bold = Main text
     Fezejet                                          grey = Comment text

   1 I      |                gyanúkeltõt talál benne, hogy aztán, mikor még egyszer
   2 I      |                  Mindenki tudja, hiszi, hogy az valóban így volt; hogy
   3 I      |               hogy az valóban így volt; hogy e kép élõ mása valóban megtette
   4 I      |                 a történetrõl, anélkül, hogy azt földerítenék: megérthetetlen
   5 I      |              mert ítélni.~Azt beszélik, hogy ez a nõ elárulta a nemzetét.~
   6 I      |           hiszik, mondják, bizonyítják, hogy az volt.~Azért festik a
   7 I      |                 közbe.~Hogyan lehet az, hogy egy nõ, aki egyszer egy
   8 I      |         Százhetvenhárom éve múlt annak, hogy e koporsó födele reáborult,
   9 II     |               mutatja, úgy hívják õket, hogy „lábas házak”. A tér legnagyobb
  10 II     |               éppen úgy egyezségük van, hogy õket rablótörzseik ellen
  11 II     |            tábláján az áraikkal együtt, hogy a vásáros tudhassa, mit
  12 II     |                ki van az is függesztve, hogy melyik kelmét szabad viselni
  13 II     |               fontosságát az is emelte, hogy itt volt a fejedelemnek
  14 II     |                õméltósága.~Hanem azért, hogy kuruc sereg tanyázik a városban,
  15 II     |                 kacagányuk azt hirdeti, hogy kurucok, hanem azért németek:
  16 II     |            pápisták, akik azt kívánják, hogy a mise alatt zárva legyenek
  17 II     |                uramnak egészen mindegy, hogy mit csinálnak odakünn a
  18 II     |           polgároknak vannak ábrázolva, hogy arról mindenki megtudhatja,
  19 II     |            lelkipásztorok kiérdemelték, hogy a hálás utókor márványemléket
  20 III    |        mégiscsak az lett a következése, hogy igen sok nép felgyûlt a
  21 III    |   áhítatosságból, másrészt pedig azért, hogy az új ruháját megmutassa,
  22 III    |              felvilágosítást adni róla, hogy igenis az új ruháját, amit
  23 III    |                 tanácsbeliekkel együtt, hogy minden bemenõt szemügyre
  24 III    |                  azonnal visszakergeti, hogy cserélje ki a nem számára
  25 III    |                hibája van: az egyik az, hogy a bajusza nem akar kinõni,
  26 III    |               innen-onnan, a másik meg, hogy a hasa nagyon is elõredomborodik.
  27 III    |               nem akarják neki elhinni, hogy már nem fiatal ember, a
  28 III    |               másodikért pedig azt nem, hogy még fiatal.~Alauda uram
  29 III    |        természet azt a sajátságot adta, hogy a fejét úgy tudja a vállai
  30 III    |                 elõérzetet nyújt arról, hogy milyen lehet a kínvallató
  31 III    |           dolmányán nincs begombolva.~- Hogy látta meg onnan alulról? -
  32 III    |              nevén köszönté, s elmondá, hogy melyik hol lakik, és mi
  33 III    |             olyan szerencsétlenség éri, hogy a vagyonát elveszti, annak
  34 III    |          templom atyja kijön jelenteni, hogy a kántor már elkezdte a
  35 III    |                Ezért úgy megharagudott, hogy majd kivert a házbul.~A
  36 III    |            kóstold meg csak nyelveddel, hogy milyen édes ennek a templomajtónak
  37 III    |                bõrét a nyelve hegyének, hogy feljajdult rá.~- No legalább
  38 III    |              úgy hítták Wittembergában, hogy irámszarvas, Elenthier:
  39 III    |               megszületett; - meglehet, hogy azóta már meghalt... Te
  40 III    |               kísérõ tábornok, anélkül, hogy a lovárul leszállt volna.~
  41 III    |                van, mint azt hallgatni, hogy mit bolondoznak a papok -
  42 III    |                 fél kegyelmességed tán, hogy ha a mi templomunkba belép,
  43 III    |                 halottakban.~- Nem fél, hogy tüzes parazsat tesznek a
  44 III    |     selyemsuhogás jelezte.~- Királyném! Hogy van „dicsõséged” megelégedve
  45 III    |               azt mondja az az asszony, hogy menjen el az Óperenciákra,
  46 III    |               végével a márványpadlóra, hogy még azt sem tudja ez a wittembergai „
  47 III    |                 az urakat szorgalmazni, hogy a zsoltár a végét járja,
  48 III    |                azt a jóslatot szerezte, hogy ebben az esztendõben két
  49 III    |               már vonuljunk be, hallom, hogy az orgonista a himnuszhoz
  50 IV     |                 végig közöttük anélkül, hogy arra ne gondoljon, hajh,
  51 IV     |                alakok megszokták régen, hogy a lutheránus pap prédikáljon
  52 IV     |         filiszteusokat, kihozva belőle, hogy Gideon nem más, mint Rákóczi
  53 IV     |            zsolozsmának minden emberre! Hogy kiszáll a lélek minden arcra;
  54 IV     |                 vacsoráját. Úgy szokás, hogy esztendõ utolsó napján a
  55 IV     |              egész épületen meglátszik, hogy századok számára készült;
  56 IV     |            emblémái.~Mert dacára annak, hogy itt minden ember a magyar
  57 IV     |           utóbbiról mindenki jól tudja, hogy a bírónak ellenfele. Csakhogy
  58 IV     |          szomszédait szokta instigálni, hogy azok álljanak a sarkukra
  59 IV     |            elébb „in anima vili”: azaz, hogy „in carne vili” (hitvány
  60 IV     |        intimatuma; melyben felkéretünk, hogy tekintetes, nemes és nemzetes
  61 IV     |           Fizetem. De mármost kérdezem, hogy mire egy asszonynak tizenkét
  62 IV     |             asszonyság éjszakára azért, hogy a bõre fáintabb legyen?~-
  63 IV     |          egyszerû kulcsa e csodának az, hogy az urán, a fián, annak a
  64 IV     |                    No ez furcsa beszéd! Hogy minek hord magával egy rangbeli
  65 IV     |     vendégszeretetet akként gyakorolni, hogy a hozzá szállónak cselédei
  66 IV     |          szomszédjára nézve, azt látta, hogy mind a ketten lesütötték
  67 IV     |              mondhatá ki a határozatot, hogy tehát a város macelluma
  68 IV     |                fogja az érdemes tanács, hogy holnap lészen újesztendõ
  69 IV     |                 érdemes volna megtudni, hogy mennyiben fog kerülni ez
  70 IV     |               Hisz ezt hallani is elég, hogy jóllakjék az ember!~Csak
  71 IV     |             elég más lyuka -, hanem az, hogy mi itt ilyen dobzódást,
  72 IV     |                  és mi készen lehetünk, hogy talán hónapokon át be leszünk
  73 IV     |           együtt, arra kell gondolnunk, hogy az élelmiszereink elfogynak,
  74 IV     |               élelmiszer felgarmadolva, hogy esztendõs ostromot kiállunk.
  75 IV     |                ha a hasára célozgattak. Hogy nevetni kezdtek, megrökönyödött
  76 IV     |                uram torkán.~Lássuk hát, hogy kötik meg bíró uram nyakravalóját?~-
  77 IV     |         mozgásból azt lehetett kivenni, hogy a tizenkettõ közül kilencnek
  78 IV     |              számarányok fordultak elõ, hogy azoknak a hallatára a már
  79 IV     |                   ez nem is sok!” - úgy hogy utoljára De Hortis azon
  80 IV     |                 azon vette észre magát, hogy egyedül kiabál, s szinte
  81 IV     |             ijedt meg, mikor azt látta, hogy senki sem ijed meg.~- Nos?
  82 IV     |                 sáfrány drága.~- Tudom, hogy drága! Nagyon jól tudom!
  83 IV     |             sáfrányt a levesben; tudom, hogy mire jó. De tizennégy forint
  84 V      |           hagyják, assecurálván afelől, hogy az ő osztályrésze fennhagyatik;
  85 V      |             Tacitus klasszikus nyelvén, hogy majdan odalenn elmondhassa
  86 V      |                a kortársai elõtt azzal, hogy Jupiter genitivusát „Jupitris”-
  87 V      |           kedvéért ki kell jelentenünk, hogy a „bírság” pinteket nem
  88 V      |               az ajtóra, ami arra való, hogy a tanácsteremben a tollát
  89 V      |                 dolgát végezvén, lássa, hogy hány stációt tettek a többiek
  90 V      |               Alauda uram int a fiának, hogy nyissa ki az ajtót.~Wencezlauz
  91 VI     |         Alaudáról, mintha nem is látná, hogy ott van.~- Számot kell kegyelmeteknek
  92 VI     |              kell kegyelmeteknek adnom, hogy hol voltam, amióta eltávozám. -
  93 VI     |         akadályozták visszajövetelemet, hogy midõn a múlt esztendõben
  94 VI     |            engemet küldött ki Krakkóba, hogy a lengyel király õfelsége
  95 VI     |             császáriak által, ahelyett, hogy a király elé bocsátott volna,
  96 VI     |             bocsátott volna, rám fogta, hogy meg vagyok bolondulva, megfogatott,
  97 VI     |                az ördöngösöket ápolják. Hogy miket szenvedtem ott, azt
  98 VI     |              napja vagyon. - Úgy látom, hogy kegyelmetek arra hírre,
  99 VI     |                 kegyelmetek arra hírre, hogy én megbolondultam, más bírát
 100 VI     |                 át gyûjtött, oly módon, hogy a nép kaszájával hol a búzát
 101 VI     |                képpel a fejedelemnõnek, hogy az élelmiszerek fogytán
 102 VI     |            élelmiszerek fogytán vannak, hogy az õrség rövid idõn ki lesz
 103 VI     |               így ejtették meg álnokul, hogy kénytelenségbõl feladja
 104 VI     |             uram csak akkor vevé észre, hogy a szenátori német tunika
 105 VI     |                volt ez Lõcse városában, hogy a puszta megjelenése minden
 106 VI     |             nagyon helyes határozat az, hogy a várost védelmezõ hadsereg
 107 VI     |          katonáink között kiosztatik; s hogy a vendégség pompájának is
 108 VI     |         pisztolyt, amiben, úgy látszik, hogy a mi vendégeink szûkölködnek.
 109 VI     |                azt mindenki nagyon jól, hogy amilyen rettenthetlen vitéz
 110 VI     |                 rábólinták a fejeikkel, hogy a bíz igaz.~- Ami pedig
 111 VI     |       õnemzetességének tudtára adassék, hogy õ maga mint hites felesége
 112 VI     |            mindegyik jól emlékezett rá, hogy bíz az õ felesége sem tesz
 113 VI     |        parancsolok.~És azzal elrendelé, hogy a hozott határozatokat dobszó
 114 VI     |     ketterhäuschen ajtaja kinyittassék, hogy akik szóbul nem értettek,
 115 VII    |                az arra a célra szolgál, hogy szerelemből a bűn ösvényére
 116 VII    |                lássa, akinek szeme van, hogy a ketterhäuschen ismét nyitva
 117 VII    |               akarja nyitni az ablakát, hogy az imádójával szót váltson,
 118 VII    |          mindenkinek eszébe kell jutni, hogy a város törvényei szerint,
 119 VII    |            Hiszen akkor is megesett az, hogy el-elfelejtkeztek erről
 120 VII    |                 mivelhogy azon idő óta, hogy Alauda uram volt a bíró,
 121 VII    |                nem vitték be a bíróhoz, hogy adja számon, miért nem aludta
 122 VII    |                 lehetett kérdőre vonni, hogy melyik matrikulába van bejegyezve
 123 VII    |          Másfelől azt is tudták felőle, hogy Rákóczi Ferencnek ő és Engelmeyer
 124 VII    |                 meg.~Arra az egy szóra, hogy „megjött Fabriczius!”, olyan
 125 VII    |                lett a városban éjszaka, hogy nem lehetett az utcán egyebet
 126 VII(2) |                 aki tud ezen a nyelven, hogy Hans Michelnek a fiát fejbe
 127 VII(2) |                dolgát. A bíró biztatja, hogy majd ád neki satisfactiót,
 128 VII(2) |             bevádlottal, s mondja neki, hogy bepanaszolta a bírónál s
 129 VIII   |                 elemében találta magát, hogy az éjszakai őrjáratra ő
 130 VIII   |              arról utólagosan kiderült, hogy Andrássy generálisnak a
 131 VIII   |              óra után is gyertya égett, hogy oltsák azt el. Egy kuruc
 132 VIII   |      meghallotta a robajt, s észrevéve, hogy a lábnyomai elárulják, hirtelen
 133 VIII   |              mert jobb szíve volt, mint hogy egy jámbor fehércseléd veszedelmére
 134 VIII   |               nagyot bámultak egymáson, hogy megint nem fogtak semmit.~
 135 VIII   |            üldözött leány, mikor látta, hogy körülkerítik, hirtelen kisuhant
 136 VIII   |           szívig nyilaló sikoltás volt, hogy a drabantok visszariadtak
 137 VIII   |               ábécejegyet kapott tõlük, hogy elmehetett volna vele denkmalnak.~-
 138 VIII   |              Hisz ez célzás!~- Tudod-e, hogy kit fogtál meg?~- Nem mutogatja
 139 VIII   |             odarántotta magához a fiát, hogy a fülibe súghassa, amit
 140 VIII   |             valamennyit, mint a bokrot, hogy a védelmükre bízott tornyokat
 141 VIII   |             védelmükre bízott tornyokat hogy elhanyagolták. A doppelhackenek
 142 VIII   |              arról sincsen gondoskodva, hogy a bástyaárokból a vizet
 143 VIII   |                 jégburok van a tetején, hogy ha lopva jönne az ellenség,
 144 VIII   |                 rá a sor Alauda uramra, hogy azt is észrevegye.~- Mi
 145 VIII   |                 óráig itt marad kitéve. Hogy a hidegtõl meg ne fagyjon,
 146 VIII   |            janitor úr, megbízatik vele, hogy ez idõ alatt a fogoly felett
 147 VIII   |                 õrködjék. Vigyázzon rá, hogy éjjel a foglyot meg ne szöktesse
 148 VIII   |             balra. Senki sem tudta meg, hogy a Thurzó-ház kapuján osont
 149 VIII   |                is, kinek mi köze hozzá, hogy Alauda uram mit keres abban
 150 VIII   |                 keresztül vannak törve, hogy a szobák egymásba nyíljanak. (
 151 VIII   |                S nem tudhatja az ember, hogy vajon a harmadik ház falai
 152 IX     |                Hogyan miképpen történt, hogy Andrássy István tábornok
 153 IX     |        elégedjünk meg azzal az adattal, hogy egy negyedóra múlva e történtek
 154 IX     |                tábornok. - Megengedjen, hogy ilyen szokatlan órában háborgatom;
 155 IX     |              besüt: kitekintek s látom, hogy a ketterhäuschen mellett
 156 IX     |                 kulcsot adja a kezembe, hogy őrizzem. Mit jelent ez?~-
 157 IX     |                 ez?~- Bocsánatot kérek, hogy helyreigazítom nagyméltóságod
 158 IX     |           pellengérkalitba bezárták - s hogy az a hajadon - kegyelmednek
 159 IX     |              most tudja nagyméltóságod, hogy mit jelent ez, amit az imént
 160 IX     |                  Czelder Orbán ezredes, hogy addig helyette itt nálunk
 161 IX     |            visszaszökött.~- Nem hiszem, hogy azt tegye. Löffelholtz tábornok
 162 IX     |                 meg nem sérti.~- Lehet, hogy úgy van. Nem ismerem azt
 163 IX     |                s én rögtön intézkedtem, hogy holnap reggel az egész lovas
 164 IX     |              Nem mondta-e el már eddig, hogy minõ kiküldetés van rábízva?
 165 IX     |               feladat elég fényes arra, hogy egy férfi a szeretõ asszonya
 166 IX     |              vele, és elég veszedelmes, hogy búcsúzás közben egy gyöngéd
 167 IX     |           szavát megszegve, megszökött, hogy hírt vigyen a császári táborba.
 168 IX     |            vissza: akkor bizonyos lesz, hogy õ elfecsegte a titkot a
 169 IX     |                 akkor az történik vele, hogy haja levágatik, s maga a
 170 IX     |             ajtó, s még rábeszélhessen, hogy elfeledjek minden törvényt,
 171 IX     |                kell; azért kívánom azt, hogy a vaskalit zárának kulcsai
 172 X      |               elő a vastag levegőből, s hogy még jobban hasonlítsanak
 173 X      |             Thurzó-háznál, úgy látszik, hogy korán felébredtek. Az egyik
 174 X      |          kirázza. Úgy is lehetne venni, hogy kendõt lobogtat. Kinek?
 175 X      |                 Vagy talán azért dalol, hogy valamelyik a kuruc legények
 176 X      |          kitalálni kapitányi rangjáról, hogy az Korponay János. Fiatal,
 177 X      |                Utoljára elszánja magát, hogy benyisson az asszony hálószobájába.
 178 X      |             Halkan nyitja fel az ajtót, hogy zajt ne költsön. Ott éjjeli
 179 X      |             annak a világánál láthatja, hogy az ágy üres, csak a kihúzóágyban
 180 X      |            legalább valami hang jelezi, hogy ember van ébren, valami
 181 X      |           vagyon. A tudósok úgy hívják, hogy kávéõrlõ malom. Az csinálja
 182 X      |        foglalkozni, ami abban kulminál, hogy egy vastagra kinyújtott
 183 X      |            aztán nem is lehet más, mint hogy odalépjen hozzá; s a tûztõl
 184 X      |                 azalatt vigyáz a tejre, hogy ki ne fusson a lábasbul.~-
 185 X      |               azt a rendeletet adta ki, hogy az ostrom ideje alatt minden
 186 X      |         cseresnyeajkait, de csak azért, hogy csalfa negéddel hiúvá tegye
 187 X      |                Hát, hol járt kegyelmed, hogy annyi ideje nem láttam?~
 188 X      |           üvölteni. - De tudom Istenem, hogy nem soká leszek én már kuruc
 189 X      |               útra megy most kegyelmed, hogy annak olyan nagy a díja?~-
 190 X      |              sem.~- No, csak úgy súgva. Hogy senki se hallja. Bizony
 191 X      |            fejemet.~- De én nem akarom, hogy semmidet is levágják! Se
 192 X      |         megfizetnem. Ne mondja a világ, hogy Korponay János azért kapott
 193 X      |              nõmet is, magamat is, mint hogy megengedném, hogy egy rossz
 194 X      |                  mint hogy megengedném, hogy egy rossz álmom is legyen
 195 X      |          rosszat hamar hiszi.~- Akarod, hogy itt hagyjak mindent, s hazamenjek
 196 X      |               De hát arról - tudod már, hogy miket álmodoztunk.~A nõ
 197 X      |             érettem is. Mondd meg neki, hogy majd nemsokára megjön az
 198 X      |          aranyos lovat.~- Mikor hiszed, hogy visszajössz?~- Ha Isten
 199 X      |                 az utcán jutott eszébe, hogy a „bizony!” hát abból a
 200 X      |                 egy fiát sem kapott. De hogy az asszony is el tudja ezt
 201 X      |              azon õ hiába töri a fejét, hogy kinek.~Nemsokára eltûnt
 202 X      |         fellegek, a vége mégis az lesz, hogy kisüt teljes fényében a
 203 X      |         közelébe tévedt földi testeket.~Hogy valami címet találjon a
 204 X      |              csak azzal a különbséggel, hogy egyiknél az õ halvány arca
 205 X      |            leány, ha kigúnyolták, sírt.~Hogy az ajtók zárásából visszatért
 206 X      |               tepsi kikenve; ej, de jó, hogy az asszony nincs most itten,
 207 X      |             felsõ szobájába.~Tudta jól, hogy ez az õ kötelessége; azt
 208 X      |              kötelessége; azt is tudta, hogy az úrnõnek most más dolga
 209 X      |            aztán nagyon örült a kisfiú, hogy õk maskarába mennek.~- A
 210 X      |             mélyébe.~- Látod, Pelargus, hogy igazat mondtam?~- Azt gondolja
 211 X      |                 ez bizonnyal. Te látod, hogy hullanak le a levelek egymás
 212 X      |              hát letépik. Te tudod jól, hogy Czelder Orbán a császári
 213 X      |          alkudozni. Hanem azt is tudom, hogy ez az alkudozás nem egyébért
 214 X      |          Andrássy generális által, mint hogy kétnapi fegyverszünet legyen
 215 X      |                a városba.~- S gondolod, hogy csak azért ment oda Czelder
 216 X      |            elõttem elõször. Ez vett rá, hogy arra kérjelek, amit nekem
 217 X      |                amit nekem megígértél.~- Hogy a kisfiúcskát elvigyem innen
 218 X      |               arról is értesülésem van, hogy a császáriak ezeket a föltételeket
 219 X      |          föltételeket készek aláírni, s hogy Löffelholtz fel van hatalmazva
 220 X      |           kurucok fejei már tudják jól, hogy õk nem a fejedelemért, nem
 221 X      |                    Elküldték az uramat, hogy ott hagyják veszni, mint
 222 X      |                 De vigyázzanak magukra, hogy Betsabé helyett Juditra
 223 X      |             úrnõ -, neked sietned kell, hogy a fegyverszünet határideje
 224 X      |                 Neki csak annyit mondj, hogy a leánya jól emlékezik rá,
 225 X      |                leánya jól emlékezik rá, hogy Rozgonyi Cicelle az õ õsanyja
 226 X      |                minden ember a versében, hogy tudott hõsnõnek, magyar
 227 X      |                 választotta; azt hitte, hogy nem is találják ki, miért?~
 228 X      |                is fel tudta húzni.~Úgy, hogy mikor a kis benyílóból elõkerült
 229 X      |            németül beszélt Pelargussal, hogy a gyermek ne értse.~- Vigyázz
 230 X      |                  akire rábíznám. Tudod, hogy ez az életem! Jól betakargasd
 231 X      |           hagyott a nyílt ajtó mellett, hogy utánuk nézzen. Messze kellett
 232 X      |           Messze kellett nekik menniök, hogy a rájuk váró szánig eljussanak.
 233 X      |                 ne lássa az egész piac, hogy itt ülnek fel.~Mikor aztán
 234 XI     |               ablakot kinyitja avégett, hogy azon kikönyököljön, és az
 235 XI     |               ami arra a célra szolgál, hogy az ablakba kikönyökölő az
 236 XI     |                 is olyan magasan estek, hogy gyalogjáró nemigen értekezhetett
 237 XI     |                 arca, modora tanúsítja, hogy francia gavallér, tollas
 238 XI     |            arcán, amit azzal csúfolnak, hogy „örök”; csak a megduplázott
 239 XI     |           megduplázott toka bizonyítja, hogy ez a fiatalság már a második
 240 XI     |             király egyszer arra fakadt, hogy „ez a Belleville még valamikor
 241 XI     |               azzal a kis különbséggel, hogy hét eset közül hatban dobják
 242 XI     |            dolga után.~Az volt a dolga, hogy Korponayné földszinti legszélső
 243 XI     |              készül, a falnak szorítja, hogy minden õgyelgõ inkább messze
 244 XI     |            inkább messze kikerüli, mint hogy hallgatózzék.~A társalgás
 245 XI     |                 Belleville. - Kár érte, hogy így kínozzák.~- Jó neki
 246 XI     |             Belleville lovag azt hiszi, hogy õ felfogta ennek a különös
 247 XI     |             lehet zárni azzal a szóval, hogy beteg vagyok, de az orvost
 248 XI     |              Azt mondja el az epigramm, hogy minden nemzetbeli nõnek
 249 XI     |                  az itt van.~- Az igaz, hogy itt van.~- És így kapitulál
 250 XI     |                 ez, madame?~- Ön tudja, hogy nem az, monseigneur.~- De
 251 XI     |                 meg.~- Választ kérek.~- Hogy ezt magától nem találta
 252 XI     |                 Hát nem veszi ön észre, hogy itt minden ablakban egy
 253 XI     |              nem szállhat az ablakomra, hogy meg ne tudakolnák, nem volt-e
 254 XI     |              senkinek sem jutna eszébe, hogy én is vagyok a világon.
 255 XI     |                    Én bizony nem tudom, hogy mi nagy különbség volna
 256 XI     |                 francia szív magához?~- Hogy egy olyan órában, amikor
 257 XI     |                 a helyén meg tud állni? Hogy amikor az egész világ jajgat,
 258 XI     |           lovagról ne mondja azt senki, hogy megfutott egy szép asszony
 259 XI     |            mondani Belleville lovagnak, hogy „jó neki ott lenni!”.~A
 260 XI     |                jószívû ember lehetett), hogy a dárdája hegyére felszúrta
 261 XI     |       Korponaynénak is eszébe juttatta, hogy evés ideje van. Kiment a
 262 XI     |               az idõtöltést találta ki, hogy elõszedegette a faliszekrénybõl
 263 XI     |              feküdt a két süveg között, hogy olyan sokszor megjárták
 264 XI     |               ágyán.~A doktor láthatta, hogy a legjobb idõben érkezett.~-
 265 XI     |            üterét. - Megmondtam tegnap, hogy ne menjen olyan könnyû ruhában
 266 XI     |              asszonyoknak, akik tudják, hogy szépek. Megint megkapta
 267 XI     |                 mondta a doktor, látva, hogy nagy itt a paroxizmus. -
 268 XI     |               egy darabban?~Tudniillik, hogy abban az idõben még a cukrot
 269 XI     |                 a konyhában?~Ráhagyták, hogy keresse ott. - Kitötyögött
 270 XI     |               azalatt annyi idõ eltelt, hogy mire visszakerült a beteghez,
 271 XI     |            pilulás üveget, s azt látta, hogy csak négy van már benne.~
 272 XII    |              arra a diagnózisra jutunk, hogy az a három hiányzó mákonylabdacs
 273 XII    |          nagyobb virtusa a panacaeának, hogy mégis a furor daemoniacus
 274 XII    |             orrát, s meggyõzõdött róla, hogy az még erre sem ébred fel:
 275 XII    |              akkoriban nagy divat) úgy, hogy a fõkötõ recéjét a hajtól
 276 XII    |            Olyan közel ment a tükörhöz, hogy csaknem megcsókolta a saját
 277 XII    |            mécses.~Krónikánkból tudjuk, hogy annak a három egymás melletti
 278 XII    |              okai is lehettek, mint az, hogy a nagy kísérettel járó kuruc
 279 XII    |                    Mit beszélsz!~- Azt, hogy még ma nem ettem semmit.~-
 280 XII    |              igaz; hanem az mégis igaz, hogy még ma nem ettem semmit.~-
 281 XII    |           értett.~- Fogadása válogatja, hogy kiért teszem.~- Hát a mai
 282 XII    |                    Olyan.~- Vallja meg, hogy mire szólt ez a fogadás?~-
 283 XII    |                 fogadás?~- Ha megígéri, hogy nem nevet ki érte.~- Sõt
 284 XII    |                 kegyelmed kérdheti azt, hogy miért?~E szónál oda kellett
 285 XII    |        megtagadni asszonyi természetét, hogy azt a szakácsremekben összeállított
 286 XII    |              béle. Nem is állhatta meg, hogy legalább egyet azok közül
 287 XII    |           sarkantyút ütnek az oldalába, hogy ballagjon szaporábban. Attól
 288 XII    |                 odalenn a piacon.~- Hát hogy kerülnek azok kegyelmedhez?~-
 289 XII    |               Rám bízta a magisztrátus, hogy õrizzem; nehogy elszöktessék
 290 XII    |                 asszony. Ki találja ki, hogy mi az igaz benne? Vagy tán
 291 XII    |               kettõjöknek a mûve, s jó, hogy csak õk ketten bírtak róla
 292 XII    |                 osztogató természetnek, hogy ezt a talentumot éppen egy
 293 XII    |              különben arra van alkotva, hogy eszményítsen. Ennek éppen
 294 XII    |            tudta öltöztetni jelképesen, hogy mindenkinek nemcsak az arcára,
 295 XII    |      kényszerítenék Andrássy Istvánnak, hogy velük sorba megverekedjék.~
 296 XII    |          munkatársától.~- Attól tartok, hogy ha eltorzítom, még valahogy
 297 XII    |                 tehetséggel létrehozta, hogy egész életére kölcsönös
 298 XII    |               benne.~- Mindig kértelek, hogy rajzolj le engem is - monda
 299 XII    |                nem jutottam hozzá soha, hogy lerajzoljam. No de most
 300 XII    |               látszott afölött aggódni, hogy az étvágyát elrontja, ha
 301 XII    |               is felszabadította magát, hogy a hosszú nyakú, lengyel
 302 XII    |              képet, felszökve helyébõl, hogy belekandítson, de mindannyiszor
 303 XII    |               az volt a nótának a címe, hogy „A kocsmagenerális”.~Meg
 304 XII    |         gúnydalban.~Andrássy tudta jól, hogy Bercsényi készítette róla
 305 XII    |             sokszor eldalolták azt úgy, hogy õ is hallotta. Csak mosolygott
 306 XII    |            kedélye, s az volt a hibája, hogy mindenkihez jó volt, senkire
 307 XII    |                 közel volt már a lovag, hogy a szemei lecsukódjanak.~-
 308 XII    |               mi lelt? Úgy fázom. Nézd, hogy elkékültek kezeim. Ne szorítsd
 309 XII    |              Szökni akarsz. Alig várod, hogy itt hagyhass.~- Alig várom?
 310 XII    |                Alig várom? No hát lásd, hogy mennyire akarok tõled szabadulni?~
 311 XII    |              ahogy a kígyókról mesélik, hogy úgy egymásba tekergõznek,
 312 XII    |               úgy egymásba tekergõznek, hogy többé nem tudnak elválni.~-
 313 XII    |              ott a ketterhäuschenben!~- Hogy fúj a szél; hogy veri az
 314 XII    |   ketterhäuschenben!~- Hogy fúj a szél; hogy veri az ablakot! - rebegé
 315 XII    |                    rebegé az asszony. - Hogy fázik az ember, ha a bûnére
 316 XII    |                hozni a gyönge asszonyt; hogy aztán újra felengesztelje.~-
 317 XII    |             kénytelen volt kapitulálni, hogy õt kiengesztelje.~- No,
 318 XII    |            láthatta minden mondat után, hogy tér vissza az életpirosság
 319 XIII   |              ketterhäuschen elé: látta, hogy senki sincs a közelben;
 320 XIII   |                 Talán amíg észreveszik, hogy üres a ketrec, befújja a
 321 XIII   |            hálószobáját.~Még nem tudta, hogy élõ alakot hoz-e az ölében,
 322 XIII   |               az ölében, vagy halottat?~Hogy alélt volt és dermedt, azt
 323 XIII   |                 lassankint felmelegült.~Hogy még jobban menjen, a szívére
 324 XIII   |              annyira eszméletéhez tért, hogy megismerte az elõtte térdeplõ
 325 XIII   |                száját.~- Mondtam, ugye, hogy fenekestül felfordítom ezt
 326 XIII   |             összetapadó ajkai mutatták, hogy eleped.~Juliánna minden
 327 XIII   |                  Nézd, ez a vénasszony, hogy húzza itt a bõrt a fagyon.
 328 XIII   |          félreverik, a puskák ropognak, hogy akkor bizonyságot tegyen
 329 XIII   |              jeladást. Kalapjával inte, hogy jelen van.~- Kegyelmed az,
 330 XIII   |                kulcslyukba, azután meg, hogy valamiképp mégis belebicsaklott,
 331 XIII   |                lovag kiveheté a zajból, hogy a közeledõ emberek a neve
 332 XIII   |                közül a leghízelgõbb az, hogy „átkozott kujon!”~A közeledõ
 333 XIII   |          rohantak, igen bölcsen ítélve, hogy ott több hasznot tehetnek
 334 XIII   |          hatalmasan segítének is benne, hogy a zûrzavart felhasználó
 335 XIII   |        lármahangokból az volt kivehetõ, hogy a közvélemény egyenesen
 336 XIII   |                torony felrobbantásával. Hogy meg volt vesztegetve az
 337 XIII   |          máskülönben nem is lehetséges, hogy a császáriak egyszerre ott
 338 XIII   |         bolondot tette; volt rá gondja, hogy az alibijét bebizonyítsa,
 339 XIII   |                kuruc tisztekkel. Arról, hogy tempírozott kanócok is vannak
 340 XIII   |              bajt nem sejtett meg. Azt, hogy a ketterhäuschentõl a friss
 341 XIII   |            Belleville lovag észrevette, hogy a menekülés késõ, de nem
 342 XIII   |          szokott szaladni.~Mikor látta, hogy a rejteke felé rohannak,
 343 XIII   |                 No hát mit örülsz neki, hogy megkaptad a Belleville lovagot?~-
 344 XIII   |              levegõben, s úgy elrepült, hogy rá sem talált többet a hóban.~-
 345 XIII   |                hóban.~- Hát ti többiek, hogy adjátok az ócskavasat! -
 346 XIII   |               ez is elég volt. Az igaz, hogy csak fogdmegek voltak.~Hanem
 347 XIII   |                 az egész csoport ellen, hogy csak messzirõl mertek hozzávagdalni.~
 348 XIII   |               Itt van, szedjétek fel.~- Hogy kerültek ezek a kulcsok
 349 XIII   |          lélegzetét visszafojtva várta, hogy mit fog felelni a lovag.
 350 XIII   |              bizonyára elég oka van rá, hogy õt elárulja, mikor rájön,
 351 XIII   |               õt elárulja, mikor rájön, hogy mennyire rá lett szedve
 352 XIII   |                a lõporos tornyot azért, hogy a zûrzavarban felnyithassa
 353 XIII   |                  s védelmezte a leányt, hogy a nép ne bántalmazza.~-
 354 XIII   |                 Azt is mondhatta volna, hogy nem tud róla semmit, s igaz
 355 XIII   |            követelem a törvény nevében, hogy adja elõ.~- Én pedig ízekre
 356 XIII   |                szád elé, elárulod vele, hogy szûz leány vagy.~- Mit csináljak?~-
 357 XIII   |             Éppen az atyád parancsolta, hogy így tegyenek. Azzal kezdte
 358 XIII   |                 át jött a városba, úgy, hogy még e házban sem vette észre
 359 XIII   |              elfogtak a cudarok, azért, hogy tõlem izenetet vittél, amit
 360 XIII   |               az ítéletet kimondta rád, hogy csukjanak a pellengérkalitkába
 361 XIII   |                  kinek? Errõl megtudja, hogy én küldelek. És talán egyebet
 362 XIII   |                 magaddal. Nem jó lenne, hogy itt találnának belõle valamit
 363 XIII   |           tagadni asszonyi természetét, hogy nem lesett utána; nem volt
 364 XIII   |                 hozzá, amíg megértette, hogy mi járatban vannak azok,
 365 XIII   |           felismerte, akkor azt mondta, hogy „mindjárt!”~Ez a „mindjárt”
 366 XIII   |                  mindjárt” annyit tett, hogy elébb felhúzott magára három
 367 XIII   |               kegyelmedet, fõbíró uram, hogy Korponayné úrasszony tegnap
 368 XIII   |              virtusait; de nagy kérdés, hogy bevette-e õket valaki?~-
 369 XIII   |           forint!” Ez most azt álmodja, hogy a konyhapénzrõl számoltatják.~
 370 XIII   |          nekiment a Wencezlauz képének, hogy majd a szemét pörkölte ki
 371 XIII   |          megfogni, és maga elõtt tolni, hogy valami almáriomba be ne
 372 XIII   |                mondá a doktornak:~- No, hogy a gazdasszonya akkor is
 373 XIII   |                jár, azt elhiszem, hanem hogy a páciense aludnék, mikor
 374 XIII   |                  Látni fogja kegyelmed, hogy semmi móddal nem fogjuk
 375 XIII   |            körülmény is ellene fordult, hogy a lépcsõgádor vasrács ajtaja
 376 XIV    |                 is elég jókor érkezett, hogy a robbanás után rohamot
 377 XIV    |                 is az én cselédem volt! Hogy mertétek elfogni? S még
 378 XIV    |          Korponay leugrott a nyergébõl, hogy összevissza cibált vitéz
 379 XIV    |                 tudományát kimerítette, hogy az alvó úrasszonyt életre
 380 XIV    |           párnáin, csakugyan azt hitte, hogy feleségét tortúrázzák. Hozzá
 381 XIV    |               est.”~- Urak! Úgy hiszem, hogy mi itt ezen a helyen egészen
 382 XIV    |        Fabriczius; elég önuralkodással, hogy semmi arckifejezéssel ne
 383 XIV    |            feléje.~- Mit vétettem? Azt, hogy nem akadályoztam meg az
 384 XIV    |                meg az öregapámat abban, hogy az öreganyámat feleségül
 385 XIV    |         példáján, s otthagyni a poklot, hogy aztán nagy kerülõvel jussak
 386 XV     |          polgárcéhek, amint azt látták, hogy a támadó ellenség vissza
 387 XV     |        eszközökkel; hangosan kiáltozva, hogy most már ütni kell a németeket,
 388 XV     |                 jól tették kegyelmetek, hogy idejöttek. Dobják csak el
 389 XV     |               veszedelem!~Mondták neki, hogy nem is tûzre harangoznak,
 390 XV     |            dicsérünk” is legyen, azért, hogy egy tornyunk a levegõbe
 391 XV     |              Mikor már nagyon sürgette, hogy hol van Belleville, végre
 392 XV     |               érkezõ tiszt tudatá vele, hogy a franciát a polgárok elfogták
 393 XV     |             mert árulással gyanúsítják, hogy õ maga robbantotta fel a
 394 XV     |           Értesíték aztán a tábornokot, hogy nagyon nehéz lesz olyan
 395 XV     |            levele, melyben felszólítja, hogy a Te Deum után rögtön összeülendõ
 396 XV     |             kurtára nyírt hajjal.~Alig, hogy a borbélyát lerázta a nyakáról
 397 XV     |         kapitány úrhoz, aki felhívatik, hogy azonnal jelenjen meg raportra
 398 XV     |               méltó mulasztás már tõle, hogy nem ide sietett az elöljárójához
 399 XV     |            tette azt a hebehurgyaságot, hogy a hiányzó két tincs miatt
 400 XV     |                azt a meglevõ haja közé, hogy észre nem lehetett venni.~
 401 XV     |               asszonyok még mai nap is, hogy a férjeik levelét elolvassák.~
 402 XV     |            igaza van a szép asszonynak, hogy kapitány uram megérdemelte
 403 XV     |              szép asszony, úgy látszik, hogy nem akar kontózni.~Megint
 404 XV     |             bizalmas súgással értesíté, hogy ez a felállás azért történik,
 405 XV     |                felállás azért történik, hogy az istenséget invocáló éneket
 406 XV     |            templomi rend pedig az volt, hogy az elsõ padosztályokban
 407 XV     |       szertartás, nem azért jött õ ide, hogy énekeljen.~- Szép templom! -
 408 XV     |                 egy munka!~S nem várta, hogy meginvitálják, odament az
 409 XV     |            létrehozói felõl.~- Mondják, hogy a belsejében Cranach Lukácstól
 410 XV     |               azon vitás kérdés fölött, hogy ezeket a képeket Cranach
 411 XV     |           volnának; azt nem is említve, hogy az oltár felnyitása isteni
 412 XV     |              körülmény nem akadályozta, hogy odamenjen a kísérõivel együtt,
 413 XV     |              nagy archeológiai disputa, hogy ki adta, miért adta azt
 414 XV     |       fennhangon magyarázták egymásnak: hogy ez itt Józsué; az meg ott
 415 XV     |               csípõficamodásig birkózó, hogy a gyülekezet utoljára azt
 416 XV     |                 bizony majd megmondtuk, hogy ki.~Továbbmentek a tiszt
 417 XV     |                úr végre hozzájuthatott, hogy az istentelen asszíriai
 418 XV     |                kedve támadt kipróbálni, hogy milyen a hangja?~Jó szerencse,
 419 XV     |                 a hangja?~Jó szerencse, hogy a Thurzók és Zápolyák síremlékei
 420 XV     |         szobormûben az a legkülönösebb, hogy a férfi alak palástjának
 421 XV     |             támad az egész társaságban, hogy az még a száznyolcezer asszíriainak
 422 XV     |                bélpoklosok kápolnájába, hogy ott megmutogassa nekik a
 423 XV     |               Mi ütött hozzá egyszerre, hogy olyan nagy archeolog lett,
 424 XV     |         kegyelmed - mondá rá az öreg -, hogy ez kicsinált praktika volt
 425 XVI    |                a szenátor urak arcáról, hogy ezek most azt mondják magukban: „
 426 XVI    |                 föltételek közé azt is, hogy a császáriak a főnemes polgárok
 427 XVI    |                 nekem meg kell értenem, hogy ez komoly kívánság-e, amihez
 428 XVI    |              forma amit ki lehet dobni, hogy a többit megmentsük.~(-
 429 XVI    |              theolog és archeolog lett, hogy csodálni kellett a nagy
 430 XVI    |             műben az a legnevezetesebb, hogy a földön maradt, elbámuló
 431 XVI    |                 tett gyermekek szoktak, hogy mikor érzi a pirongatást,
 432 XVI    |          kocsmárosok esedeznek alássan, hogy a mai örömnapon engedtessék
 433 XVI    |               vétetni azt a szerencsét, hogy egy ilyen népszerû izenetet
 434 XVI    |                 trombitálás keveredett, hogy majd felvette a törvényszéket
 435 XVI    |           Tudomására esvén a fõbírónak, hogy a császári generális, Löffelholtz,
 436 XVI    |              fõbíró uram a polgároknak, hogy holnap reggel azonnal mindannyian
 437 XVI    |               házaik tetejét leszedjék, hogy az ellenség tüzes golyói
 438 XVI    |              hirdetésre a polgárságnak, hogy egybe megszûnt minden muzsikaszó
 439 XVI    |             Fabriczius azt parancsolja, hogy le kell szedni a házakról
 440 XVI    |            akkor minden ember tudhatja, hogy ez több a kettõnél.~A nap
 441 XVI    |           szemedet, s a füledbe súgtam, hogy „galambocskám!”.~- Nyakon
 442 XVI    |           vízzel! Mit mond a generális, hogy mégsem mentem hozzá raportra?~-
 443 XVI    |                azt izentem neki vissza, hogy otthon parancsoljon õkegyelme.~-
 444 XVI    |              azzal zakatolnak az ajtón, hogy eredj mindjárt fel a városházára;
 445 XVI    |              most szentül abban voltam, hogy álom volt az egész. De milyen
 446 XVI    |              még talán az is igaz volt, hogy itt ezen a helyen állt egy
 447 XVI    |               meg teveled?~- Hát azt én hogy tudnám, füles bagolykám,
 448 XVI    |               fordítá félre az arcát.~- Hogy kérdezheted ezt tõlem? Az
 449 XVI    |              Belleville lovaghoz.~- Hát hogy vagy? - kérdé tõle.~- Mint
 450 XVI    |         kirántalak én!~- Azon imádkozz, hogy én ne rántsalak be téged!~-
 451 XVI    |            tûzbe teszem érte a kezemet, hogy ártatlan vagy.~Az elõtornácban
 452 XVI    |                A porkoláb azt tartotta, hogy az okosabb enged, s hagyta
 453 XVI    |         csinálok belõle!~Elhitték neki, hogy képes volna rá, s engedték
 454 XVI    |         helyesen ki volt nála fundálva, hogy ad captandam benevolentiam,
 455 XVI    |               Majd azután ha megtudják, hogy minõ hõstetteket követett
 456 XVI    |          törvényszék, jelentem alássan, hogy mind megvan a puskapor.~
 457 XVI    |                Serédy meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát, s amint
 458 XVI    |            kínteremben is úgy kacagott, hogy csak úgy világított a két
 459 XVI    |               most jut kegyelmed hozzá, hogy raportját elõadja, hát kezdje
 460 XVI    |                 ahhoz meg már én értek, hogy hogyan kell raportot csinálni!
 461 XVI    |         ellenséggel vak csatát kezdeni, hogy a figyelme másfelé vonassék;
 462 XVI    |                 dunajeci hõskölteményt, hogy csak Pelargus kellett még
 463 XVI    |              lesz még azt is megtudnom, hogy méltóztatik-e kegyelmességed
 464 XVI    |               Szabad még azt kérdeznem, hogy milyen idõs kegyelmességed?~-
 465 XVI    |              Nem azt tudakoltam. Hanem, hogy mikor méltóztatott magasan -
 466 XVI    |             Belleville arra a kérdésre, hogy hol és mivel töltötte ön
 467 XVI    |         éjszakát? Azzal van ön vádolva, hogy szándékosan felrobbantotta
 468 XVI    |           asztalnak; õk a bizonyságaim, hogy ott kártyáztunk együtt lansquenetet
 469 XVI    |           mathesisnek, hogyan lehet az, hogy amidõn a Herman-ház északnak
 470 XVI    |             hogyan történhetett az meg, hogy amíg kegyelmed a hypothenusán
 471 XVI    |      természetesen abban a hitben volt, hogy a generális úr õnagyméltósága
 472 XVI    |                 fajdkakas, s nem tudja, hogy egy lõportorony légbe repült,
 473 XVI    |        hivatalosan nem jelentik neki.~- Hogy én minõ hitben vagyok, az
 474 XVI    |           szobájában is?~- Természetes, hogy benn voltam.~- Széttekintett
 475 XVI    |            akarja ön ezzel azt mondani, hogy tolvajt néz ki belõlem?~-
 476 XVI    |                 szó.~- Megtiltom önnek, hogy ez értelemben hozzám több
 477 XVI    |               Figyelmeztetem a lovagot, hogy énnekem még más kérdezési
 478 XVI    |                 használtam ezt az idõt, hogy egynehány pimasz fickónak,
 479 XVI    |             Lovagi becsületemre mondom, hogy én egy pillanatig sem voltam
 480 XVI    |                nem azért vagyunk itten, hogy kegyelmed kérdezzen ki engemet,
 481 XVI    |             kérdezzen ki engemet, hanem hogy én kérdezzem ki kegyelmedet.
 482 XVI    |               kérdezzem ki kegyelmedet. Hogy pedig a ketterhäuschennek
 483 XVI    |        kegyelmednek a dolga megmondani, hogy mi úton jutott a ketrecbörtön
 484 XVI    |                Felszólítom kegyelmedet, hogy erre a kérdésre határozott
 485 XVI    |            asszony! Megérdemelte volna, hogy elárulják, de akiben nemes
 486 XVI    |               hajához kapott a kezével, hogy megszokott módon kétfelé
 487 XVI    |       történetet. Õ már kezdte sejteni, hogy mi úton jutottak azok a
 488 XVI    |             Mindenki Andrássyra nézett, hogy mit szól, mit tesz most?~
 489 XVI    |           bajtárs, mondd meg egyenesen, hogy jutottál azokhoz az ostoba
 490 XVI    |            kellett Belleville lovagnak, hogy Korponay is biztassa erre
 491 XVI    |               kegyelmed ennek az úrnak, hogy hozzám alattomos suttogásokat
 492 XVI    |                 bírája; - de már ahhoz, hogy egy fõtisztet, aki az én
 493 XVI    |              kell, mint a lõcsei bíróé.~Hogy ez a nyilatkozat mennyire
 494 XVI    |             nemeseknek és jobbágyoknak, hogy további intézkedésünkig,
 495 XVI    |               is kötelességévé tesszük, hogy a mostani veszedelmes idõkben,
 496 XVI    |               meghagyjuk, parancsoljuk, hogy rendeleteinek mindenki ellenállás
 497 XVI    |               városunkba, azt találtam, hogy a megszálló ellenséggel
 498 XVI    |                kezdetett; megtudva azt, hogy az alku pontjait Czelder
 499 XVI    |            nyugodva, mert bizton tudom, hogy Czelder Orbán azok közül
 500 XVI    |          biztosítanak. De elhihetetlen, hogy azokat a császári plenipotentiarius