Fezejet

 1 X    |                Ha nem volna az a kis fiú ott a bölcsõben, bizony
 2 XV   |        Andrássy háta mögött a Serédy fiú -, nagyon nagy palástra
 3 XVI  |          Nyílt parancsolat!~Az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek nevében.~
 4 XXII |             düh ördöge. Még ez a két fiú is õt meri kigúnyolni, eddigi
 5 XXIII|               az ugyan csintalan egy fiú volt, sohasem akart elaludni,
 6 XXIV |              figyelmét, hogy a Ferkó fiú, mikor az ima végén ezt
 7 XXIV |             hangon.~- Nem! - felel a fiú dacosan.~- Miért nem?~-
 8 XXIV | kegyelemdöfés a szívének.~A kisebbik fiú rátámadt a bátyjára.~- Miért
 9 XXIV |              is elmondom.~Az a másik fiú pedig térdre emelkedett
10 XXIV |             esteli órában a kisebbik fiú az anyja szobájába. A Ferkó
11 XXIV |             Itt aztán elhallgatott a fiú; nem akart tovább beszélni.~
12 XXIV |          bélésébe - súgá a kis Józsi fiú.~- Hát te tudod, hogy mit
13 XXIV |             anyjánál maradt kisebbik fiú a sok sírástól elálmosodott,
14 XXIV |            aludt Ferenc, a nagyobbik fiú.~Az éjjel sokáig fenn tivornyáztak
15 XXIV |    elkezdõdött megint a borivás, s a fiú is ott velük végighallgatta
16 XXIV |           pálinkát, attól elmúlik.~A fiú elhitte, s magába hagyta
17 XXIV |       sarkantyús csizma. Bizony szép fiú volt! Olyan régen nem látta
18 XXIV |                 Az anyám! - hebegé a fiú.~- Mit akarsz vele?~- Nem
19 XXIV |            azzal fuldokolva futott a fiú a várba fel; egyszer térdre
20 XXIV |              akarok menni - rebegé a fiú, a pap kezébe kapaszkodva. -
21 XXIV |           hozzá! - kiáltá a kisebbik fiú. - Nem látjátok, hogy él?
22 XXIV |          kellett vele hagynia.~A két fiú ezalatt valamit suttogott
23 XXIV |      hidegvért tettetve.~Ekkor a két fiú, egymás kezét fogva, odalépett
24 XXV  |           szekundált neki. Mindig jó fiú volt.~- Hát én biz azt mondanám,
25 XXXII|          hoztál nekem? - kérdé a kis fiú, egy ötven éves filozofus
26 XXXIV|           azért, amiket ez a nederes fiú beszélt a védelmedre, nem
27 XXXV |             látni Juliánnának.~A két fiú civódva rontott be apjuk
28 XXXV |     megcirógatta a fejét. Látszott a fiú arcán a titokteljes kór
29 XXXV |       önvádterhes fájdalom, amivel a fiú az apján csüggött, ahogy
30 XLII |              addig.~Jámbor, alázatos fiú volt, arca halavány, teste
31 XLII |              a lelkében. Ha a kedves fiú elköltözött, mi van még