Fezejet
1 I | Mire vár még? Mért nem siet föld anyja porával porként ölelkezni?
2 IV | minden, ami az embert a föld sarából felemeli: a szabadságvágy,
3 XII | elválni.~- Terem-e még a föld két nagyobb bolondot, mint
4 XIII | mély kapuboltozat alá. A föld fehér, az ég fekete, ilyenkor
5 XIII | házból vezet ki a városból a föld alatti út, amin keresztül
6 XIII | Fabricziusok készítették ezt a föld alatti folyosót; soha senki
7 XVI | kővé vált fából, amit a föld alul ástak ki, ez a Gornoviczer
8 XVII | XVII. FEJEZET~A föld alatti út~Ezt az egész történetet
9 XVII | Wünschelruthe” segélyével azt a föld alatti rejtõzõ forrást,
10 XVII | ahhoz értõ hevéreket, akik a föld alatt tudnak rejtekutakat,
11 XVII | irányban ásnak, vájnak ott a föld alatt. Csak mikor az ugrókút
12 XVII | lapos agyag palakõvel.4~A föld alatti folyosó éppen csak
13 XVII | az alagút a Scheibe-hegy föld alatti forrásmedencéjét
14 XVII | követ emelt a magasba a föld felszínén, ahová azután
15 XVII | arra bírta, hogy a sötét föld alatti folyosón keresztül
16 XVIII | hallasz valami dobajt a föld alatt? - suttogá nejéhez.~-
17 XXIII | mint aki delelõ napfényrõl föld alatti sötét pinceboltba
18 XXIV | mondott neki.~Mint a holt föld, olyan sárga lett az arca.
19 XXVIII | áldott búzatermõ fekete föld; nagyon jó föld az, csak
20 XXVIII | búzatermõ fekete föld; nagyon jó föld az, csak utazásra rossz -
21 XXIX | Gyönyörû, lefesteni való kép! A föld olyan fehér, mintha hóval
22 XXIX | Emlékezzél csak a lõcsei föld alatti útra. Gondold, hogy
23 XXXI | szeretetbõl, mikor éjszaka a föld alatti úton kiment a berekbe,
24 XXXI | azt a leányt, aki Lõcse föld alatti bejáratát el tudja
25 XXXI | nincs Isten? Nem hall ég, föld, senki!?”~Dehogy hallgattak
26 XXXI | Eltûnt az egyszerre, mintha a föld nyelte volna el. Mire megújult
27 XXXII | aki a fiatal Thököly Imrét föld alatti pinceboltokon keresztül
28 XXXII | magát a halandó embernek a föld feletti hatalmak ellen megvédeni.~
29 XXXII | az emberek nagy része a föld alatt lakik, a bányákban.
30 XXXIV | FEJEZET~A jégbarlang~A magyar föld természeti ritkaságainak
31 XXXIV | Pelargus éleshalló füle a föld felett dühöngõ vihar moraját.~-
32 XXXVIII| sejtelmük sincsen már, a föld öt részébõl, tenger fenekérõl,
33 XLI | katafalktrónusáról, eldugva a föld alá, ahol a hazája, s magad
|