Fezejet

 1 V     |           beveszi. Azért apostolok õk, akik ilyen malaszttal teljesek.~
 2 V     |             inkább mellé álltak, s õk is segítettek neki ütni
 3 X     |        nagyon örült a kisfiú, hogy õk maskarába mennek.~- A Pelargus
 4 X     |         fejei már tudják jól, hogy õk nem a fejedelemért, nem
 5 XI    |           utcára nyílik az ajtaja. Õk azon járnak be, s az én
 6 XII   |            a mûve, s jó, hogy csak õk ketten bírtak róla tudomással.~
 7 XII   |            iránt.~Mennyit mulattak õk ezeken a figurákon: - mikor
 8 XIII  |       egész várostokat! Érdemelnek õk tõled valami kíméletet?
 9 XIII  |        érzed, hogyan melegít? - Ha õk nem átallnak egy kisleányra
10 XVI   |       nyelven beszéltek, amit csak õk értenek meg egymás között.~
11 XVI   |        egyik oldalán az asztalnak; õk a bizonyságaim, hogy ott
12 XVIII |           Korponayéknak is, amibõl õk azonban nem sokat hallának,
13 XX    |       labancokra. Számra is többek õk, s az elkeseredés oroszlánná
14 XXI   |            a család leányaié volt. Õk ültették oda a rózsákat,
15 XXII  |            csipkés fehér ing volt; õk szolgáltak a misénél, amit
16 XXV   |            ezzel a kíváncsisággal. Õk maguk is érdekelve voltak
17 XXVIII|         iszom a kulacsukból, s még õk fognak a pusztákon, nádasokon
18 XXVIII|       rontottak a stratagémájukon; õk azt akarták, hogy Pálffyt
19 XXX   |           Juliánnát és Krisztinát.~Õk még Majthényban ebédeltek
20 XXXI  |     Korponayné Illésházy Miklóst?’ Õk egy tekintetben riválisok
21 XXXII |           jó nevelésben részesült, õk a fejedelmi pompával ékeskedõ
22 XXXIII|     kellene azt nekik megmondanom. Õk nem jöhetnek ide hozzám;
23 XXXIII|    hozzájuk a magam búvó útjain. - Õk várnak rám. De én nem tudok
24 XXXIII|    állhatja ki azon a helyen, ahol õk összegyûltek. - És én mégsem
25 XXXIV |            is prédára ejté, amiket õk együtt Körmöcz- és Selmeczbányából
26 XXXV  |    Szentháromság úgy segéljen! Azt õk nem érik meg! - ordítá fel
27 XXXVI |          Amíg a többiek lármáznak, õk csendesen beszélgetnek együtt.
28 XXXVII|             hogy fusson hát utána; õk, a többiek, futottak a lengyel
29 XXXIX |           ki errõl a témáról, hogy õk már egészen kibékültek,
30 XXXIX | elárulhatom az õ egész tervüket, s õk határozták azt el, hogy
31 XLI   |           egész várukból! Mehetnek õk idegen ajtókra.~És magát