Fezejet
1 XIII | ajtóhoz.~Az egyik elõször nem akart belemenni a kulcslyukba,
2 XIII | belebicsaklott, akkor meg nem akart elfordulni benne; utoljára
3 XIII | semmit. Aztán, ha áruló akart volna lenni, nem hordatta
4 XV | tábornok azonban mégsem akart ebben megnyugodni. Egy ilyen
5 XVII | lehetett jutni.~Aki felülrõl akart az alagútba bejutni, ha
6 XVIII | akarta azt látni. Olvasni akart. - Tudott diákul.~Oda kellett
7 XIX | capitulationalis feltételeket akart hallani. Én rájuk utaltam.
8 XX | polgárság egy része hallani sem akart a kapitulációról. De Hortis,
9 XXII | Egynehány cimbora, aki nem akart gyorsan felébredni, csillagot
10 XXII | kérték; csak a kis fiának akart anyja maradni; a kedves
11 XXIII | gyermek megijedt, s menekülni akart.~Hanem aztán a pillanatnyi
12 XXIII | csintalan egy fiú volt, sohasem akart elaludni, mindig játszani
13 XXIV | segített volna semmi rajta. Nem akart meggyógyulni.~Egy este,
14 XXIV | Józsi aztán magában nem is akart a maga nyoszolyájába feküdni,
15 XXIV | elhallgatott a fiú; nem akart tovább beszélni.~Zsófia
16 XXIV | Rémséges ötlet volt! Nem akart helyet adni e szörnyeszmének
17 XXIV | kezében van!~Mégis bizonyosat akart tudni. Kiment az udvarra.
18 XXV | ágyúztattak rá, mikor a várába akart hazatérni. Hanem aztán késõbb
19 XXV | aztán Wencezlauz revánsot akart venni, még jobban fellicitálta
20 XXVI | tért, akkor rögtön útra akart kelni, hogy õ megy Bécsbe.~-
21 XXVI | hanem ennek sehogy sem akart helyet engedni. Nagyon el
22 XXVIII | kisugárzik.~- Ön Szathmárra akart innen futni! Gyorsabban,
23 XXVIII | az úr csak úgy suttyomban akart keresztülosonni a városon.
24 XXIX | aki még az éjjel tovább akart utazni Szathmár-Németibe.~-
25 XXIX | ezalatt kiürült, a lovag bort akart inni, elmondva a példabeszédet: „
26 XXX | lovag nagyon csalafinta akart lenni, azt gondolta, hogy
27 XXX | Sem ember, sem bivaly nem akart mozdulni.~Azzal Andernach
28 XXXI | amelyen a generális haza akart menni Krasznahorkára. Engem
29 XXXI | Orbán kiontott vére!~Nem akart az érzékeinek hinni, nem
30 XXXIV | jégbarlangban.~S a zivatar csak nem akart múlni. A körülfekvõ hegyek
31 XXXIV | Korponay azonban segíteni akart a felmászással küszködõnek,
32 XXXVI | Kívül állt meg az utcán, nem akart meghálni. Csak onnan a kapuból
33 XXXVI | a palatáblán, mikor írni akart vele.~Juliánna oly kérõ,
34 XXXVI | hogy az arc csak mégsem akart meglágyulni, hát végre is
35 XXXVII | puskát a szegrõl, s utána akart szaladni az asszonynak.~
36 XXXVIII| Nincs nálad!~Juliánna ki akart ugrani a hintóból, szerencséjére
37 XLI | felnyitotta az ajtót, s ki akart rajta menni, azzal a szándékkal,
38 XLII | térde megroskadt alatta.~Nem akart hinni a két szemének; azt
|