Fezejet

 1 III    |           mögötte mindjárt a fiatal Pelargus, azután Czelder Orbán, a
 2 III    |   futóbolond fogsz lenni, mint az a Pelargus, akinek ha azt mondja az
 3 X      |              Nincs ott senki. „Hej! Pelargus!” - kiált egy benyílóba.
 4 X      |          kereplést.~- Hát te öcsém, Pelargus, mi az ördögöt csinálsz
 5 X      |              az ott tûzhely; ez itt Pelargus, aki kávét õröl, az meg
 6 X      |              Én boszorkánypogácsát, Pelargus pedig kemencét fût, kávét
 7 X      |             ki a haragját.~- Ugyan! Pelargus uram! Ne forgassa olyan
 8 X      |         sincs a szobákban. Jöjj le, Pelargus, és zárd be utánam a grádicsajtót.
 9 X      |        utánam a grádicsajtót. Aztán Pelargus: rád bízom a asszonyomat,
10 X      |          azzal Korponay eltávozott, Pelargus a lépcsõig kísérte, s ott
11 X      |          fénytelenül a szürke égen.~Pelargus visszatért a konyhába.~Ez
12 X      |        Mahomed paradicsomában, mint Pelargus a magyar szabadságharc végdiadalában.
13 X      |          Mindenre jó volt a szegény Pelargus. Akár az asszonyának az
14 X      |        visszatért a konyhába megint Pelargus, hej de megijedt! A tej
15 X      |            õk maskarába mennek.~- A Pelargus is maskara lesz? Milyen
16 X      |          nem éhes, de én az vagyok.~Pelargus már el is készítette neki
17 X      |             szoba mélyébe.~- Látod, Pelargus, hogy igazat mondtam?~-
18 X      |          Cicelle az õ õsanyja volt.~Pelargus arca egészen felmagasztosult
19 X      |     személye ideáljának választotta Pelargus a történelmi mondakörbõl,)~-
20 X      |              aztán siess az utadra!~Pelargus többet tudott az elégnél.
21 X      |             Zsuzsinak az egész úton Pelargus bácsit.~- Hát a Pelargus?
22 X      |            Pelargus bácsit.~- Hát a Pelargus? Jaj de szép maskara!~A
23 X      |      Vigyázz a gyémántomra az úton, Pelargus. Rajtad kívül nincs az a
24 XI     |   mosolyogva.~- Nem. Az utolsó volt Pelargus a gyermekkel; azokat most
25 XI     |    egymagában van itt a háznál. Hát Pelargus?~- Ne kérdezzen! Hagyjon
26 XII    |             ártatlan szívû, rajongó Pelargus. De még maga Korponay János
27 XII    |           parókája errõl csüng alá. Pelargus a holdvilággal csókolódó
28 XIII   |     szoknyát! Más kell neked. Itt a Pelargus ruhái. Éppen rád illenek.
29 XIII   |          szököl - monda Juliánna, a Pelargus köpönyegét vállára kapcsolva
30 XVI    |            hõskölteményt, hogy csak Pelargus kellett még hozzá, aki versekbe
31 XIX    |           csak nem veszhetett! Hisz Pelargus õrzi.~Kitámolygott a szobából,
32 XXXIV  |        érkezett, és a többek között Pelargus, valamennyinek a közös izenethordója.
33 XXXIV  |      fabatkát sem ér többé.~Azalatt Pelargus egy jégtaburetten ülve,
34 XXXIV  |            az én buksim - enyelgett Pelargus -, mert ha kevesebb is,
35 XXXIV  |             Egyszer csak megneszeli Pelargus éleshalló füle a föld felett
36 XXXIV  |            derengés hajnallana fel.~Pelargus vette azt legelõször észre:~-
37 XXXIV  |             Ghéczy Zsiga! - dörmögé Pelargus. - Nem látom a nagy fehér
38 XXXIV  |       bolondot nem teszed! - kiáltá Pelargus, s odaugorva Korponay mellé,
39 XXXIV  |             ítél! - feleselt vissza Pelargus. - Eddig csak vádolták,
40 XXXIV  |    gyermekhõs fejét.~- Köszönöm, jó Pelargus, hogy védelmemre keltél,
41 XXXIV  |            ítéletet.~De bizony a jó Pelargus nem hagyta azt megtörténni,
42 XXXIV  |          volt. A többinél sem volt. Pelargus odaadta neki azt a darab
43 XXXVI  |     elámítására, az asszonyhangokat Pelargus hallatja, s a férfiak úgy
44 XXXVI  |             s hangos csókot cuppant Pelargus arcára, s azt mondja neki; „
45 XXXVI  |           hát nekem jut-e vagy egy?~Pelargus olvasta a levelet utoljára,
46 XXXVII |                   XXXVII. FEJEZET~A Pelargus fogadása~A dobsinai jégbarlangba
47 XXXVII |       szaladni az asszonynak.~Hanem Pelargus útját állta, s a hátát az
48 XXXVII |         édes cimborám - szólt közbe Pelargus -, amikor ily kegyetlenül
49 XXXVII |            fogja elárulni! - kiálta Pelargus. - Azt már én fogadom.~-
50 XXXVIII|         nevezik a népek. Jól mondta Pelargus, hogy nem szeretne ahhoz
51 XL     |            õreá vigyázott. Ott volt Pelargus.~Abból, amit ez az ifjú
52 XL     |      Juliánna felutazott Pozsonyba, Pelargus és társai mindenütt nyomában
53 XLI    |             arcáról a csuklyáját.~- Pelargus! - hörgé Juliánna, félig
54 XLI    |             semmi bizonyíték többé.~Pelargus elejté a csuhája bõ ujjába
55 XLI    |           ezt a csókot.~Végre tehát Pelargus is megérte, hogy kapott
56 XLII   |             több helyen is, az mind Pelargus mûve volt.~Bámulatra méltó
57 XLII   |            káplán arcába tekintett.~Pelargus volt az.~Pelargus, aki ellen
58 XLII   |        tekintett.~Pelargus volt az.~Pelargus, aki ellen hét vármegye
59 XLII   |      kötötte, most ez is elszakadt.~Pelargus azért jött, élte veszélyeztetésével,
60 XLII   |          színéhez, leányom - rebegé Pelargus. - Az õ irgalma minden földi
61 XLII   |             visszaadta a káplánnak. Pelargus azt mondá, hogy csak tartsa
62 XLII   | megkoszorúzni visznek, fél karjával Pelargus vállára támaszkodva, s az
63 XLII   |             akadályul szolgálnának. Pelargus azokat mind összeszedegette
64 Uto    |            szóló halálhír.~Ezt csak Pelargus találta ki, azért, hogy