Fezejet

 1 I     |          azért nem engedik elmúlni, csendesen meghalni, mint más kiszenvedettet,
 2 III   |             házbul.~A szenátor urak csendesen nevettek.~- Mi az? Mit nevetnek? -
 3 IV    |             egy pint bor! - diktálá csendesen Alauda uram.~- Jól van!
 4 IV    |             fáintabb legyen?~- Csak csendesen, De Hortis szenátor uram -
 5 VIII  | ketterhäuschenbe.~A jelenlevõk mind csendesen zúgni kezdtek.~- Ebben a
 6 IX    |     kegyelmed a leányát.~Fabriczius csendesen végighallgatta a főurat (
 7 X     |        magyar vér!~Egypár lovas úgy csendesen utána is dalolja a nótát.~
 8 XII   |   rúgkapálózik többé, hanem aluszik csendesen. A többi az õ dolga.~Erre
 9 XIII  |       nyitotta fel.~A lovag kezdett csendesen káromkodni.~Az az ördöngös
10 XV    |              Az egyik szobában szép csendesen horkolt Korponay, a másikban
11 XVI   |    kínzókamarára mutatva, azt mondá csendesen:~- Figyelmeztetem a lovagot,
12 XVIII |              mint egy igazi halott, csendesen, komolyan és méltóságosan.~
13 XVIII |     kegyelmetek egymással okosan és csendesen. Én visszahúzódom szépen.~
14 XIX   |       folyosóira, s azok ott vártak csendesen a füstölgõ kanóc egyik kezükben,
15 XIX   |                  Megölhetsz!~S szép csendesen térdre bocsátkozott elõtte.~-
16 XXII  |             is szólt többet semmit; csendesen összeszedte magát. Bezárta
17 XXIV  |       Bizony az leszek.~- Szállj le csendesen, hozd ide az írószereimet
18 XXIV  |      kiszenvedett mártír ott feküdt csendesen az ágyán. Mellette a kisfia.
19 XXV   |          doktor mellé, a tábornokné csendesen betolta az ajtózár reteszét,
20 XXVI  |           bringt Rosen - biztatá õt csendesen Husz apó, s megtöltve újra
21 XXVIII|         fülébe:~- A király elaludt, csendesen szunnyad. Ne engedj, testvér,
22 XXVIII|          mondd nekik, hogy a király csendesen alszik, magához tért; inni
23 XXIX  |          csókra fölváltva!~Juliánna csendesen nyugodtan húzta elõ a nyeregkápából
24 XXIX  |           szintén mind elkezdtek ki csendesen, ki hangosan nevetni; a
25 XXX   |             pedig hallgatta mindezt csendesen, s mekegtette egyformán
26 XXXII |        igaz-e az, vagy hamis?~Aztán csendesen bólintott a fejével.~- Köszönöm
27 XXXIII|            homlokát. A nõ folytatta csendesen. A gyermek hallgatva bámult,
28 XXXIV |            a kezével, hogy legyenek csendesen. Õ maga leült egy jégkoloncra,
29 XXXIV |        beszélek hozzád.~- Hallgatok csendesen.~- S felelsz egyenesen.
30 XXXVI |             a többiek lármáznak, õk csendesen beszélgetnek együtt. A többiek
31 XXXIX |     félrevonta, a betörõ napsugár a csendesen alvó férj arcát világítá
32 XL    |         viselje magát Korponay uram csendesen, ha az õ dolgára kerül a
33 XLII  |        fakorona.~Juliánna hallgatta csendesen, hogy mi fog történni a
34 XLII  |           letörlé könnyeit, s aztán csendesen, magában végigolvasá a megholt