Fezejet
1 VIII | rajta - véleményezé egy öreg drabant; nem azért, mintha
2 XI | éjfélig is ott ül nálam az öreg, s igen széles tudománnyal
3 XI | magával Léni asszonyt, az öreg régi gazdasszonyát. Az nagyon
4 XV | egy fiatal patrícius egy öreg szenátornak, a templomból
5 XV | kegyelmed - mondá rá az öreg -, hogy ez kicsinált praktika
6 XVI | bírónak: „Hát hogy vagy öreg ház!”, s szeleburdiságával
7 XVI | Czelder Orbán. - A leányod, öreg! Hát persze! No persze!
8 XIX | tábornoké. Mikor még az öreg Lipót király élt, az ifjú
9 XIX | Láncra verni, aki moccan!”~- Öreg bajtárs! Mit csinálsz ott? -
10 XIX | ajtaját felszakította az öreg, hej, szép meglepetés várt
11 XX | halott van?~- Hát nem tudod, öreg trotty? Te haltál meg! El
12 XX | neki, hogyha fáj! Ne sírj öreg! Hadd azt a gyerekeknek.
13 XXIX | kriminalitás volt, amit az öreg tréfának nevezett; de azért
14 XXIX | bolondgombát - dohogott az öreg. - Hogy a lovaimmal nekivágjak
15 XXIX | idehaza a Tercsával; meg az öreg Dorka nénõ! De bizony mi
16 XXIX | kiálta a visszacammogó öreg után Andernach lovag. -
17 XXIX | Az nagyon szép pénz.~Az öreg kuruc hajdú minden szilárd
18 XXIX | vagyunk la - dörmögé az öreg, a lórul leszállva. - Hol
19 XXIX | szerivel szereztem.”~Az öreg bement a tornácba, kihozta
20 XXIX | hajt!” útja? - dörmögé az öreg, rábólintva a fejével, mintha
21 XXX | néppel, asszony, gyermek, öreg ember, aki a visszavonuló
22 XXXI | nem tesz hajlandóbbá az öreg iránt. Elfeledjem talán
23 XXXI | Rákóczi elkobozta, azután az öreg Ocskay Lászlóné, akinek
24 XXXI | volt instáns néppel. Jámbor öreg matrónák álltak és üldögéltek,
25 XXXII | sietett a másikba, fel az öreg Thökölyhöz, Árva várába,
26 XXXII | hítták maguk között, hogy az „öreg Úristen”. Neki magának is
27 XXXII | elõtt történt az az eset az öreg kuruc vezérrel, hogy egy
28 XXXII | éjjel-nappal portyáztak, azért az öreg Ghéczy Zsigmondnak mégis
29 XXXIII| oroszlán az üvegkalitban~Az öreg Ghéczy Zsigmond kastélya
30 XXXIII| valami élet. Ott lakik az öreg Ghéczy Juliánna, Zsigmond
31 XXXIII| egyszerre eldobta kezébõl az öreg azt a kést, azt a villámvonzó
32 XXXIII| villám, egyszerre kioltá az öreg haragtüzét. Az egész épület
33 XXXIII| félõ öregember, azzal az öreg Istent ábrázoló tiszteletreméltó
34 XXXIII| ide? - kérdi fogvacogva az öreg. - Te bûnös asszony!~- Az
35 XXXIII| ilyen bûnös asszony.~Az öreg a hosszú fehér hajával törülgette
36 XXXIII| léleknél.~- Aztán meg az öreg Fabriczius, azzal a hosszú
37 XXXIII| megtalálod az uradat meg az öreg Fabricziust.~Juliánna összeborzadt.
38 XXXIII| anyókám - szólalt meg a kis öreg ott mellette. - Én majd
39 XXXIII| a mélységbe szállok, az öreg Fabriczius pedig mellette
40 XXXIII| amíg szépen elaltatta.~Az öreg Ghéczy Zsigmond azalatt
41 XXXIV | felfelé vontatni.~- Ez nem az öreg Ghéczy! - dörmögék valamennyien,
42 XXXIV | próbát kiállt, miként ez.~Az öreg Fabriczius intett a kezével,
43 XXXV | Hanem azt hiszem, hogy öreg lehet, mert mankóra támaszkodik.~-
44 XXXV | Igen? Szívesen fogadta az öreg? Õ nagyon keményszívû ember.~-
45 XXXVI | Bonus, bonus! (Ez volt az öreg szavajárása, ha valamivel
46 XXXVI | kell megtenned - szólt az öreg. - Ezeket a leveleket, amiket
47 XXXVI | félreesõ hely - folytatá az öreg -, egészen arra való, hogy
48 XXXVI | kulcsolta össze a kezeit.~Az öreg nevetett.~- No, hát nem
49 XXXVI | lángvörösre gyulladt arcát.~Az öreg kolerikus nevetéssel döcögteté
50 XXXVI | mert igaz volt, amit az öreg mondott:~„Te kunkora bajuszos
51 XXXVI | Igaz volt az öreg mondása. Juliánna most a
52 XXXVI | alezredes úrnak. Kedves jó öreg cimborám, vitéz bajnoktársam!~
53 XL | azt mi jól tudjuk, hogy az öreg Ghéczy Zsigmond a totumfac
|