bold = Main text
   Fezejet                                       grey = Comment text

 1 I      |            után. A felemelt kar keze oly finom, átlátszó, még minden
 2 VI     |         nyáron és õszön át gyûjtött, oly módon, hogy a nép kaszájával
 3 X      |             muzulmán hadzsi nem hisz oly fanatikus odaadással a Mahomed
 4 XIII   |         hukkepakk! Mind megeszlek!~S oly vitézül védte a kapualját
 5 XV     |      helyrehozni. Azért is szerették oly igen a katonái; mert ahol
 6 XVI    |             zsémbelt a férj.~- Mikor oly édesdeden láttalak aludni.
 7 XVI    |              markolatára tette kezét oly fenyegetõ arckifejezéssel,
 8 XVII   |            az ajtó zárjába, és hozzá oly csalfán mosolyog? Hogy történhetett
 9 XVII   |              az egész körülfekvõ táj oly elhagyott vadon volt, ahol
10 XIX    |             karjait magáról, s aztán oly erõvel taszítá õt el, hogy
11 XIX    |             azzal az arcképpel, amin oly híven van találva ez asszony,
12 XXII   |            szorítá a pecsétes írást.~Oly régen nem kapott már tõle
13 XXII   |              még a halott porában is oly nagyon szerette; s mikor
14 XXII   |          hozzá a megholt felesége, s oly félelmes dolgokat beszélt
15 XXIV   |              a nõ kétségbeesetten, s oly erõszakosan szorítá kebléhez
16 XXIV   |             megvédeni azokat, akiket oly nagyon szeret.~A gyóntatópapjáért
17 XXIV   |             el a szívem! Ne szorítsd oly nagyon!~S azzal fuldokolva
18 XXIV   |           változatlan képet; maga is oly mozdulatlan alak, mint az.~
19 XXVII  |            és misemondás nem töri be oly erõszakkal az egek kapuját,
20 XXVIII |         megkövetést az elokvenciának oly tetézett mértékével, az
21 XXVIII | klasszikusoktól szedett citátumoknak oly conglomerálásával, hogy
22 XXXI   |        szinte neheztelnek érte, hogy oly soká késik magát prezentálni.
23 XXXI   |              aki nemzete kibékítését oly merész felhasználásával
24 XXXI(5)|          panaszát a hízelgései által oly nagy döntő csapást szerzett
25 XXXII  |       tornyosuló fellegek nyomásától oly forró lett a lég az összeszorult
26 XXXIII |               Igazán megbántad, hogy oly átkozott árulást követtél
27 XXXIV  |          megrendülnek bele; a villám oly apokaliptikus hatalommal
28 XXXIV  |            galambtekintettel asszony oly szörnyû árulást elkövetni,
29 XXXIV  |            Az volt a vétkem, hogy õt oly nagyon szerettem.~- Tudom.
30 XXXV   |            egy kóbor mosoly az ajkon oly bûvrontó lehet, hogy a feltalált
31 XXXV   |      sóhajtott. Mi vigasza legyen az oly szívnek, aminek már nem
32 XXXV   |            azonban vannak a fátumnak oly erõs hatalmai, amik a mi
33 XXXV   |          Minden hiúság, nagyravágyás oly idegen rám nézve, mint a
34 XXXVI  |           meg érette; ezt az Általad oly igen óhajtott levelét a
35 XXXVI  |        véghez vitte, a mi asszonyunk oly igaz és tiszta, mint az
36 XXXVI  |            írni akart vele.~Juliánna oly kérõ, oly esdõ tekintettel
37 XXXVI  |             vele.~Juliánna oly kérõ, oly esdõ tekintettel nézett
38 XXXVIII|             a képeskönyvét, ami neki oly jó hasznára volt, mert bizony
39 XXXIX  |              magunkról szappannal.~S oly õszintén nevetett hozzá,
40 XLII   |            sorsát, a király kegyelme oly magasra fogna felemelni,
41 XLII   |           fel érte? - És most, mikor oly közel áll a célhoz, hogy