Fezejet
1 II | nyárspolgárok, hanem magyar nemes urak, kik magukat tekintik a
2 III | amire a többi szenátor urak helyeslõen integetnek.~A
3 III | kivert a házbul.~A szenátor urak csendesen nevettek.~- Mi
4 III | Akik eddig felgyülekeztek, urak és asszonyságok, mind gyalog
5 III | Lerchenwald! No, uraim, szenátor urak, most már vonuljunk be,
6 IV | fölvették, leülnek a szenátor urak az asztal körül. A fiatal
7 IV | nemes és vitézlõ tanács urak! Íme itt vagyon õkegyelmességének,
8 IV | akiknek idejében a vendég urak százra menõ cselédséggel
9 IV | Alauda uram. - A szenátor urak aztán törüljenek a tételekbõl
10 V | alól egyenkint a patrícius urak poharába. Amit húzás közben
11 V | nagy pacificator!~- Rovást, urak! rovást! - sürgeti a bíró,
12 VI | ülő alak - lépjenek be az urak! Mit állnak meg az ajtóban?
13 XII | levágott fõt. Ha a megtréfált urak valaha ezt az albumot megkaphatnák,
14 XIV | Specificum. - Probatum est.”~- Urak! Úgy hiszem, hogy mi itt
15 XV | többi sörényes, üstökös urak közül, kurtára nyírt hajjal.~
16 XV | hallott egy szót sem; az urak odalenn a katedra alatt
17 XV | ki.~Továbbmentek a tiszt urak a templomfalba beépített
18 XV | a kegyes szónoklatot. Az urak most azt a pompás orgonát
19 XV | paroláznak, mikor a nemes urak csoportja ismét visszakerül
20 XVI | azt olvasta le a szenátor urak arcáról, hogy ezek most
21 XVI | szerzett néhai nemes és polgár urak kőemlékeivel. Azok között
22 XVI | a városház lépcsõin.~Az urak mind a zöld asztal mellett
23 XVI | robbantották szét ezek az urak, akik itt sorban ülnek az
24 XVI | ez ügyet egészen serio, urak! Nagyon komoly dolog ez!)~-
25 XVI | sisakja hiányzott. „Talpra, urak; talpra!” - kiálta. „Ki-ki
26 XVI | lefelé a száj elé. A szenátor urak mosolyogtak kárörvendõen.~„
27 XVI | Hanem ezt már a szenátor urak sem tartották olyan nevetésre
28 XVII | Thurzók, mikor Lõcsén hatalmas urak voltak, ennek a háznak a
29 XVIII | bizonyságául, hogy a tiszt urak sem maradtak fenn mai napság
30 XIX | óbesterrel, kuruc tiszt urak a lõcsei szenátorokkal,
31 XXIII | Hozzá volt szokva, hogy az urak, mágnások, generálisok nem
32 XXIII | drágán adják, mert jó; urak veszik, mert tehetik. Nem
33 XXIII | a hûségüket, s csakhogy urak maradjanak, beállnak ellenségnek!~
34 XXIV | hát azért, hogy a hadnagy urak haragudtak, miért kellett
35 XXIV | tivornyáztak a kuruc hadnagy urak a dervisgenerálissal együtt.
36 XXV | a megjelenésben, a többi urak már ott voltak, az asszonyságaikkal
37 XXVIII | érdeme szerint; a többi tiszt urak secundáltak neki.~Alauda
38 XXIX | írásomat kaphatnák meg a magyar urak odaát, hamarább, mint a
39 XXIX | megtébolyodott!~Hanem aztán a többi urak is, akik a nádor háta mögött
40 XXXI | rettegik.~„Ott jönnek az urak!” - kiabált most a népség,
41 XXXI | s az erkélyre kilépegetõ urak között több ismerõst talált,
42 XXXI | Igazságos! Emberek! Nagy urak! Erõs Isten! Ne hagyjátok
43 XXXI | a bocskor talpon van! Az urak, uraságok, a fõméltóságok
44 XXXIII | úgy, mint a bécsi magyar urak sem. Ő is folytatni akarta
45 XXXIII | elkeseredés idebenn, amit a bécsi urak garázdálkodása okozott.
46 XXXIV | hívják azt a jéggrottát.~Az urak, untokban, a jövõ terveit
47 XXXIV | Zsiga! - mondák a kuruc urak, s elkezdének happ-happot
48 XXXIV | asszonya mellett.~- Hát ti urak, hogyha bírák akartok lenni,
49 XXXIV | a többi keblekbe is. Az urak helyeslõ mormogása hangzott
50 XXXVI | idebenn meg a bécsi magyar urak minden bölcsességüket commassálták,
51 XXXVI | Ezeket a leveleket, amiket az urak hozzám küldének, a fejedelem
52 XXXVI | asztalról, azt mondá:~- No hát urak, nem valót mondtam-e? Hogy
53 XXXVII | eláll bele.~Azt persze az urak közül senki sem tudhatta,
54 XXXVIII| kaphatni, azt csak igen nagy urak szerezhetik meg. Azért ez
55 XLII | Nem az általa megnevezett urak küldték azokat a leveleket
|