Fezejet
1 III | fogsz többet beszélni - mondá Alauda uram, s azzal a szenátoroknak
2 III | helyeikbe.~- Mindjárt! Azonnal - mondá Alauda uram. - Csak még
3 IV | specificatiót, protonotarius úr - mondá engedékeny hangulattal Alauda
4 V | bírót ilyen alkalommal: Bíró mondá „Tulas mihi clavim!” Janitor
5 VI | bíró úr indítványozta - mondá a kamarás, a fejét a palástja
6 VI | akkor ez semmi és semmis! - mondá Fabriczius, s fogván a veres
7 VI | ki a tanács határozatát - mondá Fabriczius bíró. - Mert
8 VIII | Így soha el nem fogjuk! - mondá Wencezlauz -, ha mind egymás
9 VIII | kegyelmetek a dolgukra! - mondá Fabriczius. - Reggelig minden
10 VIII | küzdelem fojtaná el mellét, mondá ki ítéletét:~- Akkor - negyvennyolc
11 IX | voltak.~- Nemes főbíró úr - mondá a tábornok. - Megengedjen,
12 IX | negyvennyolc óra alatt - mondá hideg, halk hangon. - Ha
13 X | nincs fecsegésre való idõ - mondá az úrnõ -, neked sietned
14 X | Jól van, kis fiacskám! - mondá az úrnõ, megcsókolgatva
15 XI | De még hátra van egy - mondá a hölgy, folyvást széttekintgetve
16 XI | hozzányúl, ha megéhezik! - mondá a hóhér.~- Akkor aztán meglátjuk
17 XI | doktor érkezik.~- Ahá! - mondá az életre ébredõ. - Hisz
18 XII | bíró!~- Hát ez a kisbíró? - mondá a nõ, ujjai hegyét a férfi
19 XIII | féloldalt a fehér vállára.~S azt mondá magában:~- Lám, a német
20 XIII | meglátta Wencezlauzt, azt mondá neki:~- Carissime! Menjen
21 XIII | sétáljon.~Fabriczius azt mondá a doktornak:~- No, hogy
22 XIV | elektricitást kell összegyûjteni! - mondá a tudós ezermester, s Wencezlauz
23 XIV | elvesztve, kenetteljes hangon mondá:~- Moderálja magát kegyelmed,
24 XV | szükség, hanem ollóra is - mondá a tábornok. - Az éjjel a
25 XV | énekeljen.~- Szép templom! - mondá körültekintve. - Ez az a
26 XV | Alaudát darabokra tépni - mondá egy fiatal patrícius egy
27 XV | Higgye el kegyelmed - mondá rá az öreg -, hogy ez kicsinált
28 XVI | Hajnal bizony, rubintom! - mondá neki a menyecske; - csakhogy
29 XVI | nem logikai következés - mondá a zászlótartó.~- Már most
30 XVI | urakhoz pedig fennhangon mondá: - Vegyük ez ügyet egészen
31 XVI | kínzókamarára mutatva, azt mondá csendesen:~- Figyelmeztetem
32 XVI | veszedelem!~A bíró szigorú hangon mondá a lovagnak:~- Ha a vádlott
33 XVI | hangütéssel, pattogó szóval mondá:~- Megengedjen kegyelmed,
34 XVI | vállára téve a kezét, s azt mondá neki szánakozásteljes hangon: -
35 XVI | tábornokkal. „No kedves barátom - mondá Löffelholtz -, azt ugyan
36 XVI | elfogadni a sok közül - mondá Löffelholtz -, a lõcsei
37 XVIII | vagyok. Temetésre várok - mondá az orvosnak, amint az becsámpázott
38 XVIII | patkányok nyugtalankodnak - mondá az, s egy csók lezárta az
39 XVIII | bei Fusz!”~- No lássa! - mondá Juliánna. - Most már helyre
40 XVIII | a parlamenter zászlót! - mondá Juliánna az uraknak.~Az
41 XIX | dugta.~S aztán fanyar képpel mondá Trautsohnnak:~- Kegyelmed
42 XIX | helyérõl s nyugodtan, hidegen mondá:~- Jól van. Hívassuk ide
43 XIX | torkán a tábornok, s azt mondá, mintegy magának beszélve:~-
44 XIX | Szeret biz az egyebet is - mondá rá Blumevitz. - Hanem ez
45 XIX | szabadságunkat!~- Az eszed tisztul? - mondá elszörnyedve a megátkozott
46 XIX | zsákokat a szekérrõl, fiaim - mondá a diákoknak -, s hozzátok
47 XIX | Hát ez már micsoda? - mondá Korponay elbámulva, s odalépett
48 XXII | De csak maradjanak! - mondá Miklós -, jó lesz nekik
49 XXIII | akikrõl a nóta szól! - mondá Miklós. - Ha ugyan egyátaljában
50 XXIV | lélegzetet vett.~- Hát ekkor azt mondá Miklós bácsi: „No, hát csak
51 XXIV | dolga van.~A frajj pedig mondá neki, hogy a bárónõ haldoklik.~-
52 XXIV | kell ütni a macska lábára - mondá Miklós.~- Hogyan?~- Hát
53 XXIV | hát most célozz jól! - mondá neki Miklós.~Ferenc letérdelt
54 XXIV | összeborzadt. Hisz õneki mondá az a nõ: - „Meggátolom az
55 XXV | kérek.~- Tábornok úr! - mondá Belleville. - De mi az ördögöt
56 XXV | indulattól.~- Nézz csak ide - mondá Belleville lovag, s félretolta
57 XXVI | kiállítására. Mikor visszajött, azt mondá:~- De mármost ne menj azon
58 XXVI | pecsételte a salva guardiát, azt mondá Andrássynak:~- És mármost
59 XXVII | jössz oda velem, kicsikém - mondá neki Juliánna. - Nem! Te
60 XXVIII | Készülj rögtön az útra - mondá Krisztinának -, fogass be,
61 XXVIII | amíg a comitivát megírom - mondá Alauda uram, s leült az
62 XXIX | szekere túljutott a hídon, azt mondá a vén hajdúkocsis:~- No
63 XXIX | Hát így is majd megélünk - mondá Korponayné. - Be kell hát
64 XXIX | Átkozott rossz vinkó! - mondá rá, mikor megkóstolta.~-
65 XXIX | elõrerohanva.~- Itt az uram! - mondá Juliánna a lovagnak.~Az
66 XXIX | borravalót kapsz érte - mondá Juliánna.~A legény kétfelé
67 XXIX | Itten van a Kraszna! - mondá a vezetõ legény, megfordítva
68 XXIX | Itt meg kell pihennünk - mondá a csikós Juliánnának.~-
69 XXIX | legény villogó szemének, azt mondá neki nagy szelíden:~- Kapsz,
70 XXIX | kacagni.~Szegény fõúr! - mondá magában Andernach lovag -,
71 XXX | Furfangos tréfa biz ez - mondá aztán a nádorhoz fordulva. -
72 XXX | szekerét, s a kocsisának azt mondá, hogy jó lenne ezt az embert
73 XXXI | magát, s kezét nyújtva, mondá Juliánnának.~- Dehogy keresem,
74 XXXII | szemrehányást tettek neki, azt mondá: „Hát mikor az oláh elevenen
75 XXXII | itt kapja az útfélen. Azt mondá neki, hogy csak menjen elõre
76 XXXII | nyújtá a kisfiának.~Hm! - mondá az, azzal a bölcs bíráló
77 XXXIV | másra bízza a titkainkat! - mondá rá Fabriczius.~Korponay
78 XXXIV | ezredes volt köztük a fõ; neki mondá el Juliánna Ghéczy Zsigmond
79 XXXIV | Értelek most már egészen - mondá Korponay. - Csalva vagy,
80 XXXIV | összefonta karjait, s azt mondá: „Jól van, odamegyek!”~-
81 XXXIV | Akkor készen, vagyunk - mondá a férfi, s elõvonva ködmene
82 XXXV | támaszkodva.~- Maradj kinn! - mondá Andrássy az íródiáknak.~
83 XXXV | Andrássy.~- Valóban sok - mondá az asszony, elértve az útmutatást. -
84 XXXV | is sejti, hogy mit? Azt mondá kegyelmed, egy kísértõ rémtõl
85 XXXV | könnyeiddel!”~- Legyen meg - mondá, kezét nyújtva Juliánnának.~
86 XXXV | találom a legszebbnek - mondá a nõ a kertésznek.~- Valóban,
87 XXXV | barátok.~- Azok maradjunk - mondá a nõ. - Talán tehetek is
88 XXXV | Láthatja kegyelmed - mondá Juliánnának -, mennyire
89 XXXV | Nem ismerek ilyen erõt - mondá a hõs vezér nyugodtan, s
90 XXXVI | úgy tett, ahogy az apja mondá, hogy egész parádéval utazzék
91 XXXVI | kegyelmetek, olvassák írásban - mondá Juliánna, s elõvonta a fõkötõjébe
92 XXXVI | utána a leírt nevét.~- Hm! - mondá magában Juliánna - itt ugyan
93 XXXVI | poharat az asztalról, azt mondá:~- No hát urak, nem valót
94 XXXVIII| meg kell neki gyógyulnia - mondá a doktor az elbúsult anyának. -
95 XXXVIII| officinában.~- No látod - mondá Löffelholtzné -, most már
96 XXXVIII| meglátogatnod.~Juliánna azt mondá erre aggóskodva, hogy nagyon
97 XXXIX | elõtte a karjait, s azt mondá neki;~- Azért jöttél, hogy
98 XL | donációt.~- Hja asszonyom - mondá erre Pálffy kitérõleg -,
99 XL | A lõcsei kapituláció! - mondá a hölgy, elõkeresve a tarsolyából
100 XL | belépésekor sejtettem - mondá Pálffy János. - Kegyelmed
101 XL | A viszonttalálkozásig - mondá Pálffy János a nõnek. -
102 XLI | alakoskodás.~- Fordulj vissza - mondá Juliánna a fuvarosnak.~Ettõl
103 XLII | ismét eszméletéhez tért, azt mondá a bíráinak, hogy csak hozzák
104 XLII | káplánnak. Pelargus azt mondá, hogy csak tartsa meg azt:
|