Fezejet

 1 III    | kathedrálétul, s a szép fehér hóban bizony nem kellemetlen a járás.
 2 IV     |          hanggal apadt a zúgolódás.~Bizony pedig a kenyér- és zsemlyepozíciónál
 3 VI     |            a tanácstagoknak.~Helyet bizony! De itt csak tizenkét karszék
 4 VIII   |             keresztül a piacon!~- A bizony, fehérszemély cipõjének
 5 VIII   |           Wencezlauz.~- Hu! Bolond! Bizony nem ismered meg apádat.~-
 6 X      |        Csupa jégcsap a bajuszod!~Az bizony nem jut az eszébe az embernek,
 7 X      |           széttekint maga körül; ez bizony konyha, az ott tûzhely;
 8 X      |        súgva. Hogy senki se hallja. Bizony Isten, senkinek se mondom
 9 X      |            csatába mégy most!~- Hát bizony, édesem, engem nemigen küldenek
10 X      |            kis fiú ott a bölcsõben, bizony nem mondanék nemet. De hát
11 X      |        utcán jutott eszébe, hogy a „bizony!” hát abból a híres boszorkánypogácsából,
12 X      |            ha õróla megfeledkeztek?~Bizony másnak! De azon õ hiába
13 X      |      keresztül, amiért ha elfogják, bizony felakasztják, vagy verseket
14 XI     |            kis pipára gyújtás!~- Én bizony nem tudom, hogy mi nagy
15 XI     |       ajkkal a páciens.~- Úgy? igaz bizony. Hát a többi cselédség?~-
16 XII    |            az albumot megkaphatnák, bizony még a sírja fölé állított
17 XII    |          hagyja azt a pákoszkodást. Bizony ide rajzolom a kezébe azt
18 XII    |         volna ezt az utolsó verset, bizony azt is megcsókolta volna
19 XII    |            a kocsmagenerális?~Pedig bizony õkegyelmessége már a gyõrvári
20 XII    |          mint mi ketten vagyunk?~Az bizony nagy kérdés!~A nagy falióra
21 XIII   |             lesz. A jutalmát várja. Bizony megérdemli.~Juliánnának
22 XIII   |           Ha kell, majd felköltlek.~Bizony már elkezdtek apró hógalacsinokat
23 XV     |      csitítá õket Andrássy; - ugyan bizony jól tették kegyelmetek,
24 XV     |         borotváló eszközökkel.~- De bizony nemcsak késre lesz szükség,
25 XV     |          kell nyírni miatta.~(Égett bizony az a két fürt, de a szép
26 XV     |      ordinánc által.~Korponay János bizony édesdeden aludt odahaza;
27 XV     |        végre odább vitte õket az... bizony majd megmondtuk, hogy ki.~
28 XVI    |     felébredt édes álmából.~- Ejnye bizony már hajnal is van! - kiáltá,
29 XVI    |    gyorsasággal felszökve.~- Hajnal bizony, rubintom! - mondá neki
30 XVI    |            én az én atyámfiának”?~- Bizony õrizõje vagy, sasocskám,
31 XVI    |            convoi elé vezeti?~- Azt bizony elfelejtettem tõle akkor
32 XVIII  |         reggel újra átjössz hozzám, bizony csendes embert fogsz találni
33 XVIII  |             nyugtatva fejét.~Miatta bizony akár az angyalok énekelhették
34 XVIII  |       halotti zsolozsmákat, hát azt bizony mind tökéletes bolondságnak
35 XIX    |       roncsról menekülnek a partra. Bizony nem nézik, hogy milyen annak
36 XIX    |      elbámulva Fabriczius.~- Hogyan bizony. Mind a te házad falából
37 XIX    |              mint mi õtet!~- De azt bizony ne cselekedd - kiabált Korponay,
38 XXI    |            Százhetvenhárom év előtt bizony mások csiripeltek ott. (
39 XXI    |       kétszáz lépésnyirõl? De utóbb bizony még háromszázról is lelõtték
40 XXII   |             magával. A háború alatt bizony sokszor ágyúval harangoznak
41 XXII   |      rosszabb sarjak.~Más asszonyok bizony egész udvari személyzetükkel
42 XXII   |        nevetett erre a regére.~- No bizony akkor az én nagyapám derék
43 XXII   |              Ha ezt mondta a lelke, bizony be is teljesült az. Ferenc,
44 XXII   |       Miklós! Amivel fenyegetõztél (bizony haragodban tetted, elsõ
45 XXII   |            a szót vedd vissza! Mert bizony mondom neked, hogy amilyen
46 XXIII  |            ostobaságot látott.~- Óh bizony, ha elevenen állna itt elõtted,
47 XXIV   |               Az leszek, anyácskám. Bizony az leszek.~- Szállj le csendesen,
48 XXIV   |          itt engem!~- Nem fiacskám. Bizony nem hagylak itt.~Ezzel aztán
49 XXIV   |       bocsássa hozzá a Ferenc fiát. Bizony halála óráján való kívánsága
50 XXIV   |      álomnak ereszté a fejét.~Pedig bizony itt hagyta õt az anyja azalatt,
51 XXIV   |        végzete István bátyját! Mert bizony be fog rajta teljesülni
52 XXIV   |     kérdésre?~- Micsoda kérdésre?~- Bizony nem is arra ám, hogy „hányat
53 XXIV   |          látsz-e kettõt ilyenkor?~- Bizony nem látok én!~- No azt majd
54 XXIV   |            sárga sarkantyús csizma. Bizony szép fiú volt! Olyan régen
55 XXV    |             Korponay.~Ennek a helye bizony „vacat!”. Juliánnával azonban
56 XXVI   |         bocsásd bûnömet! Jobb volna bizony, ha imádkoznám”.~Ezúttal
57 XXVI   |           hajtá a fejét a tábornok.~Bizony nem feküdt a vetett dunnás
58 XXVII  |         apjáért sietett könyörögni.~Bizony igaz érzés volt ez mind
59 XXVIII |             dünnyögött a bíró. - Ez bizony egészen összecsappan. Hallja
60 XXVIII |             az én idõm drága!~Hamar bizony!~- Tessék addig odakünn
61 XXVIII |            Aztán csak hamarosan!~De bizony azt tapasztalá Andernach
62 XXVIII |           derekán!~Belleville lovag bizony el sem olvasta addig Alauda
63 XXVIII |    früstükölt még a kapitány úr.~De bizony nem is vacsorált a lovag.
64 XXVIII |             is körülfogták, hogy de bizony, ha már ennyit késett, még
65 XXVIII |            a veres hintó. Hát annak bizony eltörött a hátulsó rugója,
66 XXIX   |         kocsissal a dobogóhídra.~Az bizony tiszta kriminalitás volt,
67 XXIX   |           itt akarsz maradni?~- Itt bizony. Mármost akarom, hogy az
68 XXIX   |        ruhája rám illenék?~- De van bizony egy menyecske leányom; annak
69 XXIX   |          kend! Hol van az ura?~- Az bizony elment annak a nagyságos
70 XXIX   |          meg az öreg Dorka nénõ! De bizony mi egyikünk se kódorgunk
71 XXIX   |             az, régen elment. Addig bizony el is készíthetem a jó paprikás
72 XXX    |          máslással!~- Danolással? A bizony, hollókárogással! Máslással?
73 XXX    |      hollókárogással! Máslással? De bizony nyíri karcossal! Nem alszik
74 XXXI   |          némi keserûséggel.~- Pedig bizony higgye el kegyelmed, hogy
75 XXXI   |  kapitulációs levélbe.~- Ah!~- Igen bizony. Itt van nálam az eredeti
76 XXXI   |             két telehold volna.~- A bizony, meghalt õkegyelmének a
77 XXXI   |             közönyt színlelve.~- Én bizony nem tudom. Mert én, amint
78 XXXII  |      mellette elhajtó kocsival, ami bizony elgázolhatta volna, ha el
79 XXXII  |           hogy meg is érdemli, mert bizony nagy gyalázatot hozott a
80 XXXIII |        üvegkalitkát a fejem fölött, bizony rögtön szörnyet halnék a
81 XXXIV  |       mondja ki rám az ítéletet.~De bizony a jó Pelargus nem hagyta
82 XXXV   |           kegyelmednek ezt a helyet bizony itt kell hagyni.~- Nekem?~-
83 XXXVI  |    kérdezõsködött afelõl. Gondolta, bizony nem a „Szentek hegedûjébõl”
84 XXXVI  |             döcögteté a szót.~- Hát bizony van is azon mit pirulni?
85 XXXVI  |      Krasznahorka várkapitánya.”~Ez bizony csalhatatlan bizonyítvány
86 XXXVI  |             ura szemébe, hogy annak bizony e néma tekintetbõl is meg
87 XXXVI  |         szemeivel férje arcán élve.~Bizony mindenki meg volt hatva
88 XXXVII |            egy csókot várt tõled, s bizony nem tört volna ki bele a
89 XXXVIII|          oly jó hasznára volt, mert bizony mondom, hogy nagyon segített
90 XXXVIII|      nyakába csimpeszkedve -, nekem bizony nem árulsz almát faluról
91 XLII   |           Hát ez a szétbomlott haj? Bizony régen nem volt megfésülve,
92 XLII   |             s amit vétettem ellene, bizony megbüntetett érte engem