1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1683
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1001 XXVIII | órai idõt remélek nyerni.~- S mit nyer az ifjasszony ezzel
1002 XXVIII | rám: én odasietek vele, s megelõzöm az ellenfelei
1003 XXVIII | hat lovat fogatok eléje, s a gänserndorfi postának
1004 XXVIII | keresztül a Szepességen, s minden postaállomásnál magammal
1005 XXVIII | tõlem kapott passe partout, s aztán mondja el neki élõszóval,
1006 XXVIII | mappát vegyék a kezükbe s cirkalommal mérjék ki, melyik
1007 XXVIII | melyik a rövidebb útvonal, s azon eresztenék el a stafétájukat.
1008 XXVIII | nótájukat, iszom a kulacsukból, s még õk fognak a pusztákon,
1009 XXVIII | fekhelyétõl visszatartani, s az mindjárt megtudta, hogy
1010 XXVIII | trónörökös, Károly megérkezik, s a kormányzat iránt intézkedik.
1011 XXVIII | értesítsék a király kimúltáról, s teljhatalma megszûntérõl.~
1012 XXVIII | vissza az anyakirálynõ, s szakítson félbe minden alkudozást
1013 XXVIII | korlátnoknak kellett elkészíteni, s az özvegy királyné aláírásával
1014 XXVIII | minden lovat elvittek elõle, s minden hatalmaskodása mellett
1015 XXVIII | lovakat, kiállt az útszélre, s a legelsõ utazót feltartóztatta,
1016 XXVIII | istállókészletet elviszi elõle, s annak is felsõbb rendelete
1017 XXVIII | valamit írt egy cédulára s azt felküldte a kocsissal
1018 XXVIII | beült hozzájuk a hintóba, s ott maradt addig, míg a
1019 XXVIII | hintóba, akkor kiszállt onnan, s sietett a városházára.~Már
1020 XXVIII | császári seregek pivotja, s azok mindenütt el vannak
1021 XXVIII | nem eléggé - szólt Alauda, s a kiterjesztett írást az
1022 XXVIII | uram leült az asztalhoz, s annak a fiókjából egy összegyûrt
1023 XXVIII | összegyûrt cédulát vett elõ, s aztán a két iratot úgy olvasta
1024 XXVIII | mikor Lõcsére érkezik, s itt átadja a szathmári stafétának
1025 XXVIII | ország békességét megõrizni, s a gyanús személyeket in
1026 XXVIII | koponyámat, egyet gurítok vele, s mikor visszajön, megint
1027 XXVIII | megírom - mondá Alauda uram, s leült az íróasztalhoz, és
1028 XXVIII | szerencse egyszerre megfordul, s kezdi regressirozni magát,
1029 XXVIII | államügyeknek: de a magánbecsület, s különösen a katonatiszti
1030 XXVIII | felvert ember, haragos volt, s azt izente vissza az ezredesnek,
1031 XXVIII | katonapikétet fognak érte küldeni, s muskéták között vitetik
1032 XXVIII | kapacitálni hagyta magát Alauda, s felöltözve teljes hivatalos
1033 XXVIII | maga mentsége elõadásának, s elfoglalt állását kellõ
1034 XXVIII | összeesküvésére figyelmeztetik, s ezekkel kapcsolatban a csalhatatlan
1035 XXVIII | megsértett lovag úrnak; s tette ezt a megkövetést
1036 XXVIII | fenyõket megvásárolta tõlük s elrendelte, hogy a sirokai
1037 XXVIII | pemákok még tízet követeltek, s nem akarták odább ereszteni
1038 XXVIII | kifizette a fenyõk árát, s csak úgy tudott megszabadulni.~
1039 XXVIII | telerakták instantiákkal, s majd hogy széjjel nem szedték
1040 XXVIII | keserves rimánkodásaikkal, s ez a mulatság tartott rá
1041 XXVIII | hosszúakat, természetesen, s mikor aztán a türelmébõl
1042 XXVIII | bõséges borravalókat osztogat, s ahol megszáll, ilyen cifra
1043 XXVIII | megtudjuk, hogy ki ül benne, s mit visz olyan nagy sietve?”~
1044 XXVIII | bánja!”~Bement a vendéglõbe, s elõzaklatta a fogadóst.~-
1045 XXVIII | aki sót szállított Pestre, s most visszatéret diákokat
1046 XXVIII | perspektíváját, ha van, s úgy nézzen utána, mert az
1047 XXVIII | ármádia közeledését is, s fogadni lehet rá, hogy a
1048 XXVIII | ekhós tetejû szekérre, s jól elhajtatott elõre.~Most
1049 XXVIII | hát egész férfiúi erélyét, s hozzáfogott a komoly versenyhez
1050 XXVIII | ellátta magát két napra, s akkor aztán nekiindult lóháton
1051 XXIX | utasok leszálltak pihenni, s gyalog jártában igyekezett
1052 XXIX | határozottan keletnek fordul az út s kezdõdik egy messze terjedõ
1053 XXIX | apróbb-nagyobb tömpölyökkel, s azoknak a partjain díszlik
1054 XXIX | buzogányos nád, az élesmosó sás s a zsurlók és páfrányok mindenféle
1055 XXIX | alkonyodó ég lángvörös, s annak a visszfényétõl a
1056 XXIX | Kaszáscsillag is ragyogott, s az ég még mindig sávokra
1057 XXIX | hagyjuk abba az imádkozást s tegyünk magunk valamit.
1058 XXIX | Juliánna leszállt a szekérrõl s visszament a kocsissal a
1059 XXIX | közökben a híd közepébõl, s azokat a mellvéd mellé rakták.
1060 XXIX | résbe bele kell botlani, s akkor a lova menthetetlenül
1061 XXIX | felültek megint a szekérre, s nagy lelkinyugalommal csörtettek
1062 XXIX | békóba tette a lovait, s kicsapta a fûre, maga ott
1063 XXIX | rakott tüzet csereklyébõl, s lefeküdt melléje.~- Hát
1064 XXIX | írószerszámját Korponayné, s hirtelenében néhány sort
1065 XXIX | összehajtotta, lepecsételte, s címezte Pálffy János nádornak.~
1066 XXIX | majd elöl mennek gyalog, s megvilágítják az utat az
1067 XXIX | odaállt Rákóczi arcképe elé, s a szemét törülgette.~- Szegény
1068 XXIX | kihívni Magyarországból, s amint az meglesz, jön Lengyelország
1069 XXIX | magam megyek a szekérrel, s úgy elviszem azt a másik
1070 XXIX | meggyújtatta a fáklyákat, s maga ment el vezetõnek egy
1071 XXIX | ott maradt a csárdában, s vígan dalolva mosogatta
1072 XXIX | álló drótozott lámpást, s az ajtón kaparászónak eléje
1073 XXIX | Juliánna szaladt a söntésbe, s hirtelen elõhozott a szomorú
1074 XXIX | ráért az unalmát ûzni, s ahogy tudta, végignézegette
1075 XXIX | hihetetlenebb, mint a másik, s mind igaz történet.~- Du
1076 XXIX | önkénytelen támadó kifejezésével.~S aztán amíg egymagában volt,
1077 XXIX | aztán amíg egymagában volt, s hangosan fütyörészve járta
1078 XXIX | Juliánna a tûzhelyhez látott, s nemsokára kellemes, zsírba
1079 XXIX | ménesrõl! - kiáltá eléje vágva, s azért félbe sem hagyta a
1080 XXIX | nyakába veté a karikást, s kettõt a komondorok közül
1081 XXIX | sótartót rendén odakészített, s még egyszer megforgatva
1082 XXIX | szépséges szép asszony, s hozott neki abból a borából,
1083 XXIX | aki odaült mellé a padra, s nem haragudott érte, ha
1084 XXIX | kengyelszíjat rövidebbre húzatta, s aztán onnan a magas lóhátrul
1085 XXIX | közben kell kiereszteni, s nagyokat kongatni vele;
1086 XXIX | megkapod, ha odaát leszünk.~S onnan a lóhátról megadta
1087 XXIX | nádason vezetett keresztül, s neve gyaníttatja, hogy ezen
1088 XXIX | vonított néha a berekben, s a mocsár fülemüléje, a nádiveréb
1089 XXIX | Néhol ingadozik a talaj, s az elõre baktató csikóslegény
1090 XXIX | nymphaea széles bõrleveleivel s az urticularia apró, sárga
1091 XXIX | azt az egyik pisztolyt, s odairányozva a legény villogó
1092 XXIX | hát tessék utánam sétálni.~S csak azért is a legmélyebb
1093 XXIX | közül. - Én ugyan elalvám.~S kezdte homályosan tájékozni
1094 XXIX | magát, hogy mint került ide, s mik történtek vele tegnap
1095 XXIX | összeszedte az úti holmiját, s sietett ki a kisajtóba,
1096 XXIX | állt, lesunyta a két fülét, s ment, amerre hajtották.
1097 XXIX | lovasát, mint a táltos; s tudta már, hogy ott legjobb
1098 XXIX | stációt kellett tartani, s bicsakkal lefaragni a kerekekrõl
1099 XXIX | kellett szállnia a hátáról, s úgy vontatni ki a kantárjánál
1100 XXIX | hadszálló hely, püspöki város, s mindamellett két kálvinista
1101 XXIX | hogy kinek a küldötte, s hogy haladéktalanul a nádorhoz
1102 XXIX | egyenesen a nádorhoz sietett, s a magával hozott ötpecsétes
1103 XXIX | felmetszette a pecséteket, s kivette a levél tartalmát.~
1104 XXIX | nádor háta mögött álltak, s beleláthattak a széttárt
1105 XXX | maradvánnyal könnyű lesz elbánni. S akkor aztán prédára esik
1106 XXX | használt föl a királypártiak s a kurucok között) nemzeti
1107 XXX | etikettszabály szerint kifestve, s a szokásos szépséglegyecskékkel
1108 XXX | villogó alabástromfehérek, s kezének ujjai, amiket a
1109 XXX | de egy szép kéz tünemény.~S ez az egy nõ nem nevet Andernach
1110 XXX | rózsaszínbe játszó ujjaival, s azt kérdi a mellette álló
1111 XXX | nyújtott a folyamodó hölgynek, s igen meleg hangon biztosítá
1112 XXX | terem ajtajáig kísérte õt, s méltóságos asszonynak címezte.~-
1113 XXX | nekem, hogy utánajárhassak, s az elcserélt iratot visszakeríthessem.~
1114 XXX | keresett volna Bécsben? S ha nem onnan jött, hogyan
1115 XXX | Sietett új lovat vásárolni, s amint az nyereg alatt volt,
1116 XXX | alatt volt, felkapott rá, s visszaügetett azon az úton,
1117 XXX | méltóztatik a fürdést megelégelni, s a hivatalos órát újra megtartani.
1118 XXX | felség teljhatalmazottja, s tõle kérjem az atyám számára
1119 XXX | mégis megelõzött kegyelmed, s ezzel szegény atyámnak az
1120 XXX | szolgáló indok nem volt az. S Andernach lovagot megcsalták
1121 XXX | udvariasan üdvözölte a hölgyet, s megfordította a lovát -
1122 XXX | bevezette a lovát a pitvarba, s odakötötte a kantárját az
1123 XXX | egy kettétört fringiával, s tudomást sem igen vett a
1124 XXX | a dohányvágó félkardot, s megfenyegette vele a vénasszonyt,
1125 XXX | amibõl kirítt a félelem, s mérgesen dörmögé:~- Heh!
1126 XXX | méltatlankodva a fogadós, s ledobta az asztalra a félkardot. -
1127 XXX | hányta magára a keresztet, s dörmögött olyasmit, hogy „
1128 XXX | dörmögé a korcsmáros, s úgy reszketett, majd a hideg
1129 XXX | karikát rajzolt a tenyerébe, s azután belecsapott csattanósan.
1130 XXX | rajzolt kör képviseli a L. S.-t (Locus Sigilli).~- Mármost
1131 XXX | kaparászott, csörömpölt, s aztán csak elõbújt megint,
1132 XXX | hanem a belét vették ki, s mást tettek helyébe.~- No
1133 XXX | banya, leülve a rokka mellé, s rákezdve a csepûfonást.~-
1134 XXX | Habakuk, ne hagyj magamra! - s aztán lábhegyen settenkedve
1135 XXX | befelé tárt ajtót kihúzta, s odamutatott, babonás borzalommal. -
1136 XXX | tódított, amennyit csak tudott, s a vacsoránál úgy jól tartották
1137 XXX | hallgatta mindezt csendesen, s mekegtette egyformán a kecskerokkát;
1138 XXX | lovagot a dunnaverembe, s rácsukták a benyíló ajtaját,
1139 XXX | leánya, meg a vén Dorka, s úgy táncolták hármasban
1140 XXX | okozott. Hazamenni Bécsbe s megint visszatérni, kétheti
1141 XXX | szekér is megérkezett ezóta, s Blumevitzné tudatta az urakkal,
1142 XXX | Pálffy nem kénytelen venni, s az idõhaladék az õ szövetségese.~
1143 XXX | megkötötte és aláírta a békét, s most már csak a befejezési
1144 XXX | értesült I. József haláláról, s õ is azonnal gyorsfutárt
1145 XXX | félbe az alkudozásokat, s készüljön a had folytatására.
1146 XXX | a visszahívó parancsot, s rögtön futtatá a megbízottját
1147 XXX | békekötés halogatására ösztönzi, s Huszra hívja össze az országgyûlést.
1148 XXX | A fejedelem parancsát s a király halálhírét.~- Elkéstél
1149 XXX | de nincs legyõzött sem.~S hogy senki se maradjon az
1150 XXX | alászántani a leforrázott vetést, s tönkölyt, tatárkát, tengerit
1151 XXX | lapját ennek a történetnek, s aztán porzót hintenek rá.~
1152 XXX | Nagy-Károlyból a sereg elé, s ott szemben jön reá egy,
1153 XXX | név szerint Pálffy bánnak, s akkor õ maga is a szabad
1154 XXX | Összehívják az országgyûlést, s ami sérelme van a nemzetnek,
1155 XXX | tisztességül, mint a temetésnél, s azután lerakják szép sorban
1156 XXX | vagy a Boldogságos Szûz, s az aranyhímzésû szavak:
1157 XXX | zászlótartók lovaikról, s leütik a földbe a zászlónyeleket;
1158 XXX | csoport, a kuruc tisztikar s a császári lovas kíséret
1159 XXX | egy csoporttá gomolyodik, s megindul Nagy-Károly felé,
1160 XXX | megindul Nagy-Károly felé, s ezzel ki van adva a nagy
1161 XXX | ami a ló alatt beszakad s a lábait összemetéli, csak
1162 XXX | fagyva. Van nagy káromkodás!~S aztán a lovas csapatok után
1163 XXX | bomladozik most már szerteszéjjel s keresi az utat, melyen hazájába
1164 XXX | elõl egy várossal odább. S amint azt megszállták, megint
1165 XXX | fáradtak, van nagy öröm, s az öröm étvágyat csinál.~
1166 XXX | vannak. Szénának, zabnak s egyéb abrakféléknek híre
1167 XXX | gabona hosszú sorban takar.~S ahol a levágott rozs megszûnik,
1168 XXX | férfi, az a nagy szál ember, s a kaszáját fente. Háttal
1169 XXX | megállíttatá a szekerét, s a kocsisának azt mondá,
1170 XXX | hajolt ki a kocsiernyõ alól, s odakiáltott a kaszásra csengõ,
1171 XXX | vállára vetette a kaszáját, s átugorva az út melletti
1172 XXX | odasietett a szekérhez, s ott megállt, és a szeme
1173 XXX | kacagott a kaszás férfi, s az a kacaj még rettenetesebb
1174 XXX | Juliánna nagyot sikoltott, s a mellette ülõ Krisztinára
1175 XXX | szál férfi, fedetlen fõvel, s egykedvûen köszörülte a
1176 XXXI | Tisza-parti vendéglõnél, s ott megragad, várva, míg
1177 XXXI | lenyakaztatni a saját leányát? S most ez a megkínzott, halálra
1178 XXXI | Blumevitz elnevette magát, s kezét nyújtva, mondá Juliánnának.~-
1179 XXXI | tenyerével a férje homlokát, s zila tekintettel nézett
1180 XXXI | asszony, vonogatta a vállát -, s ha erre visszaemlékezik
1181 XXXI | hogy billet doux volt az, s legyen kegyelmedre ezentúl
1182 XXXI | társaság mindenféle ügyeirõl s a világ folyásáról. Senki
1183 XXXI | szomszéd faluban a seregénél, s egyedül indult el a hintajával,
1184 XXXI | félbolond, a dervisgenerálisról, s aztán szaladt egyenesen
1185 XXXI | egyszerre visszafordul, s egyenesen visszasiet ahhoz
1186 XXXI | hogy milyen hatalomnak ura?~S aztán ezt a démonoktól eredt
1187 XXXI | Hátha kialudt már ez a láng, s csak hamuja maradt meg?~-
1188 XXXI | amint Kassa kapitulált, s a mi hadtestünk a Szepességre
1189 XXXI | között már alá van írva, s hogy annak a szövege mit
1190 XXXI | fegyverrel a kezében fogatott el, s mert korábban a császári
1191 XXXI | haditörvényszék elé állították, s halálra ítélték. Hogy még
1192 XXXI | fogságban levõ kuruc tisztnek, s az amnesztiát kiterjeszti
1193 XXXI | hivatalosan még meg nem küldetett, s ha akarnám, azonnal kivitethetném
1194 XXXI | a piacra a vesztõkõ elé, s úgy tehetnék vele, mint
1195 XXXI | Heisternek bosszúságot, s ez dupla ár.~- Maradjunk
1196 XXXI | szathmári békeszerzõdést, s azonnal szabadon bocsátok
1197 XXXI | türtõztesse az indulatát, s ne tartson vele semmiféle
1198 XXXI | galibába, amint kiszabadul, s akkor az azután történtekért
1199 XXXI | hanem az is meglátta õtet. S aztán õt meglátni és minden
1200 XXXI | fegyverbe az õrség!” - s odakiáltott az imádott szép
1201 XXXI | ország ügyeinek vezetése. S az írott papiros nem sokat
1202 XXXI | felruházták teljhatalommal, s elküldték Csehországba.~
1203 XXXI | proscriptionalis táblákra írták fel, s gyalázattal tetézték. A
1204 XXXI | ítélõmesterek elé állítják, s úgy elzárják, hogy a hozzátartozóik
1205 XXXI | menten a rabszolgájává tesz, s nincs elõtte sem magas,
1206 XXXI | ellenfélre, akit le ne gyûrjön, s végre vágyat kap egymással
1207 XXXI | egymással szembekerülni, s kockára tenni gyõzhetetlen
1208 XXXI | köznemesbõl grófi rangra s az ország legmagasabb méltóságára
1209 XXXI | Ein Kuss tut nicht weh!” s akkor elkezd csókolni a
1210 XXXI | odamegy a szép asszonyhoz, s leülve a lába elé, tolvajkodó
1211 XXXI | a cipõje szalagcsokrán, s vigyorgó pofával sandalog
1212 XXXI | Kérelmezõ vagyok, állnom illik.~S azzal röviden, világos mondatokban,
1213 XXXI | rendületlenül megállták a hûséget, s itt õrzék a trónust akkor
1214 XXXI | békeszerzõdés másolatát, s allegált belõle a kancellárnak,
1215 XXXI | a kurucok ragaszkodtak, s csak ennek a részükre történt
1216 XXXI | jogtalanul kötötte azt meg, s a diéta meg fogja semmisíteni.
1217 XXXI | megdicsõültek sorában volt, s Pálffynak a visszahívatása
1218 XXXI | jóhiszemûleg kötötte meg a békét, s egész bona fide élt a királyi
1219 XXXI | birtokai visszaadatnak, s ugyanott van a kegyadomány,
1220 XXXI | kapta a királyi kegylevelet, s minden birtokába be lett
1221 XXXI | lázadó férje, Korponay János s a hóbortos apja, Ghéczy
1222 XXXI | mikor a fogaim között volt.”~S egy kis halk nevetés is
1223 XXXI | csipõjére feszítve a kezét. - S ezt a nagyasszony csakugyan
1224 XXXI | helyette a székbe ülni, s õ tartja a gyûléseket Krasznahorka
1225 XXXI | belevágott a fõúr szavába, s nem hagyta tovább beszélni.~-
1226 XXXI | kívül jár Németországban, s informálni a bécsi és magyarországi
1227 XXXI | letelepedett a pamlagra, s a kis kapucinusmajommal
1228 XXXI | aki odakuporodott melléje, s bújósdit játszott a karját
1229 XXXI | vívás közben sebet kapott, s még nem tudja, hogy halálosat-e?~
1230 XXXI | kancellár észrevette a hatást, s elég kíméletlen volt a kapott
1231 XXXI | békekötés felforgatására, s ezzel elveszt óriási nagy
1232 XXXI | békességet, magas pártfogóit, s azonkívül saját magát is.
1233 XXXI | árulót szoktak megfizetni, s aztán nem ismerik többé!
1234 XXXI | környékezni. Az elõtte álló alak s a pompás úri terem helyett,
1235 XXXI | a kaszált búzarenddel, s annak a folytatásával, a
1236 XXXI | kaszás embert, aki átkozódik, s homályos rémarca Fabricziuséhoz
1237 XXXI | azt az átkozódó rémet, s lássák meg azt a másikat,
1238 XXXI | szerezzen magának új érdemeket.~S az a sóvár tekintet megmagyarázta,
1239 XXXI | festék az az ifjú nõi arcon!~S csak egy mozdulata a szempilláknak
1240 XXXI | éjsugáros kék ég borong - s meg lettek volna szerezve
1241 XXXI | de felnyíltak kerekre, s ilyenkor ezek a szép szemek
1242 XXXI | Fogok új érdemeket szerezni!~S azzal, még csak az etikettszerû
1243 XXXI | kapitulációba foglalt igényérõl, s ragaszkodni egyszerûen a
1244 XXXI | János megkapta Munkácsot, s a várral együtt a nagyteremben
1245 XXXI | Most már Kassán van Pálffy, s ott hozza rendbe a dolgokat.~
1246 XXXI | dolgokat hoz rendbe a bán? S miféle eszközökkel? Azt
1247 XXXI | hogy kitérjen az útjából, s felhajtasson egy látogatásra
1248 XXXI | asszonynak, szalmaözvegynek.~S ennél meg is találhatná
1249 XXXI | kellene a kitüntetését, s az magától hullana az ölébe.
1250 XXXI | kulcsait megkaphassam tõled, s kiszabadíthassam azt a leányt,
1251 XXXI | enyimet magasabbra nyomja. S nézd, hogyan megcsaltak!
1252 XXXI | ha a hintóból kihajolna s fehér kendõjével feléje
1253 XXXI | emlékezet izzó csalképeit, s futott tovább a rögeszméje
1254 XXXI | hogy elérte, megfogta, s megint elragadták elõle
1255 XXXI | szerette ezt a kis porontyot, s mégis úgy el tudta hagyni,
1256 XXXI | öregapjánál volt Garamszegen; s oda nagy okai voltak Juliánnának,
1257 XXXI | ágyacskája mellett virraszt, s meséket mond az aludni nemakarónak.~
1258 XXXI | gyönyörû székesegyházon s a Szt. Mihály templomán
1259 XXXI | egy köve sem látható már. S a város maga még hatalmasabb
1260 XXXI | takarják homlokzataikat, s azokon belül lapos födélzetek
1261 XXXI | katona vonul ki fegyverben, s ugyanannyi polgár, buzogányokkal
1262 XXXI | kezében, zeneszó mellett, s ezek õrzik ott a kaput és
1263 XXXI | lehet itt árulást elkövetni.~S hogy a hetivásárra jövõ
1264 XXXI | csoportonkint eresztik be a kapun, s ami ütõ, vágó eszközt hoz
1265 XXXI | nép odahagyja a szekereit, s tódul a megnyitott kapu
1266 XXXI | lenni, hogy mi lehet az, s igen kedves szolgálatnak
1267 XXXI | székesegyház felõli téren s a fõhadparancsnokság épülete
1268 XXXI | fellépdegél; a vörös dolmánya s a bõrtokba dugott hosszú,
1269 XXXI | azok, akiket szeretett; s aztán az akkori idõk megszokott
1270 XXXI | hogy ez a vesztõhely itten, s hogy nem menekülhet innen:
1271 XXXI | hóhér levetette a palástját, s lehúzatta magáról a legényeivel
1272 XXXI | mutogatva.~Korponayné odanézett, s az erkélyre kilépegetõ urak
1273 XXXI | lovasság kétfelé bontakozik, s a szabadon hagyott térre
1274 XXXI | kettétöri a kegyelem botját, s ledobja az utca kövezetére.~
1275 XXXI | amint annak vége szakadt s a népzúgásból kivehette,
1276 XXXI | erõt vett rajta az ösztön, s egy pillanatra odatekintett
1277 XXXI | szorult hintajából kihajlik, s odakiabál az erkélyen álló
1278 XXXI | erkélyen álló fõurakhoz, s a két kezében egy szétterjesztett
1279 XXXI | lepkebábból pattant volna elõ. S fegyvere volt elég: ki tudja,
1280 XXXI | el láncok közt Kassára. S biz a jámbor kurucok, akik
1281 XXXI | zászlóval a kezében jön közéjük, s akkor melléállnak, a labancra
1282 XXXI | vezér feje fölött a pallost, s azt mondták rá: „Ugyan jól
1283 XXXI | Pálffy János, ahogy Juliánna, s vele együtt az egész világ
1284 XXXI | börtönbõl kikönyörögte, s ezzel a diadalával úton-útfélen
1285 XXXI | tengerbe bele kell fulladni.~S hol ennek a tengernek a
1286 XXXI | olyan széles ez a néptenger; s annak minden hulláma ellensége
1287 XXXI | nyugalmát, mind kockára tette... s amit nyert helyébe, tiltott
1288 XXXI | megátkoztatott a saját apjával, s az átokból maga is kivette
1289 XXXI | beleavatkozott az óriások harcába, s bálványokat segített ledöntögetni...
1290 XXXI | segített ledöntögetni... s szerzett magának utoljára
1291 XXXI | ajtót becsapnak elõtte, s a piacon ujjal mutogatnak
1292 XXXI | piacon ujjal mutogatnak rá, s még a világtörténetben is
1293 XXXI | kártyavárat, amire ráfújtak s összedûlt.~Hát ezért kellett
1294 XXXI(5)| szerzett szép asszony ellen, s Thaly Kálmán a Századokban
1295 XXXII | fél, csak az Úristentől, ~s egy gyermek, aki semmitől
1296 XXXII | ostromát végig kiállta, s mikor már elfoglalták a
1297 XXXII | pinceboltokon keresztül megszökteté, s aztán az embernemjárta hegyszakadékokon
1298 XXXII | Fügedy Nagy Endre házánál, s a pozsonyi törvényszék elé
1299 XXXII | püspök, Báthory György ellen, s azt Turalukán félholtra
1300 XXXII | lutheránus tótokat Árvában, s azokkal megrohanva Árva
1301 XXXII | nagy hirtelen elfoglalta, s onnan kezdte el a Pilátus-kergetést.
1302 XXXII | muskétásnak az öltözetében, s fittyet vetett az akasztófának,
1303 XXXII | sarkaikra patkókat veretett, s hátukon dohányt vágatott (
1304 XXXII | barátjával) Varsóba kimenni, s ott az osztrák követnek
1305 XXXII | ez csak mulatság volt. S ha sebet kapott, hát ez
1306 XXXII | legédesdedebb álmai közé, s mikor aztán a hold lementével
1307 XXXII | elõbújt a hullagarmadából, s keresztülúszta a Tiszát,
1308 XXXII | akit a labancok elfogtak, s Kassán fogva tartottak,
1309 XXXII | furfangossággal a börtönébõl, s akkor e népvezérrel együtt
1310 XXXII | megrohanta a bányavárosokat, s azokból a császáriaknak
1311 XXXII | utánament a hûtlen jóbarátnak, s azt Tállya körül utolérve,
1312 XXXII | igen gyanakodott a másikra, s nem mert a lakomán a feltett
1313 XXXII | egyet a rettegett kupákból, s azt fenékig ürítse a jó
1314 XXXII | is szedte a sátorfáját, s úgy elinalt az országból,
1315 XXXII | beköltözött a kuruc csapatjaival, s nem félt lefeküdni abba
1316 XXXII | mennyire erõs szíve vagyon, s hogy nem fél semmi teremtett
1317 XXXII | már ötven esztendõs volt, s ilyen idõs korában szánta
1318 XXXII | Jánossal, aki beleszeretett, s megkérte a kezét.~Ghéczy
1319 XXXII | otthagyta a császári zászlót, s átpártolt a fejedelemhez,
1320 XXXII | is tetszett ez a titulus, s nagy önelégültséggel szokta
1321 XXXII | ujját a hosszú szakállában, s szándékosan is odaállt a
1322 XXXII | stracenói völgyön át Kassa felé, s a zivatar útban kapta, kezdte
1323 XXXII | lecsapó villámütést megelõzi, s ami hasonló ahhoz, mintha
1324 XXXII | kacagánya volt a vállán, s a mennykõ a macskaszõrt
1325 XXXII | tudták magához téríteni, s a teste a jobb vállától
1326 XXXII | hebehurgya és nyíltszívû volt, s a rettenthetetlen férfinak
1327 XXXII | megfenyítésére nem volt elég erélye. S ha a mennydörgést meghallotta,
1328 XXXII | és kényesõt is termelt, s azokkal messze külföldre
1329 XXXII | macskabõrbõl varrt palástot, s beült az üvegkalitkába.~
1330 XXXII | mennyire erõt vett az idegein, s gyûlölte s rettegte saját
1331 XXXII | vett az idegein, s gyûlölte s rettegte saját magát, amért
1332 XXXII | bujdosó vezérek utasításai, s azokat õ közölte az idebenn
1333 XXXII | a palócok humorizálnak, s az „adjon Isten” mellé a
1334 XXXII | legény „engem kendnek!”, s a „dicsértessék” után a
1335 XXXII | kalapot az utazó uraság elõtt, s a háta mögött mondják el
1336 XXXII | kalap alól az idegenre, s el nem árulnák, hogy beszélni
1337 XXXII | templomukat eldugják a völgybe, s az országutat a helységen
1338 XXXII | be az utazó háta mögött, s ami utána következik, még
1339 XXXII | régen porig égettek már, s azóta nem szállta meg senki.
1340 XXXII | unokabátyjával, Zsigmond úrral, s nemegyszer megülte õkegyelme
1341 XXXII | eltûnik a bérctömeg alá, s másutt tör ismét harsogva
1342 XXXII | együtt a kocogó lovakkal, s aközben mindenfélérõl beszédbe
1343 XXXII | között egy kanyarulatnál; s rövid idõn ott látta ez
1344 XXXII | medve és a vadkan tanyázik, s ez az örökös dobogása az
1345 XXXII | ebéd után beállt az est, s a nyári gyümölcs késõ õsszel
1346 XXXII | összeesküvõket elfogdosni jönnek, s még az asszonyok szobáit
1347 XXXII | attól, amilyen hevesvérû.~S magában azt mondta, hogy
1348 XXXII | az ismerõs sziklafalon, s rátalált a nemes gyopárra,
1349 XXXII | szirma, kelyhe csupa ezüst, s aztán a hintót elõrebocsátva,
1350 XXXII | törtetett a bokrokon keresztül, s csakugyan ott találta a
1351 XXXII | erek, ajkai elvékonyultak; s azok a mindig ragyogó szemek,
1352 XXXII | meglepetést, csak csodálkozást; s a gyermek nem ugrik fel
1353 XXXII | csinálok neki kis koporsót s idehozom a kriptába.~Egy
1354 XXXII | az ezüstgyopár csokrot, s azt nyújtá a kisfiának.~
1355 XXXII | én kis halottaim számára.~S odatûzte a kis gyopárcsokrot
1356 XXXII | bogarak be ne törhessenek, s aztán nagy okosan rátámasztva
1357 XXXII | aztán majd odavezetlek.~S mint aki bölcs tanácsadása
1358 XXXII | felkéredzkedett az anyja ölébe, s átkarolta annak a nyakát -
1359 XXXIII | Azt az ember becsukja, s békét hágy neki. A folyosó
1360 XXXIII | van egy ajtó, azon benyit, s egy fülkében találja magát,
1361 XXXIII | lépcsőt, azon megint lemehet s ott van, ahol az előbb volt,
1362 XXXIII | egész tányéros állvány, s annak az üregében következik
1363 XXXIII | felmehet a ház belsejébe, s ha ott még egynéhány csapóajtóval
1364 XXXIII | csapóajtóval meg tudott alkudni, s az üres, lakatlan szobák,
1365 XXXIII | van a rézbánya tárnáiba s azokon keresztül az erdők
1366 XXXIII | esze most is helyén van, s onnan a nyoszolya dunnái
1367 XXXIII | ideje, de sokszor elfelejti, s napokig beéri egy darab
1368 XXXIII | Zsigmond úr az ablakhoz rohan, s kikémlel az udvarra. - Nem
1369 XXXIII | megáll a bejárat alatt, s nemsokára hallja Ghéczy
1370 XXXIII | fogja azt a görbe kést, s úgy szaladgál alá s fel
1371 XXXIII | kést, s úgy szaladgál alá s fel a szobájában; majd a
1372 XXXIII | egymással; a zivatar üdvözlése. S erre a hangra egyszerre
1373 XXXIII | Hej, te Darvulia, cudar!”, s aközben rakta le magáról,
1374 XXXIII | sarkantyúkat oldozgatta le, s aztán sietett, mint a hidegleléstõl
1375 XXXIII | összekuporodva meghúzta magát, s onnan már most elõ nem mer
1376 XXXIII | az ismeretlen régiókba, s ott állnak az örök ítélõbíró
1377 XXXIII | körül az egész üvegkalitkát, s nem törõdve égzengéssel,
1378 XXXIII | rárohanjon erre az asszonyra, s kitépje belõle a lelket! -
1379 XXXIII | haragjától való félelem, s gúnyolódni akar.~Még jobban
1380 XXXIII | hízelgõ szó, egy ölelés, s újra megszerette? Megszeretteti
1381 XXXIII | visszadörögték a villámcsattanást; s amint a zápor egyszerre
1382 XXXIII | villámoktól elzárkózva.~S ott letérdepel eléje.~-
1383 XXXIII | találna a szívemben senki.~- S lesz bátorságod a gyermeked
1384 XXXIII | te engem élve nem hagysz; s ha magad nem, másokkal öletsz
1385 XXXIII | gyermek hallgatva bámult, s azt gondolta magában, milyen
1386 XXXIII | Eltakarta két kezével az arcát, s lecsüggesztett fõvel rebegé: „
1387 XXXIII | friss, egészséges lesz, s aztán megint szeretni fog.~-
1388 XXXIII | követtél el?~- Az égbe vágytam, s a porba estem, van ennél
1389 XXXIII | felgyújtott fenyõfák lobognak, s azt az istenharagot, amitõl
1390 XXXIII | Juliánna felugrott a térdeirõl, s dacosan felemelte a fejét,
1391 XXXIII | te õtet. Tud õ mindent, s nem fecseg ki semmit. -
1392 XXXIII | ingyen a halált sem adják. - S azt, hogy hol van elrejtve
1393 XXXIII | Árulónak fognak tartani, s aztán széjjel mennek; ember
1394 XXXIII | szívemen nyilall keresztül, s a mennydörgéstõl olyan a
1395 XXXIII | döncölgetni a kisfiát az ölében, s dúdolta neki a legújabb
1396 XXXIV | leszálltak a barlangba, s mikor visszajöttek, a lábtót
1397 XXXIV | azon forrójában utolérte s agyonverte, egyúttal azokat
1398 XXXIV | Gölnitz-völgyi kastélyba, s aztán zsákokba töltögetve
1399 XXXIV | visszatért hajdani vezérektõl, s az országon kívül történtekrõl;
1400 XXXIV | jégbarlangban megjelenni, s ott várni Ghéczy Zsigmondra,
1401 XXXIV | aki átadja a kincseket, s a kincset érõ leveleket
1402 XXXIV | labancok figyelmét kijátsszák, s elhelyezkedni a jégbarlangban.
1403 XXXIV | katasztrófája elõl menekült, s újra összeszedte a szétrebbent
1404 XXXIV | anyamintáit is összetörték már, s ki lett hirdetve, hogy a
1405 XXXIV | helyen volt a jégbarlangban.~S a zivatar csak nem akart
1406 XXXIV | mennykõ a hegyoldalba csap le, s a sújtott szikla fenékig
1407 XXXIV | is látható fenn a tetõn, s alant a barlangban a lezuhant
1408 XXXIV | lezuhant tömérdek sziklatömeg.)~S az iszonyú légnyomás eloltotta
1409 XXXIV | nem szólalt meg ide alant. S mikor már a zuhanatnak vége
1410 XXXIV | mondák a kuruc urak, s elkezdének happ-happot kiabálni,
1411 XXXIV | õket a sötétben a közelítõ. S aztán megint elõvették a
1412 XXXIV | elõvették a tûzszerszámaikat s nekieredtek a csiholásnak,
1413 XXXIV | fogózva a jégkoloncokba, s szeges talpú saruival akadályozva
1414 XXXIV | kötelet leoldott a derekáról, s azt a végére kötött vaskapoccsal
1415 XXXIV | orgonasíp alakú jégcsapjaira, s aztán a térdvasai segélyével
1416 XXXIV | felmászással küszködõnek, s kampósbotjával lenyúlva
1417 XXXIV | Árulás! - ordítá Fabriczius, s rohant a jégsátorhoz, hogy
1418 XXXIV | annak a nyaka köré keríté, s úgy nézett annak az arcába,
1419 XXXIV | állónak az égõ gyertyát, s a legcsendesebb hangon szólalt
1420 XXXIV | nézett Juliánna szemébe, s kezdte szorosabbra húzni
1421 XXXIV | teszed! - kiáltá Pelargus, s odaugorva Korponay mellé,
1422 XXXIV | késével kettévágta a kötelet, s kirántva az asszonyt az
1423 XXXIV | Korponayt félrecibálják, s az átkozódó Fabricziust
1424 XXXIV | világban. - Hagyd abba - s azzal odalépve a férfiak
1425 XXXIV | egymás mellé voltak rakva, s azzal egyenesen Fabriczius
1426 XXXIV | odafurakodott Fabriczius elé, s az egyik kezével megfogta
1427 XXXIV | hevesen hadonázva, magyarázva, s a bíró mellét ugyan ütögetve,
1428 XXXIV | egyenest az ellenségeinkhez, s felfedezve az összeesküvésünket,
1429 XXXIV | ilyen mézes-mázos szóért. S õ, a gyönge asszony vétett
1430 XXXIV | csupán, mikor ráhallgatott? S mi az elpártoltat, ha megutálja
1431 XXXIV | elpártoltat, ha megutálja tettét, s ismét hozzánk tért, tárt
1432 XXXIV | A mennydörgõ ég odafenn, s ez a jégpokol idelenn úgy
1433 XXXIV | fejedrõl fenyegetõ kezemet, s azt mondom, senki se bántson.
1434 XXXIV | mint én, az a te apád. S csak egy ember van a világon,
1435 XXXIV | címerén, mint az enyimen; s aki ezért téged jobban keresett
1436 XXXIV | apádhoz, amely úton jöttél, s vidd el neki azt a levelet,
1437 XXXIV | közül; fogta a gyertyát, s indult a jégbarlang kifelé
1438 XXXIV | két kezét felemelé lassan, s úgy nyújtá ki karjait ama
1439 XXXIV | te is. Ebben találkozunk, s még úgy jöhet, hogy sokszor
1440 XXXIV | várni, ahogy ma vártunk, s az is meglehet, hogy egyszer
1441 XXXIV | Hallgatok csendesen.~- S felelsz egyenesen. Még én
1442 XXXIV | szenátorok ott voltak nála, s a kapitulációrul tanakodtak.
1443 XXXIV | megrohanták a szobájában, s kelepcébe keríték. Akkor
1444 XXXIV | akik szobájába tódultak.~- S te hogy segítettél rajta?~-
1445 XXXIV | szegeztem a fõtiszt homlokának, s arra õ kiparancsolta a szobából
1446 XXXIV | szobából a muskétásokat, s azután tanácskozhattak egyenlõ
1447 XXXIV | egyenlõ sors mellett.~- S hogy nem menekült „õ” ki
1448 XXXIV | eltántoruljon a nemzet zászlójától, s átbukjék az ellenségei közé; -
1449 XXXIV | mivel õt tõlünk elkötözted, s láncold vissza hozzád.~Juliánna
1450 XXXIV | Vesszük, amire szükségünk van, s adjuk érte azt, amiért az
1451 XXXIV | fölállt, összefonta karjait, s azt mondá: „Jól van, odamegyek!”~-
1452 XXXIV | Nem elég az, hogy odamégy s visszajössz. - Bizonyosság
1453 XXXIV | maga ott maradt Bécsben, s megtartá a hûséget. Most
1454 XXXIV | most elmégy és visszajössz, s azután az fog történni,
1455 XXXIV | kapuját az új fõispán elõtt, s kiutasítja a labanc szállásmestereket,
1456 XXXIV | vagyunk - mondá a férfi, s elõvonva ködmene belsejébõl
1457 XXXIV | neve után e szót: „vidi”.~S aztán odanyújtá azt a nõnek.~-
1458 XXXIV | hátha megöleli, megcsókolja, s azt fogja mondani: „Nem
1459 XXXIV | lába alatt tátongott; - s talán arra gondolt, hátha
1460 XXXIV | hátha elereszti a kötelet, s hagyja õt a mélységbe hullani,
1461 XXXIV | eresztették el ott fenn a kötelet.~S aztán még csak egy istenhozzádot
1462 XXXV | a szathmári békekötést, s meg eldobhatták, azt sem
1463 XXXV | nem sietett megköszönni, s további szolgálatait felajánlani,
1464 XXXV | egykor a felesége lakott, s ahonnan a magánkápolnába
1465 XXXV | készítsen belőle kivonatot, s neki aztán csak a lajstromot
1466 XXXV | hogy még kalkuláljon is, s számba vegye, hogy mit vesz
1467 XXXV | szakítani két szál szegfût, s azt magával viszi. Az egyik
1468 XXXV | nagyon megadta az árát, s más kézre nem eresztette.~
1469 XXXV | aztán kinyílt az ajtó, s betipegett-topogott rajta
1470 XXXV | eldobta a mankót a kezébõl, s délceg, sugár termetével
1471 XXXV | elértve az útmutatást. - S legjobban megváltoztunk
1472 XXXV | hogy az csak álom volt. S az álmodó és a felébredt
1473 XXXV | elhallgatott, fejét aláhajtva s kezét ajka elé téve, s aztán
1474 XXXV | aláhajtva s kezét ajka elé téve, s aztán vontatott, szakadozott
1475 XXXV | aki földönfutóvá tesz, s ahova menekülhetnék, az
1476 XXXV | meg neki keserves bûnömet, s hadd könyörögjem ki nemes
1477 XXXV | asszonyt: „Borulj arcra elõtte, s áztasd a lábait könnyeiddel!”~-
1478 XXXV | csókolá meg e nyújtott kezet. S azzal odaszökött az asztalhoz,
1479 XXXV | melyen a „Pantheon” feküdt, s mielõtt Andrássy kitalálhatta
1480 XXXV | odafutott a kandallóhoz, s beledobta a drága szép könyvet
1481 XXXV | a tûzbe dobott kincset, s egy-két lapot még megment
1482 XXXV | azután jön az elõpitvar, s abból nyílik a hálószoba,
1483 XXXV | bársonnyal bevont ravatal, s azon egy diófa koporsó,
1484 XXXV | gyöngysor fog tündököl közöttük. S a jobb kéz félmagasan felemelve,
1485 XXXV | összekulcsolt kezekkel, s elnézte hosszasan azt a
1486 XXXV | félig felemelt kezéhez, s áhítattal megcsókolá. Aztán
1487 XXXV | Undorodom a jókedvû emberektõl, s a kacaj felháborít. Bosszant
1488 XXXV | kis ágyújával rám célzott, s a hintómat találta a golyójával.
1489 XXXV | kegyelmed, mégis rám talál az. S az én szívem nincsen kõbõl.
1490 XXXV | kétségbeesem, mikor rágondolok, s nem kell nekem olyankor
1491 XXXV | feküdt, visszafordult oda, s térdre rogyva az ajtó elõtt
1492 XXXV | térdre rogyva az ajtó elõtt s kezét a rézkilincsre téve
1493 XXXV | váraljai plébánosnál várnak, s a világ nyelvétõl õrizkednem
1494 XXXV | mi áron kaptad azt te, s még majd rosszat gondol.~
1495 XXXV | Bebek-féle ágyút cserébe, s küldi helyette a magyar
1496 XXXV | hadjáratokból hazatérõ uraikat, s fésülgették ezüstfésûvel
1497 XXXV | azt leszakítá a kertész, s kedveskedett vele az urától
1498 XXXV | respektálta a kuruc - s Andrássy István azután mindent
1499 XXXV | otthon marad a kedveért, s játszik vele türelemjátékot,
1500 XXXV | szívébõl az élet örömeit, s gondolták: „Nem ez az?”~
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1683 |