bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

4001 XXXV   |                    a fájó szív így belenõtt az emlékeibe, olyan mint a
4002 XXXV   |                      aki parancsoljon, akad az országban; a kérdés csak
4003 XXXV   |                    országban; a kérdés csak az, hogy engedelmeskednek-e
4004 XXXV   |                     ki gömöri fõispánnak?~- Az nem lehet! Hisz a fõispán
4005 XXXV   |                   kiálta a fõúr, olyat ütve az öklével a triplex philosophia
4006 XXXV   |                    fõispán, ha ért hozzá.~- Az pedig ért hozzá, higgye
4007 XXXV   |                  pedig ért hozzá, higgye el az uram! Mint jól értesültem,
4008 XXXV   |                  vármegye gyûléstermének és az archívumnak a kulcsait,
4009 XXXV   |                   várban meg nem férhetnek, az egyiknek ki kell innen vonulni. -
4010 XXXV   |                    a kertje szegfüveit, még az üvegkoporsóban alvó halottját
4011 XXXV   |                   hõs vezér, s olyat rúgott az útjába került kutyabõrös
4012 XXXV   |               kutyabõrös eklektikuson, hogy az a szögletbe repült.~Odavolt
4013 XXXV   |                 obeliszkok oldalain csak ez az egy maradt érvényben: „Ne
4014 XXXV   |                tudta tán, hogy mit ír ebben az indulatában.~Juliánna véghez
4015 XXXVI  |                Amennyi viharnak a magját ez az asszony jártában-keltében
4016 XXXVI  |                jártában-keltében elvetette, az elég volt egy országot felfordítani.
4017 XXXVI  |           Krasznahorka várába be akar jönni az õ engedelme nélkül, tizenkét
4018 XXXVI  |                ágyúkat hozzon magával, mert az övéi is olyanok. A jó Andrássy
4019 XXXVI  |          Illésházynál, hogy hagyjanak békét az Istvánnak, mert még most
4020 XXXVI  |          országgyûlés, maguktól is. Ott van az alispán, Gyöngyössy uram,
4021 XXXVI  |                    Gyöngyössy uram, elvégzi az.~Hanem a kuruc összeesküvõk
4022 XXXVI  |                    a kuruc összeesküvõk ezt az ellenszegülését Andrássy
4023 XXXVI  |            fõuraknak és hadvezetõknek, hogy az új fölkeléshez igyekezzenek
4024 XXXVI  |                labancok elõtt, ez egyszerre az egész kurucság bálványává
4025 XXXVI  |                    esõ karikára~            Az Andrássy kalapjára,~           
4026 XXXVI  |                 fiskális;~            Pöröl az a királlyal is.~Aztán az
4027 XXXVI  |                    az a királlyal is.~Aztán az összeesküvésnek minden fonala
4028 XXXVI  |                  meg Juliánna a hõs vezért; az õ dolguk! Nem is kérdezõsködött
4029 XXXVI  |             villongást újra felélesztették; az elkobzott vagyon felett
4030 XXXVI  |                      Bonus, bonus! (Ez volt az öreg szavajárása, ha valamivel
4031 XXXVI  |          megtartottad a hûségedet. Nem vagy az anyád leánya, hanem az apád
4032 XXXVI  |                 vagy az anyád leánya, hanem az apád ivadéka. Az elébbeni
4033 XXXVI  |                      hanem az apád ivadéka. Az elébbeni dolog legyen megbocsátva.~
4034 XXXVI  |                  már megengedem neked, hogy az anyádat megcsókold. Jó asszony,
4035 XXXVI  |                 utat kell megtenned - szólt az öreg. - Ezeket a leveleket,
4036 XXXVI  |                  Ezeket a leveleket, amiket az urak hozzám küldének, a
4037 XXXVI  |                  ideges rángatózás fogta el az ajkait. Mire emlékezett
4038 XXXVI  |                   Mire emlékezett vissza?~- Az egy jó kis félreesõ hely -
4039 XXXVI  |                    félreesõ hely - folytatá az öreg -, egészen arra való,
4040 XXXVI  |                   kulcsolta össze a kezeit.~Az öreg nevetett.~- No, hát
4041 XXXVI  |                 lángvörösre gyulladt arcát.~Az öreg kolerikus nevetéssel
4042 XXXVI  |                   is azon mit pirulni? Hisz az egész világ tudta is, hitte
4043 XXXVI  |                     nem te ajándékoztad ezt az apjának?~- Az uram lesz
4044 XXXVI  |              ajándékoztad ezt az apjának?~- Az uram lesz ott? - rebegé
4045 XXXVI  |              Juliánna, s egymás után eltûnt az arcáról az a lángvörösség,
4046 XXXVI  |               egymás után eltûnt az arcáról az a lángvörösség, de a helyébe
4047 XXXVI  |                 mosolygó kifejezése volt. - Az uram lesz ott!~- Igen, õ
4048 XXXVI  |                    éntõlem hallottál. Elébb az ország dolgáról beszélsz
4049 XXXVI  |                   kell téged arra tanítani. Az anyád is éppen úgy tett.
4050 XXXVI  |                    nekem turbékolt. Olyanok az asszonyok. S a férfiak is
4051 XXXVI  |              nevetek rajta. Hanem csak arra az egyre kérlek, hogy a rád
4052 XXXVI  |             búcsúzni nem kezdtek. Ez legyen az utolsó.~Juliánna engedte
4053 XXXVI  |                  csepegtetni. Szenvedhetett az anyjáért is, meg magáért
4054 XXXVI  |              viselnie, mert igaz volt, amit az öreg mondott:~„Te kunkora
4055 XXXVI  |                    deres szakállért. Gazdag az asszonyszív! Kétfelé osztva
4056 XXXVI  |                                   Igaz volt az öreg mondása. Juliánna most
4057 XXXVI  |                  javára.~Andrássy Istvánnak az egész jellemén a kedély
4058 XXXVI  |            uralkodott, a hangulat irányozta az egész életét. Egy nemes
4059 XXXVI  |            prédikációkat tart. - Most ilyen az uralkodó kedélyhangulatja.
4060 XXXVI  |                     harci trombitákat fújni az ablaka alatt, elég volt
4061 XXXVI  |                    mozdítsák a helyébõl azt az üvegfedelû koporsót, s le
4062 XXXVI  |             túlvilági alaké, egy halotté. - Az ilyen férfialak nem lehet
4063 XXXVI  |                 Mennyivel bámulatra keltõbb az a másik alak, akit így hínak: „
4064 XXXVI  |                másik alak, akit így hínak: „az én uram”. Az egész jellem
4065 XXXVI  |                    így hínak: „az én uram”. Az egész jellem abból az ércbõl
4066 XXXVI  |                       Az egész jellem abból az ércbõl van öntve, amin nem
4067 XXXVI  |                    nem ejti. Híve marad még az elveszett ügynek is, amely
4068 XXXVI  |              palásttal betakarva, õrt állni az álmai felett, s lesni az
4069 XXXVI  |                    az álmai felett, s lesni az üldözõk közelgõ dobaját,
4070 XXXVI  |                Juliánna nem úgy tett, ahogy az apja mondá, hogy egész parádéval
4071 XXXVI  |                    a Szepességre. Megmaradt az eddigi rendszerénél. Volt
4072 XXXVI  |                    Muraközben termett, ahol az idei fagy nem pusztított,
4073 XXXVI  |              Magyarországon. Ezzel járta be az egész vidéket. Maga volt
4074 XXXVI  |                   ostorlegyintés kellett, s az aztán ragadta a szekeret,
4075 XXXVI  |                bejárhatta a vakmerõ asszony az egész országot, csak azok
4076 XXXVI  |                fedezve fel kilétét, akikhez az apjától levéllel küldve
4077 XXXVI  |                      lelke hozzá volt edzve az ilyen út kínfáradalmaihoz (
4078 XXXVI  |                mindig künn hált a szekéren. Az útitarisznyából élelmezte
4079 XXXVI  |                  haladt a szekere, leszállt az ülésbõl, s gyalog hajtotta
4080 XXXVI  |                hajtotta a lovakat. Útközben az erdõn, míg a szekér az országúton
4081 XXXVI  |             Útközben az erdõn, míg a szekér az országúton haladt a csengõs
4082 XXXVI  |                     játszott. Mindannyiszor az urára gondolt; „Ha te kockára
4083 XXXVI  |            vendéglõje elõtt. Kívül állt meg az utcán, nem akart meghálni.
4084 XXXVI  |                      hogy nem vesz-e almát? Az meg onnan vissza. „Hogy
4085 XXXVI  |                    hozom.” - „Törõdött lesz az már!” - „Kend is törõdött
4086 XXXVI  |                   Nem is a kend fogára való az, hanem az úri vendégeknek.” - „
4087 XXXVI  |                  kend fogára való az, hanem az úri vendégeknek.” - „Jár
4088 XXXVI  |                  Juliánna rögtön megismerte az urát.~- No, vegyék kegyelmed
4089 XXXVI  |                   gyümölcsbõl.~- Hozzon fel az asszony hát egy vékával -
4090 XXXVI  |                  hát egy vékával - hangzott az ablakból.~- Parancsolatjára.~
4091 XXXVI  |                   ajtaja kitárult elõtte, s az asszony szerencsés jóestét
4092 XXXVI  |                 találkozott. Regulájuk volt az összeesküvõknek, hogy kétszer
4093 XXXVI  |                    s amint bezárult mögötte az ajtó, megindult a dévánkodás,
4094 XXXVI  |                 parasztmenyecske odapottyan az égbõl. Hangzik kacaj, csintalan
4095 XXXVI  |                 asszony élesztgeti. Komédia az csak a kémkedõk elámítására,
4096 XXXVI  |                     a kémkedõk elámítására, az asszonyhangokat Pelargus
4097 XXXVI  |                  férfiak úgy kacagnak, hogy az arcuk meg sem mozdul hozzá.
4098 XXXVI  |                  meg sem mozdul hozzá. Maga az érkezett asszony, a nagy
4099 XXXVI  |                 halk hangon, ami izeneteket az összeesküvõk számára hozott.
4100 XXXVI  |                    s egy palatáblára jegyzi az elmondott titkokat. Ha rajtakapják,
4101 XXXVI  |                  egy perc alatt letörülheti az egészet.~Amíg a többiek
4102 XXXVI  |         beszélgetnek együtt. A többiek csak az egyes neveket hallják. „
4103 XXXVI  |                hozták.~Most ez a szó hallik az asztal végérõl, Fabriczius
4104 XXXVI  |                   meg is kapja. Akkor aztán az egész társaság kiálthatja
4105 XXXVI  |                 Isten áldja meg érette; ezt az Általad oly igen óhajtott
4106 XXXVI  |              Zápolya Jánosról mond a levél, az II. Rákóczi Ferencre értetõdik.~
4107 XXXVI  |                 Azzal felkapott egy poharat az asztalról, azt mondá:~-
4108 XXXVI  |                    oly igaz és tiszta, mint az angyalok a mennyországban.
4109 XXXVI  |                 ajkait halottá tette. Annak az arca nem mozdult meg.~Fabriczius
4110 XXXVI  |              griflijét nyálazta, minélfogva az éppen nem fogott a palatáblán,
4111 XXXVI  |                     esdõ tekintettel nézett az ura szemébe, hogy annak
4112 XXXVI  |           legtitkosabb gondolatját, de hogy az arc csak mégsem akart meglágyulni,
4113 XXXVI  |                     végre is kénytelen volt az asszony a szóhoz folyamodni.~-
4114 XXXVI  |             kegyelmed a pénztárunkból ennek az asszonyságnak - ezer darab
4115 XXXVI  |                    térdeirõl, s olyat ütött az öklével Korponay homlokára,
4116 XXXVI  |                    Korponay homlokára, hogy az három lépést tántorodott
4117 XXXVI  |             körülálló férfiakat, felszakítá az ajtót, lerohant a lépcsõn,
4118 XXXVI  |                      lerohant a lépcsõn, ki az utcára, felkapott a szekérbe,
4119 XXXVI  |              veszteni visznek, vágtatott el az erdõk felé. Mindegy, akármerre!~ ~
4120 XXXVII |                     várt ökölcsapás. - Erre az egyre nem volt senki készen. -
4121 XXXVII |                 mindenki érthette, hogy biz az elég sértõ szó volt Korponaytól,
4122 XXXVII |                    férfi elõtt, hogy amidõn az elõtte térdepelt, és igazán
4123 XXXVII |                  meg is csókolja, hát akkor az ki akarja õt fizetni aprópénzzel.
4124 XXXVII |              aranybányái! Nem kellett volna az asszonyt (és méghozzá a
4125 XXXVII |             megsérteni. S ha a megbántásért az asszony záporkönnyekre fakad
4126 XXXVII |                   megfoghatatlan eset, hogy az embernek a szeme-szája eláll
4127 XXXVII |          szeme-szája eláll bele.~Azt persze az urak közül senki sem tudhatta,
4128 XXXVII |                    sem tudhatta, hogy ennek az asszonynak a lelkében ott
4129 XXXVII |             emlékében, s ezt a nyugtatványt az ezer aranyról régen ott
4130 XXXVII |               hordja már a markában, s csak az alkalomra vár, hogy kifizesse
4131 XXXVII |                   jutott eszébe, hogy ezzel az asszonnyal valamit kellene
4132 XXXVII |                     Csak akkor ocsúdtak fel az elhüledezésbõl, mikor a
4133 XXXVII |                   gondolatja. Ez a gondolat az volt, hogy lekapott egy
4134 XXXVII |                      s utána akart szaladni az asszonynak.~Hanem Pelargus
4135 XXXVII |             Pelargus útját állta, s a hátát az ajtónak vetve, megragadta
4136 XXXVII |                   akarsz, cimborám?~- Eredj az utamból. Meg akarom ölni!~
4137 XXXVII |                  karral, s úgy vonszolta el az ajtótól.~- Nehogy utána
4138 XXXVII |                     nem azért. Nem is azért az ütésért itt, akit soha életemben
4139 XXXVII |                    kívül meg nem ütött; még az édesapám sem. - Nem azért!
4140 XXXVII |                   mienk: fél Magyarországé. Az egész összeesküvés kapcsai,
4141 XXXVII |                   részvevõnek a neve. Ha ez az asszony élve marad, mi ne
4142 XXXVII |                   asszony élve marad, mi ne az Istenhez imádkozzunk többé,
4143 XXXVII |                    imádkozzunk többé, hanem az ördögökhöz, hogy el ne vigyenek
4144 XXXVII |                láttam, alig hiszem, hogy ez az asszony le hagyja menni
4145 XXXVII |              Megmondom. Nem hiszem, hogy ez az asszony el tudja a rábízott
4146 XXXVII |                    le vendégül többet, amit az õ keze fõzött. De hogy elárulja,
4147 XXXVII |                      hogy utánamegyek ennek az asszonynak. Kísérni fogom
4148 XXXVII |                   elárulni készül, esküszöm az élõ Istenre és apám, anyám
4149 XXXVII |                 akkor én viszem halálra azt az asszonyt, mielõtt az árulást
4150 XXXVII |                    azt az asszonyt, mielõtt az árulást elkövethette volna.
4151 XXXVII |                   magatok útjain, én megyek az enyimen. Mától fogva nem
4152 XXXVIII|                  emezek is tudják már, hogy az ilyen szolgálatnak ilyen
4153 XXXVIII|                    panaszával? Ki érti meg?~Az egyik férfi kikomplimentezi
4154 XXXVIII|                   okos dolog lett volna azt az ezer aranyat behurkolni,
4155 XXXVIII|                     adni nyugtatványt róla.~Az a másik ezer ugyan fogytán
4156 XXXVIII|                 belõle egypár a tarsolyban, az egész gazdagsága ez a szekér
4157 XXXVIII|                  sem.~Ismét lejtõn fel visz az út, sûrû fenyõerdõ között.
4158 XXXVIII|                   leülni ebédre, amit ennek az asszonynak a keze fog fõzni.~
4159 XXXVIII|                    megint legelészni álltak az útfélre, s eközben a szekeret
4160 XXXVIII|                  éppen keresztbe állították az úton. A postaszekérnek meg
4161 XXXVIII|                   trombitát, hogy elõidézze az erdõbõl a hanyag lóhajtót,
4162 XXXVIII|                  zsémbelnek erõsen, szidják az útjukat elálló parasztot.~
4163 XXXVIII|                   jól ismeri mind a kettõt. Az egyik Löffelholtz tábornokné,
4164 XXXVIII|                        kérdé Löffelholtzné; az elsõ ámulásból magához térve.~-
4165 XXXVIII|               tréfálnék? Azt tudjátok, hogy az uram birtokait elkobozták;
4166 XXXVIII|                  uram birtokait elkobozták; az apámhoz nem mehetek, mert
4167 XXXVIII|                   apámhoz nem mehetek, mert az agyonüt; valahány úri ismerõsöm,
4168 XXXVIII|                  ismerõsöm, módos atyámfia, az mind eltagadja elõlem magát.
4169 XXXVIII|                  nem fogadnak, hát csak így az országúton kell éldegélnem.~-
4170 XXXVIII|               Juliánna.~- Hahaha! Andrássy! Az én Lovelace-om! Az remetévé
4171 XXXVIII|                Andrássy! Az én Lovelace-om! Az remetévé lett, könyvet ír;
4172 XXXVIII|                Hahaha! Ezt el kell mesélni.~Az asszonyok kiszálltak a hintóból,
4173 XXXVIII|                  közéjük a hintójukba, majd az almás szekeret elhajtja
4174 XXXVIII|                     almás szekeret elhajtja az egyik postaszolga, aki kerékkötni
4175 XXXVIII|                   monda Juliánna. - Mert én az után élek.~- Ugyan ne bolondozz -
4176 XXXVIII|                  lettél, elvették a bécsiek az apád birtokát a kegyleveled
4177 XXXVIII|                   visszahelyeztessék, annak az örömére megyünk most Lõcsére.
4178 XXXVIII|               várnak ránk nagy ünnepéllyel. Az úton majd elmondjuk a többit.~-
4179 XXXVIII|              öltözet pedig nincsen velem.~- Az sem baj. Adok én az én ruháimból
4180 XXXVIII|                velem.~- Az sem baj. Adok én az én ruháimból egyet. Tudod,
4181 XXXVIII|                     Tudod, hogy rád illenek az én öltözeteim, majd itt
4182 XXXVIII|                    csiklándozhatta a szívét az a tréfás gondolat, hogy
4183 XXXVIII|                   kuruc vezérek hogy fognak az ablakon kiugrálni, mikor
4184 XXXVIII|                 hárman megértették egymást. Az asszonyoknak megvan erre
4185 XXXVIII|                     megtudott.~III. Károly, az új király, Spanyolországból
4186 XXXVIII|           érvényesíteni sietett. Összehívta az országgyûlést Pozsonyba,
4187 XXXVIII|              Pozsonyba, követválasztás lesz az egész országban, a királyi
4188 XXXVIII|                 Blumevitzné is hirtelenében az apja birtokába vissza. Az
4189 XXXVIII|                   az apja birtokába vissza. Az amnesztia újra ki lett hirdetve,
4190 XXXVIII|                teljesen kibékíttessék, mert az ország rendeivel családjának
4191 XXXVIII|              beszemezgetni járt szerte-szét az országban, mindenféle vadoncba,
4192 XXXVIII|                     Szentséges Isten!”~- Mi az? Nincs nálad!~Juliánna ki
4193 XXXVIII|                     meg a donációs leveled?~Az megvolt. Hanem errõl a levélrõl
4194 XXXVIII|                 errõl a levélrõl más jutott az eszébe Juliánnának, amirõl
4195 XXXVIII|                csudamódon megfeledkezett. - Az összeesküvõk levelei. Valamennyi
4196 XXXVIII|                   veszedelmes levél, amiket az apja utasítása szerint csak
4197 XXXVIII|               kellett lészen átszolgáltatni az urának, amikor búcsút vesz
4198 XXXVIII|                    s ez a vánkos ott maradt az almás szekéren.~- Hova akarsz
4199 XXXVIII|        Elnyargaltatunk érte egy dragonyost, az elhozza. Miben volt?~- Nem!
4200 XXXVIII|                     a körülmények logikája.~Az almás szekérre delegált
4201 XXXVIII|                 postalegény ugyanis, miután az ostornyelét kipróbálta a
4202 XXXVIII|               talált egy nagyot húzni, mire az telerúgta a szemét, száját
4203 XXXVIII|                  nagyhamar nemcsak utolérte az almás szekér a hintót, de
4204 XXXVIII|                    is azonnal a szekeréhez. Az alma mind az ördögé lett,
4205 XXXVIII|                    szekeréhez. Az alma mind az ördögé lett, hanem a szarvasbõr
4206 XXXVIII|                    elõtt nem következett be az a tréfás jelenet, hogy a
4207 XXXVIII|                     jelenet, hogy a kurucok az ablakon át vegyenek búcsút,
4208 XXXVIII|                   vegyenek búcsút, azok rég az erdõben jártak már akkor.
4209 XXXVIII|                 elõtt egész deputáció várta az érkezõket. Alauda bíró úr
4210 XXXVIII|                    vendégség, amit a doktor az egész úri társaságnak adott,
4211 XXXVIII|                     adott, becsületére vált az egész orvosi karnak; azt
4212 XXXVIII|                karnak; azt mondták rá, hogy az egészséges embereket még
4213 XXXVIII|                     tartotta senki titokban az élményeit. El lettek fecsegve
4214 XXXVIII|            ketterhäuschenben! (Minõ éj volt az!) A megszabadítás furfangos
4215 XXXVIII|                  bohózata. Léni asszony, ki az ópiumpilulákat maga itta
4216 XXXVIII|                    tán vesztemet érzem? Még az én jó doktoromat is hogy
4217 XXXVIII|                        Komplikált baj! - De az orvosi tudomány meg tud
4218 XXXVIII|                 gyógyulnia - mondá a doktor az elbúsult anyának. - Hanem
4219 XXXVIII|              figyelmeztetem. Ezt a receptet az egész országban csak egy
4220 XXXVIII|           Bibersburg) várában elkészíthetõ, az ottani híres officinában.~-
4221 XXXVIII|                     a városnál felejtett. - Az ám! Nem is találja ki, hogy
4222 XXXVIII|                 kapitány úr (még akkor csak az volt) meg lett bízva azzal
4223 XXXVIII|                    érkezhetett! Mintha csak az égbõl esett volna le.~Juliánna
4224 XXXVIII|                    adja vissza azt a láncot az ötvösnek az aranyértékben,
4225 XXXVIII|                    azt a láncot az ötvösnek az aranyértékben, s aztán fizesse
4226 XXXIX  |               fordulat~Harmadnapig mulattak az asszonyságok együtt Blumevitzné
4227 XXXIX  |                   reggelre volt elhatározva az együtt utazásuk Pozsonyba.~
4228 XXXIX  |                    állni, magának elfogadja az amnesztiát, s jószágait
4229 XXXIX  |                     hazaérkezését; egyrészt az is vezette ide a Szepességre,
4230 XXXIX  |                  szobaajtó, s belép rajta - az, akit emlegetnek: Korponay
4231 XXXIX  |                   Korponay János, a férj.~Õ az valóban, nem rémkép, nem
4232 XXXIX  |                  alatt kullog.”~Juliánnának az egész testét a jéghideg
4233 XXXIX  |                   nagy örvendezõ repeséssel az istenhozta kedves vendégnek;
4234 XXXIX  |                   szokás volt hazánkban.~És az ölelõ kezében nem volt tõr
4235 XXXIX  |                    rá Korponay nyugodtan. - Az a szél, amely átfújta hozzánk
4236 XXXIX  |               Lengyelországba a hírét, hogy az új magyar király a hazatérõknek
4237 XXXIX  |                   többet; hazasiettem, hogy az amnesztiában részesüljek.~-
4238 XXXIX  |              kegyelmedet, hogy ami tõlem és az uramtól telik, mindent el
4239 XXXIX  |                 egyenesen oda akarok menni: az osgyáni birtokomba, s ott
4240 XXXIX  |                     ügyét, kedvezõ lévén rá az idõ, szorgalmazza.~- Nem
4241 XXXIX  |                     Ha másfelé van menetele az asszonyomnak, én beleegyezem.~
4242 XXXIX  |                    hallhatóan suttogá:~- Én az urammal fogok menni.~Löffelholtzné
4243 XXXIX  |                  Olyan hosszú távollét után az ember újból võlegény és
4244 XXXIX  |                akkor bocsássa fel kegyelmed az asszonyát Pozsonyba.~Ez
4245 XXXIX  |                     szállásra és vacsorára.~Az estebéd végeztével tudatták
4246 XXXIX  |                    ráröffent polgárõrökkel, az ablakfüggöny mögül, meg
4247 XXXIX  |                nézve emlékezetes szoba volt az.~Juliánna most találhatott
4248 XXXIX  |          kényszerítette, hogy együtt menjen az urával, karját annak a válla
4249 XXXIX  |                  válla körül fûzve, fejével az arcához hajolva, kísérve
4250 XXXIX  |                Mikor a lépcsõkön felhaladva az emeleti szobába felértek,
4251 XXXIX  |                 kandallóban ropogott a tûz, az álló falióra fel volt húzva
4252 XXXIX  |                    járt. - Korponay letette az asztalra a kezében hozott
4253 XXXIX  |                    és veled maradjak. Éppen az az ütés, melyet tõled kaptam (
4254 XXXIX  |                    veled maradjak. Éppen az az ütés, melyet tõled kaptam (
4255 XXXIX  |                   is szeress engem.~S azzal az ölébe vonta, és gyöngéden
4256 XXXIX  |                     szédelgõ fejét odahajtá az ura keblére, s sokáig úgy
4257 XXXIX  |                  haszonlesésbõl elárulhatom az õ egész tervüket, s õk határozták
4258 XXXIX  |               arcmozdulatára a férjének.~Ez az arc csak fanyar bosszúságot
4259 XXXIX  |                 fakad. Hiszen nem én vagyok az elsõ, aki az amnesztiát
4260 XXXIX  |                  nem én vagyok az elsõ, aki az amnesztiát elfogadja, hanem
4261 XXXIX  |                  feleségét, meghagyják neki az erdélyi fejedelemséget,
4262 XXXIX  |                    új korszak kezdõdik vele az egész országban. A Rádayak,
4263 XXXIX  |               õszintén nevetett hozzá, hogy az asszonynak el kellett hinnie,
4264 XXXIX  |                     Ilyen forrón nem csókol az, aki a szíve fenekén haragot
4265 XXXIX  |                    amit keresztülélt. Amint az ágy kárpitját félrevonta,
4266 XXXIX  |                  Juliánna megcsókolta annak az ütésnek a helyét, s hagyta
4267 XL     |                kétség, hogy Korponay Jánost az az indítóok hozta haza,
4268 XL     |                     hogy Korponay Jánost az az indítóok hozta haza, amit
4269 XL     |                     hirtelen kitalált.~Hogy az ő titoktartását biztosítani
4270 XL     |          biztosítani lehessen, erre ez volt az egyetlen mód, visszatérni
4271 XL     |                 többé a keze közül.~Valóban az összeesküvők dolga volt
4272 XL     |                     összeesküvők dolga volt az, hogy Korponayra rámérték
4273 XL     |                    kérni, hogy megsüvegelje az apró potentátokat, akik
4274 XL     |                     apró potentátokat, akik az útjába akadnak, s ha a régi
4275 XL     |            összetalálkozik, beszéljen velük az idõjárásról meg a cserebogarakról.
4276 XL     |                    egy asztalhoz ülni azzal az asszonnyal, akit jobban
4277 XL     |                    Viselni a homlokán annak az ütésnek a helyét, amit tõle
4278 XL     |                   kezet, mely Lõcse kapuját az ellenségnek megnyitotta,
4279 XL     |              megnyitotta, azt a kezet, mely az árulás bûndíját elfogadta!
4280 XL     |             elárulja a titkait! És óvni azt az embert, aki õt meggyalázta,
4281 XL     |          meggyalázta, hogy el ne árulja azt az õ felesége, õneki õrködni
4282 XL     |              halálát kellene kívánnia, mert az a kiszemelt fõvezér! - És
4283 XL     |                     tett, ahogy rábizatott.~Az a hír Rákóczi visszatértérõl
4284 XL     |                   Rákóczi visszatértérõl is az összeesküvõk által szándékosan
4285 XL     |                 Hisz õ is minden tudományát az asszonyi szívnek elõveszi,
4286 XL     |                   is hazahozta a nagyapótul az osgyáni kastélyba, s egész
4287 XL     |                  hogy minõ sikere lesz majd az õ pozsonyi útjának, mint
4288 XL     |                 elereszti.~Nem bizalom volt az.~Még volt valaki más is,
4289 XL     |                    Pelargus.~Abból, amit ez az ifjú az utóbbi években Felsõ-Magyarországon
4290 XL     |                      Abból, amit ez az ifjú az utóbbi években Felsõ-Magyarországon
4291 XL     |              történetével van kapcsolatban.~Az akták szerint kilencszáz
4292 XL     |                   Pelargusnak, akikkel ezen az egész vidéken rendszeres
4293 XL     |                 Korponay uram csendesen, ha az õ dolgára kerül a sor, majd
4294 XL     |                azonban fel akarta használni az alkalmat, ha már egyszer
4295 XL     |                    erre Pálffy kitérõleg -, az most nehezen megy. Mi is
4296 XL     |                     kegyelmed titulusa erre az impetratióra?~Már elfelejtették!~-
4297 XL     |                  szólt keserûen -, hogy ezt az ezer aranyat nekem Wratislaw
4298 XL     |                    is hajtottam.~- Igaz biz az. Hanem ezt az érdemét az
4299 XL     |                      Igaz biz az. Hanem ezt az érdemét az asszonynak nemigen
4300 XL     |                    az. Hanem ezt az érdemét az asszonynak nemigen lehet
4301 XL     |                    nyugodjék meg kegyelmed. Az a lõcsei história olyan
4302 XL     |                    tudják már, hogy mi volt az a Lõcse? A háborúnak vége.
4303 XL     |                   kurucok seregestõl jönnek az ajtónkra hûségüket contestalni,
4304 XL     |                valami alvó ördög ébredt föl az asszony szívében. Ördögnek
4305 XL     |                       Átkozott szó volt ez.~Az ország zászlósura e szóra
4306 XL     |                   Annak csak egy módja van.~Az, felelni a haragos kérdésre,
4307 XL     |                   Pálffy János. - Kegyelmed az apjánál tartózkodott a fegyverlerakás
4308 XL     |                     azt mi jól tudjuk, hogy az öreg Ghéczy Zsigmond a totumfac
4309 XL     |            Rákócziék terveznek.~- Nem, nem! Az apám nem tud semmirõl! -
4310 XL     |                megfogta magát. Hát akkor ki az, aki tud mindenrõl?~Juliánnát
4311 XL     |                     Juliánnát nem hagyta el az eszmélete.~- Én magam tudok
4312 XL     |                 elõre meghozom kegyelmednek az iránt, hogy amely magyar
4313 XL     |                      Hát akkor, édes húgám, az történik veled, hogy elõször
4314 XL     |                   Eszerint te is felelhetsz az én kérdésemre, hol vannak
4315 XL     |                 kérdésemre, hol vannak ezek az iratok?~- Nem hordom õket
4316 XL     |                     hordom õket magammal.~- Az meglehet. Tehát hol vannak
4317 XL     |                      nehogy a férjemet vagy az apámat bajba keverjem velük,
4318 XL     |            barátomhoz megõrzés végett.~- Ki az a jó barátja az asszonynak?~-
4319 XL     |                végett.~- Ki az a jó barátja az asszonynak?~- Viard tábornok,
4320 XL     |                    neki küldött írásokat.~- Az nem úgy lesz. Te nem mégy
4321 XL     |                    Viardnak, hogy küldje el az írásaidat, majd én egy biztos
4322 XLI    |                   minden kérdésre. - Átment az Auba, előre-hátra barangolva
4323 XLI    |                     már ma, vagy sem? Talán az a háta mögött járogató két
4324 XLI    |                     Szobájába érve, bezárta az ajtaját, leeresztette az
4325 XLI    |                    az ajtaját, leeresztette az ablak függönyeit és gyertyát
4326 XLI    |               lószőrtöltelék közül elővonta az aranyfonállal összekötött
4327 XLI    |                  mind le voltak pecsételve.~Az ollóval felvagdalta a pecséteiket.~
4328 XLI    |                    volna; azon végzik, hogy az új felkelésnek nem lehet
4329 XLI    |             Kiegészíti a bizonyítékok sorát az ő saját levele Ghéczy Zsigmondhoz.~
4330 XLI    |                     Ghéczy Zsigmondhoz.~Ezt az egész szép bokrétát mind
4331 XLI    |              azoknak a halála miatt?~De hát az Andrássyakat!?~Valami fekete
4332 XLI    |                      kelt-e csak egy mosoly az orcáján a látásodra?~Nem
4333 XLI    |               elõtte; s térdeiden csúszkálj az õ halottja elõtt, és bocsánatot
4334 XLI    |                     a bûnödért, aminek fele az õ bûne volt.~Aztán hagyott
4335 XLI    |                 hagyott futni a világba.~És az a két úri siheder, aki a
4336 XLI    |                   õket egy kesztyûcsapással az egész várukból! Mehetnek
4337 XLI    |                    Kettõ áll a kockán: vagy az õ feje, vagy a tied!~Tudod,
4338 XLI    |                 ezeket nem adod váltságul!”~Az az átkozott árny úgy suttogott,
4339 XLI    |                     nem adod váltságul!”~Az az átkozott árny úgy suttogott,
4340 XLI    |                  elûzte a rémet.~A nõ fogta az elsõ levelet, Andrássy Istvánét
4341 XLI    |                     gyertya lángjánál.~Csak az utolsó volt már meg. A Sréter
4342 XLI    |                    hát ezt mit sajnálja? Ez az egy legalább fizessen meg
4343 XLI    |                  Nem! Nem árulok el senkit.~Az utolsó levél is elégett
4344 XLI    |                     utolsó levél is elégett az ujjai közt.~Akkor letérdelt
4345 XLI    |           levélborítékba gyûjtötte.~...Künn az ajtó elõtt állt egy férfialak;
4346 XLI    |                  egy facipõs barát, aki azt az egész jelenetet kileste,
4347 XLI    |           összegyûjté Juliánna, felnyitotta az ajtót, s ki akart rajta
4348 XLI    |                    azzal a szándékkal, hogy az egész papírmaradványt a
4349 XLI    |                     maga elõtt látta. Hanem az hirtelen a szájára tapasztá
4350 XLI    |                  szobába, újra bereteszelve az ajtót. Akkor felveté az
4351 XLI    |                     az ajtót. Akkor felveté az arcáról a csuklyáját.~-
4352 XLI    |                   nevem.~- Mi dolgod itt?~- Az, hogy téged megöljelek!~-
4353 XLI    |                  Hát tedd sietve.~- Mi volt az, amit most elégettél?~-
4354 XLI    |                      Láttad?~- Itt néztelek az ajtón keresztül.~- Csitt!
4355 XLI    |                   ajtón keresztül.~- Csitt! Az összeesküvõk levelei voltak.~-
4356 XLI    |                     térdre esve, megcsókolá az asszony ruhájának a szegélyét. „
4357 XLI    |                    elveszítesz. Fuss rögtön az atyámhoz, és mondd meg neki;
4358 XLI    |                    ameddig a két szeme lát, az uramat is ejtsd útba, mondd:
4359 XLI    |                      a rácsajtónál várt reá az a másik ember. Az meg a
4360 XLI    |                  várt reá az a másik ember. Az meg a Pálffy János kéme
4361 XLI    |                nincsen.~- Majd én elvezetem az ifjasszonykát. Legjobb van
4362 XLI    |                     kardok csillámlása volt az a csillagok fényében. Nemsokára
4363 XLI    |                 sisaktaréjokat is kivehette az úti porfellegbõl. Üldözik!~-
4364 XLI    |                volna megijedni, mint ettõl.~Az Andernach lovag.~A kapitány
4365 XLII   |                               XLII. FEJEZET~Az imádságoskönyv~Ami ezután
4366 XLII   |                 asszony hogy tudott dacolni az ország minden hatalmasaival,
4367 XLII   |             Megfordította a tényállást. Nem az általa megnevezett urak
4368 XLII   |                  küldte e leveleket azokhoz az urakhoz. De õ e leveleket
4369 XLII   |                    azok egészen ártatlanok.~Az egész összeesküvés vezérletét,
4370 XLII   |              gyermeke, sem háza, sem telke, az elviselheti az egész vád
4371 XLII   |                   sem telke, az elviselheti az egész vád terhét. Ahol csak
4372 XLII   |                     Ahol csak zendülés volt az országban, néha egyszerre
4373 XLII   |                   egyszerre több helyen is, az mind Pelargus mûve volt.~
4374 XLII   |                  mûve volt.~Bámulatra méltó az egész védelme.~Okát adja
4375 XLII   |                    lemondással.~Mikor aztán az ítélõmesterek kifáradtak
4376 XLII   |                     venni.~A judex curiae s az ítélõmesterek remonstráltak
4377 XLII   |                    Meg volt hagyva, hogy ha az elsõfokú tortúra nem használ,
4378 XLII   |           magyarázza meg azoknak a hatását.~Az egyik volt a hüvelykszorító,
4379 XLII   |                    minden egymás után!~Ezen az éjszakán nem bírta álomra
4380 XLII   |                     a három fa végeit, hogy az a közbeszorított koponyát
4381 XLII   |               nyomta.~Pokolbeli kín volt.~S az egész kínzás alatt folyvást
4382 XLII   |                 lakott valaha.~Visszavitték az asszonyt a börtönébe.~S
4383 XLII   |                lehetett rábizonyítani. Bûne az volt, hogy hazudott, költött
4384 XLII   |                   mesét mondott, nem akarta az igazat másokra kivallani.~
4385 XLII   |                halálra ítélték.~Amely napon az ítéletet kihirdették elõtte,
4386 XLII   |                    hogy nem érti, figyeltek az arcára, vajon nem változik-e
4387 XLII   |                tudott jól diákul. Megmaradt az arcán a szokott alázatossággal
4388 XLII   |                     földszinti szobája volt az, melynek ablakából a piacra
4389 XLII   |                    a piacra lehetett látni.~Az ácsok rögtön hozzáfogtak
4390 XLII   |              lehetett azt nézni.~Hogy róják az egyik gerendát a másikba,
4391 XLII   |                   helyezik el a középen azt az alacsony tölgyfa széket;
4392 XLII   |                 behintik vastagon homokkal. Az a homok az õ vérét fogja
4393 XLII   |               vastagon homokkal. Az a homok az õ vérét fogja felinni.~Egy
4394 XLII   |                   kutya odamegy szaglászni. Az egyik ácslegény oldalba
4395 XLII   |                tornyában egy repedt harang. Az utcán zsivaj támad; gyerekhad,
4396 XLII   |                    aki kocogva vágtat végig az utcán: a görhes, szeplõs
4397 XLII   |                   akinek a büntetéséhez még az is hozzátartozik, hogy végigseperjék
4398 XLII   |                     hogy végigseperjék vele az utcát.~Juliánnának egész
4399 XLII   |                Érdemeket gyûjtél, s azoknak az eltitkolásával magadat elvesztéd.
4400 XLII   |                  elvesztéd. Én íme elhoztam az ítéletednek mását magyarra
4401 XLII   |                idõkön át semmi le nem mossa az ivadékaidról. Ahelyett,
4402 XLII   |             bûnösöknek, a békeháborítóknak, az ország megrontóinak, a rablóknak,
4403 XLII   |                   El tudod õt hagyni?~Igaz! Az élet nagyon szép.~- Nem
4404 XLII   |                     nagyon szép.~- Nem lesz az én uramnak bántódása miattam? -
4405 XLII   |                      hogy makacsságod díját az egész családod fogja megfizetni.
4406 XLII   |              ígéreteiket, nem történt volna az meg, ami megtörtént. Hiszen
4407 XLII   |              elvetették; azt mondták, semmi az! Keress magadnak új érdemeket!
4408 XLII   |                 Megtaláltad, amit kerestél. Az egész titokban szõtt-font
4409 XLII   |                megmaradtért is kérheted azt az árt, amit az elégetettekért
4410 XLII   |                   kérheted azt az árt, amit az elégetettekért követeltél
4411 XLII   |             követeltél volna. Most már csak az összeesküvõk neveit kell
4412 XLII   |           megtérésre mutatott.~A fõúr azzal az ígérettel távozott el, hogy
4413 XLII   |                      hogy teljesíteni fogja az asszony óhajtását.~Hogy
4414 XLII   |                     nemsokára tapasztalhatá az elítélt.~Alig telt bele
4415 XLII   |                   szobába fog átvezettetni.~Az a szoba az emeleten volt.~
4416 XLII   |                    átvezettetni.~Az a szoba az emeleten volt.~Annak az
4417 XLII   |                     az emeleten volt.~Annak az ablakából is le lehetett
4418 XLII   |                 lehetett látni a piacra; de az ijesztõ látvány mégsem tolakodott
4419 XLII   |              pompával volt bútorozva; ahogy az magas vendégek számára készülhetett
4420 XLII   |                      köszörült üvegrámában.~Az elítélt nõ nem állhatta
4421 XLII   |             kérdezte, ki ez a szép asszony? Az a veres vonal a homlokán,
4422 XLII   |                  lelki-testi kínlódásaiban. Az asztalkán a tükör alatt
4423 XLII   |                  ketyeg. Genfi remekmû, ami az órákon kívül a holdjárást,
4424 XLII   |               holdjárást, napfelköltét, még az évszakokat is mutatja. Olyan
4425 XLII   |                   egy napfelköltét fogja ez az óra mutatni? Az õ földi
4426 XLII   |                    fogja ez az óra mutatni? Az õ földi világa már csak
4427 XLII   |                    órák rettenetes hosszúk!~Az üveg szárnyajtós szekrényben
4428 XLII   |                 volt még mindenik pergamen, az iniciálékon ragyogott az
4429 XLII   |                    az iniciálékon ragyogott az arany, az aláírásról még
4430 XLII   |             iniciálékon ragyogott az arany, az aláírásról még le sem hullott
4431 XLII   |             hiányzott valamennyirõl.~Azokat az urakat mind jól ismerte
4432 XLII   |                  pergamenre írva, neki csak az ujját kellett volna végighúzni
4433 XLII   |                    némelyik név alatt, hogy az aranyozás vérpirossá váljon.~
4434 XLII   |                     fél kezével, mint ahogy az érett kendert kinyövik a
4435 XLII   |             szemének; azt vélte, kápráznak; az ablakhoz futott az írással.~
4436 XLII   |               kápráznak; az ablakhoz futott az írással.~Reszketett a kezében
4437 XLII   |            Reszketett a kezében a pergamen, az az arannyal írott név úgy
4438 XLII   |                    a kezében a pergamen, az az arannyal írott név úgy táncolt
4439 XLII   |             közepében.~„Korponay Gábor!”~Ez az õ fiának az adománylevele!~
4440 XLII   |             Korponay Gábor!”~Ez az õ fiának az adománylevele!~Ez nem érzékcsalódás,
4441 XLII   |                 Garamszeghiek közt, egyedül az õ fia; õneki van ajándékozva,
4442 XLII   |                 sztropkói uradalom, nemcsak az, egy üres sor van utána
4443 XLII   |                     van írva: „Pozsonyban”.~Az országgyûlés berekesztésével
4444 XLII   |                  hitte, hogy álmodik.~Talán az a veres vonal ott a homlokán
4445 XLII   |                  fel szokták sorolni azokat az érdemeket, amiket a megjutalmazott
4446 XLII   |               halhatatlan emlékû érdemeként az volt feljegyezve, hogy volt
4447 XLII   |                    volt neki egy anyja, aki az országot fenyegetõ nagy
4448 XLII   |                     lerogyott egy karszékbe az asztal mellé, mereven bámulva
4449 XLII   |                   És ezalatt újra megjelent az a sötét árny Juliánna elõtt,
4450 XLII   |                  suttogja, hogy milyen édes az élet - még mások halálának
4451 XLII   |                  élet - még mások halálának az árán is!~Végigvonultak a
4452 XLII   |                    Hát nem bolondság ez?~Ha az eddigi koholt mese helyett
4453 XLII   |               koholt mese helyett elmondaná az igaz történetet, milyen
4454 XLII   |                    a hatalmasok elõtt.~Künn az ácsok szekercéje csattog,
4455 XLII   |                    Pedig milyen szép derült az ég.~És neki már holnap meg
4456 XLII   |                     a vén apja elbocsátá õt az útra azokkal a veszélyes
4457 XLII   |                     Ha pedig teneked valaha az az átkozott gondolat támadna
4458 XLII   |                     pedig teneked valaha az az átkozott gondolat támadna
4459 XLII   |                abban a pillanatban oltsa ki az Isten a te fiadnak az életét!”~
4460 XLII   |                    ki az Isten a te fiadnak az életét!”~Ha az ilyen átokmondásnak
4461 XLII   |                   te fiadnak az életét!”~Ha az ilyen átokmondásnak foganatja
4462 XLII   |                     nem tudott kiszabadulni az örvénybõl, mely lelkét magával
4463 XLII   |     Vissza-visszatette azt a pecsétes írást az üvegszekrénybe; meg-meg
4464 XLII   |                tükörbe tekintett.~Este lett az idõ, midõn újra zörögtek
4465 XLII   |                    idõ, midõn újra zörögtek az ajtaján, Pálffy János tért
4466 XLII   |                 csak segédlelkész még, maga az esperes, a gyõri pap nem
4467 XLII   |                     miatt, amit ráköltöttek az ellenségei, egy hirtelen
4468 XLII   |                    sovány a sok tanulástul; az egyik válla is magasabban
4469 XLII   |                    tekintett.~Pelargus volt az.~Pelargus, aki ellen hét
4470 XLII   |                   Márton bõ kantusában, azt az asszonyt jõ vigasztalni
4471 XLII   |                vigasztalni a börtönébe, aki az egész összeesküvés terhét
4472 XLII   |                   egész összeesküvés terhét az õ fejére halmozta.~Reszketett
4473 XLII   |                     Reszketett minden tagja az asszonynak.~- Isten malasztja
4474 XLII   |                    szólt kenetteljes hangon az ifjú.~Juliánnát nem bírták
4475 XLII   |                   méltót, s visszaadta neki az imádságos könyvét.~Az ifjú
4476 XLII   |                  neki az imádságos könyvét.~Az ifjú aztán felnyitotta azt
4477 XLII   |                  térdeplõ asszonynak.~Amint az beletekinte az imakönyvbe,
4478 XLII   |            asszonynak.~Amint az beletekinte az imakönyvbe, egyszerre ráhanyatlott
4479 XLII   |                 egyszerre ráhanyatlott arra az arcával, s elkezdett hangosan
4480 XLII   |                  Megholt a gyermek!~Ez volt az utolsó fonál, ami a világhoz
4481 XLII   |            jajveszékelni, hogy el ne árulja az izenethozót.~Ott lehet már
4482 XLII   |                     pergamen! Ragyoghat már az a gyermeknév az aranytul!
4483 XLII   |               Ragyoghat már az a gyermeknév az aranytul! Ha a szemei nem
4484 XLII   |                leányom - rebegé Pelargus. - Az õ irgalma minden földi fájdalmat
4485 XLII   |                 volt ott, hogy a lelkész és az elítélt közötti szóváltást
4486 XLII   |                  Szabad-e izenetet küldenem az én lelkem jó uramnak a káplán
4487 XLII   |                   összejön vele, mondja meg az én egyetlen édes jó uramnak,
4488 XLII   |                     megbüntetett érte engem az én lelkem.~- El fogom neki
4489 XLII   |                    neki mondani,~- Ha pedig az én édes uramatyámmal találkozik
4490 XLII   |                    nem fog találkozni, mert az elszökék vala, a sáfrányillatot
4491 XLII   |                  szívvel sóhajta fel. Tehát az atyja megszabadult.~Az állelkész
4492 XLII   |                Tehát az atyja megszabadult.~Az állelkész kézszorítása mondott
4493 XLII   |                Annak azt izenem... - rebegé az asszony - ...hogy nemsokára
4494 XLII   |                    a káplán részesíté a nõt az utolsó úrvacsorájában, amit
4495 XLII   |                   utamon.~Ezzel bezárult rá az ajtó.~Magára maradt.~Semmi
4496 XLII   |             Áhította már a halált.~Elõvette az imakönyvet; de nem tudott
4497 XLII   |                    mást imádkozni, csak azt az egyet. A többinek nincs
4498 XLII   |                értelme rá nézve, csak ennek az egynek.~Úgy találta ott
4499 XLII   |                     a vérpadot.~Kitekintett az ablakon. Látta maga elõtt
4500 XLII   |                    meg semmi többé.~Hisz mi az az emelvény? A Jákob lajtorjája,