Fezejet
1 III | egy öles termetû atlétai alak, akinek csak két hibája
2 V | székben ott ül egy élõ eleven alak, a bírói jelmezben, fején
3 VI | szól az asztalnál ülő alak - lépjenek be az urak! Mit
4 VI | maradt volna meg az a másik alak kísértetnek.~- Foglaljanak
5 X | ketterhäuschen közepén gunnyasztó alak pedig felüti e dalra a fejét,
6 XI | ketrec ritka rácsán; a fekvõ alak palástja egészen fehér lett
7 XII | pillanat múlva mind a két alak eltûnt egyszerre; a tükörben
8 XIII | végigdörzsölni.~Erre az élettelen alak lassankint felmelegült.~
9 XV | legkülönösebb, hogy a férfi alak palástjának redõi közül
10 XVI | mindnyájan ismerjük.~Egy alak csupa lécekbõl összerakva,
11 XVI | amellett, amilyen szélmalom alak, éppen olyan tökéletes eszményi
12 XVII | végére egy közönséges emberi alak ránehezedett, a hypomoclion
13 XVIII| Gott!”~S a magas atlétai alak, a diáksereg között, pallosát
14 XXI | gyengéd, tündéri idomzatú alak élõ védszentje volt ennek
15 XXII | ég. A fehér barátcsuhás alak egy nagy öblös vaskalánnal
16 XXII | beront rajta egy ijesztõ alak: a dervisgenerális.~Fehér
17 XXII | felegyenesedett a fehér csuhás alak, s arcát dacosan felvetve,
18 XXII | valamennyinél fényesebb alak.~- Te gúnyt ûzesz ebbõl?~-
19 XXII | cselekedni!~Az a gyönge, éteri alak e szavak kimondása után
20 XXII | emberfölötti dicsfénnyel.~A csuhás alak epés gúnnyal nézett rajta
21 XXIV | a légben lebegni látszó alak Miklós felé, nagy ragyogó
22 XXIV | maga is oly mozdulatlan alak, mint az.~A tizennyolcadik
23 XXIX | Andernach lovag. Siralmas egy alak. Ha a fülén túl volna valamije,
24 XXIX | lovasra. Igazi, eredeti betyár alak volt, csigákban leomló,
25 XXX | között volt egy magas, karcsú alak, széles abroncsszoknyában,
26 XXXI | környékezni. Az elõtte álló alak s a pompás úri terem helyett,
27 XXXI | intene, az a mozdulatlan alak is visszaintene rá. Azt
28 XXXII| Itt aztán igazán tréfás alak volt: egy Jupiter, aki fél
29 XXXII| folyosón azonban egy gubás alak szegõdött a hintaja mellé,
30 XXXIV| dörmögék valamennyien, amint az alak a mélységbõl fölmerült.
31 XXXIV| nyújtá ki karjait ama másik alak felé, akinek még a jégfalra
32 XXXVI| bámulatra keltõbb az a másik alak, akit így hínak: „az én
33 XXXIX| legjobban örvendezni e betoppanó alak láttára. Hisz éppen most
34 XLI | annyi vérpadra készülő alak.~Készek mindannyian, mintha
|