bold = Main text
     Fezejet                                          grey = Comment text

1501 XXXV   |           térdei közé a nagyobbik fiút, s megcirógatta a fejét. Látszott
1502 XXXV   |              ajka, viaszsárga arcszíne, s valami rémlátó tekintet
1503 XXXV   |             számára megírt balvégzetet. S a beteg kinézést még aggasztóbbá
1504 XXXV   |               helyet elhagyni - valaha.~S tekintetével azokra a megholt
1505 XXXV   |            mondá a hõs vezér nyugodtan, s megcsókolgatva a fiai orcáját,
1506 XXXV   |        felejteni a poprádi vendéglõben, s még egy istenhozzádra sem
1507 XXXV   |             római pápák aranyrózsáiért. S amilyen nagyon megszokták
1508 XXXV   |       megjelenni az uralkodó levée-jén, s megkérdezni: „Hogyan nyugodott
1509 XXXV   |                ahhoz az üvegkoporsóhoz, s megkérdeni: „Hogy aludtál,
1510 XXXV   |                is keresem a búvóhelyet, s örülök, ha megtaláltam,
1511 XXXV   |            kegyelmed Rákóczi híve volt, s a kapituláció után nem sietett
1512 XXXV   |              Meg is restellte a dolgot, s megint rendbe szedte a megbántott
1513 XXXV   |           szedte a megbántott papirost, s nyugalmat erõszakolt magára.~-
1514 XXXV   |         beszálljon Krasznahorka várába, s átvegye kegyelmedtõl a vármegye
1515 XXXV   |                 a fõispánt illetik meg. S miután a sziléziai muskétások
1516 XXXV   |                már mind el van végezve, s kegyelmed számára ki van
1517 XXXV   |     gyermekeivel együtt kitelepedhetik, s viheti magával a bölcsessége
1518 XXXV   |               fel haraggal a hõs vezér, s olyat rúgott az útjába került
1519 XXXVI  |              korcsmagenerális” nótáját, s mást kezdtek felõle:~            „
1520 XXXVI  |           egymás között ortályoskodtak; s mikor valami nagyot akartak
1521 XXXVI  |              Egy kiszabaduljon belõlük, s úgy megcsípi, hogy belehal.~
1522 XXXVI  |               dolog legyen megbocsátva.~S hogy a bûnbocsánatát meg
1523 XXXVI  |                 ott? - rebegé Juliánna, s egymás után eltûnt az arcáról
1524 XXXVI  |               mikor legjobban várt reá, s hozzám jött - nekem turbékolt.
1525 XXXVI  |        turbékolt. Olyanok az asszonyok. S a férfiak is arra valók,
1526 XXXVI  |                tett a két férfi között, s ez nem ütött ki a titkosan
1527 XXXVI  |                 az üvegfedelû koporsót, s le ne tapossák azokat a
1528 XXXVI  |          eszményképe. Dacol a halállal, s a sötét jövõvel. Mily állhatatosság!
1529 XXXVI  |                is ki lehetne érdemelni!~S aztán megosztani vele a
1530 XXXVI  |              õrt állni az álmai felett, s lesni az üldözõk közelgõ
1531 XXXVI  |                 mellette, mikor harcol, s kilõtt fegyvereit újratöltögetni,
1532 XXXVI  |                 ostorlegyintés kellett, s az aztán ragadta a szekeret,
1533 XXXVI  |           lovait, ha valahol megszállt, s mindig künn hált a szekéren.
1534 XXXVI  |                nyelvén tudott beszélni, s ismerte a tájat: nem sokat
1535 XXXVI  |           szekere, leszállt az ülésbõl, s gyalog hajtotta a lovakat.
1536 XXXVI  |              maga félretért a pázsitra, s négylevelû lóherét keresett,
1537 XXXVI  |            Négylevelû lóherét keresett, s a halállal játszott. Mindannyiszor
1538 XXXVI  |                maradt: elérte Poprádot, s ott megállt a szekerével
1539 XXXVI  |           vendégház egyik ablakszárnya, s egy férfiarc tekintett ki
1540 XXXVI  |                almával, a fejére tette, s úgy lépkedett fel a veranda
1541 XXXVI  |                 ajtaja kitárult elõtte, s az asszony szerencsés jóestét
1542 XXXVI  |           kiabáltak a belépõ asszonyra, s amint bezárult mögötte az
1543 XXXVI  |      asszonyhangokat Pelargus hallatja, s a férfiak úgy kacagnak,
1544 XXXVI  |          borozóasztalnál ül Fabriczius, s egy palatáblára jegyzi az
1545 XXXVI  |             magát elfeledve Kondorossy, s csak akkor veszi észre,
1546 XXXVI  |              hirtelen feltalálja magát, s hangos csókot cuppant Pelargus
1547 XXXVI  |                cuppant Pelargus arcára, s azt mondja neki; „Adj egy
1548 XXXVI  |               írásban - mondá Juliánna, s elõvonta a fõkötõjébe rejtett
1549 XXXVI  |                poharak összecsördültek, s mindenki utána kiált:~„Vivát
1550 XXXVI  |         érdemlek-e meg valami jutalmat?~S azzal térdre roskadt, két
1551 XXXVI  |             roskadt, két karját kitárva s könnyezõ, bûnbánó, megtérõ
1552 XXXVI  |                 ugrott fel a térdeirõl, s olyat ütött az öklével Korponay
1553 XXXVI  |               lépést tántorodott hátra, s azzal széttaszigálva a körülálló
1554 XXXVI  |          szekérbe, rávagdalt a lógósra, s azzal, mint akit veszteni
1555 XXXVII |                nyújtsa neki, felemelje, s tán meg is csókolja, hát
1556 XXXVII |              szolgálót) így megsérteni. S ha a megbántásért az asszony
1557 XXXVII |             követve, ott menten elájul, s egy óráig engedi magát vízzel
1558 XXXVII |       kifizetett ezer arany” emlékében, s ezt a nyugtatványt az ezer
1559 XXXVII |              ott hordja már a markában, s csak az alkalomra vár, hogy
1560 XXXVII |          lekapott egy puskát a szegrõl, s utána akart szaladni az
1561 XXXVII |             Hanem Pelargus útját állta, s a hátát az ajtónak vetve,
1562 XXXVII |                 is odaugrottak melléje, s ráncigálni kezdték, hogy
1563 XXXVII |            ezredes átölelte két karral, s úgy vonszolta el az ajtótól.~-
1564 XXXVII |             csak egy csókot várt tõled, s bizony nem tört volna ki
1565 XXXVII |               pedig szedjük a sátorfát, s igyekezzünk a lovainkhoz
1566 XXXVII |                 ide csak egy óra járás, s két óra múlva a nyakunkon
1567 XXXVII |         szeretem õt, ragaszkodom hozzá, s lemosom a nevérõl a szennyet;
1568 XXXVIII|              fel, hogy azzal beszéljen, s rábírja, hogy pakoltassa
1569 XXXVIII|              hogy pakoltassa fel magát, s utazzék le Dobsináig meg
1570 XXXVIII|           legelészni álltak az útfélre, s eközben a szekeret éppen
1571 XXXVIII|             támad. Odafut a szekeréhez, s televeszi a két markát szercsikával,
1572 XXXVIII|                két markát szercsikával, s odaállva a hintóhágcsóhoz,
1573 XXXVIII|     elszörnyedve csapják össze kezeiket s felsikongatnak.~- Juliánna
1574 XXXVIII|                voltál nálam nemrégiben, s visszakérted a képeskönyvét,
1575 XXXVIII|             Triplex philosophia a címe; s minden reggel egy szegfüvet
1576 XXXVIII|             visz a megholt feleségének, s ott imádkozik naponkint
1577 XXXVIII|        beleharapdáltak egypár almájába, s aztán késztették, hogy üljön
1578 XXXVIII|                odajössz hozzám Lõcsére, s ott maradsz, sohasem eresztelek
1579 XXXVIII|            Hahaha! - kacagott Juliánna, s aztán szilaj jókedvvel ugrott
1580 XXXVIII|           tovább, beült a barátnéi közé s folyt aztán a vidám terefere;
1581 XXXVIII|            velük és körülöttük történt, s azért mind a hárman megértették
1582 XXXVIII|           Spanyolországból megérkezett, s azzal egyszerre nagy fordulat
1583 XXXVIII|               Pozsonyba kell lemenniök, s a formaságokat elintézni
1584 XXXVIII|            Juliánna a keblére tapintva, s nyomban ijedten kiálta fel: „
1585 XXXVIII|               vánkosba vannak bevarrva, s ez a vánkos ott maradt az
1586 XXXVIII|                 visszanyert palotájába, s saját kezeivel tépte le
1587 XXXVIII|                 számára praescribálnak.~S a vendégség, amit a doktor
1588 XXXVIII|        helyparancsnok Lõcse városában), s ezúttal szabadon udvarolhatott
1589 XXXVIII|                 sörben a beteg helyett, s a félholt asszony, akit
1590 XXXVIII|      ketterhäuschen kulcsait kapta meg, s majd a nyakát veszté a fél
1591 XXXVIII|           szegény kis fiacskám számára.~S egyszerre tele lettek a
1592 XXXVIII|              ötvösnek az aranyértékben, s aztán fizesse ki belõle
1593 XXXIX  |                elfogadja az amnesztiát, s jószágait a fia számára
1594 XXXIX  |                  felnyílik a szobaajtó, s belép rajta - az, akit emlegetnek:
1595 XXXIX  |      kegyelmedet. „Farkast emlegettünk, s a kert alatt kullog.”~Juliánnának
1596 XXXIX  |               ölelésre kitárva karjait, s ajkait csókra kínálva.~S
1597 XXXIX  |                s ajkait csókra kínálva.~S a kedves férj megölelte,
1598 XXXIX  |           laktam a lengyel barátsággal, s nem kérek belõle, se ecettel,
1599 XXXIX  |                  az osgyáni birtokomba, s ott várom be a saját házamban,
1600 XXXIX  |                 bánom - szólt Korponay, s még csak a homloka sem vonult
1601 XXXIX  |                võlegény és menyasszony, s nem adná olyankor a maga
1602 XXXIX  |                a férjét elõre bocsássa, s aztán mint egykor itt ezen
1603 XXXIX  |             széttárta elõtte a karjait, s azt mondá neki;~- Azért
1604 XXXIX  |              megfogta a kezét szelíden, s a másikkal megcirógatta
1605 XXXIX  |               hogy te is szeress engem.~S azzal az ölébe vonta, és
1606 XXXIX  |                odahajtá az ura keblére, s sokáig úgy érezte, mintha
1607 XXXIX  |        elárulhatom az õ egész tervüket, s õk határozták azt el, hogy
1608 XXXIX  |             hogy õket el ne árulhassam.~S ez alatt a beszéd alatt
1609 XXXIX  |       díszkíséretül csatlakoznak hozzá, s azokkal együtt vonul fel
1610 XXXIX  |              helyõrségekkel a várakban, s új korszak kezdõdik vele
1611 XXXIX  |              mind fõhivatalokba jutnak, s nagyobb hívei lesznek Károly
1612 XXXIX  |          lemossuk magunkról szappannal.~S oly õszintén nevetett hozzá,
1613 XXXIX  |             hinnie, hogy igazat beszél.~S amit el nem hitt a szavainak,
1614 XXXIX  |              annak az ütésnek a helyét, s hagyta õt tovább aludni.~ ~
1615 XL     |                jogosult őriző pásztora, s aztán ki nem bocsátani őt
1616 XL     |                 akik az útjába akadnak, s ha a régi cimborákkal összetalálkozik,
1617 XL     |               helyét, amit tõle kapott, s ez még nem a gonoszabbik
1618 XL     |      királypártiakat ezzel áltatták el. S a vaklárma nagyon jól sikerült,
1619 XL     |        csakugyan a király hûségére tért s hazajõ, birtokait átvenni.
1620 XL     |        felvették a birkaprémes sapakot, s siettek csapatostul fel
1621 XL     |        nagyapótul az osgyáni kastélyba, s egész napját annak a gyügyögtetése
1622 XL     |              mindig zár alá volt vetve, s a felmentés késett. Emiatt
1623 XL     |           Egyszer-egyszer felbukkantak, s rémületbe hozták a felsõ
1624 XL     |            visszahívó dekrétumot vitte. S én ezt a feladatot végre
1625 XL     |            haragtól szikrázó szemekkel, s megragadva a nõ kezét, azt
1626 XL     |              kezét fogó kéz vasbilincs, s aki hozzá beszél, a vallató
1627 XL     |               hagyjon fel a tegezéssel, s adja meg a megilletõ címemet.~-
1628 XL     |                Juliánna helyet foglalt, s összeszedte minden eszét.~-
1629 XL     |      tartózkodott a fegyverlerakás óta, s azt mi jól tudjuk, hogy
1630 XL     |        önkénytelen ijedséggel Juliánna, s ezzel a szavával még mélyebben
1631 XL     |         Andrássy István, Krasznahorkát, s a fiának grófi címet vihet
1632 XL     |         szolgáltatnám át e leveleket? - s aközben egy kezébe akadt
1633 XL     |                    Császári tábornok. - S mi okból küldte õhozzá ez
1634 XL     |                adhassam át õfelségének, s ezzel magamnak a király
1635 XL     |            Viardhoz, azt lepecsételték, s átadták a futárnak.~- A
1636 XLI    |                 nyújtania a táncosának, s lesz belőle egy olyan vérmenyegző,
1637 XLI    |                látott még Magyarország.~S aztán mi neki e bokréta
1638 XLI    |                  aki ivott a poharadból s aztán elhajította.~Mikor
1639 XLI    |             porba alázd magadat elõtte; s térdeiden csúszkálj az õ
1640 XLI    |               aki a szemed közé bámult, s még csak annyira sem méltatott,
1641 XLI    |                föld alá, ahol a hazája, s magad járhatsz aztán végig
1642 XLI    |              levelet, Andrássy Istvánét s a gyertya fölé tartá. A
1643 XLI    |         Juliánna, felnyitotta az ajtót, s ki akart rajta menni, azzal
1644 XLI    |               szájára tapasztá a kezét, s visszatolta a szobába, újra
1645 XLI    |           ujjába rejtett háromélû tõrt, s aztán térdre esve, megcsókolá
1646 XLI    |                 köszön minden embernek, s a kezeit a csuhája ujjaiból
1647 XLI    |          cselédek módjára bebugyolálta, s azzal kisietett a folyosóra,
1648 XLI    |               Ott bement a kocsmaajtón, s amíg a kém ott leste a visszatértét,
1649 XLI    |        fuvarossal, jó pénzt adott neki, s a hátulsó ajtón kiosonva
1650 XLI    |              van rakva rézcsattogókkal, s még azon felyül a tengelyein
1651 XLI    |          ponyvaernyõjének leffentyûjét, s meglátva a szekér mélyén
1652 XLII   |           azután, hogy miért égette el. S mikor azt kérdezték tõle,
1653 XLII   |              kell venni.~A judex curiae s az ítélõmesterek remonstráltak
1654 XLII   |                 pert a királyi táblától s delegatum judicium kezébe
1655 XLII   |                 neki a kínzóeszközöket, s magyarázza meg azoknak a
1656 XLII   |                vallatott fejére tettek, s aztán lassankint mindig
1657 XLII   |             nyomta.~Pokolbeli kín volt.~S az egész kínzás alatt folyvást
1658 XLII   |                 Mikor életre locsolták, s ismét eszméletéhez tért,
1659 XLII   |                az asszonyt a börtönébe.~S aztán ítéletet tartottak
1660 XLII   |            jutottál? Érdemeket gyûjtél, s azoknak az eltitkolásával
1661 XLII   |           szegény nyomorgatott hazádnak s a te árva családodnak. Ember
1662 XLII   |               átka fel fog ott keresni, s nem hágy nyugodni még alvó
1663 XLII   |               itten.~- Szeresd egészen, s kiszabadulsz innen.~- Nincs
1664 XLII   |                neveit kell felfedezned, s célt érsz. Ha ezt a titkot
1665 XLII   |              lábával tiszteletteljesen, s tudatá vele, hogy más kényelmesebb
1666 XLII   |                 ne bontsa zilált haját, s meg ne fésülködjék.~Milyen
1667 XLII   |               összeesküvést felfedezte, s annak részeseit a büntetõ
1668 XLII   |          vármegye tart hajtóvadászatot, s aki azalatt Luther Márton
1669 XLII   |             benne semmi gyanúra méltót, s visszaadta neki az imádságos
1670 XLII   |             felnyitotta azt egy helyen, s odanyújtá a könyvet így
1671 XLII   |           ráhanyatlott arra az arcával, s elkezdett hangosan zokogni.~
1672 XLII   |              Juliánna letörlé könnyeit, s aztán csendesen, magában
1673 XLII   |            Akkor összecsukta a könyvet, s visszaadta a káplánnak.
1674 XLII   |                soha senki õrajta kívül; s amit vétettem ellene, bizony
1675 XLII   |             megdicsõülve mind a ketten, s aztán soha el nem veszítjük
1676 XLII   |            Akkor felállt a nõ térdérõl, s odafordult a fõúrhoz.~-
1677 XLII   |           Pelargus vállára támaszkodva, s az imakönyvet kebléhez szorítva.~
1678 XLII   |     ítélõmestere (Gyõr megye alispánja) s utolsó kísérletet intéze
1679 XLII   |               Sietek. - A fiacskám vár!~S azzal minden másra-támaszkodás
1680 XLII   |            felhágott a vérpad lépcsõin, s nyájasan üdvözölte a bakót,
1681 XLII   |             azokat mind összeszedegette s elrakta az imakönyvbe.~Valamennyi
1682 XLII   |        villámlott a fényes napsugárban, s már akkor ott volt, ahová
1683 Uto    |         szeretettel foglalkoztam velük, s szinte fáj magamnak, mikor