Fezejet
1 III | a szétnyílt kabátját.~- Óh, te fiam, csak hagyd úgy,
2 X | levõ menyecske részérõl.~- Óh, te golyhó! Hát nem látsz?~
3 X | s beálltam szakácsnénak. Óh, egy magyar asszony nem
4 X | Aztán elmentek szánkázni.~- Óh, az jó lesz! Csörgõs szánkán?
5 XII | ha igazán van Isten?).~- Óh jaj, ne káromkodjál!~- Tégy
6 XIII | felelte: „Nem, nem”.~- Láttam! Óh, jól láttam. Egész nap egyebet
7 XVI | valami vallással bírni?~- Óh igen! Igazhitû római katolikus
8 XVI | egyenkint megcsókolja: „Óh ezt a te okos fejedet! Azok
9 XVI | az ellenség táborából.~- Óh, köszönöm, nem fáradtam
10 XVI | templom mellé temessenek.~- Óh a szívem! - ordít fel végre
11 XXII | Azt mondhatták talán: „Óh uram, fedezd be ez ártatlan
12 XXII | millió szájjal: „Tartsd meg, óh uram Magyarországot! Ne
13 XXIII | úgy könyörgött hozzá.~- Óh édes jó uram; szerelmes
14 XXIII | nevetnivaló ostobaságot látott.~- Óh bizony, ha elevenen állna
15 XXIV | és örök idõkre! Amen.”~- Óh, te rettenetes hazaszeretet! -
16 XXIV | Megmondhatod. Nem haragszom érte.~- Óh, dehogy téged szidtak. A
17 XXIV | meg ne találják nálad!~- Óh, tudom én azt, hogy rejtem
18 XXIV | elfutok Szomolnokig.~- Óh! a farkasok összetépnének!~-
19 XXVII | éppen hivatott elintézõje?~Óh, szegény herceg! milyen
20 XXVII | amivel hozzákezdjek.~- Óh, énnekem van egy tervem,
21 XXVII | legszégyenlendõbb foltok! Engedd, óh uram, hogy a királyhoz mehessek!~
22 XXXI | nem háborgatja senki.~- Óh kegyelmes uram az csak a
23 XXXV | lábadtak az asszony szemei.~- Óh, uram, ne említse ezt. Én
24 XXXV | minek élek tovább magam is? Óh, mily nagyon rettegek miatta.~
25 XXXV | hozzá az ajtón keresztül: „Óh, ne vidd el az én gyermekemet
26 XXXV | el az én gyermekemet is; óh, légy kegyelmes!”~A férfinak
27 XXXV | villámlottak a szemei.~- Köszönöm, óh uram - rebegé meghatottan -
28 XXXVIII| kérdé Löffelholtzné.~- Óh, azt mindig magammal hordom -
29 XXXIX | magához nem térítette.~- Óh, én édes lelkem uram. Olyan
|