Fezejet
1 I | koronkint elmállasztja rajta a mindent elemésztõ idõ: selyem, gyapot
2 II | dicsérik benne az Istent. Mindent úgy hagytak benne, ahogy
3 IV | akkor mi egy dáridóban annyi mindent elfogyasztunk, amennyi egy
4 X | Akarod, hogy itt hagyjak mindent, s hazamenjek veled apád
5 X | pogácsa.) A kapuban aztán mindent a kezébe adott Pelargusnak,
6 XI | nem volt-e postagalamb? Én mindent kockára teszek! Õrültség
7 XI | nõ, s õrjöngõ indulatában mindent kidobált az ágyból, vánkost,
8 XII | A lovagnak meg kellett mindent tenni, ami parancsolva volt.
9 XII | torzképek közös albumát.~Mindent megkapott, amit kívánt.~ ~
10 XVI | elmondott hegyirõl tövire mindent nagy akkurátussággal, s
11 XVI | hozzá. Az alkupontok jók, mindent biztosítanak. De elhihetetlen,
12 XVI | Blumevitzcel, s nekem elmondott mindent õszintén, amit tudott.~-
13 XIX | Tiszta már! Világosan látok mindent. Õ kerítette össze a leányomat
14 XIX | az eszeveszett férfi.~- Mindent... - felelé az asszony - ...
15 XXII | úrasszonyhoz, hogy Miklós úr mindent bezárt, aztán lefeküdt,
16 XXIII | szembeállt kínzójával.~- Hát mindent meg akarsz-e tagadni a mai
17 XXIII | az ördögöt képviseli, s mindent tagad, ami jó, és mindent
18 XXIII | mindent tagad, ami jó, és mindent állít, ami rossz. Itt van,
19 XXIII | feltalálva.~Veszítsen el mindent, ami evilághoz köti, a túlvilághoz
20 XXIII | mindenben megnyugszik, és mindent úgy talál jónak ahogy az
21 XXIII | suttogva mondott el neki mindent, hogy mi történik odakinn
22 XXIV | megtudta már a nő (a cselédek mindent kibeszélnek), hogy Miklós
23 XXV | s így a két asszonyság mindent megtud, ami ez idõ szerint
24 XXVI | Tudniillik, hogy titokban mindent szabad az embereknek kicserélni,
25 XXVI | levelet megkapják. Még most mindent tehet kegyelmed a császár
26 XXVII | beszél, õt híja be.~Maga is mindent elkövetett, hogy a király
27 XXIX | kerül; ígérni kell nekik mindent, csak hogy tegyék le a fegyvert.
28 XXIX | lovagtól.~Szeretett az most mindent, mert agyonéhes volt. De
29 XXIX | valami? Nagy megnyugvására mindent rendben talált: az ötpecsétes
30 XXIX | aludjék rajta. Ellopunk itt mindent, ami le nincs szegezve.~-
31 XXXIII| bírám vagy. Elmondok elõtted mindent, amit tettem; te ítéld meg,
32 XXXIII| halni! (Mert bizonyára, ha mindent elmondok elõtted, te engem
33 XXXIII| aztán végtül végig elmondott mindent az apjának, következett
34 XXXIII| Ne féltsd te õtet. Tud õ mindent, s nem fecseg ki semmit. -
35 XXXIV | igaz útra vissza. Adj neki mindent, amit a szív kíván, hozd
36 XXXV | s Andrássy István azután mindent azon a helyen hagyatott,
37 XXXIX | tõlem és az uramtól telik, mindent el fogunk követni, hogy
38 XLI | fegyvereket, ágyúkat kapnak. Vele mindent, nála nélkül semmit.~Kiegészíti
|