Fezejet

 1 III   |       egészet végig kigombolják, s utoljára panyókának viselik a mentét.
 2 IV    |           gyermekek, azután a nõk, utoljára a férfiak, leghátul a tanácstagok.
 3 IV    |            nem is sok!” - úgy hogy utoljára De Hortis azon vette észre
 4 VI    |         mind kimentik magukat, még utoljára õ marad benne a gyanúban.~-
 5 X     |            Onnan sem jön válasz. - Utoljára elszánja magát, hogy benyisson
 6 XI    |        ahol kereste, ott nem volt; utoljára is ott akadt rá, ahol nem
 7 XII   |         kezdett a szobában, míg az utoljára a hárfa mellé menekült;
 8 XIII  |            akart elfordulni benne; utoljára alig bírta belõle kihúzni
 9 XIII  |        mélyen alszik, ha hozzáfog.~Utoljára egy korsó hideg vizet töltött
10 XIV   |         betört oldalbordákban; míg utoljára is valamelyik fogdmeg kötelet
11 XV    |    üstfenekûvel és kétfenekûvel, s utoljára nagy ágyúzás lett a vége.~-
12 XV    |            az emléket magyarázzák. Utoljára kivette a papnak a kezébõl
13 XV    |         birkózó, hogy a gyülekezet utoljára azt sem tudta, ki prédikál
14 XX    |      egypárnak betörte a fejét; de utoljára elnyomták, megkötözték,
15 XXII  |     kétségbeesés átkozódó haragja.~Utoljára a méregtarisznya Miklós
16 XXII  |           fején keresztülhúzták, s utoljára „sok lúd disznót gyõz”,
17 XXII  |            hallgatja meg!~- És így utoljára Andrássy István, a virtus
18 XXV   |            másikra féltékeny volt. Utoljára úgy összezavarta a gondolatait,
19 XXV   |      Andrássyra vetõdõ tekintetek; utoljára mikor végképp elhagyja az
20 XXV   |     nagyobb, Luther-e vagy Kálvin?~Utoljára Juliánna odafordult Andrássyhoz,
21 XXVI  |            a zúzmarától. „Gergely” utoljára rázta meg a szakállát.~Az
22 XXVIII|            fenyõiket át nem veszi. Utoljára is, hogy bíró elé ne vigyék,
23 XXIX  |           belefaragták a neveiket, utoljára megakadt a figyelme a benyíló
24 XXIX  |          tudott belõle kivergõdni; utoljára is le kellett szállnia a
25 XXX   |           már odaát vannak: holnap utoljára lövik ki az ágyúkat, puskákat,
26 XXXI  | ledöntögetni... s szerzett magának utoljára olyan nagy hírt, nevet,
27 XXXIV |          nem kapott bele a szikra. Utoljára mind valamennyien elkezdtek
28 XXXIV |      Szándékosan hagyták Korponayt utoljára.~Õ nem írta a neve után
29 XXXV  |      bánata.~- Azóta, hogy egymást utoljára láttuk, nagyon sok változás
30 XXXVI |         Pelargus olvasta a levelet utoljára, õ adta azt vissza Korponaynénak.~