Fezejet
1 VI | szeretettel - hebegé vékony hangon a protonotarius -, csak
2 VI | Wencezlauz! - hörgé rekedt hangon e megszégyenítésre a másik
3 VIII | felemelte fejét, és tompa hangon, mintha láthatatlan ellenséggel
4 IX | tábornok, nevetésbe döccenõ hangon.~Fabricziusnak éppen nem
5 IX | alatt - mondá hideg, halk hangon. - Ha Korponay nem mondta
6 XII | rebegi melegségtõl reszketõ hangon, karját tárva az érkezõ
7 XII | akkor kongta el mély, ringó hangon az éjfélt. S a városház
8 XII | torony! - kiáltja berekedt hangon.~Micsoda õrült gondolat
9 XIII | Lehet csalás! - szólt kemény hangon Fabriczius.~- Mi-hit? -
10 XIII | gyertyába, aztán álomdadogó hangon azt mondta rá: „Nincs itthon
11 XIV | csaknem elvesztve, kenetteljes hangon mondá:~- Moderálja magát
12 XVI | kikiáltó a dobszó után harsány hangon olvas fel valamit a kezébe
13 XVI | hörgé rekedtségbe mélyedõ hangon Belleville lovag.~- Felszólítom
14 XVI | veszedelem!~A bíró szigorú hangon mondá a lovagnak:~- Ha a
15 XVI | mondá neki szánakozásteljes hangon: - Szegény jó barátom!~
16 XVI | kegyelmedtõl! - kiáltá kemény hangon Fabriczius.~Andrássy elõkelõ
17 XVI | bíró uram! - mormogá halk hangon a fõúr, s félvállról tekinte
18 XIX | elõbbeni helyre.~Tompa siket hangon dörmögé:~- Mindegy! Ha az
19 XIX | nehány szót intézett halk hangon.~- Vezesd õket ide.~Azután
20 XIX | zokogá, könnyeitõl fulladozó hangon:~- Átkozott az átkozottak
21 XXII | csendesség támadt.~Zsófia csengõ hangon, mintha arkangyal volna,
22 XXII | kiálta, a népzúgást túldörgõ hangon:~- Aki el hagyta veszni
23 XXII | kezdje meg a támadást. Kemény hangon szólt rá a hatalmaskodó
24 XXII | mutatott, tompa, kemény hangon motyogva a szókat.~- Hát
25 XXIII | Igen! - szólt rideg, kemény hangon; - ez az ember, ez a mosolygó
26 XXIII | kezdé Miklós, száraz, kemény hangon. - Te mind megrontod magad
27 XXIV | szólt hozzá félig kérdezõ hangon.~- Nem! - felel a fiú dacosan.~-
28 XXV | egészen elütõ, bizalmas hangon Löffelholtzné. - Más mulatság
29 XXVI | csalogatók, s a legvékonyabb hangon kiáltott.~- Te, Hánzi gyerek!~
30 XXX | folyamodó hölgynek, s igen meleg hangon biztosítá õt kérelmének
31 XXXI | keserûségtõl reszkettetett hangon rebegé:~- Fogok új érdemeket
32 XXXIII| vékony, félelemtõl reszketõs hangon: „Eh te Jezabel! Hej, te
33 XXXIII| Ez a nehéz, elfulladó hangon ejtett szó erõsebb hatású
34 XXXIV | leánya - suttogá fuldokló hangon a megérkezett, lekapva fejérõl
35 XXXIV | gyertyát, s a legcsendesebb hangon szólalt meg.~- Itt vagyok,
36 XXXV | kérdé Andrássy olyan hangon, amiben több volt a rémület -
37 XXXVI | beszéli el ezalatt halk hangon, ami izeneteket az összeesküvõk
38 XLII | lelkedet! - szólt kenetteljes hangon az ifjú.~Juliánnát nem bírták
|