1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2089
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
501 XVI | kezdett érteni valamit. Hogy mily irányban világosodott
502 XVI | azt lehet gyanítani abból, hogy minden helyes ok és ürügy
503 XVI | csoda. Szentül azt hitte, hogy Belleville lovag gyöngén
504 XVI | hát ugyan miért? Azért, hogy bocsássa ki onnan a hóban,
505 XVI | olyan hidegvérrel elnézni, hogy megdermedjen, mint kegyelmed
506 XVI | fejét. Tudta õ azt jól, hogy ki lenne képes erre a kérdésre
507 XVI | a szemeivel látta volna, hogy Juliánna lopta ki a szobájából
508 XVI | Most már arra is rájött, hogy mire való volt neki azt
509 XVI | képzelete ez asszony nyomdokain, hogy ez maga fusson ki a piacra
510 XVI | leányrablást, kockáztatva azt, hogy ha rajtakapják, magát is
511 XVI | kérdezgette Belleville lovagtól, hogy hát mit tud errõl; amire
512 XVI | fölfelé, némajátékkal felelve; hogy õ sem tudós ebben az egész
513 XVI | az is el lett volna érve, hogy pár szót súghatott volna
514 XVI | súghatott volna Belleville-nek, hogy mondja meg igazán, hova
515 XVI | pecsétes levelet a fejedelem, hogy teljes hatalmával erõszakolja
516 XVI | fenyegetõ arckifejezéssel, hogy Andrássy István maga is
517 XVI | kardjához. Közel voltak hozzá, hogy ott rögtön a két elnök kardot
518 XVI | olyan ismeretes hang volt, hogy aki azt meghallotta, rögtön
519 XVI | meghallotta, rögtön tudta, hogy ki jön a hang után:~Czelder
520 XVI | akciózik, az ember azt hiszi, hogy hat könyöke van; mikor kiegyenesedik,
521 XVI | csillárok; olyan sovány, hogy fegyverrel el nem lehet
522 XVI | az ellenfelének a fejére, hogy az csak elbámul rajta, hogy
523 XVI | hogy az csak elbámul rajta, hogy érte el?~A hangja pedig
524 XVI | hangja pedig olyan éles, hogy neki nincs szüksége a csatában
525 XVI | közkatonák: észre se veszi, hogy bántották. Ha nagyon nevetnek
526 XVI | nevetnek rajta, azt hiszi, hogy nagyon szeretik.~Ellenben,
527 XVI | gyalogosaival a vesztett csatatéren, hogy a szétriadó kuruc hadsereg
528 XVI | aztán érte az a jutalma, hogy minden ember szereti, mindenféle
529 XVI | osztály; annyira szeretik, hogy ha a legdühösebb veszekedõk
530 XVI | Ezzel tanúsítva volt az, hogy Czelder Orbán nem tartja
531 XVI | átkozott derék fickó vagy! Hej, hogy szid ott a német odakinn!
532 XVI | Fabriczius bírónak: „Hát hogy vagy öreg ház!”, s szeleburdiságával
533 XVI | aztán arra szolgál neki, hogy amint meglátja Fabriczius
534 XVI | közül!”~Dehogy veszi észre, hogy itt törvényszék van; azt
535 XVI | éppenséggel nem is sejti, hogy ez az õ két kedves barátja
536 XVI | most éppen közel van ahhoz, hogy kardot rántson, s egymást
537 XVI | hát tudta is azt Czelder, hogy az a hóhér, s ha tudta volna,
538 XVI | ütött a hátára a tenyerével, hogy elõre lódult bele. A megajándékozottak
539 XVI | meg hevenyében arra vette, hogy a bíró nem tud errõl még.~-
540 XVI | tudod?~- Dehogy nem tudom, hogy a lõportorony légbe röpült.
541 XVI | pattantyúsokat használtuk. Tudjátok, hogy a tirolok mind bigott pápisták.
542 XVI | kereket oldott, történt az, hogy egy összegyûrt cédulát talál
543 XVI | találta. Ebbõl azt olvassa, hogy egyike a tiroli foglyoknak,
544 XVI | sor éppen õrá fog kerülni, hogy a gránátokat töltse, fanatikus
545 XVI | volna, amit Blumevitz tett, hogy megköszönöm a szállást hollandus
546 XVI | hollandus módra, s nem várom be, hogy Illés próféta szekerén vigyenek
547 XVI | vádtól felszabadult volna, hogy õ vetteté fel árulásból
548 XVI | hogyan történhetett meg, hogy a császári hadsereg csapatjai
549 XVI | minden pontra azt mondta, hogy „No majd meglássuk! Nem
550 XVI | amiben pedig azt hittem, hogy legjobban meg fog akadni,
551 XVI | akadni, mint például azon, hogy a császári seregbe átlépni
552 XVI | viseltek: csak úgy morgott rá, hogy „ühüm, ühüm, ühüm”.~(Hogy
553 XVI | hogy „ühüm, ühüm, ühüm”.~(Hogy pödörgette egyszerre tizenkét „
554 XVI | Azután meg azon a másikon, hogy ami donatiókat a fejedelem
555 XVI | impetrálókat. Erre is azt mondta, hogy „no az természetes”.~(Hogy
556 XVI | hogy „no az természetes”.~(Hogy gombolkoztak ki! Szûk lett
557 XVI | Nem káposzta az ember, hogy követ tegyenek rá, mikor
558 XVI | kõfallal nagyon alkalmas arra, hogy egy valóságos fellegvárt
559 XVI | a petrinyai esperessel, hogy „sed bene habitavimus, ego
560 XVI | azt ugyan mondhatom, hogy a ti generálistok, Andrássy
561 XVI | feltételsorozatot, amirõl azt hiszi, hogy annak minden pontja elfogadhatatlan,
562 XVI | idõt felhasználja arra, hogy a Bercsényitõl Lengyelországon
563 XVI | mondhattam neki egyebet, mint hogy az élelmezés nem tartozik
564 XVI | Hanem azt értésemre adta, hogy Löffelholtz ezt a tényt
565 XVI | tartja; s nemcsak azt teszi, hogy a dragonyosezredét a Dunajec
566 XVI | pokoli kín volt, azt tudnom, hogy minõ veszedelem fenyegeti
567 XVI | lehetek ottan! Nézzétek, hogy feldagadt a fejem búbja,
568 XVI | ajtónak nekirontottam vele, hogy keresztültörjem!~Ezen aztán
569 XVI | savanyú, olyan savanyú, hogy ha ránézett a vízre, ecet
570 XVI | nobiliknek azt a kívánságát, hogy a templom körül kívánnak
571 XVI | kapitány úr elõadásából, hogy a múlt éjjel történtekben
572 XVI | semmi árulás.~Mind rázúgtak, hogy „igaz! úgy van!”~- És így
573 XVI | Még hátra van az a kérdés, hogy hová lett az a leány? Hová
574 XVI | végigcsapott az asztalon, hogy mind a huszonnégy kalamáris,
575 XVI | persze! No persze! Persze, hogy persze! Ezt teneked csak
576 XVI | Mindenki ránézett; látták, hogy sápad el az arca, szemei
577 XVI | sápad el az arca, szemei hogy merednek ki: két kezében
578 XVI | kívánok semmit. - Még azt sem, hogy a templom mellé temessenek.~-
579 XVII | összevissza nem bujkáltam, hogy mi módon történhetett volna
580 XVII | történhetett volna meg az, hogy egy asszony eláruljon egy
581 XVII | koszorúzott hősök! És különösen, hogy hajthatta volna végre egy
582 XVII | hozzá oly csalfán mosolyog? Hogy történhetett ez? - Hisz
583 XVII | csapatok. És méghozzá úgy, hogy észre ne vegye senki.~A
584 XVII | A história azt mondja, hogy így történt: - s azzal otthagy
585 XVII | halad el a város alatt, hogy annak a vizét nemcsak hogy
586 XVII | hogy annak a vizét nemcsak hogy a vízárokba nem lehetett
587 XVII | azt a stratagémát követte, hogy félmértföldnyivel feljebb
588 XVII | alá az összegyûjtött víz, hogy boldog volt, aki elmenekülhetett
589 XVII | Ezt a kutat úgy hítták, hogy „Durst”. Azért hítták így,
590 XVII | arról tudomással nem bírt, hogy mit és mi irányban ásnak,
591 XVII | de azon feltétel alatt, hogy idegenhez nem fog férjhez
592 XVII | bármiféle magyar nemes úrnak, hogy városukban saját házzal
593 XVII | csak olyan magas és széles, hogy egy ember áthaladhat rajta.~
594 XVII | gépezet, mely arra szolgált, hogy a külvilággal való összeköttetést
595 XVII | elevenen megnyúznak. Elég arra, hogy aki arra téved, duplázott
596 XVII | félénk leányt arra bírta, hogy a sötét föld alatti folyosón
597 XVIII | nem volt.~Aki azt hiszi, hogy no most mindjárt valami
598 XVIII | Löffelholtz tábornokné asszonyság, hogy örömmel tudósítja őt, miszerint
599 XVIII | szívén a jeget az a gondolat, hogy egyetlen leányát a pellengérketrecbe
600 XVIII | fázzon, hadd dideregjen! - Hogy a hóhér ki fogja seprûzni
601 XVIII | sírjon, hadd sikoltozzon! - Hogy a törvényszék árulónak marasztalja
602 XVIII | Hanem az a gondolat, hogy a leánya pápistává lett,
603 XVIII | a leánya pápistává lett, hogy férjhez ment egy labanchoz!
604 XVIII | Inkább mondták volna felõle, hogy becstelen ringyó lett belõle,
605 XVIII | ablakokra.~A lelke divinálta, hogy ezt a szívére mért csapást
606 XVIII | Hanem küldj el a seniorhoz, hogy szedje össze a diákokat
607 XVIII | együtt, küldje ide hozzám, hogy énekeljenek el. Te írd meg
608 XVIII | a torkuk, azt gondolták, hogy a halottakat is delectálja
609 XVIII | álmodott? Csak azt tudja, hogy mindkettõben idvezült volt.~
610 XVIII | futamodott Fabriczius esetének, hogy a fõbírón újra kitört az
611 XVIII | újra kitört az õrültség, hogy egyszerre csak kapta magát,
612 XVIII | lemondott a bíróságról, hogy otthagyta a tanácstermet,
613 XVIII | kardtokjával hadonázva, hogy otthon lefeküdt, a kántort
614 XVIII | és azután „Isten tudja, hogy lesz, mint lesz?”~Fel is
615 XVIII | csendesség volt Lõcse falai közt, hogy azt még a bakter kiáltása
616 XVIII | kivilágítva, annak a bizonyságául, hogy a tiszt urak sem maradtak
617 XVIII | strázsa.~Ennek sem tetszett, hogy a hó a szeme pilláira ragad,
618 XVIII | találta ki a leleményes hajdú, hogy a hátát fordította kifelé,
619 XVIII | báránykám!~Hiszen igaz is volt, hogy a patkányok nyugtalankodtak,
620 XVIII | a szokatlan mozgalomnak, hogy az õ csendes birodalmukon
621 XVIII | után, hát akkor ahelyett, hogy lefeküdjék a castrum dolorisra,
622 XVIII | volna inkább a feladata, hogy odaálljon a pallosával ahhoz
623 XVIII | eszét, s így eshetett meg, hogy reggel négy órakor egy egész
624 XVIII | mindig nem vette észre senki, hogy benn a városban az ellenség.~
625 XVIII | hálószobájáig mehetett, anélkül, hogy valaki csak meg is szólította
626 XVIII | meg is szólította volna, hogy kit keres.~Andrássy mindig
627 XVIII | Blumevitz hidegvérrel -, hogy az alvó õrséget fellármázza;
628 XVIII | Andrássynak az jutott eszébe, hogy „van!”~Itt a háta mögött
629 XVIII | nõnek a hírét, nevét, azért, hogy õ megmeneküljön? Szabad-e
630 XVIII | János elõtt felfedezni, hogy a két háznak egy közös sikátora
631 XVIII | deszkatábla képezett. S tudta, hogy mi az.~Meg volt riadva.~
632 XVIII | Mitõl ijedt meg?~Attól-e, hogy a meglepett Andrássy a közös
633 XVIII | használni a menekülésre, s hogy ezzel õt semmivé teszi?~
634 XVIII | halálnak. Õ igazán hitte, hogy egy vasakaratú ember meg
635 XVIII | tudja erõszakolni az ember, hogy jöjjön elõ, ha az nem akar
636 XVIII | nyavalyást - tolta maga elõtt, hogy világítson neki a házlabirintuson
637 XVIII | szemébõl Fabricziusnak, hogy menten felugrott az ágyból.~-
638 XVIII | én nem azért jöttem ide, hogy kegyelmeddel párbajt vívjak;
639 XVIII | Ellenben azért vagyok itt, hogy kegyelmednek, generális
640 XVIII | tanácslom kegyelmednek, hogy bocsássa alá nyugodtan azt
641 XVIII | vele tenni, tartok tõle, hogy a katonáim félreértik, s
642 XVIII | pillanatban látta Blumevitz, hogy Andrássy háta mögött valami
643 XVIII | ideje sem volt találgatni, hogy mi lehet az, amint a másik
644 XVIII | föleszmélni. Észreveszi, hogy itt sokan látják. Tizenkét
645 XVIII | azok elhatározhatták volna, hogy vajon szokás-e engedelmeskedni
646 XVIII | az orruk elõtt az ajtót, hogy a visszacsörömpölõ puskacsövek
647 XVIII | csalfaság. Más is tudja azt, hogy „à un renard, un renard
648 XVIII | szóljon az embereinek, hogy ne ütögessék a hátamat olyan
649 XVIII | mit tehetett egyebet, mint hogy teljesítette a szép asszony
650 XVIII | keresztül kiáltva a katonáknak, hogy „bei Fusz!”~- No lássa! -
651 XVIII | csukája, s egyikünk sem tudja, hogy ki tartja fogva a másikat?~-
652 XVIII | alól. Higgye el kegyelmed, hogy a sanszok mint a két fél
653 XVIII | kezdték csak észrevenni, hogy hová jutottak? Egy közös
654 XVIII | a pisztolya sárkányait - hogy kegyelmetek legcélszerûbben
655 XVIII | cselekednének, ha most elhatároznák, hogy néhány órai fegyvernyugvást
656 XVIII | jelenlétében. Remélem, ezredes úr, hogy kegyelmednél készen van
657 XVIII | De nem volt ám az elég, hogy cifra a pergament, a lefityegõ
658 XVIII | Parancsolja kegyelmed, hogy megmutassam?~- Kérem.~Azt
659 XVIII | nagy zsivajban úgy látszik, hogy nem hallották meg elég világosan.~-
660 XVIII | polgároknak megmagyarázza, hogy a generális ablakából lengõ
661 XIX | rá - felelt Blumevitz -, hogy el fogom felejteni, amit
662 XIX | se tudjon arról semmit, hogy itt a háta mögött van egy
663 XIX | Andrássy inte a vendégének, hogy üljön le, s azzal helyet
664 XIX | kegyelmed át fogja azt látni, hogy ezek a feltételek nem olyanok,
665 XIX | ellenségeskedést.~- Azt nem mondtam, hogy így akarom, de ha kényszerítenek
666 XIX | kényszerítenek rá, megteszem.~- Arra, hogy fenyegetését beváltsa kegyelmed,
667 XIX | kényszeríti senki; arra, hogy megmásítsa, igen sokan.
668 XIX | azt akarom kétségbe vonni, hogy ma és ehelyett még csinálhat
669 XIX | királynak, s a többi, látva azt, hogy a meghódoltak kegyelemmel
670 XIX | határozottan azt felelem, hogy „nem!” De a magyar király
671 XIX | magyar nemzet irányában, hogy amíg a kezeiket egy erõs
672 XIX | kezünkbõl, sem én, sem más.~- Hogy kegyelmed nem teszi le,
673 XIX | teszi le, azt elhiszem, de hogy más nem teszi-e le, abban
674 XIX | akar ezzel mondani?~- Azt, hogy minden szentnek maga felé
675 XIX | partra. Bizony nem nézik, hogy milyen annak a rúdnak a
676 XIX | inkább a vízbe fulladok, mint hogy egy rúdnak a végét megfogjam,
677 XIX | nem sokat törõdik ezzel?~S hogy még maróbb, szívetetõbb
678 XIX | ellen. Az egyik például az, hogy akik a kuruc helyõrségbõl
679 XIX | Igenis, azt kívánjuk, hogy aki nem akar a király hûségére
680 XIX | legalább arra tegyen le esküt, hogy a császári seregek ellen
681 XIX | tiszt mind számít arra, hogy elõléptetéssel jöhet át
682 XIX | ez meg abban csalatkozik, hogy a német hajdúinak hûségére
683 XIX | nagyon sok oka van arra, hogy kegyelmedhez hûséges legyen.~
684 XIX | Errõl el kell ismernem, hogy kitûnõ, sõt a császáriaknál
685 XIX | Csak egy hibája van. Az, hogy egészen idegen. A tüzérség
686 XIX | vehette észre kegyelmed, hogy a sáncágyúk nekünk, az ostromló
687 XIX | puffogathat az ágyúval anélkül, hogy az ellenfélnek egy hajszálát
688 XIX | hajszálát meggörbítené. - De hogy tökéletesen meggyõzzem kegyelmedet
689 XIX | meggyõzzem kegyelmedet afelõl, hogy Du Près de Belleville lovagra
690 XIX | bezárt ajtó figyelmezteté rá, hogy itt van a világ bedeszkázott
691 XIX | Senki sem kételkedik abban, hogy kegyelmességed, amíg a harci
692 XIX | míg a világ világ lesz, hogy olyan mély sebet nem ütött
693 XIX | firmamentumán. Megtudta, hogy hova lett az arcképalbuma.~
694 XIX | Hiszen nem mondhatá meg, hogy azoknak a képeknek a torzított
695 XIX | Rákóczi Ferenc táborába, hogy ismertesse meg a fejedelemmel
696 XIX | rábízott szerepet, s ahelyett, hogy szolgálta volna József királyt
697 XIX | kívánsága az úrasszonynak, hogy a császár ruházza át a kisfiára
698 XIX | sztropkói uradalomba.~- Igen. És hogy adjon a fiának bárói címet.~-
699 XIX | volna.~- Értem. Afelõl, hogy a király fog-e logikát találni
700 XIX | fog-e logikát találni abban, hogy ami érdemekért Korponay
701 XIX | mondhatom kegyelmednek, hogy azok igen nyomatékosak.
702 XIX | mert bizonyosan tudja, hogy a férje vissza fogná azt
703 XIX | kisfiát a hopmesterével, hogy az apa el ne vihesse azt
704 XIX | értekezésnek az lett az eredménye, hogy mind a két fél meghosszabbította
705 XIX | Fabriczius parancsolatát, hogy a háza tetejét rögtön leszedesse:
706 XIX | Fabriczius még mindig azt hitte, hogy a császári katonaság a fõkapun
707 XIX | el nem lehetett képzelni, hogy teremjen ott egyszerre egy
708 XIX | vakablakot ott a közfalon, hogy majd akkor õ a hívek és
709 XIX | Az meg azt gondolta ki, hogy a vízvezeték alagútján keresztül
710 XIX | dobosok ugyan hirdetik, hogy „veszteg legyen minden ember,
711 XIX | látja ottan.~- Én tudom, hogy mit csinálok! De te mért
712 XIX | ide is bejönnek.~- Hát hogy kerültek azok oda? - szól
713 XIX | az ajtón, s mégsem tudod, hogy viseled! Keresd ki! Hatos
714 XIX | csak az járt a fejében, hogy az õ alagútja el van árulva,
715 XIX | alagútja el van árulva, s hogy azon keresztül folyvást
716 XIX | semmit sem tudott arról, hogy a házából van egy rejtett
717 XIX | támasztott a lelkében, mint hogy a kisebbet észrevehette
718 XIX | tõle.~Az jutott eszébe, hogy a vízvezetéki alagútnak
719 XIX | lódította el maga elõl, hogy az meg se állt a szobája
720 XIX | hát akkor egyszerre tudta, hogy mi vár rá.~- Mit tettél?
721 XIX | felrántotta õt hevesen, hogy az arcába nézhessen.~- Mért
722 XIX | hazája hóhérát! Megmutatom, hogy én vagyok az igazi szülõje,
723 XIX | akkor is eszébe jutott, hogy komédiát játsszék. Úgy tett,
724 XIX | oly erõvel taszítá õt el, hogy az hanyatt estében nagyot
725 XIX | Szegény bolond! Azt gondolta, hogy ott van a fia. Amióta a
726 XIX | zûrzavaros jeleneteivel, hogy nem ért rá utánajárni, hol
727 XIX | szobájába, körülnézett, látta, hogy fel van vetve mind a két
728 XIX | Kitámolygott a szobából, hogy megkérdje az asszonytól,
729 XIX | méreg futotta el Korponayt, hogy még rá is szedik! Azt hitte,
730 XIX | félj! Nem boszorkány az, hogy seprût kapjon a térde közé,
731 XIX | ember leánya. Én tudom, hogy merre futott el! Csak gyere
732 XIX | kibújtak, szétnéztek, látták, hogy az itten konyha. Mielõtt
733 XIX | hatolnának, tüzet raktak, hogy a gránátjaik kanócát meggyújtsák,
734 XIX | olyan szép neked ez a világ, hogy sajnálod eltemetni magaddal
735 XIX | tûzrakásba beléhajítani.~No, hogy ezt a párbeszédet a belopózott
736 XIX | magukat a lyukhoz vissza, hogy az volt a boldogabb, aki
737 XIX | valakinek azt mondták volna, hogy az aranyjai, gyémántjai
738 XIX | járásáról lehetett látni, hogy mondja. Egyik tenyerébõl
739 XIX | lõszerkészlet, amit õ arra tartogat, hogy majd az ellenséget halomra
740 XIX | ide, fél füllel amoda... Hogy alkudoznak az egyik szobában
741 XIX | és az õ kis fiacskájáról. Hogy dicsérik õt jó anyának,
742 XIX | A másik szobában pedig hogy átkozzák, hogy kínálják
743 XIX | szobában pedig hogy átkozzák, hogy kínálják a poklok bosszúálló
744 XX | konyhaajtóban állt és bámulta, hogy „sül meg” az ő puskapora
745 XX | Csitt! Hallga!~- Hát tudod, hogy mit beszélnek? A pápista
746 XX | táncolhatnám!~Fabriczius látta, hogy bolond ez; ezzel nem lehet
747 XX | nyílik a piacra, megnézni, hogy mi folyik odalenn a külsõ
748 XX | János pedig megmutatta, hogy csimpolyás nélkül is tud
749 XX | Attól lehetett tartani, hogy egyszer fejbe üti magát
750 XX | megpaprikázza neki,~ Hogy koporsó kelljen neki.~
751 XX | Most hirdetik ki a piacon, hogy a vezérek aláírták a kapitulációt:
752 XX | Megugattatom én azt a kutyabõrt, hogy úgy fog vonítani, mint mikor
753 XX | sietett, felajánlotta neki, hogy a lõcsei polgárság az utolsó
754 XX | elõre megjósolt Andrássynak: hogy amint a Czelder Orbán német
755 XX | volt erre az egy napra, hogy Lõcse, a hatalmas, a gazdag,
756 XXI | krasznahorkai várkapitányságnak, hogy mihez tartsa magát.~Gömör
757 XXI | kell a húst úgy eltenni, hogy esztendőkig elálljon (még
758 XXI | bátyja, jól a lelkére kötve, hogy semmiféle potentátnak a
759 XXI | miatyánk volt.~Ahelyett, hogy „de szabadíts meg minket
760 XXI | kiborotválva.~Õ maga is tudta azt, hogy milyen szelíd, jámbor ábrázata
761 XXI | ábrázata van, amiért is, hogy a lehetõ tévedést eloszlassa,
762 XXI | mindjárt tudta róla az ember, hogy ez nem pap.~Nem is járt
763 XXI | Õ ugyan azt állította, hogy az templom és imádkozás;
764 XXI | szólásmódját, tudhatta, hogy mikor õ azt mondja: „gyerünk
765 XXI | templomba!”, akkor ez azt teszi, hogy „pince”, a cinterem a maga
766 XXI | az a nagy különbség volt, hogy István a legnagyobb tivornya
767 XXI | tatárok. Azok nem értették, hogy mit beszél, s azoknak nagy
768 XXI | velük játszani.~Azt mondta, hogy õ neveli õket.~Hiszen tudománya
769 XXI | azt értette nevelés alatt, hogy a gyönge kis teremtéseket
770 XXI | Azt is megengedte nekik, hogy egyszer-egyszer a pipájából
771 XXI | akármelyik kuruc virginás.~Hogy minden jól nevelt úrfiaknak
772 XXI | elõtornácban jövünk rá, hogy a következõ évtized is belevegyítette
773 XXI | hálószobája; csak akkora, hogy két ágy elfért benne; egy
774 XXI | országban abban serénykedtek, hogy kéz-láb nélkül maradt embereket
775 XXI | azalatt Zsófia azt mívelte, hogy összeszedte mindenünnen
776 XXI | gyönyörûségrõl lemondott, hogy az ápoltjai szükséget ne
777 XXI | elégelte meg. Tudta jól, hogy vannak szemérmes szegények,
778 XXI | pórgunyhót se látogatatlan, hogy szóra ne bírja a néma szenvedést,
779 XXI | mások tettek abból a korból, hogy ki-ki csak a maga nemzetének,
780 XXI | zsidó? Elég volt azt tudnia, hogy szerencsétlen. A boldogok
781 XXI | folytatta, s úgy került, hogy a boldogtalanok végighallgatták
782 XXI | prédikációját, s egyik se bánta, hogy a másikat meghallgatta.
783 XXI | Hadd szokjanak eleve hozzá, hogy minden ember hitét tiszteletben
784 XXII | amit más asszonyok tettek, hogy a gyermekeit maga mellé
785 XXII | munkáját. A nõ küldetése az, hogy nevelje az új ivadékot;
786 XXII | hihetett volna egyebet, mint hogy ahányszor õ gondol arra,
787 XXII | ásítva, kiadá a rendeletet, hogy az ünnepnapra el kell hát
788 XXII | murmutérok! Nem látjátok, hogy hasatokra süt a nap? Gyantázni
789 XXII | napnak össze kell ragadni, hogy kiteljen belõle az örvendetes
790 XXII | Itt elébb kikérdezték, hogy ki fia, mi járatban van? ~
791 XXII | járatban van? ~Elmondta, hogy Lõcsérõl jön a brigadéros
792 XXII | templomban lesz. Ne félj, hogy rá ne bukkanj!~A huszár
793 XXII | suhancnak a kukta fajtából, hogy jártassa meg egy kicsit,
794 XXII | tartókban nem is arra való volt, hogy a sötétséget elûzze, inkább
795 XXII | csak tájékozóul szolgált, hogy az ember a falba ne üsse
796 XXII | telemerített kanállal. Látja, hogy nincs neki pohara.~- Hát
797 XXII | ihatnám, generális uram.~- Hát hogy tudod, hogy én generális
798 XXII | uram.~- Hát hogy tudod, hogy én generális vagyok?~- Megismertem
799 XXII | akkor a hû fáraóivadék.)~- Hogy olyan fekete a pofád!~-
800 XXII | mosom.~- No hát, tanuld meg, hogy én csak odafenn vagyok generális,
801 XXII | generális, idelenn úgy hínak, hogy „szent atyám!” Hát honnan
802 XXII | asszony? Danolja-e még, hogy:~ Nem szeretem
803 XXII | No hát tudd meg, fickó, hogy én megesküdtem, hogy aki
804 XXII | fickó, hogy én megesküdtem, hogy aki ebben a várban énelõttem
805 XXII | fogadását. S csak attól függ, hogy elfelejtse, mielõtt végrehajtatná
806 XXII | messze eltartva azt magától, hogy a medence lángja jobban
807 XXII | rézmedencét, nem bánta, hogy a forró fogantyúitól vargát
808 XXII | érdemes convivák nyaka közé, hogy attól egyszerre mind tüzes
809 XXII | levelet, s amint megtudta, hogy azt a templomban találja,
810 XXII | cigányész sugallta neki, hogy ott a legszárazabb helyen
811 XXII | kellett azt tanúsítani, hogy a türelem az elsõ erény
812 XXII | erõs éneklõk: azt tartják, hogy ha az ember az Istenhez
813 XXII | sejtelme sem. Õ csak azt tudta, hogy a császári seregek erõs
814 XXII | Megnyugtatta magát avval, hogy hiszen nem rontja vele a
815 XXII | Végül biztatja az asszonyt, hogy a béke nemsokára helyre
816 XXII | messze van már az a nap, hogy õ is visszatérhet a kedvesei
817 XXII | lök rajta a bal kezével, hogy a jámbor istenszolgája hanyatt
818 XXII | majd jobban meghallják, hogy mit beszél!~Csak Zsófia
819 XXII | Miklós kezét megragadta, hogy a felbõszült férfi, mint
820 XXII | meggörbíté a térdeit úgy, hogy a vele szemben álló gyöngéd
821 XXII | olyan szörnyû varázsa volt, hogy még az éneklõ gyülekezetnek
822 XXII | kies patakon legeltetsz!”, hogy a riadó, harsogó énekszóban
823 XXII | a nagy dühébõl. Átlátta, hogy biz ez sem egy generálishoz,
824 XXII | sütés-fõzéshez, akkor látták, hogy minden be van zárva az orruk
825 XXII | panaszra az úrasszonyhoz, hogy Miklós úr mindent bezárt,
826 XXII | rigolyáit (ámbár sejté, hogy ez a mostani aligha maradandóbb
827 XXII | egész napot azzal töltötte, hogy a két fiácskáját bevitte
828 XXII | tetteirõl, nagy szenvedéseirõl: hogy vezérelte ki az Isten õsapjukat
829 XXII | Erdélyországból csoda módon; hogy menekült utána a hû felesége,
830 XXII | képén is a tekintetébõl, hogy ezt meg nem ejté se félelem,
831 XXII | kardját, s úgy szétverte õket, hogy azt se tudták, hányfelé
832 XXII | az a csuda történt vele, hogy mély álmában visszatért
833 XXII | beszélt neki a túlvilágról, hogy mikor reggel fölébredt a
834 XXII | jövedelmét mind arra áldozta, hogy török rabságba jutott magyar
835 XXII | derék egy bolond lehetett.~- Hogy mondod, kis fiam? - kérdé
836 XXII | kérdé elbámulva Zsófia.~- Hogy úgy meg tudott ijedni egy
837 XXII | s tudom, úgy elraknám, hogy elmenne a kedve többet elhagyni
838 XXII | mielõtt megtudta volna, hogy milyen élet van ezen a világon.
839 XXII | a tekintetébõl sejtheté, hogy mi hozza õt ide. A gyermekeit
840 XXII | voltát, célszerûnek látta, hogy maga kezdje meg a támadást.
841 XXII | tiédet. Azért, mert tudom, hogy az azoknak nem fáj; de a
842 XXII | és az uram. Azt mondod, hogy azoknak nem fáj a sértés.
843 XXII | nem fáj a sértés. Igaz, hogy az én szavam csak gyönge
844 XXII | hozzá, még ha tudnám is, hogy hol van? De azt sem tudom.
845 XXII | az éles tõr. Gondolj rá, hogy gyermekek hallják.~- Szokjanak
846 XXII | gyermekei elõtt?~- Azért, hogy tanulják azt a névtelen
847 XXII | mögöttem) tudatja veled, hogy elárulta a hazáját.~- Nem
848 XXII | ivadék elfeledheted azt, hogy õsszülõid egy öltõ ruhában
849 XXII | Nem is azért jöttem ide, hogy téged ingereljelek. Ez cudarság
850 XXII | vassal verek vissza. Arról, hogy most õ maga a német, hogy
851 XXII | hogy most õ maga a német, hogy õ az, aki a császári haddal
852 XXII | kegyetlen hidegvérrel Miklós -, hogy egynémely rendelkezésemet
853 XXII | az imádkozóházban? Igaz, hogy heveskedtem, az elsõ fúriában
854 XXII | vezeklesz helyettünk. Tudom, hogy a te szívednek ez gyönyörûség.
855 XXII | Gömör megyei mezei hadakat, hogy legyen elég haderõm a megszálló
856 XXII | kizárnám!~Zsófia látta, hogy a józan Miklós bátyával
857 XXII | bort; olyan józan marad, hogy még álma sincsen. Olyankor
858 XXII | nem küzdött ellene; tudta, hogy hasztalan az. Ez csak törik,
859 XXII | szerint. Ámbár én nem hiszem, hogy ez a próba bekövetkezzék.
860 XXII | tiszttartómnak kiadom a rendeletet, hogy az én vagyonom rovására
861 XXII | talán mámoros fõvel is), hogy te még a mi templomunkból
862 XXII | Mert bizony mondom neked, hogy amilyen alázatos, hosszan
863 XXII | küszöbét át akarod lépni, hogy azt megszentségtelenítsd,
864 XXII | Forrt benne minden indulat, hogy egy élõ teremtésre akadt,
865 XXII | A hideg dölyf tiltotta, hogy valami választ adjon e fenyegetésre,
866 XXII | azt hiszed, szent asszony, hogy ez az ember itten azért
867 XXII | Te azt mondád nekem, hogy ha én belépni akarnék abba
868 XXII | és megsújtalak vele úgy, hogy te lész az, aki soha többet
869 XXII | égetik a tömjént. - Tudd meg, hogy a te bálványképed nem azért
870 XXII | azért siet Krasznahorkára, hogy téged öleljen, hanem hogy
871 XXII | hogy téged öleljen, hanem hogy ide hozza azt az asszonyt,
872 XXIII | iskolájába. Mit tudott õ arról, hogy egy csupa érzelmekbõl összealkotott
873 XXIII | szándékainak. Ha tudta volna; hogy mit tesz, akkor is megtette
874 XXIII | tudta. Hozzá volt szokva, hogy az urak, mágnások, generálisok
875 XXIII | férjeikrõl azt a hírt hallják, hogy asszonyok bolondulnak utánuk.
876 XXIII | asszonyt, aki felõl tudta, hogy õ ragadta magával hódító
877 XXIII | ért. - Elrabolt egy hõst, hogy egy fõkötõ bábot csináljon
878 XXIII | gyûlöletet Zsófiának a szívébe, hogy váljon ölõ méreggé a szívében
879 XXIII | nagyobbik fiának a fejét, hogy ne hallja, amit apjáról
880 XXIII | Eldanolja neked azt a Ferkó úgy, hogy szebben se kell.~E szónál
881 XXIII | magad! Szólalj meg! Mondd, hogy nem igazak, amikkel vádolnak!
882 XXIII | amikkel vádolnak! Mondd, hogy szeretsz minket! Ne hagyj
883 XXIII | rimánkodhatnál elõtte. „Mit gondolsz? Hogy hinnéd felõlem? Tehetnék
884 XXIII | mert rossz, hiszed; s elég, hogy megtagadd, azt tudnod, hogy
885 XXIII | hogy megtagadd, azt tudnod, hogy jó.~- Hát ne legyek én az,
886 XXIII | S aztán nem elég neki, hogy maga hiszi, azt akarja,
887 XXIII | maga hiszi, azt akarja, hogy minden ember tudja, és segítsen
888 XXIII | Leírja levélbe a gyalázatát, hogy olvassák.~És ezt adták a
889 XXIII | adták a kezébe Zsófiának, hogy világosítsa fel az elméjét
890 XXIII | vele.~Tanulja meg belõle, hogy az a bálvány, amit õ imádott,
891 XXIII | cserépbõl van.~Tudja meg, hogy a szerelem csak mese; a
892 XXIII | Nevetik ezt a bölcsek! Hogy ölhetne meg valakit olyan
893 XXIII | panaszszavát.~Megértette, hogy a várából ki kell takarodniok
894 XXIII | fordította minden gondját, hogy azoknak a sorsát tegye elviselhetõvé.
895 XXIII | Boldognak nevezi magát, hogy férje levelébõl megérthette,
896 XXIII | balszerencse híreirõl. Hozzá teszi, hogy a Mindenható õrizze meg
897 XXIII | el az õ hites ura elõtt, hogy Krasznahorkán egy kis zenebona
898 XXIII | vigyázzon a hazajövetelénél, hogy itt meglehet, összekoccanása
899 XXIII | különösen figyelmezteté az urát, hogy a Stracenó-völgynek ne vegye
900 XXIII | akarnak vetni a számára, hogy tõrbe csalják, mint Ocskay
901 XXIII | tudta neki azt mondani, hogy „hozott Isten”. Talán a
902 XXIII | Talán a sejtelme súgta, hogy új halálkínt hoznak a számára.
903 XXIII | eddig senki se fogta rám, hogy gyönge szívû vagyok. Hazudozni
904 XXIII | mellett - még azt is teszed, hogy levelet írsz az uradnak.~-
905 XXIII | megerõsít abban a hitemben, hogy egyik asszony csak olyan,
906 XXIII | neki a szerelme morzsáiért, hogy ajándékozzon neked is belõle.
907 XXIII | is belõle. Kérd szépen, hogy tartson meg asszonyának.~
908 XXIII | rabszolgáknak neveled, azért, hogy az apjukhoz hasonlók legyenek.~
909 XXIII | szobám itt!~- Szeretem, hogy valahára tûzbe jönni látlak.
910 XXIII | haragudni soha. Most már, hogy haragszol, éppen nem megyek
911 XXIII | Andrássy Istvánnak azt, hogy: édesem, kedvesem, drágám,
912 XXIII | Ugye, megírtad neki azt is, hogy ha jön Gömörbe, elkerülje
913 XXIII | suttogá elámulva a nõ.~- Kell, hogy történjenek! Olyan csodák,
914 XXIII | cselédjétõl tudta meg az asszony, hogy Miklós szigorú parancsot
915 XXIII | szigorú parancsot adott, hogy Zsófiát többé a várkapun
916 XXIII | megmondta a dervisgenerális, hogy ha csak egy makulányi írást
917 XXIII | biztatásba került rávenni, hogy imádkozzék már, s akkor
918 XXIII | némettõl!”, hol meg ahelyett, hogy „bocsásd meg a mi bûneinket,
919 XXIII | nem szabad! - Tudta jól, hogy ez mind a Miklós bátya mesterkedése.
920 XXIII | mondott el neki mindent, hogy mi történik odakinn a várban.
921 XXIII | se nézte volna az ember, hogy odafigyel. De még azt is
922 XXIII | azt is meg tudta ítélni, hogy ki milyen rosszban töri
923 XXIII | kuruc katonák után! De, hogy mik azok a nóták, azt nem
924 XXIV | cselédek mindent kibeszélnek), hogy Miklós megírta a bátyjának
925 XXIV | életét, s tudatta vele, hogy ő erről Zsófiát értesíté,
926 XXIV | Nem volt már annyi ereje, hogy az ágyból fölkeljen. Az
927 XXIV | kerülte ki az éles figyelmét, hogy a Ferkó fiú, mikor az ima
928 XXIV | Miklós bátyám.~- Megtiltotta, hogy az apádért imádkozzál? Miért?~-
929 XXIV | látnak.~Megérté egy szóból, hogy azok odakünn sokszor mondogatják
930 XXIV | el a gyermeket becézni.~Hogy elmulassza róla a sírást,
931 XXIV | céloztam jól.~- De hát miért?~- Hogy lássák, milyen rosszul lövök.~-
932 XXIV | bátya.~- S te azt akartad, hogy azok azt lássák, milyen
933 XXIV | magához az anyja fejét, hogy a fülébe sugdoshasson.~-
934 XXIV | sugdoshasson.~- Én hallottam, hogy mit beszéltek a hadnagyok!
935 XXIV | hadnagyok! Úgy mondták, hogy mi is halljuk. Tudod már,
936 XXIV | mi is halljuk. Tudod már, hogy apánk megjött?~A nõ szíve
937 XXIV | kelepcét?~- El ám! Hej, hogy szitkozódtak a hadnagyok!~-
938 XXIV | szidták. Arról beszéltek, hogy a szomolnoki úton nem kerülhetett
939 XXIV | Rátalált. - Azt vélte, hogy kitalálta a rejtélyt. -
940 XXIV | a szívében. Nem akarta, hogy róla álmodjék.~- De hát
941 XXIV | álmodjék.~- De hát azért, hogy a hadnagy urak haragudtak,
942 XXIV | azt a hadnagyok elõtt úgy, hogy mi is hallottuk. Apánk írja,
943 XXIV | is hallottuk. Apánk írja, hogy õ itt van egész hadsereggel
944 XXIV | szorítá kebléhez a kisfiát, hogy szinte megfojtotta az ölelésével.~
945 XXIV | kisebbik még csak azt teszi, hogy rosszul lõ, de a nagyobbik
946 XXIV | egymást.~- Hát ha azt akarod, hogy meg ne haljak, itt maradjak:
947 XXIV | Zsófia aludt, a cselédjével, hogy levelet ne írhasson.~- Hozd
948 XXIV | apró betûket kellett írni, hogy ráférjen a papírra minden
949 XXIV | fel azzal a szándékával, hogy Krasznahorkára jöjjön most.
950 XXIV | Emlékezett rá a gyermek, hogy azt így tették máskor is.~-
951 XXIV | Józsi fiú.~- Hát te tudod, hogy mit akarok vele?~- Elküldeni
952 XXIV | apának.~- Megígéred nekem, hogy azt megteszed?~A gyermek
953 XXIV | a levélvivõnek. Vigyázz, hogy meg ne találják nálad!~-
954 XXIV | nálad!~- Óh, tudom én azt, hogy rejtem el: vannak nekem
955 XXIV | srófolni, belül üresek, hogy egy arany elfér bennük.
956 XXIV | Arról ismerni meg õket, hogy az írás, meg a fej a két
957 XXIV | ilyeneket azért készítették, hogy a kolduló barátok elrejtsék
958 XXIV | hálát emelt az Istenhez, hogy fiának nemcsak jó szívet
959 XXIV | felkölté a kisfiát, s kiküldte, hogy keresse fel azt a cigányt,
960 XXIV | még ebéd ideje?~Kiszámítá, hogy a déli harangszó után, amikor
961 XXIV | indulat annyi erõt adott, hogy föl tudott emelkedni helyérõl,
962 XXIV | szobájában!~- Úgy? Elfeledtem, hogy szépen be kell kocogtatni
963 XXIV | testvérgyilkosságot, mint hogy az én gyermekemet lázítsd
964 XXIV | embernek, mikor közeledik: hogy fusson innen!~- Hogy ide
965 XXIV | közeledik: hogy fusson innen!~- Hogy ide siessen!~- Nem hiszed,
966 XXIV | ide siessen!~- Nem hiszed, hogy én beváltom azt, amivel
967 XXIV | amivel megfenyegettem?~- Hogy te beváltod, hiszem, de
968 XXIV | te beváltod, hiszem, de hogy én meg fogom akadályozni,
969 XXIV | A nõ pedig érezte már, hogy jön közelebb az ég! Hangzik
970 XXIV | õ megígérte, megfogadta, hogy még azért a szentséges szent
971 XXIV | hallgat soha! Megígérte, hogy itt marad, megvédeni azokat,
972 XXIV | frajj pedig mondá neki, hogy a bárónõ haldoklik.~- Ejh!
973 XXIV | gyóntatóját kérte fel Zsófia, hogy beszéljen a lelkére Miklósnak,
974 XXIV | Miklóst, s elmondá neki, hogy egy haldokló kívánságát
975 XXIV | belehalt.~Nem hinné az ember, hogy ilyen semmitõl is meg lehet
976 XXIV | hagyta hervadni magában, hogy amazzal örömeit megossza.
977 XXIV | padlata úgy van alkotva, hogy az alatta levõ boltozat
978 XXIV | Minden tudomány arra való, hogy ámítsanak vele.~Egyszerre
979 XXIV | tusakodásából. Eszébe jutott, hogy mára rendelte a várõrség
980 XXIV | Ezúttal az volt a szava, hogy „mortuos plango”.~S erre
981 XXIV | egyszerre azt látja Miklós, hogy csapatjai mind mozgásba
982 XXIV | Csak abban különböznek, hogy az egyik zölden eszi meg
983 XXIV | lazarétum fölé szoktak kitûzni, hogy ha embersége van az ellennek,
984 XXIV | Hallottad?~Miklós nem akarta, hogy a bátyja megtudja a felesége
985 XXIV | azt vele.~Bosszantotta, hogy így olvadoznak ezek a kemény
986 XXIV | a fejébõl; panaszkodott, hogy olyan nehéz a feje, mint
987 XXIV | gyere, legény, mutasd meg, hogy mit tud egy igazi Andrássy,
988 XXIV | examenre. Majd meglássuk, hogy felel a legény a kérdésre?~-
989 XXIV | Bizony nem is arra ám, hogy „hányat tojik a pityer?”~-
990 XXIV | meg az examinatoroknak, hogy a kis ágyúddal hogy tudsz
991 XXIV | examinatoroknak, hogy a kis ágyúddal hogy tudsz igazi célba lõni?
992 XXIV | elverte Krasznahorka alól, hogy még a parókája is lemaradt
993 XXIV | régen nem látta az apja. Hogy megnõtt azóta!~Amint a lonkán
994 XXIV | apját, akirõl azt mondják, hogy hazaáruló lett, maga ítéli
995 XXIV | többet az apámra! - Ah, hogy szorítja most is a szívemet!
996 XXIV | várba, amint azt látták, hogy Andrássy István megfordult,
997 XXIV | kisebbik fiú. - Nem látjátok, hogy él? Hiszen reánk néz!~Nem
998 XXIV | koporsóhoz, azzal a szándékkal, hogy visszahajtja a halott karját
999 XXIV | öcsémmel összebeszéltünk, hogy egyikünk itt fog mindig
1000 XXIV | s mi nem engedjük meg, hogy õt eltemessék, míg apánk
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2089 |