Fezejet

 1 I    |      kezdettõl a végezetig?~Ha csupa gyöngeségbõl állt volna
 2 II   |  Tuhulum ivadékaihoz hasonlít, csupa merõ német.~Még az elsõ
 3 II   |  kiváló híveiket tüntettek ki, csupa német nevek fölött pompáznak:
 4 VIII | rozsdásodva; a szurkos kötegek csupa nyirkosak; a spanyollovasokról
 5 X    | asszony.~- Jaj te! Eredj vele! Csupa jégcsap a bajuszod!~Az bizony
 6 X    |       tele költõi hajlamokkal; csupa szív.~Már tizenhat éves
 7 X    |       anyja a kisfiút. A szeme csupa könny lett utána.~Amíg a
 8 XI   |     hidegtõl didereg, az ajkai csupa kettõs w betûket vacognak,
 9 XII  |       ezzel a fellángolásával.~Csupa ellenmondás az egész asszony.
10 XV   |        másik kajlára álljon.~- Csupa korom lett a pofám a puskaportól!
11 XVI  |   maradt, elbámuló népek, mind csupa magyar mentés, sarkantyús
12 XVI  |  mindnyájan ismerjük.~Egy alak csupa lécekbõl összerakva, amik
13 XVI  |      kurucok ellenben csupádon csupa komikumot látták benne.~
14 XVII |      az egész történetet pedig csupa mesemondásnak hiszi az ember,
15 XXII |         amit a papok mesélnek. Csupa világbolondítás az egész.
16 XXIII|       tudott õ arról, hogy egy csupa érzelmekbõl összealkotott
17 XXIV |   miatta.~Milyen asszony volt! Csupa szeretetbõl alkotva! Mint
18 XXIV | hadnagyaik által a várudvaron. Csupa lövészek. Lovasságra itt
19 XXVI |     kinézett az ablakon, a fák csupa ezüstbõl voltak a zúzmarától. „
20 XXVII|     belõle. Az egész útvonalon csupa szemközt jövõ hintókkal
21 XXIX |       zsabrákom, lószerszámom, csupa sár mind - tisztogassa meg
22 XXX  |       itt a hajdúvilág közepén csupa német gazdák laknak, híres
23 XXX  |       már alkonyodva, de az ég csupa arany volt még; az alkonyfényben
24 XXXI |       ahová pihenõre beszállt, csupa aggodalmas arcokkal találkozott,
25 XXXI |     méltósággal emelkedik ki a csupa palotákból alkotott belváros
26 XXXI |    talpon volt a sereg, mintha csupa lepkebábból pattant volna
27 XXXI |      volt, és vak.~Mikor ezt a csupa emberfejekbõl álló tengert
28 XXXII|        felpörkölt és kirabolt. Csupa koldus lakja. Rongyos nép,
29 XXXII|  házhoz csalogatta volna, mind csupa szomorú rémledezések.~Csupán
30 XXXII|  aminek levele, szirma, kelyhe csupa ezüst, s aztán a hintót
31 XXXIV|        érnek, rengeteg sátorok csupa kristálytûkbõl. Mikor épít,
32 XXXIV|      körülfekvõ hegyek belseje csupa vas, azzal pedig a villám
33 XXXV |  lidércnyomása. Az asszonyszív csupa babona. A képzelõdés ad
34 XLII |   Jóindulatot mutatott iránta: csupa nyájasság volt.~- Látod,