Fezejet

 1 I      |              porrá lettek már, s õ még mindig virraszt fölöttük.~Jobb
 2 I      |               mit szenvedett, titkolva mindig ez örökalvó, nem tudja már
 3 II     |               át ezek a német magyarok mindig a legtántoríthatatlanabb
 4 IV     |               nyíltan kirukkolni vele. Mindig a még kedvezõbb alkalmat
 5 IV     |                elõvett az elhallgatás, mindig egyet lökött a térdével
 6 VII    |               kihirdetése a törvénynek mindig olyan volt, mint a dérült
 7 X      |              se fér,~            Mégis mindig enni kér;~            Szegény
 8 X      |                  ez az utasítás. Éjjel mindig nyeregben, nappal mindig
 9 X      |               mindig nyeregben, nappal mindig lesben. A kijáró kutyának
10 XI     |               ön közelít hozzám, úgyis mindig ott van a harmadik is.~-
11 XI     |         Valahányszor az ura útra megy, mindig megkapja. Sebaj no. Tudjuk
12 XII    |               A hölgy felnézett rá még mindig nedves szemeivel, de mikbõl
13 XII    |                maga nincs még benne.~- Mindig kértelek, hogy rajzolj le
14 XII    |               nélkül?~- Az ám. Mert én mindig azt kívánom: „De csak vígy
15 XIII   |                nap egyebet sem tettem, mindig csak azt néztem. Magamat
16 XVI    |             Hej, ez a kocsmagenerális, mindig csak az evésre gondol!”~-
17 XVI    |           magát a polgárság, hát onnan mindig újra kezdheti a ribilliót:
18 XVII   |                s éjszakára a víz felét mindig leereszték a zsilipen, s
19 XVIII  |                utcák szegleteit.~S még mindig nem vette észre senki, hogy
20 XVIII  |           némává tették.~Akkor aztán a mindig nyitott kapun maga Trautsohn
21 XVIII  |               hogy kit keres.~Andrássy mindig teljesen felöltözötten szokott
22 XIX    |              megelõzõ reggel.~Andrássy mindig magasabb hegyrõl kezdte
23 XIX    |             volt rakva.~Fabriczius még mindig azt hitte, hogy a császári
24 XX     |              kérdé Fabriczius, aki még mindig a konyhaajtóban állt és
25 XX     |           minden embert.~Czelder Orbán mindig kész volt az ilyen fellovalásra.
26 XXI    |         szerzõje) volt itt az alispán. Mindig otthont találó vendég a
27 XXII   |             ünnep.~Szokás szerint mint mindig, úgy ma is, megtelt a vártemplom
28 XXII   |                amióta nõ vagyok, azóta mindig özvegy vagyok. Azt mondod,
29 XXII   |               lesz.~- Elõttem az marad mindig. S ha te, egy Andrássy ivadék
30 XXII   |            négyszemközt is.~Zsófia még mindig nem értette, mit akarnak
31 XXIII  |             hagyva rajta, de még azért mindig barátkámzsa.~Megragadta
32 XXIII  |                sohasem akart elaludni, mindig játszani szeretett volna
33 XXIII  |         imádkozzék már, s akkor is még mindig pajkosságokon törte a fejét,
34 XXIII  |            törte a fejét, a miatyánkot mindig elcifrázta, hol így kezdé: „
35 XXIV   |         elszótagolni elõtte. Aztán még mindig jutott valami eszébe.~Az
36 XXIV   |              Az szokott velem játszani mindig.~- Húzd ki a fiókomat, ott
37 XXIV   |            koldus hordta össze, akinek mindig egy dénárt adtam érte cserébe.
38 XXIV   | összebeszéltünk, hogy egyikünk itt fog mindig mellette virrasztani; s
39 XXV    |            Belleville szekundált neki. Mindig jó fiú volt.~- Hát én biz
40 XXV    |                Juliánnával azonban még mindig nem beszélhetett Andrássy;
41 XXVI   |           Poprádon. Emberemlékezet óta mindig Husz apó volt annak a vendéglõse,
42 XXVI   |            hozta ide.~Az az irónia még mindig ott volt Belleville barátságos
43 XXVI   |               fülébe:~- Tudod, hogy én mindig hûséges cimbora voltam.
44 XXVII  |          elefántcsont feszületet, mely mindig a király ágya elõtti asztalon
45 XXVIII |                 És Andernach lovag még mindig nem tudta, hogy honnan fázik.~
46 XXIX   |              szétrázott porcikáit.~Még mindig nem érte utol Korponaynét
47 XXIX   |              is ragyogott, s az ég még mindig sávokra volt osztva, az
48 XXIX   |               kezébe a sodrófa, mintha mindig azt forgatta volna. Olyan
49 XXX    |                száz éveken át, örökké, mindig a tied lesz. Nézd, milyen
50 XXXI   |             tisztjei!~Lõcsén pedig még mindig Belleville volt a térparancsnok.~
51 XXXI   |               hanem a bátyja, Péter, a mindig hû királypárti fog helyette
52 XXXI   |              tovább a rögeszméje után.~Mindig azzal édelgette a kis fiacskáját: „
53 XXXII  |                elvékonyultak; s azok a mindig ragyogó szemek, amik a duzzadt
54 XXXIV  |                hogy két csillagnak még mindig van elég bûvsugára.~Arra
55 XXXV   |              mint minden magyar főúré, mindig nyitva állt a vendégek előtt,
56 XXXV   |              lett, lehullott, és õ még mindig alszik.~Nem tudja, mi a
57 XXXV   |             rokonszenves, télen-nyáron mindig virító, állhatatos virág (
58 XXXVI  |                 amin nem fog a rozsda. Mindig ugyanaz, aki volt; egy kimondott
59 XXXVI  |          Gondolat, szó és tett ugyanaz mindig nála. A balsors meg nem
60 XXXVI  |                úgy a kedély uralkodott mindig; a hangulat vezette tetteit,
61 XXXVI  |              húzták a kisafát, azoknak mindig rángatni kellett szájukban
62 XXXVI  |                ha valahol megszállt, s mindig künn hált a szekéren. Az
63 XXXVIII|               Löffelholtzné.~- Óh, azt mindig magammal hordom - szólt
64 XXXVIII|               Belleville lovag is (még mindig császári helyparancsnok
65 XL     |           gondok. Korponay birtoka még mindig zár alá volt vetve, s a
66 XLII   |             tettek, s aztán lassankint mindig összébb húzták zsineggel