Fezejet
1 IV | nagytiszteletû úr kiosztja nekik az Úr vacsoráját. Úgy szokás,
2 V | Az összes tokaji borokat nekik adományozá.~(Tán ha a szebeni
3 X | utánuk nézzen. Messze kellett nekik menniök, hogy a rájuk váró
4 XIII | Belleville lovag s odadobta nekik a lábaikhoz. - Itt van,
5 XV | kápolnájába, hogy ott megmutogassa nekik a hajdani leprosusok kelyhét,
6 XVI | örömnapon engedtessék meg nekik a csapszékeiket a hora canonicán
7 XVI | közé odalép, s azt mondja nekik: „Ugyan ne megvesszetek!”,
8 XVI | lehetni velük, nem adhatni nekik tudtul a nagy veszedelmet,
9 XVI | lóvá tette õket; el hagyott nekik fogni egy csapat üres társzekeret:
10 XVI | felgombolyította, s hazavilágított nekik, amíg ti piros csizmát szabtatok
11 XVI | elõbb: majd én is sietek nekik segíteni a temetkezésben!”
12 XVII | használhatták.~Ellenben volt nekik a városház udvarán egy szép
13 XXI | verekedni. Azt is megengedte nekik, hogy egyszer-egyszer a
14 XXII | elõlük a karcost, õ adott nekik máslást.~Aztán az egész
15 XXII | mondá Miklós -, jó lesz nekik is meghallani azt, amit
16 XXIII | mosolyognak rajta. Még tetszik nekik, ha a férjeikrõl azt a hírt
17 XXIII | fõzess a számukra, küldj nekik akószámra medicinát, rendelj
18 XXV | hatalom kérdése. Voltak nekik hû kovácsaik itt is, amott
19 XXV | Pálffy megint visszaírt nekik, hogy amihez nem értenek,
20 XXVIII | orvosok ha jönnek, mondd nekik, hogy a király csendesen
21 XXVIII | fogja fizetni; adott rá nekik felpénzt öt aranyat; de
22 XXIX | az Ecsedi-lápon át szabad nekik menni szekérrel. Az a hír
23 XXIX | akármibe kerül; ígérni kell nekik mindent, csak hogy tegyék
24 XXX | kacagnának, ha megmondaná nekik, hogy ami abban a levélborítékban
25 XXX | emberek csaltak. Szabad volt nekik: kötelességük volt.~Ápril
26 XXX | dicsõségre.~- Ki sugallhatta ezt nekik?~- Hát ki? Az, aki a király
27 XXXI | tûzgolyói nem árthatnak nekik. A székesegyház harangtornyának
28 XXXIII | várnak. - Az én dolgom átadni nekik az izeneteket a távollevõktõl,
29 XXXIII | ebben az órában kellene azt nekik megmondanom. Õk nem jöhetnek
30 XXXV | rontott be apjuk szobájába. Nekik szabad bejárásuk volt hozzá.~.
31 XXXV | tekével.~Azt nem mondta nekik, hogy mikor kimennek a szobából,
32 XXXVIII| parasztkiejtéssel odakiált nekik:~- No, hát má nasságos asszonykák,
33 XLII | leveleket soha sem adta át nekik, és így azok egészen ártatlanok.~
|