1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2089
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1501 XXXI | eleinte azzal mulatja magát, hogy egy kicsiny sípláda tekerõjét
1502 XXXI | azzal a szándékkal volt, hogy a másikat lefegyverezze.
1503 XXXI | sajnálom, nagyasszonyom, hogy kérését nem teljesíthetem.
1504 XXXI | kegyelmed. És én mondhatom, hogy a három közül egyik sem
1505 XXXI | tokosaikkal.~Korponayné láthatta, hogy az apokalipszis legrettentõbb
1506 XXXI | egy fiskális. Ráolvasta, hogy minden birtok azé marad,
1507 XXXI | dekrétumát nem kapta meg.~- Hogy tudja ezt kegyelmed?~- Úgy
1508 XXXI | kegyelmed?~- Úgy tudom, hogy akkor éppen ott voltam kihallgatási
1509 XXXI | allotriák.~A kancellár látta, hogy az ellenfele jól tud parírozni.~-
1510 XXXI | Nekem semmi közöm ahhoz, hogy elismeri-e a magas kormány
1511 XXXI | stipulatiók között ott van, hogy Andrássy István tábornoknak
1512 XXXI | A kancellár megdöbbent, hogy most mindjárt legyõzik.
1513 XXXI | az csak a mesében járja, hogy a jutalmat kérõ gólyának,
1514 XXXI | megmentett: „Köszönd meg, hogy le nem haraptam a fejedet,
1515 XXXI | nem tartja kegyelemnek? Hogy a hatalom megbocsátja a
1516 XXXI | kegyelmed Andrássy Istvánnak, hogy a gyõrvári vereséget nagyon
1517 XXXI | takarja a lõcsei kapituláció, hogy ami a királyi kegylevélben
1518 XXXI | végszót erõsen megnyomta, hogy értse meg belõle a kancellár,
1519 XXXI | Meggyõzõdhetik belõle kegyelmed, hogy mindaz, amit cselekedett,
1520 XXXI | stb. stb., nem kívánja, hogy részletesen felolvassam?
1521 XXXI | kapott, s még nem tudja, hogy halálosat-e?~A kancellár
1522 XXXI | Nem állhatott elõ vele, hogy az neki mi célra lett adva?
1523 XXXI | neki mi célra lett adva? Hogy ezt azért nyomták a kezébe,
1524 XXXI | azért nyomták a kezébe, hogy minden áron, minden vesztegetés
1525 XXXI | dekrétumot viszi Pálffynak; hogy ez neki sikerült is, de
1526 XXXI | kancellár. - Én mondhatom, hogy az igen szép summa pénz.
1527 XXXI | összeszorítá a fogait és az ökleit, hogy megrázkódott bele. Nem szabad
1528 XXXI | Kényszeríté a szemeit, hogy hagyják ott azt a kaszált
1529 XXXI | Megbocsásson, szép asszonyom, hogy ilyen õszintén nyilatkoztam.
1530 XXXI | tekintet megmagyarázta, hogy mik legyenek azok az új
1531 XXXI | szempilláknak kellett volna hozzá, hogy e lángtul égõ arc a bûbáj
1532 XXXI | szarvas. Kereste a magányt, hogy tanácsot üljön magával,
1533 XXXI | Még nem akarta elhinni, hogy beteljesült a fején amaz
1534 XXXI | Elsõ gondolatja az volt, hogy Wratislawot keresi fel;
1535 XXXI | szemben.~Azt tudta jól, hogy ezek ellenfelek, mert versenytársak.~
1536 XXXI | összeköttetései nyomán, hogy hol találhatja most meg
1537 XXXI | hozza rendbe a dolgokat.~Hogy micsoda dolgokat hoz rendbe
1538 XXXI | õt sem nagyon érdekelte, hogy ezek felõl kérdezõsködjék.
1539 XXXI | ezalatt? Csak egyet nem, azt, hogy kitérjen az útjából, s felhajtasson
1540 XXXI | szinte neheztelnek érte, hogy oly soká késik magát prezentálni.
1541 XXXI | elvetett szava kellene hozzá, hogy a szép asszony követelése
1542 XXXI | valamit.~De mégsem tehette, hogy felmenjen hozzá. Ez az egy
1543 XXXI | Inkább higgye róla azt, hogy amidõn õt szerette, szívbõl
1544 XXXI | volt, mintsem megtudja azt, hogy minden ledérségeinek indoka
1545 XXXI | nagyurat csinálni.~Lehetetlen, hogy õ Andrássy Istvánnak elmondja
1546 XXXI | Akkor csak arra gondoltam, hogy a vasketrec kulcsait megkaphassam
1547 XXXI | röpítve; néha már azt hitte, hogy elérte, megfogta, s megint
1548 XXXI | mégis úgy el tudta hagyni, hogy már fél év óta hírt sem
1549 XXXI | voltak megrakva. Megtörtént, hogy az ostromló éjjeli meglepéssel
1550 XXXI | városát szigetekre osztá, hogy harminc hídon át kellett
1551 XXXI | erkélyekkel ellátva, úgy, hogy a háztetõkön sétálni lehet.
1552 XXXI | itt árulást elkövetni.~S hogy a hetivásárra jövõ nép már
1553 XXXI | mennydörgõ nagyokat üt, hogy annak a puffanását Göncig
1554 XXXI | a vásáros nép megtudja, hogy a két vásártér közül melyiken
1555 XXXI | vásártéren végighajtatott, hogy a vidékrõl feljött vásáros
1556 XXXI | utat nyitni a hintó elõtt, hogy a kapun keresztülmehessen.~
1557 XXXI | pedig füst nem látszik, hogy tûzveszély volna.~- Mit
1558 XXXI | parádéra. Ugyan sajnálom, hogy nem lehetek kísérõje. De
1559 XXXI | ezen az átkozott vártán, hogy el ne lopják a várost, de
1560 XXXI | kocsija mellé két drabantot, hogy szabadítsanak utat a népség
1561 XXXI | utat a népség között. Hej, hogy én nem láthatom azt a cifra
1562 XXXI | kezdett kíváncsi lenni, hogy mi lehet az, s igen kedves
1563 XXXI | kedves szolgálatnak vette, hogy a két drabant az alabárdjaival
1564 XXXI | amirõl mindenki tudhatta, hogy ott maga lakik Pálffy János,
1565 XXXI | még most sem találja ki, hogy mi lesz az a cifra dolog,
1566 XXXI | megszokott halálneme volt az, hogy a nagy emberek fejét levágják,
1567 XXXI | mint hogyha azt halljuk, hogy egy hajós a vízbe fulladt. -
1568 XXXI | idegeit, mikor megtudta, hogy ez a vesztõhely itten, s
1569 XXXI | ez a vesztõhely itten, s hogy nem menekülhet innen: végig
1570 XXXI | tekintetén, milyen büszke arra, hogy õt most annyian nézik és
1571 XXXI | semmit; csak az hallik, hogy valaki nagyon kiabál.~Az
1572 XXXI | készté, úgy kényszeríté, hogy vesse magát hátra hintaja
1573 XXXI | rántsa a fejére a palástját, hogy ne lásson és halljon többet
1574 XXXI | a népzúgásból kivehette, hogy a nap hõse ott áll már a
1575 XXXI | szemeinek, füleinek elhinni, hogy ez valóság lehetett, hogy
1576 XXXI | hogy ez valóság lehetett, hogy az a legmagasabb polcon
1577 XXXI | lépését azzal kezdje meg, hogy vérpadra hurcolja azokat
1578 XXXI | bûnbocsánatot biztosított; hogy ugyanazt a Czelder Orbánt,
1579 XXXI | tudomást sem tartozott venni, hogy ugyanazt a derék hõst, a
1580 XXXI | volna, ha felmegy Pállfyhoz, hogy mi oka volt neki Czelder
1581 XXXI | de mégis jobban tette, hogy nem kérdezte.~Igen rossz
1582 XXXI | lehetett lekenyerezni. Azért, hogy a vérpadot átugrotta, õ
1583 XXXI | azt nem vették eszükbe, hogy az ellenség, akit meg akarnak
1584 XXXI | kurucok, akik arra vártak, hogy zászlóval a kezében jön
1585 XXXI | Löffelholtz bölcs óvásával, hogy errõl mélyen hallgasson.
1586 XXXI | maga körül, azt képzelte, hogy neki ebbe a tengerbe bele
1587 XXXI | küzdött, mit áldozott azért, hogy a célhoz jusson!... Hitvesi
1588 XXXI | olyan nagy hírt, nevet, hogy minden ajtót becsapnak elõtte,
1589 XXXI | elutazott Kassáról anélkül, hogy az egész városban egy úri
1590 XXXII | aki arról volt nevezetes, hogy senkitől sem félt a világon.~
1591 XXXII | pallos között válogatva, hogy melyiknek jobb az éle, a
1592 XXXII | nem ugrott volna elõle.~Hogy egypár vértörvényszéknek
1593 XXXII | terhelve. Fügedyé csak azzal, hogy õt szállásra befogadta.
1594 XXXII | elevenen nyúzza meg a kecskét, hogy porhanyóbb legyen a húsa!” -
1595 XXXII | sohasem akarta elhinni, hogy a kurucok elvesztették az
1596 XXXII | minden aequinoctiumkor.~Hogy Zentánál egy egész éjszakát
1597 XXXII | kincset elrejté valahová úgy, hogy azt meg nem tudta senki.
1598 XXXII | kancsók, azt hitte mindenki, hogy a bor meg van mérgezve:
1599 XXXII | volt az a „disznó szíve”, hogy felragadjon egyet a rettegett
1600 XXXII | csinálta meg azt a tréfát, hogy amely városból a labancok
1601 XXXII | szállt alá poklokra.~De hogy mennyire erõs szíve vagyon,
1602 XXXII | mennyire erõs szíve vagyon, s hogy nem fél semmi teremtett
1603 XXXII | korában szánta rá a fejét, hogy megházasodjék.~Ez már a
1604 XXXII | fejszéje. De annyi bizonyos, hogy a Garamszeghi Ghéczy családfa
1605 XXXII | hanem csak alája van írva, hogy a leánya volt Juliánna,
1606 XXXII | róla.~Ellenben azt tudni, hogy Juliánnát kora gyermeksége
1607 XXXII | föltételt szabta a kérõ elé, hogy térjen át a Rákóczi pártjára.~
1608 XXXII | térjen át a Rákóczi pártjára.~Hogy Korponay János otthagyta
1609 XXXII | is hítták maguk között, hogy az „öreg Úristen”. Neki
1610 XXXII | az öreg kuruc vezérrel, hogy egy júliusi délután ágyúöntéshez
1611 XXXII | a mennydörgõ mennykõnek, hogy hová csapjon le, az egyszer
1612 XXXII | amelyen maga Zsigmond úr ült, hogy õ már csak azt a recsegõ
1613 XXXII | szilánkokká. Jószerencséje, hogy a szekér tele volt rézrudakkal,
1614 XXXII | félni.~Még akkor azt hitték, hogy a villám afféle Zeus által
1615 XXXII | ilyen tudós tudja a módját, hogy kell magát a halandó embernek
1616 XXXII | és antipathiáit. Tudták, hogy mik azok az elementumok,
1617 XXXII | betegség volt. Tudta jól, hogy mennyire erõt vett az idegein,
1618 XXXII | holt ember volt. Tudta jól, hogy Szent György-nap után nem
1619 XXXII | Voltak, akik nem hitték el, hogy vége mindennek. Újra is
1620 XXXII | vájt tárnák folyosóiba, hogy azokba egy dandárt el lehet
1621 XXXII | idegenre, s el nem árulnák, hogy beszélni tudnak; a házaikat
1622 XXXII | házaikat is úgy építik, hogy azt a kert meg a felfutó
1623 XXXII | helységen keresztül úgy hagyják, hogy azon tengelytöréssel jár
1624 XXXII | otthon a maga odújában, hogy ha csak hadsereget nem küldtek
1625 XXXII | kapuboltozat, alig tágasabb, mint hogy egy társzekér keresztülférjen
1626 XXXII | hiteti el a feltekintõvel, hogy a sziklafal lódult meg.~
1627 XXXII | alávágva a kõfalát úgy, hogy néhol egészen eltûnik a
1628 XXXII | ember fölteszi magában, hogy a stracenói sziklakapun
1629 XXXII | volnának. Mikor azt látták, hogy a hintóban nem ül más, csak
1630 XXXII | elõbbre haladni: ki tudja, hogy jutott fel oda?~Ez a vidék
1631 XXXII | is készen kellett lennie, hogy az apja, amint eléje lép,
1632 XXXII | vagy még azt sem várja, hogy belépjen a házba, hanem
1633 XXXII | hevesvérû.~S magában azt mondta, hogy meg is érdemli, mert bizony
1634 XXXII | asszony a fejébe vette, hogy valakit meglásson, akit
1635 XXXII | fel a számára; most aztán, hogy minden reménye álommá foszlott
1636 XXXII | lesz az ára.~Eszébe jutott, hogy õ most a kisfiát jõ látogatni,
1637 XXXII | hintó, visszaemlékezett rá, hogy itt valamelyik bércvápa
1638 XXXII | égen tornyosuló felhõkre, hogy jó lesz sietni, mert zivatar
1639 XXXII | útfélen. Azt mondá neki, hogy csak menjen elõre az országúton;
1640 XXXII | kellett akasztania a ruháját, hogy össze ne harmatozza.~Hogy
1641 XXXII | hogy össze ne harmatozza.~Hogy ez a szép séta itt a virágos
1642 XXXII | Csak azt fõzte magában, hogy láthassa meg a kicsikéjét.~
1643 XXXII | Juliánna arra emlékezett, hogy hányszor összeégette a nyakát
1644 XXXII | kisfiát, egyedül, magában.~Hogy megütötte a szíve! Ki hinné,
1645 XXXII | megütötte a szíve! Ki hinné, hogy idegen ököl nem tud olyan
1646 XXXII | gyermek, amióta nem látta! Hogy megváltozott!~Hová lett
1647 XXXII | nem ugrik fel a földrõl, hogy eléje szaladjon, nem hagyja
1648 XXXII | enni híják sem. Tudom én, hogy ki szeret engem!~Juliánna
1649 XXXII | szemei megteltek könnyel.~- Hogy mondhatod azt nekem, hogy
1650 XXXII | Hogy mondhatod azt nekem, hogy én nem szeretlek téged?
1651 XXXII | téged? Egyetlenem! Azért, hogy olyan soká távol voltam
1652 XXXII | fel? Nézd: a szép hajam, hogy ott maradt a másvilágon.~
1653 XXXII | miniatûr kripta nyílását, hogy sírdúló bogarak be ne törhessenek,
1654 XXXII | félhetsz tõle. Elõre megmondom, hogy vigyázz magadra. Nagyapó
1655 XXXII | magadra. Nagyapó azt mondta, hogy amikor meglát, rögtön meg
1656 XXXII | arról is meg van gyõzõdve, hogy magas pártfogása mennyi
1657 XXXIII | azt ki kellett tanulni, hogy mint kell a kilincset félkézzel
1658 XXXIII | egyet taszítani az ajtón, hogy felnyíljék. Azután következett
1659 XXXIII | aki megmagyarázza neki, hogy ha ezt meg amazt a rézkarikát
1660 XXXIII | de még nem bírja kivenni, hogy mi az, kocsizörej-e vagy
1661 XXXIII | barlangjába, nem fél tõle, hogy ez összetépi?~A hintó megáll
1662 XXXIII | Zsigmond a híradó jeleket, hogy jön valaki fel hozzá. Minden
1663 XXXIII | rettenetes törvényszék elé, hogy tanuljon reszketni.~Hanem
1664 XXXIII | félelmen. Közel van hozzá, hogy szétrúgja maga körül az
1665 XXXIII | bosszantani jön; megtudva, hogy minõ igézet alatt tartják
1666 XXXIII | jobban elkeserítette az, hogy a gyermekét az ölében hozza.
1667 XXXIII | meg, mekkora volt bûnöm, hogy bûnhõdjek érte.~- Hazudsz,
1668 XXXIII | beszélni?~- Sõt szükséges, hogy õ azokat hallja. Nem fogja
1669 XXXIII | emlékezni, amíg csak élte tart, hogy amit vétettem, õmiatta tettem.
1670 XXXIII | elzsibbasztá erejét Juliánnának, hogy nem bírta azt végig elmondani.
1671 XXXIII | Zsigmond meggyõzõdhetett róla, hogy amiket a leánya most elmondott,
1672 XXXIII | kérdezé a leányától.~- Hogy a gyermekemet meglássam,
1673 XXXIII | meghalni hogyan akarsz?~- Most, hogy a fiamat látom, szeretnék
1674 XXXIII | megint szeretni fog.~- Látod, hogy mivé tetted?~- Én nagy bûnöm.~-
1675 XXXIII | már megkaptam. Megmondta, hogy nem szeret. Ez még fájt,
1676 XXXIII | többiekét is. Igazán megbántad, hogy oly átkozott árulást követtél
1677 XXXIII | nagyobb bánat?~- Hallod, hogy dörög odafenn! Engem már
1678 XXXIII | Melyikünknek a bûnéért akarod, hogy az ivadékaid lakoljanak?
1679 XXXIII | nagyon is szépen kérlek, hogy eredj. Te elmondtad nekem
1680 XXXIII | gyönyörûségemet. Te hidd el nekem, hogy édes. Pedig egy dolog a
1681 XXXIII | kettõ. Az enyimet úgy híják, hogy bosszúállás. - Akarsz belõle
1682 XXXIII | amelyiknek nem volt elég, hogy a magyar férfiaknak a becsületét
1683 XXXIII | gyalázata is kellett neki hozzá, hogy abba mártogassa, mint a
1684 XXXIII | halált sem adják. - S azt, hogy hol van elrejtve az a pénz,
1685 XXXIII | rátakarta az üvegkalitra. Tudta, hogy a selymet is perhorrescálja
1686 XXXIII | semmivel sem rettenetesebb, hogy ott felkeress eldugott pénzeszsákokat,
1687 XXXIII | rémekben. Pedig elhihetnéd, hogy vannak olyanok. Teszem:
1688 XXXIII | ölelte, csókolta; majd hogy meg nem ette. - Hát mégis
1689 XXXIII | hagylak zálogban a nagyapónál, hogy bizonyos legyen róla: amit
1690 XXXIII | az egész házat megrázta, hogy az üvegek a háztetõn csak
1691 XXXIV | dobsinaiak. Azt is tudták, hogy ott jég van. Nyári mulatságaik
1692 XXXIV | összetörték, elégették.~Hogy a Gölnitz-völgyi szádán
1693 XXXIV | dobsinai vén lakos felemlegeté, hogy õ is volt már ebben a barlangban
1694 XXXIV | kellett vádolni az erdõkön, hogy a dobsinai labancok figyelmét
1695 XXXIV | kiszüremlõ füst elárulta volna, hogy itt emberek vannak.~Lehettek
1696 XXXIV | már, s ki lett hirdetve, hogy a szabadságpénz egy fabatkát
1697 XXXIV | Korponay.~- Azt számítom össze, hogy a jelenlevõ uraknak a fejeire,
1698 XXXIV | kellene a fejünket törnünk, hogy hol vegyük a pénzt.~Jót
1699 XXXIV | tudattal hordja fenn a fejét, hogy erre száz, erre meg kétszáz
1700 XXXIV | meg az egész jégbarlangot, hogy a kristályfalak és oszlopok
1701 XXXIV | sújtott le a „hegyes bércre”, hogy betörte annak a tetejét,
1702 XXXIV | oszlopaival, boltozataival, hogy e káprázatos fénytõl a szem
1703 XXXIV | sokáig lehetett rá lesni, hogy pendülnek, kondulnak meg
1704 XXXIV | jégkolosszok, meg-megrepedezve, hogy citerázik a magasból aláhulló
1705 XXXIV | úgy meg volt nyirkosodva, hogy nem kapott bele a szikra.
1706 XXXIV | elkezdének happ-happot kiabálni, hogy észrevegye õket a sötétben
1707 XXXIV | nekieredtek a csiholásnak, hogy hollétük helyét észrevetessék
1708 XXXIV | tûzve, mint egy tartóba. Hogy miért nem hozott magával
1709 XXXIV | lecsuszamodását.~Már odáig jutott, hogy csak egy meredek kürtõforma
1710 XXXIV | szakállát.~- Csak nem õrült meg, hogy másra bízza a titkainkat! -
1711 XXXIV | s rohant a jégsátorhoz, hogy valami fegyvert kapjon a
1712 XXXIV | Hát megbolondultatok, hogy meg akarjátok ölni, aki
1713 XXXIV | csakugyan közbevetették magukat, hogy a dühöngõ Korponayt félrecibálják,
1714 XXXIV | Köszönöm, jó Pelargus, hogy védelmemre keltél, magad
1715 XXXIV | Bíráim! Nincsen mit tagadnom. Hogy elkövettem az árulást az
1716 XXXIV | ellen Lõcsén, azt bevallom. Hogy vétkemet megbántam, azt
1717 XXXIV | megbántam, azt bizonyítja az, hogy itten állok. Hogy helyrehozhatom-e
1718 XXXIV | bizonyítja az, hogy itten állok. Hogy helyrehozhatom-e azt, ítéljétek
1719 XXXIV | elvégeztem. Ha úgy találjátok, hogy a jó, amit ügyetekért teszek,
1720 XXXIV | ha abban állapodtok meg, hogy marad fel tartozásom: itt
1721 XXXIV | késõbb utánatok megyen. Hogy én merre mentem el: jobbra-e,
1722 XXXIV | kezdethez elég. Annyi kincs, hogy minden itt levõnek jut belõle
1723 XXXIV | hagyta azt megtörténni, hogy ítéletet mondjanak ki -
1724 XXXIV | principiumokat. Tudjátok, hogy mi az „in dubiis charitas”.
1725 XXXIV | kellett volna csak tõle, hogy mindnyájunkat hóhér kezére
1726 XXXIV | mindnyájunkat hóhér kezére adjon, hogy egy új felkelés tervét még
1727 XXXIV | elfojtsa? Ha lehetõ volna, hogy ebbe a szívbe a hitszegés
1728 XXXIV | volna-e annyi fõurat vérpadra, hogy ugyancsak válogathatott
1729 XXXIV | összekarcolt kezekkel, hogy nekünk rejtett pénzbányák
1730 XXXIV | maga gyönyörûségére úgy, hogy még, a kakas sem kukorítana
1731 XXXIV | ahogy esküvel bizonyítom, hogy ez az asszony ártatlan és
1732 XXXIV | Fabriczius intett a kezével, hogy legyenek csendesen. Õ maga
1733 XXXIV | Nem ismerlek. Elfelejtem, hogy valaha utamon keresztülmentél.
1734 XXXIV | Te emlékezni fogsz rá, hogy miket vétettél, más ne emlékezzék.
1735 XXXIV | meg magadat. Hanem azzal, hogy az apádtól küldve jössz
1736 XXXIV | kisugárzó szemei rávallottak, hogy asszony.~Szava nem volt,
1737 XXXIV | nem volt, csak azt tette, hogy az összefogott két kezét
1738 XXXIV | vetett árnyéka is tudatá, hogy férfi.~Visszautasítólag
1739 XXXIV | született.~- Az volt a vétkem, hogy õt oly nagyon szerettem.~-
1740 XXXIV | Azért akarnám elfeledni, hogy fiam van. Mert jobban tettem
1741 XXXIV | mert az én dicsõségem az, hogy egy poronty született, egy
1742 XXXIV | lesz rám, ha azt hallom, hogy meghalt.~- Az Isten szerelméért!
1743 XXXIV | Az Isten szerelméért! Hogy mondhatod ki ezt a szót?~-
1744 XXXIV | találkozunk, s még úgy jöhet, hogy sokszor fogunk egymás jöttére
1745 XXXIV | vártunk, s az is meglehet, hogy egyszer a hóhér a fejeinket
1746 XXXIV | tele volt veled a szívem, hogy haragomban meg akartalak
1747 XXXIV | szobájába tódultak.~- S te hogy segítettél rajta?~- Pisztolyt
1748 XXXIV | egyenlõ sors mellett.~- S hogy nem menekült „õ” ki azon
1749 XXXIV | diadort, a hõsök mustráját, hogy eltántoruljon a nemzet zászlójától,
1750 XXXIV | mámorba, tedd õrjöngõvé, hogy kövessen megint, ahova te
1751 XXXIV | utasításomat. Nem elég az, hogy odamégy s visszajössz. -
1752 XXXIV | Bizonyosság is kell felõle, hogy nem jártál hiába. Ez a tanúbizonyság
1753 XXXIV | István vala. Utasítása van, hogy egy labanc ezreddel szállja
1754 XXXIV | azután az fog történni, hogy Andrássy István bezárja
1755 XXXIV | annak a tanúbizonysága lesz, hogy két csillagnak még mindig
1756 XXXV | philosophia~Andrássy István azóta, hogy Krasznahorkára hazatért,
1757 XXXV | talán nehezteltek is rá, hogy a nagy kegyelmet nem sietett
1758 XXXV | az íródeákjának adott át, hogy készítsen belőle kivonatot,
1759 XXXV | jegyzet veresplajbászoztatott; hogy „ad acta ponendum”.7~Majd
1760 XXXV | véghez.~Az még csak megjárja, hogy egy nagybirtokú fõúr tudós
1761 XXXV | tudós könyvet írjon, de hogy még kalkuláljon is, s számba
1762 XXXV | kalkuláljon is, s számba vegye, hogy mit vesz be, mit ád ki,
1763 XXXV | módját is nehéz kitalálni, hogy a szép asszony bejelentesse
1764 XXXV | asszony bejelentesse magát, hogy itt van.~De mégis kitalálta.~
1765 XXXV | maga portékáját. Tudta, hogy mi az igazi ritkaság, mi
1766 XXXV | De nem lehet felnyitni, hogy megtudhatná, ugyanaz-e,
1767 XXXV | nem adja. Azt mondja, fél, hogy valami el talál belõle sikkadni,
1768 XXXV | tõle!) Hanem azt hiszem, hogy öreg lehet, mert mankóra
1769 XXXV | annak a bánata.~- Azóta, hogy egymást utoljára láttuk,
1770 XXXV | magunk. Nekem úgy tetszik, hogy az csak álom volt. S az
1771 XXXV | Hát nem jól tettem-e, hogy ezt a könyvet visszaszereztem,
1772 XXXV | kegyelmednek?~- Megvallom igazán, hogy egy rémtõl szabadít meg
1773 XXXV | kellett a szép asszonynak, hogy mit feleljen rá? Egy téveteg
1774 XXXV | ajkon oly bûvrontó lehet, hogy a feltalált hajdani kedves
1775 XXXV | kérek érte, nem is sejti, hogy mit? Azt mondá kegyelmed,
1776 XXXV | amidõn e könyvet visszaadom. Hogy mit adjon viszont érte?
1777 XXXV | maradt a nagy ember szívében. Hogy rátalált ez az asszony!~
1778 XXXV | vele annak a halottnak, hogy odavezesse hozzá ezt az
1779 XXXV | Andrássy kitalálhatta volna, hogy mit akar vele, odafutott
1780 XXXV | Talán vandalizmus is volt, hogy azt tette? Hasonlatos ahhoz,
1781 XXXV | férfit, mintha attól tartana, hogy az még megsajnálja a tûzbe
1782 XXXV | csak az a rendkívüli rajta, hogy a teteje üvegbõl van.~Ez
1783 XXXV | ád fel az emberi észnek.~Hogy változik meg az emberi lélek
1784 XXXV | világ mámorító örömeinek, hogy zárkózik be, mikor ez örömöket
1785 XXXV | cimborákat, dévaj asszonyfélét, hogy meg ne háborítsa senki az
1786 XXXV | lényünkbõl.~Úgy reszketett, hogy egy szót sem tudott kimondani.~
1787 XXXV | idejött, talán azt hitte, hogy majd beszélni fog hozzá,
1788 XXXV | majd beszélni fog hozzá, hogy gyónni fog elõtte; mikor
1789 XXXV | kebellel rebegé:~- Köszönöm, hogy idevezetett. Nem fogok tõle
1790 XXXV | vissza a nõ.~- Láthatja, hogy szigorúbb vagyok magamhoz,
1791 XXXV | felháborít. Bosszant a gondolat, hogy még lehetnek bolondok, akik
1792 XXXV | azzal próbálgatom magamon, hogy élek-e még, hogy keresgetem,
1793 XXXV | magamon, hogy élek-e még, hogy keresgetem, mi fájna még
1794 XXXV | téged azért küldtek ide, hogy ezt a szívet még egyszer
1795 XXXV | egyébrõl. Hát kegyelmednek hogy folynak a dolgai mostan?~-
1796 XXXV | könyörgök; hanem csupán az, hogy tartsa meg a kis magzatomat.
1797 XXXV | én fiam is úgy sínylõdik, hogy kétségbeesem, mikor rágondolok,
1798 XXXV | kettõ tudhatta magától, hogy ez az érzés igaz. Hazugság
1799 XXXV | Ghéczy Zsigmond uram, tudva, hogy ilyesmi nálam pénzén nem
1800 XXXV | meg nem mondhatom el neki, hogy ilyen meg ilyen Pantheon
1801 XXXV | beszélhetem az apámnak.~- Hát hogy legyen?~- Írjon kegyelmed
1802 XXXV | amiben felajánlja apámnak, hogy elfogadja tõle az ajánlott
1803 XXXV | megtakarítva minden kihulló szálat, hogy fel ne szedje a madár. Alig
1804 XXXV | kegyence a magyar asszonyoknak, hogy annak a jelképét minden
1805 XXXV | egy álmodó. Arra gondolt, hogy milyen kegyetlen büntetés
1806 XXXV | benn hagyta volna egyedül, hogy minden fûben-fában megtalálja
1807 XXXV | türelmetlenül várta õ akkor, hogy mikor lesz - vége! Most
1808 XXXV | körülkerülték a földet, hogy újra összetalálkozzanak.~
1809 XXXV | volt hozzá.~.Azon civódtak, hogy a kisebbik nem akarta megengedni
1810 XXXV | megengedni a bátyjának, hogy ma kilovagoljon, mert erõs
1811 XXXV | szentélyében, nagyot bámultak. Hogy került ez ide, mit akar
1812 XXXV | mikor azért imádkoztak, hogy szólaljon meg, védje magát
1813 XXXV | látnám.~Andrássy elhihette, hogy ezek igazi könnyek. Õszinte
1814 XXXV | bírom venni a tudós doktort, hogy megtegye az utat Gömörbe,
1815 XXXV | kegyelmed akarata, tudom, hogy meg nem ingatható, azonban
1816 XXXV | gyöngéden sugdosva hozzájuk, hogy csak legyenek jó testvérek
1817 XXXV | tekével.~Azt nem mondta nekik, hogy mikor kimennek a szobából,
1818 XXXV | föltette errõl az asszonyról, hogy csakugyan az érzés hozta
1819 XXXV | Kedélyének szüksége van arra, hogy valami vezekléssel meg legyen
1820 XXXV | is lenni az idejövetelre.~Hogy ez a rejtett indok nem a
1821 XXXV | Hanem azt hitte felõle, hogy ez most a bécsi udvartól
1822 XXXV | szolgálatait, nem érik be azzal, hogy Andrássy Istvánt a fejedelem
1823 XXXV | is szeretnék, ha rábírná, hogy valósággal az õ szolgálatukba
1824 XXXV | gyanúja. Nem is sejtette, hogy az ellenkezõ oldalról ássák
1825 XXXV | üvegkoporsóhoz, s megkérdeni: „Hogy aludtál, lelkem?” - És ha
1826 XXXV | beszélgetõ társat. Tudom én azt, hogy mikor a fájó szív így belenõtt
1827 XXXV | mint a mandragoragyökér, hogy sír bele, ha erõszakkal
1828 XXXV | fájdalmasabban esik arra gondolnom, hogy kegyelmednek ezt a helyet
1829 XXXV | nekem valaki?~- Azt hiszem, hogy olyan ember, aki parancsoljon,
1830 XXXV | országban; a kérdés csak az, hogy engedelmeskednek-e neki?
1831 XXXV | kegyelmednek még tudomása róla, hogy Bécsben Andrássy Pétert
1832 XXXV | triplex philosophia közé, hogy annak a levelei szerteszét
1833 XXXV | ezred sziléziai muskétással, hogy beszálljon Krasznahorka
1834 XXXV | kutyabõrös eklektikuson, hogy az a szögletbe repült.~Odavolt
1835 XXXV | Zsigmondhoz.~Maga sem tudta tán, hogy mit ír ebben az indulatában.~
1836 XXXVI | felfordítani. És mindezt anélkül, hogy a szövevényének a szála
1837 XXXVI | Megizente a Péter bátyjának, hogy aki Krasznahorka várába
1838 XXXVI | valahogy a dolgot Illésházynál, hogy hagyjanak békét az Istvánnak,
1839 XXXVI | fõuraknak és hadvezetõknek, hogy az új fölkeléshez igyekezzenek
1840 XXXVI | nincs több a magyarnak. - Hogy bezáratta Krasznahorka kapuját
1841 XXXVI | bölcsességüket commassálták, hogy mentõl több olyan bolondot
1842 XXXVI | belõlük, s úgy megcsípi, hogy belehal.~Ghéczy Zsigmond
1843 XXXVI | volt elégedve.) Látom már, hogy megtartottad a hûségedet.
1844 XXXVI | dolog legyen megbocsátva.~S hogy a bûnbocsánatát meg is pecsételje,
1845 XXXVI | Most már megengedem neked, hogy az anyádat megcsókold. Jó
1846 XXXVI | világért sem tette volna, hogy õ maga adjon egy bûnbocsátó
1847 XXXVI | öreg -, egészen arra való, hogy egypár szerelmes a világ
1848 XXXVI | apai gyöngédség ez tõlem, hogy a menyecske leányomnak még
1849 XXXVI | még arról is gondoskodom, hogy a szerelmesével háborítatlanul
1850 XXXVI | világ tudta is, hitte is, hogy szeretitek egymást. Még
1851 XXXVI | Igen, õ vár ott rád. Lehet, hogy még más valaki is. Vagy
1852 XXXVI | magadéról. Megmondhatod néki, hogy én kiengesztelõdtem irántad.
1853 XXXVI | a férfiak is arra valók, hogy így tegyenek velük. - Nem
1854 XXXVI | csak arra az egyre kérlek, hogy a rád bízott leveleket addig
1855 XXXVI | legény, azt ne hidd valahogy, hogy csak a te kedvedért csalják
1856 XXXVI | nagy hírébõl! És most ni, hogy elfeledte egyszerre philosoph
1857 XXXVI | alvó démonát fölébreszté, hogy odadobja a kesztyût vakmerõen
1858 XXXVI | és mindezt miért? azért, hogy meg ne mozdítsák a helyébõl
1859 XXXVI | tett, ahogy az apja mondá, hogy egész parádéval utazzék
1860 XXXVI | kellett szájukban a zablát, hogy menjenek, különben félretértek
1861 XXXVI | felteszem tízszer, ugye hogy csak méltó párod vagyok?”~
1862 XXXVI | veranda alatt ülõ Husz apóra, hogy nem vesz-e almát? Az meg
1863 XXXVI | almát? Az meg onnan vissza. „Hogy adja?” - „Vékája két tallér.” - „
1864 XXXVI | volt az összeesküvõknek, hogy kétszer egymás után soha
1865 XXXVI | a férfiak úgy kacagnak, hogy az arcuk meg sem mozdul
1866 XXXVI | csak akkor veszi észre, hogy micsoda áruló szót szalasztott
1867 XXXVI | labancnak.~- Ez olyan jó hír, hogy el se lehet hinni - dörmögé
1868 XXXVI | Azt is lehetett hinni, hogy amit Zápolya Jánosról mond
1869 XXXVI | urak, nem valót mondtam-e? Hogy aki mindezt véghez vitte,
1870 XXXVI | tekintettel nézett az ura szemébe, hogy annak bizony e néma tekintetbõl
1871 XXXVI | legtitkosabb gondolatját, de hogy az arc csak mégsem akart
1872 XXXVI | Íme nem tartottam elégnek, hogy megbûnhõdjem érte; meg is
1873 XXXVI | össze, magam megalázva, hogy helyrehozhassam. Nem féltem
1874 XXXVI | öklével Korponay homlokára, hogy az három lépést tántorodott
1875 XXXVII | nem volt senki készen. - Hogy a bûnbánó Magdolna egyszerre
1876 XXXVII | hiszen azt mindenki érthette, hogy biz az elég sértõ szó volt
1877 XXXVII | sértõ szó volt Korponaytól, hogy a feleségét úgy meggyalázta
1878 XXXVII | meggyalázta ennyi férfi elõtt, hogy amidõn az elõtte térdepelt,
1879 XXXVII | várja önfeláldozó tetteinek, hogy a férj kezét nyújtsa neki,
1880 XXXVII | olyan megfoghatatlan eset, hogy az embernek a szeme-szája
1881 XXXVII | közül senki sem tudhatta, hogy ennek az asszonynak a lelkében
1882 XXXVII | s csak az alkalomra vár, hogy kifizesse annak, aki rá
1883 XXXVII | senkinek sem jutott eszébe, hogy ezzel az asszonnyal valamit
1884 XXXVII | Ez a gondolat az volt, hogy lekapott egy puskát a szegrõl,
1885 XXXVII | melléje, s ráncigálni kezdték, hogy ilyet ne tegyen.~A kocsi
1886 XXXVII | szabadságot ad a sértett férjnek, hogy hûtelen nejét megölheti.
1887 XXXVII | sem. - Nem azért! Hanem hogy el ne árulhasson bennünket. -
1888 XXXVII | többé, hanem az ördögökhöz, hogy el ne vigyenek bennünket.~-
1889 XXXVII | megsértetted. Ne azt nézted volna, hogy a feleséged térdepel elõtted,
1890 XXXVII | térdepel elõtted, hanem azt, hogy a mi leghasznosabb szolgálattevõ
1891 XXXVII | Azt mondom, cimborák, hogy a veszekedést halasszuk
1892 XXXVII | igaz! - monda Pongrácz -, hogy a szemeit szikrázni láttam,
1893 XXXVII | szikrázni láttam, alig hiszem, hogy ez az asszony le hagyja
1894 XXXVII | hagyja menni a napot anélkül, hogy minden dolgunkat elárulja
1895 XXXVII | Megmondom. Nem hiszem, hogy ez az asszony el tudja a
1896 XXXVII | valaha! Bármilyen haragért. Hogy egyenkint akármelyikünket
1897 XXXVII | amit az õ keze fõzött. De hogy elárulja, hóhér pallosának
1898 XXXVII | tartanod, mert te tudod, hogy milyen jó volt; nekem semmi
1899 XXXVII | nekem semmi okom sincs rá, hogy szeressem; tehát nem is
1900 XXXVII | Lehetetlennek tartom, hogy egy asszony vérpadra vigye
1901 XXXVII | nyújtani. Magamra vállalom, hogy utánamegyek ennek az asszonynak.
1902 XXXVII | egy lépést nem fog tenni, hogy azt meg ne tudjam. Nekem
1903 XXXVII | tenni, ami azt mutatja, hogy ügyünket elárulni készül,
1904 XXXVII | örök lelki üdvösségére, hogy akkor én viszem halálra
1905 XXXVII | Ráhagyták, hogy fusson hát utána; õk, a
1906 XXXVIII| labancok mondták: „Azért, hogy elárultad nekünk a fejedelmet,
1907 XXXVIII| És emezek is tudják már, hogy az ilyen szolgálatnak ilyen
1908 XXXVIII| nem kérdezhetik tõle azt, hogy hát a szíved fáj-e?~Ha fáj,
1909 XXXVIII| tulajdonképpen azért jött ide fel, hogy azzal beszéljen, s rábírja,
1910 XXXVIII| azzal beszéljen, s rábírja, hogy pakoltassa fel magát, s
1911 XXXVIII| népek. Jól mondta Pelargus, hogy nem szeretne ahhoz a sárgarépához
1912 XXXVIII| dragonyos kísér, annak a jeléül, hogy valami elõkelõ, rangbeli
1913 XXXVIII| pogányul fújja a trombitát, hogy elõidézze az erdõbõl a hanyag
1914 XXXVIII| lehetek.~- De te tréfálsz?~- Hogy tréfálnék? Azt tudjátok,
1915 XXXVIII| tréfálnék? Azt tudjátok, hogy az uram birtokait elkobozták;
1916 XXXVIII| volt, mert bizony mondom, hogy nagyon segített neki a kegyleveléhez,
1917 XXXVIII| kegyleveléhez, hát akkor mondtad, hogy odaviszed hozzá. Azóta özvegy
1918 XXXVIII| almájába, s aztán késztették, hogy üljön be közéjük a hintójukba,
1919 XXXVIII| érkezett meg a nyílt parancs, hogy Blumevitzné a Fabriczius-féle
1920 XXXVIII| ruháimból egyet. Tudod, hogy rád illenek az én öltözeteim,
1921 XXXVIII| szívét az a tréfás gondolat, hogy a nemes kuruc vezérek hogy
1922 XXXVIII| hogy a nemes kuruc vezérek hogy fognak az ablakon kiugrálni,
1923 XXXVIII| engedve. A király azt óhajtja, hogy a nemzet teljesen kibékíttessék,
1924 XXXVIII| is erõsen biztatva van, hogy zöld ágra jut; most csak
1925 XXXVIII| szorongattatásból. - Azaz, hogy nem a véletlen, mert ilyen
1926 XXXVIII| rudason, meg a nyergesen, hogy azokat gyorsabb haladásra
1927 XXXVIII| be az a tréfás jelenet, hogy a kurucok az ablakon át
1928 XXXVIII| férfiú, mondván:~- Elsõ eset, hogy a doktor konyhájából egészséges
1929 XXXVIII| karnak; azt mondták rá, hogy az egészséges embereket
1930 XXXVIII| Még az én jó doktoromat is hogy kifigurázom, pedig hiszen
1931 XXXVIII| azért jöttem most Lõcsére, hogy segítséget keressek nála
1932 XXXVIII| azt mondá erre aggóskodva, hogy nagyon sokba kerülhet egy
1933 XXXVIII| Az ám! Nem is találja ki, hogy mit? Hát amikor Korponay
1934 XXXVIII| lett. Azt súgta Alaudának, hogy csak adja vissza azt a láncot
1935 XXXIX | Juliánnának a férje után, és hogy mi történt közöttük?~Juliánna
1936 XXXIX | gondolt ki errõl a témáról, hogy õk már egészen kibékültek,
1937 XXXIX | de már írt a feleségének, hogy haza kíván jönni; a király
1938 XXXIX | vezette ide a Szepességre, hogy itt remél vele találkozni.~
1939 XXXIX | most mesélte a barátnõinek, hogy õt várja, hogy milyen nagyon
1940 XXXIX | barátnõinek, hogy õt várja, hogy milyen nagyon óhajtoznak
1941 XXXIX | gyöngéden bánt vele; észrevéve, hogy annak a térdei roskadoznak,
1942 XXXIX | Lengyelországba a hírét, hogy az új magyar király a hazatérõknek
1943 XXXIX | szõlõvel többet; hazasiettem, hogy az amnesztiában részesüljek.~-
1944 XXXIX | Biztosítom kegyelmedet, hogy ami tõlem és az uramtól
1945 XXXIX | mindent el fogunk követni, hogy kegyelmed a birtokába minél
1946 XXXIX | kegyelmed asszonykáját, hogy bizonyos neki ígért donáció
1947 XXXIX | végeztével tudatták Korponayval, hogy mint utas ember, ha elfáradt,
1948 XXXIX | alákiabált a kuruc hajdúknak, hogy nem kell megadni magukat,
1949 XXXIX | találhatott volna valami ürügyet, hogy a férjét elõre bocsássa,
1950 XXXIX | halálmegvetõ dac kényszerítette, hogy együtt menjen az urával,
1951 XXXIX | mondá neki;~- Azért jöttél, hogy megölj? Itt vagyok. Végezd,
1952 XXXIX | szándék. Sõt azért jöttem, hogy visszavegyelek és veled
1953 XXXIX | ez gyõzött meg felõle, hogy igazlelkû és becsületes
1954 XXXIX | És mármost rajta leszek, hogy te is szeress engem.~S azzal
1955 XXXIX | amit te énvelem osztasz, hogy magát a mennyországot sem
1956 XXXIX | nem háborítana. Elhiszem, hogy nem azért jöttél, hogy megölj,
1957 XXXIX | hogy nem azért jöttél, hogy megölj, elhiszem, hogy velem
1958 XXXIX | hogy megölj, elhiszem, hogy velem fogsz maradni, de
1959 XXXIX | gondolatomat megvallom), hogy te most azért kerestél csak
1960 XXXIX | határozták. Azok félnek, hogy én bosszúból vagy haszonlesésbõl
1961 XXXIX | s õk határozták azt el, hogy te válj ki közülök, és térj
1962 XXXIX | mint hites férjem és uram, hogy õket el ne árulhassam.~S
1963 XXXIX | elfogadja, hanem találd ki, hogy kicsoda?~- Ebeczky?~- Feljebb!~-
1964 XXXIX | fog bele két hét telni, hogy bejön a fejedelem egész
1965 XXXIX | õszintén nevetett hozzá, hogy az asszonynak el kellett
1966 XXXIX | asszonynak el kellett hinnie, hogy igazat beszél.~S amit el
1967 XXXIX | Juliánna felébredt, azt hitte, hogy csak egy varázsálom volt,
1968 XL | elejtett szóból?~Semmi kétség, hogy Korponay Jánost az az indítóok
1969 XL | olyan hirtelen kitalált.~Hogy az ő titoktartását biztosítani
1970 XL | összeesküvők dolga volt az, hogy Korponayra rámérték ezt
1971 XL | Esküjök kötelezte őket, hogy a célba vett feladatért,
1972 XL | Korponay, oda törni meg magát, hogy hazajöjjön, kegyelmet kérni,
1973 XL | hazajöjjön, kegyelmet kérni, hogy megsüvegelje az apró potentátokat,
1974 XL | embert, aki õt meggyalázta, hogy el ne árulja azt az õ felesége,
1975 XL | is. Elhitte minden ember, hogy Rákóczi csakugyan a király
1976 XL | csapatostul fel Pozsonyba, hogy ki ne maradjanak valahogy,
1977 XL | Ezt is, meg a másikat is, hogy õvele most a férje boldog.~
1978 XL | asszonyi szívnek elõveszi, hogy a férjét boldogítsa. A kisfiát
1979 XL | elhitte azt a másik mesét, hogy egy asszony, mikor csókol,
1980 XL | többször említé a férjének, hogy jó volna felmenni Pozsonyba
1981 XL | Korponay húzódozott tõle, hogy õ átall a nagyurak ajtaján
1982 XL | kopogtatok én. Engedd meg, hogy én menjek hozzájuk.~Korponay
1983 XL | nem annak örült jobban, hogy minõ sikere lesz majd az
1984 XL | inkább annak a bizalomnak, hogy õt a férje magában elereszti.~
1985 XL | instanciahozó vendégseregtõl, hogy a fogadóban csak nagy könyörgésre
1986 XL | felmentéseért; a fõúr megbiztatta, hogy csak viselje magát Korponay
1987 XL | már egyszer idáig jutott, hogy azt a másik dolgot is emlékezetbe
1988 XL | kegyelmességed - szólt keserûen -, hogy ezt az ezer aranyat nekem
1989 XL | Wratislaw adta, abból a célból, hogy a kancellár futárját minden
1990 XL | magam részérõl eltagadni, hogy tudomásom van róla. Már
1991 XL | csekély dolog most már, hogy azt senki fel nem veszi
1992 XL | földrõl. Azt sem tudják már, hogy mi volt az a Lõcse? A háborúnak
1993 XL | kegyelmed kérelme úgy elhangzik, hogy senki sem hallja meg.~Erre
1994 XL | Juliánna elképedt. Érzé, hogy ez a kezét fogó kéz vasbilincs,
1995 XL | lélekjelenlétét össze kellett szednie, hogy a kezét ebbõl a vasbilincsbõl
1996 XL | volt szerencsém megérteni, hogy a nagyurak ígérete meg a
1997 XL | méltóztatott azt felelni, hogy „elmúlt esõnek nem kell
1998 XL | elõbb értesse meg velem, hogy mire becsüli azt?~- Kívánhatsz,
1999 XL | legelõször is azt kívánom, hogy miután én kegyelmességednek
2000 XL | összeszedte minden eszét.~- Hogy kegyelmed tudója valami
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2089 |