Fezejet
1 I | félderengést a festményre. Egy fehér ruhás hölgyet ábrázol az
2 I | keletû. Ott is ugyanaz a nõ, fehér pongyolában, amint egy nyitott
3 I | között megtalálja a kutató a „fehér asszonyt”; de itt már az
4 I | átlátszó ingujjakban, amiken a fehér kar keresztülvilágít, keblét
5 I | mutogatják: „Nézd: ez volt a fehér asszony, aki a hazát elárulta”.~...
6 I | tettek, mért tették?~A lõcsei fehér asszony majd megfelel arra.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
7 I | nincsenek eltorzulva; a bõr szép fehér, a haj fekete; az arc nyugalma
8 III | kathedrálétul, s a szép fehér hóban bizony nem kellemetlen
9 III | amit a bakról valóságos fehér medvebundás, fókabõr ködmenes
10 VI | fekete kenyér, egy kancsó fehér sörrel együtt, aminõ a táborban
11 X | visszahajtja a fejét a zúzmarától fehér szalmára.~Az énekes cseléd
12 X | és prém, haja és bajusza fehér a zúzmarától, csak az erõs
13 X | azt azután még letakarta fehér patyolatkendõvel, elöl a
14 XI | arcát körülrámázva. Arca fehér és piros, a borotvált helyeken
15 XI | fekvõ alak palástja egészen fehér lett tõle; azt sem rázta
16 XI | haját, átkötötte a fejét egy fehér kendõvel.~Mikor a doktor
17 XII | Istvánnak a testvére is, a fehér barát, akit „dervisgenerális”-
18 XII | cisztercita tonzúrás fejjel, fehér csuklyával, a másik lapon
19 XIII | mosolygással nézett le féloldalt a fehér vállára.~S azt mondá magában:~-
20 XIII | kapuboltozat alá. A föld fehér, az ég fekete, ilyenkor
21 XIV | karjaival átfonva, s magát fehér ágyleplével nyakig beburkolva,
22 XVII | kis kapura festve, amint fehér éji pongyolában, vállára
23 XVIII | jelenet áll eléje. Egy nõalak fehér ruhában, skarlát palásttal
24 XVIII | mint egy szellem, s aztán fehér alakjával eltakarja a magyar
25 XVIII | tartja, s az a valaki - az a fehér asszony.~- Én azt hiszem -
26 XVIII | uraknak.~Az legjobb lesz, a fehér zászlót kitûzni az ablakba.
27 XVIII | intve a háborgó feleknek.~A fehér zászlónak rögtön észrevehetõ
28 XVIII | generális ablakából lengõ fehér zászló fegyverszünetet jelent;
29 XIX | visszafordult, már nem találta a fehér asszonyt a szobában; - a
30 XIX | vannak, s ha ahelyett a fehér kendõ helyett, azt a másik
31 XX | XX. FEJEZET~A fehér zászló meg a piros zászló~
32 XX | már Andrássy ablakában a fehér zászló.~- No hát tûzzük
33 XX | nyakbavetõ, amit Juliánna a fehér éji öltöny felett viselt;
34 XX | mind a két keszkenõje: a fehér is, a veres is, egymás ellen
35 XXI | volt. Cisztercita barát, fehér csuhás.~Nem is vetette le
36 XXII | generalissimusnak különös dühe volt a fehér ruhás barátok, a ciszterciták
37 XXII | éget, amikor maga nem ég. A fehér barátcsuhás alak egy nagy
38 XXII | sötét pinceboltban, abban a fehér csuha is lángvörössé válik;
39 XXII | s a fölé öltött csipkés fehér ing volt; õk szolgáltak
40 XXII | alak: a dervisgenerális.~Fehér csuháján még füstölögnek
41 XXII | elõre, elõttük jár az a fehér pont, mely az õrjöngés hirdetõje;
42 XXII | õ.~Zsófia halavány arca fehér lángban látszott égni, szemei
43 XXII | vadul felegyenesedett a fehér csuhás alak, s arcát dacosan
44 XXIII | széltiben beszél már a lõcsei fehér asszonyról, a szép Korponaynéról,
45 XXIII | beburkolta. Nem volt az már fehér, de fakó a viszontagságoktól,
46 XXIV | tölgyerdõs hegyek közül a falvak fehér házikói, karcsú toronytetõi
47 XXIV | ottan állnak. Az öccsét a fehér barátcsuhában, s az elsõszülöttét.
48 XXIV | tartá, el volt szakítva, fehér és kék gyöngyszemei elszórva
49 XXV | ma az egyik kezén van a fehér kesztyû, holnap a másikén.
50 XXV | titkáról, ahonnan egyszer a fehér asszony elélebbent a négycsövû
51 XXV | való cifrákat a selyemre fehér plajbásszal, s gyügyögtetve
52 XXV | leányos hangjával árulni a fehér lovat meg a házat, ki ad
53 XXIX | lefesteni való kép! A föld olyan fehér, mintha hóval volna borítva;
54 XXIX | eltûnt, csak a fekete vonal a fehér szikföldön mutatta, hogy
55 XXIX | lobogós ingujja, mint két fehér vitorla. Juliánna biztos
56 XXX | változik; a dolmány zsinórzata fehér vagy fekete. Az ezredek
57 XXXI | szakáll és bajusz nélkül, a fehér bodros parókával, szép metszésû
58 XXXI | alól kitündöklõ aranyozott, fehér bútorzatával; az oldalt
59 XXXI | azt a hintót nézi, mely a fehér úton végig felveri a port
60 XXXI | ha a hintóból kihajolna s fehér kendõjével feléje intene,
61 XXXII | egész sátort képzõ, sûrû, fehér hajjal, nagy hullámokban
62 XXXII | Ide jött haza Juliánna: a fehér asszony, aki feladta Lõcsét
63 XXXIII | jönni az átkozott! A „lõcsei fehér asszony”! - Haza mert jönni
64 XXXIII | asszony.~Az öreg a hosszú fehér hajával törülgette a könnyeket
65 XXXIV | Pelargus. - Nem látom a nagy fehér szakállát.~- Csak nem õrült
66 XXXIV | egymással szemközt: körülöttük a fehér éjszaka, a csillámló jégpokol.
67 XXXV | Márpedig szép asszony! lõcsei fehér asszony! téged azért küldtek
68 XXXV | volt „Rose blanche”. Tiszta fehér virágú szegfû, mely egészen
69 XXXV | odatûzte a rámához azt a fehér „Rose blanche”-t. - Akinek,
70 XXXVIII| Mars, sisakjában egypár fehér galamb ül, Vénus galambjai.
71 XLII | hogy mi fog történni a szép fehér kezeivel, a szép sima homlokával.
72 XLII | magyar fõurak számára.~Új, fehér volt még mindenik pergamen,
|