1-500 | 501-926
Fezejet
1 I | ismét megtalálja rajta azt a varázst, mely az ellenmondó
2 I | élõ mása valóban megtette azt, amirõl emléke fennmaradt;
3 I | fürkésznek utána, hogyan tehette azt? Egyik megoldási mód a másiknak
4 I | nagy vonásokban vázolják azt a nõi jellemet, amelynek
5 I | történetrõl, anélkül, hogy azt földerítenék: megérthetetlen
6 I | a bíró sem mert ítélni.~Azt beszélik, hogy ez a nõ elárulta
7 II | is egy egész dandár õrzi azt, a legvitézebb kuruc tábornok
8 II | bajuszuk, farkasbõr kacagányuk azt hirdeti, hogy kurucok, hanem
9 II | Nincsenek itt pápisták, akik azt kívánják, hogy a mise alatt
10 II | megõrizték. Körülveszik azt a város nagyjainak, nevezetes
11 III | fel a hátára, mert ha nem azt húzta fel, azonnal visszakergeti,
12 III | akárhogy viaszkolja is össze azt a négy szálat innen-onnan,
13 III | ember, a másodikért pedig azt nem, hogy még fiatal.~Alauda
14 III | férfi, kinek a természet azt a sajátságot adta, hogy
15 III | idejében.)~- Kegyelmed tudhatja azt legjobban, Engelhard szenátor
16 III | Beszélhettek akármit, nem értette azt a templomajtóban álló társaság,
17 III | Más dolgom van, mint azt hallgatni, hogy mit bolondoznak
18 III | az a Pelargus, akinek ha azt mondja az az asszony, hogy
19 III | márványpadlóra, hogy még azt sem tudja ez a wittembergai „
20 III | abrakadabrái segítségével azt a jóslatot szerezte, hogy
21 IV | Mátyás király, s széttekintve azt mondaná: „Csiribiri emberek!”
22 IV | jó Ulászló csak kinyitná azt az ajtót, s kidugva rajta
23 IV | s kidugva rajta a fejét, azt mondaná mindenre, ami történik: „
24 IV | A gyülekezet hallgatta azt nagy áhítattal, csak a szenátorok
25 IV | Kramerius patrícius készíttette azt) a művészien előadott preludiumot,
26 IV | egyedül még tovább énekli azt. (Nem miraculum ez, se nem
27 IV | egy sorral elkésett s most azt végzi. Isten hallgassa meg!)~
28 IV | divatja van, annak a hegyébe azt az ónémet palástot, amit
29 IV | õsprivilégiumok jelvényét.~Amint azt fölvették, leülnek a szenátor
30 IV | szálltak meg falaink közt, azt mondanák rá: „Pfuj! fösvény
31 IV | két szomszédjára nézve, azt látta, hogy mind a ketten
32 IV | pontonkint rekapitulálni azt a költséglajstromot.~Hanem
33 IV | kitörülnek is.~A mozgásból azt lehetett kivenni, hogy a
34 IV | forint!~Õ ijedt meg, mikor azt látta, hogy senki sem ijed
35 IV | tudom! Mert ha olcsó volna, azt adnák a tehénnek nem a szénát.
36 V | Wencezlauz úrfi. Így kezdik azt. Azért mégis szenátor lesz
37 V | majdan odalenn elmondhassa azt a sokak által ismeretes
38 V | gönci hordókban rejtegették azt, ami harmadfél akót tartalmaz.
39 V | elfogyasztani kötelesség; azt másnapra fennhagyni nem
40 V | ónémet hivatalpalástot, azt sorba felaggatták a lépcsõgádor
41 VI | Hogy miket szenvedtem ott, azt talán az arcom is megmutatja.
42 VI | alatt? Két esztendeig védte azt a várat a hõs Zrínyi Ilona,
43 VI | rajta van. Mérgesen tépte le azt magáról és botjára göngyölítve,
44 VI | példabeszédet érteni. Mert tudja azt mindenki nagyon jól, hogy
45 VI | felesége az õ férjének, azt ugyan minden útjában követheti;
46 VI | a tanácsülést solválta, azt kérdé tõle Pobszt szenátor
47 VII | ajtajáról, s egészen kitárta azt; lássa, akinek szeme van,
48 VII | vaskezét mindenki. Másfelől azt is tudták felőle, hogy Rákóczi
49 VIII | gyertya égett, hogy oltsák azt el. Egy kuruc hajdút is
50 VIII | sor Alauda uramra, hogy azt is észrevegye.~- Mi tetszik,
51 VIII | ketterhäuschennek õrtüzet kell rakni, s azt folyvást fenntartani. Alauda
52 IX | éjjeli órában talpon volt, azt most ne kutassuk, hanem
53 IX | strázsákat, mi történt; azok azt mondják, az éjjel egy kóborló
54 IX | leányt fogtak el az utcán s azt a rendelet szerint a pellengérkalitba
55 IX | szepesi, sárosi hajdúságnak. Azt most a császári hadvezér
56 IX | visszaszökött.~- Nem hiszem, hogy azt tegye. Löffelholtz tábornok
57 IX | hogy úgy van. Nem ismerem azt az urat. Hanem a feleségét,
58 IX | urat. Hanem a feleségét, azt ismerem. Azonban hát ez
59 IX | erõvel verve vissza, hozza be azt a kapun.~- S ez a feladat
60 IX | ölelkezésük lehet.~- Hát én azt nem tudhatom. Én nem strázsálom
61 IX | akkor az sem közölhette azt egy harmadikkal, az a harmadik
62 IX | feleségének, az pedig megizente azt a szökni kész császári tisztnek,
63 IX | sújtani kell; azért kívánom azt, hogy a vaskalit zárának
64 IX | gyermekemért; mondja nekem is azt, amit azoknak mondott: „
65 X | legények közül meghallja?~Igaz. Azt a híres szvihrovai nótát
66 X | beteszi az ablakot; biz azt most jó nem tartani sokáig
67 X | szét a kapu alatt, amint azt nyitva találja, de kapust
68 X | kávéõrlõ malom. Az csinálja azt a sajátságos reszelõ kereplést.~-
69 X | kegyelmed, fel ne lökje azt a tepsit, ami már tele van
70 X | dolog, kedvesem. A tanács azt a rendeletet adta ki, hogy
71 X | Ne forgassa olyan sebesen azt a kávédarálót, hiszen kirontja
72 X | kegyelmed engemet, hanem fogja azt az összekötött kácsatollat,
73 X | annak olyan nagy a díja?~- Azt nem szabad megmondanom.~-
74 X | megyek, s ha haragszol, azt nagyon jól teszed. Haragos
75 X | birtok! Hanem hát annak, aki azt megszerzi, meg is kell adni
76 X | kinek a számára készítették azt útravalónak, ha õróla megfeledkeztek?~
77 X | Sokat nevettek rajta - s õ azt is hálával fogadta.~Akik
78 X | s megülepedett, leszûrte azt szépen az ezüst kannácskába,
79 X | hogy ez az õ kötelessége; azt is tudta, hogy az úrnõnek
80 X | kávécskádat.~- Elébb innám én azt a kávét; Istenke nem éhes,
81 X | hogy igazat mondtam?~- Azt gondolja kegyelmed?~- Nem
82 X | kapitulációja felõl alkudozni. Hanem azt is tudom, hogy ez az alkudozás
83 X | számunkra, mely idõ alatt azt az élelmiszert és puskaport,
84 X | De hát õ ezt választotta; azt hitte, hogy nem is találják
85 X | elõbb csipkés fõkötõvel, azt azután még letakarta fehér
86 X | beszédbe ne eredj senkivel. Azt mondd, csak tótul tudsz.
87 X | Ne sokat búcsúzzunk. Azt nem szeretem. Talán még
88 XI | különben is franciául folyik, s azt Lõcsén nem értik.~- Szegény
89 XI | Pedig hiszen õ dalolta azt a vigasztaló nótát hozzá.)~
90 XI | hozzá.)~Belleville lovag azt hiszi, hogy õ felfogta ennek
91 XI | szemtelenség.~- Köszönöm. Azt mondja el az epigramm, hogy
92 XI | bizonyítványára a hódolatomnak.~- Azt csak mi tudjuk ketten: én
93 XI | Belleville lovagról ne mondja azt senki, hogy megfutott egy
94 XI | elkezdett esni, a szél befútta azt a ketrec ritka rácsán; a
95 XI | egészen fehér lett tõle; azt sem rázta le magáról.~A
96 XI | nap nem tett egyebet, mint azt az egyre változó jelenetet
97 XI | szenvedte vele.~És mégis azt tudta mondani Belleville
98 XI | alabárdos megtette neki azt a szívességet (jószívû ember
99 XI | tésztamaradékából készül.) Azt biz a tepsiben felejtették,
100 XI | amit leharapott belõle, azt mindjárt ki is köpte. Így
101 XI | néznivaló.~A hölgy aztán azt az idõtöltést találta ki,
102 XI | S talán elaludta volna azt az egész rémtettekre felhívott
103 XI | már nem is baj. A fejfájás azt jelenti, fiatalok vagyunk,
104 XI | panaszkodik.~Mind ismeri azt már a doktor. A két oldalzsebe
105 XI | tartá a pilulás üveget, s azt látta, hogy csak négy van
106 XII | szürcsölgetni, mint a bort: azt egyszerre kell felhajtani.~
107 XII | képmását. De aztán mégsem azt tette, hanem a meghajtott
108 XII | nevetve.~- Mit beszélsz!~- Azt, hogy még ma nem ettem semmit.~-
109 XII | S kegyelmed kérdheti azt, hogy miért?~E szónál oda
110 XII | stílû táblázathoz lépett, s azt egy taszítással jobbra-balra
111 XII | asszonyi természetét, hogy azt a szakácsremekben összeállított
112 XII | szájába dugja, annak kell azt megenni.~Vannak fogadások,
113 XII | vissza nem tartható. Érezte azt, s mind a két tenyerével
114 XII | egyszerre csak fittyet vet, s azt mondja:~- Ejh, használjuk
115 XII | szent István koronáját, azt összedrótozni igyekszik.
116 XII | annak a két embernek, aki azt egyesült tehetséggel létrehozta,
117 XII | annyit! De ugyan hagyja azt a pákoszkodást. Bizony ide
118 XII | Bizony ide rajzolom a kezébe azt a pálinkás butykost - zsémbelõdék
119 XII | nótát is; sokszor eldalolták azt úgy, hogy õ is hallotta.
120 XII | az utolsó verset, bizony azt is megcsókolta volna érte.~
121 XII | felköszönt egy szép hölgy, azt meg szokták csókolni. A
122 XII | ma. Maga is megsokallta azt, s a legvidámabb kacagás
123 XII | bánat, félre bú! Danold újra azt az én nótámat! Mit csinál
124 XII | vele a nyolcadik pohár?~Már azt nem éneklik fennhangon,
125 XII | felnyitom, már nem vagy itten, azt hiszem, csak álmodtalak.~
126 XII | semmi, csak az én szívem, azt hallod.~- Nem tudom, mi
127 XII | Az ám. Mert én mindig azt kívánom: „De csak vígy a
128 XII | Micsoda õrült gondolat volt azt a két hajfürtöt egymásba
129 XII | kötve tartja.~Nincs idõ azt most kibontogatni.~- Vágd
130 XIII | Hogy alélt volt és dermedt, azt érezheté.~Ott lefekteté
131 XIII | illettek?~A leány mindenre azt felelte: „Nem, nem”.~- Láttam!
132 XIII | sem tettem, mindig csak azt néztem. Magamat átkoztam;
133 XIII | rajzolt alakok vannak, s azt fogja mondani „nagyon szép
134 XIII | féloldalt a fehér vállára.~S azt mondá magában:~- Lám, a
135 XIII | alabárdjaikkal, mintha itt azt az egy szál leányt õrzik,
136 XIII | lovag gondolt erre, mikor azt a bolondot tette; volt rá
137 XIII | egy bajt nem sejtett meg. Azt, hogy a ketterhäuschentõl
138 XIII | Világos.~- Adjátok ide azt a lámpást.~Wencezlauz kezébe
139 XIII | kell õt fegyverezni!~- S azt te fogod megtenni? Te égmeszelõ!
140 XIII | égmeszelõ! Hát fogd jól azt a kardot!~De már mikor azt
141 XIII | azt a kardot!~De már mikor azt a tanácsot adta neki, akkor
142 XIII | Hová rejtette a leányt?~- Azt nem mondom meg.~Azt is mondhatta
143 XIII | leányt?~- Azt nem mondom meg.~Azt is mondhatta volna, hogy
144 XIII | hangját felismerte, akkor azt mondta, hogy „mindjárt!”~
145 XIII | bevette-e õket valaki?~- Hát azt megmondja az ápolónõ, aki
146 XIII | aztán álomdadogó hangon azt mondta rá: „Nincs itthon
147 XIII | oldalzsebeihez kapott, s aztán azt felelte: „Három peták egy
148 XIII | peták egy forint!” Ez most azt álmodja, hogy a konyhapénzrõl
149 XIII | amint meglátta Wencezlauzt, azt mondá neki:~- Carissime!
150 XIII | ne sétáljon.~Fabriczius azt mondá a doktornak:~- No,
151 XIII | kegyelmednek, amikor jár, azt elhiszem, hanem hogy a páciense
152 XIV | szegletén bekanyarodva, meglátja azt a nagy tomboló tömeget a
153 XIV | az irhát ebben a nyomban, azt mondom, mert ha én megeszlek
154 XIV | tért a piacon, amelyben azt az elõrenyomuló kuruc huszárság
155 XIV | Belleville elhullott kardjára. Azt is felvette, a kezébe adta
156 XIV | heverve a párnáin, csakugyan azt hitte, hogy feleségét tortúrázzák.
157 XIV | alakja a villamos gép s az azt hajtó hóhérlegény.~Éktelen
158 XIV | Belleville lovag.~- Magam is azt tartom - szólt Fabriczius. -
159 XIV | feléje.~- Mit vétettem? Azt, hogy nem akadályoztam meg
160 XV | városi polgárcéhek, amint azt látták, hogy a támadó ellenség
161 XV | idejöttek. Dobják csak el azt a nyársat; aztán fogják
162 XV | Belleville lovagot; mert azt az éjjel hazakerült Korponay
163 XV | egész ív papírra, intézvén azt Korponay János kapitány
164 XV | haját fésülte; õ nem tette azt a hebehurgyaságot, hogy
165 XV | hanem olyan szépen elfonta azt a meglevõ haja közé, hogy
166 XV | valami múzeumban volnának; azt nem is említve, hogy az
167 XV | hogy ki adta, miért adta azt a lõcsei eklézsiának; a
168 XV | hogy a gyülekezet utoljára azt sem tudta, ki prédikál itt
169 XV | szónoklatot. Az urak most azt a pompás orgonát bámulni
170 XVI | törvényszék~Andrássy István azt olvasta le a szenátor urak
171 XVI | arcáról, hogy ezek most azt mondják magukban: „Hej,
172 XVI | visszafordulva Alauda uramhoz, azt kérdezé:~- Nini! Mondja
173 XVI | küldött föltételek közé azt is, hogy a császáriak a
174 XVI | nem hagyta magától vétetni azt a szerencsét, hogy egy ilyen
175 XVI | vasárnap.~Mikor Fabriczius azt parancsolja, hogy le kell
176 XVI | parancsolattal; de én elõször azt izentem neki vissza, hogy
177 XVI | parancsoljon õkegyelme.~- No, no! Azt nem jól tetted.~- Most utóbbat
178 XVI | lovaggal meg teveled?~- Hát azt én hogy tudnám, füles bagolykám,
179 XVI | fegyvertársak vagyunk.~A porkoláb azt tartotta, hogy az okosabb
180 XVI | küldötte convoit; nekem kellett azt ide bekísérnem. Odáig könnyû
181 XVI | elég lesz. Szabad lesz még azt is megtudnom, hogy méltóztatik-e
182 XVI | tesz semmit. Szabad még azt kérdeznem, hogy milyen idõs
183 XVI | Egészséges vagyok.~- Nem azt tudakoltam. Hanem, hogy
184 XVI | beszélni kegyelmednek!~- Azt gondoltam, tanúnak jöttek
185 XVI | Csak nem akarja ön ezzel azt mondani, hogy tolvajt néz
186 XVI | a kínzókamarára mutatva, azt mondá csendesen:~- Figyelmeztetem
187 XVI | összefüggése van egymással, azt majd a tekintetes törvényszék
188 XVI | ketrecbörtön kulcsaihoz?~- Azt pedig nem fogja tõlem megtudni
189 XVI | nemes vér van, nem tudja azt megtagadni, mikor asszonyról
190 XVI | megszokott módon kétfelé simítsa azt a halántékain; - a levágott
191 XVI | kuruc tisztek tetszésével, azt tanúsítá a kardtokok csörömpölése.~
192 XVI | zárt pecsét függött alá. Azt odanyújtá a jegyzõnek.~-
193 XVI | bejutottam ostromlott városunkba, azt találtam, hogy a megszálló
194 XVI | alkudozás kezdetett; megtudva azt, hogy az alku pontjait Czelder
195 XVI | szigorú tilalom ellenére. Azt a pellengérketrecbe zárják.
196 XVI | világosodott a láthatára, azt lehet gyanítani abból, hogy
197 XVI | vállára téve a kezét, s azt mondá neki szánakozásteljes
198 XVI | fogta el a csoda. Szentül azt hitte, hogy Belleville lovag
199 XVI | fordította félre a fejét. Tudta õ azt jól, hogy ki lenne képes
200 XVI | hogy mire való volt neki azt a fogadott böjtölést színlelni
201 XVI | leányrablást, kockáztatva azt, hogy ha rajtakapják, magát
202 XVI | mondja meg igazán, hova tette azt a leányt onnan a ketrecbõl.~
203 XVI | ezt a bírói széket; meg azt a rozoga fejedelmi trónust.”
204 XVI | ismeretes hang volt, hogy aki azt meghallotta, rögtön tudta,
205 XVI | közben akciózik, az ember azt hiszi, hogy hat könyöke
206 XVI | Ha nagyon nevetnek rajta, azt hiszi, hogy nagyon szeretik.~
207 XVI | gyûlöletébe és haragjába, azt õelõtte semmi purgatórium
208 XVI | veszekedõk közé odalép, s azt mondja nekik: „Ugyan ne
209 XVI | magának a drabantok között, azt ölelte nyakon, és csókolta
210 XVI | hogy itt törvényszék van; azt meg éppenséggel nem is sejti,
211 XVI | félrehúzott az asztaltól; azt hitte, el van fáradva, bizonyosan
212 XVI | mester. De hát tudta is azt Czelder, hogy az a hóhér,
213 XVI | az ajándékhozótól.~- Mi azt hittük, ott tartanak fogságban -
214 XVI | röpült. Ámbár nekem nem jött azt bejelenteni Belleville colonell
215 XVI | Tegnap - nem tegnapelõtt - (azt se tudom már, melyik volt
216 XVI | volna, akkor találta. Ebbõl azt olvassa, hogy egyike a tiroli
217 XVI | ilyen biztatásra magam is azt tettem volna, amit Blumevitz
218 XVI | fegyverszünet tartott.~- Hát azt is majd elmondom, kedves
219 XVI | õ végre is minden pontra azt mondta, hogy „No majd meglássuk!
220 XVI | keresztül futott, amiben pedig azt hittem, hogy legjobban meg
221 XVI | az impetrálókat. Erre is azt mondta, hogy „no az természetes”.~(
222 XVI | zaj támadt. A szenátorok azt merõben tragikus dolognak
223 XVI | barátom - mondá Löffelholtz -, azt ugyan mondhatom, hogy a
224 XVI | feltételsorozatot, amirõl azt hiszi, hogy annak minden
225 XVI | amíg mi afölött alkudozunk, azt az idõt felhasználja arra,
226 XVI | tõlünk.~- S kitõl tudhatta azt meg Blumevitz?~- Hát a titok
227 XVI | lovasságunkat a convoi elé vezeti?~- Azt bizony elfelejtettem tõle
228 XVI | vissza nem megyek érte. Hanem azt értésemre adta, hogy Löffelholtz
229 XVI | megtörésének tartja; s nemcsak azt teszi, hogy a dragonyosezredét
230 XVI | denique pokoli kín volt, azt tudnom, hogy minõ veszedelem
231 XVI | Löffelholtz -, a lõcsei nobiliknek azt a kívánságát, hogy a templom
232 XVI | Mikor aztán végigolvasta azt, mint a gutaütött lerogy
233 XVI | Nem kívánok semmit. - Még azt sem, hogy a templom mellé
234 XVII | csak víz volna az árokban, azt mondhatnók, át lehetett
235 XVII | vegye senki.~A história azt mondja, hogy így történt: -
236 XVII | mert a megszálló ellenség azt a stratagémát követte, hogy
237 XVII | Wünschelruthe” segélyével azt a föld alatti rejtõzõ forrást,
238 XVII | messzeségekre. Ezekkel készítteté el azt a titkos vízvezetõt, ami
239 XVII | férfiágát bezárta, közölte azt a leányával, egyetlen örökösével,
240 XVIII | Abban a levélben pedig, ami azt a kemény természetű embert,
241 XVIII | nagy dolog nem volt.~Aki azt hiszi, hogy no most mindjárt
242 XVIII | Fabriczius mellett, elkezdték azt a hosszú szentiványi nótát
243 XVIII | kiszáradt tõle a torkuk, azt gondolták, hogy a halottakat
244 XVIII | tarsolyaikból, elkezdték zengeni azt a zsolozsmát:~
245 XVIII | kiáltott fel:~- Hagyjátok abba azt a pápista nótát!~S a diákoknak
246 XVIII | egy bálványkép, akinek, ha azt mondja az ember: „most jer
247 XVIII | is utánamegy, s ha megint azt mondja neki: „megint térjünk
248 XVIII | sem ott el nem hagyja. Azt sem tudja már, mikor volt
249 XVIII | ébren, mikor álmodott? Csak azt tudja, hogy mindkettõben
250 XVIII | halotti zsolozsmákat, hát azt bizony mind tökéletes bolondságnak
251 XVIII | volt Lõcse falai közt, hogy azt még a bakter kiáltása sem
252 XVIII | a havat. Ez ellen pedig azt a furfangot találta ki a
253 XVIII | a városban az ellenség.~Azt az õrjáratot, mely az Andrássy
254 XVIII | fölverték az alvó várost.~- Azt megtehette excellenciád! -
255 XVIII | a kezében lámpás volt, s azt - nyavalyást - tolta maga
256 XVIII | Fölkelek még a sírból is, ha azt mondják: „itt a német!” -
257 XVIII | oldalatokon! Rajta fiúk! Azt a zsoltárt: „Erõs várunk
258 XVIII | hogy bocsássa alá nyugodtan azt a kardot, mert ha valami
259 XVIII | Elveszti magát!~- Ki bánja azt most? - dörmögi az asszony.~-
260 XVIII | megkapja a kilincsét, s azt kiáltva a katonáknak: „lóduljatok,
261 XVIII | csalfaság. Más is tudja azt, hogy „à un renard, un renard
262 XVIII | Hallják önök mind a ketten azt a trombitaszót a Bástya
263 XVIII | az a fehér asszony.~- Én azt hiszem - szólt Júliánna,
264 XVIII | menyecskének, az belülrõl is akarta azt látni. Olvasni akart. -
265 XVIII | hogy megmutassam?~- Kérem.~Azt is átnézte.~- Rendben van.
266 XVIII | álltak, meg is értették azt, de a városház táján csoportosuló
267 XVIII | ablakba. De hol van ilyen? Azt Andrássy nem tartogatja
268 XVIII | függesztessék föl addig, amíg azt be nem vonják.~ ~
269 XIX | igenis. De kegyelmed át fogja azt látni, hogy ezek a feltételek
270 XIX | vinni az ellenségeskedést.~- Azt nem mondtam, hogy így akarom,
271 XIX | megmásítsa, igen sokan. Nem azt akarom kétségbe vonni, hogy
272 XIX | ahelyett a fehér kendõ helyett, azt a másik piros nyakbavetõt
273 XIX | királynak, s a többi, látva azt, hogy a meghódoltak kegyelemmel
274 XIX | maradt a háború folytatására, azt most már csak az orosz cárban
275 XIX | királyukéra?~- Erre határozottan azt felelem, hogy „nem!” De
276 XIX | kegyelmed nem teszi le, azt elhiszem, de hogy más nem
277 XIX | Mit akar ezzel mondani?~- Azt, hogy minden szentnek maga
278 XIX | Heister éppen odaindult, azt ostrom alá venni. Kegyelmed
279 XIX | feleségét, a kövek elvégzik azt maguktól. Vagy kegyelmed
280 XIX | kegyelmetek elfogadni?~- Igenis, azt kívánjuk, hogy aki nem akar
281 XIX | Kegyelmed szíve szerint elítéli azt az egész tábort, amellyel
282 XIX | meggyõzõdés vezérel át: azt meg tudják becsülni, és
283 XIX | nem olvassa el kegyelmed azt a levelet, amit az asztalán
284 XIX | köszörült a torkán a tábornok, s azt mondá, mintegy magának beszélve:~-
285 XIX | császár ruházza át a kisfiára azt a donációt, amivel Rákóczi
286 XIX | hogy a férje vissza fogná azt utasítani.~Andrássy megdöbbent.~-
287 XIX | Andrássy megdöbbent.~- Azt hiszi óbester úr?~- Úgy
288 XIX | hogy az apa el ne vihesse azt magával.~- Mikor történt
289 XIX | vontatott be az udvarra, azt a piac felõli kapunak szegezteté.~
290 XIX | rakva.~Fabriczius még mindig azt hitte, hogy a császári katonaság
291 XIX | németnek is van esze!~Az meg azt gondolta ki, hogy a vízvezeték
292 XIX | már az öltözetével.~Mikor azt a dühöngõ alakot berohanni
293 XIX | nyílott.~Szegény bolond! Azt gondolta, hogy ott van a
294 XIX | kivallja.~De iszen kereshette azt már!~Nem feküdt az többé
295 XIX | hogy még rá is szedik! Azt hitte, a hátulsó ajtón menekült
296 XIX | minket, mint mi õtet!~- De azt bizony ne cselekedd - kiabált
297 XIX | Én!~- Sajnálod eltemetni azt az asszonyt, aki megcsalt;
298 XIX | egyesült erõvel segített azt a lobogó tûzrakásba beléhajítani.~
299 XIX | kíváncsiak végighallgatni, azt elhiheti az ember; de úgy
300 XIX | zsákból kiomló porba, s azt szétmorzsolgatta a tenyerében.~
301 XIX | fekete porral.~Ha valakinek azt mondták volna, hogy az aranyjai,
302 XIX | ruhát talált a feleségétõl, azt hasogatta szilánkra; az
303 XX | beszélnek? A pápista harang azt mondja „Boooldog Isten,
304 XX | hooonnan élünk?”, a kálvinista azt mondja: „Nincsen kenyér
305 XX | szép stájer „langaus”-t: azt járjad. Most hirdetik ki
306 XX | fáj! Ne sírj öreg! Hadd azt a gyerekeknek. Teleírták
307 XX | kutyabõrt? Megugattatom én azt a kutyabõrt, hogy úgy fog
308 XX | éji öltöny felett viselt; azt felkapta, feltûzte a nyoszolya
309 XX | egyes-egyedül a németek közé.~Azt ezek nagy hirtelen körülfogták:
310 XXI | sok veréb, mintha ő tudná azt legjobban elolvasni.~Százhetvenhárom
311 XXI | potentátnak a várat ki ne adja, azt felelte neki Miklós:~- Nem
312 XXI | kiborotválva.~Õ maga is tudta azt, hogy milyen szelíd, jámbor
313 XXI | soha imádkozni.~Õ ugyan azt állította, hogy az templom
314 XXI | tudhatta, hogy mikor õ azt mondja: „gyerünk a templomba!”,
315 XXI | a templomba!”, akkor ez azt teszi, hogy „pince”, a cinterem
316 XXI | volt. A rajongásig szerette azt a két kisfiút, az István
317 XXI | s ment velük játszani.~Azt mondta, hogy õ neveli õket.~
318 XXI | prépost lehetne; hanem õ nem azt értette nevelés alatt, hogy
319 XXI | görbe karddal verekedni. Azt is megengedte nekik, hogy
320 XXI | fiúknak szédelgõs lett a feje, azt mondta az anyjuknak, a sok
321 XXI | öltözetében: ki találja azt el kétszáz lépésnyirõl?
322 XXI | volt az almáriom; õ adta azt Andrássy Istvánnak, mikor
323 XXI | jött vissza); lóháton veri azt a hosszú rézdobot, s ezt
324 XXI | Itt írta a Charicleáját, s azt is Andrássynénak dedikálta.~
325 XXI | villámcsapás szakította azt be. Az erõszakkal lehántolt
326 XXI | alá a nyirkos falakon, s azt a fenyõfát ott az Isten-szobor
327 XXI | hátuk mögött, azalatt Zsófia azt mívelte, hogy összeszedte
328 XXI | szenvedést, s ha megorvosolta azt, elhallgatott vele, senki
329 XXI | kálvinista, zsidó? Elég volt azt tudnia, hogy szerencsétlen.
330 XXI | magánál virtusul emleget, azt a mást hivõnél is annak
331 XXII | közé.~Csak sivatagokat? Hát azt a kis átjáró fülkét, ott
332 XXII | vezérségen levõ uraikat, s azt tartották hõsi önfeláldozásnak:
333 XXII | dugtak a lábujjai közé, s azt meggyújtották: így rúgatják
334 XXII | ezt a „füstös misét”, mint azt a másikat odafenn.~A kuruc
335 XXII | támadt.~- Te, rajkó! Láttad azt a magas szál karót ott a
336 XXII | várba?~- Láttam, igenis. Azt gondoltam, lakodalom van
337 XXII | lakodalom van a háznál, azt jelenti.~- No hát tudd meg,
338 XXII | Lõcse fel van adva!”, hát azt én, Isten Jézus, megváltó
339 XXII | elfelejtse, mielõtt végrehajtatná azt.)~Miklós hevesen törte fel
340 XXII | kezével messze eltartva azt magától, hogy a medence
341 XXII | belévilágítson, elkezdte azt olvasni.~Eleinte táncoltak
342 XXII | dervisgenerálisnak.~Tépi darabokra azt a gyászlevelet, tépi tíz
343 XXII | sietség, akit hátul kapott, azt ütötte agyba-fõbe a Bebek
344 XXII | s amint megtudta, hogy azt a templomban találja, befurakodott
345 XXII | kálvinista isteni tisztelet. Azt már nem kellett a fiúknak
346 XXII | az õ jelenlétének kellett azt tanúsítani, hogy a türelem
347 XXII | Azok pedig erõs éneklõk: azt tartják, hogy ha az ember
348 XXII | izenetet.~Két kör vette azt körül, egy vaskör meg egy
349 XXII | tudomása: sejtelme sem. Õ csak azt tudta, hogy a császári seregek
350 XXII | hadviselõ fél óhajtja már azt a csendes idõt, ahol sebeit
351 XXII | kitörült sorokban?~Kár volt azt a levelet itt a templomban
352 XXII | prépost ezüstös pásztorbotja, azt felragadja, s mint ahogy
353 XXII | botvívásnál, megpörgeti azt az ujjai közt, s odarivall
354 XXII | moslék a kutyáknak!~Mindenki azt mondja magában: „Ez most
355 XXII | mind egy karikára fûzött, s azt az öve mellé akasztotta.~
356 XXII | úgy szétverte õket, hogy azt se tudták, hányfelé szaladjanak.
357 XXII | Azután elmondta az anya azt a másik regét, a nagyapa
358 XXII | bácsi? Õ maga is barát volt. Azt mondja, ne higgyünk semmit,
359 XXII | az egész. Maguk se hiszik azt. A szentek is csak olyan
360 XXII | fejét, a kebléhez szorítva azt.~Nem szólt semmit; de az
361 XXII | meredõ szemei beszéltek.~Azt mondhatták talán: „Óh uram,
362 XXII | lesz nekik is meghallani azt, amit ma beszélünk.~Zsófia
363 XXII | kegyelmed az Istent, a népet, és azt, akinek most hátat fordít.~-
364 XXII | Isten, a nép és az uram. Azt mondod, hogy azoknak nem
365 XXII | az éneklõ madarak fogják azt tenni.~- Ne disputáljunk
366 XXII | édes ángyom! Ismerem én azt az urat, szolgáltam nála,
367 XXII | tudnám is, hogy hol van? De azt sem tudom. Lám, minden templomban
368 XXII | elveszni bennünket!” Hallja õ azt? Érti õ azt? Sújt, mikor
369 XXII | bennünket!” Hallja õ azt? Érti õ azt? Sújt, mikor áldást kémek
370 XXII | áldást kémek tõle. Elgázolja azt, aki könyörög! Kaput nyitogat
371 XXII | Azért, hogy tanulják azt a névtelen bûnt még az apjukban
372 XXII | büntetést az apagyilkosra; azt mondták: a bûn lehetetlen,
373 XXII | ángyom! Te magad is vetted azt a gyászlevelet, amelyben
374 XXII | miért ne tehette volna azt Andrássy István! - Ti, akik
375 XXII | nem laktatok jól a vérrel, azt mondjátok, áruló volt, aki
376 XXII | azóta mindig özvegy vagyok. Azt mondod, hol van az Isten,
377 XXII | Andrássy ivadék elfeledheted azt, hogy õsszülõid egy öltõ
378 XXII | a két gyermek itten, ha azt a szíve ide vonzza vissza,
379 XXII | fenyegetést ki tud mondani, az azt meg is tudja tenni.~- Azért
380 XXII | fogadtál, miért csináltam azt a botrányt ott az imádkozóházban?
381 XXII | ez a próba bekövetkezzék. Azt a várat, ahol én és két
382 XXII | küszöbét át akarod lépni, hogy azt megszentségtelenítsd, én
383 XXII | egyszer a fejét, s meglátta azt a diadalmaskodó csoportot,
384 XXII | anyjának ölébe kapaszkodik, s azt csókjaival halmozza el,
385 XXII | motyogva a szókat.~- Hát te azt hiszed, szent asszony, hogy
386 XXII | elhatározása.~Szólt.~- Te azt mondád nekem, hogy ha én
387 XXII | öleljen, hanem hogy ide hozza azt az asszonyt, azt a százszorszép
388 XXII | ide hozza azt az asszonyt, azt a százszorszép ördögöt,
389 XXIII | akiknek a szeme megszokta már azt, nagyon is jól tudnak látni
390 XXIII | példálóznak egymás latorságára; s azt az asszonyok is hallhatják -
391 XXIII | tetszik nekik, ha a férjeikrõl azt a hírt hallják, hogy asszonyok
392 XXIII | kegyetlennek lenni.~Gyûlölte azt az asszonyt, aki felõl tudta,
393 XXIII | magának. - Át akarta oltani azt a gyûlöletet Zsófiának a
394 XXIII | nótáját. Eldanolja neked azt a Ferkó úgy, hogy szebben
395 XXIII | árát a tiltott örömnek, azt mondom rá, drágán adják,
396 XXIII | tagadni a mai napon?~- Csak azt hiszem, amirõl valódi tudomásom
397 XXIII | s elég, hogy megtagadd, azt tudnod, hogy jó.~- Hát ne
398 XXIII | körülfogják a lángok.~Hiszi még azt is, ami lehetetlen. Elhiszi
399 XXIII | lehetetlen. Elhiszi még azt is, aminek az ellenkezõjét
400 XXIII | elég neki, hogy maga hiszi, azt akarja, hogy minden ember
401 XXIII | kemencepadkáján ülve, s azt egy jól megfizetett posta
402 XXIII | apáért, azok utána mondják azt: a nagyobb nagy ásítozva,
403 XXIII | irhabõr.~Zsófia nem tudta neki azt mondani, hogy „hozott Isten”.
404 XXIII | felõlem. Egészen jól vagyok.~- Azt csak mondod. Én az ellenkezõt
405 XXIII | falvainkban én vagyok az asszony. Azt is az uram hagyta így. Ha
406 XXIII | olyan, mint eddig volt, s azt még eddig senki se fogta
407 XXIII | koldusápolás mellett - még azt is teszed, hogy levelet
408 XXIII | valahára tûzbe jönni látlak. Azt hittem, fogadásod tartja,
409 XXIII | szolgáltál rá. Mit bánom én azt, ha te mindennap százszor
410 XXIII | írod is Andrássy Istvánnak azt, hogy: édesem, kedvesem,
411 XXIII | vádat.~- Ugye, megírtad neki azt is, hogy ha jön Gömörbe,
412 XXIII | fél ország kincsét, akik azt mondják: „édes hazám!”,
413 XXIII | szakáll! (Úgy megrángatta azt, mintha haragban volna vele.)
414 XXIII | lábáról leverte.~A frajjának azt is megmondta a dervisgenerális,
415 XXIII | hogy odafigyel. De még azt is meg tudta ítélni, hogy
416 XXIII | hogy mik azok a nóták, azt nem mondta el az anyjának.~ ~
417 XXIV | az életereje.~Óhajtotta azt, amitől rettegett: férje
418 XXIV | férj és feleség között!~Azt is megtudta már a nő (a
419 XXIV | kisfia elõtt, az maga dönögte azt el, kétszer is elmondva
420 XXIV | meg Miklós bátya.~- S te azt akartad, hogy azok azt lássák,
421 XXIV | te azt akartad, hogy azok azt lássák, milyen rosszul lõsz
422 XXIV | te? Hát miért akartad te azt?~A gyermek odahúzta magához
423 XXIV | összefüggését keresni. - Rátalált. - Azt vélte, hogy kitalálta a
424 XXIV | Miklós bácsi fölolvasta azt a hadnagyok elõtt úgy, hogy
425 XXIV | lélegzetet vett.~- Hát ekkor azt mondá Miklós bácsi: „No,
426 XXIV | házat.~A kisebbik még csak azt teszi, hogy rosszul lõ,
427 XXIV | már jól fog a célba lõni. Azt mondják neki, az a célpont,
428 XXIV | Nem. Nem. Jól tetted azt. Nem fogok én reszketni.
429 XXIV | elcsendesítették egymást.~- Hát ha azt akarod, hogy meg ne haljak,
430 XXIV | de papír nem volt sehol. Azt elvitette Miklós egyszer,
431 XXIV | szélnek ereszteni? Ki viszi azt innen oda, ahova szól?~Nagyon
432 XXIV | leírt: a kisfiúnak kellett azt elszótagolni elõtte. Aztán
433 XXIV | Emlékezett rá a gyermek, hogy azt így tették máskor is.~-
434 XXIV | Megígéred nekem, hogy azt megteszed?~A gyermek csak
435 XXIV | hûséges embert, akire rá lehet azt bízni.~- Azt a cigányt,
436 XXIV | akire rá lehet azt bízni.~- Azt a cigányt, aki apámnak a
437 XXIV | Végy ki belõle tíz aranyat. Azt add majd a levélvivõnek.
438 XXIV | találják nálad!~- Óh, tudom én azt, hogy rejtem el: vannak
439 XXIV | ráismert a tolvaj-polturára. Azt mondta, az ilyeneket azért
440 XXIV | kiküldte, hogy keresse fel azt a cigányt, akitõl a levelet
441 XXIV | érezte magát. Délfelé még azt is kérdezte a frajjától,
442 XXIV | fõbe lövetném érte!~- Tedd azt az én fiammal is! Legalább
443 XXIV | hiszed, hogy én beváltom azt, amivel megfenyegettem?~-
444 XXIV | én meg fogom akadályozni, azt fogadom. Hiába zársz el.
445 XXIV | kifordult -, majd elviszem én azt a levelet magam az apámnak.
446 XXIV | haldoklik.~- Ejh! Nem adják azt olyan könnyen! - torkolá
447 XXIV | Tán ebben az órában is azt költögeti mámoros álmából,
448 XXIV | a harangszóra egyszerre azt látja Miklós, hogy csapatjai
449 XXIV | fekete zászló se sejtesse azt vele.~Bosszantotta, hogy
450 XXIV | eminentiam! Hát most majd azt mutasd meg az examinatoroknak,
451 XXIV | Bizony nem látok én!~- No azt majd mindjárt megpattintsuk.
452 XXIV | letisztítani az Andrássy névrõl azt a makulát, ami rajta esett! -
453 XXIV | lelkét is õrjöngésbe hozta. Azt hitte, hõstettet követ el,
454 XXIV | el, ha az apját, akirõl azt mondják, hogy hazaáruló
455 XXIV | De a gyermek nem tette azt, amit mondott neki.~Mint
456 XXIV | visszasiettek a várba, amint azt látták, hogy Andrássy István
457 XXIV | valamennyien, akik odanéztek, azt hitték (tán a könnyeik prizmáin
458 XXIV | mosolygott.~(Még most is azt teszi!)~A dervisgenerális
459 XXIV | oltárnak támasztva, s nézte azt az örökké változatlan képet;
460 XXV | elkeseredését, s iparkodott azt egyszerûen megérthetõ okokkal
461 XXV | saját várát.~Egyedül akarta azt visszafoglalni.~Bízott személyes
462 XXV | információkat venni.~Blumevitz azt mondta rá mosolyogva, hogy „
463 XXV | találó tréfa volt.~Tudja azt Blumevitz jól, hogy nem
464 XXV | a császári fõvezér éppen azt a Belleville lovagot nevezte
465 XXV | összezavarta a gondolatait, hogy azt sem tudta, melyikre dühösködjék
466 XXV | jó fiú volt.~- Hát én biz azt mondanám, hogy „hozott Isten!”
467 XXV | Blumevitz? (Ezt kérdezé. Azt meg sem akarta engedni még
468 XXV | üresen hagyott szállása, azt elfoglalhatod.~- Kinek az
469 XXV | a fiscus jogán) tekintse azt magáénak: ahhoz a gondolathoz
470 XXV | van-e az „asszony”?~Az inas azt felelte rá, hogy csak tessék
471 XXV | fordulva, mikor Andrássy azt kérdezé, hogy mi lesz ez
472 XXV | Juliánnával. Úgy õrizte azt Löffelholtzné, mint a baziliszk.
473 XXV | Andrássy megköszönte a gráciát, azt mondta, sok dolga van.~A
474 XXV | Hammer und Glockét?” Amire azt felelte neki Andrássy, hogy „
475 XXV | ellentmondás, hogy az Istenért, azt ne bántsák, hisz az titokban
476 XXV | Köszönje a jó angyalának, aki azt neki súgta.~(Jó angyalának!
477 XXV | meg az ördögének nevezték azt a tanácsadóját! Ilyen zavar
478 XXV | mindennap érkezõ levelekbõl azt is meg lehetett tudni, hogy
479 XXV | alkudozó nádornak megküldték azt a lajstromot, melyben a
480 XXV | helyedbe jön, ugye? Én magam is azt tenném, hogy felmennék.~-
481 XXV | sodrába, hogy egyszer csak azt vette észre az egész társaság,
482 XXV | a mártírt, s védelmezte azt, mint hajdan Giskra, a túlnyomó
483 XXV | szólt bele a vitába. Õ tudta azt jól, hogy mégiscsak Husz
484 XXVI | tudni, hogy kinek hívják azt, aki a városból kimenni
485 XXVI | múlva aztán visszatért, s azt mondta, hogy kegyeskedjék
486 XXVI | meglepetése tökéletes, mikor azt maga elõtt látta. A kis
487 XXVI | én katonáim addig, amíg azt a kétfejû sast meg nem látják,
488 XXVI | Belleville-hez visszafáradni. Azt csakugyan otthon találta,
489 XXVI | Cordialisan megszorítá a kezét, s azt súgta a fülébe:~- Tudod,
490 XXVI | kiállítására. Mikor visszajött, azt mondá:~- De mármost ne menj
491 XXVI | mi köze a filiszterségnek azt találgatni, hogy te merre
492 XXVI | közöttünk marad. Tudod te azt, hogy ki az a Belleville?
493 XXVI | pecsételte a salva guardiát, azt mondá Andrássynak:~- És
494 XXVI | szükség.~Szentkirályi Istvánt, azt megfogják, kivallatják,
495 XXVI | Tudassa kegyelmességed azt a hírt Károlyival. Ne skrupulizáljanak
496 XXVI | állomáson félnapig, jobb, ha azt az idõt itthon tölti, nyugodalmasan
497 XXVI | úr az; ne kössünk bele. Azt csak minden okos ember tudja,
498 XXVI | Hiszen maga is így számította azt ki Andrássy.)~Hanem azért
499 XXVI | nak a genitivusa!~- No, azt már szeretném látni!~Husz
500 XXVI | Juliánnától hallá.~A szép asszony azt vetette oda (a Hussus és
1-500 | 501-926 |