Fezejet
1 I | tol az ajtó zárába. A kép igen régi. Az alatta fekvõ kert
2 III | lett a következése, hogy igen sok nép felgyûlt a templomba.
3 III | kuszpitolhat polgárdolmányt; s ez igen jól van: aki úr, legyen
4 III | alig hallhatóan suttogva:~- Igen szépen köszönöm az irámomnak
5 IV | tizenkettõ közül kilencnek ehhez igen nagy is a hajlandósága.~
6 IV | megcsóválta a fejét és leült. Ez igen praktikus módja volt az
7 VII | együtt járó hölgyeket sem igen lehetett kérdőre vonni,
8 VIII | Engedelmet kérek. A lányka igen jó házból való személy.~-
9 IX | Korponay Jánosra van bízva?~- Igen. Õ a lovasság elsõ kapitánya,
10 X | hát mit értsek én ebbõl?~- Igen egyszerû a dolog, kedvesem.
11 XI | Õ itt lakik a házban?~- Igen a hátulsó lakosztályban,
12 XI | ott ül nálam az öreg, s igen széles tudománnyal rövidíti
13 XIII | forgó bástya felé rohantak, igen bölcsen ítélve, hogy ott
14 XIII | Megszöktette a leányt!~- Igen! Igen! - kiabált Wencezlauz. -
15 XIII | Megszöktette a leányt!~- Igen! Igen! - kiabált Wencezlauz. -
16 XIII | lehetett eljutni; s a doktornak igen nagy magyarázat kellett
17 XIII | csalódhatik.~- Az ember igen, de a doktor nem - pattant
18 XV | Azért is szerették oly igen a katonái; mert ahol más
19 XV | a kis Serédy Lõrinc, ki igen bizalmas viszonyban állt
20 XV | ajándéka? - kérdé Andrássy.~- Igen; õ adományozta ezt Beatrix
21 XVI | kőemlékeivel. Azok között igen sok művészi beccsel bírt.
22 XVI | skarlátba öltözött alakját igen szépen megvilágította, s
23 XVI | belépett a terembe Korponay, igen jól és helyesen ki volt
24 XVI | Dunajecig megyünk!~- No igen! Kegyelmed odáig hozta el
25 XVI | az elnöktárs válaszul.~- Igen! de a tanúkat nem lehet
26 XVI | valami vallással bírni?~- Óh igen! Igazhitû római katolikus
27 XVI | tegnapelõtt, vagy mikor, igen! Szilveszter napján vala.
28 XVI | császári plenipotentiarius igen szívesen fogadott. S mindjárt
29 XVI | Ezen aztán õ maga nevetett igen nagyot.~- No, de sebaj!
30 XVI | temetkezésben!” Hahaha! Nagyon jó! Igen jó! Ilyen tréfás fickó az
31 XVI | De kapitális asszony! Igen jó konyhát tart.~Fabriczius
32 XVII | meg keserû. Ezért nem is igen erõlködött annak elfoglalásáért
33 XIX | arra, hogy megmásítsa, igen sokan. Nem azt akarom kétségbe
34 XIX | sztropkói uradalomba.~- Igen. És hogy adjon a fiának
35 XIX | kegyelmednek, hogy azok igen nyomatékosak. Azért kívánja
36 XXII | osztani, aminek rá nézve igen kedvezõtlen kimenetele talált
37 XXIII | annak a kedvese iránt.~- Igen! - szólt rideg, kemény hangon; -
38 XXV | játszottak, cinderlingben; ami igen kegyes és ártatlan mulatság.
39 XXV | országot Rákóczi, már csak igen kevés kísérõ neve említtetik,
40 XXV | egyszerre a jelenlévõk mind.~- Igen! „Husz” volt. Hogy nem jutott
41 XXVI | a salva guardiába?~- No igen. A marschroutát illetõleg.~-
42 XXVI | anonymustól, aki a császárhoz igen közel állott.~Ez a levél
43 XXVI | De igazán komoly baj. Igen, nagy baj! A császár megbetegedett...~-
44 XXX | a folyamodó hölgynek, s igen meleg hangon biztosítá õt
45 XXX | asszonyságot keresem, akinek igen fontos izenetet kellene
46 XXX | fringiával, s tudomást sem igen vett a belépõ vendégrõl.~-
47 XXX | rénes forintot; ami árnak igen tisztességes.~Az átadás
48 XXXI | levélnek kegyelmedre nézve igen messzeható következése lett.
49 XXXI | kapitulációs levélbe.~- Ah!~- Igen bizony. Itt van nálam az
50 XXXI | tudott lenni vele szemközt.~- Igen sajnálom, nagyasszonyom,
51 XXXI | kegyelmednek vagy sem?~- Igen, de amaz ezer arany...~Nem
52 XXXI | Én mondhatom, hogy az igen szép summa pénz. Kegyelmed
53 XXXI | summa pénz. Kegyelmed ezzel igen jól meg lett fizetve.~Megfizetve!~
54 XXXI | ebben a munkában; de inkább igen nagy tisztelõje volt.~-
55 XXXI | lenni, hogy mi lehet az, s igen kedves szolgálatnak vette,
56 XXXI | tette, hogy nem kérdezte.~Igen rossz órájában találta volna
57 XXXII | akkor mind a két nagyúr igen gyanakodott a másikra, s
58 XXXII | tarthatta, Absolonéknál pedig igen jó nevelésben részesült,
59 XXXII | akik a szentségeket nem igen respektálták, úgy is hítták
60 XXXII | Pedig ez a rettegés nála igen komoly betegség volt. Tudta
61 XXXIV | káromkodás.~A kuruc különben sem igen szokta kapicányon tartani
62 XXXIV | átjáró a szomszéd házba?~- Igen.~- Ahonnan „õ” is átjöhetett
63 XXXIV | hozzá, amikor tetszett?~- Igen.~- Mikor elõlem menekültél,
64 XXXV | apámnál a kisfiammal.~- Igen? Szívesen fogadta az öreg?
65 XXXV | látva vendégfogadásra.~- Igen köszönöm a marasztást, de
66 XXXV | kard lapjára beedzve.~- Igen sajnálom, ha megzavartam
67 XXXVI | volt. - Az uram lesz ott!~- Igen, õ vár ott rád. Lehet, hogy
68 XXXVI | nem pusztított, annálfogva igen kelendõ árucikk lehetett
69 XXXVI | érette; ezt az Általad oly igen óhajtott levelét a magyar
70 XXXVIII| térve.~- Semmi komédia. Igen rendes dolog. Almát árulok.~-
71 XXXVIII| mondanivalónk lesz, ami rád nézve is igen örvendetes. Éppen tegnap
72 XXXVIII| nyelveket, aztán nem is igen tartotta senki titokban
73 XXXVIII| baziliszkszívet nem kaphatni, azt csak igen nagy urak szerezhetik meg.
74 XXXIX | Löffelholtzné.~- Engemet valóban igen jó szél hozott - felelt
75 XLII | egész védelme.~Okát adja igen szépen, hogy miért tartogatta
|