet? - kérdi az íródiáktól.~- Az a görög
3858 XXXV | kérdi az íródiáktól.~- Az a görög asszony maga, akié
3859 XXXV | akié a könyv.~- Hol van az az asszony?~- Odakinn van
3860 XXXV | akié a könyv.~- Hol van az az asszony?~- Odakinn van a
3861 XXXV | képek vannak benne.~- Fiatal az a nõ?~- Én bíz a képét elfelejtettem
3862 XXXV | termeken végig, aztán kinyílt az ajtó, s betipegett-topogott
3863 XXXV | betipegett-topogott rajta az összegörnyedt anyóka, szemöldökig
3864 XXXV | Maradj kinn! - mondá Andrássy az íródiáknak.~Mikor aztán
3865 XXXV | jutni kegyelmedhez - suttogá az asszony.~- Mi hozza ide
3866 XXXV | több volt a rémület - mint az örvendezés.~- Hát - a bûnöm,
3867 XXXV | Andrássy.~- Valóban sok - mondá az asszony, elértve az útmutatást. -
3868 XXXV | mondá az asszony, elértve az útmutatást. - S legjobban
3869 XXXV | Nekem úgy tetszik, hogy az csak álom volt. S az álmodó
3870 XXXV | hogy az csak álom volt. S az álmodó és a felébredt két
3871 XXXV | szemsugár, egy kóbor mosoly az ajkon oly bûvrontó lehet,
3872 XXXV | érte? Egyenlõ értéket. - Az én lelkemnek is van egy
3873 XXXV | s ahova menekülhetnék, az Istenhez való utamat elállja. -
3874 XXXV | szenvedett, mintsem a mártírok. Az a csodaalak, aki még holtában
3875 XXXV | bocsánatát. Akkor talán az én lelkem is megszabadul
3876 XXXV | én lelkem is megszabadul az õ lidércétõl.~Ez az egy
3877 XXXV | megszabadul az õ lidércétõl.~Ez az egy érzõ húr maradt a nagy
3878 XXXV | szívében. Hogy rátalált ez az asszony!~Át meg át volt
3879 XXXV | hogy odavezesse hozzá ezt az asszonyt: „Borulj arcra
3880 XXXV | kezet. S azzal odaszökött az asztalhoz, melyen a „Pantheon”
3881 XXXV | szétrombolták.~Mit adna most az archeológ világ érte, ha
3882 XXXV | archeológ világ érte, ha az a képgyûjtemény megmaradt
3883 XXXV | mintha attól tartana, hogy az még megsajnálja a tûzbe
3884 XXXV | Valóban csak néhány lépés volt az.~Csak két terem esett közbe.
3885 XXXV | Csak két terem esett közbe. Az egyik a címerterem az Andrássyak
3886 XXXV | közbe. Az egyik a címerterem az Andrássyak arckép-csarnoka
3887 XXXV | díszszekrényével, azután jön az elõpitvar, s abból nyílik
3888 XXXV | ostrom idején készült), csak az a rendkívüli rajta, hogy
3889 XXXV | nyugodtak, fönségesen andalító az egész arc tekintete, a szempillák
3890 XXXV | mintha figyelnének a szemek, az ajkakon a fájdalmas mosolygás,
3891 XXXV | fekete haja keblére omolva.~Az alsó vánkosa tele van rakva
3892 XXXV | hervadtak, aszúk. ~Ezek az aszúvirágok beszélnek.~Nagyobb
3893 XXXV | természet talányul ád fel az emberi észnek.~Hogy változik
3894 XXXV | észnek.~Hogy változik meg az emberi lélek a múltja hangulatával
3895 XXXV | annyiszor hûtelen tudott lenni az élõhöz, milyen hûséges tud
3896 XXXV | virágát!~Ezért zárkózik el az egész világtól. Ezért nem
3897 XXXV | hogy meg ne háborítsa senki az õ titokteljes találkozásait
3898 XXXV | titokteljes találkozásait az õ elmúlhatatlan egyetlenével.~
3899 XXXV | Most már egyetlen neki!~Nem az égé, nem a földé, egyedül
3900 XXXV | égé, nem a földé, egyedül az övé csupán.~Nem várja az
3901 XXXV | az övé csupán.~Nem várja az angyalokat, csupán õtet.~
3902 XXXV | ismerhetlen hatalom kényszerítheti az embert, aki hívatlanul jõ,
3903 XXXV | tudott kimondani.~Szemei mint az álomjáróé, meredtek az alvó
3904 XXXV | mint az álomjáróé, meredtek az alvó tüneményre, ott az
3905 XXXV | az alvó tüneményre, ott az üvegkoporsóban.~Mikor idejött,
3906 XXXV | Andrássy felemelte a koporsóról az üvegfedelet.~Nem áradt abból
3907 XXXV | Nem áradt abból más, mint az aszú virágok illata széjjel.~
3908 XXXV | Aztán félve tekinte félre az arcára, nem haragudott-e
3909 XXXV | csakúgy mosolygott, mint az elébb. Másodszor is ajkával
3910 XXXV | Másodszor is ajkával érinté az átlátszó kezet, most már
3911 XXXV | Andrássy visszaereszté az üvegfedelet csodahalottja
3912 XXXV | karthauzi zárda tagja volnék. Az én halottam nem lett hamuvá,
3913 XXXV | keresgetem, mi fájna még az életben, ami bekövetkezhetnék
3914 XXXV | mert szakasztott képmása az anyjának, valami olyan bajban
3915 XXXV | ami a szívén támadja meg az embert. Nem lehet meggyógyítani,
3916 XXXV | sóhajtott. Mi vigasza legyen az oly szívnek, aminek már
3917 XXXV | részvételét. Most otthon lakom az apámnál a kisfiammal.~-
3918 XXXV | Igen? Szívesen fogadta az öreg? Õ nagyon keményszívû
3919 XXXV | a szóra könnybe lábadtak az asszony szemei.~- Óh, uram,
3920 XXXV | kegyelmed, mégis rám talál az. S az én szívem nincsen
3921 XXXV | kegyelmed, mégis rám talál az. S az én szívem nincsen kõbõl.
3922 XXXV | korona, nem földi nagy birtok az, amit én most Istentõl könyörgök;
3923 XXXV | könyörgök; hanem csupán az, hogy tartsa meg a kis magzatomat.
3924 XXXV | tartsa meg a kis magzatomat. Az én fiam is úgy sínylõdik,
3925 XXXV | semmi öröme, semmi dicsõsége az Isten világának. Ha a gyermekemet
3926 XXXV | közös a szíveikre nézve, az egyforma rettegés, mindegyiknek
3927 XXXV | tudhatta magától, hogy ez az érzés igaz. Hazugság lehet
3928 XXXV | lehet minden a világon, ez az egy való.~- Talán kegyelmezni
3929 XXXV | Talán kegyelmezni fog az irgalmas Isten! - sóhajtá
3930 XXXV | visszafordult oda, s térdre rogyva az ajtó elõtt s kezét a rézkilincsre
3931 XXXV | rézkilincsre téve kiáltá hozzá az ajtón keresztül: „Óh, ne
3932 XXXV | keresztül: „Óh, ne vidd el az én gyermekemet is; óh, légy
3933 XXXV | Kegyelmed vissza fog térni az atyjához innen?~- Még ebben
3934 XXXV | atyjához innen?~- Még ebben az órában.~- Hiszen ne siessen.
3935 XXXV | nekem ajándékot, aminek az értékét nem lehet felbecsülni,
3936 XXXV | örvendeztesse meg vele az öreget. Ezzel rovom le az
3937 XXXV | az öreget. Ezzel rovom le az árát a visszaadott Pantheonnak.~
3938 XXXV | kincset érõ levelet hazaviszem az apámnak, azt fogja kérdeni,
3939 XXXV | mind el nem beszélhetem az apámnak.~- Hát hogy legyen?~-
3940 XXXV | apámnak, hogy elfogadja tõle az ajánlott Bebek-féle ágyút
3941 XXXV | megtehetem.~A levéltárhoz, ha az udvarra nem akartak lekerülni,
3942 XXXV | Korponaynét.~Kicsiny kertecske az, ahol az Andrássyak õsanyjai,
3943 XXXV | Kicsiny kertecske az, ahol az Andrássyak õsanyjai, szegfüveik
3944 XXXV | a másikon árnyékot tart az a tömör bástyafal, amelyiknek
3945 XXXV | Andrássy Fischer predikátort, az evangélikus esperest aládobatta.~
3946 XXXV | aládobatta.~A szegfû volt az akkori kertészdivat uralkodó
3947 XXXV | kegyetlen büntetés lett volna az, ha az elsõ bûneset után
3948 XXXV | büntetés lett volna az, ha az elsõ bûneset után a lángpallosos
3949 XXXV | fûben-fában megtalálja annak az emlékét, akit elveszített.
3950 XXXV | kertész, s kedveskedett vele az urától vezetett látogatónõnek.~
3951 XXXV | visszatértek Andrássy írószobájába. Az íróasztalon állt drágakövekkel
3952 XXXV | már, a kapcsai leváltak az izzó papírlapok egyenkint
3953 XXXV | is tudta olvasni azokat az ismeretlen tûzbetûket? -
3954 XXXV | mûvészi csínnal rajzolta az elõtte ülõ arcképét ezen
3955 XXXV | Azóta Andrássy filozóf lett. Az is csak elméletben, a szívében
3956 XXXV | bölcsészek hideg megfontolása, az élettel leszámolt nyugalom,
3957 XXXV | leszámolt nyugalom, hanem az ellentéte az eddigi szenvedélyes
3958 XXXV | nyugalom, hanem az ellentéte az eddigi szenvedélyes hajlamoknak
3959 XXXV | hajlamoknak a méla búskomorság.~Az olyan éles asszonyi szem,
3960 XXXV | A könnyelmû, ledér férfi az elhagyott, elfeledett, halálra
3961 XXXV | valószínûleg idemenekült, ezekkel az asszonyi foglalkozásaival
3962 XXXV | asszonyi foglalkozásaival az utolsó napokban, mikor a
3963 XXXV | elõtte minden, ami e házban az elhunyt feleségre emlékezteti.~
3964 XXXV | idegen asszonyt megláttak az apjuk szentélyében, nagyot
3965 XXXV | Mind a ketten odahúzódtak az apjuk mellé. Talán eszükbe
3966 XXXV | bátya beszélt elõttük és az anyjuk elõtt arról a szép
3967 XXXV | olyan irgalom nélkül tépi ki az õ anyjuk szívébõl az élet
3968 XXXV | ki az õ anyjuk szívébõl az élet örömeit, s gondolták: „
3969 XXXV | örömeit, s gondolták: „Nem ez az?”~Mikor ott térdepeltek
3970 XXXV | Mikor ott térdepeltek az apjuk arcképe elõtt, mikor
3971 XXXV | kinézést még aggasztóbbá tette az az önvádterhes fájdalom,
3972 XXXV | még aggasztóbbá tette az az önvádterhes fájdalom, amivel
3973 XXXV | önvádterhes fájdalom, amivel a fiú az apján csüggött, ahogy annak
3974 XXXV | bocsánatkérés volt, azért az önfeledt pillanatért, amikor
3975 XXXV | önfeledt pillanatért, amikor az ágyút az apja ellen irányzá.~
3976 XXXV | pillanatért, amikor az ágyút az apja ellen irányzá.~Juliánna
3977 XXXV | kegyelmed is jól ismer. Az itteni doktorok nem tudják
3978 XXXV | kitalálni a baját.~- Éppen mint az én fiamét.~- Ha rá bírom
3979 XXXV | tudós doktort, hogy megtegye az utat Gömörbe, akkor elküldöm
3980 XXXV | szobából, üdvözöljék ezt az úrasszonyt idebenn.~Aztán
3981 XXXV | idebenn.~Aztán odalépett az íróasztalához, melyen megkezdett
3982 XXXV | Juliánna ott ült a karszékben az asztal mellett.~Andrássy
3983 XXXV | Azt ugyan föltette errõl az asszonyról, hogy csakugyan
3984 XXXV | asszonyról, hogy csakugyan az érzés hozta ide, a lelkiismeret
3985 XXXV | lelkiismeret nehéz lidércnyomása. Az asszonyszív csupa babona.
3986 XXXV | valami más okának is lenni az idejövetelre.~Hogy ez a
3987 XXXV | hiú-csalóka ábránd után -, az a nõ nem érez mélyen.~Hanem
3988 XXXV | udvartól van ide küldve (az õ jó barátaitól). Azok bizonyosan
3989 XXXV | Azok bizonyosan keveslik az eddig lett szolgálatait,
3990 XXXV | rábírná, hogy valósággal az õ szolgálatukba álljon.
3991 XXXV | magyar kiváló fõurakra, ha az országot új alapon akarják
3992 XXXV | gyanúja. Nem is sejtette, hogy az ellenkezõ oldalról ássák
3993 XXXV | szétszórt irataira mutatva. - Ez az én mindennapi foglalatosságom.
3994 XXXV | a kínai szokások. Nincs az a fényes polc, amiért ezt
3995 XXXV | amilyen nagyon megszokták az udvari marsallok minden
3996 XXXV | minden reggel megjelenni az uralkodó levée-jén, s megkérdezni: „
3997 XXXV | mindennap elmennem ahhoz az üvegkoporsóhoz, s megkérdeni: „
3998 XXXV | csaták trombitáit fúnák az ablakom alatt, a falra akasztott
3999 XXXV | Ezt mind tudom. Sõt értem. Az én nagyravágyó álmaim is
4000 XXXV | megtaláltam, akármilyen szomorú is az. Minden élettelen tárgyban,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4531 |