Fezejet

 1 IV     |               Tizenkét font hús! - kiálta fel haragosan De Hortis
 2 VI     |       mondott a kétfejû gyermek? - kiálta rá csúfondárosan a doktor.~
 3 VIII   |        talán egyébrõl is).~- Hû! - kiálta fel, visszarántva lélegzetével
 4 XIII   |          mi kell, te nagy majom? - kiálta a janitorra, vívó toppba
 5 XIII   |            lenni ebben a házban! - kiálta Fabriczius.~- De ennek a
 6 XIII   |           légy ostoba! Jól tudod - kiálta Juliánna, haragosan dobbantva.~
 7 XVI    |             Hallgatsz, csiszlik! - kiálta Korponay, lekapva az öve
 8 XVI    |         vallomásra.~- Bíró uram! - kiálta fel - tiltsa meg kegyelmed
 9 XVI    |            üttetni.~- Követelem! - kiálta fennhangon. - Nem a bíró,
10 XVI    |            Vidd ki! Add át neki! - kiálta a háta mögött álló alaknak.
11 XVI    |           Talpra, urak; talpra!” - kiálta. „Ki-ki szépen a maga csapatjához!”
12 XVI    |       lovag ártatlan.~- Még nem! - kiálta fel Fabriczius, egész indulatfelgerjedéssel. -
13 XVIII  |            gyalázatos árulás ez? - kiálta szilaj haraggal.~- Hasztalan
14 XVIII  |           Még nem. Hallja az úr! - kiálta Andrássy, s a függöny mögött
15 XVIII  |            Ha meg akartok fogni! - kiálta Andrássy, nekivetve a hátát
16 XVIII  |    diktáljak.~- Diktálni? Nekem! - kiálta fel Andrássy. A szemei szikráztak
17 XIX    |            Micsoda szeretõjével? - kiálta most elsápadva Korponay,
18 XIX    |        zsákkal a vállán.~- Nono! - kiálta rá Fabriczius.~- Nem futott
19 XX     |            sincs mindennek vége! - kiálta halálos vakmerõséggel Korponay. -
20 XXII   |            neki.~- Nem arra hej! - kiálta utána a kapuõr nevetve. -
21 XXII   |            mintha arkangyal volna, kiálta e döbbentõ csendben:~- Te
22 XXII   |            kezével a mellére ütve, kiálta, a népzúgást túldörgõ hangon:~-
23 XXII   |          Folytassátok az éneket! - kiálta Zsófia a gyülekezetnek.~
24 XXIII  |           Rágalom minden szavad! - kiálta indulatosan felugorva helyébõl
25 XXIV   |        Bocsásd el a gyermekemet! - kiálta, s még piros is lett az
26 XXIV   |          rajta.~- Mit jelentesz? - kiálta fel rá.~- Négylovas hintó
27 XXIV   |          Lásd, rosszul céloztál! - kiálta pokoli örömtõl sugárzó tekintettel
28 XXIV   |     magához bizonnyal.~- Eh mit! - kiálta nyers hatalmaskodással Miklós. -
29 XXVI   |            Az Isten szerelméért! - kiálta fel Juliánna: kezeit egymásba
30 XXVI   |         odább!~- Te Náci gyerek! - kiálta Husz apó, s aztán egyet
31 XXVII  |        királyhoz.~- A királyhoz! - kiálta elszörnyedve Jenõ herceg. -
32 XXVIII |            van abban a levélben? - kiálta rá nyersen a lovag, erõsen
33 XXVIII |           öt szót.~- Ott van ni! - kiálta fel diadalmasan Alauda uram. -
34 XXIX   |          hallja, kend, vén anyó! - kiálta a visszacammogó öreg után
35 XXIX   |  lúdgágogás.~- Hu, mi a mennykõ! - kiálta, kikecmelegve a sok tarka
36 XXX    |       Menjünk, emberek, menjünk! - kiálta Krisztina a heverõ hadnak.~
37 XXX    |  tisztogassa meg.~- Ahun van ni! - kiálta fel erre méltatlankodva
38 XXX    |          Szathmáron.~- Micsoda?! - kiálta fel a korcsmáros, kétfelé
39 XXX    |     kötélre valót.~- Hej atyafi! - kiálta a kocsis onnan az ülésbõl.~
40 XXXV   |         tette.~- Engem! Skártba! - kiálta a fõúr, olyat ütve az öklével
41 XXXVII |           De nem fogja elárulni! - kiálta Pelargus. - Azt már én fogadom.~-
42 XXXVIII|        tapintva, s nyomban ijedten kiálta fel: „Szentséges Isten!”~-
43 XL     |           apám nem tud semmirõl! - kiálta bele, önkénytelen ijedséggel
44 XLI    | porfellegbõl. Üldözik!~- Megállj - kiálta a hanákra a csapatvezetõ.~
45 XLII   |       urakhoz.~A fõúr elszörnyedve kiálta fel:~- Te makacs, megátalkodott