bold = Main text
    Fezejet                                         grey = Comment text

501 XXVIII |                 mikor a contenantiáját meg kellett volna õriznie.~-
502 XXVIII |                bíró? Ide kell citálni, meg kell neki ünnepélyesen követni
503 XXVIII |             kinyitják; amíg a kapussal meg a belsõ drabanttal megértetik,
504 XXVIII |               kibékülés poharát együtt meg nem isszuk. Úgysem früstükölt
505 XXVIII |        gondoskodva a számára valami új meg új meglepetésrõl.~Sirokánál
506 XXVIII |             alá megérkezett, ott ismét meg kellett pihennie, mert az
507 XXVIII |               sertéseket vásárol, majd meg egy matyó fuvaros, aki sót
508 XXVIII |                a hátulsó rugója, aztán meg a ferhécének elveszett a
509 XXIX   |             nem ismert szabolcsi lovak meg a bõséges borravalók csodákat
510 XXIX   |                rajzolnak a vízi gázlók meg a rókák sétanyomai; egy-egy
511 XXIX   |              ezzel a szekérrel, azt én meg nem mondom.~A nap egészen
512 XXIX   |          söntés foglalta el, a másikat meg egy nagy kandallóforma tûzhely,
513 XXIX   |               az én írásomat kaphatnák meg a magyar urak odaát, hamarább,
514 XXIX   |              mi urunktól? Ugyan mondja meg, mi van benne? Énnekem megmondhatja.
515 XXIX   |            ifjasszonynak. Hát ezt írta meg a levélben? Na, ha azt tudom,
516 XXIX   |                pecsétes levélben, hogy meg kell kötni a békét a kurucokkal
517 XXIX   |            arról felelek. Azt a kurírt meg úgy lesomodorintjuk itt
518 XXIX   |                vele. Inkább hadd járja meg a bolondját. Én teszem õtet
519 XXIX   |              bolondját. Én teszem õtet meg. Van-e kegyelmednek valami
520 XXIX   |           vacsorát, a paprikás csirkét meg a túrós csipedettet, hogy
521 XXIX   |                a Krisztina vacsoráljon meg hevenyén, aztán induljon
522 XXIX   |         nyerget, a másikon a zsabrákot meg a kantárt.~- Ördög teremtette
523 XXIX   |          mindjárt úgy ungorkodni.~- Te meg ne trécselj! Hol van a gazdád?~-
524 XXIX   |            ketten idehaza a Tercsával; meg az öreg Dorka nénõ! De bizony
525 XXIX   |                ki a pusztára. Már csak meg kell kegyelmednek várni,
526 XXIX   |        facinusát (jelent hõstettet is, meg gonosztettet is) elzengedezik.
527 XXIX   |          fejcsóválva: „De jó, hogy már meg vagy lõve!”~Az asszonyok
528 XXIX   |           csupa sár mind - tisztogassa meg kend.~A vén banya bizonyosan
529 XXIX   |           tréfált vele Tercsa.~Ezalatt meg Juliánna a tûzhelyhez látott,
530 XXIX   |         Juliánna a lovagnak.~Az nagyon meg volt lepve, mikor a betoppanót
531 XXIX   |                száz aranyért se tenném meg! De hát ha a császár parancsolja! (
532 XXIX   |               kurírocskám, vacsoráljon meg kegyelmed egész ápitussal;
533 XXIX   |             tokajiból; azzal traktálta meg. Ízlett a lovagnak! Mind
534 XXIX   |          lováért százat.~- Isten áldja meg a mi urunkat! Tudtam én,
535 XXIX   |            szaporán hozza ki a nyerget meg a kantárt, ott van az ambituson,
536 XXIX   |         lovamat.~- De hisz az a nyereg meg a kantár azé a kuríré odabenn.~-
537 XXIX   |                lovon; férfi módra ülve meg a nyerget. Nem tesz semmit,
538 XXIX   |                süvegét sem billentette meg köszönet fejében; hanem
539 XXIX   |              ha kilenc aranyat kapnék, meg egy csókot.~- Ejha, fiacskám,
540 XXIX   |                sütött, nagy csend ülte meg a mocsárvilágot, csak a
541 XXIX   |        terjesztve szét a légben.~- Itt meg kell pihennünk - mondá a
542 XXIX   |              No, hát frissen a kantárt meg a nyerget!~- Miféle kantárt,
543 XXIX   |             elöl-hátul, a kengyelvasat meg valami fapapucs pótolta.~
544 XXIX   |                egy egész lóhosszával - meg a maga hosszával.~Mikor
545 XXIX   |               Szerencsés utat kívánok,~Meg is verte nyomban az Isten,
546 XXIX   |       szeme-szája nyitva maradt, aztán meg elkezdett hahotával kacagni.~
547 XXX    |             talány!~Nem elõzhette-e õt meg mégis valaki? Az a bivalyos
548 XXX    |      Bizonyosan tudom, hogy hol tették meg rajtam ezt az elcsempészését
549 XXX    |              hozott levélnek, engedjen meg magasságod pár napi haladékot
550 XXX    |                 Most azután még jobban meg volt confundálva a lovag.~
551 XXX    |         asszonyságoddal. Nem mondhatná meg nekem, miért igyekezett
552 XXX    |              vármegye gátja felé.~Újra meg kellett tennie az utat azon
553 XXX    |               be a lovag.~- Ha jó, edd meg! - dörmögé a bajusza közül
554 XXX    |               az úr a lovat, hogy most meg én vegyem meg?~- Hoztam
555 XXX    |                hogy most meg én vegyem meg?~- Hoztam a gutát. Eladtam
556 XXX    |             neki adtam oda a nyergemet meg a kantáromat, hogy tisztogassa
557 XXX    |           kantáromat, hogy tisztogassa meg.~- Ahun van ni! - kiálta
558 XXX    |               ilyen asszonynak nyerget meg kantárt adni a kezébe? Micsoda
559 XXX    |             gyertyagyújtat után kantár meg nyereg akad a kezébe, akinek
560 XXX    |            köszönje a szenteknek, hogy meg nem ütötte benne a bokáját,
561 XXX    |       meglopták? Az én házamban? Tudja meg az úr, hogy én nemesember
562 XXX    |               Dorka te, Dorka! Becsüld meg magad! Szépen kérlek. A
563 XXX    |             selyemtakaró alá, az úrfit meg eladják a cigányoknak. Hova
564 XXX    |        rákezdve a csepûfonást.~- Valld meg mindjárt, hogy mit dugtál
565 XXX    |         szemeit megbabonázták, a többi meg mind csak ilyen toprongyos
566 XXX    |              lovagot paprikás bürgével meg boszorkányhistóriákkal,
567 XXX    |            annak a szája égett, a háta meg fázott.~A vén Dorka pedig
568 XXX    |                mind a hárman: a gazda, meg a leánya, meg a vén Dorka,
569 XXX    |                 a gazda, meg a leánya, meg a vén Dorka, s úgy táncolták
570 XXX    |        Szathmárba, és élõszóval mondja meg a bánnak, hogy az uralkodó
571 XXX    |             nagy népcsõdület állította meg; száz meg száz szekér, tízszer
572 XXX    |        népcsõdület állította meg; száz meg száz szekér, tízszer annyi
573 XXX    |            ezred granicsár. A szekerek meg voltak rakva rõzsekötegekkel,
574 XXX    |           János volt.~Ápril 17-én halt meg József király.~Betegségének
575 XXX    |             volt.~Ápril 24-én érkezett meg Korponay Jánosné a bán fõhadiszállására
576 XXX    |          halálát.~Ápril 27-én érkezett meg Korponay János Rákóczinak
577 XXX    |         kezdett: „Hogy történhetett ez meg?”~- Három nap alatt összeboronálták
578 XXX    |             Akkor ördög volt, ha engem meg tudott elõzni!~- Jól mondod.
579 XXX    |                 A mocsár túlsó oldalán meg Andernach lovag dühöngött
580 XXX    |                az 1711-iki május 1-jét meg ne emlegesse, maga a felséges
581 XXX    |      világtörténetet csinált.~Ma írják meg az utolsó lapját ennek a
582 XXX    |                a szekerek tábora. Ezer meg ezer kocsi, hintó, szekér,
583 XXX    |              még Majthényban ebédeltek meg, a gazdag mezõvárosban,
584 XXX    |            szekértábor nem indulhatott meg.~Akkor pedig, mihelyt szabad
585 XXX    |               Télen kenyeredet, nyáron meg ruhádat el ne hagyd”; mert
586 XXX    |             ezt. Ami rajta terem, száz meg száz éveken át, örökké,
587 XXX    |                õt megátkozta.~- Verjen meg az Isten a magad kezével!
588 XXX    |           magad kezével! Ott bûnhõdjél meg, ahová legjobban sietsz.
589 XXX    |        amennyire vágytál, onnan legyen meg a lebukásod. Az öljön meg,
590 XXX    |              meg a lebukásod. Az öljön meg, akit legjobban szeretsz.
591 XXX    |         legjobban szeretsz. Azért halj meg, akit elárultál.~Juliánna
592 XXX    |             letûzött zászlókkal, odább meg más dûlt rendek, a learatott
593 XXXI   |               No, hisz az az emlékezet meg éppen nem tesz hajlandóbbá
594 XXXI   |             fejét megmentse.~- Ismerje meg kegyelmed a maga kincsét;
595 XXXI   |              aki még akkor sem tagadja meg a szeretetet, amikor azt
596 XXXI   |     használatra. Ezt az egyet bocsássa meg. Ismerjük mi egymást! No
597 XXXI   |             rózsaszínû ujjacskáját, én meg a pisztoly csöveibe kacsingatva.~-
598 XXXI   |              megmenteni. Azért szökték meg az uraiktól. No én már visszakaptam
599 XXXI   |           folyásáról. Senki sem ítélte meg érte; senki sem tudott a
600 XXXI   |         visszakerült. Nekem nem mondta meg, miért? Az öccsérõl beszélt
601 XXXI   |          kegyelmed? Csak késõbb tudtam meg, hogy a derék jó Andrássy
602 XXXI   |               mint aki csak most tudja meg, hogy milyen hatalomnak
603 XXXI   |               lángot hogy nem érezte õ meg a lobogásáról! Hogy felejtette
604 XXXI   |          poprádi vendéglõben; még csak meg sem állva a kedvéért, hogy
605 XXXI   |             láng, s csak hamuja maradt meg?~- Hol van most a tábornok? -
606 XXXI   |            feleségemhez. Ott hallottam meg, hogy kegyelmed elvitte
607 XXXI   |               lerakta a sereg a puskát meg a zászlót; de hogy ezt valami
608 XXXI   |          rendes szerzõdés elõzte volna meg, ezt minden hazatérõ vitéz
609 XXXI   |          generalmajori állást szerezte meg, hanem azért is jóakarója
610 XXXI   |                amit õ Pálffytól kapott meg. Löffelholtz ebbõl értesült
611 XXXI   |          Inkább azt kérem, hogy hagyja meg neki! Nem vagyok én Herodiás.~-
612 XXXI   |             mert nekem hivatalosan még meg nem küldetett, s ha akarnám,
613 XXXI   |            vele, hogy én szabadítottam meg?~- De éppen senkivel se
614 XXXI   |              nagyon rosszul fizetnének meg a barátságos kiszabadítónak.~
615 XXXI   |             tanács dacára nem állhatta meg, hogy legalább akkor, amidõn
616 XXXI   |                 mert megárt!”, hát azt meg ne kóstolja.~Neki látnia
617 XXXI   |               magasra, a másik kezével meg a tarkójához kapott, lécalakjával
618 XXXI   |               megújul a hold: a nap is meg fog újulni!”~Ez pedig olyan
619 XXXI   |   kormányférfiakkal értekezni. Mutassa meg, hogy hát a szájával milyen
620 XXXI   |                 ha bortul el van ázva, meg lehet találni az igazi nemest,
621 XXXI   |            tartozott érte, hogy nagyon meg nem várakoztatták.~Ellátta
622 XXXI   |                 Egy õs még nem nemesít meg: legyen kettõ.~A madárember
623 XXXI   |             nem késõn, bûnbánva tértek meg a trónhoz, mikor már a felkelés
624 XXXI   |                eldöntése után kötötték meg a békét.~Erre nyers dölyffel
625 XXXI   |           János jogtalanul kötötte azt meg, s a diéta meg fogja semmisíteni.
626 XXXI   |             kötötte azt meg, s a diéta meg fogja semmisíteni. Amikor
627 XXXI   |            Pálffy jóhiszemûleg kötötte meg a békét, s egész bona fide
628 XXXI   |    visszahívatása dekrétumát nem kapta meg.~- Hogy tudja ezt kegyelmed?~-
629 XXXI   |               kormány, se országgyûlés meg nem gyöngítheti. A stipulatiók
630 XXXI   |         jutalmaztatom. Andrássy István meg is kapta a királyi kegylevelet,
631 XXXI   |      válaszolja a megmentett: „Köszönd meg, hogy le nem haraptam a
632 XXXI   |           erõsen megnyomta, hogy értse meg belõle a kancellár, mi mindenre
633 XXXI   |                felhasználásával elõzze meg a kabinet futárát, aki a
634 XXXI   |               Kegyelmed ezzel igen jól meg lett fizetve.~Megfizetve!~
635 XXXI   |               átkozódó rémet, s lássák meg azt a másikat, azt a mosolygót.~
636 XXXI   |               múltban levõ érdemei már meg vannak jutalmazva. Ha többre
637 XXXI   |            éjsugáros kék ég borong - s meg lettek volna szerezve az
638 XXXI   |           akkor a száraz ágra mi vár?)~Meg is bukik ma minden esedezés,
639 XXXI   |                szívébõl azt a nyilat: „Meg lettél fizetve!” Ha igaz
640 XXXI   |               hogy hol találhatja most meg a bánt?~Annak még a szathmári
641 XXXI   |           eszközökkel? Azt nem mondták meg Korponaynénak; õt sem nagyon
642 XXXI   |               szalmaözvegynek.~S ennél meg is találhatná azt a hatalmas
643 XXXI   |               kimond, ezt kívánom, már meg van adva. Csak tûrnie kellene
644 XXXI   |           hogyan megcsaltak! Nem adják meg a díjt, amiért annyiszor
645 XXXI   |              Nehogy árulással lophassa meg a várost az ellenség vagy
646 XXXI   |                mégis zsibbadás szállta meg eszét és idegeit, mikor
647 XXXI   |        Nostrast végeznek ki!” - jegyzi meg Juliánna magában.~Az a névtelen
648 XXXI   |          levegõben.~A napsugár villant meg a hóhér pallosa tükrén.~
649 XXXI   |           legelsõ lépését azzal kezdje meg, hogy vérpadra hurcolja
650 XXXI   |         kivégeztesse!~Kit védelmez hát meg akkor az a telefirkált papiros?~
651 XXXI   |               soha egy órára sem szûnt meg ott folytatni, ahol elhagyta.~
652 XXXI   |                 hogy az ellenség, akit meg akarnak lepni, maga is magyar;
653 XXXI   |           pálcaló, ott egy zengõ körte meg egy doboló nyúl, aztán egy
654 XXXII  |        halálítélete, mint az eperjesié meg a kassaié, õkegyelmének
655 XXXII  |                 tövisben hengergetteté meg, csupaszon az utcákon végig
656 XXXII  |                az oláh elevenen nyúzza meg a kecskét, hogy porhanyóbb
657 XXXII  |               franciával, aminek aztán meg is lett a gyümölcse: a Thököly
658 XXXII  |         elrejté valahová úgy, hogy azt meg nem tudta senki. Mivelhogy
659 XXXII  |             hitte mindenki, hogy a bor meg van mérgezve: hát akkor
660 XXXII  |               Ghéczy Zsigmond csinálta meg azt a tréfát, hogy amely
661 XXXII  |                csak a lángja perzselte meg, a tigrisbõr kacagánya volt
662 XXXII  |                 amikben gyávaság lepte meg.~Mikor valami zivatar közeledett.~
663 XXXII  |                közeledett.~Azt õ elõre meg tudta érezni. A villám ütötte
664 XXXII  |              hát ha a szomszéd Dobsina meg volt is rakva labancokkal,
665 XXXII  |                építik, hogy azt a kert meg a felfutó tök eltakarja
666 XXXII  |               már, s azóta nem szállta meg senki. A házomladékokat
667 XXXII  |                hogy a sziklafal lódult meg.~Egy rohanó hegyipatak zuhog
668 XXXII  |               magában azt mondta, hogy meg is érdemli, mert bizony
669 XXXII  |               való kicsiny emberkének.~Meg akarta látni, bármi lesz
670 XXXII  |           fõzte magában, hogy láthassa meg a kicsikéjét.~A tornyosuló
671 XXXII  |             kapókövet; ott leghamarább meg fogja kaphatni a kisfiát.~
672 XXXII  |           bíráló tekintettel szemlélve meg az ajándékot, amilyennel
673 XXXII  |             hogy amikor meglát, rögtön meg fog ölni.~- No hát lásson
674 XXXII  |              fog ölni.~- No hát lásson meg - rebegé Juliánna, és felkelt
675 XXXII  |             egy felhõ. Villámlik. Várd meg, míg mennydörögni fog. Nagyapótól
676 XXXII  |           Bebújik az üvegkalitkába. Én meg nevetek rajta. Én nem félek
677 XXXII  |                Egész éjjel elnézném. Õ meg fél tõle. Várj addig. Én
678 XXXII  |          tanácsadása után még arról is meg van gyõzõdve, hogy magas
679 XXXIII |        megmagyarázza neki, hogy ha ezt meg amazt a rézkarikát így meg
680 XXXIII |             meg amazt a rézkarikát így meg amúgy elfordítja, hát akkor
681 XXXIII |             még egynéhány csapóajtóval meg tudott alkudni, s az üres,
682 XXXIII |           lerakott sereg fő-fő emberei meg voltak sértve  büszkeségükben,
683 XXXIII |              beéri egy darab kenyérrel meg avas szalonnával, mikor
684 XXXIII |            Takarodjatok innen!” - majd meg a szomszéd szobába a leánya
685 XXXIII |         mindent, amit tettem; te ítéld meg, mekkora volt bûnöm, hogy
686 XXXIII |              is meggyónom, amiket soha meg nem találna a szívemben
687 XXXIII |                mi volt az mind, amiért meg kellett az anyjának halni! (
688 XXXIII |             magad nem, másokkal öletsz meg.) De arra az egyre vissza
689 XXXIII |           kitörésekre: semmit sem tett meg abból. Eltakarta két kezével
690 XXXIII |              nem rettegek.~- Hát halld meg a többiekét is. Igazán megbántad,
691 XXXIII |   istenkáromlásért ezeríziglen bünteti meg a Zebaoth a gyermekeket.
692 XXXIII |      becsületét csak úgy szárazon egye meg, még az asszonyainknak a
693 XXXIII |             Rettegek a villámlástól. - Meg vagyok átkozva. - Gyáva
694 XXXIII |               privilégiumot”, nem ázom meg.~(Gyöngyösi privilégiumnak
695 XXXIII |              kísértõ léleknél.~- Aztán meg az öreg Fabriczius, azzal
696 XXXIII |         küldelek, megtalálod az uradat meg az öreg Fabricziust.~Juliánna
697 XXXIII |                félj, anyókám - szólalt meg a kis öreg ott mellette. -
698 XXXIII |            ölelte, csókolta; majd hogy meg nem ette. - Hát mégis csak
699 XXXIV  |           grádicsokkal. Nem feledkezik meg a boltozatos folyosókról
700 XXXIV  |            Alhambra átlátszó lesz, át- meg átragyog az óriási jégdóm,
701 XXXIV  |           magukkal bundát, nem fagytak meg. Tüzet rakniok nem volt
702 XXXIV  |            fejét, hogy erre száz, erre meg kétszáz arany van kitûzve.
703 XXXIV  |              pálinka melegített. Aztán meg valami más. - Bolondság!~
704 XXXIV  |       földrengéssel járó zuhanat rázza meg az egész jégbarlangot, hogy
705 XXXIV  |                emberi hang nem szólalt meg ide alant. S mikor már a
706 XXXIV  |              hogy pendülnek, kondulnak meg a jégkolosszok, meg-megrepedezve,
707 XXXIV  |             permetege a jégtáblákon.~- Meg kellene gyújtani a gyertyákat -
708 XXXIV  |                kicsiholni. A tapló úgy meg volt nyirkosodva, hogy nem
709 XXXIV  |            szakállát.~- Csak nem õrült meg, hogy másra bízza a titkainkat! -
710 XXXIV  |                azzal eltemeti magát is meg valamennyit a pokol sötétjében.
711 XXXIV  |           legcsendesebb hangon szólalt meg.~- Itt vagyok, uram. Apám
712 XXXIV  |             izenetet. Hallgassátok azt meg, aztán tehetitek velem,
713 XXXIV  |             amit haragotok rám mért.~- Meg ne hagyd szólalni a kígyót,
714 XXXIV  |             Hát megbolondultatok, hogy meg akarjátok ölni, aki minket
715 XXXIV  |        helyrehozhatom-e azt, ítéljétek meg, ha azt, ami rám lett bízva,
716 XXXIV  |      feloldotok; - ha abban állapodtok meg, hogy marad fel tartozásom:
717 XXXIV  |                életem; senki sem sirat meg. - És aztán, ha ti föl találtok
718 XXXIV  |          fölfelé? Azt csak Isten tudja meg.~A daliák e nyugodt beszéd
719 XXXIV  |           nyugodt beszéd által egészen meg voltak nyerve. Maga Fabriczius
720 XXXIV  |           jégpokol idelenn úgy tartson meg és úgy veszítsen engem,
721 XXXIV  |             volna, nem ezzel váltottad meg magadat. Hanem azzal, hogy
722 XXXIV  |      kerestelek: - ez az apád. - Ha te meg tudtad venni Garamszegi
723 XXXIV  |              ezt az egész jégbarlangot meg tudnád is olvasztani egy
724 XXXIV  |                engemet nem olvasztanál meg benne. Nincs közöttünk semmi
725 XXXIV  |          ígértek. Hogyne csaltak volna meg? Hisz Fabriczius leányát
726 XXXIV  |    szülõvárosát elárulni te tanítottad meg. Most az is földönfutó,
727 XXXIV  |             elbocsátó leveledet, elébb meg kell alkudnod velem. - Mondd
728 XXXIV  |                alkudnod velem. - Mondd meg, hova tûntél akkor, amikor
729 XXXIV  |                szívem, hogy haragomban meg akartalak ölni?~- Ott voltam
730 XXXIV  |               van”. - Mármost hallgasd meg, amit mondani fogok én,
731 XXXIV  |                körüle. Õt nem vehetjük meg pénzzel, megvesszük tehát
732 XXXIV  |                labanc ezreddel szállja meg Krasznahorkát, mert hisz
733 XXXIV  |       aláereszkednem.~Igazság! Ezt még meg kellett neki tenni.~Mikor
734 XXXV   |                szathmári békekötést, s meg eldobhatták, azt sem bánta.~
735 XXXV   |             voltak az orvosa, a papja, meg a tiszttartói. Azokat a
736 XXXV   |               ad acta ponendum”.7~Majd meg jött egy ilyen kivonat:~„
737 XXXV   |              elzárt magányából. Ezeket meg a gazdatisztjei beszélték
738 XXXV   |            Ezeket a híreket pedig mind meg kellett tudni Korponaynénak,
739 XXXV   |                 de õt ott sem láthatja meg.~Még csak annak a módját
740 XXXV   |              kapott a két kezével, úgy meg volt lepetve.~- Mégiscsak
741 XXXV   |           örvendezés.~- Hát - a bûnöm, meg annak a bánata.~- Azóta,
742 XXXV   |               hogy egy rémtõl szabadít meg vele, ami minden órában
743 XXXV   |         halomban nem örvendeztetne úgy meg, mint ez a visszakerült
744 XXXV   |              kísértõ rémtõl szabadítom meg akkor, amidõn e könyvet
745 XXXV   |                elállja. - Ajándékozzon meg engemet ezzel a kísértetemmel.~-
746 XXXV   |            koporsója elé! Hadd gyónjam meg neki keserves bûnömet, s
747 XXXV   |             rátalált ez az asszony!~Át meg át volt hatva.~Valóban tartozott
748 XXXV   |          lábait könnyeiddel!”~- Legyen meg - mondá, kezét nyújtva Juliánnának.~
749 XXXV   |                örömkitörésével csókolá meg e nyújtott kezet. S azzal
750 XXXV   |           emberi észnek.~Hogy változik meg az emberi lélek a múltja
751 XXXV   |               dévaj asszonyfélét, hogy meg ne háborítsa senki az õ
752 XXXV   |               arcára, nem haragudott-e meg érte? Nem, csakúgy mosolygott,
753 XXXV   |             szenved, amiben bizonyosan meg kell neki halni. Akkor kapta
754 XXXV   |            neki halni. Akkor kapta ezt meg, amikor a testvérem unszolására
755 XXXV   |           kórság, ami a szívén támadja meg az embert. Nem lehet meggyógyítani,
756 XXXV   |               Nem lehet meggyógyítani, meg fog halni bele. És én minden
757 XXXV   |           hanem csupán az, hogy tartsa meg a kis magzatomat. Az én
758 XXXV   |             régi iratot, örvendeztesse meg vele az öreget. Ezzel rovom
759 XXXV   |                 Azután folytatá:~- Azt meg nem mondhatom el neki, hogy
760 XXXV   |          mondhatom el neki, hogy ilyen meg ilyen Pantheon nevû könyv
761 XXXV   |                volt a világon, ami így meg így került a kezembe, ami
762 XXXV   |                kegyelmednek volt ezért meg ezért drága. Hát ezt mind
763 XXXV   |              Nagyon hosszú utat tettek meg mind a ketten azon nap óta,
764 XXXV   |             két gyermek?~Még azokat is meg kellett látni Juliánnának.~
765 XXXV   |             imádkoztak, hogy szólaljon meg, védje magát e vád ellen?
766 XXXV   |               halavány arcán nyugodott meg vele.~- A kegyelmed akarata,
767 XXXV   |         kegyelmed akarata, tudom, hogy meg nem ingatható, azonban vannak
768 XXXV   |                hogy valami vezekléssel meg legyen nyugtatva. Ez a csodatevõ
769 XXXV   |             egy istenhozzádra sem állt meg a kedvéért, hanem nyargalt
770 XXXV   |               a falra akasztott kardom meg nem rezzenne tõle. Nincs
771 XXXV   |           levelei szerteszét repültek.~Meg is restellte a dolgot, s
772 XXXV   |                amik a fõispánt illetik meg. S miután a sziléziai muskétások
773 XXXV   |               palotás hadai egy várban meg nem férhetnek, az egyiknek
774 XXXV   |              segéljen! Azt õk nem érik meg! - ordítá fel haraggal a
775 XXXVI  |          elváltoztatott alakban jelent meg, hol itt, hol amott; Dunán
776 XXXVI  |                küldeni, úgysem fogadta meg senki. Követet majd küldenek,
777 XXXVI  |              szálljon rája.”~A palócok meg ezt a nótát énekelték:~           
778 XXXVI  |                 akármivel hódította is meg Juliánna a hõs vezért; az
779 XXXVI  |               kis hadakozásra; idebenn meg a bécsi magyar urak minden
780 XXXVI  |                 Ghéczy Zsigmond nagyon meg volt elégedve a leánya végzett
781 XXXVI  |              szavajárása, ha valamivel meg volt elégedve.) Látom már,
782 XXXVI  |                 S hogy a bûnbocsánatát meg is pecsételje, elõhívta
783 XXXVI  |             kezébe kell juttatni. Érts meg, mi módon. - Te azonnal
784 XXXVI  |           amiket tapasztalásból tudsz; meg amiket éntõlem hallottál.
785 XXXVI  |            tett. Nemcsak engemet csalt meg a szeretójeért, hanem a
786 XXXVI  |          Szenvedhetett az anyjáért is, meg magáért is. - És el kellett
787 XXXVI  |            csak a te kedvedért csalják meg a deres szakállút! Éppen
788 XXXVI  |                Éppen annyiszor csalják meg a te kunkora bajuszodat
789 XXXVI  |             szabadság nemtõje csókolta meg, akkor félistenné alakult
790 XXXVI  |               ha a szép maenade ölelte meg, lett belõle szatír. Ennek
791 XXXVI  |               szatír. Ennek sem maradt meg. Egy halott arcától jéggé
792 XXXVI  |             mindezt miért? azért, hogy meg ne mozdítsák a helyébõl
793 XXXVI  |         ugyanaz mindig nála. A balsors meg nem alázza, a bukás el nem
794 XXXVI  |           vendéglõje elõtt. Kívül állt meg az utcán, nem akart meghálni.
795 XXXVI  |              hogy nem vesz-e almát? Az meg onnan vissza. „Hogy adja?” - „
796 XXXVI  |                kacagnak, hogy az arcuk meg sem mozdul hozzá. Maga az
797 XXXVI  |          pofont, de csattanóst!” - Azt meg is kapja. Akkor aztán az
798 XXXVI  |                a mennybéli Isten áldja meg érette; ezt az Általad oly
799 XXXVI  |            erdélyi fejedelemnek; õrizd meg gondosan. Ellenben szívesen
800 XXXVI  |              Annak az arca nem mozdult meg.~Fabriczius is csak a griflijét
801 XXXVI  |           bizony e néma tekintetbõl is meg lehetett volna érteni szíve
802 XXXVI  |                hogy megbûnhõdjem érte; meg is fizettem érte. Ha õrült
803 XXXVI  |             elhoztam... Nem érdemlek-e meg valami jutalmat?~S azzal
804 XXXVI  |            arcán élve.~Bizony mindenki meg volt hatva e jelenettõl.~
805 XXXVII |             istennyila nem gubahította meg jobban a követfújó urakat,
806 XXXVII |         nyújtsa neki, felemelje, s tán meg is csókolja, hát akkor az
807 XXXVII |                Korponay János uramtól, meg bolondság is volt; ha ez
808 XXXVII |           kegyetlen uram duplázott rá. Meg is kapta.~A nagy ijedtségben
809 XXXVII |          cimborám?~- Eredj az utamból. Meg akarom ölni!~Erre a szóra
810 XXXVII |       csoportostul.~- Ha most nem ölöm meg, késõbb kell õt megölnöm.
811 XXXVII |             halandó ember csatán kívül meg nem ütött; még az édesapám
812 XXXVII |              Ezt akkor gondoltad volna meg, édes cimborám - szólt közbe
813 XXXVII |                nem fog tenni, hogy azt meg ne tudjam. Nekem mindenütt
814 XXXVIII|           fusson a panaszával? Ki érti meg?~Az egyik férfi kikomplimentezi
815 XXXVIII|                 s utazzék le Dobsináig meg Krasznahorkáig, a két beteg
816 XXXVIII|              az úton. A postaszekérnek meg kell állnia, a postás pogányul
817 XXXVIII|             Juliánna te! Korponayné!~Õ meg kacag, csak úgy reng bele
818 XXXVIII|      örvendetes. Éppen tegnap érkezett meg a nyílt parancs, hogy Blumevitzné
819 XXXVIII|           megyünk most Lõcsére. Alauda meg Belleville lovag várnak
820 XXXVIII|               visszatartották.~- Nincs meg a donációs leveled?~Az megvolt.
821 XXXVIII|      ostornyelét kipróbálta a rudason, meg a nyergesen, hogy azokat
822 XXXVIII|        egészséges embereket még jobban meg tudja gyógyítani, mint a
823 XXXVIII|               ópiumpilulákat maga itta meg sörben a beteg helyett,
824 XXXVIII|          ketterhäuschen kulcsait kapta meg, s majd a nyakát veszté
825 XXXVIII|                  De az orvosi tudomány meg tud küzdeni vele. (A régi
826 XXXVIII|              elõkerült szerek.~- Ettõl meg kell neki gyógyulnia - mondá
827 XXXVIII|             igen nagy urak szerezhetik meg. Azért ez csak gróf Pálffy
828 XXXVIII|                még akkor csak az volt) meg lett bízva azzal a bizonyos
829 XXXVIII|                nem vehette által. Most meg már aligha vehetné át. A
830 XXXIX  |                 az ablakfüggöny mögül, meg ahonnan Korponay alákiabált
831 XXXIX  |              rajtam ejtél), ez gyõzött meg felõle, hogy igazlelkû és
832 XXXIX  |                vagy. Akkor szerettelek meg újra. És mármost rajta leszek,
833 XXXIX  |               magamban, (ne haragudjál meg érte ha titkos gondolatomat
834 XXXIX  |               alvó férj arcát világítá meg. Hát ébren is tart még ez
835 XL     |               mint Korponay, oda törni meg magát, hogy hazajöjjön,
836 XL     |         beszéljen velük az idõjárásról meg a cserebogarakról. És aztán
837 XL     |          vágták a piros csákós süveget meg a kerecsentollat, felvették
838 XL     |           elhitte ezt a mesét. Ezt is, meg a másikat is, hogy õvele
839 XL     |          boldog idillt hát nem zavarta meg más, csak a prózai gondok.
840 XL     |           felmenni Pozsonyba Pálffyval meg Illésházyval beszélni, de
841 XL     |              hát kopogtatok én. Engedd meg, hogy én menjek hozzájuk.~
842 XL     |               Már ebben csak nyugodjék meg kegyelmed. Az a lõcsei história
843 XL     |       elhangzik, hogy senki sem hallja meg.~Erre a szóra valami alvó
844 XL     |                hogy a nagyurak ígérete meg a beteg ember fogadása egy
845 XL     |    kegyelmességed tõlem, elõbb értesse meg velem, hogy mire becsüli
846 XL     |               fel a tegezéssel, s adja meg a megilletõ címemet.~- Igaza
847 XLI    |                végig a Zuckermantelen, meg vissza. Azután keresztül
848 XLI    |                Csak az utolsó volt már meg. A Sréter Jánosé. Ez a fõúr
849 XLI    |               az egy legalább fizessen meg a többiért.~- Nem! Nem!
850 XLI    |           rögtön az atyámhoz, és mondd meg neki; hogy minden el van
851 XLI    |               reá az a másik ember. Az meg a Pálffy János kéme volt,
852 XLI    |           Ugyan, édes földim - szólítá meg -, hol van itt egy olyan
853 XLI    |            annak a járását félórányira meg lehet hallani, mi arra jó,
854 XLI    |              verfluchter Pintye Gregor meg a megbabonázott kantár!”~
855 XLII   |               hogy diákul voltak írva, meg hogy titkos írásjegyekkel
856 XLII   |              Pozsonyból Gyõrbe vitték.~Meg volt hagyva, hogy ha az
857 XLII   |           hóhérmestert, hogy mutogassa meg neki a kínzóeszközöket,
858 XLII   |          kínzóeszközöket, s magyarázza meg azoknak a hatását.~Az egyik
859 XLII   |            homlokával. Talán örökre is meg fog látszani annak a nyoma.
860 XLII   |            alvó porodban sem.~Juliánna meg volt rendülve e szemrehányásra.~-
861 XLII   |           fõúrtól.~- Azt nem mondhatom meg. De bizonyos, hogy makacsságod
862 XLII   |      ígéreteiket, nem történt volna az meg, ami megtörtént. Hiszen
863 XLII   |              maga a gyehenna.~Juliánna meg volt rendülve ez utolsó
864 XLII   |              aminek karikáin keresztül meg lehetett látni, hogy függõpecsétes
865 XLII   |                elítélt nõ nem állhatta meg, hogy bele ne tekintsen
866 XLII   |            tükröt látott, nem állhatta meg, hogy le ne bontsa zilált
867 XLII   |              ne bontsa zilált haját, s meg ne fésülködjék.~Milyen szép
868 XLII   |              az ég.~És neki már holnap meg kell halni.~Meghalni gyalázatos
869 XLII   |                Isten malasztja szállja meg lelkedet! - szólt kenetteljes
870 XLII   |              õrangyala érkezett-e most meg?~Pelargusnak egy fekete
871 XLII   |                mondá, hogy csak tartsa meg azt: keresse benne vigasztalását.~
872 XLII   |               ha összejön vele, mondja meg az én egyetlen édes jó uramnak,
873 XLII   |               a vérpadot. Nem rettenté meg semmi többé.~Hisz mi az
874 XLII   |                 Térj lelkedbe és valld meg a tiszta igazságot. Kegyelem
875 XLII   |             egy egész ország szabadult meg az üldöztetéstõl.~ ~