Fezejet
1 III | felügyelõje. Ez még csak hat. Úgy? Igaz! A hetediket majd észre
2 VI | a fejeikkel, hogy a bíz igaz.~- Ami pedig Korponayné
3 VI | vagyunk!~„Helyes! Nagyon igaz!” - zajgának a tanácsbeliek.
4 VIII | nem veheti a kezéhez.~- Igaz. Kegyelmed nem bízik énbennem. -
5 X | legények közül meghallja?~Igaz. Azt a híres szvihrovai
6 X | egyszerre átmelegült. Az igaz érzés a legdrágább szépítõszer.
7 X | legdrágább szépítõszer. S ez igaz volt. - Talán ez az „egy”.~-
8 XI | occasio bona, az itt van.~- Az igaz, hogy itt van.~- És így
9 XI | ajkkal a páciens.~- Úgy? igaz bizony. Hát a többi cselédség?~-
10 XII | tapasztva. - Hát ez nem igaz; hanem az mégis igaz, hogy
11 XII | nem igaz; hanem az mégis igaz, hogy még ma nem ettem semmit.~-
12 XII | Ki találja ki, hogy mi az igaz benne? Vagy tán abban a
13 XIII | azoknak ez is elég volt. Az igaz, hogy csak fogdmegek voltak.~
14 XIII | hogy nem tud róla semmit, s igaz is lett volna, de így szebb
15 XV | megbotránkozást okoz minden igaz lutheránus kebelnek.~- És
16 XVI | ez a nagyravágyása minden igaz nemesnek. Ide pedig csak
17 XVI | Hát akkor még talán az is igaz volt, hogy itt ezen a helyen
18 XVI | hált Pelargussal.~(Hiszen igaz.)~- Hol van ugyan?~- Ott
19 XVI | sétálnak Pelargussal. (Ez is igaz.)~Korponay felcsatolta a
20 XVI | pénzemet is ott feledtem.~(Ez igaz! - bizonyítá a kis Serédy -,
21 XVI | a mennyországba. És hát igaz lett. A groszscherfeldi
22 XVI | árulás.~Mind rázúgtak, hogy „igaz! úgy van!”~- És így Belleville
23 XVIII | Aludjál, báránykám!~Hiszen igaz is volt, hogy a patkányok
24 XIX | látszatért feláldozni az igaz érzést. Az árulókat, akik
25 XIX | amit az asztalán kapott?~- Igaz! Majd elfeledtem ezt.~Büszkeség
26 XXII | tovább: „És vezérl engem igaz ösvényében!”~Miklós a szabad
27 XXII | nem fáj; de a te fájdalmad igaz.~- A másik három: az Isten,
28 XXII | azoknak nem fáj a sértés. Igaz, hogy az én szavam csak
29 XXII | botrányt ott az imádkozóházban? Igaz, hogy heveskedtem, az elsõ
30 XXV | nézhetem tovább! - szólt igaz keresztyéni elszörnyedés
31 XXVII | sietett könyörögni.~Bizony igaz érzés volt ez mind a kettõnél.
32 XXIX | hihetetlenebb, mint a másik, s mind igaz történet.~- Du verfluchter
33 XXX | ragyogott. A könny egészen igaz volt, hanem az alapjául
34 XXX | majd a hideg rázta.,~Az igaz, hogy a vénasszony csúnyául
35 XXX | nem loptak.~(Gombostût az igaz, hogy nem.)~- Hát a lószerszámom! -
36 XXXI | Meg lettél fizetve!” Ha igaz volna is, és ha ezernyi-ezer
37 XXXIII| most elmondott, az mind igaz volt. Sokkal rosszabb dolgokat
38 XXXIII| Akkor tehát a megbánása is igaz.~- Hát most miért jöttél
39 XXXIV | ez az asszony ártatlan és igaz, mint ez a szûz jégoszlop
40 XXXIV | van egy szavunk egymással.~Igaz. A nagy hazafiak, a törhetlen
41 XXXIV | tévútra vitted, hozd az igaz útra vissza. Adj neki mindent,
42 XXXV | magától, hogy ez az érzés igaz. Hazugság lehet minden a
43 XXXV | Juliánnának.~- Maradunk ezentúl igaz jó barátok.~- Azok maradjunk -
44 XXXVI | el kellett viselnie, mert igaz volt, amit az öreg mondott:~„
45 XXXVI | Igaz volt az öreg mondása. Juliánna
46 XXXVI | Mily állhatatosság! Mily igaz, tiszta lélek!~Ha még ennek
47 XXXVI | egy asszony! Talán nem is igaz, amivel a lõcsei árulásról
48 XXXVI | elkapják.~Maradok, a Te igaz hû bajtársad és jóakaród:
49 XXXVI | vitte, a mi asszonyunk oly igaz és tiszta, mint az angyalok
50 XXXVII| Löffelholtz dragonyosai.~- A biz igaz! - monda Pongrácz -, hogy
51 XL | feladatot végre is hajtottam.~- Igaz biz az. Hanem ezt az érdemét
52 XLII | egy szó sem volt belõle igaz.~Megfordította a tényállást.
53 XLII | van. El tudod õt hagyni?~Igaz! Az élet nagyon szép.~-
54 XLII | keressem? Ezt találtam.~- Nem igaz! Megtaláltad, amit kerestél.
55 XLII | mese helyett elmondaná az igaz történetet, milyen nagy
56 Uto | UTÓHANG~Nem volt igaz a kisfiúról szóló halálhír.~
|