Fezejet
1 I | örökalvó nem változott meg.~Senki sem tudja okát adni e természetfölötti
2 I | örökalvó, nem tudja már senki. Mire vár még? Mért nem
3 III | fiam, csak hagyd úgy, téged senki sem bírságol meg érte. Csak
4 IV | beszerzésének. Nem fog éhezni senki ebben a városban, még kegyelmed
5 IV | meg, mikor azt látta, hogy senki sem ijed meg.~- Nos? hát?
6 VIII | akár jobbra, akár balra. Senki sem tudta meg, hogy a Thurzó-ház
7 IX | s aki az izenetet vitte, senki sem volt más, mint az a
8 X | merre vagytok? - Nincs ott senki. „Hej! Pelargus!” - kiált
9 X | No, csak úgy súgva. Hogy senki se hallja. Bizony Isten,
10 X | ajtókat mind nyitva találtam, senki sincs a szobákban. Jöjj
11 XI | Belleville lovagról ne mondja azt senki, hogy megfutott egy szép
12 XII | ezeken a figurákon: - mikor senki sem hallotta!~Mennyi gonosz
13 XII | kikémlel rajta. A piacon senki sincs már: üres a tér. Aki
14 XIII | ketterhäuschen elé: látta, hogy senki sincs a közelben; hirtelen
15 XIII | Meg ne ijedj itt magadban. Senki nem tud rólad. Mulasd magad
16 XIII | januári éjszakákat mulatságból senki sem tölti a Luts patak martjai
17 XIII | faggatást.~- Az az én gondom, senki másé.~- De az enyim is,
18 XIII | föld alatti folyosót; soha senki a család tagjain kívül errõl
19 XIII | e házban sem vette észre senki. Mikor téged elfogtak a
20 XVI | nem fogja tõlem megtudni senki - hörgé rekedtségbe mélyedõ
21 XVII | úgy, hogy észre ne vegye senki.~A história azt mondja,
22 XVII | volt az, amire nem tudta senki a feleletet, csak a Fabriczius
23 XVII | városház udvaráig vezet.~Senki a helybeli lakosok közül
24 XVIII | egy vasajtaja, amit soha senki nyitva nem látott, egyszínûre
25 XVIII | még mindig nem vette észre senki, hogy benn a városban az
26 XIX | kegyelmed, nem kényszeríti senki; arra, hogy megmásítsa,
27 XIX | karjára.~- Vitézlõ uram! Senki sem kételkedik abban, hogy
28 XIX | olyan mély sebet nem ütött senki a kétfejû sas oldalán, mint
29 XXI | azt, elhallgatott vele, senki se tudta meg járását, kelését.~
30 XXII | vele, de a kálvinistákat senki sem kényszeríti rá, mégis
31 XXIII | vér. Látják haldokolni, és senki sem tudja, miben hal meg?~
32 XXIII | meg?~De soha nem hallotta senki egy panaszszavát.~Megértette,
33 XXIII | eddig volt, s azt még eddig senki se fogta rám, hogy gyönge
34 XXIII | gyóntatószék az asszonyok tükre. Senki sem ismeri jobban a fajodat,
35 XXIV | itten már fel nem költi senki. S ez a mártírnõ el tudta
36 XXIV | Hiszen reánk néz!~Nem is mert senki hozzányúlni.~Végre maga
37 XXV | olyan bõbeszédûséggel, hogy senki tõle szóhoz nem juthatott;
38 XXV | úgy fellicitálta, hogy senki sem bírt vele konkurrálni,
39 XXV | az ajtózár reteszét, hogy senki se jöhessen utánuk.~A doktor
40 XXV | birtokait nem háborgatja senki, kezében van a király kegyelmi
41 XXVII | ajtaján be nem mer lépni senki: - se a legmagasabb családtagok,
42 XXVII | füstölteti magát körül, és senki a fölséges úr fekhelye körül
43 XXVIII | valaki?~- Rajtam kívül még senki sem. A virrasztó apácának
44 XXVIII | Mondták aztán neki, hogy senki sem süket itt: soha se rontsa
45 XXIX | világít.~Õ az, a várva várt. Senki más, mint Andernach lovag.
46 XXX | természetesen nem jött elõ senki.~A fogadósnak dolga volt
47 XXX | nincs legyõzött sem.~S hogy senki se maradjon az országban,
48 XXX | Szomorú aratás: nem köt kévét senki!~Az út mellett, Majthényon
49 XXX | körülárkolva, egy darab senki földje. Senki sem nevezi
50 XXX | egy darab senki földje. Senki sem nevezi magáénak, ingyen
51 XXXI | ügyeirõl s a világ folyásáról. Senki sem ítélte meg érte; senki
52 XXXI | Senki sem ítélte meg érte; senki sem tudott a kilétükrõl.~-
53 XXXI | ezen a vidéken nem tudta senki. A Majthény alól hazaballagó
54 XXXI | birtokait nem háborgatja senki.~- Óh kegyelmes uram az
55 XXXI | Isten? Nem hall ég, föld, senki!?”~Dehogy hallgattak rá!
56 XXXII | hogy azt meg nem tudta senki. Mivelhogy a maga szükségére
57 XXXII | s azóta nem szállta meg senki. A házomladékokat benõtte
58 XXXII | Te nem szeretsz engem?~- Senki sem szeret téged.~- Miért
59 XXXII | neked? Nagyapád mondta?~- Senki sem mondta. Magamtól tudom.
60 XXXIII | nem találna a szívemben senki.~- S lesz bátorságod a gyermeked
61 XXXIII | szükséges, csak én tudom. - Soha senki arra rá nem fog akadni.
62 XXXIII | nyakadba kapaszkodom. Nem bánt senki, ha engem meglátnak.~Ez
63 XXXIV | csak vádolták, de nem védte senki! Igazság ez? Egy gyönge
64 XXXIV | vagyok: végezhetitek életem; senki sem sirat meg. - És aztán,
65 XXXIV | fenyegetõ kezemet, s azt mondom, senki se bántson. Nem tudom, ki
66 XXXV | házigazdához nem jutott be senki.~Lehetett a vendéguraknak
67 XXXV | nyílnak. Ott sem láthatja õt senki más, csak a vén kertész.
68 XXXV | mikor ez örömöket nem tiltja senki többé! Aki annyiszor hûtelen
69 XXXV | asszonyfélét, hogy meg ne háborítsa senki az õ titokteljes találkozásait
70 XXXV | Juliánna, mikor nem nézett rá senki, lopva odatûzte a rámához
71 XXXVI | küldeni, úgysem fogadta meg senki. Követet majd küldenek,
72 XXXVII | Erre az egyre nem volt senki készen. - Hogy a bûnbánó
73 XXXVII | Azt persze az urak közül senki sem tudhatta, hogy ennek
74 XXXVIII| aztán nem is igen tartotta senki titokban az élményeit. El
75 XL | dolog most már, hogy azt senki fel nem veszi a földrõl.
76 XL | kérelme úgy elhangzik, hogy senki sem hallja meg.~Erre a szóra
77 XLII | szívemben nem lakozott soha senki õrajta kívül; s amit vétettem
|