1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1683
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | koronái emelkednek elő; s a rejtekajtók, amik a bástyák
2 I | segélyére jön a mesemondónak, s okmányokat fedez fel, amik
3 I | Jön, mint egy üstökös, s leszáll, mint egy csillag.~
4 I | mellett a feldúlt földet, s répát ültetnek a diadalok
5 I | koporsó födele reáborult, s ez idõ nyomtalanul tûnt
6 I | félig nyitva vannak még, s a szaruhártya épen mutatja
7 I | mosolyra vannak nyílva, s látni engedik a fogak gyöngysorait.
8 I | mind porrá lettek már, s õ még mindig virraszt fölöttük.~
9 I | A köznép szentnek hiszi, s búcsúra jár hozzá. A szájhagyomány
10 I(1) | Andrássy család hagyományaiból s Probsztner Károly úr illusztrált
11 II | hernász, a kvinet singje, s az árak mellé ki van az
12 II | hajdúk tartják fenn a rendet, s a perlekedõket viszik fel
13 II | pénznemeit meg lehet találni.~S ez a sok mindenféle tarkabarka
14 II | tõsgyökeres arisztokráciának, s félvállról néznek le a „
15 II | egynéhány magyar nemes úrra. S a kispolgárság sem az, ami
16 II | céhmestere egyúttal hadnagya is; s az elsõ ágyúszóra mindenik
17 II | városukat respublicának, s éltek, mint Velence vagy
18 II | a saját kormányuk alatt, s verettek pénzt a saját városuk
19 II | elõállították az újakat, s Antaeusnak megint vissza
20 II | sereg legdaliásabb alakja, s leventei délcegségre még
21 II | egész város protestáns, s nagytiszteletû Zabeyer Jób
22 III | tekintetben kérlelhetlen s amint nem szabad a fusernek
23 III | senkinek degradálni magát, s a patrícius nem kuszpitolhat
24 III | kuszpitolhat polgárdolmányt; s ez igen jól van: aki úr,
25 III | szorítja sarokba az embert: s mikor az egyik szemöldökét
26 III | kettõt fognak nyitva hagyni, s ha kettõt megengedünk, az
27 III | egészet végig kigombolják, s utoljára panyókának viselik
28 III | valamennyit a nevén köszönté, s elmondá, hogy melyik hol
29 III | külön ápolóház van építve, s saját kápolnájuk van, amelyben
30 III | orgona megszólal odabenn, s a templom atyja kijön jelenteni,
31 III | emberen, mint az asszonyok, s a gonosz angyalok nem tesznek
32 III | Mert nagyon kívánja. S amit egy asszony kíván,
33 III | elsõ nap tisztelegtem nála, s bárónénak címeztem. Ezért
34 III | A nagy gyerek megtette, s a hideg vas természetesen
35 III | beszélni - mondá Alauda uram, s azzal a szenátoroknak beszélt
36 III | lépésnyire a kathedrálétul, s a szép fehér hóban bizony
37 III | neki az apja bosszúsan, s aztán a szép asszonyra viszi
38 III | részét engedte láttatni. S ami leginkább megnézni való
39 III | islandicumot. Elég lesz neki.~S azzal tovább suhant be a
40 III | Bizonyosan fáj neki a tüdeje s herbatéának issza.~A templom
41 III | gördítették végig az utcán, s ha abból kiszállt, csak
42 III | rá a tudós asztrológus, s tovább evezett a két mankójával.~-
43 IV | kiszállna Hollós Mátyás király, s széttekintve azt mondaná: „
44 IV | csak kinyitná azt az ajtót, s kidugva rajta a fejét, azt
45 IV | kinyújtaná egyszerre a karját, s odamutatna az átelleni falra,
46 IV | odamutatna az átelleni falra, s elkiáltaná magát: „Hova
47 IV | patrónusával, Szent Jakabbal.~S az apostol és a reformátor
48 IV | a pedál basszus hangja, s az ismeretes búgásra mind
49 IV | egész gyülekezet talpra áll, s egy szívvel és szájjal rázendíti
50 IV | laknak, akár a túlvilágon. S mikor elvégzi a falrengetõ
51 IV | füleivel, egy sorral elkésett s most azt végzi. Isten hallgassa
52 IV | tanácsbeliek communikáljanak, s bûneikért extra feloldást
53 IV | Azután bezárják a templomot, s szent Jakab és Luther Márton
54 IV | tanácsterembe az árkádok felõl van, s ott a homlokzatot csak egy
55 IV | az elején a városéval, s e székre vetve a palást,
56 IV | e székre vetve a palást, s azon elhelyezve a négyszegletû
57 IV | dörmögi oda a fõjegyzõnek, s aztán a táskájából elõvéve
58 IV | haragosan De Hortis uram, s nagyot ütött az öklével
59 IV | beszélõt, amitõl az megijedt, s amint a két szomszédjára
60 IV | elvesztette bátorságát, s dörmögve ült le a helyére, „
61 IV | táskájából a kívánt étlapot, s foghegyen, alig hallhatólag
62 IV | dörmögé De Hortis uram, s mint a nekitûrkõzõ birokhõs,
63 IV | kiéheztetnek bennünket, s akkor mi egy dáridóban annyi
64 IV | térdével bíró uram térdén, s a szemöldökével egyet inte.
65 IV | elkezdtek nyugtalankodni, s az ellenzéki asztalvégen
66 IV | közül: Trux és De Hortis, s duóban kiabálták:~- Micsoda?
67 IV | vastagból vékonnyá lenni, s aztán folyvást lassúbbá
68 IV | magát, hogy egyedül kiabál, s szinte maga is megrettent,
69 IV | most felállt a székérõl, s tekintélyének egész súlyával
70 V | utánagondolkozni a történteknek, s a jegyzőkönyv meghitelesítésére
71 V | Wencezlauz felnyitá a kis ajtót, s a szenátus lelépegetett
72 V | meg, csak felmagasztosul. S ennek a bölcsességét minden
73 V | fejedelem megharagudott rájok, s lefoglalta a hegyaljai termésüket,
74 V | fizettek neki váltságdíjul, s mikor késõbb I. Rákóczi
75 V | ellen, inkább mellé álltak, s õk is segítettek neki ütni
76 V | tartják, míg a pohárban van, s a világosság felé tartva
77 V | csapra ütni sacrilegium!) s úgy eregeti ujja alól egyenkint
78 V | rovást! - sürgeti a bíró, s arra minden nemes úr egyet
79 V | stációt tettek a többiek már, s utolérhesse õket.~De ezúttal
80 V | kopogott alá a lépcsõn, s belépett in medias res.~
81 V | visszatér a tanácsterembe.~S a sötét, bõ palástban, a
82 V | felvonul a szûk lépcsõzeten, s amint a kis ajtón a nagy
83 V | határozatot váró polgárságon, s nem ingadozó léptekkel követi
84 V | ki a kezébõl a kulcspárt, s valamit dörmög azokról az
85 V | süveg: elõtte a protocollum. S azon a ráfektetett ökle.~-
86 V | Fabriczius - hebegi Alauda uram, s a bor rózsapiros színét
87 VI | hűségében megoltalmazta, s aki nagyobb jóltevője volt
88 VI | a fején, a kuruc módra, „S” betűként kunkorított bajusznak
89 VI | amivel végignéz a belépőkön, s hideg borzongás futja el
90 VI | tizenkét karszék vagyon, s ha Fabriczius elfoglalja
91 VI | elpártolt a fejedelemtõl, s a császáriak részére állva,
92 VI | megfogatott, megkötöztetett, s becsukatott a misericordiánusok
93 VI | Te mondád, én mondom, s mondja ez a protocollum,
94 VI | dínomdánom folyt éjjel és nappal, s mikor aztán az ellenség
95 VI | idõn ki lesz éheztetve, s így ejtették meg álnokul,
96 VI | kénytelenségbõl feladja a várát, s magát és gyermekeit engedje
97 VI | semmis! - mondá Fabriczius, s fogván a veres plajbászt,
98 VI | silbakon álló hajdú fejéhez, s aztán dupla lépésekkel vágtatott
99 VI | katonáink között kiosztatik; s hogy a vendégség pompájának
100 VI | egyszer oda bevette magát: s ugyan el nem hagyja a helyét,
101 VI | hagyja száz ágyúdurrogásért. S szép asszonyt csókolgatni
102 VI | vegye kezébe a fõzõkanalat, s fõzze meg a vacsorát mind
103 VI | táborból hazavergõdõ urának, s ne várjon kuktára, szakácsra.
104 VI | zajgának a tanácsbeliek. S most már mindegyik jól emlékezett
105 VI | magát az ostromzár alatt, s maga lát minden dologhoz.
106 VI | a kocsmák bezárassanak, s amely polgárt az õrjárat
107 VI | utcán lámpás nélkül talál, s okát nem tudja mondani a
108 VI | alkonyatkor pedig, haja levágatván s feje tollkoszorúval ékesíttetvén,
109 VI | vállára a szomszédjának s leülteté a székére.~- Andrássy
110 VI | sarkára, a kettõs pillér elé, s a ketterhäuschen ajtaja
111 VII | emlék, eladatva kótyavetyén, s turbékoló galamboknak szolgál
112 VII | lakatokat a vaskalit ajtajáról, s egészen kitárta azt; lássa,
113 VII | ketterhäuschen ismét nyitva van; s mikor este ki akarja nyitni
114 VII | fülke alakúan van kivágva, s a két egymásnak forduló
115 VII | égből jövő száraz mennykő.~S ez annyival érzékenyebbül
116 VII | lettek eresztve az erkölcsök; s ha valaki reggel nagyokat
117 VII | hadvezér is a maga városában, s mikor felköti a kardját,
118 VII(2) | panaszra megy a bíróhoz s leteszi a négy poltura panaszdíjt,
119 VII(2) | négy poltura panaszdíjt, s elmondja dolgát. A bíró
120 VII(2) | satisfactiót, csak menjen haza s borongassa a fiának a fejét
121 VII(2) | találkozik a bevádlottal, s mondja neki, hogy bepanaszolta
122 VII(2) | hogy bepanaszolta a bírónál s ez majd ád neki satisfactiót.
123 VIII | strázsa kezébõl az alabárdot, s szétütve a patrol között,
124 VIII | midõn a hó ismét esni kezde, s az õrjárat ismét felkerült
125 VIII | valószínûleg meghallotta a robajt, s észrevéve, hogy a lábnyomai
126 VIII | hirtelen egérutat vett, s bekanyarodva az oszlopcsarnokok
127 VIII | volt, vasvillára kapott, s elrepült rajta - véleményezé
128 VIII | másik alá ugorhatott át, s a sötétség õt védelmezte.~-
129 VIII | arkádok boltsikátorait, s úgy hajtották fel a vadat.
130 VIII | aztán összetalálkoztak, s nagyot bámultak egymáson,
131 VIII | kisuhant az oszlopcsarnokból, s kívülrõl lapult oda egyikéhez
132 VIII | hirtelen nekiiramodott, s futni kezdett szélgyorsasággal
133 VIII | átölelte a leánynak a derekát, s fel akarta az arcáról rángatni
134 VIII | leánynak tíz körme volt, s az úrfinak az ábrázatja
135 VIII | csak kerülj a városházára.~S azzal a leányt, aki sem
136 VIII | lélegzetével a rémület szavát. S aztán elkezdte a fiát szidni
137 VIII | céhnek az atyamestereit, s szidta valamennyit, mint
138 VIII | Reggelig minden rendben legyen.~S azzal sorba mindenkinek
139 VIII | mindenkinek kiosztá a rendeleteit, s csak azután került rá a
140 VIII | oldalgott Fabriczius mellé, s kezeit dörzsölgetve kérdezé
141 VIII | hóhérlegény tõbõl levágja, s a leányt seprûvel kiveri
142 VIII | szalmát terítettek alá s rázárták a kalit vasajtaját.
143 VIII | városi hadnagy vette át, s azonnal felvitte a Heinrich-palotába,
144 VIII | ketterhäuschennek õrtüzet kell rakni, s azt folyvást fenntartani.
145 VIII | népség botokkal ne szurkálja, s a ruháját ne rángassa. Ébren
146 VIII | mint egy élettelen tömeg, s dugta az arcát a kámzsája
147 VIII | nem volt arra szükség), s elballagott az árkádsorok
148 VIII | Thurzó-ház kapuján osont be. - S ha megtudta volna is, kinek
149 VIII | szobák egymásba nyíljanak. (S nem tudhatja az ember, hogy
150 IX | ablakomon besüt: kitekintek s látom, hogy a ketterhäuschen
151 IX | égnek, strázsák állnak, s benn a kalitban egy nőszemély
152 IX | hajdúhadnagy jön be hozzám, s ezt a két kulcsot adja a
153 IX | hadnagy kegyelmességedhez, s csak azután gyújtották meg
154 IX | leányt fogtak el az utcán s azt a rendelet szerint a
155 IX | pellengérkalitba bezárták - s hogy az a hajadon - kegyelmednek
156 IX | ketterhäuschen kulcsait, s minthogy hatalmas pártfogói
157 IX | leereszkedéssel beszélt hozzá), s mind a két kezét összedugta
158 IX | keresztül szépen kijött a kapun, s aztán valaki kivezette a
159 IX | mellékkapuján, ahol nincs vízárok: s ennek a kijáratnak a rejtekútját
160 IX | város titkos építészetébe. S ilyenek kevesen vagyunk.~
161 IX | hírt kegyelmed hozta meg, s én rögtön intézkedtem, hogy
162 IX | induljon ki a városból, s a köd oltalma alatt törje
163 IX | hozza be azt a kapun.~- S ez a feladat Korponay Jánosra
164 IX | fõstrázsamester elesett.~- S megbízható ember Korponay
165 IX | átvett küldeménnyel együtt, s meg fogja kapni a jutalmát:
166 IX | veszni Bercsényi convoi-át s üres kézzel cafol vissza:
167 IX | kész császári tisztnek, s aki az izenetet vitte, senki
168 IX | vele, hogy haja levágatik, s maga a városból kitiltatik.
169 IX | akkor a feje lesz levágva, s holtteste a vesztõhelyen
170 IX | folytatá Fabriczius -, s õ nekem egyetlen leányom;
171 IX | amikor nincs zárva az ajtó, s még rábeszélhessen, hogy
172 IX | haza és a becsület diktált, s megszabadítsam a vérembõl
173 IX | felséges fejedelemnek híve, s tudni fogja a kötelességét.
174 IX | a keblébe dugta azokat, s maga elé dörmögé:~- No ez
175 X | elő a vastag levegőből, s hogy még jobban hasonlítsanak
176 X | tengert világítana meg, s annak a lobogványánál tűnnek
177 X | ketterhäuschen rácsvonalai, s az előttük ácsorgó egypár
178 X | Az egyik ablak kinyílik, s valami fehérszemély kihajol
179 X | fehérszemély kihajol rajta, s a portörülgető ruhát kirázza.
180 X | végig, aki parancsokat oszt, s aztán leszáll a lováról,
181 X | kísérõ lovászának adja, s maga a Thurzó-ház ajtajához
182 X | Aztán felhalad a lépcsõkön, s a ködös félhomályban bebotorkázik
183 X | költsön. Ott éjjeli mécs ég, s annak a világánál láthatja,
184 X | csinálsz itt a konyhában?~S egyúttal gyanúteljes oldaltekintetet
185 X | mint hogy odalépjen hozzá; s a tûztõl piros arcára egy
186 X | a kocsis, aki lovamról, s a prefektus, aki a fiacskámról
187 X | többit szélnek eresztettem. S minthogy az éjjel a belsõ
188 X | tehát magam gyürkõztem neki, s beálltam szakácsnénak. Óh,
189 X | ezred számára sütök-fõzök, s nem leszek rosszabb tõle.
190 X | haragudjék! Csókoljon meg!~S azzal csábítóan mosolyogva
191 X | Juj! Ne csókoljon meg!~S undorodva takarta el a kezével
192 X | vele a masinának a fogait.~S azzal kikapva kezébõl a
193 X | vele a kis konyhazsámolyra, s a térdei közé fogva a gépet,
194 X | a kacagányáról a havat, s aztán üljön le ide mellém;
195 X | odakinn a bokrokat zörgeti, s a farkasoknak segít üvölteni. -
196 X | abbahagyta a kávédarálást, s gyorsan a férj vállára tette
197 X | a „csóka csípi a fiát”, s közel vitte hozzá a tündérmosolygású
198 X | pofon legyintette gyengén, s megint ölébe kapva a kávédarálót,
199 X | kávédarálót, hátat fordított neki, s addig-addig tolta le maga
200 X | Haragszom.~- Úgyis megyek, s ha haragszol, azt nagyon
201 X | kávédarálót az asszony, s felugrott hevesen, és egész
202 X | kisujjadat, semmi porcikádat.~S egyik kezét a másik után
203 X | árát, amin Ocskay vette.~- S õ mennyin vette?~Korponay
204 X | errõl. Hanem, a világ rossz. S a rosszat hamar hiszi.~-
205 X | hogy itt hagyjak mindent, s hazamenjek veled apád birtokára
206 X | legdrágább szépítõszer. S ez igaz volt. - Talán ez
207 X | Kacagott ennek a gondolatnak!~S azután egész öntudattal
208 X | megbírja-e, amit elvállalt? S többé nem marasztotta, nem
209 X | nemsokára megjön az apja, s hoz neki cifra bábot, aranyos
210 X | visszajössz?~- Ha Isten megtart, s kedvez a jó szerencse, holnap
211 X | feleség megölelték egymást, s azzal Korponay eltávozott,
212 X | Pelargus a lépcsõig kísérte, s ott bezárta utána az ajtót.
213 X | a szabadságharc táborát, s gyönge, nyúlánk testalkata
214 X | felragadni az eldobott zászlót, s az újra összeszedett csapatokkal
215 X | elöl rohant a veszedelembe. S aztán, mikor vége volt a
216 X | a hõsök viselt dolgait, s énekelte, deklamálta azokat
217 X | elkapta ez a bûbájos planéta, s drabantjává tette, mint
218 X | Sokat nevettek rajta - s õ azt is hálával fogadta.~
219 X | kávé is elfõtte a habját s megülepedett, leszûrte azt
220 X | piramist rakott egy tányérkába, s mindezt egy nagy réztálcára
221 X | készítette neki a kávéját, s odaültette a kis leány-fiút
222 X | leány-fiút az asztalhoz, s eléje tette a csészét.~-
223 X | védõsereg szabad kivonulása s a város kapitulációja felõl
224 X | belophatja a városba.~- S gondolod, hogy csak azért
225 X | legkeményebb kuruc vezért, s nem szabott volna olyan
226 X | elfogadása képtelenség.~- S mik azok a feltételek?~-
227 X | föltételeket készek aláírni, s hogy Löffelholtz fel van
228 X | fiatalembernek a kezét, s ezt súgá a fülébe:~- Elküldték
229 X | gyermekkel is tótul beszélj, s Marinkának nevezd. - Ne
230 X | pálinkával telt kulacsot, s az elemózsiás tarisznyát
231 X | Pelargusnak, ami az útra való, s mikor elmentek, csak egy
232 XI | odarúgtatott a nép közé, s szidta a féktelen hadat
233 XI | megint csak összeröffentek, s folytatták az arcátlankodást.~
234 XI | Erre megnyílik az az ablak, s az ablakkosárban megjelenik
235 XI | különben is franciául folyik, s azt Lõcsén nem értik.~-
236 XI | látogatni, este nyolc órakor, s ott ül, és tart szóval,
237 XI | ajtaja. Õk azon járnak be, s az én lakosztályom az övékétõl
238 XI | is ott ül nálam az öreg, s igen széles tudománnyal
239 XI | egy pont felé fordulna, s senkinek sem jutna eszébe,
240 XI | ereszkedni bûnének oltára elõtt, s elmondani: „imádlak”.~-
241 XI | bregyó! vedelj! pofázz!~S bedugta a ketrec rácsain
242 XI | borz, összehúzta magát, s nem mozdult meg egész estig.
243 XI | ablakköznek zsámolya volt, s a falba két egymással szemközt
244 XI | a hóban heverõ kenyerét s az õrtûznél felmelegítette;
245 XI | a tepsiben felejtették, s nagyon ki volt száradva.
246 XI | száradva. A hölgy beleharapott, s amit leharapott belõle,
247 XI | kettõt egymás mellé tette, s elnézegette sokáig. Vajon
248 XI | elõjöttek az elszórt morzsákra, s mindenütt keresztülszaladgáltak
249 XI | a jövendõmondó kártyáit, s kirakta a szerencséjét.
250 XI | gyertyát kellett gyújtania. S mihelyt meggyújtják a gyertyát,
251 XI | nyugodt, csendes álmot aludni. S talán elaludta volna azt
252 XI | ezt a lapis nephriticust, s szorítsa jól bele. Így ni,
253 XI | Így ni, azonnal vége lesz.~S a lapis nephriticus csakugyan
254 XI | kettõs w betûket vacognak, s ha betakarják, akkor meg
255 XI | kiáltá dühösen a beteg nõ, s õrjöngõ indulatában mindent
256 XI | gazdasszonyomat. Visszatérek azonnal. S azzal hóna alá véve a két
257 XI | használt, ismét kettõt. S ha a paroxizmus még arra
258 XI | tartá a pilulás üveget, s azt látta, hogy csak négy
259 XI | bizonyosan türelmetlen volt, s az orvosi rendeletet átugorva,
260 XII | ápolónõ kezdett el horkolni. S ha ezzel a kórtünettel kombinációba
261 XII | egészségben szállt ki az ágyából, s miután egy pávatollal megcsiklándozta
262 XII | megcsiklándozta az ápolónõ orrát, s meggyõzõdött róla, hogy
263 XII | elkezdett lassan föléje borulni, s egy pillanat múlva mind
264 XII | falnyílás egypár lépésnyi volt, s ott megint el volt zárva
265 XII | a fatábla egy hasadékán, s azután elébb egy ujjával,
266 XII | nesztelenül félre tolódott; s õ egy lépéssel odaát volt
267 XII | eresztett hajat viselt, s az sötétgesztenyeszín volt,
268 XII | üvegbõl van! - szabódik az, s egy ügyes kisikamlással
269 XII | de fogadásom tartja.~- S az én királyném olyan erõs
270 XII | került a könnyeit letörülni, s helyre engesztelni a kedvét.~-
271 XII | engesztelni a kedvét.~- S miért küldte el szegénykét? -
272 XII | nap verõfénylett vissza.~- S kegyelmed kérdheti azt,
273 XII | kellett borulni a lábaihoz, s kezeit csókokkal borítani.~-
274 XII | menekülõ vendégét felfalja!~- S még hozzá a vendégét, aki
275 XII | stílû táblázathoz lépett, s azt egy taszítással jobbra-balra
276 XII | vendéget! A „regina mea-”t.~S megint csak ott volt a karja
277 XII | apróra végig ne csodálja, s a maga véleményét el ne
278 XII | közül kezébe ne vegyen, s rózsás körmeivel le ne fossza
279 XII | Nem! Még tart a péntek.~S azzal kiveszi a narancsgerezdet
280 XII | narancsgerezdet a szájából, s a lovag szájába dugja, annak
281 XII | szólt nevetve a lovag, s elõvesz két nehéz egymáshoz
282 XII | karikával fûzött kulcsot. S azokat ráakasztja az óramû
283 XII | fog sietni a klepsidra. S az idõt meglopni nem bûn.~-
284 XII | nem tartható. Érezte azt, s mind a két tenyerével eltakarta
285 XII | tenyerével eltakarta az orcáját.~S mennyivel igézõbb volt a
286 XII | egyszerre csak fittyet vet, s azt mondja:~- Ejh, használjuk
287 XII | vésett veresréz ládikót, s abból kivett egy gazdagon
288 XII | volt; kettõjöknek a mûve, s jó, hogy csak õk ketten
289 XII | hét vezérek alakjaival; s elsõ báróvá lett nagyapjuk
290 XII | vonásaikban is felismerhetõk; s ez meg Juliánnának a mestersége
291 XII | ismerte a gyengeségeit, s gyarlóságaiba úgy fel tudta
292 XII | hozta a dárdára szúrt fejét, s a másik kezében pohárral
293 XII | szájába dugva, a földön ül, s a térde közé szorítva szent
294 XII | a szeméig le van húzva, s körül van aggatva rézlibertásokkal;
295 XII | Péter cár kandikál elõ, s repedt serpenyõ alakjában
296 XII | kopasz, mint az a földteke, s a parókája errõl csüng alá.
297 XII | telepedék le, vele szemközt, s a térdeire fektette az albumot,
298 XII | Egyre feszengett a helyén, s változtatta az állását.
299 XII | fogadott semmiféle böjtöt, s nem látszott afölött aggódni,
300 XII | lesbõl odaszökött a lovag, s elkapta a hölgy kezébõl
301 XII | állok! - kiáltá a vitéz, s a bosszúja elõl sikongatva
302 XII | a hárfa mellé menekült; s ahhoz leülve, s a húrokba
303 XII | menekült; s ahhoz leülve, s a húrokba kapva, a legjobb
304 XII | Fenékig méz volt a kedélye, s az volt a hibája, hogy mindenkihez
305 XII | asztal melletti kerevetre, s egy molnárostyát dugott
306 XII | molnárostyának pedig két vége van, s ha egyszerre ketten két
307 XII | Maga is megsokallta azt, s a legvidámabb kacagás közt
308 XII | csakhogy fel nem falta!~S fennhangon dalolta az elzöngött
309 XII | Ki járna mostan az utcán! S ha hallik is, eb füle, aki
310 XII | míg a szemem lecsukódik, s mikor felnyitom, már nem
311 XII | kerekre felnyitva szemeit, s a jégvirágos ablakra bámulva.~-
312 XII | akarok tõled szabadulni?~S azzal az elsõ hajfonadékából
313 XII | kiválasztott két hasonló fürtöt, s ezt a négyet összefonta
314 XII | ringó hangon az éjfélt. S a városház elõtt az éjjeliõr
315 XII | igazat: Lasst euch sagen! Hat’s zwelfe geschlagen! A bástyák
316 XII | hogyha van másvilág?), s feleljen helyetted is Isten
317 XII | ujját a lovag ujjaiba fonta, s görcsösen kebléhez szorítá. - „
318 XII | csak vígy a kísértetbe!” S aztán, ha én vagyok a te
319 XII | én vagyok a te gonoszad, s te az én gonoszam, akkor „
320 XII | diadalt vagy kudarcot arattak. S a nemzeti Isten, a magyarok
321 XII | fogsz az öledben tartani.~S ezúttal makacsabb volt az
322 XII | magátul végiggurulni a pallón, s az állóóra mind a két ütõjével
323 XII | segít vele. Két nyisszanás, s az összefont fürtök kezében
324 XII | Aztán bevágja az ajtót, s otthagyja az imádott hölgyet
325 XII | Itt van Löffelholtz!” S a kiabálás közé nemsokára
326 XII | odalopózik az üvegtelen ablakhoz s kikémlel rajta. A piacon
327 XII | ketterhäuschen kettõs kulcsát, s aztán még két emléket vitt
328 XIII | falról a négycsövű mordályát, s az övébe dugta.~Ez az asszony
329 XIII | subicáját a vállára veté, s nekiindult a sötétségnek.
330 XIII | felnyitá a rácsajtó zárát, s berohant a ketrecbe.~Nem
331 XIII | összezsugorodott alakot, s az ölébe kapva, kihozta
332 XIII | lefekteté a medvebõrre, s letépett róla minden ruhát.~
333 XIII | arra borszeszt öntött, s elkezdte a megdermedt tagokat
334 XIII | felnyíltak a leány szemei; s bámulva tekintének az üres
335 XIII | számodra. Gondoskodtam rólad.~S elõhozta a kandalló zárt
336 XIII | bubafejet ide a vánkosra, s aludjál egy verset. Nézd,
337 XIII | téged, meleg csókjaimmal.~S azzal végtül végig csókolta
338 XIII | elkezdve a a lábujja hegyéig, s megint visszafelé, mind
339 XIII | visszafelé, mind a két szeméig. S aztán a tenyereibe tapsolt.~-
340 XIII | lovag járkál fütyörészve, s fel-feltekintget az erkély
341 XIII | addig ezzel a könyvvel.~S odaadta a leánynak a közös
342 XIII | híven rajzolt alakok vannak, s azt fogja mondani „nagyon
343 XIII | türelmetlen. Az idõ hideg, s a szív lángol.~Amíg Juliánna
344 XIII | féloldalt a fehér vállára.~S azt mondá magában:~- Lám,
345 XIII | Én is - monda a hölgy, s aláhajítá neki az erkélyrõl
346 XIII | felõl; de egyre közeledett, s a lovag kiveheté a zajból,
347 XIII | kettõs lakat mögött van, s íme hatalmasan segítének
348 XIII | ostromdandára el lett ûzve, s erre aztán az õrcsapat is
349 XIII | egy órányi távolban van, s a januári éjszakákat mulatságból
350 XIII | karikán függõ drótos lámpást, s a nyomcsapásra világított
351 XIII | ordított Wencezlauz, s kivont kardjával veszedelmesen
352 XIII | a bal karjára csavarva, s egyenes víkardját jobbjába
353 XIII | Le kell õt fegyverezni!~- S azt te fogod megtenni? Te
354 XIII | kalimpázott a levegõben, s úgy elrepült, hogy rá sem
355 XIII | gúnyolódék Belleville lovag, s mint a villám úgy cikázott
356 XIII | ökölkosárral) voltak a markukban, s megszorították a lovagot.~-
357 XIII | hukkepakk! Mind megeszlek!~S oly vitézül védte a kapualját
358 XIII | felismerve az alakot Fabriczius, s elõlépett a tömeg közül.
359 XIII | mérgesen Belleville lovag s odadobta nekik a lábaikhoz. -
360 XIII | ízében nemes ember és lovag, s dacosan utasítá vissza a
361 XIII | Délben is itt járt lóháton, s védelmezte a leányt, hogy
362 XIII | hogy nem tud róla semmit, s igaz is lett volna, de így
363 XIII | ízekre hagyom magam vágni, s mégsem adom elõ.~A hölgy
364 XIII | ijedten szökött fel altából, s az ágytakaróba burkolta
365 XIII | élhetetlen, majd felöltöztetlek!~S nagy gyorsasággal belerázta
366 XIII | Aztán szétfonta a haját, s elszórta a vállán férfias
367 XIII | nyomta a sastollas süveget, s azzal a tükör felé fordítá
368 XIII | vallasz, miért jártál kinn, s ha árulásban találnak, üsse
369 XIII | tollkoszorút a fejedre, s így seprûzzön ki a városbul.~
370 XIII | Mihelyt a doktort felzavarják, s annak a szállására bejutnak,
371 XIII | azon keresztül távozott el, s engem halálos betegen hagyott
372 XIII | füléhez hajolt a hölgy, s valami nevet súgott neki:
373 XIII | már gyöngén mosolygott, s könnyedén bólintott a fejével.~-
374 XIII | kezébe vette a tolvajlámpást, s konyhába vezetõ ajtón át
375 XIII | amit csak egy család tud, s amely titok az alapja Lõcse
376 XIII | Ahelyett hirtelen levetkõzött, s lefeküdt az ágyába.~Rendben
377 XIII | keresztül lehetett eljutni; s a doktornak igen nagy magyarázat
378 XIII | alsó-felsõ gúnyát. Tél az idõ, s fûtetlen a szoba. Aztán
379 XIII | amitõl az agy megtisztul, s csak azután sietett az ajtót
380 XIII | belõle az éjjeli italba, s úgy alszik tõle az öregember
381 XIII | összekötõ folyosón keresztül.~- S mit keresnek kegyelmetek
382 XIII | esett; általam kúráltatott, s azóta mély soporban alszik.~-
383 XIII | alabástromkarját is a feje fölé emelte, s az ujjai idegesen játszottak,
384 XIII | odatopogott Léni asszonyhoz, s elkezdte õt költögetni.
385 XIII | keresztül akar úszni a vízen, s arra a kérdésre, amit a
386 XIII | az oldalzsebeihez kapott, s aztán azt felelte: „Három
387 XIII | össze a fogatlan ajkait, s aztán széttekintve maga
388 XIV | belülről kinyitják a kaput, s hirtelen hátulról köpönyeget
389 XIV | kihasítja a köpönyeget, s kidugva rajta a karját,
390 XIV | ellenthány a vele dulakodóknak, s sok kárt tesz levágott fülekben
391 XIV | kötelet vet a lábszárai körül, s azzal lerántják a földre
392 XIV | lovasságával oldalba kapja, s az ostrom visszaverésében
393 XIV | Hogy mertétek elfogni? S még azért ilyen ribilliót
394 XIV | feleségemet! Akkor gyere velem!~S azzal karon kapva a kedves
395 XIV | mondá a tudós ezermester, s Wencezlauz úrfi újra hozzáfogott
396 XIV | doktor alakja a villamos gép s az azt hajtó hóhérlegény.~
397 XIV | széttaszította az útjában állókat, s a legjobban keze ügyébe
398 XIV | odalökte a villamos gépre, s azzal az ágyhoz rohant;
399 XIV | az alvó feje alá tette, s magához emelte; szemeit,
400 XIV | experimentum a hitvesi csókokkal, s kábulat végképp elenyészik;
401 XIV | nagyot sikolt örömében, s mind a két karját a hízelgõ
402 XIV | ébresztõ nyaka körül fonja, s visszaadja neki az orvosságot,
403 XIV | zsebébõl a jegyzõkönyvét, s az okuláréján keresztülnézve
404 XIV | viszontlátás boldog ölelkezését s sietett a beavatkozását
405 XIV | belenyugodni az expediensbe; s savanykás képpel adta át
406 XIV | térdeit karjaival átfonva, s magát fehér ágyleplével
407 XIV | nem okulni a példáján, s otthagyni a poklot, hogy
408 XIV | farceur! Kitelik tõled!~S azzal gyöngén a hátára ütött.~-
409 XIV | kívánj neki jó reggelt, s aztán menj át a szobámba,
410 XV | õtõle várja a parancsot, s minden hibát neki kell helyrehozni.
411 XV | maga lovára vetette magát, s hazaügetett a szállására.~
412 XV | hajamba esett egy nagy üszök, s egypár fürtöt elégetett
413 XV | De, talán mégis elvitte, s akkor éppen okos volt. Ha
414 XV | találkozhatik Juliánnával, s kérdõre veheti, a könyvet
415 XV | lepecsételte a gyûrûjével, s rögtön elküldé a szomszéd
416 XV | tábornok írását a címzeten, s feltörte a pecsétet. Biz
417 XV | parancsot, fogta az írótollat, s ráírta a következõ indorsátát:~„
418 XV | házi árestomra van ítélve, s annálfogva tábornok uram
419 XV | paksamétát az ordináncnak, s aztán visszaült az állótükre
420 XV | csikorogtak a cipõi a fel s alá járkáló Belleville lovagnak
421 XV | aztán meggondolta a dolgot, s egyet borzolt a kurta hajában
422 XV | convoit elhozta szerencsésen. S a szép asszony, úgy látszik,
423 XV | üstfenekûvel és kétfenekûvel, s utoljára nagy ágyúzás lett
424 XV | templom elé a Te Deumra, s a bástyákon a maguk ágyúiból
425 XV | hasonló idiómában felelt, s együtt megindulának a fõtemplom
426 XV | polgárõrség képezett sorfalat; s benn a templomban csak akkor
427 XV | belõle: azok mind felálltak, s velük együtt az egész gyülekezet,
428 XV | padosztályokban ültek a férfiak, s azoknak háta mögött az asszonyok.
429 XV | oltára? Gyönyörû egy munka!~S nem várta, hogy meginvitálják,
430 XV | a tisztelendõ asszony?” s megrázta a kezét a papnak
431 XV | faragott szobrok ékesítik, s a sanctuarium elõtt az utolsó
432 XV | uram inte az egyházfinak, s a dugaszban tartott kulcsokkal
433 XV | fõoltár 1315-ben készült, s akkor még se Corvin, se
434 XV | odamenjen a kísérõivel együtt, s ott a papnak a feje fölül
435 XV | felismerte a brandenburgi címert, s lett abból aztán nagy archeológiai
436 XV | utolsó allelujánál járt, s neki fel kellett menni a
437 XV | orgona, egész hívatlanul, s akkor is nem valami mennybeli
438 XV | jártak odafenn a kórusban, s valamelyiküknek kedve támadt
439 XV | figyelmét más oldalra vonták, s a heraldikának tág tere
440 XV | egyszarvúját és a T. H. S. betûit, a minoriták átlyukasztott
441 XV | hajdani leprosusok kelyhét, s más egyéb relikviákat.~Így
442 XV | olyan nagy archeolog lett, s folyvást zavarta a magyarázgatásával
443 XVI | rácsajtajához értek, megállt, s visszafordulva Alauda uramhoz,
444 XVI | magas kőfal vette körül, s ez a kerítés sűrűn tele
445 XVI | idején a kórházat alapítá, s maga is buzgóságának lett
446 XVI | ez a Gornoviczer családé, s a kép a föltámadást ábrázolja:
447 XVI | hosszú hajú férfiaknak, s főkötős, gereznás asszonyoknak
448 XVI | is nagy vivátot kapott. S egy pillanat alatt megtelt
449 XVI | sorakozott egymás mellé. S ahol evõk-ivók vannak, ott
450 XVI | mire az kiment a terembõl, s az õrszobából elõszólítva
451 XVI | lement a piacra a nép közé, s elkezdett doboltatni.~Ha
452 XVI | Königsbergen sáncokat hányatott, s azokban egy bombavetõ batteriát
453 XVI | Azzal továbbment a kikiáltó, s a másik utca szegletén kezdé
454 XVI | Megcsókoltam a szemedet, s a füledbe súgtam, hogy „
455 XVI | törvényszék van; már együtt ülnek, s vidd magaddal Belleville
456 XVI | állt egy pokoli machina, s azzal téged egy csomó veszett
457 XVI | egy alázatos kézcsókban, s a párbeszéd alatt hirtelen
458 XVI | fejébe nyomta süvegét, s búcsút véve az asszonyától
459 XVI | hogy az okosabb enged, s hagyta a kuruc tisztet a
460 XVI | kapcsáról a tollas buzogányát, s megfenyegetve azzal a zúgó
461 XVI | Vagy kifordítom a bõrödet, s dudát csinálok belõle!~Elhitték
462 XVI | neki, hogy képes volna rá, s engedték békén felvonulni
463 XVI | Andrássy és Fabriczius.~S az elnöki szék háta mögött
464 XVI | tarkabarka kuruc vezéreket, s szikrákat szórva azoknak
465 XVI | igen szépen megvilágította, s a mindenféle kínzószerszámokat
466 XVI | az asztal végén megállva, s katonásan üdvözölve, e szókkal
467 XVI | hogy el ne nevesse magát, s amint egy elkezdte, mint
468 XVI | le haragosan a homlokát, s Andrássy tudta türtõztetni
469 XVI | az elején és ne a végén, s intézze el hamarosan.~Korponay
470 XVI | mindent nagy akkurátussággal, s ha valamit a részleteknél
471 XVI | hozzá, aki versekbe szedje, s kész az új Odisszea.~(-
472 XVI | Ferenc, Magyarország királya s Erdély nagyfejedelmének
473 XVI | süket, mint a fajdkakas, s nem tudja, hogy egy lõportorony
474 XVI | hátrafordította a fejét, s az ökölre fogott keze hüvelykujjával
475 XVI | Thurzó-ház kapujához vezettek, s azokat üldözve, ott találták
476 XVI | vasketrecéhez ott a piacon? S mi köze van annak a vasketrecnek
477 XVI | hátravetette magát karszékében, s öklét az asztalra fektetve,
478 XVI | Megvan nálam ez a hatalom...~S azzal dolmányába nyúlva,
479 XVI | tisztek és tanácsurak, s állva hallgatták végig az
480 XVI | szigorúsággal vizsgálatot tegyen, s fölöttük ítéletet tartson.
481 XVI | pellengérketrecbe zárják. S a rákövetkezõ éjjel felrobban
482 XVI | falaink alatt az ellenség, s ostromot kezd. Mialatt a
483 XVI | azalatt felnyitják a ketrecet, s megszöktetik belõle a foglyot.
484 XVI | a vállára téve a kezét, s azt mondá neki szánakozásteljes
485 XVI | mérte végig a tábornokot, s fogai közé harapott szavakkal
486 XVI | keresztültette elõtte a lábát s rárivallt.~- Követelem a
487 XVI | mormogá halk hangon a fõúr, s félvállról tekinte vissza
488 XVI | akinek az õsapja takács volt. S ennek adott függõ pecsétes
489 XVI | meg egészen vasból volt. S a vas szereti a villámokat
490 XVI | megtorlást, igazságot!~S e szóknál Fabriczius egyenes
491 XVI | kardot rántson egymásra, s az egész törvényszék színe
492 XVI | harmadrésze az emberi termetnek, s ha meg a kezeit felnyújtja,
493 XVI | másképp, csak magyarul. S miután a hiperbolákat nagyon
494 XVI | neveznek: az ostromló tûz s a helytálló hidegvér.~Hányszor
495 XVI | veszekedõk közé odalép, s azt mondja nekik: „Ugyan
496 XVI | Korponayhoz fordult Czelder Orbán; s mintha csak most ismerné
497 XVI | Hát hogy vagy öreg ház!”, s szeleburdiságával még a
498 XVI | ahhoz, hogy kardot rántson, s egymást összekaszabolja.~
499 XVI | kocsisnak meg a két csatlósnak!~S addig nem nyugodott, míg
500 XVI | Czelder, hogy az a hóhér, s ha tudta volna, sem bánta
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1683 |