Fezejet

 1 VI    |       lámpásgyújtat után, egyedül magában, az reggelig „ketterhäuschen”-
 2 X     |        csak a kihúzóágyban alszik magában a kisfiú.~Továbbmegy. Benyit
 3 XIII  |        fehér vállára.~S azt mondá magában:~- Lám, a német császár
 4 XIII  |          odafenn meg úgy nevetett magában, a függöny mögül kidugva
 5 XVI   |       nyelni kurucosan - gondolta magában vissza.~Amint a külső cinterem
 6 XIX   |    ajtóküszöbhöz és úgy motyogott magában.~Az a másik férfi pedig
 7 XXII  |    elkezdte az Úr imáját suttogni magában. De beleakadt a közepén.
 8 XXII  |    kutyáknak!~Mindenki azt mondja magában: „Ez most részeg!”~S csak
 9 XXII  |       mint aki hazasiet, egyedül, magában, s nem hoz magával más fegyvert,
10 XXIV  | nagybácsinál hálni. A Józsi aztán magában nem is akart a maga nyoszolyájába
11 XXIV  |   lobogványával jár együtt, kezdé magában a gyermek zila beszédének
12 XXIV  |   tekintetétõl.~Miklós éppen úgy, magában morogva fordítá félre a
13 XXIV  |       mint egy szent: ez egyesíté magában az asszonyok minden drága
14 XXIV  |           Ezt itt hagyta hervadni magában, hogy amazzal örömeit megossza.
15 XXIV  |              Ez õ lesz! - dörmögé magában Miklós, s maga is felsietett
16 XXIV  |          István tábornok. Egyedül magában.~Alig volt háromszáz lépés
17 XXV   |    kalitban.~No, még ez nem volna magában valami nagy veszedelem.
18 XXVI  |          ebben a tréfa? - kérdezé magában a tábornok. Egy percre eszébe
19 XXVI  |  leveleket, s folyvást mondogatva magában: „Csiki” „Csiki”. Itten
20 XXIX  |    kacagni.~Szegény fõúr! - mondá magában Andernach lovag -, a nagy
21 XXXI  |          lép ki a börtönajtón.~Ez magában nem lett volna baj, hanem
22 XXXI  |               jegyzi meg Juliánna magában.~Az a névtelen iszonyat,
23 XXXII |      ötven elszánt ember fölteszi magában, hogy a stracenói sziklakapun
24 XXXII |       attól, amilyen hevesvérû.~S magában azt mondta, hogy meg is
25 XXXII |      gondolt vele.~Csak azt fõzte magában, hogy láthassa meg a kicsikéjét.~
26 XXXII |       találta a kisfiát, egyedül, magában.~Hogy megütötte a szíve!
27 XXXIII|  hallgatva bámult, s azt gondolta magában, milyen szép ez a villámlás,
28 XXXIV |            Nagy okai lehettek rá. Magában áll-e? Nem! Százan, ezeren
29 XXXV  |              Hadd égjen addig itt magában. Ez legyen a mi lelkeinknek
30 XXXVI |        leírt nevét.~- Hm! - mondá magában Juliánna - itt ugyan osztják
31 XL    |       bizalomnak, hogy õt a férje magában elereszti.~Nem bizalom volt
32 XLII  |      könnyeit, s aztán csendesen, magában végigolvasá a megholt gyermek