1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1683
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
501 XVI | hallottam; nekem is elbeszélte. S igazat mondott, mert úgy
502 XVI | amibe kövecset takartak, s úgy dobták oda fel. De még
503 XVI | szállást hollandus módra, s nem várom be, hogy Illés
504 XVI | felrobbanás utáni momentumban, s lábtókkal, pontonokkal jöttek
505 XVI | mindjárt kocsira ültem, s álhajtottam Löffelholtz
506 XVI | igen szívesen fogadott. S mindjárt hozzákezdett a
507 XVI | maradt aznap az értekezésünk, s ezzel mentünk a vacsorához.
508 XVI | tábornokot a kártyaasztal mellõl, s amikor visszajött, már fel
509 XVI | Arra mindenki felugrált, s én egyedül maradtam a tábornokkal. „
510 XVI | pontja elfogadhatatlan, s amíg mi afölött alkudozunk,
511 XVI | küldöm a dragonyosaimat, s ha azok a convoit kísérõ
512 XVI | szökött még innen tõlünk.~- S kitõl tudhatta azt meg Blumevitz?~-
513 XVI | találkoztan Blumevitzcel, s nekem elmondott mindent
514 XVI | tõle akkor megkérdezni, s most vissza nem megyek érte.
515 XVI | fegyverszünet megtörésének tartja; s nemcsak azt teszi, hogy
516 XVI | fenyegeti az én híveimet, s nem lehetni velük, nem adhatni
517 XVI | Lõcse falait vívja a német, s én nem lehetek ottan! Nézzétek,
518 XVI | háta mögött átcsúsztatta, s azzal otthagyta a dragonyos
519 XVI | szépen felgombolyította, s hazavilágított nekik, amíg
520 XVI | Hová lett az én leányom?~S a bírói aranygombos bottal
521 XVI | gutaütött lerogy a székébe, s arcát két kezével eltakarva,
522 XVI | ordít fel végre fájdalmasan, s öklének egész súlyával a
523 XVI | egész súlyával a szívére üt.~S azzal tántorogva megy ki
524 XVII | a nagy vízárokba nyílik. S ha csak víz volna az árokban,
525 XVII | volt fagyva, tél derekán, s éjszakára a víz felét mindig
526 XVII | mindig leereszték a zsilipen, s a légben maradt jég menten
527 XVII | mondja, hogy így történt: - s azzal otthagy bennünket
528 XVII | zsilippel elzárta a patakot, s a nappali órákban elfogta
529 XVII | felnyitotta a zsilipet, s akkor meg olyan veszedelmes
530 XVII | hazamentek az Alpeseik közé, s a vízvezeték alagútjának
531 XVII | szikla felemelkedett elõtte, s akkor a lépcsõkön alászállhatott.~
532 XVII | cuniculusainak kiegészítõ része volt.~S ezen a rejtekúton keresztül
533 XVIII | aki halott akar lenni, s egy halott, aki fel akar
534 XVIII | árulónak marasztalja el, s pallos vágja le a fejét.
535 XVIII | ott a raktárak, a mûhelyek s a minden háznál otthonos
536 XVIII | ami Lõcsének büszkesége, s törvénnyel biztosított privilégiuma. -
537 XVIII | számára van fenntartva, s õsi pompával felékesítve.~
538 XVIII | visszakotródott a szobájába. S aztán elküldé Fabriczius
539 XVIII | eljöttek a kántorukkal együtt, s helyet foglalva az ágyon
540 XVIII | delectálja a változatosság, s más kottát szedve elõ a
541 XVIII | abba azt a pápista nótát!~S a diákoknak félbe kellett
542 XVIII | dallamos Jacoponi-himnuszt, s visszatérni a rideg melankolikus
543 XVIII | ennélfogva az egész udvaron, s a ház minden lakosztályában.~
544 XVIII | tüneményvilágba!”, oda is utánamegy, s ha megint azt mondja neki: „
545 XVIII | lefeküdt, a kántort hívatta, s most énekeltet maga fölött
546 XVIII | apraja-nagyja a megadott engedelmet, s volt hegyen-völgyön lakodalom
547 XVIII | bírót, a vitéz generálist, s a derék Czelder Orbánt,
548 XVIII | notabilitások lakásait, s az ablakaik alatt szerenádot
549 XVIII | aluván a legbelsõ szobákban, s egyéb okaik is lévén az
550 XVIII | ment a maga vackába aludni, s fél óra múlva olyan mély
551 XVIII | kellett maradni - hivatalból, s ez volt az Andrássy tábornok
552 XVIII | nyugtalankodnak - mondá az, s egy csók lezárta az álomterhelt
553 XVIII | viselik a renovatió évszámát, s amiknek esõöntõ csatornái
554 XVIII | lefeküdjék a castrum dolorisra, s énekeltesse maga fölött
555 XVIII | vasajtóhoz a háza végében, s amint egy fej kidugja magát
556 XVIII | üsse le egy csapással, s reggelre rakjon belõlük
557 XVIII | keserûségében elvesztette az eszét, s így eshetett meg, hogy reggel
558 XVIII | megszállatta a kapukat, s az összekötõ utcák szegleteit.~
559 XVIII | összekötõ utcák szegleteit.~S még mindig nem vette észre
560 XVIII | felugrott (éber alvó volt), s amint a nyitott ajtón belépett
561 XVIII | belépett a szobájába Blumevitz, s annak a háta mögött a muskétások
562 XVIII | tigrisbõr kacagány fölé, s perc múlva kivont karddal
563 XVIII | az úr! - kiálta Andrássy, s a függöny mögött rejlõ harangkötelet
564 XVIII | félrecsattan; azon kiugorhatik, s míg a megrohanói a visszaugró
565 XVIII | Egy nõnek a hálószobája.~S abban a szobában annak a
566 XVIII | a deszkatábla képezett. S tudta, hogy mi az.~Meg volt
567 XVIII | használni a menekülésre, s hogy ezzel õt semmivé teszi?~
568 XVIII | kardot nyalábra kapva, s rohant ki a hátulsó ház
569 XVIII | akinek a kezében lámpás volt, s azt - nyavalyást - tolta
570 XVIII | feste Burg ist unser Gott!”~S a magas atlétai alak, a
571 XVIII | oldalaikról a kurta diákdákosokat, s zsivajogva fogták körül
572 XVIII | elnyelték a sötét sikátorok, s nyomában távoli dobpörgés,
573 XVIII | fellármázta a kuruc õrséget s a polgárkatonaságot.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
574 XVIII | hallgatózott: a külsõ zajra, s a szomszédház szobájából
575 XVIII | szikráztak féktelen haragjában, s a kardja csak úgy súgott
576 XVIII | hogy a katonáim félreértik, s azután valami történik,
577 XVIII | elõ szellemgyorsasággal, s éppen olyan nesztelenül,
578 XVIII | nesztelenül, mint egy szellem, s aztán fehér alakjával eltakarja
579 XVIII | csettentve a nyelvével, s minden gondolkodás nélkül
580 XVIII | ajtóhoz, megkapja a kilincsét, s azt kiáltva a katonáknak: „
581 XVIII | verik ki a cserepárnak, s erre nagy hevenyében betaszítja
582 XVIII | a tolózárt az ütközõbe, s akkor aztán nekidûlve háttal
583 XVIII | vargájának a rókafogta csukája, s egyikünk sem tudja, hogy
584 XVIII | ott jár a csapatja elõtt, s mindjárt itt fog lenni a
585 XVIII | õket valaki belecsalta, s most egyiket a másikkal
586 XVIII | a másikkal fogva tartja, s az a valaki - az a fehér
587 XVIII | császári plenipotentia!~S azzal elõvonta keblébõl
588 XVIII | Andrássynak.~- Nem bánom.~S azzal mind a ketten kiálltak
589 XIX | a tűz és víz egyezkedik,~s aki a kettő közé odaszorul~
590 XIX | összehajtotta a levelet, s a keblébe dugta.~S aztán
591 XIX | levelet, s a keblébe dugta.~S aztán fanyar képpel mondá
592 XIX | vendégének, hogy üljön le, s azzal helyet foglaltak a
593 XIX | Ismerve a kurucok vitézségét, s a lõcsei polgárok kemény
594 XIX | Fabriczius még ott künn vannak, s ha ahelyett a fehér kendõ
595 XIX | meghódolt a koronás királynak, s a többi, látva azt, hogy
596 XIX | szíjat. Kassa alkudozik, s Károlyi Sándornak egyik
597 XIX | kiment Lengyelországba, s ami reménye maradt a háború
598 XIX | sziklafészket a legutolsó emberig, s a császári vezér csak a
599 XIX | romokat fogja megkapni, s nem lesz szüksége eltemetni
600 XIX | nem sokat törõdik ezzel?~S hogy még maróbb, szívetetõbb
601 XIX | odafutott az ablakhoz, s kibámult a világba.~A téli
602 XIX | homloka forróságát: visszatért s újra helyet foglalt Blumevitzcel
603 XIX | császári seregek között.~- S ezt nem akarják kegyelmetek
604 XIX | város fõparancsnokságával, s e hivatalból származó minden
605 XIX | nap a trencséni diadallal, s a romhányi kiszabadulással;
606 XIX | allonge-parókája fürtjeit, s gyönyörködött a szavai hatásában,
607 XIX | pénzért, mindenütt megvetik, s ha kifizették, eldobják;
608 XIX | szándékait Magyarország iránt, s aztán hozzon létre egy üdvös
609 XIX | ezt a rábízott szerepet, s ahelyett, hogy szolgálta
610 XIX | Andrássy felállt a helyérõl s nyugodtan, hidegen mondá:~-
611 XIX | fölnyitá a szoba ajtaját, s a kornétásához nehány szót
612 XIX | Elõvette az összegyûrt levelet, s kisimítva a tenyerével,
613 XIX | tenyerével, maga elé helyezé. S aztán kezébe véve a tollat,
614 XIX | Andrássy könnyedén vállat vont, s aztán odadobta az egész
615 XIX | elé.~Az is beletekintett, s rábólintott a fejével:~-
616 XIX | köszörült a torkán a tábornok, s azt mondá, mintegy magának
617 XIX | helyettük az asszony érdemei, s mondhatom kegyelmednek,
618 XIX | kardcsörtetéssel a kuruc tisztek, s sûrû talpzsurolással a városi
619 XIX | Près de Belleville lovag; s a tanácsbeliek közül hiányzott
620 XIX | meglepték Andrássy tábornokot, s most mellére szegzett pisztollyal
621 XIX | a fogva tartó németeket, s kiszabadítja a vezért a
622 XIX | udvarára és folyosóira, s azok ott vártak csendesen
623 XIX | füstölgõ kanóc egyik kezükben, s gránát a másikban.~No, ha
624 XIX | Juliánna ott ült a tükre elõtt, s piperézte magát.~Felszedte
625 XIX | jött be az egész siserahad. S most már délig pihenhetünk.
626 XIX | uraimék, tanácsbírák uraimék, s alkudoznak a kapituláció
627 XIX | asszonyomhoz; früstükölni.~S Korponay megfordult a sarkán,
628 XIX | De Fabriczius utánakapott s megragadta a vállán a farkasbõr
629 XIX | most elsápadva Korponay, s mellén ragadta Fabricziust.~-
630 XIX | nem férsz be már az ajtón, s mégsem tudod, hogy viseled!
631 XIX | alagútja el van árulva, s hogy azon keresztül folyvást
632 XIX | ahelyett valami mást tudott, s ez a más sokkal nagyobb
633 XIX | fiaim - mondá a diákoknak -, s hozzátok utánam!~Õ maga
634 XIX | asszony - ...Megölhetsz!~S szép csendesen térdre bocsátkozott
635 XIX | karjánál fogva az asszonyt, s felrántotta õt hevesen,
636 XIX | összetette kezeit a keblén, s szemeit megdicsõült tekintettel
637 XIX | eltaszítá az asszonyt magától, s az asztalra dobta a kardját.~-
638 XIX | fiadat nem látod többé!~S a nagy mûvésznõnek még akkor
639 XIX | szörnyû nagy fenyegetést, s odaveté magát a földre a
640 XIX | magát a földre a férje elé, s átkarolta erõszakosan annak
641 XIX | le a nõ karjait magáról, s aztán oly erõvel taszítá
642 XIX | fejével a keményfa padlón, s ott maradt élettelenül elterülve.
643 XIX | megrakott lobogó tüzet, s akörül egy csoport német
644 XIX | a csigalépcsõs gádorra, s gondolván magukban, az is
645 XIX | Dobd oda! Én is segítek!~S azzal Korponay is alája
646 XIX | tenyerét a lõporos zsáknak, s egyesült erõvel segített
647 XIX | fejével mehetett elõre, s a kalimpálózó lábait hagyhatta
648 XIX | egymás vállára borulva, s egymás kezét szorítva nézett
649 XIX | mondá Korponay elbámulva, s odalépett a tûzhelyhez.
650 XIX | a zsákból kiomló porba, s azt szétmorzsolgatta a tenyerében.~
651 XIX | kardokat tisztogatják - s azzal telenyomta Fabricziusnak
652 XIX | Csak gyere elõ nevetni!~S eközben, ahol egy ruhát
653 XIX | párnákat, kidöntötte a pelyhet, s amint egyszer szembe találkozott
654 XIX | öve mellõl a török kését, s odaszúrta a szíve tájába.~
655 XX | öklével, összetöri a tükröt, s akkor aztán annak a háta
656 XX | harangot - ismétlé Fabriczius, s aztán befogta a száját a
657 XX | Még a fogai is vacogtak, s amit mondott, apróra rázva
658 XX | kárpitrúdjára zászló gyanánt, s aztán futott vele föl az
659 XX | János kirántotta a kardját, s megvillantva a feje fölött,
660 XX | labancokra. Számra is többek õk, s az elkeseredés oroszlánná
661 XX | számot rohamoszlopba állítá, s maga odaállva, szokás szerint
662 XX | hüvelybe dugták a kardot, s hagyták a vezérüket elõre
663 XX | elnyomták, megkötözték, s akkor azután a volt kuruc
664 XX | Nem Lõcse város a világ!~S azzal megfúvatta a tárogatókat,
665 XX | megfúvatta a tárogatókat, s a Bástya utcából elõtört
666 XX | felvonóhidat a vízárok fölött, s kitört a tárt kapun át a
667 XXI | se néz egy-két tavasznak, s szükség esetén ágyúgolyónak
668 XXI | korda és olvasó helyett, s a fején fekete bársonysüveget
669 XXI | között pogány nyelvjárása s szilaj dühöngése miatt;
670 XXI | értették, hogy mit beszél, s azoknak nagy gyönyörûség
671 XXI | minden munkát, mulatságot, s ment velük játszani.~Azt
672 XXI | szemináriumot kitanulta, s ha onnan meg nem szökött
673 XXI | leültessék egy dohos könyv mellé, s kényszerítsék olyan dolgokat
674 XXI | pálinkás csutoráját meglopják, s ha ettõl a fiúknak szédelgõs
675 XXI | volt, a másik tizenegy, s már úgy tudták a svihrovai
676 XXI | ahogy a Rákóczi-korszak s az utána következõ csillapodás
677 XXI | majolikakemencék tanúsítják, s egy-két régi bútordarab,
678 XXI | hát még mikor felnyitják, s megmutogatják az osztályokba
679 XXI | veri azt a hosszú rézdobot, s ezt a tótos magyar gúnyverset
680 XXI | a kies Rozsnyó-vidékre, s a vár alatt elterülõ falura
681 XXI | Itt írta a Charicleáját, s azt is Andrássynénak dedikálta.~
682 XXI | nyíló folyosókat mutatnak, s a legvastagabb középfalban
683 XXI | hajlanak alá a nyirkos falakon, s azt a fenyõfát ott az Isten-szobor
684 XXI | paszulyt futtatott fel rájuk.~S ebben a roppant háztömkelegben
685 XXI | nélkül maradt embereket s temetetlen halottakat hagyogassanak
686 XXI | mindenünnen a harc nyomorultjait, s az árván maradt porontyokat,
687 XXI | hollókkal és keselyûkkel; s mentsvárat csinált a számukra
688 XXI | bírja a néma szenvedést, s ha megorvosolta azt, elhallgatott
689 XXI | elhagyta, a másik folytatta, s úgy került, hogy a boldogtalanok
690 XXI | lutheránus prédikátor beszédét, s a kálvinista a plébános
691 XXI | plébános prédikációját, s egyik se bánta, hogy a másikat
692 XXI | maga is végighallgatta, s a két kisfiának is ott kellett
693 XXII | harangoznak be a karácsonyra, s mikor valaki alól két lovat
694 XXII | hegyen-völgyön keresztül kövesse, s a táborélet viszontagságain
695 XXII | vezérségen levõ uraikat, s azt tartották hõsi önfeláldozásnak:
696 XXII | Zsófia az ellenkezõt tette, s az övé volt a verseny pálmája.~
697 XXII | mintha külön húzogatnák.~S a mámoros hajfájásnak nincs
698 XXII | a ki nem aludt álomból, s nagyokat ásítva, kiadá a
699 XXII | dugtak a lábujjai közé, s azt meggyújtották: így rúgatják
700 XXII | elõtte a csapórácskaput, s beeresztették lovastól együtt.~
701 XXII | Miklós generálisnak szólt, s lerázva a zúzmarát a kacagányáról
702 XXII | merít a lobogó medencébõl, s tölti az égõ italt a feléje
703 XXII | feléje nyújtott ércfinakokba, s amellett az egész társaság
704 XXII | odafurakodik az osztogató alakhoz, s megrántja a csuhája ujját.~-
705 XXII | akarom mondani szent atyától.~S odatette eléje a hosszú,
706 XXII | ezt a kegyes fogadását. S csak attól függ, hogy elfelejtse,
707 XXII | a pecséteket a levélrõl, s a két kezével messze eltartva
708 XXII | megdörzsölte a szemeit, s újra hozzáfogott.~A danolóknak
709 XXII | körmével, tépi a fogával, s aztán a rongyait odadobja
710 XXII | Krasznahorkán! Ez volt az utolsó!~S azzal megkapta két kézzel
711 XXII | vargát ránt is a két tenyere, s az egész égõ borszeszt odazúdítá
712 XXII | tüzes emberekké váltak, s tódult aztán minden ember
713 XXII | számára is hozott levelet, s amint megtudta, hogy azt
714 XXII | ministránsfiúk piros rokolyája, s a fölé öltött csipkés fehér
715 XXII | Megcsókolta a két fiacskáját, s elbocsátá õket a sekrestye
716 XXII | megismerte a férje írását, s ajkához szorítá a pecsétes
717 XXII | egy levelet a templomban, s az Isten felséges színe
718 XXII | Elõvette az olvasóját, s elkezdte az Úr imáját suttogni
719 XXII | csak kitárul a templomajtó, s beront rajta egy ijesztõ
720 XXII | közeit elálló asszonytömegen, s odarohan a tabernákulum
721 XXII | pásztorbotja, azt felragadja, s mint ahogy a betyárok szokták
722 XXII | megpörgeti azt az ujjai közt, s odarivall az éneklõ tömegre:~-
723 XXII | magában: „Ez most részeg!”~S csak annál jobban rányomják
724 XXII | Zsófia elhagyta az imaszékét, s odasietett az ádáz emberhez.
725 XXII | felegyenesedett a fehér csuhás alak, s arcát dacosan felvetve,
726 XXII | összerendülve bocsátá el a kezét, s visszahajolt az istentagadótól.
727 XXII | ellene.~De õ elõrelépett, s mind a két kezével a mellére
728 XXII | Zsófia a gyülekezetnek.~S a nép rázendíté, ahol elhagyta
729 XXII | odarohant a sokaság közé, s elkezdett a pásztorbottal
730 XXII | a fején keresztülhúzták, s utoljára „sok lúd disznót
731 XXII | kitaszították a templomajtón.~S aztán énekelték tovább: „
732 XXII | a templomban kiabálni, s aztán a koldusasszonyokkal
733 XXII | mind egy karikára fûzött, s azt az öve mellé akasztotta.~
734 XXII | maradandóbb nem lesz a többinél), s nem igyekezett õt álmából
735 XXII | saját udvari éléskamráit s azokbul adott a szakácsoknak;
736 XXII | ünnepük a nyomorultaknak. S ha Miklós elzárta elõlük
737 XXII | híres szépanyjuk sorában, s mesélt a két fiúnak e fényes
738 XXII | is oly nagyon szerette; s mikor aztán a visszautasított
739 XXII | kezébe vette a férje kardját, s úgy szétverte õket, hogy
740 XXII | anyja térdére könyökölve, s nagyot borzadt, mikor az
741 XXII | hozzá a megholt felesége, s oly félelmes dolgokat beszélt
742 XXII | foglyokat kiváltson rajta, s halálát elõérezve, áttért
743 XXII | majd fognék egy botot, s tudom, úgy elraknám, hogy
744 XXII | nyitogat az igazságtalannak, s a pusztába kergeti az igazságost.~-
745 XXII | hallják.~- Szokjanak hozzá, s nõjön kemény kéreg a szívük
746 XXII | az éjszakai rettegések, s a sánták, bénák, sebesültek
747 XXII | békességet, meggyógyulást! S az Úr azokat hallgatja meg!~-
748 XXII | Elõttem az marad mindig. S ha te, egy Andrássy ivadék
749 XXII | földönfutó székely számûzöttek, s itt szerezték hírüket, hatalmukat,
750 XXII | most unokájuk visszatér s melyre te átkot kiáltasz,
751 XXII | Te élhetsz szeretetlenül, s meghalhatsz elsiratatlanul. -
752 XXII | lemond a véres dicsõségrõl, s elhagyott tûzhelyéhez vágyik,
753 XXII | bûneinket. Mi vétkeztünk, s te vezeklesz helyettünk.
754 XXII | atyját a saját várából?~- S ha az én apám volna amaz
755 XXII | én apám volna amaz ember, s az a vár volna a mennyország,
756 XXII | nem áll, hátra nem lép, s ha mond valamit, az már
757 XXII | hazasiet, egyedül, magában, s nem hoz magával más fegyvert,
758 XXII | Kiüríttetem a magtáraimat, s berendezem számukra szállásnak.
759 XXII | õt fenyegetõ asszonytól, s szótlanul indult kifelé.
760 XXII | hátrafordítá még egyszer a fejét, s meglátta azt a diadalmaskodó
761 XXII | anyjának ölébe kapaszkodik, s azt csókjaival halmozza
762 XXII | Megfordult az ajtóban, s odalépve ismét, ahol az
763 XXII | karszék támlányára tette. S baljával a szemközt álló
764 XXII | vagy fegyvert fogni kezedbe s visszaversz engem férfikézzel.
765 XXIII | példálóznak egymás latorságára; s azt az asszonyok is hallhatják -
766 XXIII | a nemzet ragaszkodása. S ez az asszony célt ért. -
767 XXIII | asszonyról, a szép Korponaynéról, s úton-útfélen danolják a „
768 XXIII | fojtani. A gyermek megijedt, s menekülni akart.~Hanem aztán
769 XXIII | szeretetteljesen vonta õt az ölébe, s megcsókolgatá a szõke fejét,
770 XXIII | basa lesz is bátyám uram, s háremet tart, se veszem
771 XXIII | exorcizáló füstölõmet érte. S ha megfizeti az árát a tiltott
772 XXIII | a hazát adja kelengyéül: s az én zászlómat kapcának
773 XXIII | felugorva helyébõl Zsófia, s azzal megragadva mind a
774 XXIII | magával apjuk arcképe elé, s ott térdre nyomta õket és
775 XXIII | maga is közéjük térdepelt, s aztán kezeiket saját összekulcsolt
776 XXIII | Azért, mert rossz, hiszed; s elég, hogy megtagadd, azt
777 XXIII | aki az ördögöt képviseli, s mindent tagad, ami jó, és
778 XXIII | szív maga utána szakad is.~S ez a férj még azonkívül
779 XXIII | a fiát is ellopta tõle, s árulásának jutalmát annak
780 XXIII | köntöse meggyulladt; fut vele, s mentül jobban rohan, annál
781 XXIII | ellenkezõjét bizonyosan tudja. S aztán nem elég neki, hogy
782 XXIII | állított fel a számukra, s naponkint sorra járta a
783 XXIII | utakat is megszállatta, s különösen nagy furfangos
784 XXIII | parasztház kemencepadkáján ülve, s azt egy jól megfizetett
785 XXIII | édes, egyetlen jó uram.”~S végzõdtek így: „a te sírig
786 XXIII | hálószobájában lefekvés elõtt, s elmondja elõttük az imát
787 XXIII | Miklós öcs feni a kardját, s kapcáskodni készül. Azért
788 XXIII | olyan, mint eddig volt, s azt még eddig senki se fogta
789 XXIII | levelet írsz az uradnak.~- S ez tégedet bánt? - kérdé
790 XXIII | kedvesem, drágám, szerelmesem, s küldözgetsz neki levélben
791 XXIII | amik e várban folynak, s ez árulás! Ennek útját állom!~
792 XXIII | sziklakapunál kelepce vár reá, s Dobsina közt seregestül
793 XXIII | közt seregestül elfogják? S íme, a te figyelmeztetésedre
794 XXIII | mikor már fele útján van, s a kerülõ útnak fordul. Ez
795 XXIII | hegyet nem rak, mint a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó
796 XXIII | fityegetnek, fejedelmek ajándékát, s aztán egy új mentekötõért
797 XXIII | medályért elcserélik a régit, s vele a régi gazdát. Ezek
798 XXIII | visszaesküszik a hûségüket, s csakhogy urak maradjanak,
799 XXIII | hát szurokba mártatja, s úgy égetteti meg. (Hiszen
800 XXIII | szeretettjérõl álmodott, s arra fölébred, megfordítja
801 XXIII | a vánkosát a feje alatt, s erre annak a messze távollevõnek
802 XXIII | rávenni, hogy imádkozzék már, s akkor is még mindig pajkosságokon
803 XXIII | kiszökött a közös ágyból, s odabújt az anyjához, s aztán
804 XXIII | s odabújt az anyjához, s aztán suttogva mondott el
805 XXIV | bátyjának a választ a levélre, s abban szemére hányta neje
806 XXIV | hűtlen, csapodár életét, s tudatta vele, hogy ő erről
807 XXIV | meggyógyítja a tüdõbajokat, s a szarvasmarhák szívébõl
808 XXIV | vagy! Nem értesz ahhoz.~S ment dacosan lefeküdni.~
809 XXIV | összekulcsolta a kezeit, s hõségtõl lihegõ szóval rebegé:~„
810 XXIV | feküdt, mint egy halott, s nem viszonozta a gyermek
811 XXIV | nyakába borult a kisfiú s keserves zokogással kiáltá:~-
812 XXIV | fölnyitá a szemeit e szóra, s rábámult nagy, sötét szemeivel
813 XXIV | Magához ölelte a gyermekét s megcsókolgatá szelíden.~-
814 XXIV | hadnagyok meg Miklós bátya.~- S te azt akartad, hogy azok
815 XXIV | takaró alá, ismét elõbújt, s az anyja kezét a szívéhez
816 XXIV | fog a kapun behajtatni; s majd meglátja, és a szemébe
817 XXIV | rossz szóval fogadni?~- S mit mondott erre Miklós? -
818 XXIV | ezzel a két kis ágyúval, s a saját gyermekeivel lövöldöztetem
819 XXIV | fel a nõ kétségbeesetten, s oly erõszakosan szorítá
820 XXIV | apát, az anyát, a testvért, s felgyújtja az õsi házat.~
821 XXIV | meg, majd attól elmúlik.~S az anya és a gyermek szíve
822 XXIV | lehet még írni egy levelet, s aztán kiszakítani az imakönyvbõl,
823 XXIV | kiszakítani az imakönyvbõl, s szélnek ereszteni!~De hogyan
824 XXIV | már a keze a levélírónak, s a szemei kápráztak, úgy
825 XXIV | reggel felkölté a kisfiát, s kiküldte, hogy keresse fel
826 XXIV | felöltöztette magát a frajjával, s odavezetteté az ablakzsámolyhoz,
827 XXIV | õröket felváltják a kapuban, s a fahordó szekereket üresen
828 XXIV | választá el a szobájától, s egyúttal Miklós száraz,
829 XXIV | hevesen felszakították, s betoppant rajta a dervisgenerális
830 XXIV | tudott emelkedni helyérõl, s parancsoló mozdulattal nyújtá
831 XXIV | a gyermekemet! - kiálta, s még piros is lett az arca
832 XXIV | odalódítá anyjához a fiút, s aztán a kinyújtott tenyerébe
833 XXIV | be kell kocogtatni elébb, s szerencsés jó reggelt kívánni.
834 XXIV | szörnyûséget el készül követni, s megragadom a kezét. Meglátod!~
835 XXIV | Miklós, a fejét lesütve, s nem várta, míg hozzá közel
836 XXIV | várta, míg hozzá közel ér, s az a kinyújtott kéz megérinti;
837 XXIV | kötelet fonok lepedõkbõl, s leereszkedem az ablakból;
838 XXIV | gyóntatópapjáért küldött, s fölvette a halotti szentségeket.~
839 XXIV | fel is kereste Miklóst, s elmondá neki, hogy egy haldokló
840 XXIV | est - felelt a prépost, s ment fel a templomlépcsõkön,
841 XXIV | maga körül a boldogságot. S ezt a tüzet oltotta ki az,
842 XXIV | már fel nem költi senki. S ez a mártírnõ el tudta titkolni
843 XXIV | elkezdõdött megint a borivás, s a fiú is ott velük végighallgatta
844 XXIV | amit az lerugdalt magáról, s aztán felkötötte a kardját,
845 XXIV | végû rézsisakot a fejére, s lesietett a csapatjaihoz.~
846 XXIV | pápista barkók, palócok, s mindkettõtõl elkülönítve
847 XXIV | hogy „mortuos plango”.~S erre a harangszóra egyszerre
848 XXIV | lábhoz bocsátják a fegyvert, s a kezeiket összekulcsolják
849 XXIV | keze, összetéve a keblén, s egymáshoz foglalva a körüle
850 XXIV | ismét összeszedik magukat, s kezükbe kapják a fegyvert.~
851 XXIV | a várnagy jön oda hozzá, s megszólítja.~- Kegyelmes
852 XXIV | dörmögé magában Miklós, s maga is felsietett a toronyba.~
853 XXIV | lábhoz eresztett fegyverrel, s felsietett a szobájába.~
854 XXIV | elmúlik.~A fiú elhitte, s magába hagyta diktálni a
855 XXIV | A gyermek felöltözött, s aztán követte nagybátyját
856 XXIV | kibukkant az a fák sûrûjébõl, s amint az erdõ szélében felkanyarodott
857 XXIV | öccsét a fehér barátcsuhában, s az elsõszülöttét. Szép meggyszín
858 XXIV | elsütés közben félremozdult, s a nyolc latos vasgolyó csak
859 XXIV | Ne szorítsd oly nagyon!~S azzal fuldokolva futott
860 XXIV | Andrássy István megfordult, s az erdõben eltûnt. - Egy
861 XXIV | összerogyott a gyermek, s nem bírt odább menni, úgy
862 XXIV | foghatót ember még nem látott.~S azzal a fiút félig karjain
863 XXIV | fiamnak a kezét!”~Megígérte s beváltotta.~Hát van olyan
864 XXIV | ajkait és szemeit újra, s a karját visszahajtani.~-
865 XXIV | fogva, odalépett eléje, s a nagyobbik így szólt:~-
866 XXIV | mindig mellette virrasztani; s mi nem engedjük meg, hogy
867 XXIV | Nézzétek, hogyan mosolyog?~S valamennyien, akik odanéztek,
868 XXIV | hátát az oltárnak támasztva, s nézte azt az örökké változatlan
869 XXIV | elbocsátom a hadakat a várból, s az éjjel megyek vissza a
870 XXIV | megyek vissza a kolostoromba, s felkötöm a cingulumot. Isten
871 XXV | kiheverte az elkeseredését, s iparkodott azt egyszerûen
872 XXV | teljes igazságában van. S minek olvasson végig az
873 XXV | fejedelmi párt részérõl s ezeknek a folyamatára fegyverszünet
874 XXV | nemzet ki volt fáradva, s a király kegyelmet kínált.~
875 XXV | kisfia lõ rá a kis ágyújával, s hogy a lövés komoly volt,
876 XXV | állást foglalt el a várban, s visszautasította a meghódolást.
877 XXV | mosolyogva, hogy „jól van”, s köszöntette általa a feleségét (
878 XXV | tett a város ostrománál.~S ez most természetesen ugyanazon
879 XXV | tábornoka volt a colonellusnak, s lóhátról beszélhetett hozzá;
880 XXV | menesztetett”; de az „ment”, s ez sokat változtat az eddigi
881 XXV | sürgetõs ügyeid vannak Lõcsén, s meddig tart azoknak rendbehozatala?
882 XXV | nevezetes fali táblához, s rákoppantva az ujja bütykével.~
883 XXV | kérdé a kuruc vezér, s már fõtt a feje mindenféle
884 XXV | mondá Belleville lovag, s félretolta az elmozdítható
885 XXV | beszállásoltam magamat, s ahogy a csupasz téglák bizonyítják,
886 XXV | levetette magát a kerevetre, s a két térdét a két keze
887 XXV | kunkorgatta a három ujja között, s szeretett volna olyasmit
888 XXV | már az állam tulajdona. S „l’état c’est moi”. Így
889 XXV | szobáiban, öltönyt váltott, s a Korponayné szállásának
890 XXV | Andrássy. - De hát ki az egyik s ki a másik?~- No hát a nagyságos
891 XXV | ellenséget!” Még ha asszony is. S Andrássy ebben a tekintetben
892 XXV | tõle szóhoz nem juthatott; s ez alkalommal egy egész
893 XXV | selyemre fehér plajbásszal, s gyügyögtetve oktatta, mint
894 XXV | egy csésze tejeskávéra, s barátságos beszélgetésre,
895 XXV | sem bírt vele konkurrálni, s ezzel a hazardírozással
896 XXV | kivetették a kockán a kasszát, s az õ háza a nyakán veszett.
897 XXV | felhagyni az önálló üzlettel, s bibickedésre adni a fejét.~-
898 XXV | elszörnyedés hangján Löffelholtzné, s felállt a helyérõl, átadva
899 XXV | váltani! - gondolá Andrássy, s odafordult a háta mögött
900 XXV | egyszerre elhagyta a helyét s ugyanazon ajtó felé sietett,
901 XXV | asszony az ajtóhoz nem ért, s ott hirtelen visszafordulva,
902 XXV | hegyét az ajka elé tette, s a szemével jelentésteljesen
903 XXV | kérem, oda a doktor mellé, s segítsen neki.~Andrássy
904 XXV | Lõcsén várja be egymást, s azután a bécsi futár átveszi
905 XXV | pecséteket ismét helyrepótolni s nyelvészeti ismeretei azoknak
906 XXV | segítenek lehüvelyezni, s így a két asszonyság mindent
907 XXV | amiket már elvettek tõlük, s régen másnak adtak? vagy
908 XXV | vett el a királypártiaktól, s aztán a maga híveinek adományozott?
909 XXV | csoportjábul nehány ismeretes név, s siet a „majthényi síkra”. (
910 XXV | legfelsõbb megerõsíttetésre. S ezek között volt Korponayné
911 XXV | kabinetirodájában feküsznek, s csak a legfelsõbb névaláírásra
912 XXV | reformáció fölötti vitában, s azon disputálnak, hogy ki
913 XXV | korcsmárost, hanem a mártírt, s védelmezte azt, mint hajdan
914 XXV | van itt voltaképpen szó; s az egész akadémiai vita
915 XXVI | maradjon Poprádon Husz apónál. S ha kinek nagyon sietõs volt
916 XXVI | poprádi vendéglõ elõtt, s megtölteté az átalagát igazi
917 XXVI | egy háromlovas szánkóra, s egyedül, minden szolgakíséret
918 XXVI | a szállást, a vacsorát, s az utóbb érkezõt már készre
919 XXVI | erkölcsi nézetek uralkodnak, s a legkisebb botrány annak
920 XXVI | magát a farkasbõr bundájába, s az asztrakán süvegébe, hogy
921 XXVI | elõjött a kapuszobából, s meg akarta tudni, hogy kinek
922 XXVI | múlva aztán visszatért, s azt mondta, hogy kegyeskedjék
923 XXVI | adtateremtettézve a németjét, s kénytelen-kelletlen felment
924 XXVI | hát nyittasd ki a kaput, s eressz utamra.~- Hát hiszen
925 XXVI | vágta be maga után az ajtót, s pokolra kívánta ezt az egész
926 XXVI | csakugyan otthon találta, s elmondta neki, hogy mi hozta
927 XXVI | idejövök az egész dandárommal, s kiteszem a szûrötöket innen!~
928 XXVI | szarvasbõr erszényemet, s megcsördítem benne a tallérokat,
929 XXVI | Cordialisan megszorítá a kezét, s azt súgta a fülébe:~- Tudod,
930 XXVI | hintódba a négy almásszürkét, s indulj ki csengõkkel. Hiszen
931 XXVI | négy szürkét a hintóba, s aztán hajtson ide a platzkommando
932 XXVI | minnelovag megölelte egymást, s azzal Andrássy a diadal
933 XXVI | orcával távozott el onnan, s az õrség tisztelgése mellett
934 XXVI | csörömpölve hullott le, s a kirukkolt kapuõrség fegyverrel
935 XXVI | ember nagyot hunyított rá, s gondolt hozzá valamit.~Az,
936 XXVI | megadást fog követelni, s senkinek sem ád meg semmit
937 XXVI | Éjjel nem tanácsos utazni, s ami legfõbb akadály, a relais-k
938 XXVI | pedig már nincs háború, s amazt elkíséri Bécsbe, ahol
939 XXVI | van, mint Lõcsén fõbíró, s egy sincs megbolondulva.
940 XXVI | gyerek! - kiálta Husz apó, s aztán egyet füttyentett
941 XXVI | süvegét, úgy jött az apja elé, s megállt elõtte katonásan.~-
942 XXVI | aki a ló lábát levágta, s úgy verte fel rá a patkót.
943 XXVI | biztatá õt csendesen Husz apó, s megtöltve újra a pipáját,
944 XXVI | galamboknak szoktak a csalogatók, s a legvékonyabb hangon kiáltott.~-
945 XXVI | mellé dugta a török kését, s aztán a fiatal Husz Hanzi
946 XXVI | alatt nem volt rá alkalma. S Szent Hubertus különösen
947 XXVI | vette a maga tropheumát, s hazáig cipelte.~Husz apó
948 XXVI | amiért kénytelen ott maradni, s aztán nemsokára érkezik
949 XXVI | a bundájába takaródzva, s nem kellett neki ringatás;
950 XXVI | az idõ, mikor fölneszelt, s kinézett az ablakon, a fák
951 XXVI | vadászkalandjait hallgatja, s hozzá szürcsöli az anyóka
952 XXVI | déltájon a köd felszakadozván, s a vidék egyszerre kitárulván,
953 XXVI | Felkelt az asztal mellõl, s lesietett a vendéglõ kapujába,
954 XXVI | aki az érkezõt fogadja, s õt a hintóból leemeli.~A
955 XXVI | postakocsis a nyeregbõl vezetett, s a városba érve, hatalmasan
956 XXVI | bõrfüggönyei le voltak húzva, s azokon csak egy kerek üvegablakcsa
957 XXVI | leghatalmasabban trombitálni, s mikor azt elvégezte, fogta
958 XXVI | fogta a hosszú ostort, s nagy pattogatással ösztönzé
959 XXVI | ott áll a mûhely elõtt, s vár a keréktalpvasalásra.~
960 XXVI | vette az ezüstfejû fokosát, s nekiindult gyalog a város
961 XXVI | elhullatott abrakon a kapu elõtt, s egy háziszolga cepelte be
962 XXVI | pemákja! - dörmögé Andrássy, s bement a postamesterhez.~
963 XXVI | lesz - szólt a postamester; s bürokratai pedántériával
964 XXVI | abba sorozott leveleket, s folyvást mondogatva magában: „
965 XXVI | aerariumnak négy garast.~S addig meg sem hagyta nézni
966 XXVI | csak eldugta a dolmányában, s akkor vette elõ, mikor már
967 XXVI | ajtó mögül a nyakába ugrik, s azt mondja: „No, ugye-e
968 XXVI | elõvette az öccse levelét, s végigtanulta annak a sorait.~
969 XXVI | tarthatta vissza a fia kezét.~S ugyanaz a kéz most az írja
970 XXVI | van, még most is vár reá, s nem engedi magát eltemettetni.~
971 XXVI | a vendéglõi tartozását, s szót sem szólva tovább,
972 XXVI | stracenói sziklakapu van, s a rossz hírû dobsinai barlang:
973 XXVI | elé a lovakat befogják, s a zúzmarától ropogó gyepen
974 XXVI | elõtt hozzá írt leveleket, s olvasá azoknak a tartalmát.~
975 XXVII | király, akitől mindenki fél, s egy asszony, aki senkitől
976 XXVII | valamelyik császári hadvezér, s úgy nem tesz vele, mint
977 XXVII | annyiféle provincia elfér, s amint a glóbus fordul, hol
978 XXVII | aki kegyelmednek hazafia, s a magyar ügyeknek éppen
979 XXVII | erõszakos leverését kívánják, s akkor ismét vérbe, lángba
980 XXVII | kerül a harci dicsõség, s milyen nyomor marad a diadalmak
981 XXVII | amikor delíriumban van, s ha egyszer magához tér (
982 XXVII | elkárhozottat; kezébe adom a tollat, s azt mondom neki: Uram! egy
983 XXVII | egy anyának a hálaimája. S a király meg fog engemet
984 XXVII | gyermekére hajtott le szelíden. S azt kiáltaná fel az égre: „
985 XXVII | kiáltok: „Juhozz, Kormos!”, s elkotródnak. Engem ne félts!
986 XXVII | villámsugárt is csomóra kötök, s nem égetem meg vele a kezemet.
987 XXVII | Krisztinának, hogy apját megmenti, s amit asszony asszonynak
988 XXVII | engedte magát felváltani, s akkor is a haldokló melletti
989 XXVII | hagyott ajtajú termeket, s kiszálltak az ablakon, ahogy
990 XXVII | szobákból minden élõ lélek, s még a kapu elõtt õrt álló
991 XXVII | a helyén rendületlenül, s számlálta a beteg üterén,
992 XXVII | ágya elõtti asztalon állt, s odatette azt a kezébe.~Most
993 XXVII | feszületet szájához emelte, s Jézus képmását erõsen szorítá
994 XXVIII | arcát a kámforos borékkal, s kiment a mellékszobában
995 XXVIII | õt váltani. Azt felkölté, s ezt súgta a fülébe:~- A
996 XXVIII | keresztül a várudvarra, s onnan ki az utcára.~Vehette
997 XXVIII | hogy oldalog el mellõle, s igyekszik át a túlsó gyalogjáróra,
998 XXVIII | ruháit, hogy oda felmehessen. S ez nagyon helyesen történt
999 XXVIII | Krisztinának -, fogass be, s hajts a kocsival a karinthi
1000 XXVIII | mert hosszú utunk lesz, s a körmünk közül kell élnünk!
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1683 |