Fezejet
1 VI | ivott. Amiért is Bercsényi Miklós fõvezér uram õkegyelme nem
2 X | drabantjává tette, mint Klimius Miklós holdja a közelébe tévedt
3 XXI | várparancsnokságot István generális Miklós öccsére bízta. Az pedig
4 XXI | ne adja, azt felelte neki Miklós:~- Nem én! Még teneked magadnak
5 XXI | minket a némettõl, Ámen.”~Miklós valamikor szerzetes volt.
6 XXI | mihelyt szükség volt rá; Miklós pedig mikor egészen kiment
7 XXI | kitanuljanak, csináltatott Miklós úr mind a kettõ számára
8 XXI | a két kis unokatestvérét Miklós nagybátya. Az út mentén
9 XXI | tábornok pompás viseletében; Miklós a fehérbarát csuhájában,
10 XXII | mint újra kezdeni az ivást.~Miklós felkelt bosszúsan a ki nem
11 XXII | kegyelmes asszonynak meg a Miklós generálisnak.~Erre az igazságra
12 XXII | képezte.~- Merre találom meg a Miklós generálist? - kérdé a silbaktól.~
13 XXII | a pecsétes levelet, ami Miklós generálisnak szólt, s lerázva
14 XXII | vezetõ tornác. Ezt hítta Miklós úr a maga templomának.~Ha
15 XXII | ujját.~- Generális uram.~Miklós nem hallja a megszólítást,
16 XXII | hordozza; de nemigen magasan.~Miklós fejében csak most kezdett
17 XXII | elhozására, mert tudták Miklós úrnak ezt a kegyes fogadását.
18 XXII | mielõtt végrehajtatná azt.)~Miklós hevesen törte fel a pecséteket
19 XXII | bajusszal, fél szakállal; míg Miklós, akinek még ez sem volt
20 XXII | énnekem õrizõ pásztorom.~Miklós rohant fel a templomajtóhoz
21 XXII | falrepedeztetõ éneklést. Miklós szava elvész abban meghallgatatlanul.~
22 XXII | megszólításig sem juthat el; Miklós olyat lök rajta a bal kezével,
23 XXII | meg a dühöngést.~Bizonyára Miklós is megkapta az izenetnek
24 XXII | olyan erõ volt az, mikor Miklós kezét megragadta, hogy a
25 XXII | Utoljára a méregtarisznya Miklós odarohant a sokaság közé,
26 XXII | engem igaz ösvényében!”~Miklós a szabad levegõn magához
27 XXII | panaszra az úrasszonyhoz, hogy Miklós úr mindent bezárt, aztán
28 XXII | számára.~Zsófia megszokta már Miklós úrnak a rigolyáit (ámbár
29 XXII | ünnepük a nyomorultaknak. S ha Miklós elzárta elõlük a karcost,
30 XXII | beszédre?~- Ki más, mint a Miklós bácsi? Õ maga is barát volt.
31 XXII | dobaja zavarta meg.~Az ajtón Miklós bátya toppant be.~Az álmát
32 XXII | csak maradjanak! - mondá Miklós -, jó lesz nekik is meghallani
33 XXII | szorítá a két fiát kebléhez.~Miklós odaült háttal ahhoz a rámához,
34 XXII | valakit méltatlanul? - kérdé Miklós, összefonva karjait a mellén.~-
35 XXII | a rossz, a vezetõi azok!~Miklós visszafordítá a fejét a
36 XXII | szidalmazd érte; én imádni fogom.~Miklós olyat kacagott erre a szóra,
37 XXII | folytatá kegyetlen hidegvérrel Miklós -, hogy egynémely rendelkezésemet
38 XXII | ide fel a várba - folytatá Miklós.~- Nem én tettem õket koldussá,
39 XXII | Zsófia látta, hogy a józan Miklós bátyával van dolga.~Mikor
40 XXII | de nem hajol.~- Jól van, Miklós - monda neki szelíden. -
41 XXII | és ezt jól megjegyezd, Miklós! Amivel fenyegetõztél (bizony
42 XXII | kérdezõre.~- Hm! - ümmögött Miklós, keményen befogva összeharapott
43 XXIII| szenvedések leánya~Mikor Andrássy Miklós ezt a szót kiejtené a száján,
44 XXIII| kis öcsém füleit! - monda Miklós. - Többet tud az már eddig
45 XXIII| akikrõl a nóta szól! - mondá Miklós. - Ha ugyan egyátaljában
46 XXIII| hagyj bennünket megcsúfolni!~Miklós ebben az egész jelenetben
47 XXIII| Andrássy István hírnöke.~Ha Miklós az aqua toffanával és Hecaténak,
48 XXIII| panaszuk.~Fenn a várban azalatt Miklós intézkedhetett úgy, ahogy
49 XXIII| lõcsei kapituláció hírére. Miklós öcs feni a kardját, s kapcáskodni
50 XXIII| hetekig nem került a szeme elé Miklós. Annak is másutt volt dolga;
51 XXIII| ember?~- Édes ángyom - kezdé Miklós, száraz, kemény hangon. -
52 XXIII| érzem semmi változásomat, Miklós. Légy megnyugodva felõlem.
53 XXIII| viselsz?~- Hagyjuk ezt, jó Miklós. Én nem szólok bele a te
54 XXIII| a szava e megtámadásra.~Miklós folytatá a vádat.~- Ugye,
55 XXIII| tudta meg az asszony, hogy Miklós szigorú parancsot adott,
56 XXIII| Tudta jól, hogy ez mind a Miklós bátya mesterkedése. Õróla
57 XXIV | mindent kibeszélnek), hogy Miklós megírta a bátyjának a választ
58 XXIV | Miért nem?~- Megtiltotta Miklós bátyám.~- Megtiltotta, hogy
59 XXIV | talált, narancsot kapott Miklós bácsitól.~- No és te hány
60 XXIV | bennünket, a hadnagyok meg Miklós bátya.~- S te azt akartad,
61 XXIV | szorítá.~- Apám levelet írt Miklós bácsinak Szomolnokról. Miklós
62 XXIV | Miklós bácsinak Szomolnokról. Miklós bácsi fölolvasta azt a hadnagyok
63 XXIV | fogadni?~- S mit mondott erre Miklós? - kérdezé heves szívdobogások
64 XXIV | vett.~- Hát ekkor azt mondá Miklós bácsi: „No, hát csak hadd
65 XXIV | volt sehol. Azt elvitette Miklós egyszer, mikor Zsófia aludt,
66 XXIV | a szobájától, s egyúttal Miklós száraz, rekedt hangú kiáltozását.~
67 XXIV | most! - hörgé indulatosan Miklós.~Zsófiának az indulat annyi
68 XXIV | szeretet lángja volt az rajta.~Miklós odalódítá anyjához a fiút,
69 XXIV | juhászodni tekintetétõl.~Miklós éppen úgy, magában morogva
70 XXIV | légben lebegni látszó alak Miklós felé, nagy ragyogó szemeibõl
71 XXIV | Esztelen asszony! - dörmögé Miklós, a fejét lesütve, s nem
72 XXIV | úgy a farkasoktól, mint Miklós bátyámtól.~- Hát aztán kim
73 XXIV | nagyobbik fiát. Hasztalan volt. Miklós nem bocsátá a cselédet a
74 XXIV | olyan könnyen! - torkolá le Miklós. - Hisz az elébb még kivert
75 XXIV | templomlépcsõkön, rendeleteket adni.~Miklós a Zsófia szobaajtajában
76 XXIV | ajtó félig nyitva maradt. Miklós a küszöbön megállva lesett
77 XXIV | szegény ángyom - dörmögé Miklós, messzirõl nézve a márványfehér
78 XXIV | semmitõl is meg lehet halni!~Miklós elhagyta a halott szobáját.
79 XXIV | teljesülni a testvér fenyegetése!~Miklós felment a szobájába, mely
80 XXIV | Most aztán aluszik erõsen.~Miklós nyugtalanul járta keresztbe-hosszába
81 XXIV | A gyermek mélyen aludt. Miklós rátakarta a cifra pokrócot,
82 XXIV | harangszóra egyszerre azt látja Miklós, hogy csapatjai mind mozgásba
83 XXIV | parancsoló, mint a generális!~Miklós karjait összefonva a mellén
84 XXIV | kezükbe kapják a fegyvert.~Miklós bosszankodik rájuk. Mind
85 XXIV | zászló marad. Hallottad?~Miklós nem akarta, hogy a bátyja
86 XXIV | lesz! - dörmögé magában Miklós, s maga is felsietett a
87 XXIV | Egyedül, ahogy megizente.~Miklós otthagyta a csapatjait,
88 XXIV | a macska lábára - mondá Miklós.~- Hogyan?~- Hát mikor az
89 XXIV | esett! - biztatá õt tovább Miklós. - Ha ma jól lõsz a célba,
90 XXIV | célozz jól! - mondá neki Miklós.~Ferenc letérdelt az ágyú
91 XXIV | örömtõl sugárzó tekintettel Miklós. - No most tölts újra! Lõj
92 XXIV | biztatá a hadnagyokat Miklós, akik szintén visszasiettek
93 XXIV | kiálta nyers hatalmaskodással Miklós. - Nem hókuszpókusz kell
94 XXIV | templomhoz vezetõ lépcsõkön. Miklós és a hadnagyok utána fanyalogtak.~
95 XXIV | Nincsenek csodák! - dörmögé Miklós, erõszakot téve megingatott
96 XXIV | hozzányúlni.~Végre maga Miklós lépett oda a koporsóhoz,
97 XXIV | koporsófödelet rátenni - okoskodék Miklós hidegvért tettetve.~Ekkor
98 XXV | kimagyarázni maga elõtt.~Miklós öccse válaszából megértette,
99 XXV | az érsekújvári csatában? Miklós, a dervisgenerális elég
|