Fezejet

 1 II     |          megjelennie, fegyverestül.~Soha még ellenség az õ kapujokon
 2 II     |             ügyének. Nem hajlongtak soha se a török császár, se a
 3 V      |            tokaji borral megtöltve? Soha!~Legfeljebb gönci hordókban
 4 V      |            mutogatnak egy napfényre soha nem kerülõ átalagot; amire
 5 VIII   |       sötétség õt védelmezte.~- Így soha el nem fogjuk! - mondá Wencezlauz -,
 6 XI     |         elmondani: „imádlak”.~- Még soha ilyen pokolbeli tündérrel
 7 XII    |            miért nem jutottam hozzá soha, hogy lerajzoljam. No de
 8 XII    |           te az én gonoszam, akkor „soha ne szabadíts meg bennünket
 9 XIII   |             a föld alatti folyosót; soha senki a család tagjain kívül
10 XVI    |              akkor az én kurucaimat soha sem lehet megesküdtetni.~-
11 XVI    |    chevalier de Belleville volt.~De soha még csók embernek olyan
12 XVII   |    elfoglalásáért a megszálló sereg soha. A városbeliek ezt a vizet
13 XVII   |     szárazság idején sem fogyott ki soha?~Ez a kérdés volt az, amire
14 XVII   |             hagyománya maradt; amit soha férfi el nem árult, asszony
15 XVIII  |        magasban egy vasajtaja, amit soha senki nyitva nem látott,
16 XIX    |       Láncos kutya megugatta lelke! Soha ilyen cifra tréfát! Hol
17 XXI    |          Nem is vetette le a csuhát soha; tetszett neki az a kényelmes
18 XXI    |            Nem is járt az templomba soha imádkozni.~Õ ugyan azt állította,
19 XXI    |        dühös volt; középen nem járt soha.~A labancok jobban féltek
20 XXI    |            dolgokat magolni, amikre soha semmi szükségük nem lesz;
21 XXI    |             folt és karcolás nélkül soha.~Az egyik csak kilenc esztendõs
22 XXI    |            vendégnép nélkül sincsen soha a vár; azoknak a számára
23 XXI    |         dervisgenerális nem követte soha ilyen helyre az ángyikáját.
24 XXII   |           úgy, hogy te lész az, aki soha többet be nem lépsz egy
25 XXIII  |          volt eziránt semmi érzéke, soha semmi gyöngédebb indulat
26 XXIII  |            tudja, miben hal meg?~De soha nem hallotta senki egy panaszszavát.~
27 XXIII  |           tartja, meg nem haragudni soha. Most már, hogy haragszol,
28 XXIV   |           egy percig el nem hallgat soha! Megígérte, hogy itt marad,
29 XXIV   |           velünk marad; nem hágy el soha. Nézzétek, hogyan mosolyog?~
30 XXV    |           kapott levelet Zsófiától. Soha egyet sem bontott fel közülök.
31 XXV    |           férfi sem bírt ellenállni soha, hát még asszony! Majd meghódolnak
32 XXV    |              mint Belleville lovag? Soha - egy báró Löffelholtz tábornokné
33 XXVII  |  adminisztrációba, udvari intrikába soha nem avatkoztam, a magyar
34 XXVIII |           hogy senki sem süket itt: soha se rontsa a tüdejét; a kapukon
35 XXIX   |         kancellár futárja. A patkót soha nem ismert szabolcsi lovak
36 XXIX   |    szolgálja az én lovam a császárt soha. Azért is hoztam kettõt.
37 XXIX   |            megindulhatott alatta.~A soha embert nem hordozott csikó
38 XXX    |       dehonesztálni. Az én házamnál soha egy gombostût el nem loptak.~(
39 XXX    |         Igazi festõi látvány, minõt soha a világ egy rakáson nem
40 XXX    |             területén sûrû bozóttá, soha azokat emberkéz nem irtja,
41 XXXI   |            Hogy tõlem a feleségemet soha el nem fogja szöktetni többé.~
42 XXXI   |            és nyugoti. De egyszerre soha sincs nyitva mind a kettõ.
43 XXXI   |             a vérpadot átugrotta, õ soha egy órára sem szûnt meg
44 XXXII  |        elinalt az országból, mintha soha proklamációt nem adott volna
45 XXXIII |     érzéseimet is meggyónom, amiket soha meg nem találna a szívemben
46 XXXIII |           De nem kapod ám õt vissza soha.~- Soha?~- Ha csak az ítéleten
47 XXXIII |          kapod ám õt vissza soha.~- Soha?~- Ha csak az ítéleten keresztül
48 XXXIII |         szükséges, csak én tudom. - Soha senki arra rá nem fog akadni.
49 XXXIV  |          vannak, e vak sötétségben, soha ki nem találnak a jégtömkelegbõl
50 XXXIV  |           bízta azon titkait, miket soha senkinek el nem mondott:
51 XXXV   |       kötelességem. Andrássy István soha adós nem volt. A levéltáram
52 XXXV   |           azonban nem akartam attól soha megválni, mert régi okmánytáramnak
53 XXXVI  |            a leányának. Annyira tán soha sem is fog meglágyulni,
54 XXXVI  |            hogy kétszer egymás után soha azon helyre egymásnak találkozót
55 XXXVII |          azért az ütésért itt, akit soha életemben halandó ember
56 XXXVIII|     feleségének szolgáltatom által.~Soha jobbkor lánc nem érkezhetett!
57 XLII   |           urakhoz. De õ e leveleket soha sem adta át nekik, és így
58 XLII   |            a szívemben nem lakozott soha senki õrajta kívül; s amit
59 XLII   | megdicsõülve mind a ketten, s aztán soha el nem veszítjük többé egymást.~