1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2089
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1001 XXIV | öccse. - Nekem megígérte, hogy velünk marad; nem hágy el
1002 XXIV | könnyeik prizmáin keresztül), hogy az arc valóban mosolyog.~
1003 XXV | tragice fogta fel a dolgot, hogy a saját fiával ágyúztattak
1004 XXV | öccse válaszából megértette, hogy az õ ismeretsége Korponaynéval
1005 XXV | mind egymásra. Elképzelé, hogy mi lehet azokban? Keserû
1006 XXV | kezéhez sem jutottak volna.~Hogy a stracenói völgyben ellene
1007 XXV | vezényelte, az a feladata volt, hogy a gömöri várakat, szépszerével,
1008 XXV | embereitõl hallotta meg, hogy a karsznahorkaiak miben
1009 XXV | utasítása volt a fõvezérségtõl, hogy mindenféle fegyveres összeütközést
1010 XXV | szemeinek tüze ostromolja õket.~Hogy aztán másképp ütött ki a
1011 XXV | lõ rá a kis ágyújával, s hogy a lövés komoly volt, arról
1012 XXV | atyai szívét; hanem aztán, hogy tovább gondolkozott rajta,
1013 XXV | dervisgenerális elég hóbortos, hogy hasonlót tegyen. Inni is
1014 XXV | eszû gyermeket fellovalni, hogy eszköze legyen egy ilyen
1015 XXV | számára nem talált mentséget.~Hogy õ nem bírta a fiát ettõl
1016 XXV | tettõl visszatartóztatni! Hogy nagyobb volt a gyûlölete
1017 XXV | hirdeté a fekete zászló, hogy halott van a várban.~Senkire
1018 XXV | Blumevitznek nem mondta el, hogy mi történt vele Krasznahorka
1019 XXV | csak annyit tudatott vele, hogy az öccse védelmi állást
1020 XXV | azt mondta rá mosolyogva, hogy „jól van”, s köszöntette
1021 XXV | Tudja azt Blumevitz jól, hogy nem Löffelholtz tábornokot
1022 XXV | nevezetes dolog is történt, hogy a kapitulált Lõcse katonai
1023 XXV | összezavarta a gondolatait, hogy azt sem tudta, melyikre
1024 XXV | Hát én biz azt mondanám, hogy „hozott Isten!” Ámbár én
1025 XXV | õszintén meg kell mondanom, hogy ennek a szobának van egy
1026 XXV | engedni még gondolatban sem, hogy a szép asszony maga árulta
1027 XXV | mondani Belleville lovagnak, hogy „ugyan mit kacagsz most?”,
1028 XXV | most?”, de tartott tõle, hogy az még jobban fog akkor
1029 XXV | befalazott rejtek arra mutat, hogy õt nem árulta el az asszony.~-
1030 XXV | nagylelkûségnek részemrõl, hogy ezt a kedves emlékû szobácskát
1031 XXV | mintha otthonába menne, de hogy ilyenféle jogon a (a fiscus
1032 XXV | valami maleficiuma?~Persze hogy volt.~Az udvart léhûtõ cselédnéppel
1033 XXV | Az inas azt felelte rá, hogy csak tessék besétálni: odabenn
1034 XXV | természetesnek találva, hogy egy bárónak az anyja nem
1035 XXV | Jobb arról nem beszélni. Hogy Löffelholtz hogy tudott
1036 XXV | beszélni. Hogy Löffelholtz hogy tudott beleszeretni, az
1037 XXV | kérdés.~És mindamellett, hogy ennyire nem volt szép, mégis
1038 XXV | convertált pápista úrnõ! Tudjuk, hogy mi az?~Éppen most is mind
1039 XXV | azért mégsem volt rábírható, hogy valami hozzá intézett magyar
1040 XXV | mikor Andrássy azt kérdezé, hogy mi lesz ez a szép munka,
1041 XXV | olyan bõbeszédûséggel, hogy senki tõle szóhoz nem juthatott;
1042 XXV | dames-nak az a stratagémája van, hogy minden kérdésre, amit az
1043 XXV | hadnagyai Belzebúbnak! - hogy még a háta is borsózott
1044 XXV | sem lehet), lehetetlen, hogy módot ne találjon megszabadulni
1045 XXV | egy pillanatnyi alkalom, hogy egymással megegyezzenek,
1046 XXV | kellett bírnia Bécsben, hogy tervei sikerüljenek. Be
1047 XXV | Be kellett bizonyítania, hogy érdemes mindarra, amit a
1048 XXV | Löffelholtzné kérdezé Andrássytól, hogy szereti-e a „Hammer und
1049 XXV | azt felelte neki Andrássy, hogy „ez az én szenvedélyem!”
1050 XXV | asztalnál. Azért jó játék ez, hogy annyi ember vehet benne
1051 XXV | Haust” úgy fellicitálta, hogy senki sem bírt vele konkurrálni,
1052 XXV | Szétnézett a papa után, hogy a virtuális örökségére nem
1053 XXV | circumspectus szokása volt, hogy mikor a fiát veszteni látta,
1054 XXV | eltûnt a szobából; tudva, hogy ennek az lesz a következése,
1055 XXV | ennek az lesz a következése, hogy tõle kér kölcsön.~Ez a körülmény
1056 XXV | szobába, kicsinyben múlt, hogy valami váratlan meglepetés
1057 XXV | betolta az ajtózár reteszét, hogy senki se jöhessen utánuk.~
1058 XXV | államtitkokkal terhes leveleket, hogy idehozza õket a köpenyege
1059 XXV | mákszemnyi kavics kellett, hogy kristállyá alakuljon egyszerre.~
1060 XXV | egymáson keresztül-kasul, hogy a legélesebb eszû diplomatát
1061 XXV | összevissza volt zavarva, hogy ahány ember, annyiféleképpen
1062 XXV | e levelekben. Keresték, hogy hol tegyék meg õket földesuraknak.~
1063 XXV | Pálffytól az ellentmondás, hogy az Istenért, azt ne bántsák,
1064 XXV | udvartól jött a replika, hogy aki a hûségét manifestálni
1065 XXV | megint visszaírt nekik, hogy amihez nem értenek, ugyan
1066 XXV | szó. Példaképpen említék, hogy milyen okosan tette, hogy
1067 XXV | hogy milyen okosan tette, hogy idejekorán megtért a király
1068 XXV | fõúr odavetõleg említi, hogy még Andrássy nem volt Bécsben,
1069 XXV | azt is meg lehetett tudni, hogy hanyatlik rohamosan Rákóczi
1070 XXV | Juliánnának az arcáról látszott, hogy most nem õróla gondolkozik -
1071 XXV | nagy szolgálatokat tettek, hogy érdemeseknek találtattak
1072 XXV | mely tiltotta neki eddig, hogy élvezze az élet örömeit.~
1073 XXV | Én magam is azt tenném, hogy felmennék.~- Úgy lesz! Holnapután
1074 XXV | vallásos discussio sodrába, hogy egyszer csak azt vette észre
1075 XXV | észre az egész társaság, hogy benne vannak a reformáció
1076 XXV | vitában, s azon disputálnak, hogy ki volt nagyobb, Luther-e
1077 XXV | mind.~- Igen! „Husz” volt. Hogy nem jutott eszembe! Pedig
1078 XXV | vitába. Õ tudta azt jól, hogy mégiscsak Husz apórul, a
1079 XXV | csak azért volt kezdve, hogy õvele tudassák, hol fog
1080 XXVI | kellett több kémszemlészet, hogy a haditervét megállapítsa.
1081 XXVI | utazott is, meg nem állhatá, hogy ebédre vagy vacsorára ott
1082 XXVI | Andrássynak az volt a haditerve, hogy õ nem szól senkinek, hanem
1083 XXVI | volt annak a felfogására, hogy ezúttal nagyon kímélni kell
1084 XXVI | kockáztatná. Tudniillik, hogy titokban mindent szabad
1085 XXVI | azért adatott kinek-kinek, hogy mást tegyen vele boldoggá,
1086 XXVI | s az asztrakán süvegébe, hogy csak a szemei látszottak
1087 XXVI | kapuszobából, s meg akarta tudni, hogy kinek hívják azt, aki a
1088 XXVI | tábornok jó jelnek vette, hogy a katona nem ismert rá;
1089 XXVI | strázsamester megbiztatta, hogy csak várjon, míg õ visszajön.~
1090 XXVI | visszatért, s azt mondta, hogy kegyeskedjék a tisztelt
1091 XXVI | Nagyon bosszús volt rá, hogy minek hívatta fel!~- Hát
1092 XXVI | oda a nevéhez urambátyám, hogy Csíkszentkirályi? Akkor
1093 XXVI | Csíkszentkirályi? Akkor tudtam volna, hogy ki az, de így nem találtam
1094 XXVI | guardiáját.~- Micsoda?~- Hát, hogy vidimáljam.~- Miféle salva
1095 XXVI | urambátyám, ne gondolja, hogy most is a régi Magyarországban
1096 XXVI | találta, s elmondta neki, hogy mi hozta ide.~Az az irónia
1097 XXVI | nálatok most az a rend, hogy a városból kimenõnek salva
1098 XXVI | ahhoz mi köze valakinek, hogy én hova és meddig utazom?
1099 XXVI | csupán arra való, hahaha, hogy minden stációra, ahol lovat
1100 XXVI | elõre izenhessek stafétával, hogy ott készen várjanak a postaháznál
1101 XXVI | avisója.~- Pedig, hidd el, hogy jól tennéd, ha elfogadnád.
1102 XXVI | Andrássy közel volt hozzá, hogy ezt mondja: no, hát nem
1103 XXVI | súgta a fülébe:~- Tudod, hogy én mindig hûséges cimbora
1104 XXVI | filiszterségnek azt találgatni, hogy te merre utazol? Az intrika
1105 XXVI | közöttünk marad. Tudod te azt, hogy ki az a Belleville? Egyszer
1106 XXVI | leküldött egy ordináncot, hogy menessze haza a szánkóját,
1107 XXVI | korcsmában a parádés kocsisát, hogy fogja be a négy szürkét
1108 XXVI | kuruc bandák ólálkodnak, hogy utamat állják?~- Azok ellen
1109 XXVI | legfeljebb azért tennék, hogy kegyes pártfogásodat kikérjék.
1110 XXVI | felolvasásokat.~Minden ember tudta, hogy a tábornok elutazott valamerre.
1111 XXVI | azon vette észre magát, hogy dalolni kezd, hirtelen a
1112 XXVI | elárulni a diagnózis alatt, hogy mi véleménye van a baja
1113 XXVI | rögtön útra akart kelni, hogy õ megy Bécsbe.~- De ugyan
1114 XXVI | nehezen tudták rávenni, hogy legyen türelemmel, várja
1115 XXVI | ágyban fekve.~Alig várhatta, hogy megvirradjon. Útra kelt.
1116 XXVI | Útközben kellene észrevennem, hogy mind a négy keréktalpon
1117 XXVI | keréktalpon lóg az abroncs! Jó, hogy a kocsi össze nem tört az
1118 XXVI | bográcsot. Anyádnak mondd meg, hogy készüljön vacsorához. A
1119 XXVI | minden okos ember tudja, hogy négy keréksínt levenni,
1120 XXVI | megkínálta a dohányzacskójával, hogy tegyen hasonlóul.~- Nem
1121 XXVI | mint a kecske a kútban! Hogy verje agyon az ember az
1122 XXVI | maga. Ha meglátja, tudom, hogy elfelejti, hogy mi az „ursus”-
1123 XXVI | tudom, hogy elfelejti, hogy mi az „ursus”-nak a genitivusa!~-
1124 XXVI | mulatság. Eszébe jutott, hogy Juliánna sokszor emlegette,
1125 XXVI | egyedül.~Rég ideje már, hogy a vadászat nemes mulatságát
1126 XXVI | meg a hazatérõ vadászt, hogy „No ugye, hát van Poprádon
1127 XXVI | elõször történik az Poprádon, hogy a hintós uraságnak elvész
1128 XXVI | zöld szoba úgy berendezve, hogy abból egy másik szoba nyílik,
1129 XXVI | megjövendölte volna neki, hogy szerencse éri-e ma, vagy
1130 XXVI | nem tehet egyebet, mint hogy a tornácba kiül, Husz apóval „
1131 XXVI | úgy számított az idõvel, hogy Juliánnától hallá.~A szép
1132 XXVI | folytatott értekezésben), hogy õ Poprádon Husz apónál fogja
1133 XXVI | ürügy a gyorsutazóra nézve, hogy miért maradjon meg éjszakára
1134 XXVI | lepte meg a poharazókat, hogy a kakas-lomnici út felõl
1135 XXVI | utazóhintajaikon.~Bizonyos volt felõle, hogy Juliánna az, aki érkezik.~
1136 XXVI | lesietett a vendéglõ kapujába, hogy õ lehessen az elsõ, aki
1137 XXVI | hatalmasan fújta a trombitát, hogy a szemközt jövõket kitérésre
1138 XXVI | azonban, nagy bámulatára, nem hogy megállt volna a vendéglõ
1139 XXVI | volna a vendéglõ elõtt, vagy hogy behajtott volna annak az
1140 XXVI | Andrássy mellett, anélkül, hogy a bõrfüggöny meg is mozdult
1141 XXVI | is az az ötlete támadt, hogy a hintaját, kigondolt ürügy
1142 XXVI | még nem csalta meg egy is.~Hogy õt még csak meg sem látták
1143 XXVI | postáknál pedig az a jelmondás, hogy „gyorsaság - nem boszorkányság!”
1144 XXVI | kétsége sem volt aziránt, hogy Juliánna ott fogja õt bevárni.~„
1145 XXVI | Asszonyság? Mit tudom én, hogy asszonyság-e vagy uraság?
1146 XXVI | nekem? Tartozom én tudni, hogy kinek híják az urat?~- Igaza
1147 XXVI | levélborítékon.~No iszen elképzelte, hogy mi van a levélben belül!
1148 XXVI | sem tartotta érdemesnek, hogy feltörje rajta a pecsétet.
1149 XXVI | El nem tudta képzelni, hogy mi történhetett ezzel az
1150 XXVI | történhetett ezzel az asszonnyal, hogy az õt itthagyja a faképnél?~
1151 XXVI | homályos képzelõdése volt, hogy a csalfa asszony õt csak
1152 XXVI | Összebeszélt mindenkivel, hogy titkolják el a megérkeztét.
1153 XXVI | a gondolatra vetemedett, hogy utána fog vágtatni lóháton
1154 XXVI | esze csak azt mondta neki, hogy annyira mégse tegye ki se
1155 XXVI | fogja értesíteni arról, hogy miért másította meg a szándékát.~
1156 XXVI | egyik méreg éppen arra jó, hogy a másik méregnek a hatását
1157 XXVI | annak a sorait.~Elgondolta, hogy az a nõ, akit õ annyira
1158 XXVI | hintaját tatarozták. Az mondta, hogy hagyják abba: hogy minden
1159 XXVI | mondta, hogy hagyják abba: hogy minden jól van úgy, ahogy
1160 XXVI | Angyali jóság, semmi egyéb!~Hogy óvta õt a védangyala az
1161 XXVI | fenyegetõ veszélyektõl! Hogy kérte, könyörgött vigyázzon
1162 XXVI | szemére!~Most tudta csak meg, hogy mi volt az, amit elveszített.~
1163 XXVI | Egyszer csak azt vette észre, hogy a Hernád partján áll, messze
1164 XXVI | rendes úttól. Jó szerencse, hogy a hintaja ott állt meg a
1165 XXVII | Azzal is el tudta hitetni, hogy nagy szüksége van a Bécsbe
1166 XXVII | lefoglalták, sietni kell vele, hogy az öregnek amnesztiát nyerjenek,
1167 XXVII | polgármesterrel, Krayval tett Heister, hogy amíg a kért kegyelem leérkezett
1168 XXVII | világ az asszonyi szív, hogy abban annyiféle provincia
1169 XXVII | nyugtalankodó férjének. Tudta, hogy annak semmi örömet sem csinálna
1170 XXVII | azzal a hírrel lepné meg, hogy most Bécsbe utazott.~Bécs
1171 XXVII | szép fiskálishoz intézni, hogy:~- Én nem vonom kétségbe,
1172 XXVII | Én nem vonom kétségbe, hogy kegyelmeteknek egészen igazságos
1173 XXVII | én ahhoz a szerencséhez, hogy kegyelmetek éppen énhozzám
1174 XXVII | tudomással bírt afelõl, hogy a magyarokkal való kibékülést
1175 XXVII | az Isten szerelmére kéri, hogy siessen azonnal megkötni
1176 XXVII | maradnának számkivetve, elítélve, hogy azoknak a birtokai reájuk
1177 XXVII | hadvezetõ kezdte észrevenni, hogy most mindjárt el lesz vágva
1178 XXVII | asszonyaim azt képzelni, hogy én tehetek ebben a dologban
1179 XXVII | ebben a dologban valamit?~Hogy elfogták aztán ekkor mindenestül!~-
1180 XXVII | tenni. Kegyelmed tudja, hogy mi az a háború, learatta
1181 XXVII | azt is legjobban tudja, hogy mibe kerül a harci dicsõség,
1182 XXVII | volt már a dicsõségbõl, hogy nem vágyódhatik apró hadi
1183 XXVII | nem azért szabadított meg, hogy elveszítsen. Kegyelmed idegen
1184 XXVII | szívének legmélyebb titka volt: hogy õ, az idegen, ezt a megérthetetlen
1185 XXVII | kellett ennek az asszonynak, hogy kitûzze a zászlaját tartózkodása
1186 XXVII | meghatottan a herceg -, hogy szívem szerint jóindulattal
1187 XXVII | Talán nem tudná kegyelmed, hogy a király minõ betegségben
1188 XXVII | szétmarcangolva kerül vissza onnan, hogy minden ember rámutat: íme,
1189 XXVII | Hát azt nem tudja-e, hogy elég egy ilyen betegnek
1190 XXVII | öltönydarabjához hozzáérni, hogy azok a dögvész keselyûi
1191 XXVII | belevágják a körmeiket? hogy a királyon ez a vész a legnagyobb
1192 XXVII | legnagyobb mértékben kitört? hogy az ajtaján be nem mer lépni
1193 XXVII | parabolána akarok én lenni, hogy odamehessek a királyhoz.~-
1194 XXVII | magához tér (pedig úgy tudom, hogy a halál elõtti órákban teljes
1195 XXVII | haldokló), akkor elmondom neki, hogy szerencsétlen anya vagyok,
1196 XXVII | csak az õ neve hiányzik, hogy üdvözültté tegyen egy elkárhozottat;
1197 XXVII | foltok! Engedd, óh uram, hogy a királyhoz mehessek!~Jenõ
1198 XXVII | indulatnak. Csaknem hihetetlen, hogy az érzések legszelídebbike,
1199 XXVII | titkos levelekbõl megértette, hogy Wratislawban is legjobb
1200 XXVII | hintaját fogatta be a számára, hogy gyorsan eljárhasson a dolgában.~
1201 XXVII | Bécset is! Megmutatom én azt, hogy még két villámsugárt is
1202 XXVII | megígérte Krisztinának, hogy apját megmenti, s amit asszony
1203 XXVII | a helyettesítõ apácának, hogy amint a szenvedõ király
1204 XXVII | Maga is mindent elkövetett, hogy a király betegségében a
1205 XXVIII | ember, mégis tudja róla, hogy ez az oroszlán az állatok
1206 XXVIII | mikor egy királyért jön el, hogy elvigye innen!~Egy lehelete
1207 XXVIII | innen!~Egy lehelete elég, hogy akit a holt király mellett
1208 XXVIII | amíg nem hallod a neszt, hogy fölébredt. Az orvosok ha
1209 XXVIII | ha jönnek, mondd nekik, hogy a király csendesen alszik,
1210 XXVIII | az utcára.~Vehette észre, hogy az utcán járó közönség hogy
1211 XXVIII | hogy az utcán járó közönség hogy oldalog el mellõle, s igyekszik
1212 XXVIII | rajta. Minden ember tudja, hogy ezek ápolják a himlõbetegeket.
1213 XXVIII | hanem amint megmondta, hogy õ ide szállt vendég: egyenesen
1214 XXVIII | szállásán hagyott ruháit, hogy oda felmehessen. S ez nagyon
1215 XXVIII | virrasztó apácának azt mondtam, hogy a király alszik, ne hagyjon
1216 XXVIII | Kegyelmességed érteni fogja, hogy miért. A király halva van:
1217 XXVIII | Kegyelmeteknek még öt-hat órájuk van, hogy két ország béke és háború
1218 XXVIII | ifjasszony sietni fog Pálffyhoz, hogy a királyi kegylevelet õvele
1219 XXVIII | kancellár kezdte hinni, hogy az asszonyi akarat az elsõ
1220 XXVIII | a földön.~- Hát lássuk, hogy kezd az ifjasszony hozzá?~-
1221 XXVIII | fog kerülni. Engedje meg, hogy én is járulhassak hozzá.~
1222 XXVIII | amit megtudott, és azt is, hogy egy másik futár jön a nyomában
1223 XXVIII | tudott mutatni az asszony, hogy a kancellár hinni kezdett
1224 XXVIII | Adná a magasságos ég, hogy azt tennék. Vajha a bölcs
1225 XXVIII | áldott spuriusuk jönne, hogy a mappát vegyék a kezükbe
1226 XXVIII | mondja a magyar példabeszéd, hogy „Arra közelebb; erre hamarább”.
1227 XXVIII | jól számított Korponayné, hogy a király halálát öt-hat
1228 XXVIII | s az mindjárt megtudta, hogy az az álom az örökkévalóság
1229 XXVIII | hanem arra kérte az urakat, hogy ki-ki maradjon meg a helyén,
1230 XXVIII | lehetett arra gondolni, hogy Pálffy nádort is értesítsék
1231 XXVIII | stratagémájukon; õk azt akarták, hogy Pálffyt rögtön hívja vissza
1232 XXVIII | vágta ketté a vitatkozást, hogy Pállfynak csupán az iránt
1233 XXVIII | kell dekrétumot küldeni, hogy függessze fel a békekötést
1234 XXVIII | szépen beesteledett úgy, hogy a dekrétumot vivõ megbízott
1235 XXVIII | elsõ állomáson meglepte, hogy a postaházból minden lovat
1236 XXVIII | tette meg Korponaynénak, hogy más utat válasszon Szolnok
1237 XXVIII | annyit tudott felfedezni, hogy elõtte „egy” asszonyság
1238 XXVIII | Hanem még arra nem jött rá, hogy ez neki versenytársa.~Mikor
1239 XXVIII | nem ért semmit az a fogás, hogy a postalovakat mind kiárendálják;
1240 XXVIII | hagyták el Lõcsét anélkül, hogy Alaudán kívül valaki látta
1241 XXVIII | maga elõtt.~Azt gondolta, hogy ha nagyon kiabál, hát mindjárt
1242 XXVIII | kinyitják.~Mondták aztán neki, hogy senki sem süket itt: soha
1243 XXVIII | Melyik itt a bíró? Az úr az? Hogy meri az úr a város kapuját
1244 XXVIII | minden útbaesõ elöljárókhoz, hogy a stafétát vivõ futárt elõsegítsék,
1245 XXVIII | megtanulta már kegyelmed, hogy mi van abban a levélben? -
1246 XXVIII | lovag, erõsen bosszankodva, hogy a filiszter még õt bírálgatni
1247 XXVIII | írást az ablak felé tartá, hogy a víznyomatot tanulmánya
1248 XXVIII | iratot úgy olvasta össze, hogy hol az egyikbe, hol a másikba
1249 XXVIII | úr. Majd abból megtudjuk, hogy miféle nemzet.~Andernach
1250 XXVIII | szakkerment! Én nem ejtem úgy ki, hogy „vájnye nyicht majn lyiber
1251 XXVIII | átadni a hadbíróságnak, hogy ejtse meg a vizsgálatot.~-
1252 XXVIII | Figyelmeztetem az urat, hogy amikor engem letartóztat,
1253 XXVIII | tapasztalá Andernach lovag, hogy az egész utazásában a leghosszabb
1254 XXVIII | abban az illúzióban él, hogy egy bankadó, olyankor, mikor
1255 XXVIII | meg aztán elképzelhetõ, hogy milyen mérges volt. Végignézte
1256 XXVIII | gondolta ki bosszújában, hogy azokat a tiszt urakat, akik
1257 XXVIII | ki a zöld asztal mellõl, hogy megalakítsa belõlük a hadi
1258 XXVIII | belõlük a hadi törvényszéket, hogy azoknak is elrontsa a mulatságát.
1259 XXVIII | mulatságát. Azok könyörögtek, hogy csak „még egy osztást!”~
1260 XXVIII | ezredes mindjárt átlátta, hogy Alauda uram itten nagy subscust
1261 XXVIII | tökéletesen ellenkezik, hogy ha valaki kémnek jön be
1262 XXVIII | Belleville. Annak tulajdonította, hogy a landsknechtnél szerencsétlenségbe
1263 XXVIII | még azoktól is megkívánja, hogy álljanak félre, és várjanak
1264 XXVIII | belsõ drabanttal megértetik, hogy nem arról van szó, hogy
1265 XXVIII | hogy nem arról van szó, hogy tûz volna a városban, vagy
1266 XXVIII | mészáros toronyba”; hanem hogy a colonellus úr parancsolja
1267 XXVIII | parancsolja a bíró úrnak, hogy azonnal keljen fel, és menjen
1268 XXVIII | izente vissza az ezredesnek, hogy az õ lakása éppen annyi
1269 XXVIII | kategorikus parancsolattal, hogy ha rögtön nem siet fel a
1270 XXVIII | Isten szerelmére is kérte, hogy hagyja már abba: elhiszi
1271 XXVIII | már abba: elhiszi neki, hogy kötelessége szerint cselekedett,
1272 XXVIII | hagyta vetetni magától, hogy a hivatalos buzgalmában
1273 XXVIII | citátumoknak oly conglomerálásával, hogy annak éppen a hajnali harangszó
1274 XXVIII | elvesztettem az úti idõmbõl.~No, hogy teljes tizenkét óra legyen
1275 XXVIII | tiszttársai is körülfogták, hogy de bizony, ha már ennyit
1276 XXVIII | lovag még mindig nem tudta, hogy honnan fázik.~Pedig mindennapra
1277 XXVIII | megvásárolta tõlük s elrendelte, hogy a sirokai szoros útnál várjanak
1278 XXVIII | nem veszi. Utoljára is, hogy bíró elé ne vigyék, kifizette
1279 XXVIII | elterjesztette azt a hírt, hogy õ az a császári biztos,
1280 XXVIII | azért járja be a vidéket, hogy a hadjárat alatt okozott
1281 XXVIII | telerakták instantiákkal, s majd hogy széjjel nem szedték a keserves
1282 XXVIII | kezdett olyasmit sejteni, hogy õelõtte aligha nem fut valaki,
1283 XXVIII | a nagy tisztesség érte, hogy az egész katolikus népség
1284 XXVIII | kihozva, rájuk rivallt, hogy mi a kék csodát akarnak
1285 XXVIII | akarnak tõle, akkor sült ki, hogy a kassai székesegyházat
1286 XXVIII | protestánsoktól; az a híre, hogy a békekötéskor ezt ismét
1287 XXVIII | kellett letenni a kapun kívül, hogy semmi ilyen dekrétumot nem
1288 XXVIII | kezdett élni a gyanúperrel, hogy az õ útjában talán nem is
1289 XXVIII | galibák.~Annyit már kitudott, hogy Bécstõl elkezdve az egész
1290 XXVIII | rakamazi révben. Azt mondták, hogy elszakadt a vontató kötele.
1291 XXVIII | veszi ki Andernach lovag, hogy egy császári hadtest érkezését
1292 XXVIII | kényszerített pihenés alatt: az, hogy a rakamazi révfogadó kapuja
1293 XXVIII | már majd csak megtudjuk, hogy ki ül benne, s mit visz
1294 XXVIII | szerencsésen kieszközölte, hogy az õ csézáját is begurítsák
1295 XXVIII | szarkacsergést kivesszük belõle, hogy „Eb kérdi, kutya bánja!”~
1296 XXVIII | sokáig nem akarta megérteni, hogy mirõl van szó? Elébb beszélt
1297 XXVIII | szorítá a falhoz a lovag, hogy „Hát az az asszonyság, aki
1298 XXVIII | hintaját otthagyta a parton, hogy az utána érkezõvel elhitesse
1299 XXVIII | is, s fogadni lehet rá, hogy a repülõhíd bajának is õ
1300 XXVIII | volt Andernach lovag elõtt, hogy az a valaki az õ általa
1301 XXIX | félmértföldnél.~Kitalálta, hogy ez az õ embere!~Volt dolga
1302 XXIX | dolga a boros kulacsnak, hogy a kocsis kedve el ne aludjék
1303 XXIX | eljutunk, gyémántom! Hanem hogy aztán a vármegye gátján
1304 XXIX | aztán a vármegye gátján hogy gázol kegyelmed keresztül
1305 XXIX | fehér szikföldön mutatta, hogy merre van az út.~Juliánna
1306 XXIX | magas ívre volt alkotva, hogy a vízáradás el ne vigye.~
1307 XXIX | szekérrel. Az a hír van felõle, hogy õnála elõfogatokat is lehet
1308 XXIX | hajdúkocsist lekenyerezni, hogy ha a lovai kipihenik magukat,
1309 XXIX | bolondgombát - dohogott az öreg. - Hogy a lovaimmal nekivágjak a
1310 XXIX | föld alatti útra. Gondold, hogy most is úgy üldöznek mind
1311 XXIX | bizony. Mármost akarom, hogy az az utánunk vágtató úr
1312 XXIX | bécsi staféta ideér, tudom, hogy lenne még egyszer országos
1313 XXIX | akkora trombitám volna, hogy az egész hajdúságnak egyszerre
1314 XXIX | egyszerre elkiálthatnám vele, hogy nem kell hinni a németnek.
1315 XXIX | azt a másik ifjasszonykát, hogy a lába sem éri a földet
1316 XXIX | hozza a pecsétes levélben, hogy meg kell kötni a békét a
1317 XXIX | kell nekik mindent, csak hogy tegyék le a fegyvert. Azok
1318 XXIX | lesomodorintjuk itt a nádasban, hogy a kutya sem ugat többet
1319 XXIX | meg a túrós csipedettet, hogy kívánni sem lehetett gyorsabban.
1320 XXIX | Csak azon serénykedett, hogy a Krisztina vacsoráljon
1321 XXIX | közeledik az ajtó felé, hogy ezt a világot az ördög teremtette.~
1322 XXIX | mértföldrõl a hátamon a nyerget, hogy az isten nyila...~- No,
1323 XXIX | szolgalegényt a karámhoz, hogy hozzon be nekem egy lovat;
1324 XXIX | elõtt fejcsóválva: „De jó, hogy már meg vagy lõve!”~Az asszonyok
1325 XXIX | az is szemet szúrt nála, hogy ej de szép gömbölyû karjai
1326 XXIX | megpillantá. Ejnye, ugyan hogy kerülhetett egy ilyen rücskös
1327 XXIX | neki a beszédes szemével, hogy csak menjen.~- „Másnak”
1328 XXIX | fortélya van az asszonynak!~Hogy megdalolt, mikor a paplanos
1329 XXIX | még az ajtót is bezárta, hogy a Tercsa se lássa. Egyszer
1330 XXIX | lovat.~- Hogyan?~- Hát úgy, hogy felülök rá.~- De hát az
1331 XXIX | a mi urunkat! Tudtam én, hogy nem szolgálja az én lovam
1332 XXIX | csapott.~- De szeretem, hogy egy hiten vagyunk!~Az õ
1333 XXIX | rémondát.~- Ez se hitte volna, hogy ilyen uraság éri.~Ezen aztán
1334 XXIX | csaplár fülébe.~Az elértette, hogy mirõl van szó.~- Hát máris
1335 XXIX | ha a hitem nem tiltaná, hogy valakinek kezet csókoljak.
1336 XXIX | nyerget. Nem tesz semmit, hogy a piros csizmaszáron fölül
1337 XXIX | ostorát, megtanítva rá, hogy az nem a lovat ütögetni
1338 XXIX | mintha helyeslését adná rá, hogy „ennek” szabad azt felfedezni.~-
1339 XXIX | keresztül, s neve gyaníttatja, hogy ezen szokták egyik vármegyébõl
1340 XXIX | figyelmezteti az utána jövõ amazont, hogy maradjon hátra: - bürü következik;
1341 XXIX | Juliánna mellé.~- Mondok, hogy szép asszony! Szeretném
1342 XXIX | pedig, ebben a nyomban, hogy sohase kívánsz többet, ha
1343 XXIX | csikós. - Azt gondoltam, hogy fenékig tejfel.~Azzal meggondolta
1344 XXIX | Az nem törõdött azzal, hogy a ló szügyéig ér a hullám,
1345 XXIX | homályosan tájékozni magát, hogy mint került ide, s mik történtek
1346 XXIX | ébredt.~- Átkozott máslása! Hogy elaludtam tõle!~- Máslás!
1347 XXIX | nyerget úgy híják már, hogy „szervusz neked!” Régen
1348 XXIX | Elébb gondolkoznom kell, hogy hol vegyem? A kurucok mind
1349 XXIX | lovag tartozott köszönettel, hogy ötven aranyért ráadásba
1350 XXIX | hanem azután, mikor látta, hogy emberére akadt, csak kötélnek
1351 XXIX | mint a táltos; s tudta már, hogy ott legjobb a járás, ahol
1352 XXIX | bekukkantott az ernyõ alá. Látta, hogy egy asszonyság ül odabent. -
1353 XXIX | belesüppedt a lova a sárba, hogy nem tudott belõle kivergõdni;
1354 XXIX | õrt álló tisztnek elmondá, hogy kinek a küldötte, s hogy
1355 XXIX | hogy kinek a küldötte, s hogy haladéktalanul a nádorhoz
1356 XXX | tehát nemcsak azt tudta jól, hogy mit tartalmaz az általa
1357 XXX | arról is értesülve volt, hogy ennek minő fordulatot kell
1358 XXX | úgy tett, mint hajdanában, hogy mikor egy kereskedőkaravánt
1359 XXX | kacagnának, ha megmondaná nekik, hogy ami abban a levélborítékban
1360 XXX | fel vannak rá szabadítva, hogy mégse tudják? Itt a talány!~
1361 XXX | szempillái feketék (lehet, hogy kínai tustól azok), könyökig
1362 XXX | volt valami komoly oka, hogy részt ne vegyen az általános
1363 XXX | nõ volt! Kiderült abból, hogy amint a kacajvihar egy kissé
1364 XXX | fordulva. - Bizonyosan tudom, hogy hol tették meg rajtam ezt
1365 XXX | pár napi haladékot nekem, hogy utánajárhassak, s az elcserélt
1366 XXX | komolysággal biztosítá a lovagot, hogy türelmesen fogja várni az
1367 XXX | megkérdezte a nádor kamarásától, hogy ki volt az a szép hölgy,
1368 XXX | tudhatott volna valamit arról, hogy õ mit hoz Bécsbõl magával?~
1369 XXX | hozzá.~A lovag azt gondolta, hogy no most mégiscsak a kezében
1370 XXX | akart lenni, azt gondolta, hogy erre a névre majd valamiképpen
1371 XXX | a fátyolát hátravetve, hogy az arca még õszintébb legyen. -
1372 XXX | voltam az.~- Ugyan örülök, hogy van szerencsém megismerkedhetni
1373 XXX | azért mentem fel Bécsbe, hogy õfelségénél szerencsétlen
1374 XXX | hírt kellett meghallanom, hogy a császár hirtelen meghalt.
1375 XXX | az a gondolatom támadt, hogy lesiessek Pálffy bánhoz,
1376 XXX | megelõzni, mert azt hittem, hogy kegyelmed hozza Pálffy bánnak
1377 XXX | visszahívó dekrétumot. Sajnos, hogy mégis megelõzött kegyelmed,
1378 XXX | ami kétségtelenné tette, hogy õ sem a névrõl, sem annak
1379 XXX | csak emlékezhetnék kend, hogy én vettem kendtõl tegnap
1380 XXX | visszahozta az úr a lovat, hogy most meg én vegyem meg?~-
1381 XXX | kend felesége?~- Fájdalom, hogy az! Még pedig ötvenhárom
1382 XXX | korcsmáros azzal felelt, hogy öklébe szorította a dohányvágó
1383 XXX | csak annyi dolgom volt, hogy neki adtam oda a nyergemet
1384 XXX | nyergemet meg a kantáromat, hogy tisztogassa meg.~- Ahun
1385 XXX | keresztet, s dörmögött olyasmit, hogy „Tüske a talpad alá!”~Andernach
1386 XXX | hát mi lesz már?~- Ni, hogy keresztbe állnak már a szemei! -
1387 XXX | a hideg rázta.,~Az igaz, hogy a vénasszony csúnyául tudott
1388 XXX | az ember sohasem tudta, hogy melyik szemével néz rá?~-
1389 XXX | igazat, de adjon rá parolát, hogy nem mondja odább, egy teremtett
1390 XXX | csattanósan. Ezt úgy hívják, hogy „karikás parola”, ez a rajzolt
1391 XXX | tündérré, az ember azt hinné, hogy farsangi új menyecske. Kegyelmed
1392 XXX | köszönje a szenteknek, hogy meg nem ütötte benne a bokáját,
1393 XXX | bajuszát. - Azt mondja az úr, hogy meglopták? Az én házamban?
1394 XXX | házamban? Tudja meg az úr, hogy én nemesember vagyok. Bocskai
1395 XXX | loptak.~(Gombostût az igaz, hogy nem.)~- Hát a lószerszámom! -
1396 XXX | csepûfonást.~- Valld meg mindjárt, hogy mit dugtál a levél helyébe,
1397 XXX | kérdé a gazda.~- Hát persze, hogy azt az ebszülöttét!~Most
1398 XXX | verfluchter Kerl!~(Persze, hogy ez is azon az úton került
1399 XXX | csakugyan szentül hitte, hogy boszorkányság van a dologban.~-
1400 XXX | reménysége volt a lovagnak, hogy talán ettõl a menyecskétõl
1401 XXX | menyecskétõl tudhat ki valamit, hogy ki volt az a tegnapi „cifra
1402 XXX | gazda tudós jártassággal -, hogy ezek a gonosz boszorkányok
1403 XXX | tudják magukat elváltoztatni, hogy csak az látja õket bûbájos
1404 XXX | boszorkányhistóriákkal, hogy annak a szája égett, a háta
1405 XXX | ráért a lovag álmodni róla, hogy mit tegyen mármost, merrefelé
1406 XXX | Blumevitzné tudatta az urakkal, hogy a császár meghalt. Hivatalos
1407 XXX | lovag, azzal a szándékkal, hogy mégis visszatér Szathmárba,
1408 XXX | élõszóval mondja meg a bánnak, hogy az uralkodó egy hét óta
1409 XXX | németül. Attól megtudta, hogy nem szabad neki a vármegye
1410 XXX | keresztülmenni. A bán parancsolta, hogy két nap alatt az egész gát,
1411 XXX | Nagy-Károlyig; ez azt jelenti, hogy a két meghatalmazott már
1412 XXX | Károlyihoz, azzal a paranccsal, hogy a fõvezér rögtön szakítsa
1413 XXX | írásban azon végóhajtását: hogy ha õ meghal is, Magyarországot
1414 XXX | Abból megértheté a fõúr, hogy felhatalmazása vissza lett
1415 XXX | Sándorhoz, azzal az izenettel, hogy õ kész aláírni azt a békeokmányt,
1416 XXX | Azt is tudatta Károlyival, hogy mit kapott Bécsbõl.~A két
1417 XXX | A két fõvezér átlátta, hogy itt egy napot sem szabad
1418 XXX | gátját rõzsével, náddal, hogy ágyútelep, lovasság, poggyászszekér
1419 XXX | Azután dühöngeni kezdett: „Hogy történhetett ez meg?”~-
1420 XXX | bizonyára az õ akarata volt az: hogy kizöldüljön a fû a kiontott
1421 XXX | de nincs legyõzött sem.~S hogy senki se maradjon az országban,
1422 XXX | fagyot eresztett az országra, hogy a Kárpátoktól a Velebitig
1423 XXX | kívánják a kuruc seregtõl, hogy fegyverét lerakva, kard
1424 XXX | képviselik: arra valók, hogy a harci zûrzavarban a szétrobbant
1425 XXX | szomjúsággal. Bámulatos az, hogy ebben a tekintetben mennyit
1426 XXX | tudja tartani az embert, hogy nincs olyan vendéglõs. Hanem
1427 XXX | tizennyolcadik évtized járja már, hogy ott terül e földdarab körülárkolva,
1428 XXX | a kocsisának azt mondá, hogy jó lenne ezt az embert megszólítani:
1429 XXX | Fabriczius volna, a lõcsei bíró.~Hogy néz rá mereven!~Vagy tán
1430 XXX | rongyos zászlókkal:~„Hát hogy tetszik az aratás? A te
1431 XXXI | bíztam a kis feleségemet, hogy mármost hurcolja magával
1432 XXXI | mocsárokon át, lóhalálában; hogy én majd futóbolonddá lettem
1433 XXXI | bizony higgye el kegyelmed, hogy hálával tartozik nekem azért,
1434 XXXI | hálával tartozik nekem azért, hogy a feleségét magammal hurcoltam.~
1435 XXXI | viszontlátásnál azon kezdeni, hogy megríkatja a feleségét.
1436 XXXI | elfelejtette kegyelmed, hogy mit tett ez a kicsi, gyönge
1437 XXXI | alatti úton kiment a berekbe, hogy fölkeresse.~- No, hisz az
1438 XXXI | magát Ponciustól Pilátusig, hogy egy ilyen eszeveszett bolondnak
1439 XXXI | Én pedig nem akarom, hogy a feleségem mást is szeressen,
1440 XXXI | közöttünk. - Ezt tudom, hogy nem mondta el a feleségemnek.~
1441 XXXI | legszebbike azon kezdé, hogy egy kétcsövû pisztolyt irányzott
1442 XXXI | Krisztina, aki nem tudta, hogy tréfára kell-e ezt venni,
1443 XXXI | mondom el a feleségem elõtt, hogy mi volt a levélben. Hadd
1444 XXXI | a levélben. Hadd higgye, hogy billet doux volt az, s legyen
1445 XXXI | Hanem azt el kell mondanom, hogy ennek a levélnek kegyelmedre
1446 XXXI | port hinteni a szemembe, hogy kegyelmed azt a mostani
1447 XXXI | társaságában azért követte el, hogy pályadíjul a vén Fabriczius
1448 XXXI | föltétel alatt.~- Mi az?~- Hogy tõlem a feleségemet soha
1449 XXXI | Csak késõbb tudtam meg, hogy a derék jó Andrássy Istvánné
1450 XXXI | az a mérhetetlen talány, hogy lehessen egy férfi, olyan
1451 XXXI | aki csak most tudja meg, hogy milyen hatalomnak ura?~S
1452 XXXI | démonoktól eredt lángot hogy nem érezte õ meg a lobogásáról!
1453 XXXI | érezte õ meg a lobogásáról! Hogy felejtette õt ottan egy
1454 XXXI | meg sem állva a kedvéért, hogy megmondja neki, mi sietteti
1455 XXXI | levélben sem értesítette róla, hogy mi oka volt õt ily hirtelen
1456 XXXI | feleségemhez. Ott hallottam meg, hogy kegyelmed elvitte magával
1457 XXXI | Belleville-tõl hallám, hogy a generális a poprádi erdõkben
1458 XXXI | ezredes.~Krisztina nem tudta, hogy mi nevetni való van ezen.~-
1459 XXXI | mert azalatt meglehet, hogy hûtelen lesz kegyelmedhez.~-
1460 XXXI | Csakhogy már Eperjesen megtudá, hogy a tábornok nincs többé a
1461 XXXI | legsürgõsebb dolga az lett volna, hogy a legegyenesebb úton siessen
1462 XXXI | Doktor Cornidestõl megtudta, hogy a tábornokné Kézsmárkra
1463 XXXI | feleségét is odavitte magával.~Hogy a békekötés a császáriak
1464 XXXI | között már alá van írva, s hogy annak a szövege mit tartalmaz,
1465 XXXI | csak annyit mondtak el, hogy lerakta a sereg a puskát
1466 XXXI | puskát meg a zászlót; de hogy ezt valami rendes szerzõdés
1467 XXXI | tagadta. Árulás volt az! Hogy ismerné azt el a közkatona,
1468 XXXI | ismerné azt el a közkatona, hogy õ kapitulált! Elárulták
1469 XXXI | is elmondá Korponaynénak, hogy a szegény Czelder Orbán
1470 XXXI | állították, s halálra ítélték. Hogy még le nem vágták a fejét,
1471 XXXI | csak annak köszönheti, hogy a két generális Löffelholtz
1472 XXXI | planétának. Eszébe jutott, hogy mennyit mulatott a furcsaságain
1473 XXXI | sokat gondolkozott rajta, hogy mit tegyen. A bécsi útja
1474 XXXI | tisztekre is.~- Remélem, hogy kegyelmességed rögtön intézkedni
1475 XXXI | kegyelmességed rögtön intézkedni fog, hogy a fogoly Czelder Orbánt
1476 XXXI | fejét.~- Inkább azt kérem, hogy hagyja meg neki! Nem vagyok
1477 XXXI | mint Krayval tett Heister, hogy leüttette a fejét, mikor
1478 XXXI | lovagiasabb ember, mint hogy énnékem szomorúságot akarjon
1479 XXXI | Kegyelmességed tudja azt jól, hogy ennek az embernek a vére
1480 XXXI | után. Én ugyan elhiszem, hogy kegyed ideálját találja
1481 XXXI | Azt se tudassam vele, hogy én szabadítottam meg?~-
1482 XXXI | egyszer azt veszi észre, hogy nagyon kevés maradt benn
1483 XXXI | egyszer figyelmeztetem rá, hogy elhallgassa mindenki elõtt,
1484 XXXI | kiszabadulását. Arra is gondoljon, hogy ez a tüzesfejû ember minden
1485 XXXI | dacára nem állhatta meg, hogy legalább akkor, amidõn a
1486 XXXI | semhogy megállhatta volna, hogy mikor azt mondják neki valamire,
1487 XXXI | azt mondják neki valamire, hogy „ebbõl ne egyél, mert megárt!”,
1488 XXXI | Neki látnia kellett azt, hogy az õ pártfogoltja miként
1489 XXXI | a biblia azt bizonyítja, hogy pálmafa nõ fel belõle.~Juliánna
1490 XXXI | kóvályog) azt súgdosta neki, hogy nagy hiba volt ezt az õ
1491 XXXI | értekezni. Mutassa meg, hogy hát a szájával milyen hõs
1492 XXXI | suttogásokból kiveheté, hogy rossz hírek szállonganak,
1493 XXXI | állítják, s úgy elzárják, hogy a hozzátartozóik nem is
1494 XXXI | elõéreztették Korponaynéval, hogy mi vár õrá, ha a bécsi fõurak
1495 XXXI | amikor Bécsbe érve megtudta, hogy sem Savojai Jenõ, sem Wratislaw
1496 XXXI | Korponaynéról hírlelé a fáma, hogy minden férfit, akivel összetalálkozik,
1497 XXXI | Õróla is az a hír járt, hogy minden virágot leszakaszt,
1498 XXXI | arcképe is tanúskodik róla, hogy korának egyik legszebb férfia
1499 XXXI | Köszönettel tartozott érte, hogy nagyon meg nem várakoztatták.~
1500 XXXI | majomtól, követelhetjük, hogy ugyanazt keressék föl beszédünk
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2089 |